Sziasztok!
Én is örülök, hogy itt senki nem a "szupergyerek" címre törekszik a babájával, én sem szeretem, sőt, kifejezetten sajnálom a gyereket, amikor anyuka erőltet nála ezt-azt. Nekem is van ismerősöm, aki azzal dicsekedett, hogy "megtanította" felállni a gyereket 6 hónaposan, aki így-szegény-naphosszat álldogált görcsösen kapaszkodva, viszont felülni még nem tudott 10 hónaposan ... Az én fiam se egy kapkodós típus, de nem bánom, egészséges és vidám legyen, ez a lényeg!
Nálunk a legnagyobb baj nem is a hisztivel van, hanem a hihetetlen ölbebabaságával, ami kb. 2 hetes kora óta tart, minden igyekezetem ellenére. Tényleg első perctől kiságyba szerettem volna szoktatni, de Ő az a típusú csecsemő volt, aki SEHOL nem maradt meg, csak ölben. Hiába tettem hordozóba, kiságyba, játszószőnyegre, még hiper-szuper elemes-zenélős hintáztató pihenőszéket is vettünk neki. Állítom, összesen 1 órát nem töltött benne! Úgyhogy az első kb. 7 hónap nálunk nagyon durva volt! Naponta átlagosan 2-3x 20 perceket aludt, éjjelente 3-4x szopott, és ha ébren volt, akkor folyamatosan hurcolni, rázni, ringatni kellett. Azt hittem, eljött a világvége, én, aki annyira akart babát, néha kétségbe estem, hogy mi lesz velem, ez már mindig így lesz????
Aztán, ahogy mászni kezdett, javult a helyzet, de a mai napig ölbebaba
Most kezdi azt is, hogy ha nem tetszik neki valami (lásd: túl sokáig melegítem a kajáját, mint Ti
), akkor hátradobja magát, hátracsapja a fejét, ordít, és ez ugye veszélyes, ha pl. falnál vagyunk, vagy bármibe be tudja csapni a fejét. De olyan is volt, hogy egy ilyen hátrecsapódásánál majdnem kiesett a kezemből
Nem könnyű eset az én Kicsikém, de annyira imádom, hogy azt elmondani sem lehet. Nyilván, tudjátok, miről beszélek
Ja, én a hozzátáplálást 3 hónaposan kezdtem, mert rengeteget szenvedtünk a kakilással. Ugye akkor volt friss meggy, azt turmixoltam-passzíroztam neki, Ő meg olyan boldogan és profin nyitogatta a kis száját, mintha mindig azt evett volna
Utána őszibarack, stb, viszonylag lassan haladtunk, de nagyon jót tett neki a napi pár kanál gyümölcs. Persze, ha nem jól reagált volna rá, én sem erőltettem volna.
Az EDA nekem nagyon bejött, én biztos kérem legközelebb is. Nem kellett feküdni utána, sőt, vajúdás közben is sétálgathattam, mehettem a labdára, stb. Fura érzés, olyan, mint amikor zsibbad a lábad, nem éreztem az injekciót, sőt, a méhszáj-nézegetéseket sem, viszont tudtam rendesen mozogni.
De ahogy látom, Verus, a Te szüléseden nem sok felgyorsítani való lett volna!
Igen, tudom, hogy ezzel a szoptatás-teherbeesés dologgal foglalkozni kell, már gondolkodom is, hogy felhívom a Dokit, Ő mit mond, bár a legutóbbi beszélgetésünkkor csak bíztatott, hogy próbélkozzunk és majd jelentkezzek
Dehát én sem vagyok nyugodt így. Végül is Áronnak már nem létszükséglet, sokkal inkább lelki táplálék az anyatej, én vagyok ilyen hülye lelkis, hogy nem szánom rá magam, hogy lassan leválasszam. De annyira szeretjük mindketten, amikor összebújunk, és Ő megnyugszik egy pillanat alatt ...
Mi most Angliában lakunk, de én nagyon nem szeretnék itt maradni, vágyom haza
Hiányzik még az a lepusztult 10. kerület is
Munkalehetőség ... Én erre egyelőre nem is gondolok ... Hogy nővérként hogy tudok elhelyezkedni, és mennyi pénzért
Ti amúgy két babát terveztek, vagy többet is? Mert bevallom, én jelenleg azt érzem, hogy folyamatosan szülni és babázni szeretnék, annyira élvezem
Tudom, majd adok én ebből lejjebb is
És igen,valóban döbbenetes, hogy milyen gyorsan nőnek, hogy elrohan az idő! Ha tehetném, időnként megállítanám egy kicsit, hogy jól kiélvezhessünk egy-egy időszakot, sőt, visszapörgetném!
Most született, és tessék, már a 2. évet tapossuk!
Most megyek, sziasztok!