Egyszerűen nem tudom felfogni...én ezt képtelen vagyok.
Néha be-benézek, látom h nem ír senki és naívan csapom be magam h biztos senkivel sem történik ilyen borzalom..
Nem tudom elmondani h mennyire sajnálom..
És az h három gyermek születése után is bármikor megtörténhet egy anyával, és ez h ismeretlen okból..a szívem szakad meg Vilmosért..
Biztos lehetsz benne ha bármikor most már ezt a nevet hallom, Őrá gondolok majd.
Hogy hogyan jutottam el oda h újra megpróbáljuk?
Tegnap este gondolkodtam h hogyan lehet ezt pár mondatban megírni, mert annyira hosszú folyamat volt.
Az első hónapokban Viola halála után volt egy szívszaggató kettősség.A szívem egyik fele halt volna Viola után, Őt akartam tiszta szívből, vele lenni, csakis Őt ölelni.A másik felem egy vigasz babát akart, aki feledteti a fájdalmat, a gyászt, aki felülírja a felfoghatatlant.De ha akkor születik, túl hamar, ma már ki tudom mondani h csakis Viola pótlására született volna, csakis azért h ne fájjon annyira.Nem önmagáért.
Az idő úgy telt addig h az első hetekben, hónapokban lementem, egészen mélyre, még annál is lejjebb, ahol már azt hiszi az ember h beletörik, h nem fájhat tovább.Aztán ahogy megy az idő előre, a hétköznapok , ahogy erőltetni kell mindent, h nem áll meg az idő,akkor folyamatosan mászik ki a gödörből, lassan, kapaszkodva, fel a levegőre...és mikor úgy érzed h most már jobb, most már kapsz levegőt, akkor esel vissza megint...elég egy illat, egy dallam, egy emlék, egy jó vagy egy rossz szó és vége megint..
Erre biztosan emlékszem h egy nagy tisztító fájdalmas sírás akkor is volt, amikor kb 12-13 hetes terhes voltam a fiammal.Sirattam a kislányomat, a kezem a hasamon és kértem a fiam h bocsásson meg ,de a szívem még most is vérzik a testvéréért.
Szó sem volt róla h már terhes vagyok vele, már minden rendben van...dehogy, akkor kezdődött csak az igazi félelem.....
De bele kellett vágni, mert úgy érzetem h gyermek nélkül nem tudok élni, nem tudok, egyszerűen nem...
Ha szeretnéd mesélek a terhességemről, de nagyon nem volt vidám, nagyon nem..nem is tudom h ide írtam -e róla, azt hiszem h nem.A fiam is koraszülött lett, minden erőfeszítésünk ellenére, hiába feküdtem az egész terhességem alatt. 35-36 hétre született, méhen belül sorvadt babának minősítették és volt pár nagyon nehéz hónap a születése után (is).
Szeretném h tudd ha mást nem is tudok tenni érted, meghallgatlak, ahogy időm engedi írok, ha szeretnél beszélni az érzéseidről, ha szeretnéd meghallgatlak..