Hahó!
Manó! Legyengíti az embert ez az egy szúrás, én is csodálkoztam. Szerintem nem pszichésen, hanem ténylegesen, de ez csak az én véleményem. Amikor görcsölgettem, akkor legalább tudtam, hogy miért fekszem, de amikor már nem görcsöltem, csak baromira fáradékony voltam, azon én is csodálkoztam. De ha úgy érzi az ember, akkor muszáj lepiheni vagy csak leülni, mert a szervezet úgy kívánja, azzal teszed a legjobbat. A második hét már jobb lesz. Nekem különben kedden szúrtak, és szombaton elmentünk anyuhoz Szekszárdra, erre a doki is azt mondta, hogy nyugodtan, de tény, hogy ott is nyugiban voltam. Jó, a boltig elsétáltam, meg elmentem minitúrára is az ovisokkal, és szerintem a barátnődhöz te is nyugodtan sétálj el, én császkálásnak azt értettem, hogy soppingoltok vagy hasonlók. Mert abban ki lehet dögleni.
Úgy egyébként a két terhesség között nekem annyi a különbség, hogy most sokkal rosszabbul voltam (émelygés, hányiger, állandóan fáztam, szagérzékenység) az elején, ami kitolódott egészen majdnem mostanáig. Még most is van hányigerem időnként, bár már sokkal enyhébb, még most is kiver a víz az öblítők illatától, szóval ez ebből a szempontból nehezebb. De én már Miksával is nyugiban voltam, emlékszel, kiírattam magam, mondván, én nem éjszalázom babásan. De én már akkor is 34 múltam, és most ugye 37 fölött vagyok már. Ez is számít állítólag,a huszonéveseknek sokkal könnyebbek a terhességeik, mégiscsak fiatalabbak
A pocim nagyobb szerintem mint Miksával, de azért nem vészes. Mondjuk nekem vele is nagy volt. És én bírom, ha nagy, jobb, ha babásnak néznek, mint ha kövérnek
És ez az én méreteimmel sajnos valós veszély