Szia Izabella! Sziasztok Többiek!
Én is zugolvasó "voltam", és én is rettentően sajnálom hogy nem tudlak titeket olvasni ez tudom az én hibám, de most már késő bánat
Vok, írtad, hogy furcsa hogy valaki csak olvas és nem ír. Én igazából úgy voltam vele, mint Izabella, néha antiszoc vagyok. Eleinte a júliusi anyukákat olvastam, de ők hamar elmentek zártba így rátok találtam és titeket kezdtelek el olvasni, mivel én július 30-án szültem így nem éreztem magam idevalónak mert én úgymond " le voltam maradva". A kérdésekre meg mindig volt válasz.
Helyzetem hasonló, mi is lombikosok vagyunk. Nekem a 3. lett sikeres, előtte volt 4 inszem amiből egy vetélés és egy méhenkívüli volt. Amikor megtudtam az örömhírt (a 30. szülinapomon) nagyon boldogok voltunk, de sajnos egy hónap múlva én is bevéreztem. Bibócskával vettem fel a kapcsolatot, mert ő is a debreceni Kaáliba járt. Nagyon sajnáltam ami vele történt.
Egy hónapig kellett feküdnöm, és amikor végre megkaptam a zöld jelzést, az inzulinrezisztenciám miatt már 12 hetesen cukorgondozóba kellett mennem ahol rögtön be is fektettek egy hétre. Nálunk szerencsére minden rendben volt, bár a 30. héttől injekciókat kaptam hogy ne legyen koraszülött és ő hallgatott is ránk és július 30-án természetes úton megszületett. Ete 8-kor indultunk, 9-kor feküdtem fel a szülőágyra és hajnal 1:25.kor világra jött a mi kicsi fiunk Balázs. Nagyon megszenvedtem, de megérte, nem az időre gondolok, mert az azt mondták nem volt hosszú hanem a fájdalomra.
Sajnos mikor hazajöttünk én mély depresszióba estem, nem ment a szoptatás, de már beletörődtem.
Balázs nagyon jó kisfiú, a nappali alvással voltak gondok, de valószínű azért mert jött két fogacskája, mióta viszont kibújtak megy minden mint a karika csapás. Kicsit lusta, nem nagyon akar forogni, hátról hasra egyáltalán nem hasról viszont már megfordult párszor, de nem műveli gyakran a kis drága. Hátrafelé szépen kúszik. Nevet, mindenkivel jól el van.
Hát szóval ennyi rólunk.