Kiemelt témák

Hopp, a babakozelben-en mégsincs karikás-árusítás, de van egy hordozókendős topik, ott tutira tudnak a csajok többet!

Sziasztok!

Dodó!
Köszi a választ. Most beszéltem Ágival, tud adni ilyen papírt, tök jó.


Csak azon gondolkozom még, hogy a kórházi dokimmal közöljem-e, hogy mit "tervezek", mert eddig ugye még nem tettem ezt meg. Félek, hogy utána ellenséges lenne, ha kiderülne, hogy nem nála szülök. De lehet, hogy mégis csak hallgatok, mert igazából most már csak a vérkép miatt kell bemennem, meg ugye a folyamatos ctg-zés miatt. Képzeljétek! A 35. héttől heti kétszer csinálják!!! Normálisak?
De asszem a nagy részét kihagyom. Legközelebb Ágiékhoz megyünk 2 hét múlva, aztán addig inkább kórházmentesen élek és olvasgatom a szuper könyveket, van még mit.

Kata!
A teafaolajas megoldás a köldökre honnan jött? Van erről is könyv, vagy a tanfolyamon hangzott el, csak én aludtam volna közben
Vannak még ilyen természetes megoldások másra is?

Szia Orsi!

Nem normálisak. Bár ők ezt nem tudják.

Te most hanyadik héten is vagy??
Én is kihagytam a ctg-ket, csak a 42. héten másztam el rá. Úgy gondolom, a baba másképp is jelzi, ha nincs jól odabent. (Pl. furcsa mozgás, vagy nem mozgás...)
Ráadásul nekem egyik babóca se tűrte, a fél óra helyett 3-4 órán át kínlódtunk... (Fiam anno lerúgta a kütyüt a hasamról is. Kb. 3szor hívták miatta a számítógépszerelőt. Bármily hihetetlen, ez nem vicc!)

Szia Dodó!

Most töltöm be a 35-öt. Szóval nincs sok hátra

Nálad voltak keményedések? Most egy kicsit elbizonytalanodtam. Király Ági+könyv (Ina May) szerint is normális akár óránként többször is a 30. hét után. Tegnap G. Ági viszont azt mondta, hogy napi max. 4-5 megengedett. Meg többet kell pihenni.
Egyébként kész vagyok. Kis nagyfiam olyan mérvű hisztiket rendez, hogy már ettől is keményedem. Nem engedi, hogy kifújjam az orrom, meg kimenjek Wc-re, és ilyenkor kész, ordít meg hasonlók. Eddig viszonylag kultúrált jelenetei voltak, most meg... Ütni nem szeretném, szép szó se használ, kiabálás sem. Nálatok volt ilyen? Hogy lehet ezt kezelni?????

Orsi,
kissráchoz nincs ötletem, mert nem ismerem.

Keményedések: van egy "Henrik-féle" antropozófiás porom, Bryophyllum, kifejezetten erre kaptam, Ági javasolta, alig használtam belőle, ha gondolod, át tudom adni. Csak nagyon drága. Ha érdekel, írj privit, vagy mailt.

Praktika: gombás popsihoz: olajos törlőkendőt használj. A gomba megfullad benne. És ezt a negyedik gyerekemnél kellett megtudnom! Ja, olajos kendőt én eddig csak a dm-nél találtam, saját márkás. Drágább, mint a többi, és nem szokott akciós lenne, dehát ez van. Azóta szép a bőre. (A "rendbetételhez" kellett borax-os popsikenőcs is, de azóta "szinten tartjuk" a kendővel.)


Apropó, ma elintéztem a TB-t. A Bartók Béla út 120-122-be kell menni, ez egy új iroda, kevesen ismerik, kaptam számot, és kényelmesen el se helyezkedtem a széken, már hívtak. Mivel netről letöltött, kitöltött nyomtatványokkal mentem, az egész procedúra nem volt több bő tíz percnél. A Lőportár-ban óráakt állhattunk volna sorban... Az utcán. Szóval megérte átautózni a városon.

Még a keményedésekre: fájnak, vagy nem? Ha nem fájnak, akkor semmi gond. Nekem szabályos fájdalmas kontrakciók volta, azért szedtem a port (aztán a fájdalom elmúlt, maradt a braxton-hicks, és az is ritkábban.

Szilvi!

Köszi, de asszem, nem vészesek a keményedések. Nem fájdalmasak, messze vannak még a vajúdás alatti "hullámoktól". Ezek a jóslók? Gondolom.

Törlőkendő: babylove? Ez kapta valamikor a legjobb minősítést. Mi is ezt fogjuk használni.
Amúgy nekünk a sudocrem vált be csúnya piros popsinál, bár nem tudom, mit tartalmaz... De köszi a tippet. Ja és homeopátiás bogyókkal is jól kezelhető a piros popó.

Sziasztok!

Ez az olajos popsitörlő még nekem is új hír! Én elsősorban a gyógyszertári popsikenőcsöt használtam kisebb pirosodásakkor, súlyosabb esetekben leginkább Alsol-t. Jó a Scudocrem, Bepanthol, de jóval drágább is. Bevetettem még Neogranormonnt, Vita-med-et(ez egy vitaminos regeneráló kenőcs, akkor kaptuk, mikor fiamnak szétnyílt a szemöldöke). Egyébként legjobb szárazan tartani, sokat levegőztetni.

Keményedések: nekem egyikkel se volt sose, vagy egész egyszerűen olyannyira nem fájt, hogy fel se fogtam. Még a szülések elindulásakor is a férjem szólt, hogy most már aztán ideje Ágit hívni, mert fájásaim vannak. Akkor még jól bírtam.

Nagyfiú: mennyi idős is??? Miért hisztizik, azt tudni? A szitu miatt? Nem lehet, hogy egyszerűen csak érzi a "vesztét"??
Nálunk állandó az ilyesmi, már fel se veszem. Amikor viszont már úgymond mindennapos voltam (nálam ez is hetekig tartott , akkor érdekes módon semmi ilyesmi nem volt, figyeltek rám.
Node: én a helyedben "komoly" beszélgetésre hívnám a fiút, őszintén mondja el mi baja, miért viselkedik így, én szeretnék segíteni neki, megérteni, stb.... Nálunk az ilyesmi szokott hatni. Másrészt próbálnék még több figyelmet fordítani rá, de úgy, hogy amennyire lehet, nem venném figyelembe a hisztit, teljesen nyugodt hangnemben reagélnék mindenre, mintha semmi se történne, s nem bosszantana. Ez általában egy idő után megdöbbenti a hisztizőt, csak ki kell várni, s addig meg hallgatni.
Csinálnék valami szokatlan "meglepi"-programot, pl. egy hosszú sétát, vagy játszóteret, vagy bármit, ami régen volt, szereti, s kizökkenti a gyereket a hétköznapból. Ez is jó alkalom lehet a család tagjainak különféle igényeinek megbeszélésére, s közös nevezőre jutásra.
Aztán: hiszti közben megsimogatnám vagy forrón átölelném, s mondanám, hogy nagyon szeretem, még ilyenkor is, ez ellen semmit se tehet.

Na, ilyesmik jutottak most eszembe. Remélem juttok majd egyről kettőre!

Szia Dodó!

Balázs 2 és fél lesz, de szerintem mindent meg lehet(ne) beszélni vele. Hiszitikor hozzá sem tudok érni, mert meg se engedi, hogy felvegyem vagy ilyesmi, de kezdek rájönni mi lehet a baj. Férjem most itthon van és így felborult kicsit a napirend. Ilyenkor általában rajta csüng, ha nincs itthon, minden a régi. Meg egy picit meg is fázott szegény, biztos, ezt is érezte és még azóta nem teljesen jött rendbe. Azért köszi a tippeket!
Az új program-ötlet jó, csak én már alig bírom. A múltkor is elmentünk kirándulni, és majdnem végig ültem padokon, ahol volt, így csak Apa ment vele Nem tudom emelgetni, és érdemben nem tudok vele annyit foglalkozni, mert ugye korlátaim vannak... Ülni a földön sehogy se jó, max. feküdni, de azt se sokáig... Szóval így nehéz. Mert hát nem tudok ugyanúgy lenni vele, mint rég. Pedig szeretném.
Meg sajnos most jobban kiborít a hiszti, nem bírom hallgatni, de majd igyekszem kicsit lazábban kezelni.

Egyébként az Alsol-t nekem aranyérre adták még a kórházban és mikor a patikában is ezt kértem, furán néztek rám, hogy azt nehogy alkalmazzam szoptatáskor, mert vannak benne anyagok...
Pedig régen is sokat használták, úgy rémlik a gyerekkoromból.

Sziasztok,

gyakran beleolvasok a beszélgetéseitekbe és hadd szóljak egy kicsit én is:
Orsi: szerintem az a korrekt, hogyha szólsz az orvosodnak. szerintem. Mert gondolom amúgy is megbízol benne, de gondolj bele, hogy tudja, hogy van még kismamája szülés előtt, és nem utazik messzire, nem iszik meg egy pohár bort... stb. tehát készenlétben áll, valamennyire.
Timnek csak egy kis saját tapasztalat, bár nem vagyok annyira tapasztalt, mint a Geréb Ágnes és otthonszülésben meg nullára, de a babák nem mindig jeleznek, ha baj van, vagy kevés az ellátás bent. Bár az is igaz, hogy a ctg sem mindenható...és nálunk -kórházban - félévente van egy olyan olyan eset, amikor a ctg-n derül ki, amikor "de jó hogy észrevették, de jó, hogy pont itt volt" szituáció volt. És nálunk évi 1200 szülés van, tehát az évi 1-2 nem olyan sok, de annak a családnak az ő babája rengeteg!
Szeretettel: Rita

Orsi!

Persze, hogy vannak korlátaid! Az a jó! Szerintem Balázs már elég értelmes ahhoz, hogy ezt is felfogja. Várja a tesót? Együtt várjátok? Sokat beszélgetve? Ettől függetlenül pont most van az első komoly hisztikorban, tényleg nem lehet könnyű, megértelek.
Alsol: én aranyérre sose használtam, pedig ez az egyetlen gazdagságom tini korom óta. (Örökletesen ) A 2. babónál ajánlotta egy barátnőm, akinek orvos javasolta a piros popsira. Hát érdekes.... Lassacskán már semmiről se tudni, árt-e vagy használ. Ki ezt mond, ki az ellenkezőjét.

Rita!

Sajnos, amit írsz, az is előfordul. Azt nem is állítom, hogy a ctg haszontalan dolog lenne, de hiszem, hogy a babának is érdeke, hogy jelezzen, s az anyának is vannak ösztönei, megérzései. Másrészt pont az utolsó időben nagyon fárasztó tud ám lenni, mikor naponta kell a kórházba járkálni hol erre, hol arra (általában kora reggel!), miközben a felszólítás: pihenjen anyuka! Valamit valamiért, de biztos, hogy megéri folyamatos stresszben tartani az anyákat? Képtelenség így nyugodtan készülődni a szülésre, befelé fordulni.... mert mindig kérdés, hogy ugye nincs baj? Holott állítani kéne magunkban: nincs baj!
Tudom, hülye szöveg, de nagyanyáink idejében se volt ctg.... A baj meg bármikor bekövetkezhet, ilyen alapon akár heteken át folyton nézni kéne...
Szóval valami olyasmire akarok kilyukadni, hogy a ctg irányadó lehet, de nem árt, ha értelmezni is jól értelmezik. Nekem pl. a 2. gyereknél kijött a görbe, azonnal szülőszobára akartak volna küldeni, mert úristen, ezt-azt mutat, konzíliumot hívtak, éjfélre tuti meg lesz a baba, stb....Alig tudtam elmenekülni a kórházból, 5 nappal később meg gyönyörűen megszületett a lányom(43. betöltött hét után ) Ezt csak azért írom, mert nem értem, miért kell riogatni az anyákat, ha a világon semmi ok rá! Ági is látta a papíromat, teljesen normális volt. (Néha kihagyott a görbe, mert a gép volt szar, max. ezt lehetett félreértelmezni.) Én úgy látom, a biztonság nevében túl sokszor lehet császározni, s azt mondani a ctg-re, hogy látja, de jó, hogy épp itt volt. Mert a laikus ugyan mit lát rajta? Semmit. S mindent elhisz az orvosnak, akinek meg nem érdeke, hogy a baba természetesen szülessen meg, hanem sokkal inkább csak az, hogy kint legyen egészségesen, bármi áron.

Nem támadó akartam lenni, csak a másik oldalt is megvilágítani. (Ilyen alapon engem császároztak volna kórházban, holott a világon semmi szükség nem lett volna rá, csak az orvosok félelme indukálta volna.)
Nagyon jó, hogy manapság sokkal több mindent idejekorán ki lehet szűrni, de mértékkel kellene ezen dolgokat kezelni, nem készpénznek venni a technikát(az is tévedhet!), s nem fenyegetőzni, s beletáplálni anyukákba a fölösleges félelmet mind a szüléssel kapcsolatban, mind a baba egészségével kapcsolatban.

Remélem érthető voltam, s nem bántó.

Sziasztok!

Dodó! Teljesen egyetértek veled ctg-ügyben. Amióta agyba-főbe ctg-znek, nem lett jobb a szülési statisztika, ezt ki is mutatták. Szóval annyira nem indokolt, de nyilván vannak esetek, amikor épp jókor hallgatják meg a szívhangot.
Kisfiam szülésénél kórházban simán lelassult vajúdásnál a szívhang. Vártuk, hogy visszaáll, de nem. Szóltunk, nagy nehezen jött a szülésznő, rémült arccal, hívta a dokit és valamit kaptam, amitől visszaállt normálisra. Igen, szuper, hogy a főpultnál ők is látják (?) folyamatosan és nem kell a vajúdóval lenni, de ha nem nézik könyörgöm, akkor mi értelme???

Rita! Ami az orvosomat illeti: készenlétről szó sincs, mert azt mondta, ha nincs bent, az ügyeletesnél fogok szülni, szóval nincs az a nagy elhivatottság. Amúgy meg minden vizsgálatért én szólok neki, mert nem is figyeli, hogy régi a vérképem, nem küld el terhelésesre, én meg barom szólok neki, de minek. Szóval ennyit az orvosomról. Nyilván fogok vele erről beszélni, mert nem akarom csak otthagyni szülés előtt, de sajnos a többi kismama rossz tapasztalatai után inkább csak a vége felé szólok, ugyanis nem akarok több felesleges stresszt magamnak. (Van akit kiutáltak a rendelőből, azóta nem ment dokihoz.)

Dodó!
Hát, igen: Balázzsal készülünk a tesóra, hol jobban, hol kevésbé érdeklődik. Érdemes ajándékot küldetni a kicsivel neki? Sok helyen ezt ajánlják. Nálatok volt ilyen? Vagy egyszerűen megszületett és kész és tudomásul vették a többiek.

Sziasztok,

Osoa,
a teafaolajat a dúlám adta, és tényleg nagyon jó.





Nálunk most nem mennek túl jól a dolgok. Peti sokat sir, nyűgös. Pedig állandóan kézben van,dajkálom, lesem minden sóhaját, de nem tudom az igényeit kielégiteni, legalábbis úgy tűnik.
De a jövő héten tuti elmegyünk gasztroenterológushoz, mert gyanús nekem, hogy nem záródik jól a gyomra. Tegnap éjjel is 10 perc szopi után egy órán keresztül bukta vissza a tejet. És ez igy ment egész éjjel. Csak akkor marad benne valami, ha függőlegesen tartom. Igy aztán most ülve alszom, már ha alszom. Iszonyú nehéz.....másfél óránként eszik, a köztes időben bukik és sir...és látszik, hogy tényleg éhes, nem csak úgy cicizne, és sir sir... meg én is sirok...
De ugyanakkor a szivem szakad meg, mert tudom, hogy Petinek még nehezebb. Remélem, nemsokára javul a helyzet, mert tényleg az összeroppanás szélén vagyok. Csak az nyugtat, hogy már négy kiló felett járunk. Esetleg tudtok dokit ajánlani, aki ki tudja szűrni hogy refluxa van e a kicsimnek vagy sem?


Kata
aki ma éjjel (nappal) sem aludt :cry

Kedves Mindnyájan,

azt hiszem, egy szóval sem mondtam, hogy a ctg mindenható. és az is igaz, hogy értelmezni kell tudni. Abban sincs köztünk vita, hogy nagyon nehéz becaplatni a kórházba csupán egy ctg-re. ez azt gondolom a rendszer hiábja. Volna mondanivalóm erről, de azokon a fórumokon már régen elmondtam,ahol megkértek erre, de azért arra szerintem furcsa hivatkozni, hogy nagyanyáink idején is... mert azóta elteltek az idők, nem kézzel mosunk és a civilizált világ adottságaival is élünk lehetőségeink és felfogásunk szerint.
Egyébként a ctg nem mindenható, de a magzat ellátottságát, a méhlepény működését illetve annak zavarát megmutatja/hatja. Igazán nem tudom értelmezni az "anyák folytonos stresszben tartása kifejezést", bár nagyjából értem/érzem. egyébként nem tudom, hogy van-e olyan statisztika, amelyik a ctg áldásos felhasználását alátámasztaná vagy megcáfolná, de semmi sem áll tőlem távolabb, mint valaminek az ab ovo elvetése pusztán érzelmi alapon. Bár ezt, azt hiszem az európai/középeurópai civilizációs kör sajátjának érzem.
Ugyanakkor legalább annyira erősnek érzem az otthonszülők részéről a kórháziak elutasítását, mint fordítva. Azt látom azért, hogy 1:1 a "meccs" állása. És még egy gondolat az előző levelezéshekhez, hogy én már hagytam ott orvost, mert lelketlen volt, nem figyelt rám, nem gördítettem tovább az orvso-beteg kapcsolatunkat, tehát ha elégedetlen vagy az orvossal, akkor menj tovább.
Szeretettel: Rita

Rita,
A ctg hasznáról szakmai cikket legitóbb a Bábák, szülésznők 20067 márciusi számában láttam. A lap letölthető innen:
http://www.babaszovetseg.hu/indexin.htm (bár ezt te úgyis jobban tudod nálam ). A cikkből azért hiányolom a kutatások pontos megnevezését és a szakirodalomra hivatkozást, akkor is, ha csak egy előadás összefoglalója. Na mindegy, én már csak ilyen kekec vagyok.

Kata,
Remélem, jobban vagytok, és megoldódik a problémátok. Fiam egyik osztálytársa testvérének volt hasonló gondja (6 éve), akkor az I. Gyerekklinikán kezelték. Tavaly a lányomat én is elvittem oda gasztroenterológiára, sztem az egyetlen gyerek gasztro (volt akkor) Bp-n, ahová nem kellett időpontot kérni. Nekem még beutalóm sem volt, de ez már egy más történet, ha érdekel, priviben leírom.

Valóban olvastam is, hallottam is az előadást, de azt gondolom, hogy nem kell mindenben egyetértenem vele.
Ha tudsz angolul, akkor a Henci Goer saját lapján bizonyára megtalálható a szakirodalom, a hivatkozások. Egyébként ő egy amerikai kutató, aki egyéként bába. És nem kekecség, hanem így van, valóban hiányoznak ezek az adatok.
Szeretettel: Rita

Ez a szó: kekec-ség, nagyon nyomorultra sikerült, így, írásban.
Rita

Sziasztok!

Orsi!

Ez az ajándék ötlet nálunk fel se merült, de nem biztos, hogy rossz megoldás. Próbáld ki, hátha beválik.
Mi annyira együtt készültünk az új családtag befogadására, hogy annak örültek a legjobban, hogy jött, s láthatták a kibújás pillanatát. (Mázlisták. Ez nekünk, szülőknek nem jött össze. ) Azonnal megsimogathatták, puszilhatták, mindenféle féltékenység nélkül. Tényleg amolyan ajándékként viszonyultak a picihez, ma is sokszor hallom az "én babám is!" felkiáltást.

Kata!

Szorítok nektek, remélem nincs nagy baj. Nagyon sokat bukik vissza? Bár ahogy írod, fejlődik, nem? Talán próbáld meg még többször, de kevesebbeket etetni.... És persze mindenképp vidd el orvoshoz, ha ez a gyanúd. Aztán írj, hogy mi van veletek!

Rita!

A nagyanyáink idejére utalva természetesen volt irónia is bennem, de a lényeg, hogy van abban az oldalban is valami. Természetesen az orvostudomány, s vele együtt a lehetőségek nagyon sokat változtak, s egyáltalán nem rossz irányba, de sajnos az alkalmazásuk átesett a ló túlsó oldalára. Talán ebből is fakad, hogy a várandós anyát igenis betegként (gravida!) kezelik: 9 hónapon keresztül azt suggalják neki, hogy az állapota mennyi veszélyt rejt magában. Ez folyamatos aggodalmakhoz vezet, főleg először szülőknél.
Szerintem az otthonszülők egyáltalán nem utasítják el a kórház létjogosultságát, s még csak a várandósság alatti vizsgálatokét se. Csak mértékkel. Van, aminek van értelme, s olyan is, ami teljesen fölösleges. Az egész félreértés (mármint, hogy ab ovo elutasítanánk a kórházat) szerintem abból adódik, hogy gyökeresen más szemléletmódot vallunk, amiről fel is vállaljuk véleményünket, s bizony sok megalapozott kritikával illetünk bizonyos dolgokat. Ez viszont nem azt jelenti, hogy adott esetben ne lenne erre-arra szükség, de a mai gyakorlat az, hogy rutinszerűen alkalmazva vannak olyan dolgok is, aminek csak akkor lenne értelme, ha megfelelő indok van rá.
Hogy érthetőbb legyek: pl. : nem magával a ctg-vel van bajom, hanem azzal, hogy túl sűrűn alkalmazzák. De tovább megyek: én pl. hiába mondtam, hogy ha bal oldalamra fektetnek, tuti nem lesz jó a görbe, mert a babám úgy sose érzi jól magát (rugdosni kezdett, forgott erre-arra, szóval éreztem, hogy nem kellemes nekünk), ezért sose feküdtem egyébként a bal oldalamon, ez senkit se érdekelt, aztán meg elkezdtek riogatni a magzatelhalás veszélyével pár nappal a szülés előtt. Humánus megoldás ez? Én voltam annyira felkészült, hogy nevettem rajtuk, mert tudtam, hogy semmi gond, de aki abszolút tapasztalatlan, az mit érezhet?
Szóval ilyesmikre gondolok.... És sajnos tapasztalataim szerint ez a hozzáállás eléggé általános még manapság.
Az meg már más kérdés, ha tényleg ok van a nagyobb odafigyelésre, természetesen nagyon jó, hogy a lehetőségek túlhaladták nagyanyáink lehetőségét.
Remélem így már érthetőbb voltam. Meg azt is, hogy nincs harag. Az meg nem baj, ha képesek vagyunk kulturáltan eszmét cserélni, pro és kontra.

Tim,

én azért azt látom, bár csak néhány budapesti kórház viselt dolgaiba van belelátásom, hogy szelídülnek a vaskalaposan követett dolgok, pont az anyák "eszméletre ébredése" miatt, amiben az otthonszülős csapatnak is van némi szerepe, de talán egy, a saját teste fölött rendelkezni akaró korosztályt neveltünk fel. /A nagyobb gyerekeim is a szülő korosztályba kezdenek tartozni/
Betegnek azért nevezik őket, mert jogilag, aki az egészségügy szolgáltatásait igénybe veszi, pl a tüdőszűrőn, az betegnek számít. Jogilag.
A környezetemben a szülésznők és az orvosok egy része nem nézi és kezeli betegnek az anyákat. És azt gondolom, hogy aki engedi magát egy orvos által "megvezetni", az nem tudatosan éli az életét, viseli testét-lelkét.
Én nem látom, hogy a kismamákat rémítgetnék valamivel is. Rémítgetik egymást a játszótéren, védőnőnél / a védőnők is sok kárt bírnak tenni.../, a szülőktől is sok, a feldolgozatlanság miatti szorongás érkezik és aki hajlandó átadni magát ezeknek a szorongásoknak, félelmeknek, az sokszor szorong. És nincs meg a megfelelő rendszer és kulturáltság ezeknek a javítására.
Persze én ismerem belülrőlé ezt az oldalt, Ti pedig azért mégiscsak közvetítéssel.
A kórháziak elutasítását pedig sokszor csak a hangnemből és a "beszédpanelekből" hallani ki, illetve ha egy otthonszülés valami miatt kórházban végződik, akkor a stressz szinte kóros mértékű gyanakvást, nemegyszer agresszív hangot hoz ki a a szülőkből, ami egyáltalán nem segít a két "tábor", amúgy elég rossz kommunikációjának javításában.
Hát ennyi. És nem vagyok otthonszülés ellenes, és nem szoktam a kollégáimtól, szakmából jól ismert szófordulatokkal, gondolati panelekkel élni, de mindig bánt a kórháziak erős elutasítása, megítélése és szinte mindig ugyanazokat a "szólamokat" hallom ilyenkor. Hát nem tudom. Talán egyszer meglesz a jó kommunikáció is köztünk...
Szeretettel: rita

Rita!

Sajnos egyet kell értenem azzal, amit írsz. Bizony a legnagyobb probléma a kommunkiáció hiánya.
Igazad van: nem csak a kórházi dolgozók felelősek, hanem a védőnők, családi közeg is, s persze azon otthonszülők, akik mindenáron elutasítóak a kórházat illetően. Pedig az otthonszülőknek bizony számolni kell azzal a ténnyel, hogy a szülés kórházban is befejeződhet, s akkor a legjobb, ha elfogadják az ottani protokollt, mert az orvosok aszerint tudják jól végezni a munkájukat. Igaz viszont az is (bár szerencsére ez is kezd változni), hogy sokszor adminisztratív problémákba ütköznek meg lenézést kapnak, ha mégis bekerülnek. Szóval mindkét oldalon van mit változtatni, bár azért tapasztalataim alapján azt mondom, hogy inkább az orvostársadalom rosszallása nagyobb. A kommunkició többször miattuk nem jött létre, hiába az előkészület Ágiék részéről. Ennek valószínű sokkal globálisabb okai vannak. De sehogy se jó így.... Ráadásul az EU országaiban elfogadott dolog az otthonszülés, egyáltalán nincs úgy ellehetetlenítve, mint idehaza. Előbb-utóbb ebben is követni fogjuk a nyugatot, remélhetőleg.
A másik meg az, hogy kórháza válogatja a stílust is. Bizonyára van kellőképpen felvilágosult, s rugalmas orvoscsapat, de sajnos az ellenkezője is igaz. Ez utóbbi szerintem általánosabb a vidéki, kisvárosi kórházakra, ahol a jól bevált módszereket, rendszert sokkal nehezebb megváltoztatni, pláne, hogy a hajlandóság is sokkal kisebb rá.
Én se vagyok kórházellenes, bár a szülést természetes dolognak tartom, s emiatt sose mennék normális esetben kórházba. Baj esetén pedig természetes, hogy igen. Viszont képtelen vagyok azt felfogni, hogy miért kell furcsa szemmel nézni egy anyára, ha ki meri nyílvánítani óhaját, ha el meri dönteni, hogy neki hogyan felel meg valami. Mert sajnos, a szakmaiság mögé bújva, leginkább lebeszélik, felülbírálják a nők döntéseit, legapróbb részletekben éppúgy, mint nagyobb kérdésekben. Pl. még sok helyen nem lehet azt se megválasztani, hogy milyen pózban szüljön a nő, kénytelen a kőmetsző helyzetnek alávetnie magát. És sorolhatnám....

A legjobb lenne a szülő nő választását elfogadni, s nem elítélni, meghökkenni rajta. Akkor minden probléma nélkül el lehetne látni, ha kórházba kerül egy otthonszülő, s viszont is: ő is tudná, hogy semmilyen negatívum nem fogja érni a választása miatt. Többek között ez is a háttérkórház-rendszer egyik feltétele... Én nem értem, hogy miért ne lehetne ezt ugyanúgy kialakítani, mint nyugaton. Nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. S mindenki jól járna vele. De amíg a kamara hozzájárulását nem lehet megszerezni, addig marad a kölcsönös "vita", holott semmi értelme. Már csak azért se, mert engedély ide vagy oda, mindig is lesznek otthonszülők, akiknek bizony sokkal veszélyesebb lenne, ha bemennének a kórházba. Mert Ági szavaival élve: mindenki ott szül jól, ahol biztonságban érzi magát. Így felelőtlen dolog kórházba kényszeríteni azt, aki már eleve retteg tőle, s fordítva is: véletlenül se szüljön otthon az, akit a kórház műszerezettsége nyugtat meg.
Ezt kellene végre mindenkinek megérteni szerintem.

Kicsit már megint sokat írtam , de szeretettel!
Szia: Tim

Sziasztok!

Nagyon érdekes, amit irtok.
En speciel inkabb bemegyek a korhazba (kis séta:)), hogy megnézzék a szivhangot. Megnyugtat akkor is, ha közben figyelem a kis pocaklako moccanasait. Igaz, még nem tartok ott, hogy otthon szüljek, akkor lehet mas lenne a hozzaallasom, de nem hiszem. Szoval engem abszolut nem stresszel, hogy emiatt be kell menni a H-ba, pedig nem vagyok egy korhazba jaro tipus...
Valahogy ugy érzem kar nem élni a lehetöséggel... De ez csak az én véleményem .

Kata, együttérzek veled, az elsö par honap nem könnyü, de nem tart örökké ! Remélem Peti rendbe jön hamar!
Mi pont ma megyünk az I. sz. gyermekklinikara gasztroenterologiara. Itt van az elérhetöségük, ha gondolod: http://www.gyer1.sote.hu/ambulans_rendelesek.php.
Mi kaptunk idöpontot.

Sziasztok: Sara

Sziasztok!

Igen, mindenki ott szüljön lehetőleg, ahol biztonságban érzi magát. Én a tanfolyam után biztonságosabbnak érzem Ágiékat és továbbmegyek: ők szolgálnak, végig Veled vannak és lesik az óhajod, hogy neked és a babának mi a jó. Nem végeznek olyan vizsgálatot, ami felesleges és nem úgy, ahogy a kórházban én átéltem. Ők igazán átérzik, hogy te min mész keresztül, míg a kórházi dokim, nem hiszem.

Olvastam a ctg-s cikket a fent említett honlapon. Ezzel az állásponttal más helyen is találkoztam. Amióta tudom, hogy az UH nem feltétlenül hat jól a babára, sőt a túlzásba vitt UH kifejezetten káros, már amennyire ki lehet szűrni az eddig jelentkezett (rövid távú)mellékhatásokat. Hosszú távon nem tudjuk, ez mivel jár, hiszen erről még nem állnak rendelkezésre adatok. Személy szerint én nem megyek a 35. háttől 2x, mert engem a közeg nem nyugtat meg+ a várakozás. Itthon nyugodtabb vagyok. Pláne mióta hallottam, hogy hiába volt rossz valakinél a ctg, nem nagyon siették el a dolgot, aztán ki tudja, mi lett ennek a következménye. Sőt, másról is hallottam: hiába volt gyenge a színhang, nem tettek semmit, vártak egy napot, aztán meg már nem volt szívhang. :cry

Egyszóval saját felelősségemre döntöttem így, amikor úgy érzem, ez számomra megnyugtató, bemegyek. De lehet, hogy a 37. heti beszélgetés után inkább Ágiékhoz járok majd.

Rita!
Én úgy érzem, nem vagyok kórházellenes, csak mióta tudom, hogy másként is meg lehet élni a szülést, amiről eddig fogalmam se volt, eszembe se jut, hogy kórházban szüljek. És valahogy más értelmet nyernek a dolgok. Szemléletmód-változáson mentünk keresztül és ezt nem lehet visszacsinálni. És ennek nagyon örülök. Nyilván te szülésznőként máshogy látod, de amíg nem azon van a hangsúly, hogy a vajúdónak minél jobb és kellmesebb legyen, addig itt a másik oldal diktál és ezzel én nem tudok azonosulni.

http://www.delmagyar.hu/cikk.php?id=65&cid=133969

Én már olvastam.

Na pillanat, én kissé lassú vagyok. Sz_Kata, ez te vagy?

Sziasztok,

na végre látom a fényt az alagút végén
Talán többet tudok majd jönni.

Szilvi,

igen, ez én vagyok. eredetileg úgy volt, hogy otthonszülés pro és kontra cikk lesz, de úgy látszik végül csak én lettem meg belőle. Ezt kicsit sajnálom, de mindegy.

Petikémről kiderült, hogy semmi baja! Csak szeret sokat zabálni, és még nem tud vele megbirkózni De majd idővel...néha már van hogy három, három és fél órát is alszik. Én meg csöpögő cicikkel állok mellete, és alig várom hogy felkeljen és magamhoz öleljem. Tiszta hülye vagyok, igaz?
Viszont rákapott a kisujjamra, meg a férjemére, mag az unyukáméra. És nem tudom, hogy amikor őrülten szopizza az ujjamat, akkor nem -e azért, mert még nem lakott jól? (kajálás után is szopja) Most az egész család tukmálja nekem a cumit, ésbevallom, az esti orditások alatt érzem, hogy megingok, bár még ellenállok. Cumi, nem cumi ez itt a kérdés

Sziasztok!

Kata (gratula az ötszörös bajnoki gyözelemhez )! A szopassal nyugtatjak meg magukat a mini répak , szerintem ilyenkor nem éhesek, ez elemi szükséglet naluk. En eléggé anti cumi voltam, nem is kapott Vince, de ö viszonylag nyugis kisficko volt és elég hamar megtalalta az ujjat (olyan 6 hetes kora körül talan ). Aztan leszokott az ujszopasrol és én lettem az élö cumija... Kicsit elhuzodtak a szopizasok, az elején evett és utana "cumizott". En hagytam, aztan erröl is leszokott 8-9 hos kora körül. Jöttek a szilard kajat és nem volt mar annyira érdekes a cici.
De vannak baratnöim, akiknek hasfajos babajuk van/volt és ott OFF gombként müködött a cumi. Szoval meg tudom öket érteni ... Ha nagyon anti cumi vagy, akkor vard meg, mig megtalalja a kezét... Ha fogy a türelmed inkabb adj neki cumit minthogy kikészülj..

Ma szülésröl beszélgettem a hugommal, elképzeltem a "szitut" és asszem rajöttem, ha legközelebb korhazban szülök, nem fogom magamat (magunkat) biztonsagban érezni, söt, talan félni is fogok a kiszolgaltatott helyzetünk miatt. Ez azért elég durva.
Doki- és korhazkeresöben vagyok mar egy ideje, de egyre inkabb ugy érzem, h M.o-on sajnos nem fogok olyan dokit talalni, akiben 100%-osan megbizom, aki hozzank alkalmazkodik és nem forditva.
Ez vajon miért van igy? Kiborit ez az egész!
Szoval azt hiszem beszerzem az Ina May Gaskin féle könyvet, amit ajanlottatok. Jo uton haladok ?
Az informacios estek nem az alma utcaban vannak (12. ker.)? Ezt irjak a szules.hu-n. Vagy ez mas, mint az Arany Janos utcai, amire hivatkoztok?

Mas: Dodo, tetszett, amit a multkor irtal a kisteso érkezéséröl. Lehet, azért fogadjak ilyen jol egymast, mert lattak egymas születését ? A gyerköceid, hogyan élték meg a szüléseket? Hogyan reagaltak?
Többiek, nalatok hogy volt? Ilyenkor otthon marad a többi gyerek vagy megy a nagyiékhoz?

Saara, a legjobb uton

sz_kata,
Eleinte én sem akartam cumit adni a fiamnak, de olyan hévvel szopizta az ujjamat, hogy az ujjam már alig bírta, végül beadtam a derekam. (Anyuék mondták, hogy mi is nagy cumisok voltunk) A klasszikus hátrányokat nem tapasztaltam, sokkal nyugodtabb lett.

Ui: Én is SZegeden nőttem fel.

Saara,
Az időpontok fent vannak a szules.hu oldalon.

Sziasztok!

Kata!
Külön gratula! Nekem nem esett le, hogy ti vagytok a cikkben.
Nem vagy hülye! A feszülő mellek bizony nagyon tudnak vágyakozni egy jó kis szoptatásra!
Én sose adtam cumit, mert féltem attól, hogy bekavar a szopásba, meg .......... mit tudom én, elvi kérdés is volt, meg egy csomó hátránya van szerintem. Kibírták nélküle, bár nem mondom, üvöltésben volt részünk bőven. Egyszer tesóm megpróbálta, hogy hátha attól megnyugszik, de nem vált be szerencsére. Csakis én kellettem.
Meg valahogy mindig arra gondoltam, hogy ha nem tudja, mi az a cumi, akkor ugye nem is hiányozhat neki, tehát más baja van, s annak okát kell kideríteni.
Személy szerint cumiellenes vagyok, s hiszem, hogy csak a hangzavart szünteti esetleg meg, másra nem jó. A szopás iránti igényt másképp is ki lehet elégíteni , pláne, ha a baba kiköpi a cumit.

Saara!
Meglátod, milyen szép ez az út! Legalábbis remélem...

Én nagyon hálás vagyok a gyerkőceimnek, mert csak köszönni tudom nekik, hogy kicsi koruk ellenére támaszaim voltak! Jól élték meg a szülést. Igaz, a hiperaktív fiunk bekattant, de erre számítottunk is. Mégis nagy hiba lett volna kihagyni őt! A 3 éves lánykámnál voltak pillanatok, amikor megijedt a hangomtól, de ugyanúgy simogatott, s fájásszünetekben jöttek-mentek kölcsönösen a puszik.
Ami pedig a testvéri kapcsolatot illeti, hát az szuper!!! Mai napig nem múlt el a 3 napos csoda, megy a civódás, kié a kicsi. El is kapatják ám rendesen!
Olyan természetesen vették, hogy van nekünk, hiszen ők látták, ahogy kibújt (mi persze nem ), rögtön utána, mihelyst felültem vele az ágyra, már bújtak is hozzánk, simogathatták, puszilhatták... Övék is volt! Nem is tudom elképzelni, milyen az, ha 5 nap után hazaállít anya egy babával, hogy íme a kistesó.
Egy percig se kételkedtem, hogy mindnyájunknak így lesz jó, s nem is bántam meg! Főleg akkor nem, ha látom a szerepjátékaikat. Lánykám pl. nem cumisüvegből itatja babáit, hanem felhúzza a pólóját! Ha meg anyás-apást játszanak, akkor mindig otthon szülnek, együtt.
Sokan félnének az idősebb gyerek jelenlététől, én meg úgy gondoltam, hogy egy gyerek még annyira ártatlan, annyira természetesnek veszi az élet dolgait, s annyira jól meg ért mindent (sokkal jobban, mint a felnőttek!), hogy az nem lehet indok, hogy őket ettől a látványtól meg kell kímélni, mert nem igaz. Nincs benne ugyanis semmi rossz, s ők ezt teljesen jól meg is értik, ha kellőképpen fel vannak rá készítve persze. Csak úgy hirtelenjében én se tettem volna ki őket ennek, ki tudja, milyen reakciókat váltott volna ki. Így viszont közösen készültünk 9 hónapig, s senkit se ért meglepetés.

Na, megint kisregényt írtam.

Dodica , olyan jo, amiket az egyutt szulesrol irsz (bar amugy is sokszor egyetertek veled ), mert en is igy erzem/gondolom. na aztan majd a gyakorlatban meglatjuk ha aktualis lesz majd...

Sziasztok!

Ha érdekel valakit, akkor meghallgathatja a neten azt a riportot az otthonszülésről, amiben Ági is nyilatkozik.
http://www.radio.hu oldalon a hangtárban (fent középtájon) a Kossuth-ot kell megnyitni, majd 2006. 10. 05-én a 10.00-kor kezdődő műsort. Maga a riport 10.32-kor kezdődött, kb. 20-25 perces.
Én kidühöngtem magam rajta.

Dodó,
jaj, én az ilyen rádiós dolgokat, meg betelefonálós dolgokat meg se hallgatom már.

sz_Kata,
akkor a sporthoz is gratula. Jó, hogy Petivel minden rendben.
Cumi: én most, a negyedik gyerekkel szerettem volna cumira vetemedni, de nem fogadja el, pedig szinte naponta próbálom. Remélem, hamar megtalálja az ujját, az ökle már folyamatosan lucskos a nyáltól. A legnagyobb és a harmadik voltak nekem ujjszopók, ill. Abigél még mindig szopja (5 1/2 éves ). Timó még csak az én ujjamat szopja, meg Olivérét (a párom nem ad neki ujjat). És lehet, hogy csak "hangtompítónak" lenne jó, de jó lenne, mert nálunk igen nagy hangzavar tud lenni, na. És ha pl. vacsit kell főznöm ötünknek, akkor nem lehet sem az ujjam a szájában, se ő a cicimen (a hordozókendőt házon belül nem viseli el), ilyenkor jó lenne egy kis "pótszer". Szóval most nem vagyok már annyira cumiellenes, mint régen voltam. Meg tudom, hogy az én tejmennyiségembe nem zavarna be, mert nagyon sokáig nagyon sok van, úgyhoyg ettől sem félek.

Saara,
a Geréb Ágiék féle tanfolyam az Alma utcában van. A másikhoz, és a www.szuleteshete.hu portálhoz semmi közük, nem is szeretik, ha összemossák őket.
Dodóval ellentétben nekem úgy volt jobb, hogy a gyerekek nem voltak otthon szüléskor, de alig pár órával később megérkeztek. (Ill. a másfél éves Alex otthon volt és aludt, amikor O. született, de Abigél születésénél a fiúk oviban voltak, most pedig a nagyi elvitte őket arra a délutánra.)
Én úgy gondoltam, hogy persze, fel lehet készíteni őket a szülésre, meg sok mindent intuitíve értenek, de vajon tényleg erre van-e szükségük? Vajon tényleg MOST van erre szükségük? A szülés/születés egy nagy beavatás (a halál után a második legnagyobb), amit nem biztos, hogy "előre kell hozni". Mert nem véletlenül tapasztaljuk meg azt akkor, amikor,- felnőtt fejjel. Egyrészt a fizikai lényüket nem akartam megijeszteni, másrészt nem akartam nekik "elrontani" egy későbbi hatalmas spirituális élményt. Lehet, hogy hülyeség, amit gondolok, és még véletlenül sem mondom, hogy Dodó nem tette jól, amit tett, csak leírtam, hogy ÉN hogy láttam.
Ráadásul félek, hogy én "viselkedni" akartam volna előttük, és akkor még rossz vége is lehetett volna.

Dodó,

csodálatos családod lehet nálunk a férjem már bejelentette az igényt a három gyerekre, ami nagy szó amo stani strapában. húú, én még nem is érzem a késztetést, örülök, hogy ezzel az egyel boldogulok


Szilvi,

ma vettem egy cumit, végső kikészülés esetére. délután kipróbáltuk, de néhány perc után, újra a cicimen landolt a kiscsávó azóta sem cuppant le......
mintha érezné, hogy le akartam passzolni

Sziasztok!

Kata!
Gratulálok én is a győzelmekhez!
Cumi-ügy: én sem adtam, de egy idő után kipróbáltam, és csak egy rövid ideig használta, egyszerűen Balázst nem érdekelte. Szerintem gyereke válogatja, meg persze attól is függ, hogy a kezdetektől hogyan van cicivel "kiszolgálva"

LÁnyok!
MIndig elgondolkozom én is, amikor erről írtok, hogy legyen-e ott a nagytesó a szülésnél vagy nem. Mind a két vélemény jó és mi is annyira készülünk, hogy úgy érzem, nem lenne szabad kihagynom belőle, hisz annyira várja, hogy a kicsi megszülessen, viszont tartok tőle, hogy megijed esetleg a viselkedésemtől. Nem tudom....

Képzeljétek!
Ma megosztottam dokimmal, hogy mi az ábra. Gondoltam, őszinte leszek. Amikor meghallotta Ági nevét, sorolta a statisztikát, halálozásokat, felfüggesztéseket, stb. Megkérdeztem, hogy ha úgy adódik, vállal-e otthonszülés után, bármi miatt esetleg be kell jönni (gondolom nem, de így korrektebb volt). Azt mondta, hogy nem képzelem, hogy rontom a statisztikát, meg hogy bármi szövődmény van, ők ehhez asszisztáli fognak. Elvérzek, feldarabolnak, meg meghalunk, ezek voltak a fő szavai. Gondoltam, hogy ez lesz a véleménye, ez van beléjük oltva, meg ezt képviselik, de sz.r volt azért. Lehet, hogy többet be se megyek... Minek???

Viszont Ágihoz holnap megyünk 37. heti beszélgetésre, remélem, jót fog tenni a lelkemnek.

Sziasztok!

amo stani strapában

Bocsi Kata, de ehhez nekem szótár kellene. (Nem értem...)

Orsi!

Ezt a dokidnak! Mégis hogy képzeli??? Lehet ellentétes véleményen veled, de így szerintem akkor sincs joga beszélni veled!! Remélem kikérted magadnak! Mi ez, ha nem fenyegetőzés????
Én úgy otthagynám, de úgy!!!!!!!!!!
Egyrészt úgyse lesz semmi baj! Ha meg mégis be kellene menni, akkor már elvileg mindegy, ki keze közé, KÖTELESSÉGE ellátni a legjobb szakmai tudása szerint!!! Erre esküdött fel, nem??
De ebbe ne is gondolj bele, úgyse lesz rá szükséged! (Legjobban teszed, ha így állsz hozzá, mert ha pozitívan gondolkodol, az a szülésre is kihat. )

Tesók. Ne hidd, hogy én semennyire se tartottam az ijedségüktől! De mérlegeltem, s azt éreztem, sokkal jobban bántaná őket, ha nem lehetnének jelen. Ennek a veszélye nagyobbnak s ártalmasabbnak tűnt a szememben.
Szerencsénk volt annyiban, hogy az érdi szülésem fel lett véve videóra (én ezzel tudtam segíteni az alapítványt), s kaptunk belőle mi is egy példányt. Össz-vissz 17 perc az egész, hisz annyira gyorsan jött a kiscsaj. A gyerekeknek ennyi elég is volt (többet nézni untak volna), a lényeget (a legnagyobb üvöltéseimet) láthatták. Többször megnéztük közösen a 9 hó alatt, a vége felé sűrűbben. Nem volt tabu kérdés!! Bármire, bármikor válaszoltunk, s mindig az igazat. Veszélyekről, gondok lehetőségéről éppúgy, mint a szépségeiről. Ha kérték, bármikor berakhatták a kazettát nézni. Így azért nagyjából volt fogalmuk arról, mi vár ránk. Persze minden szülés más, s azért voltak pillanatok, amikor esetleg féltek vagy féltettek engem, de szépen fel is dolgozták, mint magát az egész élményt. S mivel minden tökéletesre sikeredett, így nagyon pozitívan kerültek ők is ki belőle, életük egyik legfontosabb, s legszebb élménye maradt. Annak lehetőségét én meg nem adtam meg magunknak, hogy baj lehet.. (Persze végig lett gondolva az is, de nem abban éltem, hanem csakis a jóban! Annyira hittem magunkban, hogy ez biztos számított is! )

Lehet, hogy én nézetnék a kicsivel otthonszüléses(csakis!!) videót (Ági biztos adna e célra kölcsön), még akkor is, ha végül nem lenne jelen. Talán pont az általa kiváltott reakciója segítene neked a döntésben. De persze ez csak egy ötlet.

Sziasztok!

Dodo, le a kalappal, nem semmi egy csalad vagytok... Igaz, abszolut felfogas kérdése az egész. Ki milyen ugy csinalja !
En mondjuk a mai agyammal azt hiszem inkabb ugy cselekednék, mint Szilvi, félteném a gyereket (a nagyot) és nem tudnék csak a szülésre koncentralni.
Uuh, kemény lehet ujra megnézni a szülést videon!

Orsi, milyen tapintatos a dokid.... Laszik, hogy igazan belelat a nök lelkivilagaba

Na akkor jövök még a kérdéseimmel ! (tegnap megvettem a könyvet!).
Mi történik a baba'val szülés utan? Megvizsgalja gyermekorvos? Agpar értéket néznek? Vagy csak ott van anyaval és kész?
A fiam pl elég durvan besargult és szegényke sokat kékfényezett emiatt . Mindig elbögtem magam, ha el kellett vinnem fényezni . A tejem csak a harmadik napon indult be, tehat elötte nem kapott semmit, ami segitett volna a sargasagon.
Ilyenkor mi van, ha otthon szül az ember lanya?

Dodó,

a mostani strapában. csak Petivel a karomon bénán gépelek
Lehet hogy láttunk téges is a filmvetítős napon?!

Osoa,

ez annyira tipikus

Sara,

A szülés után természetesen megnézik a picit. Aztán kapásból, ránézésre beirnak egy 10/10-es Agpart, és nem dugnak le semmit a baba testnyílásain Őszintén, nekem nem is hiányzott, hogy ezzel az Agpar izével macerálják a babámat, mert annyira egyértelmű volt, hogy jól van. A tanfolyamon egyébként elmondják, hogy mikor kell a babával bemenni a kórházba, amúgy első látásra kiderül, hogy jól van-e a baba.
A gyerekdoki nálunk másnap kijött megnézni a babát, és utána egy héten keresztül minden nap nálunk volt. Mondjuk, ezt orvosa válogatja. A BCG oltást és a PKU szűrést is a gyerekdokival intéztük. Szóval nekünk nagyon jó volt a körzeti, de ha a ti orvosotok nem ilyen, akkor Ágiék tutira tudnak ajánlani valakit.

"Csak ott van anyával és kész?" : IGEN és ez benne a legjobb!! a tanfolyamon kérdezte egy lány: a szülés után meddig lehet velem a baba? Ági erre egyszerűen csak azt felelte, hogy ÖRÖKRE.
Én azonnal cicire tettem Petimet, és három napig szinte non-stop cicin volt. Ne hidd, hogy akkor nincs még tej, mert van, az előtej, ami nagyon sok immunerősitő anyagot tartalmaz. Szóval, az azonnali és nagyon gyakori ciciretétel nagyban segít megelőzni a sárgaságot. De a tanfolyamon a sárgaságról is szó van. Egy a lényeg, a sárgaságban nem az a veszélyes, hogy besárgul a baba, hanem az, hogy aluszékonyabb lesz, ezért esetlegkevesebbet szopik, és kiszárad.

Amúgy hogy tetszett a könyv?

Kata

Szia Kata,

Sargasagban elég profi vagyok sajnos , ment nalunk a keltegetés, hogy egyen, stb. Elötejet sajna nem nagyon kapott szerintem, mert kicsit spéci a mellbimbom és 3 nap üvöltés, bénazas és szemvedés utan jött a mellbimbovédö. Azota is hasznaljuk, mert a sok probalkozas ellenére nem megy nélküle . Szoval ilyenkor az a kevés elötej ott figyel az orias szilikon ciciben, de nagyon kevés jut a babanak. Probaltam atrakni a szajaba, de izé... Valszeg ezért is volt sargasag. Ezt is ki szeretném hagyni a következö babanal.

A könyv nagyon tetszik. A hugommal valo beszélgetés utan, amit irtam ugy érzem atjutottam egy ponton és megvaltozott az életem. Nagyon fura ezt leirnom, de tényleg igy érzem ! Rajöttem igy utolag, mennyire zavar, hogy a fiam születésénél belepiszkaltak a szülés folyamataba, elvették tölem az élmény egy részét. Pedig a korhazi viszonyokhoz képest egész jo szülés volt!

Aztan néha eszembe jut, hogy mit agyalok én allandoan ezen a szülés dolgon !

Egy időben volt Ágiékneak kék lámpájuk is, ami odaadtak annak, akinek kellett, ha kellett.
De a mi dokink most azt mondta, hogy akkor van baj, ha hamar besárgulk (pl. második nap). Akkor irány a kórház és vérvétel, hogy tutira mehessünk, hogy nem fog károsodni. Ha 4-5-naposan sárgul be, hát istenem... (Ő az egyik olyan doki, akit Ágiék is ajánlanak.)

Saara,
Katáékhoz hasonlóan, Timó nálam is két napig csak cicin létezett, de meg is lett az eredménye: hétfőn délután született, és kedd estére lett valódi "fehér" tejem. Már nagyokat tudott belőle kortyolni. Egy császáros ismerősöm volt a "példa", második napra csinált magának tejet. A kórházban nem is akarták elhinni, hogy ilyen van, császárosnál....

Sziasztok,

meghallgattam a riportot a rádióban. Van még olyan téma, ami ennyi indulatot kelt? Amúgy ez a téma (és Ági) több időt is érdemelt volna.

Sziasztok!

Saara!
Kata nagyon jól leírt mindent, no comment.
Szoptatáshoz csak annyit, hogy Sződy Juditot akár hajnalban is lehet hívni, ha már nem bírnád tovább. (Mondjuk rendszert nem illik belőle csinálni.) Nálunk pl. apjuk hívta néha, mikor már ő nem bírt engem tovább.

Aztan néha eszembe jut, hogy mit agyalok én allandoan ezen a szülés dolgon !

Akkor mit mondjak én?? Már a legkisebb is lassan 2 éves lesz, s nekem ez még mindig téma.
Talán pont azért, amit te is írsz: zavar, hogy elvettek tőlem valamit a kórházban, ráadásul miattuk kaptam helyette egy hiperaktív gyereket. Igaz, a csodát azóta kétszer is átélhettem. S olyannyira a hatása alatt vagyok még, s annyira hálás érte, hogy ezért ez a téma számomra kimeríthetetlen. Pláne, hogy akkora ellene az ellenállás.

Kata!
Az eszembe se jutott, hogy az emóciót ne próbáljam értelmezni, csak hagyjam ki. Agyaltam, pedig csak olvasni kellett volna. Hiába, fertőző a játékszenvedélyem

Lehet hogy láttunk téged is a filmvetítős napon?!

Hát, nem elképzelhetetlen. Nem tudom....... Egyszer kérdezte erről valaki Ágit, aki azt mondta, hogy kedvük szerint, össze-vissza mutogatják a filmeket. Gondolom, unalmas lenne mindig ugyanazt nézni nekik. Meg kérésre is megy: vannak könnyebb szülések, vannak nehezebbek, problémásabbak, s vannak, ahol a kórház a vég.
Én úgy voltam vele, ha ezzel egyetlen nőnek is segíthetek abban, hogy jó döntést hozzon (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy otthon fog szülni, de remélem, többekben igen ), akkor részemről megtettem, amit megtehettem: kiadtam életem egyik legintimebb történetét, s remélem, nem is hiába.
Bármily fura, én, a világ leggátlásosabb embere (drága párom is éveken át csak a sötétben szemlélhetett, de oly szinten, hogy a fürdőajtót is zártam előle) akkora szemléletmódváltáson estem át, s olyannyira változtam, hogy cseppet se zavart a fotós (egy férfi!) jelenléte, s az se, hogy ezt a felvételt akár mások is láthatják. Nem érdekelt többé ebben a kérdésben a tabu meztelenség......... Mindnyájan ilyennek születtünk...... S a világ legszebb dolga a szülés, egy új élet világrajövetele..... Semmi szégyellnivalóm nincs...


Ma már tudom, hogy nekem pl. nagyon jó lett volna, ha még a fiam születése előtt találkozhattam volna ilyen filmmel, s nem csak kórházival. (Olyat adott a védőnő. )

Dodo, olyan jo, hogy ennyire lelkes vagy ! Nagyon jo hatassal vagy ram , nem érzem magam teljesen zizisnek! Köszönöm, hogy valaszoltok a kérdéseimre!

Dodo, ugy gondolod, hogy a korhazi szülés miatt lett hiperaktiv a fiad? Tudnal erröl irni néhany szot? Nem muszalj, csak, ha van kedved. Vagy, ha irtal mar erröl korabban, mond meg merre keressem a hsz-t (datum nagyabol).

Erdekes, pont ma volt erröl egy müsor a Kossuthon (vendég a haznal). Arrol szolt, hogy a szülés körülményei mennyire befolyasoljak az ember fejlödését, személyiségét. Maskor mindig elfelejtem meghallgatni, de ma pont nem ...

Saara!

Biztos írtam már róla itt is, de ki emlékszik, mikor? Inkább leírom még egyszer.

Nem csak úgy gondolom, hanem biztos!!!!!!! A Pető Intézet híres neurológusnője, Dr. Medveczky Ilona is ezt mondta (sejtésemet alátámasztva), neki meg már csak hiszek.
A kitolási szak 6 órán át tatott(nem vicc!!!!!!!), hátsó koponyattartással (=arccal előre) jött, köldökzsinórral a nyakán. Még jó, hogy meghazudtolta a biológiát, s nem jobb forgással, hanem bal forgással bújt ki, mert megfulladt volna. A nyomokból látni lehetett, hogy a zsinór kb. 3X volt a nyakán, menetközben letekeredett
Indított szülés (doki ügyeletes volt ), sürgetett: 10 cm-es csíkban tiszta véraláfutás volt a hasam, oly szinten préselték belőlem. (Kőmetsző póz!)
Borzasztó csúcsos feje volt, ami nem önmagában baj, hanem azért, mert 2 óra múlva, mikor visszahozták, hihetetlen gömbölyű lett. (Jobboldali homloklebeny sérülése=szerzett hiperaktivitás!) Semmi bizonyíték rá, de belül érzem, hogy nem magától. Végül pedig elfelejtették nekem említeni az oxigénhiányt, de a zárón kódszámokban rajta volt.

Idézem Medveczky doktornő szavait: "Örüljön anyuka, hogy ennyivel megúszták!" Hát örülök, mit mondjak.

Éveken át egyensúlyzavar miatt hordtuk a Petőbe. (1 és fél évesen nem járt még, s sose előre, hanem csakis hátrafele esett. Mikor elindult, kacsázott, s dűlöngélt rendesen.) Mozgásfejlődése ma is elmarad az átlagtól, de szerencsére a nagyobb gondokat kinőtte, s igeden semmit se lát rajta. Ezek után számomra nem kétséges, hogy mitől lett hiperaktív!

Hát röviden ez a történet. A zárót Áginak is mutattam, ő is ezt mondta. Tőle tudtam meg pl. hogy oxitocint is adtak. Kódszámban kínaiul rajta volt, de nehogy én is értsem!

Sziasztok!

Dodó!
ez érdekes, amit írsz, nem semmi, de logikus, hogy befolyásolja a gyereket a szülés-nagyon nagy mértékben. Hirtelen nekem is átfutott az agyamon, hogy Balázs mennyire mozgékony, ez lehet-e összefüggésben a szüléssel. Ő hamar csinált mindent viszonylag, nagyon nehezen ül meg egy helyben, nem tudom. Lehet, hogy semmi köze hozzá.
Ja és kösz a tippet a filmnézésről. Szerintem kipróbáljuk Balázzsal.

Saara!
Hidd el, jó úton vagy. Én is kórházban szültem, tulképp nem volt semmi gondom, rendesek voltak, gyorsan szültem, de mióta tudom, hogy mennyire másként is lehet szülni, egyértelmű, hogy Ágiékat választom. (Pláne azután, hogy a dokim most már tudja, mik a terveim).

Ina May nagyon jó volt, alig bírtam letenni és nagyon hasznos is. Lehet belőle feltöltődni és megerősödni...

Kata!
A körzeti dokitoknak evidens volt, hogy megcsinálja a vizsgálatokat? Vagy csak kevesen adnak be oltást és vesznek le vért? Sajna még nem találtunk dokit, viszont az élveszül. nyomtatvány megvan. Képzeljétek, kellett volna a száma, mert nem találták meg a boltban-Radnóti u. Megkeresem és leírom, hogy mi a száma + neve, így mindenkinek könnyebb lesz

Sziasztok!

Dodo, nagyon durva, amit leirtal . 6 oras kitolas, nagyon brutal. Ehez képest nem rossz a 17 perces szülés !

Jartok még a Petö Intézetbe?

Ina May könyv tényleg tuti, két napja ugy ébredek reggel, mint egy zombi , alig latok! Lattam, hogy a szules.hu-n van még jo sok olvasnivalo ...!

Orsi, milyen nagy pocakod lehet mar !

Sziasztok!

Saara!
Pocim az van, sokak szerint nem is nagy, de én sokszor beverem szegényt Őszintén szólva már a cipőfelvétel se nagyon megy, a szőrtelenítésről nem is beszélve

Meghallgattam tegnap a riportot, elég lehangoló volt. MIntha a dokimat hallottam volna, szerintem ezek mindig ugyanazokkal jönnek, mármint az ellentábor...

Lányok!
Mi van, ha valaki az utolsó beszélgetés (37. hét) előtt szül? Nekem most lett volna, de tanfolyami hét van, így csak a jövő héten megyek. Azon gondolkodék, hogyha mégis előbb jönne a gyermek, mit csinálok?
Most ezen agyalok, sajnos ez a hét nem volt túl nyerő, asszem visszatértek Ina May-hez, hogy kicsit optimistább legyek. Sajnos könnyen el lehet engem bizonytalanítani és pint így a finisben

Orsi,

nálunk természetes volt, hogy a gyerekdoki megcsinálja a pku-t és ad oltást- mondjuk nagyon szépen megkértem rá, és a kérést nyomatékositottuk egy kis pénzmaggal is
amúgy ismételni kellett ezt a rohadt vérvételt, mert elégtelen volt a minta

én is paráztam, nehogy hamarabb szüljek a 37. heti beszélgetésnél. bár szerintem ne aggódj, akkor is ugyanolyan figyelmet kapsz, ha még a beszélgrtés előtt szülsz. no para

Sziasztok!

Nagyon tetszik ez a topik, gondoltam, mint külföldön élô, megosztom Veletek a kanadai kórházhelyzetet. Alida lányom a kiírt idôpontot követô napon született, de CTG készüléket a kórházban láttam elôször és utóljára vajúdás közben. 35. héttôl hetente mentem a dokimhoz, ahol KÉZZEL vizsgált és hallgattuk a szívhangot is. Azt mondta, hogyha bármi baj van a babával, azt úgyis megérzem, mert kevesebbet mozog, vagy fájdalmaim, vérzés van. Mikor elkezdtem vajúdni, bementünk hozzá, amitôl el is múltak a fájások, de már kezdtem nyílni. Mihelyt hazaértünk, a fájások visszatértek és másnap reggel már a kórházba mentünk, ahol természetesen nem nyaggattak beöntéssel, borotválással, hanem félórára rátettek a CTG-re abban a pozícióban, ami a legkényelmesebb volt nekem, aztán pedig egy nôvér mindvégig velem volt, néha megvizsgált, hogy mennyire tágulok ill. szívhangot nézett. Na azért az orvosom megrepesztette a burkot, hogy haladjunk már és oxitocinnal fenyegetôzött, ha nem tágulok a nagykönyv szerint, amin nagyon meglepôdtem, hisz addig nem beszélt ilyeneket. Szerencsére tágultam is és aztán ô meg le is lépett, mert lejárt a munkaideje, maradt az ügyeletes orvos, aki nagyon rendes volt. A kitolás 3/4 órát tartott és a végén kibújt a kislányunk 3600 g-mal. Férjem természetesen mindvégig velem volt, babát rögtön rámtették, csak éppen bebugyolálták. Néhány perc múlva levették, kicsit letisztogatták, megmérték és irány a cici! Kicsit haragszom rájuk, mert csak az egyik cicire került sor, mivel a következô anyuka már szült volna, így ki kellett menni a szobából. Én megfürödtem és onnantól kezdve állandóan együtt voltunk hármasban. Férjem bent aludt velünk a kórházban és mikor hazaengedtek, naponta jártak a védônôk a lakásunkhoz. Tudom, hogy Mo-on ilyen feltételek egyszer?en nem biztosíthatók, de azt hiszem, rengeteg olyan dolog van, ami nem kerülne pénzbe, csak egy kis odafigyelésbe. Nagyon dühös vagyok az otthoni szokás miatt (tisztelet a kivételnek), miszerint általában tápszerezik a babákat, ha "nincs" rögtön tej, ami persze rögtön van, csak az a néhány csepp a baba szájába kerül és nem a kispohárba.

Bocs, hogy ilyen hosszú lettem, csak még két dologhoz szerettem volna hozzászólni:

Sz_Kata: nem lehet, hogy az (volt) a gond, hogy túl sok tejcsi jött túl gyorsan és a Kicsi Babád nem tud ennyit feldolgozni? Ugyanazok a tünetei, amiket leírtál: sok bukás és gyorsütem? hízás és azt ajánlják, hogy próbáld kicsit feljebb tartani a fejét, mikor szopizik ill mindig szoptasd, mikor kér (ebben nincs hiba, azt hiszem )

Másik a cumi: én sem adtam cumit, egy ideig az ujjamat szopta és bizony majd' leszakadt a derekam, mire elaludt, aztán 2 hónapos korában megtalálta az ujját és azóta azt szopja. Majd meglátjuk, hogy nehéz lesz-e leszoktatni. Valahol azt olvastam, hogy idôsebb korban akkor kell nekik az ujj/cumi szopás, ha feszültek, fáradtak. Szerintem is sokkal jobb a probléma forrását megtalálni, mint tüneti kezelésként benyomni a cumit. Persze csak a nyugodtabb babáknál, ha folyton sír, lehet, hogy segít.

Mégegyszer bocs a belepofázásért, nagyon bátrak vagytok, hogy otthon szültök/szültetek!!!! Mindenkinek további nagyon jó babázást kívánok!

Orsi,
nekem Abigélnél elmaradt az a bizonyos beszélgetés... Valahogy nem tudtunk időpontot egyeztetni, meg hát többedik gyerek, Ági már "haza" jött...
Szóval ha betöltötted a 37. hetet, azaz nem koraszülött, akkor ne aggódj, ha "hirtelen" szülni kezdenél. Térkép, ilyesmi már náluk van, nem?