gyok vagy csak izgalom.A cikk a Népszabadségban is megjelent.Azért ideásolom
A betegek szempontjából csak üdvözölni lehet a babát váró fiatalaszszonyok fórumaként már több hónapja működő internetes honlapot és azt is, hogy társadalmi vita robbant ki körülötte.
A kényszerű leállás rossz jel, különösen az aggasztó, hogy - e sorok írásáig, azaz hétfőn reggelig - az egészségügyi kormányzat nem állt egyértelműen a kezdeményezés mellé. Ez afféle bátorságteszt, könnyű belépővizsga az egészségügyi reform kapujában. Hogy éppen a múlt év utolsó napjaiban került reflektorfénybe az ügy, részben véletlen. A MÁV-kórházról - egy tragikus műtőasztali haláleset kapcsán - éppen most derült ki, hogy ott az egyik orvos évek óta gyógyszeres beavatkozással sietteti a szüléseket saját kényelme és hálapénze maximalizálása érdekében. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, az is kiderült, hogy ilyesféle praktikák másutt is előfordulnak. Áll a bál, nyomoz a rendőrség, vizsgálatot folytat a minisztérium.
Sok oka van annak, hogy a szülész-nőgyógyász szakma ügyei a világon mindenütt a közérdeklődés középpontjában állnak. Az egyik az, hogy a gyermekszülés az egyik leggyakoribb kórházi esemény. A fiatal anyák alkotják a legnagyobb betegcsoportot, ők rendelkeznek a legnagyobb érdekérvényesítő erővel, s rájuk épül a legnagyobb információs piac (könyvek, újságok stb.). A másik ok talán még fontosabb: mivel a szülés természetes folyamat, itt jól láthatóan érvényesül az orvos-beteg találkozások mögött mindig is meghúzódó eladó-vevő kapcsolat. A szülésre készülő, erejük teljében lévő fiatal nők nem betegek, hanem vevők, akik már jó előre szeretnék tudni, hogy mire számíthatnak, ha X. kórházat és ott Y. doktort választják.
A
www.halapenz.hu weboldal kapcsán kibontakozott vitában - már csak a provokatív névválasztás miatt is - a hálapénz kérdése váltotta ki a legélesebb reakciókat. Helyes-e, hogy a kismamák névvel, telefonszámmal beszámolnak arról, hogy Y. doktornál mennyi a vizit és mennyi a szülés tarifája. Pedig nem is ez a legfontosabb szolgáltatása ennek a weboldalnak! Hiszen az árakkal többé-kevésbé amúgy is tisztában van minden érdekelt. A fontos és értékes információt az orvosok személyiségére, munkamódszereire, asszisztenciájuk minőségére vonatkozó bejegyzések jelentik. Ez az a segítség, amely - közgazdasági szaknyelven szólva - enyhíti az információs aszimmetriát. Hiszen az a fiatalasszony, aki orvost választ, még nem rendelkezik tapasztalattal. Nem tudhatja, hogy "tökéletes úriember"-rel, "kedves, aranyos, közvetlen" orvossal vagy éppen "durva", "goromba", csak a "zsebét nyitó" egyénnel hozza össze a sors. Arról pedig végképp nem lehet előzetes tudomása, hogy a szülőszobában milyen körülmények és milyen játékszabályok fogadják. Van-e baba-mama szoba éjjel-nappal, van-e bordásfal, vajúdás alatt segítenek-e relaxálni? Az internetes honlapról mindez és még harminc további fontos részlet egyetlen klikkeléssel megtudható.
A szolgáltatás minőségének megítélésében - mint a bizalmi javak piacán általában - többnyire csak szubjektív tapasztalataikra építhetnek a vásárlók, azaz a szülő nők. Ebben az esetben a minőség két különböző eleméről beszélhetünk. Egyrészt a diagnózis és a terápia helyességéről. Itt az információs aszimmetria alig csökkenthető. Az orvos többé-kevésbé tisztában van az általa nyújtott szolgáltatás minőségével, de ezt az információját nem osztja meg betegével. Nem várható az sem, hogy az orvosok rosszat mondjanak a kollégákról (pedig tudnának). Másrészt ott vannak a szolgáltatás külsődleges jegyei: a szállodai komfort, az orvos-beteg viszony udvariassági elemei, a beteg idejének tisztelete. Miután a szülések többsége problémamentes, a szolgáltatás külsődleges jellemzői ezen a területen különösen felértékelődnek.
Az orvosi munka minőségét nehéz mérni, de nem lehetetlen. Autók vagy mosógépek esetében rendszeres értékeléseket kínálnak a fogyasztóvédelmi szervezetek, a szaksajtó vagy az állami adatbázisok, objektív kritériumok szerint. Akit érdekel, megtudhatja, melyek a legjobb magyar szállodák és éttermek s a legeredményesebben oktató középiskolák. A minőség az egészségügyben is mérhető - van erre példa az USA-ban, Franciaországban, Németországban, sőt a MÉRCE Egyesületnek köszönhetően már Magyarországon is. (1998-ban jelent meg a Születéskalauz című könyv, mely közel száz magyarországi kórház szülészetét minősítette egy kérdőíves felmérés és tudományos gondossággal készült helyszíni elemzés alapján.) Ha már nálunk is lennének jól kiépített adatbázisok, akkor mérni lehetne a kórházi beavatkozások hatékonyságát, a szövődmények számát, a gyógyulás időtartamát, sőt a betegek szubjektív elégedettségét is. A
www.halapenz.hu ebbe az irányba mutató, nagyszerű kezdeményezés.
Bizonyára van alapja annak a felvetésnek, hogy a weboldal működése ellentétben áll a hatályos adatvédelmi rendelkezésekkel. Számomra ebből az a következtetés adódik, hogy elavultak ezek a rendelkezések. Mint ahogyan azok a jogszabályok is, amelyek az egészségügy területén általában is korlátozzák az információterjesztés legalapvetőbb formáját, a reklámot. A hálapénzt rendszeresen elfogadó szülészek valójában sajátos körülmények között dolgozó kisvállalkozók - még ha ezt a tényt el is takarja az adóeltitkolás társadalmilag megtűrt gyakorlata. Németországban egy képes magazin 1997-ben kezdte meg a szakorvosi rangsorok publikálását. Az érintett orvosok és a kamarák az alkotmánybíróságig is elmentek - és vesztettek. A legfelsőbb német jogi fórum 1999 októberében kimondta, hogy egy olyan fontos közügyben, mint a gyógyítás, a sajtónak az alkotmányban biztosított információs feladata előbbre való, mint az orvosi hivatás belső szabályai. Ma már 10 euróért bárki megvásárolhatja azt a könyvet, amelyben 69 orvosi szakterület 1200 orvosát értékelik.
Ma az interneten szinte minden orvosi információ elérhető - legalábbis azok számára, akik a digitális szakadék boldogabbik oldalán élnek. Az ő számukra valóban kiteljesedett a beteg információs joga, egy olyan jog, amelynek megvalósulásáért a magyar egészségügyi kormányzat már hosszú idő óta tiszteletre méltó energiával, de igen kevés eredménnyel küzd. Van tehát ok az optimizmusra. Hajrá, internet, hajrá, magyar egészségügy!
Mihályi Péter közgazdász,az SZDSZ egészségügyi szakértője
Forrás: Népszabadság