Sziasztok!
Nagyon köszönöm, hogy ennyien drukkoltok nekem. 18 éve szeretnék kisbabát. Két kapcsolatomból nem sikerült, de most három éve újból férjhez mentem és egy fantasztikus, jó ember a párom.
Ez az utolsó lombik próbálkozásunk, mert a tb. csak ennyit finanszíroz+ novemberben leszek 45 éves. 5 embriót raktak vissza, még 7 fagyibaba van.
Már elkezdtük az örökbefogadást is tavaly augusztusban. A sors fintora, hogy a lombik kellős közepén ajánlottak fel egy kisbabát, de hosszas vívódás után nem fogadtuk el.
Most nagyon dühösnek kellene lennem a Kaáli-ra, de magam sem tudom miért, nem tudok az lenni.
Nagyon sok akadály van még előttem, ahol bármi történhet, de olvasva a topikokat, a különböző sorsokba belepillantva, tulajdonképpen szerencsésnek kell éreznem magam, hogy ennyi pozitív dolgot kapok/kaptam az élettől.
Már az is csodálatos, hogy idegen emberek gondolnak rám, drukkolnak a sikeremért.
Volt olyan időszak az életemben, amikor minden összeomlott pl. 40. születésnapomra elvetéltem, majd utána kegyetlenül elhagytak, akkor azt hittem nincs tovább. Lefogytam 2 hónap alatt 12 kilót a 62-ből... stb. Pedig
mindíg van tovább....Kívánom, hogy mindenki így érezze, akinek most fáj a szíve, bánata van....
Zsóka