Sziasztok!
Köszönöm a jókívánságokat!
A történtek gyors vázolása:
Szerda délután fél 4-kor kezdett folyni a magzatvíz, 4-kor hívtam a szülésznőt (pont nappalos volt), mondta menjek be. Fogtam a kis motyómat és elautóztam a kórházig (fájás semmi). Fél 5-kor vettek fel a szülészetre, férjem negyed 6 körül ért oda. Szokásos dolgokat elintéztük - fájás még mindig 0, méhszáj bő egyujjnyi. Fél 8-kor beszélt a szülésznő a dokimmal, hogy mi legyen, akkor bekötötték az Oxytocint. Na, az volt ám a királyság!!! Fájások jöttek ezerrel, tágulás megint semmi. (Csapó vizsgált meg, "ó, hát ez nagyon bánatos" - mármint a méhszájamra mondta ezt.
Meg azt, hogy ebből reggel 4-re lesz csak gyerek.
Szülésznő vizsgált folyamatosan, majd mivel nem akarta a méhszáj engedni a pici fejét, így félóránként próbálta kézzel tágítani - (másik királyság az oxy mellett) Este 10 után sikerült teljesen eltüntetni, onnan már gyorsultak az események. Dokival folyamatosan konzultáltunk és vicces volt, mert 10 előtt még mondta neki Vera, hogy á, még mindig csak bő két ujjnyi, majd 10 perc múlva telefonált újra, hogy siessen, mert tolófájásaim vannak. (Doki: ugye csak viccel?) Szóval a lényeg, hogy doki megjött, megvizsgált és már mondta is, hogy akkor nyomjunk! Kb. 4 fájás és megszületett a kiscsaj.
Megint mindenki megdicsért, hogy milyen szépen szültem, mert más már üvöltözött volna ennyi oxy meg kézzel tágítás után én meg csak - állítólag - diszkréten jajgattam
Konklúzió:
1.) Én ide többet be nem teszem a lábam!
2.) Mondtam apácskának, hogyha szeretne még gyereket, akkor javaslom az örökbefogadást
3.) Életem legjobb döntése volt, hogy fogadtam szülésznőt. Összehasonlíthatatlan volt a két szülés és a gondoskodás, amiben most részem volt.
4.) Végülis az egyágyas szobába kerültem (annyira tele volt az egész szülészet) és egy csöppet sem bántam meg. Tökéletesen tudtam pihenni és gyönyörködni Dorkába.
5.) Beleszerettem a kislányomba
6.) Ja, és nyertem egy aranyeret is
Bence teljesen elolvadt, amikor először volt bent a kórházba. Hol engem ölelgetett, hol a babát. Apával könnyes szemmel néztük...
Viszont a pici lány olyan erővel szopizott, hogy az első nap taccsra vágta mindkét cicimet. Onnantól nem tudtam szoptatni két napig. Mikor már éreztem, hogy kezd a 3. nap a tej beindulni akkor elkezdtem fejni kézzel, majd mikor másfél óra fejés után 10 ml anyatejet tudtam összegyűjteni, akkor már bőgtem, hogy mi lesz velem. (Később a részidőm javult, egy óra alatt jött le 20 ml!
)
Kentem, fújtam, törölgettem próbáltam mindent elkövetni, hogy kicsit gyógyuljon, mert éreztem, hogy már annyira telítődik, hogy ez a fejés édes kevés lesz és be fog gyulladni. Úgyhogy mikor elvitték a törpit este 8-kor fürdetni volt két órám, hogy szedjem össze magam. Nagyon vicces, de két órán át hajtogattam magamnak, hogy igenis tudok szoptatni... Feküdtem az ágyban és csak erre koncentráltam. Miután pedig a félelmemet sikerült legyőzni, teljes nyugalommal mentem a babámért - és láss csodát megszoptattam. Na, ne gondoljátok, hogy egyáltalán nem fájt, de töredéke sem volt az eddigi fájdalomnak. Így szép lassan elkezdtünk szopizni. Mostanra a helyzet még mindig ugyanolyan - azaz az első 10 másodpercben csillagokat látok, de utána már tudom szoptatni. Szívesen veszek minden jó tanácsot ezügyben, mert nem akarom, hogy emiatt ne tudjak szoptatni.
A hasmenéses-hányós vírust nálunk is elkapta az egész család...
Videók Dorkáról:
http://www.videoplayer.hu/videos/play/150892
http://www.videoplayer.hu/videos/play/150894
http://www.videoplayer.hu/videos/play/150897
Anikó: csak ismételni tudom a többieket: gyönyörű gyerekek!!
Pussz mindnekinek: GAbi