Kiemelt témák

Tünci! Őszinte részvétem Papusod miatt.
Ancsa! Annyira sajnálom a válást!!! Nagyon rossz lehet most neked.
Eboni! Grácus! Muszáj tovább menni (én 4-et veszítettem )
Szilvi! Kubi! Jázmin! Zaha! Léleksimi mindannyiótoknak!
Dido! Merre vagy? Hogy vagy?
Aida! Néha az agyunkat használnunk is kell. Neked is ezt kellett volna tenned

Olvasgatlak benneteket, és örültem (na meg sírtam is) hogy újból hallani néhányatokról.

Mit szólna egy babafotókkal, örömökkel teli topik, ha arra kérném őket, hogy olvassák el a történetünket és gyújtsanak gyertyát?Gondolom néznének bután, hogy mi a fenét akarunk mi tőlük.Hát én is értetlenül állok most...

Jó, hogy hallani mindenkiről valamit, de az nagyon bánt, hogy csupa rossz hírt.

Én nem értem miért mondják itt rólunk, hogy erősek vagyunk...dehogy vagyunk azok, eltelnek az évek és még mindig itt síratjuk a babáinkat, félünk, rettegünk, nem merünk bízni, hinni és teli vagyunk pesszimizmussal.Ez nem "erős jellem", hanem kőkemény küzdelem a mindennapokkal, valamiféle túlélés.

Mindenkinek ((())).

Ancsa, igen, mert nem akartam fizetős helyen megcsináltatni. Ha már úgy alakult (hosszú lenne leírni, miért), hogy nem volt más választásunk, a szülésre összehoztunk volna annyi pénzt, de ezért...
Így viszont egyeztetni kell a másik dokival, vérképet csináltatni, kardiológushoz menni... viszont úgy tűnik, holnap már meglesz...

Tényleg jobb lett volna, ha nem kell napokig így élni. Már csak azért sem, mert mindenkinek (főleg a dokiknak...) az az első kérdése, hogy és ez biztos? És ez a gondolat beférkőzik a fejembe... és ezért mérges vagyok. Mert tudom, hogy lehetetlen.

Azért szörnyű ez az egészségügy. Nekem 'szerncsém' (hihi, szerencse) volt, mert másnap reggel megcsinálta a dokim a műtétet, pedig szabin is volt. Karácsony körül ugye...
Értem, Eboni, amit írsz arról, hogy a gondolataid közé férkőzik. De remélhetőleg holnap ilyenkorra már túlleszel a fizikai részén.
Didó, tényleg, merre vagy? Hogy vagy?

Szóval a válás. Sokan azt gondolják, hogy mennyire megviselt. Igen, maga a procedúra, meg amit a férjem rendezett, az durva volt. Da azt hiszem, hogy én annyira mélyen voltam az ikrek miatt, hogy ez ahhoz képest nem fájt annyira. És ahogy a döntést meghoztam, onnantól megkönnyebbültem, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok. Ezt sokan meg is jegyzik.
Biztosan emlékeztek, hogy írtam, hogy nem áll mellettem, hetekig nem is szólt hozzám. Aztán alig volt itthon, állandóan a konditeremben lógott, és nagy valószínűséggel be is csajozott. (lebukott, hogy sunyiban telefonált) Aztán jött egy telefon az alapítványtól, hogy lenne egy kislány, akit örökbefogadhatnánk. Én persze nem voltam sem lelkileg, sem fizikailag készen rá, de ő minden átbeszélés nélkül azt mondta, hogy nem. Aztán márciusban próbáltam beszélni vele erről, és kijelentette, hogy ő nem is tudja, hogy akar-e örökbefogadni, meg a lombikot folytatni, egyáltalán akar-e gyereket. Na akkor nekem betelt a pohár, 4 lombik és kismillió műtét, vizsgálat fizikai és lelki fájdalmai után, az ikrek halála után ő képes volt ezt mondani, akkor semmi keresnivalója az életemben. Összepakoltam a cuccát és elmentem ügyvédhez. Nagyon csúnyán viselkedett, ő is és a családja is. De már vége. Most hívogat, szeretne visszaköltözni, nagyon rossz neki.. Ha kívülről nézném, még sajnálnám is, de ismerem és nehéz elfelejteni, hogy hogyan bánt velem.
Úgyhogy most egyedül vagyok, és nyugis. Végre jókat alszom. A barátaim támogatnak.
Hát 'röviden' ennyi. Remélem nem untattalak benneteket.

Ancsa!
Legalább időben kiderült, hogy milyen, nem pedig egy következő, esetleg sikerek lombik után, a gyerekek nevelése közben (mondjuk, ez elég kegyetlen módja volt a férjed igazi arcának a megismeréséhez ). Lényeg, hogy te fel tudtad dolgozni, és kívánom, hogy az élet (és még előtted áll jó pár év) hozzon örömöket, ami kárpótól a múltért (én hiszek ebben, mert én a rosszért mindig dupla kárpótlást szoktam kapni ).

Én is egy hetet vártam a megszakításra. Azt sem tudtam, hogyan viszonyuljak a pocakomhoz, amiben még élt a beteg babám

Ancsa, jobb egyedül, mint egy kapcsolatban, magányosan. Közhely, de igaz. Az egyedül lenni pedig nem jelent magányt is egyben. Az életnek olyan szakasza ez, mikor rendezed a gondolataid, soraid, nem alkalmazkodsz senkihez, most úgy veszem ki az írásodból, így jó, ahogy van. Egyenlőre.

Angie, nem tartozol még nekem egy e-maillel?

Sziasztok!

Tunci reszvetem es kivanom ,hogy ugy legyen ahohyan azt mi elkepzeljuk odafont!
Eboni,Gracus nagyon sajnalom ,hogy nem sikerult!
Eboni nekem is 9 napig volt meg a babam a szivem alatt,vegig valami csodaban remenykedtem es orakig imatkozva sirtam...-remelem sikerul hamarabb tul esned rajta,mert tenyleg kegyetlen fajdalom meg erre is varni!
Ancsa remelem jobban leszel idovel es javadra valik a valasotok! Kivanom a legjobakat!

Jazmin,Zaha mi ujsag veletek bovebben?

Sziasztok!

Ancsa, persze, hogy nálunk is voltak nagyon kemény mély pontok. Érdekes nálunk ez akkor jött elő, amikor viszonylag nyugi volt körülöttünk. Amikor szarság van, akkor 100 százalékig egymás mellett állunk. De kb márciustól, amikor újra próbálkozós időszak volt egyszerűen csak éltünk egymás mellett, de szó szerint. Szinte nem is beszélgettünk, nem volt fizikai kontakt, stb. Aztán én meguntam és azt mondtam, hogy vagy változtatunk mindketten, vagy részemről itt a vége. Aztán közben jött a baba, illetve vissza is fordult szegénykém, és akkor ismét egymásra találtunk. Illetve a műtét után. Most nagyon figyelünk egymásra és minden ok.
Persze ez összehasonlíthatatlan azzal amin Te átmentél. Hihetetlenül erős vagy, vagy talán józan az adott esetben, mert nem vállaltad be a babát, akire már évek óta vágytál, csak azért, hogy lehessen babád. Szerintem sokan bevállaltak volna egy rossz kapcsolatot, csakhogy végre meglegyen a csoda. (persze tudom, hogy úgy nem is lehetett volna, hogy a férjed nem akarta)
Egyébként vessetek meg a dologért, de bennem felmerült az is, hogy ilyenkor egyedül nem lehet vállalni???

Körülöttem is sokan voltak, akiknél a doki sokáig várt a műtétnél. Gondolom viszonylag kis terheseknél adnak némi időt (illetve nálunk is így volt) arra, hogy a természet megoldja a dolgot. De később.... Szerintem is nagyon nehéz lehet várni, hogy akkor zárjuk le fizikailag.

Tünci őszinte részvétem a papád miatt.

A barátnős dolgot sajnos megértem. Emiatt én most nagyon is a padlón vagyok, és valószínűleg igazad van abban, hogy ez is sosem gyógyuló dolog lesz.
Nálunk az a helyzet, hogy egy egykori barátnőm(hárman voltunk jóban, ők ketten még viszonylag tartják a kapcsolatot) (már nem is nevezném annak) babát vár. Felhívott pénteken, hogy hát ő 18 hetes terhes és akkor örüljünk együtt!!!! Annak fényében, hogy az ikrek után fel sem hívott, nem mondott semmit, vagy most a baleset után sem kérdezte meg, hogy vagyunk. Persze az egy hónappal ezelőtt történteket már nem is mondtam neki. (a balesetet a közös barátnőnktől tudja)
Na a lényeg, hogy teljesen kiakadtam. Ettől is és a barátnőmre, hogy ő sokkal korábban tudott róla, miért nem mondta el ő, hogy ne a sírás kerülgessen a hír hallatán. Leírtam neki a véleményemet, hogy én egy baráttól nem ezt vártam volna. Hát erre még ő sértődött meg, és az jött le, hogy én vagyok a hülye érzékeny p.csa, és miért várom, hogy rendezzen le ilyeneket körülöttem.
Úgyhogy erősen visszaesett a lelkiállapotom minősége.
(bocsi, hogy sok voltam)

Eboni kitartást holnapra, remélem gyorsan és fájdalommentesen túl leszel a fizikai részén.

Jázmin nálatok mi újság, hol tartotok?

Szilvi mi van veled?

Zaha sajnálom, hogy így érzed, valahol meg is értelek. De talán (nem rábeszélés, ne értsd félre) egyszer egy pár év múlva majd készen állsz rá. Belefér még úgyis és persze az is, hogy nem próbálod meg.

Sziasztok,
Eboni, sokat gondolok rád, biztosan minden rendben megy. Azért majd írj.

Jázmin, azt hiszem lemaradtam, miért tolódik ennyit a transzfer??

Jajj, lányok, ez a barátnős dolog nagyon nehéz. Nekem van egy, akiknél tavaly ilyenkor születtek ikrek. És tudom, hogy egyszerűen képtelen leszek elmenni hozzájuk. Nem tudom, ti, akik ikreket veszítettetek, ezt hogy érzitek? Annyira elszorul a szívem, amikor iker babákat látok, csak nyelem a könnyeim. És nem tudom elképzelni, hogy ez lesz máshogy! Van ismerősöm, szintén ikres, töröltem iwiwről, mert nem bírom nézni a képeket.
Azt meséltem, hogy volt sógoroméknál áprilisban lett baba? Mi már külön voltunk a férjemmel, de gondoltam normális leszek, és küldök egy gratuláló sms-t, amire egy köszönöm választ vártam volna. Erre jött az ömlengés, hogy a mennyekben járnak, micsoda boldogság, tennyi teje van.. Szerintetek ír ép eszű ember ilyet valakinek, akinek Karácsonykor haltak meg a fiai?? Szóval nálunk nemcsak a férjjel voltak gondok, hanem a családjával is, méghozzá súlyosak. De nem akarom már részletezni.

Kubi, de, lehet egyedül is. És én azon vagyok, hogy ezen az úton induljak. Csak nem akartam itt mondani, ahol mindenki kiegyensúlyozott párkapcsolatban él. És az én álmaimban sem csonkacsalád szerepelt. De így alakult az életem, és szeretnék gyereket nevelni.

Ancsa én sem tudok az ikresekkel mit kezdeni. Bár nálam nagyon hullámzó a dolog.
Nálunk pl a nővérem egyik barátnőjénél vannak ikrek, tavaly októberben születtek. Egyszer otthon anyunál az utcán összefutottam velük, tömeg volt, így csak arra lettem figyelmes, hogy jéé iker babák (persze fiúk). De nem is köszöntem nekik, húztam is el a közelükből. Anyukám kérdezte is, hogy hát nem is néztem meg közelről őket???? De, hát nem is vágynék másra........
A szörnyű az egészben, hogy a szívem mélyén én még mindig ikrekre vágyom, annak ellenére, hogy a józan eszem azt súgja, hogy nem megy ez nekünk........

Az örökbefogadást azért kérdeztem csak halkan, mert nem tudtam, hogy mit gondolsz róla. Szerintem ezzel nincs semmi baj, ha így alakul az életed. Tudom én, hogy nem így képzelted, és hogy nem ez a legideálisabb, de ha van rá lehetőség, akkor miért is ne???
A másik kérdésem, hogy egyedül donoros baba???? Vagy ez már tényleg durva? Mert én ezt sem érzem annak....... Persze azt is tudom, hogy mennyi beavatkozás van már mögötted........

én ezt fel nem fogom, h várni kell ,ha már biztosan elment a baba..:8.jó, értem én ,h a pici terhességeknél adnak még esélyt, de ahol biztos, mért kell még kínozni a lelkét?:(
gondolom rohadtul a finanszírozás miatt....

Hát ami Gárcussal is volt, komolyan. oké ,lehet hibázni ,de kiváncsi vagyok, mennyire iparkodnak kijavítani a hibát.

eboni++++++,ha tudsz, gyere..

Kubi ezen agyaltam én is ,csak nem mertem szóba hozni.az egyedülálló lombikot.azt pl én nem gondoltam volna, h örökbe is lehet fogadni egyedül.DE az jó, h már van ilyen.végülis, ha a tudjátokmilyenpároknak is lehet.

Angie, mentek amnióra?vagy más teszt lesz?vagy megvolt már?remélem minden rendben, szorítok Nektek!

Ancsa,húú, hát égnek állt a hajam.persze ez dióhéjban van, dehát..hát igen ,van h egyedül sem magányos az ember és lehet az lenni kapcsolatban is.

Kubi, hát ez tök természets.És sokáig a Violával egyidős kislányokra nem tudtam nézni.És még most is, ha vele korút látok, AZ ELSŐ gondolatom, h Viola is ekkora lenne.

Az alatta lévő hsz-t ugorjátok légyszi, nem nektek szól ,csak leírtam a gondolatom, bár lehet moderálva leszek.És ne haragudjatok, de leszállt az agyamra a lila köd.sorry, de egy hülye picsa vagyok úgy látszik...

Szóval ez a legfeketébb, leggonoszabb oldalam, Papus temetésén beszéltük az Atyával ,h ideje lenne elmennem hozzá beszélgetni és gyónni, hát legyen is mit meggyónnom.

Előre bocsátom, h a hsz-ben szereplő személyek fiktv személyek,valós személlyel való hasonlatosság csakis a véletlen műve.
Ez vonatkozik minden másra is.

Szóval, csak megnéztem én egy vmilyen esküvős oldalt és mit ád ég, épp van egy ismerősöm a párok között. elég jól is áll és nyomtam rá egy szavazatot..Aztán felébredt a kisördög és nyomtam az összes 44!!!,neeeem ám 45 párra is.Aztán akik jól állnak, azokra az "alvó" e-mail címeimről is.. Aztán az első három párt elküldtem a címlistámban szereplő minden ismerősömnek.
És ,h lássátok milyen kicsinyes vagyok ,ezért még a munkahelyi címemre is elküldtem(most mit mondjak, dolgozunk egy párszázan. ).Most még az ismerősöm linkjét kiteszem az iwiwre.
Hát ilyen szörnyű nőszemély vagyok.

Hm, de lehet, h mire leírom EZT az üzenetemet is moderáltatja vki.....

Jajj, Kubi, úgyanígy érzek! Annyira vágynék ikrekre....de ésszel...tudom, hogy nem. Én sajna rengeteg ikerrel találkozom. Lehet, hogy bevonzom őket, nem tudom. De nem tudok úgy lemenni a partra, hogy ne futnék össze mindig legalább egy párral. De nekem még a kismamák is nehézséget okoznak. Érdekes, amit írsz anyukádról, az enyémnek ugyanúgy összeszorul a szíve, mint nekem. Ő nagyon rám van hangolódva, talán túlságosan is átérzi a fájdalmamat.

A másik kérdésedre válaszolva, de igen. Készülök rá. A nőgyógyászomnál voltam, ő nagyon támogat, a meddőségissel majd augusztusban beszélek. Lehet, hogy sokan elítélnek ezért, de aki igazán ismer, vagy átérzi mindazt, amin keresztülmentem, az megért. És nagyon örülök, hogy te is hasonló véleményen vagy! Olyan jólesik!

Tünci, miért, midet moderálták itt ki??

Sziasztok!

Köszönöm a drukkokat, itt vagyok, ma jöttem haza.
Nehéz volt a tegnapi nap, mert egyrészt nagyon izgultam, másrészt semmit nem ehettem a délutáni műtétig, ami azért egy - még mindig émelygős ex- kismamának igazi megpróbáltatás. Biztos, ami biztos, hánytam is még a műtét előtt, ami aztán meg teljesen király altatásra várva...

Viszont mára mintha kicseréltek volna, ez az első émelygés-mentes napom hosszú idő óta. Kezdem erősnek érezni magam, azt hiszem, elkezdhetem a továbblépés útját járni.

Sajnos semmi csoda-dolog nem történt, ahogy az agyam már tudta is előre. Az uh még kisebbnek mutatta, mint múltkor.
A doki szerint nehéz volt a műtét, mert "teljesen oda volt sülve"... Szegényke... tudtam én, hogy már rég elbúcsúzott...

Ne haragudjatok, hogy nem reagálok semmilyen hsz-re, és csak magammal foglalkozom, de azért az igazat megvallva, még mindig erősen le vagyok fagyva agyilag és érzelmileg...

Eboni, ne is tegyél másképp, csakis magaddal törödj!!Először is pihend ki fizikailag is,aztán úgyis kezdődik ..

Eboni!
Sok-sok erőt kívánok a továbblépéshez!!!

Tünci!
Nem lesz semmilyen vizsgálat a protokollon kívül. Eddig minden rendben, a 2. genetikán is

Sziasztok lányok, csak gyorsban:

Eboni, jó, hogy túl vagy rajta, ez azért mégis egy hatalmas teher volt lelkileg, kitartás a továbbiakhoz.

Tünci, tényleg kegyetlen és kicsinyes nőszemély vagy, menj el gyónni, én is azt tanácsolom.

Kriszta, jövök egy telefonnal.



Kubi, Ancsa, töknormális, hogy fáj az ikrek látványa. Nekem is, a mai napig, pedig úgy érzem, lassan sikerül feldolgoznom a történteket.
Sajnálom a barátnőket.

Ancsa, szerintem mindenféle megoldás tökszép, ha az ember gyerekre vágyik. Szorítok.

Na, lépek, jók legyetek.

Sziasztok!

Eboni, csak magaddal foglalkozz! Ilyenkor nem is fontos más!

Tünci, te kis vicces lány! De ugye nem arra gondoltál, hogy ezt kell majd meggyónni, mert valakivel nagyon is jót tettél!

Ancsa nagyon örülök, hogy így állsz az egészhez. Azért mertem rákérdezni a dologra, mert sejtettem, hogy ez is megfordul a fejedben. (nagyjából egyre jár az agyunk)
És nagyon is támogatlak benne!

Anyukám amúgy mellettem volt, tényleg egy szavam sem lehet, de most már azt érzem, hogy mindenki, köztük ő is, azt várja, hogy lépjek már túl ezen a dolgon. És én pont mostanában mintha direktbe ellenkeznék...... Amúgy magamat is nehezen viselem, mert mostanában gyakorlatilag az élő fába is bele tudok kötni

Tünci,őszinte részvétem a papusod miatt!

Eboni, nagyon sajnálom ami történt...jó, hogy legalább a műtéten túl vagy már...pihenj, kényeztesd magad...

Ancsa, el sem tudom képzelni min menrél keresztül...amikor a legnagyobb szükséged lett volna a támogatásra...Viszont biztos jobb így és kezdheted felépíteni az életed...nagyon szorítok, hogy így vagy úgy, de valóra váljon az álmod és legyen gyermeked.

Kubi nagyon is értem min mész keresztül...múlt szombaton nekem is volt egy nagy veszekedésem a párommal...eddig általában megértő volt, de most kiakadt, hogy ideje túl lépnem a dolgon...hogy ezentúl mindig így lesz? a fenébe is hát nem értik, hogy a héten már a kezemben tarthatnám a babám? Munka után csak bezárkózom a szobámba, nem szólok senkihez és bőgéssel töltöm az estét, netezni sem netezek...csak jár az agyam, nem tudok aludni, minden nap leghamarább 2 körül végre beájulok az ágyba...a reggeleket szeretem, mert olyankor álmodok...ma egy gyönyörű babával álmodtam...
...legszívesebben elbújnék valahová és hagyjon mindenki békén...csak már teljen el ez a hét...meg a következő...utána lassan csak jobb lesz...

Aida, ha még olvasgatsz itt:

...én bizony nem akartam rosszat, nem sértődtem meg és még csak mások kárára sem akartam tenni semmit és mindez Tüncinek mégis lejött.

Igen, Tüncinek (és még sok olvasónak) egyértelműen a figyelmetlenség és tapintatlanság jött le abból, hogy ide - két frissen elvesztett babáról, egy temetésről és egy válásról szóló hír közé - bedobtad a kérésedet az esküvőtökre való szavazásról. Nagyon nem odaillő volt. De ha ennyi embernek ez jött le (még másik fórumon is!), akkor akár lehet is benne valami. Nem?

Nem gondolom, hogy rossz szándékból tetted, de olyan "elefánt a porcelánboltban" szituáció volt ez.
A jövőben néha próbálj meg egy picit mások fejével is gondolkozni, amikor az életben közlekedsz, mert különben sok betört fej fogja szegélyezni az utadat, olykor pedig a te fejed is sérülhet emiatt a hozzáállásod miatt.
És megsértődni legfeljebb az érintetteknek lett volna okuk, de ők igazán tapintatosan próbáltak rávezetni, hogy "eltévedtél", te pedig válaszul - megbánás és korrigálás helyett - sértetten odavágtál. (dokumentálni már nem lehet mindezt, mert - ha jól láttam - kitöröltetted -- sajnos kicsit későn) Ezen a helyzeten azért érdemes lenne elgondolkodnod. Szembenézni a tükörrel. A privát életedben is keveredhetsz hasonló szituációba, és ott nem tudod "kitörölni" a korábbi hozzászólásaidat.

Köszönöm, köszönöm, és köszönöm...

Eboni

Szia Aarnikaaaa! Mi újság Nálad?

Eboni, hogy vagy? (Hülye kérdés).

Többiek?

Mára lettem volna kiírva...nehezen,de túl éltem ezt a napot...remélem most már tényleg jobb lesz..
úgy szeretném ha nem így lenne és itt lenne a babám a karjaimban...

Szilvi
Ha nem is a karjaidban, de mindig Veled van.

Szilvi.


én azt vártam ,h másnap könnyebb lesz.vmiért ahhoz a naphoz kötöttem mindent.
Aztán az egy éves születésnapján.aztán se lett jobb egycsapásra.változik vmi, de nagyon lassan, nem most.

Szilvi, ha nem is másnap, de nekem egy hangyányival könnyebb. Nagyon-nagyon picit, de mintha könnyebb lenne. Hátha nálad is így lesz! (persze addig vagyok ilyen nagylegény, amíg nem látok egy kismamát, vagy ikreket)

Tünci, örülök hogy ti jól.

Eboni, hogy bírod? Nálad tudnak az orvosok valamit mondani?

Didóról tudtok valamit?

Szilvi, nekem a figyelemelterelés tud egy kicsit segíteni... hogy menni kell, csinálni kell...

Köszönöm, fizikailag nagyon jól vagyok, tegnap majdnem nem ebédeltem, ma meg elfelejtettem reggelizni (most pótolom), az ilyen dolgok a műtétig abszolút elképzelhetetlenek voltak, az egész napom abból állt, hogy azt figyeltem, mikor kell ennem, nehogy hányjak...

Lelkileg a legnehezebb a kislányommal megbeszélni a dolgot, mert annyira anyáskodó, és olyan jó lett volna neki egy kistesó... olyan boldogan beszélt neki a hasamhoz... úgy tűnik, miatta muszáj lesz bevállalnom még egyszer a hányást... egyébként meg nagyon nehezen tudok válaszolni a kérdéseire.

Most elkezdtem egy kicsit dolgozgatni a tanulmányaimon, hogy legyen legalább egy terület az életemben, ahol nem érzem kudarcokkal telinek magam...

Eboni, nekem is a Vince miatt lesz muszáj rászánnom magam. Annyira akar egy kistesót, állandóan olyan meséket sző, amikben a nagyfiú és egy kisbaba van, és a nagyfiú eteti meg gondozza a babát. Na, hát ilyenkor aztán facsarodik a szívem.
Én már bele is nyugodnék abba, hogy nem lesz több gyermekem, de miatta...a hányást én is bevállalnám (nem terhességi vészes, de elég kemény), de még egy ilyet, ami történt, nem bírok ki.
Ne nézzetek hülyének, már azon is gondolkodtam, hogy elmegyek valami mágushoz, mondja meg mi legyen, mert a sz.ró galamb hozzám képest az egy helyben toporgásban kismiska.

Kriszta, hívtalak tegnap, de nem volt elérhető a szám. A régi van még?

Tünci, Ti jól vagytok?

Szilvi, amíg visszatér a régi kedved, az is hosszú idő. A többit meg, ami marad, már beszéltük. Kitartás.

Zaha:a mágus mit sem tud rólad, a lelkedről, az életedről...
Ez a TE/TI döntésetek, senki másé.Csak a szívedre hallgass mindig.Ha úgy érzed nem tudod végigcsinálni, akkor ne legyen, de ezért ne vádold magad Vinyóval szemben.Pusza.((()))

Jázi, ez igaz, hogy nem ismer. Mindegy is, nem akarok ebben a topikban erről rinyálni. Majd lesz valahogy.

Nálad, mizu?

Sziasztok!

Szilvi talán egy picit jobb lesz majd, vagy hát hogy is mondjam, talán elfogadóbb leszel a helyzettel kapcsolatban, persze nagyon nagyon lassan. De kérlek arról ne feledkezz meg, hogy a családodnak nagy szüksége van Rád. (())

Eboni az nagyon jó, hogy valamivel el tudod terelni a figyelmedet. Nekem nagyon gond volt, hogy nincs igazi hobbim, ami esetleg segíthetne, amibe bele tudnék úgy igazán merülni. (most is zavar a dolog)

Zaha értem a mágus dolgot. Ne ítéljetek el, de végül úgy döntöttem, hogy elmegyek kineziológushoz, aztán majd meglátjuk. (a férjem teljesen kiakadt az ötlettől)

Jázmin lehet, hogy lemaradtam ( ha így van, ne haragudj), de tudjátok már mikor lesz a beültetés???

Tényleg Didóról, Hemejről van valakinek infója??
Lányok ha olvastok minket, jelentkezhetnétek!

Az is fájt, amikor a kislányom beszélt még a kistesóhoz, de már nem élt, de most az is úgy fáj, hogy már nem beszél hozzá... olyan jó volt...

Arra meg elfelejtettem válaszolni, mit mondanak a dokik. A sajátom első körben azt mondta, hogy ne keressek okokat. Gondolom, azért mondta, hogy minél hamarabb meg tudjak nyugodni, ne őröljem fel magam ebben. De nekem tudnom kell, mert különben nem tudok továbblépni.

A műtétet végző dokitól is kérdeztem, mit lehet vizsgálni, ha már ilyen sokszor nem sikerült a baba, és el is küldött egy rakat vizsgálatra, csak győzzem őket megcsináltatni.

Sziasztok!

Köszi a biztatást. Igyekszem lefoglalni magam, késő estig dolgozok...ma voltam pszichodokinál, ami segített is meg nem is...segít, mert tényleg jól át lehet vele beszélni a dolgokt, de nem segít, mert mivel igyekszem nem gondolni a babára nála mindig újra felszakad minden..

Kubi, igen a család...ha nem lennének azt hiszem már feladtam volna...

Eboni,Zaha érdekes, hogy milyen érzékenyek a gyerekek...a fiam azonal reagál a hangulataimra, pl. ha meglátok egy kisbabát, már megsimogat, sokszor a férjem csak néz, hogy már megint mi a bajom, a fiam már mondja, tudod apu a kisbaba...és mondjuk a tv-t is automatikusan átkapcsolja ha babákat mutogatnak, csak hogy nekem ne fájjon...és a pocak simi, ami kaptam tőle minden nap hiányzik...

Eboni az már szerintem fél siker, hogy elküldtek vizsgálatokra... szomorú az, hogy idáig kell jutni, hogy elküldjenek...

Tünci, én is tényleg azt vártam, hogy hétfőtől könnyebb lesz, pedig tudom, hogy idő kell hozzá és a kiírás napja nem változtat semmin, de mégis...

Kubi:talán szeptemberben.

Zaha:priviben megtalálsz, látod, semmi jó hírem nincs.Szar időszak ismét.

Szilvi, én is voltam pszichodokinál (még régen), és azt mondják, pont azzal segít, hogy ott újra felszakad minden. Először az újra-átéléssel meg kell gyászolni, csak aztán lehet továbblépni. Valaki azt is mondta (lehet, nem jól fejezem ki magam), hogy ezzel lehet "halványítani" az emlékeket...

Hát nem tudom, itt már mindenkinek vannak ezen a téren tapasztalatai, csak remélni tudom, hogy tényleg így lehet.

Nekem anno azért kellett mennem pszichodokihoz, mert amikor a szepszis miatt veszítettem el a babát, csak 1-2 órám volt arra, hogy magam alatt legyek (és még akkor sem tudtam sírni, mert nem kaptam levegőt a tüdőgyulladás miatt), utána közölték, hogy (én is) életveszélyben vagyok. Akkor lenyomtam az egészet nagyon mélyre, hogy tudjak magamért küzdeni. Ezért később kellett felhozni mindent.

Kubi, próbáld ki a kineziológust! Sokaknak segít! Én is voltam valami nagyon profinál, de nekem nem jött be sajna. Egyébként én sok őrületet kipróbáltam anno, vak asszonytól a talpmasszázsig, de bennem már lecsengett ez. Igaz, ha hallok vmi jó természetgyogyiról, akkor kísértésbe esek..

Pszicho jó tud lenni, ha igazán jót találsz!

Hogy vagytok ebben a hőségben?

Tünci, szinte hihetetlen, hogy eltelt két év.....
Ez itt Viola és a többi baba helye is, bármennyi év is telik el.

Nekik és mindannyiójuknak 1280701102.8733.htm [/img]

Szóval így akartam

Franciskámra gondolok, örök szeretettel.

Sziasztok!
Rohan az idő!
Pici Angyalkám 2 éves lenne már!!
Mindenkit puszilok!!
Jázmin
Lenne egy fontos kérdésem!! Neked és a párodnak volt kromoszóma vizsgálat?? Ha igen hol és mennyibe került!! Szeretnénk mi is megcsináltatni de olyan helyre szeretnénk menni amit mások ajánlanak és megvoltak elégedve az orvossal!!
Sok-sok puszi mindenkinek!
Ja megvan az immunológii vizsgálat eredménye de sajnos csak az asszistens adta oda így az eredményről nem tudok semmit!! Ma megyek házidokihoz hátha ő tud valami okosat mondani ha nem akkor holnap megyek a nődokimhoz!!

Grácus:igen volt.
Elsőkörben Szegeden volt, ahol a lányom született.De mivel ott nagyon arrogáns és egy cseppet sem kedvesek az emberrel, így mentünk Czeizeilhez a 14.kerületbe Budapestre, ott a vizsgálati díjban benne volt az én kromoszóma vizsgálatom, a férjemnek nem kellett, ő "tökéletes".(legalábbis azt hiszi magáról néha )
5000 forint volt a vizsgálat, homlokegyenest mást mondott Czeizel, mint a szegediek, de akkor is neki hiszek, tapasztalt és elismert szakember, függetlenül attól, hogy mi másik utat választottunk, mint amit ő javasolt nekünk anno.Mi végülis csak a betegségem megerősítését vártuk tőle, amit meg is kaptunk.Sajnos.
Igazából a legnagyobb baj az volt sztoriban, hogy a szegediek szerint a lányom örökölte az én kromoszóma rendellenességemet és ezért halt meg, de Cz szerint a Turner szindróma, ami a lányom betegsége volt, semmilyen összefüggésben nem áll az én kr.rendellenességemmel.
Szívesen adok priviben elérhetőséget, szólj, ha kell.

Szia Jázmin!!
Köszi az infót!! Priviben írhatod az elérhetőséget!!

Az immunologiai vizsgálat jó lett ott minden ok!! Sajnos már csak a kromoszóma rendelleneségre tudok gondolni. De ha ott is minden ok akkor nem tudom. Ilyen szerencsétlennek lennénk!! 3-ból semmi!!!

Grácus:írtam privit!

Köszi megkaptam!!

Álomangyal

"Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!
Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom!
Furcsa árnyak az égen, elkísérnek hozzád!
Mikor erősen érzem a vihar szagát, megfagyok!


Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... hallgatok...

Apró kis gyermek egy székből feléd mutat.
A szemében látom a fényed, kicsit idősebb vagy.
Olyan zavaros most ez az álom,
Ahogy látom a gyerekszobát!
Pöttyös kis ruhában forogsz-forogsz,
Felém nevetsz, és én boldog vagyok!

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok!

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok...hallgatok...
Csak álmomban látlak annyi magány után, most hallgatok!"




Örök szeretettel és soha nem múló fájdalommal emlékezek rád kicsi Bogi. Boldog mennybéli születésnapot neked az angyalok országában.

Zaha boldog Születésnapot neked holnapra! -mmost irok ,mert holnapi nap zsufolt lessz!