Sziasztok, nekem is vegyesek a tapasztalataim az Istvánról (több részletben én is eltöltöttem majdnem 3 hetet itt) de én is újra szülnék itt, mert már tudom, mire számítsak és összességében szerintem máshol sem jobb és bár sajnos végül nekem is császár lett, így is fontos volt, hogy amint lehetett, odaadták a törpöt és végig velem volt, valamint a férjem is ott lehetett, amikor tudott. Az nagyon nem tetszett, hogy a császárnál az apa nem lehet bent, főleg hogy egyes más kórházakban ez megoldott, de bár tudtam róla, ez kisebb súllyal esett latba, mert normál szülésre készültem. Abban szerencsém volt, hogy a 2. naptól lett hely az egyik alapítványi szobában, így csak a saját látogatóimat kellett elviselnem.
Nem is ezek miatt írok, hanem láttam itt a szoptatással kapcsolatos véleményeket és Sarlai dr-nő nevét, aki nekem is elég unszimpatikus volt. A nővérek viszont nekem nagyon sokat segítettek, én 5 napot voltam bent szülés után és nem túl ideális mellbimbó miatt egyáltalán nem ment a szoptatás, a manó csak aludt a mellemen. Minden nap órákon keresztül adták a manó szájába a mellemet, nyomták ki neki a tejet, csiklandozták a talpát, masszírozták a nyakát stb, hogy ébredjen fel, sokszor egyszerre hárman-négyen is. A fentiek alapján nem is értem, hogy érdemeltem ki ezt a figyelmességet (talán a manó személyes varázsának volt köszönhető
), mert senkinek semmi pénzt nem adtam se előre se utólag, csak távozáskor egy doboz bonbont egy nővérnek, aki három óránként fejte le a beton melleimből a tejet. Sokan meg is itatták a babával a lefejt tejet helyettem, meg megböfiztették. Persze emellett én is mérges vagyok, hogy ha a legelején mondják, hogy a rendszeresen ébresztgetni kell a gyereket, ha magától nem jelentkezik, meg hogy a lefejt tejből mennyit kéne legalább beleönteni, talán több energiája lett volna próbálkozni. Persze ezek evidenciák és a nővérek sem tudhatják, kinek mit mondtak már a többiek.
Akin nagyon kiakadtam viszont, az Sarlai dr.nő volt, aki miután elszörnyülködött a beton melleimen, a gyerekre rá se nézett, hogy akkor mégis mennyit tud enni. Amikor meg két hét múlva elmentem hozzá a szopt. ambulanciára, az volt a hasznos tanács, hogy jaj, hát ha nem rakja mellre, sose tanul meg szopni, mivel akkor már azzal töltöttem minden időmet, hogy fejjek és pohárból itassak és hogy-hogy nem, le is telt a 3 óra, lehetett elölről kezdeni, ezért nem ninden egyes etetésnél próbáltam szptatni (és még elhangzott néhány ilyen jaj, hát ... azzal a világfájdalommal a hangjában, hoy miért ilyen hülyék ezek az elsőgyerekes anyukák). Egyébként nem vagyok biztos benne, hogy nem az ő egyik félreérthető jaj, hát-tal kezdődő mondata miatt tartott hetekkel tovább, amíg végre elkezdett a manó a mellemből szopni.
Végül: a legerősebb ellenérv az Istvánnal szemben szerintem (amiről ha tudok, nem megyek oda) a túlzsúfoltsága, és valószínű egy csomó oda nem figyelés meg hiányosság erre vezethető vissza. Egem pl. még amikor a terhességem alatt koraszülés veszélye miatt ott feküdtem, leraktak a nőgyógyászatra, annyira tele volt a szülészet, ahol viszont kellemesen elfeledkeztek rólam. Mikor egyszer éjszaka kimentem a pulthoz, hogy rosszabodtak a görcseim, felküldtek a szülőszobára (egyedül, úgy. hogy lógott belőlem az infúzió, miközben szigorúan feküdnöm kellett volna), ahonnan visszatelefonáltak nekik, hogy minek küldtek oda, ha szülni akarok, hívjanak mentőt és vigyenek át a koraszülött klinikára, nekem meg mondták, hogy fáradjak vissza, ahonnan jöttem, majd az orvos megvizsgál. Orvos ugyan nem jött, csak a nővér, aki gyorsabbra állította az iinfúziót, amiről néhány óra múlva kiderült, hogy el sem indult, és mikor mondtam, hogy azért jobban vagyok, közölte velem, hogy ezek szerint én itt csak lelki alapon görcsölgetek, különben semmi bajom. Azt majdnem elfelejtettem, hogy ugye ilyenkor azzal kezdik, hogy a fájásokat tocométerrel mérik, de miután tisztáztuk, hogy én sajnos nem tudom kezelni a gépet, ami egyébként miattam volt ott az ágyam mellett, ettől eltekintettünk. A szülészeten egyébként szerintem emberségesek voltak a nővérek, néhányan pedig kifejezetten odafigyeltek az emberre.
Ami talán a legjobban felháborít, hogy szülőszoba vécéjében nincsen vécépapír, ráadásul egy vécé van az egész szinten és a folyosón várók is csak azt tudják használni (ha bejutnak oda).