Sziasztok.
Kriszta vagyok. Sajnos az élet nekem is úgy hozta, hogy ilyen és ehhez hasonló témával foglalkozó oldalakat kell böngésznem. Nagyon jó érzés a megnyugtató hozzászólásokat, és a még megnyugtatóbb végkifejletet olvasni.
Nekem ez az elsõ terhességem és így az elején (17. hét) nálam is a már korábban sok esetben leírt rossz AFP problémája merült fel. A különbség csak annyi, hogy maga az AFP jónak is mondató lenne 1.68 MOM (úgy tudom 0.5-2.00 között elfogadott), de a HCG MOM az magas 4.47 lett. (valaki korábban azt írta, hogy a 2.9 MOM értéket is már nagyon magasnak tartotta az orvos). Ez utóbbi miatt a Down risk 1/113 lett. (31 éves korban az átlag 1/797). Ez iszonyú ijesztõnek hangzik, mivel az orvos szerint az 1/500 érték lenne elfogadható. Hallottatok Ti már ilyet, hogy viszonylag jó AFP érték mellet a HCG ilyen magas? Tudtommal a Down kór gyanúja esetében az AFP érték alacsony szokott lenni (0.5 körül). Vagy van valami más fejlõdési rendellenesség, amit a HCG határoz meg? Azt tudom, hogy mi van akkor, ha a második AFP is rossz, de mi van akkor, ha a második AFP jó (ennek pénteken kapom meg az eredményét)? Egy-egy az arány a jó és a rossz leletek között! Mi a biztosíték, hogy egészséges a baba? Saját kérésre el lehet végeztetni amniot, vagy csak orvosi javaslatra? Ti hogy tudjátok, indokolt esetben (tehát ha a baba beteg) bármikor meg lehet szakíttatni a terhességet?
Bízom benne, hogy valaki tud valami okosat mondani, mert minél több könyvet veszek a kezembe, annál elkeseredettebb vagyok. Míg eddig minden este örömmel gondoltam a pocakomban fejlõdõ babára, most egyre kétségbe esettebb vagyok, és úgy érzem, egy kicsit elhidegültem Tõle! Ti hogy vészeltétek át ezt az idõt?
Üdv
Kriszta
Új privát üzeneted érkezett!
2002.12.09 23:48
Kedves Kriszta!
Elõször is próbálj megnyugodni annyira, hogy higgadtan tudj valamelyes gondolkodni és dönteni. Ezek után pedig mindent olvass el, amit Hajdú Krisztina írt ebbe a topicba! Azt gondolom, hogy ha valaki, akkor õ igazán otthon van ebben a témában.
Másodszor pedig javaslom, hogy ha a Schöpf-Merei kórházban végzik a második AFP-vizsgálatot, akkor telefonálj be a kórházba, telefonon is mondanak eredményt. Ha azért csak pénteken derül ki az eredmény, mert még esetleg oda sem ért a vér, akkor kérdezd meg, hogy bemehetnél-e személyesen. Nekem így volt, reggel éhgyomorra levették, délután ötre már el is készült. Telefonon elmondták az eredményt, kedvesek voltak, nyugtattak. Nekem is a HCG volt magas. De õk is mondták, hogy az AFP-vizsgálatot fentartásokkal kell kezelni!!! Nagyon sok az álpozitív eredmény!
Harmadszor: maximálisan át tudom érezni amit írtál. Teljesen normális énvédõ reakció, hogy elkezdtél távolodni a babádtól. Próbálj meg optimistább lenni, szeresd õt, hiszen arra van szüksége. Remélhetõleg egészséges, mindig erre gondolj. Továbbra is óvjad, ne legyél könnyelmûbb.
Negyedszer: ha az ismételt AFP is rossz, akkor sincs semmi véglegesen eldöntve, hiszen tényleg nagyon sok a rossz lelet, hiszen borzasztóan nehéz pontosan az optimális idõpontban levenni a vért. Meg nem is vagyunk egyformák, nem lehet mindenki az átlag.
Ötödször: ha az amniocentézis megnyugtat, akkor biztosan megcsinálják, ha kéred. Amúgy szerintem természetes, hogy akinek az ismételt eredmény is rossz, annak felajánlják az amniot, de talán még egy rossz eredmény esetén is.
Az amnioról nem is olyan régen részletesen írtam. Attól ne tarts, az ne legyen egy újabb feszültségforrás. Nem fáj, csak az a baj, hogy két hét minimum, mire eredmény lesz. Ezért ne hagyd, hogy a napok peregjenek, hanem vedd a kezedbe az intézkedést. Járd ki, hogy mihamarabb legyen kész az ismételt AFP, majd ha az amnio mellett döntesz, akkor azt is mihamarabb végeztesd el!
Nagyon szurkolok Neked is, hogy semmi baj ne legyen! Kérlek, jelentkezz, hogy milyen lett a második AFP! Izgulunk értetek, reméljük, nem lesz semmi baj!
Dorka
Elõször is próbálj megnyugodni annyira, hogy higgadtan tudj valamelyes gondolkodni és dönteni. Ezek után pedig mindent olvass el, amit Hajdú Krisztina írt ebbe a topicba! Azt gondolom, hogy ha valaki, akkor õ igazán otthon van ebben a témában.
Másodszor pedig javaslom, hogy ha a Schöpf-Merei kórházban végzik a második AFP-vizsgálatot, akkor telefonálj be a kórházba, telefonon is mondanak eredményt. Ha azért csak pénteken derül ki az eredmény, mert még esetleg oda sem ért a vér, akkor kérdezd meg, hogy bemehetnél-e személyesen. Nekem így volt, reggel éhgyomorra levették, délután ötre már el is készült. Telefonon elmondták az eredményt, kedvesek voltak, nyugtattak. Nekem is a HCG volt magas. De õk is mondták, hogy az AFP-vizsgálatot fentartásokkal kell kezelni!!! Nagyon sok az álpozitív eredmény!
Harmadszor: maximálisan át tudom érezni amit írtál. Teljesen normális énvédõ reakció, hogy elkezdtél távolodni a babádtól. Próbálj meg optimistább lenni, szeresd õt, hiszen arra van szüksége. Remélhetõleg egészséges, mindig erre gondolj. Továbbra is óvjad, ne legyél könnyelmûbb.
Negyedszer: ha az ismételt AFP is rossz, akkor sincs semmi véglegesen eldöntve, hiszen tényleg nagyon sok a rossz lelet, hiszen borzasztóan nehéz pontosan az optimális idõpontban levenni a vért. Meg nem is vagyunk egyformák, nem lehet mindenki az átlag.
Ötödször: ha az amniocentézis megnyugtat, akkor biztosan megcsinálják, ha kéred. Amúgy szerintem természetes, hogy akinek az ismételt eredmény is rossz, annak felajánlják az amniot, de talán még egy rossz eredmény esetén is.
Az amnioról nem is olyan régen részletesen írtam. Attól ne tarts, az ne legyen egy újabb feszültségforrás. Nem fáj, csak az a baj, hogy két hét minimum, mire eredmény lesz. Ezért ne hagyd, hogy a napok peregjenek, hanem vedd a kezedbe az intézkedést. Járd ki, hogy mihamarabb legyen kész az ismételt AFP, majd ha az amnio mellett döntesz, akkor azt is mihamarabb végeztesd el!
Nagyon szurkolok Neked is, hogy semmi baj ne legyen! Kérlek, jelentkezz, hogy milyen lett a második AFP! Izgulunk értetek, reméljük, nem lesz semmi baj!
Dorka
2002.12.10 17:44
Kedves Dorka és Mindenki!
Megnyugtató szavaitok felüdítettek! Fel is hívtuk a Kútvölgyi labort, de sajnos az eredmény csütörtöknél elõbb nem lesz kész. Addig legalább összeszedem magam egy kicsit.
Tényleg sok minden le van írva a régebbi anyagok között, amit jó tudni az ilyen esetekben, viszont elképesztõ, hogy ennyi leendõ anyukának volt problémája ezzel a fránya AFP-vel.
Kriszta
Megnyugtató szavaitok felüdítettek! Fel is hívtuk a Kútvölgyi labort, de sajnos az eredmény csütörtöknél elõbb nem lesz kész. Addig legalább összeszedem magam egy kicsit.
Tényleg sok minden le van írva a régebbi anyagok között, amit jó tudni az ilyen esetekben, viszont elképesztõ, hogy ennyi leendõ anyukának volt problémája ezzel a fránya AFP-vel.
Kriszta
2002.12.18 22:49
Sziazstok
Találtam két tanulmányt a neten, nagyjából érthetõ laikusok számára is - ez én vagyok -. Azt olvastam ki belõlük, hogy a jövöben gyorsan megváltozhat a topikban érintett vizsgála tokkal kapcsolatosan néhány fontos kérdés, illetve a Down szindróma születés utáni megállapításának idõtartama. Ha nem jól gondoltam, remélem a topikban szereplõ orvosok segítenek értelmezni a dolgokat, de szerintem sok érdekesség van még az irásokban.
[url=http://anno.vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2001/17/3.htm" TARGET="_top]http://anno.vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2001/17/3.htm[/url]
[url=http://vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2000/42/3.htm" TARGET="_top]http://vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2000/42/3.htm[/url]
Találtam két tanulmányt a neten, nagyjából érthetõ laikusok számára is - ez én vagyok -. Azt olvastam ki belõlük, hogy a jövöben gyorsan megváltozhat a topikban érintett vizsgála tokkal kapcsolatosan néhány fontos kérdés, illetve a Down szindróma születés utáni megállapításának idõtartama. Ha nem jól gondoltam, remélem a topikban szereplõ orvosok segítenek értelmezni a dolgokat, de szerintem sok érdekesség van még az irásokban.
[url=http://anno.vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2001/17/3.htm" TARGET="_top]http://anno.vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2001/17/3.htm[/url]
[url=http://vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2000/42/3.htm" TARGET="_top]http://vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2000/42/3.htm[/url]
2002.12.19 13:29
Sziasztok,
Kösz, hogy betetted ide a cikkeket. Hasznos,véleményformáló infó számomra igy, az AFP vizsgálat eredményére várva. A mult héten estem túl a "kötelezõ" AFP vizsgálaton, bár a férjem biztatott, hogy el se menjek rá. Mitõl kötelezõ ez a vizsgálat? Van vmi (nem egészségügyi) következménye annak, ha vki nem vesz részt ebben a vizsgálatban?
Kösz, hogy betetted ide a cikkeket. Hasznos,véleményformáló infó számomra igy, az AFP vizsgálat eredményére várva. A mult héten estem túl a "kötelezõ" AFP vizsgálaton, bár a férjem biztatott, hogy el se menjek rá. Mitõl kötelezõ ez a vizsgálat? Van vmi (nem egészségügyi) következménye annak, ha vki nem vesz részt ebben a vizsgálatban?
2002.12.21 00:03
Én azt élveztem a terhességben (sok minden más mellett 
persze), hogy semmi sem lehet kötelezõ, hiszen az a baba akkor is meg fog születni, ha a doktor néni vagy a laboros néni csóválja a fejét, hogy ejnye meg bejnye, miért nem tetszett eljönni erre a vizsgálatra. Még ezek a sokat tapasztalt bürokrata nénik pl. védõnõ sem tehetnek a fejcsóváláson túl semmit. Lik-lik-lik
Komolyra fordítva a szót, szerintem semmi gond, ha nem mész el, nem befolyásolja a biztosításodat, a gyededet meg semmit. Én így tudom. Csak a nõgyógyászt kell legalább négy alkalommal meglátogatni.
Dorka
persze), hogy semmi sem lehet kötelezõ, hiszen az a baba akkor is meg fog születni, ha a doktor néni vagy a laboros néni csóválja a fejét, hogy ejnye meg bejnye, miért nem tetszett eljönni erre a vizsgálatra. Még ezek a sokat tapasztalt bürokrata nénik pl. védõnõ sem tehetnek a fejcsóváláson túl semmit. Lik-lik-lik Komolyra fordítva a szót, szerintem semmi gond, ha nem mész el, nem befolyásolja a biztosításodat, a gyededet meg semmit. Én így tudom. Csak a nõgyógyászt kell legalább négy alkalommal meglátogatni.
Dorka
2002.12.27 13:21
semmi sem kötelezõ. például fölnevelni egy sérült gyereket, akirõl még idejében kiderülhetett volna, hogy baj van. gondolod, hogy sok millió/milliárd forintért úri passzióból utalják be a kismamákat a szûrõvizsgálatokra? Ezek a szûrések azért vannak, hogy a lehetõ legjobb esélyekkel induljon a baba az életben, egy csomó vizsgálat pedig az anya egészségét védi. a terh. cukor pedig mindkettõtökét. ki is lehet hagyni, meg bele is lehet betegedni.
néha tényleg nem értem a kismamákat. minek akkor a gyerek, ha már most, az elsõ néhány vizsgálatot nyûgnek érzik. mi lesz majd késõbb a védõoltásokkal, gyerekbetegségekkel, közösségbe szoktatással, stb???
néha tényleg nem értem a kismamákat. minek akkor a gyerek, ha már most, az elsõ néhány vizsgálatot nyûgnek érzik. mi lesz majd késõbb a védõoltásokkal, gyerekbetegségekkel, közösségbe szoktatással, stb???
2002.12.28 20:20
??????
Kedves duzzogó névtelen!
Neked is boldog újévet kívánunk! Rosszul teltek az ünnepek, hogy úgy gondoltad, ezt az üzenetet feltétlenül ilyen stílusban írod meg? Kívánom, hogy jobb kedved legyen, és más szemszögbõl tudd a világot látni. És ezt nem gúnyból mondom, elhiheted!
Ui.: mit is tudsz Te rólunk??? Kérdezz, mielõtt véleményt formálsz! Honnét tudod, hogy itt ki min ment át? Köszönöm, hogy elolvasod ezt a pár sort, de tedd meg, hogy a fenti hozzászólásokat is elolvasod, mielõtt az összefüggések felfedezése nélkül elítélsz. Mi elolvassuk egymás írásait, véleményét, mielõtt tanácsokkal látnánk el. Köszönöm!
Várjuk árnyaltabb hozzászólásaidat és jobbító javaslataidat!
Ja, és szívesen szólítanálak névtelen helyett a neveden, ha nem gondolod, hogy feltétlenül el kell titkolnod. Bár elõzõ hozzászólásodra valószínûleg Te sem lehetsz büszke, ha nem vállaltad. Valóban remélem, hogy jobb hangulatban találkozunk ezeken az oldalakon, mert akik ide írnak, bizony félelmekkel teltek, nem arra vágynak, hogy kioktassák õket.
Dorka
Kedves duzzogó névtelen!
Neked is boldog újévet kívánunk! Rosszul teltek az ünnepek, hogy úgy gondoltad, ezt az üzenetet feltétlenül ilyen stílusban írod meg? Kívánom, hogy jobb kedved legyen, és más szemszögbõl tudd a világot látni. És ezt nem gúnyból mondom, elhiheted!
Ui.: mit is tudsz Te rólunk??? Kérdezz, mielõtt véleményt formálsz! Honnét tudod, hogy itt ki min ment át? Köszönöm, hogy elolvasod ezt a pár sort, de tedd meg, hogy a fenti hozzászólásokat is elolvasod, mielõtt az összefüggések felfedezése nélkül elítélsz. Mi elolvassuk egymás írásait, véleményét, mielõtt tanácsokkal látnánk el. Köszönöm!
Várjuk árnyaltabb hozzászólásaidat és jobbító javaslataidat!
Ja, és szívesen szólítanálak névtelen helyett a neveden, ha nem gondolod, hogy feltétlenül el kell titkolnod. Bár elõzõ hozzászólásodra valószínûleg Te sem lehetsz büszke, ha nem vállaltad. Valóban remélem, hogy jobb hangulatban találkozunk ezeken az oldalakon, mert akik ide írnak, bizony félelmekkel teltek, nem arra vágynak, hogy kioktassák õket.
Dorka
2002.12.28 22:32
Sziasztok
Bár nem szeretném, ha a topik csak belõlem állna, de névtelen, ha végig olvasod a hozzászólásokat, akkor láthatod, hogy itt az anyukák - általában - nem az elsõ gyermeküket várják, ezért is, valamint a kor/kockázat hányados miatt aggódnak. Szerintem jogosan, természetesen.
Sajnos a kismama-kispapa nem tud meg mindet idejében, igy lehet, hogy itt kap infot, tanácsot. Magamat kell ismételnem, de hogyan döntsön az aki nem rendelkezik a lehetõ legtöbb információval önhibáján kívül.
Biztos vagyok benne, hogy jó szándékod volt a beírással, ezért ha erre tévedsz ne haragudj. Én már átéltem azt amirõl azt hittem, hogy mással megtörténhet, de velem, velünk nem.
Az a benyomásom támadt, egészségügyi dolgozó vagy - javits ki ha tévednék - néz körül mit tehetnél, tehetnének mások ezért, hogy a szülõk idõben megkapjanak minden infot, tájékoztatást korrekten.
Bár nem szeretném, ha a topik csak belõlem állna, de névtelen, ha végig olvasod a hozzászólásokat, akkor láthatod, hogy itt az anyukák - általában - nem az elsõ gyermeküket várják, ezért is, valamint a kor/kockázat hányados miatt aggódnak. Szerintem jogosan, természetesen.
Sajnos a kismama-kispapa nem tud meg mindet idejében, igy lehet, hogy itt kap infot, tanácsot. Magamat kell ismételnem, de hogyan döntsön az aki nem rendelkezik a lehetõ legtöbb információval önhibáján kívül.
Biztos vagyok benne, hogy jó szándékod volt a beírással, ezért ha erre tévedsz ne haragudj. Én már átéltem azt amirõl azt hittem, hogy mással megtörténhet, de velem, velünk nem.
Az a benyomásom támadt, egészségügyi dolgozó vagy - javits ki ha tévednék - néz körül mit tehetnél, tehetnének mások ezért, hogy a szülõk idõben megkapjanak minden infot, tájékoztatást korrekten.
2002.12.29 13:13
nem kell pszichológust játszani, semmi bajom nincs. amúgy a 2. gyerekemet várom, és nem eü. dolgozó vagyok . ez elsõvel is elmentem az összes vizsgálatra, a másodikkal is eljárok rendszeresen, nem firtatom, hogy kötelezõ-e, hanem elhiszem, hogy a mi érdekünkben történik.
amúgy, bár nem tudom mindenkirõl, hogy min ment keresztül, épp azért nem érzem indokoltnak az olyan kérdéseket, hogy kötelezõ-e egy szûrõvizsgálat, mert még úgy is lehet gond, ha megcsináltak minden szûrést. annak a lelkiismereti terhét, hogy azért lett baj, mert "okoskodásból" kihagytam valamit, én nem cipelném.
(a névtelenséghez pedig jogom van, unom, hogy ez idõrõl idõre téma a babaneten. ha gizi néven írnék, az jobb?)
amúgy, bár nem tudom mindenkirõl, hogy min ment keresztül, épp azért nem érzem indokoltnak az olyan kérdéseket, hogy kötelezõ-e egy szûrõvizsgálat, mert még úgy is lehet gond, ha megcsináltak minden szûrést. annak a lelkiismereti terhét, hogy azért lett baj, mert "okoskodásból" kihagytam valamit, én nem cipelném.
(a névtelenséghez pedig jogom van, unom, hogy ez idõrõl idõre téma a babaneten. ha gizi néven írnék, az jobb?)
2002.12.29 13:16
még egy gondolat: egy ismerõsömnek túl magas volt az afp-je, így derült ki, hogy nyitott gerincû a baba. ha õ is azon gonolkodik, hogy kötelezõ-e , akkor vajon most egy halmozottan sérült kisgyerekkel élik az életüket? Az uh-os vizsgálatot érdekes módon senki ki nem hagyná. pedig az sem a mosolyalbum miatt készül, ugyanaz a funkciója, mint az összes többi szûrõvizsgálatnak.
2002.12.29 13:26
Teljesen vitán kívül, csak az érdekel, hogy mi lett a babával? Elvetették? Túl a 16. héten mit csinálnak ilyenkor? Megszülettetik vagy kaparás van?
/Mellesleg az én legjobb barátnõm is nyitott gerinccel született, most már elmúlt 30 is, és remekül van, tehát a nyitott gerinc mértéke sem mindegy, gondolom én laikusként. Arra meg az AFP sem ad korrekt választ vélhetõen./
-Afonya
/Mellesleg az én legjobb barátnõm is nyitott gerinccel született, most már elmúlt 30 is, és remekül van, tehát a nyitott gerinc mértéke sem mindegy, gondolom én laikusként. Arra meg az AFP sem ad korrekt választ vélhetõen./
-Afonya
2002.12.29 14:45
Sziasztok!
Én sem akarok beleszólni a vitába, csak a saját véleményemet szeretném elmondani. Én nagyon aggódós kismami voltam (anyának nem vagyok az), talán azért, mert mindig érdekelt az orvostudomány, és nagyon sok olyan könyvet is olvastam (nem terhesen), amit nem kellett volna, mert így még jobban féltem. Én állandóan kérdeztem mindenrõl az orvost, hogy normális-e és fejbõl tudtam mindennek a határértékeit.
De épp ezért soha nem hagytam volna ki egy vizsgálatot sem, és ha életkorilag a veszélyeztetett kategóriába tartoznék, akkor gondolkodás nélkül elvégeztettem volna az amniocentézist. Tudom, hogy mindenki más, és máshogy gondolkodik, én így látom helyesnek. És lehet, hogy nem leszek túl népszerû, de én nem szültem volna meg egy beteg babát. Komolyan mondom, hogy nagyon tisztelek mindenkit, aki vállalta és vállalja, én nem tudtam volna. És nem azért mert beteg, hanem azért, mert érzem, hogy nem lett volna elég erõm hozzá, összeroppantam volna a felelõsségtõl és a feladattól. Persze abban is kipurcantam volna lelkileg, ha el kell vetetni, de akkor is így látom helyesnek.
De így, hogy ennyi mindent vizsgálnak napjainkban, így is van kockázat. Az egyik ismerõsömék babája teljesen zavartalan terhesség után született pár hónapja kromoszóma rendelleneséggel, úgy, hogy minden vizsgálat rendben volt, az AFP is. Mivel fiatalok - 24 és 27 évesek - egyéb vizsgálaton nem voltak, mert a leletek rendben voltak. Nem akarom részletezni, mennyi minden baja van a babának, aki amúgy édes és aranyos, de nem lehet tudni, mi lesz késõbb.
Szóval én tartok egy kicsit a következõ terhességemtõl is, mert én ilyen aggódós vagyok, de tuti, hogy én akkor is nyúzni fogom a dokimat, hogy mindent mondjon el nekem részletesen, és bár Martinnal kihagytam, a következõ babánál felmegyek Pestre 4D-s ultrahangra, és nemcsak a "mosolyalbum" kedvéért, hanem azért is, mert több szem többet lát.
Lina
Én sem akarok beleszólni a vitába, csak a saját véleményemet szeretném elmondani. Én nagyon aggódós kismami voltam (anyának nem vagyok az
), talán azért, mert mindig érdekelt az orvostudomány, és nagyon sok olyan könyvet is olvastam (nem terhesen), amit nem kellett volna, mert így még jobban féltem. Én állandóan kérdeztem mindenrõl az orvost, hogy normális-e és fejbõl tudtam mindennek a határértékeit. De épp ezért soha nem hagytam volna ki egy vizsgálatot sem, és ha életkorilag a veszélyeztetett kategóriába tartoznék, akkor gondolkodás nélkül elvégeztettem volna az amniocentézist. Tudom, hogy mindenki más, és máshogy gondolkodik, én így látom helyesnek. És lehet, hogy nem leszek túl népszerû, de én nem szültem volna meg egy beteg babát. Komolyan mondom, hogy nagyon tisztelek mindenkit, aki vállalta és vállalja, én nem tudtam volna. És nem azért mert beteg, hanem azért, mert érzem, hogy nem lett volna elég erõm hozzá, összeroppantam volna a felelõsségtõl és a feladattól. Persze abban is kipurcantam volna lelkileg, ha el kell vetetni, de akkor is így látom helyesnek.
De így, hogy ennyi mindent vizsgálnak napjainkban, így is van kockázat. Az egyik ismerõsömék babája teljesen zavartalan terhesség után született pár hónapja kromoszóma rendelleneséggel, úgy, hogy minden vizsgálat rendben volt, az AFP is. Mivel fiatalok - 24 és 27 évesek - egyéb vizsgálaton nem voltak, mert a leletek rendben voltak. Nem akarom részletezni, mennyi minden baja van a babának, aki amúgy édes és aranyos, de nem lehet tudni, mi lesz késõbb.
Szóval én tartok egy kicsit a következõ terhességemtõl is, mert én ilyen aggódós vagyok, de tuti, hogy én akkor is nyúzni fogom a dokimat, hogy mindent mondjon el nekem részletesen
, és bár Martinnal kihagytam, a következõ babánál felmegyek Pestre 4D-s ultrahangra, és nemcsak a "mosolyalbum" kedvéért, hanem azért is, mert több szem többet lát. Lina
2002.12.29 22:19
Sziasztok
Névtelen. én nem haragszom, remélem te sem, nincs miért.
Soha nem éreztem magam többnek mint bárki más, de kevesebb sem vagyok. Gondolkodom a dolgokon, van véleményem, sajnos nem vagyok tévedhetetlen.
Tudod mi végigjártunk minden kötelezõ vizsgálatot, mivel rendben volt az összes eredmény a nem kötelezõ vizsgálatot kihagytuk.....
Ma már úgy érzem kötelezõ felnevelni egy sérült gyereket akkor is ha nem tehetek róla, akkor meg pláne ha elmulasztottam valamit. Õ a miénk, enyém. A születés elõtti szelektálás semmivel sem jobb, emberibb stb. az én VÉLEMÉNYEM szerint, mint a születést követõ.
A pénzügyek érdekes kérdés. Arra nem találom a magyarázatot, hogy egy megyeszékhelyi gyermekkórházban miért csak egyetlen - s nem a leg modernebb - spec. UH van amire megítélésem szerint több ezer gyermeknek lehet szüksége. Vagy a topikban tárgyalt vizsgálatok egyikére- másikára miért kell elutaznunk két megyével távolabb, kb.250 km-t oda-vissza.
Névtelen. én nem haragszom, remélem te sem, nincs miért.
Soha nem éreztem magam többnek mint bárki más, de kevesebb sem vagyok. Gondolkodom a dolgokon, van véleményem, sajnos nem vagyok tévedhetetlen.
Tudod mi végigjártunk minden kötelezõ vizsgálatot, mivel rendben volt az összes eredmény a nem kötelezõ vizsgálatot kihagytuk.....
Ma már úgy érzem kötelezõ felnevelni egy sérült gyereket akkor is ha nem tehetek róla, akkor meg pláne ha elmulasztottam valamit. Õ a miénk, enyém. A születés elõtti szelektálás semmivel sem jobb, emberibb stb. az én VÉLEMÉNYEM szerint, mint a születést követõ.
A pénzügyek érdekes kérdés. Arra nem találom a magyarázatot, hogy egy megyeszékhelyi gyermekkórházban miért csak egyetlen - s nem a leg modernebb - spec. UH van amire megítélésem szerint több ezer gyermeknek lehet szüksége. Vagy a topikban tárgyalt vizsgálatok egyikére- másikára miért kell elutaznunk két megyével távolabb, kb.250 km-t oda-vissza.
2002.12.29 22:23
Áfonya!
az uh nagyon súlyos ger.velõ záródási rendellenességet mutatott, így meg kellett szülni. amúgy a nyitott gerincnek több fajtája létezik. van a rejtett, ami nyilván a barátnõdnek is van, és esetleg semmi v. minimális tünetekkel jár, és csak véletlenül derül ki egy más okból végzett vizsgálat során, és van a nyitott spina bifida, ami "messzirõl" látszik, és nagyon súlyos, a mozgató és érzõ idegket érintõ, többnyire hydrocephaliaval (vízfejûséggel) járó betegség.
az uh nagyon súlyos ger.velõ záródási rendellenességet mutatott, így meg kellett szülni. amúgy a nyitott gerincnek több fajtája létezik. van a rejtett, ami nyilván a barátnõdnek is van, és esetleg semmi v. minimális tünetekkel jár, és csak véletlenül derül ki egy más okból végzett vizsgálat során, és van a nyitott spina bifida, ami "messzirõl" látszik, és nagyon súlyos, a mozgató és érzõ idegket érintõ, többnyire hydrocephaliaval (vízfejûséggel) járó betegség.
2002.12.30 13:56
Az afp volt 2x-es értékû, majd az uh is mutatta. Tehát az afp hívta fel a figyelmet a bajra, az uh pedig megerõsítette. Erre írtam azt, hogy végülis mindkét vizsgálatot a szûrés miatt írják elõ, ennek ellenére az afp-tõl húzódzkodnak, az uh-ra pedig örömmel mennek az anyák, pedig azt is orvosi és nem érzelmi szempontból csinálják.
2002.12.30 14:53
Én úgy vettem ki a hozzászólásokból, hogy az AFP-tõl azért fáznak a kismamik, mert nagyon sokszor ad "rossz" eredményt, vagyis a normalisnak definialttol elterot, amit aztan kesobb sem az un. genetikai UH, sem az amnio, sem a megszuletett baba nem igazol /szerencsere/. Vagyis az esetek nagy reszeben feleslegesen tartja par hetig stresszben /meghozza eleg nagyban/ a leendo anyukakat. Es szerintem még azutan is biztosan bennuk bujkal a ketely, ha a kontrollvizsgalatok "jo" eredmenyt hoznak.
-Afonya
bocsi az osszevissza ekezetekert, most latom, felenel valtottam, de kozben babaztam is
-Afonya
bocsi az osszevissza ekezetekert, most latom, felenel valtottam, de kozben babaztam is
2002.12.30 18:43
Én pedig úgy gondolom, hogy ha 100 anyából 99 feleslegesen stresszel csak azért, hogy 1-nél viszont idõben észrevegyék a bajt, akkor szerintem senki se háborogjon, mert senki nincs bebiztosítva, hogy nem pont õ lesz az az egyetlen. Akkor pedig milyen hálás lesz, hogy idõben figyelmeztették.
2002.12.30 21:20
Tiszteletben tartom, hogy Neked ez a velemenyed.
Nekem nincs meg hatarozott, epp ezert olvasgatom a topicot, gyujtom erveket es ellenerveket, hatha dulore jutok.
Epp ezert vitaba szallok maris:
Ha csak a feniti allitasod nezem, maximalisan igazad van. De ez igy nagyon leegyszerusitett allaspont. Eloszor is sokallom a 100-bol 1 aranyt, mert ez azt jelentene, hogy AFP nelkul szaz gyerek kozul egy "betegen" szuletne, szerintem ez tulzas, ennyire azert nem lehet rossz a helyzet. Erdekelne, hogy a rossz AFP miatt megcsinalt amniok kozul hanynal derul ki, hogy teves riasztas volt, ls az is erdekelne, hogy hany vegzodik vetelessel, es ha ezt az aranyt /ami lehet, hogy ugyanannyi/ szembeallitod a kiszûrt esetek aranyszamaval, akkor is ez a velemenyed?
/Es az is egy masik tema, hogy halas lesz-e. Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki azt valasztana, hogy nem neveli fel a serult gyerkocot. Vagy ha igen, az milyen lelki traumaval jar. Es akkor a vallasi oldalarol, az abortuszellenessegrol nem is beszeltem, mert az mar tenyleg nem idevalo, s nem is az en erzeseimet tukroznek, de attol meg leteznek./ Varom erveidet
-Afonya
Nekem nincs meg hatarozott, epp ezert olvasgatom a topicot, gyujtom erveket es ellenerveket, hatha dulore jutok.
Epp ezert vitaba szallok maris
: Ha csak a feniti allitasod nezem, maximalisan igazad van. De ez igy nagyon leegyszerusitett allaspont. Eloszor is sokallom a 100-bol 1 aranyt, mert ez azt jelentene, hogy AFP nelkul szaz gyerek kozul egy "betegen" szuletne, szerintem ez tulzas, ennyire azert nem lehet rossz a helyzet. Erdekelne, hogy a rossz AFP miatt megcsinalt amniok kozul hanynal derul ki, hogy teves riasztas volt, ls az is erdekelne, hogy hany vegzodik vetelessel, es ha ezt az aranyt /ami lehet, hogy ugyanannyi/ szembeallitod a kiszûrt esetek aranyszamaval, akkor is ez a velemenyed?
/Es az is egy masik tema, hogy halas lesz-e. Nem vagyok biztos benne, hogy mindenki azt valasztana, hogy nem neveli fel a serult gyerkocot. Vagy ha igen, az milyen lelki traumaval jar. Es akkor a vallasi oldalarol, az abortuszellenessegrol nem is beszeltem, mert az mar tenyleg nem idevalo, s nem is az en erzeseimet tukroznek, de attol meg leteznek./ Varom erveidet
-Afonya
2002.12.30 22:03
Teljesen értettem elsõre is. Fogalmam sincs az arányokról, nem tudom, hogy egyáltalán létezik- e ilyen statisztika, a 100-ból 1-et is csak példának mondtam. További érveim nincsenek, olyat nem ismerek, aki elvetélt volna az amniotól, olyat sem, aki tudta, h. sérült lesz, és mégis megtartotta, csak olyat, akinek "feleslegesen" csinálták meg az amniot, és olyat, aki (mint már írtam) egy életre hálás lesz ennek az eljárásnak. Ismerek viszont egy vallásos családot, ahol egy nagyon sérült gyereket nevelnek, vagyis inkább ápolnak, de az õ baját az afp nem mutatja ki. Pont azért nem vállalnak még egy gyereket, mert félnek , hogy az is beteg lenne és úgy sem vetetnék el(az amnio ki tudná mutatni).
Szóval nem akarok senkivel vitatkozni v. bárkit is meggyõzni, én csak azt gondolom, ha létezik eljárás, amivel esélyem van idõben kideríteni egy esetleges rendellenességet, akkor azt nem bírálom felül, hanem elmegyek és megcsináltatom.
Szóval nem akarok senkivel vitatkozni v. bárkit is meggyõzni, én csak azt gondolom, ha létezik eljárás, amivel esélyem van idõben kideríteni egy esetleges rendellenességet, akkor azt nem bírálom felül, hanem elmegyek és megcsináltatom.
2002.12.30 22:45
Az, hogy milyen szemelyes ismerodeid vannak, az nem igazan nyom a latba. Attol, hogy nem ismersz egy elvetelt kismamat, attol meg a 0,5-1% koruli vetelesi arany az teny. Ami azt jelenti, hogy 100-200 asszonybol 1-nek az amnio a terhessege veget jelenti. Ez sok. Nagyon sok, szerintem. Ezert nem tudok egyertelmuen allast foglalni az AFP mellett. Mert en nem tudom ilyen magabiztosan kijelenteni, hogy elmegyek es megcsinaltatom, akkor is, ha ezzel 1% eselyt adok arra, hogy megszakad a terhessegem.
Persze en is elmentem az AFPre, mert optimista voltam, hogy ugysem lehet semmi gond es nem is stresszeltem rajta, mivel akkor meg az amniorol semmit sem tudtam. De igy utolag fogalmam nincs, mit leptem volna, ha rossz eredmeny jon ki.
-Afonya
Persze en is elmentem az AFPre, mert optimista voltam, hogy ugysem lehet semmi gond es nem is stresszeltem rajta, mivel akkor meg az amniorol semmit sem tudtam. De igy utolag fogalmam nincs, mit leptem volna, ha rossz eredmeny jon ki.
-Afonya
2002.12.30 23:26
Sziasztok
Olvastam amit irtatok, itt lesz két adalék a beszélgetés hez. Az elsõ mellett a Nõi problémák/ archivban még számos található. A második cikk egy részlet miatt számumra ellnszenvesebb, de ez most mindegy.
<A HREF="URL">http://hazipatika.hu/forums/messages?tid=11421
</A>
Tisztelt Asszonyom!
A terhesség megtartásáról természetesen Önnek kell dönteni. Ha elfogadjuk, hogy a Down-szindróma kockázata 1:215, ez nem tûnik túl magasnak. Ez az arány 40 éves korban pl. 1:50. Másrészt a magzatvíz-mintavétel a spontán
vetélést 0,5%-os (1:200) kockázat-emelkedését eredményezi. Hogy melyik a nagyobb kockázat az Ön számára, az teljesen szubjektív. Minden esetre egyik kockázat sem jelentõs. Ha nem akarja magát a genetikai vizsgálatnak alávetni, akkor érdemes rendszeres ultrahangellenõrzéssel nyomon követni a
magzat fejlõdését. Sokszor az UH-vizsgálat is elegendõ a Down kimutatására.
Tisztelettel:
dr. Elek Csaba szülész-nõgyógyász szakorvos, humángenetikus
[url=URL]www.vitalitas.hu/ismerettar/genetika/gen12.htm[/url]
Olvastam amit irtatok, itt lesz két adalék a beszélgetés hez. Az elsõ mellett a Nõi problémák/ archivban még számos található. A második cikk egy részlet miatt számumra ellnszenvesebb, de ez most mindegy.
<A HREF="URL">http://hazipatika.hu/forums/messages?tid=11421
</A>
Tisztelt Asszonyom!
A terhesség megtartásáról természetesen Önnek kell dönteni. Ha elfogadjuk, hogy a Down-szindróma kockázata 1:215, ez nem tûnik túl magasnak. Ez az arány 40 éves korban pl. 1:50. Másrészt a magzatvíz-mintavétel a spontán
vetélést 0,5%-os (1:200) kockázat-emelkedését eredményezi. Hogy melyik a nagyobb kockázat az Ön számára, az teljesen szubjektív. Minden esetre egyik kockázat sem jelentõs. Ha nem akarja magát a genetikai vizsgálatnak alávetni, akkor érdemes rendszeres ultrahangellenõrzéssel nyomon követni a
magzat fejlõdését. Sokszor az UH-vizsgálat is elegendõ a Down kimutatására.
Tisztelettel:
dr. Elek Csaba szülész-nõgyógyász szakorvos, humángenetikus
[url=URL]www.vitalitas.hu/ismerettar/genetika/gen12.htm[/url]
2002.12.31 14:48
Áfonya!
Pont azt írtam, hogy nem ismerek statisztikát, ha ismernék, sem tudnám elemezni, nekem csak szubjektív véleményem van az alapján, amiket hallottam, és ez pedig az, hogy nekem nem lenne bátorságom felülbírálni egy terhesgondozási protokollt. Sõt, az is az én magánvéleményem, hogy elõbb kockáztatnék meg egy vetélést, mint egy felajánlott, de elutasított szûrõvizsgálat miatti sérült babát.
Pont azt írtam, hogy nem ismerek statisztikát, ha ismernék, sem tudnám elemezni, nekem csak szubjektív véleményem van az alapján, amiket hallottam, és ez pedig az, hogy nekem nem lenne bátorságom felülbírálni egy terhesgondozási protokollt. Sõt, az is az én magánvéleményem, hogy elõbb kockáztatnék meg egy vetélést, mint egy felajánlott, de elutasított szûrõvizsgálat miatti sérült babát.
2002.12.31 21:52
Kedves Névtelen ("gizi")!
A véleménye természetesen mindenkinek a sajátja, én az elõadásmódot sérelmeztem, és azt a magabiztos elítélést, ahogy rólunk véleményt mondtál.
Én is sokáig azt hittem, gondoltam, határozottan tudom, mit tennék, ha megtudnám, hogy sérült baba van a pocakomban.
A sorozatos rossz AFP-k után viszont iszonyú dilemmát jelentett, hogy vajon megcsináltassuk-e az amniot, amikor van vetélési kockázata (amikor a saját gyerekedrõl van szó, akkor bizony igen súlyos az 1% kockázat még akkor is, ha nincs az ismeretségi körödben olyan, aki ettõl a vizsgálattól elvetélt volna). Azt hittem, én tudom, hogy mit tennék... most már nem is emlékszem, akkor mit gondoltam errõl, annyira elbizonytalanított az a néhány hét. Most meg már végképp nem tudom, hogy mit tennék. Elvetetném? Megtartanám, hiszen õ is az én vérem, az én babám? Ezek olyan profán kérdések annak, aki nem élte meg ezt a dilemmát. Ezek nem számok, adatok, statisztikák, ezek húsvér emberkék!!! Hihetetlen súlya van a döntésednek egy ilyen helyzetben! A mi babánkat csak megszüleszteni lehetett volna, mert 19!!!! hetesen csinálták az amniot, aminek az eredménye még három hét múlva lett meg. Én mindent elolvastam a neten, amit csak lehetett az afp-rõl, az amnioról, a megszülesztésrõl... ez egy iszonyú dolog. Egyáltalán nem bizotos, hogy képes lettem volna rá! Egy ekkora magzat elképzelhetõ, hogy órákig vergõdik, mielõtt meghal. Vagy a hasadban, vagy miután megszületett. A 25 hetes babák nem kis számban életképes gyerekek, akik akár egészségesen is felnõhetnek. Képzeld el a 23 hetes babát, aki képes még élni egy keveset, de az éretlen tüdeje miatt iszonyú kínok között meghal. Ez szörnyû!!!!!! Iszonyú!!! És nem adat, meg szám, hanem egy gyerek!
Kívánom, hogy soha, de soha ne kerülj ilyen helyzetbe! Soha, de soha ne tudd meg, hogy mit jelent egy emberrõl, a saját gyereked életérõl dönteni. Mert persze ha hagyod, hogy megszülessen normális idõre, lehet, hogy az élete lesz pokol, szenvedés. És az egész családnak is esetleg pokol és szenvedés.
Én a mi esetünk óta igen óvatos vagyok, amikor valakinek a döntésérõl véleményt formálok. Hihetetlenül, elképzelhetetlenül más abban a helyzetben dönteni.
Amúgy pedig nagyon félreértetted, amit eredetileg válaszoltam egy feltett kérdésre. Remélem, az érintett nem értett félre, nekem úgy tûnt, õ értette, mire gondoltam. Természetesen nem arra buzdítottam, hogy ne menjen el a kötelezõ vizsgálatokra, hanem csupán azt meséltem el, hogy nézhet rád ferde szemmel a szülésznõ, hogy náthás vagy szülés közben, a gyerek akkor is meg fog születni.
Én rengeteg megalázó helyzettel találkoztam két terhességem folyamán, valamint a fõiskolán is. A "hatalmat" érzõ emberek egy része szeret visszaélni pozíciójával. Felhatalmazva érzi magát arra, hogy összevonja a szemöldökét egy másik felnõtt ember felett. Ezt én utálom, és erre vonatkozott a hozzászólásom. Amúgy pedig kevés olyan ember van, aki a gyerekével olyan jóban van a gyerekorvossal, mint mi. Folyamatos a kapcsolat, hiszen a legjobbat akarjuk a gyerekünknek.
Kétségtelen viszont, hogy az AFP-vizsgálatot azért szüntették be sok külföldi országban (nálunk fejlettebbekben is), mert nagyon sok az álpozitív eredmény. Nálunk is fontolgatták, fontolgatják idõrõl-idõre, mert az orvosok is szenvednek a sok téves eredménytõl, de senki sem mert pálcát törni a más véleményûek felett, mert mi van, ha akár egy beteg gyereket is kiszûrhettek volna? Nyilván mindenki a tökéletesebb vizsgálati módszerre vár, abban reménykedik. Addig meg marad az aggodalmaskodás. Nagyon kevés nõ van, akinek pont 28 napos a ciklusa, illetve akinek nagyon szabályos a ciklusa. Ettõl kezdve pedig már evidens, hogy rengeteg az álpozitív eredmény.
A névtelenségrõl pedig csak annyit, hogy az egy dolog, hogy nagyon rossz úgy beszélgetni, hogy nem tudlak megszólítani (nem tudom, hogy miért nem vállalod a neved, hiszen úgysem ismerünk, meg akkor sem lenne semmi, ha ismernénk, ugyanis itt nagyon sokan vagyunk, akik már többször is találkoztunk, mégsem azonos a véleményünk egy csomó dologban), de nagyon nehéz is úgy beszélgetni, hogy Kedves Névtelen, aki január tizedikén hatkor írtál, stb. Egyszerû emberi gesztus, hogy akik beszélgetnek egymással, azok minimum bemutatkoznak. Én itt a babaneten nem számítógépekkel beszélgetek, hanem emberekkel. Nekem és úgy látszik, még sokunknak ez így természetes, talán ezért zargattak már más topicban is, ahogy írtad.
Szerintem induljunk tiszta lappal, talán sikerül barátságosabb hangra váltanunk. Itt mindenki békülékeny hangot ütött meg a hozzászólásod után, most rajtad a sor
Várunk! Szia, Dorka
A véleménye természetesen mindenkinek a sajátja, én az elõadásmódot sérelmeztem, és azt a magabiztos elítélést, ahogy rólunk véleményt mondtál.
Én is sokáig azt hittem, gondoltam, határozottan tudom, mit tennék, ha megtudnám, hogy sérült baba van a pocakomban.
A sorozatos rossz AFP-k után viszont iszonyú dilemmát jelentett, hogy vajon megcsináltassuk-e az amniot, amikor van vetélési kockázata (amikor a saját gyerekedrõl van szó, akkor bizony igen súlyos az 1% kockázat még akkor is, ha nincs az ismeretségi körödben olyan, aki ettõl a vizsgálattól elvetélt volna). Azt hittem, én tudom, hogy mit tennék... most már nem is emlékszem, akkor mit gondoltam errõl, annyira elbizonytalanított az a néhány hét. Most meg már végképp nem tudom, hogy mit tennék. Elvetetném? Megtartanám, hiszen õ is az én vérem, az én babám? Ezek olyan profán kérdések annak, aki nem élte meg ezt a dilemmát. Ezek nem számok, adatok, statisztikák, ezek húsvér emberkék!!! Hihetetlen súlya van a döntésednek egy ilyen helyzetben! A mi babánkat csak megszüleszteni lehetett volna, mert 19!!!! hetesen csinálták az amniot, aminek az eredménye még három hét múlva lett meg. Én mindent elolvastam a neten, amit csak lehetett az afp-rõl, az amnioról, a megszülesztésrõl... ez egy iszonyú dolog. Egyáltalán nem bizotos, hogy képes lettem volna rá! Egy ekkora magzat elképzelhetõ, hogy órákig vergõdik, mielõtt meghal. Vagy a hasadban, vagy miután megszületett. A 25 hetes babák nem kis számban életképes gyerekek, akik akár egészségesen is felnõhetnek. Képzeld el a 23 hetes babát, aki képes még élni egy keveset, de az éretlen tüdeje miatt iszonyú kínok között meghal. Ez szörnyû!!!!!! Iszonyú!!! És nem adat, meg szám, hanem egy gyerek!
Kívánom, hogy soha, de soha ne kerülj ilyen helyzetbe! Soha, de soha ne tudd meg, hogy mit jelent egy emberrõl, a saját gyereked életérõl dönteni. Mert persze ha hagyod, hogy megszülessen normális idõre, lehet, hogy az élete lesz pokol, szenvedés. És az egész családnak is esetleg pokol és szenvedés.
Én a mi esetünk óta igen óvatos vagyok, amikor valakinek a döntésérõl véleményt formálok. Hihetetlenül, elképzelhetetlenül más abban a helyzetben dönteni.
Amúgy pedig nagyon félreértetted, amit eredetileg válaszoltam egy feltett kérdésre. Remélem, az érintett nem értett félre, nekem úgy tûnt, õ értette, mire gondoltam. Természetesen nem arra buzdítottam, hogy ne menjen el a kötelezõ vizsgálatokra, hanem csupán azt meséltem el, hogy nézhet rád ferde szemmel a szülésznõ, hogy náthás vagy szülés közben, a gyerek akkor is meg fog születni.
Én rengeteg megalázó helyzettel találkoztam két terhességem folyamán, valamint a fõiskolán is. A "hatalmat" érzõ emberek egy része szeret visszaélni pozíciójával. Felhatalmazva érzi magát arra, hogy összevonja a szemöldökét egy másik felnõtt ember felett. Ezt én utálom, és erre vonatkozott a hozzászólásom. Amúgy pedig kevés olyan ember van, aki a gyerekével olyan jóban van a gyerekorvossal, mint mi. Folyamatos a kapcsolat, hiszen a legjobbat akarjuk a gyerekünknek.
Kétségtelen viszont, hogy az AFP-vizsgálatot azért szüntették be sok külföldi országban (nálunk fejlettebbekben is), mert nagyon sok az álpozitív eredmény. Nálunk is fontolgatták, fontolgatják idõrõl-idõre, mert az orvosok is szenvednek a sok téves eredménytõl, de senki sem mert pálcát törni a más véleményûek felett, mert mi van, ha akár egy beteg gyereket is kiszûrhettek volna? Nyilván mindenki a tökéletesebb vizsgálati módszerre vár, abban reménykedik. Addig meg marad az aggodalmaskodás. Nagyon kevés nõ van, akinek pont 28 napos a ciklusa, illetve akinek nagyon szabályos a ciklusa. Ettõl kezdve pedig már evidens, hogy rengeteg az álpozitív eredmény.
A névtelenségrõl pedig csak annyit, hogy az egy dolog, hogy nagyon rossz úgy beszélgetni, hogy nem tudlak megszólítani (nem tudom, hogy miért nem vállalod a neved, hiszen úgysem ismerünk, meg akkor sem lenne semmi, ha ismernénk, ugyanis itt nagyon sokan vagyunk, akik már többször is találkoztunk, mégsem azonos a véleményünk egy csomó dologban), de nagyon nehéz is úgy beszélgetni, hogy Kedves Névtelen, aki január tizedikén hatkor írtál, stb. Egyszerû emberi gesztus, hogy akik beszélgetnek egymással, azok minimum bemutatkoznak. Én itt a babaneten nem számítógépekkel beszélgetek, hanem emberekkel. Nekem és úgy látszik, még sokunknak ez így természetes, talán ezért zargattak már más topicban is, ahogy írtad.
Szerintem induljunk tiszta lappal, talán sikerül barátságosabb hangra váltanunk. Itt mindenki békülékeny hangot ütött meg a hozzászólásod után, most rajtad a sor
Várunk! Szia, Dorka
2003.01.01 15:48
Dorka!
Egyrészt semmi bántót nem érzek még visszaolvasva sem az írásaimban, úgyhogy nincs mea culpa. Másrészt elég hülyén venné ki magát, ha mint Zorro, most hirtelen lehullana a lepel. Én már maradok névtelen ezen a topicon.
Amúgy az az ismerõsöm, akirõl írtam, meg kellett, hogy szülje a közel 20 hetes babát, és bár minden szempontból szörnyû volt, mostanában is szóba kerül néha, ezzel együtt nem bánta meg a döntését. Bár ha jól értettem, a te gyermeked végül egészségesen született, én ismerek jó pár sérült gyereket nevelõ családot. Hát az a kínszenvedés, ami ezzel jár egy egész életen át -mind lelkileg, mind fizikailag, anyagilag stb.-, sokszorosa annak, mint amivel egy ilyen döntés jár.
Amúgy én nem is a te hozzászólásodon akadtam fent, hanem azon, amelyikre reagáltál, úgyhogy feleslegesen támadsz nekem.
Szóval, ahogy azt már vagy ezerszer írtam, mindenki úgy dönt, ahogy akar, neked is van egy véleményed, nekem is, és a kettõ nem egyezeik. Szerintem nincs ezzel semmi gond.
Egyrészt semmi bántót nem érzek még visszaolvasva sem az írásaimban, úgyhogy nincs mea culpa. Másrészt elég hülyén venné ki magát, ha mint Zorro, most hirtelen lehullana a lepel. Én már maradok névtelen ezen a topicon.
Amúgy az az ismerõsöm, akirõl írtam, meg kellett, hogy szülje a közel 20 hetes babát, és bár minden szempontból szörnyû volt, mostanában is szóba kerül néha, ezzel együtt nem bánta meg a döntését. Bár ha jól értettem, a te gyermeked végül egészségesen született, én ismerek jó pár sérült gyereket nevelõ családot. Hát az a kínszenvedés, ami ezzel jár egy egész életen át -mind lelkileg, mind fizikailag, anyagilag stb.-, sokszorosa annak, mint amivel egy ilyen döntés jár.
Amúgy én nem is a te hozzászólásodon akadtam fent, hanem azon, amelyikre reagáltál, úgyhogy feleslegesen támadsz nekem.
Szóval, ahogy azt már vagy ezerszer írtam, mindenki úgy dönt, ahogy akar, neked is van egy véleményed, nekem is, és a kettõ nem egyezeik. Szerintem nincs ezzel semmi gond.
2003.01.02 09:08
Sziasztok!
Én eddig csak olvastam a fórumot, de most azért érzem, hogy hozzá is kéne szólnom, mert Dorka írásában mintha magamra ismertem volna.
Hasonló dilemmát jelentett nekem is a döntés, hogy megcsináltassam-e az amniot. Bár abba bele se mertem gondolni, mi van akkor, ha rossz lesz az eredmény, hogy fogok dönteni, bár szerintem nem valószínû, hogy egy beteg babát megtartottam volna, de az biztos, hogy az elvesztésébe "belehaltam" volna.
Szóval az én történetemrõl csak annyit, hogy nekem nem sok idõm volt dönteni, mert hétfõn jött meg az eredmény az AFP-rõl. Nekem az AFP-m jó volt, csak a bétaHCG volt magas (ha jól emlékszem Dorka te is így voltál?). Kedden reggel be kellett mennem a megyei kórházba (mivel én vidéken egy kis városban lakom), ahol megnézték UH, és rendben találtak mindent, de a genetikán ajánlották az amniot. Ezt én egybõl elutasítottam, mert férjemmel azt beszéltük meg, hogy azt nem vállaljuk a vetélési kockázat miatt. Erre azt mondták, csütörtökig döntsek, mert akkor csinálják, és ha meggondolom akkor csak menjek.
Meg is nyugodtam, majd miután itthon páran azt mondták, hogy megcsináltatnák, illetve a neten is olvasgattam utána eléggé elbizonytalanodtam. Szerdán már tiszta ideg voltam és úgy döntöttem, ezt 4 és fél hónapon keresztül nem bírom ki, így délután még elmentem az orvosomhoz, és õ egyértelmûen azt mondta, csináltassam meg.
Így csütörtök reggel mégis elmentem a kórházba (itt benn kellett maradni 1 napot, de úgy láttam máshol egybõl hazaengednek), és túlestem rajta. Szerencsére semmi komplikáció nem volt. Utána két és fél hét idegeskedés, meg szorongás, de mondom én nem is mertem belegondolni a rossz eredménybe. Szegények a genetikán már unhatták a férjemet, mert 3-szor is telefonált már, mivel a karácsony miatt a levél csak 1 hét múlva jött. Így szerencsére (igaz csak szóban) karácsonyi ajándékként kaptuk meg a jó hírt, hogy nem találtak a minta kromoszómájában számbeli eltérést.
Így utólag, nem bánom, hogy megcsináltattam, de elég nehéz döntés volt, nem irigylek senkit aki még elõtte áll. Én csak annyit tudok mondani, hogy így sokkal nyugodtabbak vagyunk, hogy tudjuk csak egy téves riasztás volt, és a kisfiúnk jól van.
Elnézést, hogy elsõre ennyit írtam, de talán valakinek segít a döntésében.
Mindenki boldog új évet kívánok!
Szandra
Én eddig csak olvastam a fórumot, de most azért érzem, hogy hozzá is kéne szólnom, mert Dorka írásában mintha magamra ismertem volna.
Hasonló dilemmát jelentett nekem is a döntés, hogy megcsináltassam-e az amniot. Bár abba bele se mertem gondolni, mi van akkor, ha rossz lesz az eredmény, hogy fogok dönteni, bár szerintem nem valószínû, hogy egy beteg babát megtartottam volna, de az biztos, hogy az elvesztésébe "belehaltam" volna.
Szóval az én történetemrõl csak annyit, hogy nekem nem sok idõm volt dönteni, mert hétfõn jött meg az eredmény az AFP-rõl. Nekem az AFP-m jó volt, csak a bétaHCG volt magas (ha jól emlékszem Dorka te is így voltál?). Kedden reggel be kellett mennem a megyei kórházba (mivel én vidéken egy kis városban lakom), ahol megnézték UH, és rendben találtak mindent, de a genetikán ajánlották az amniot. Ezt én egybõl elutasítottam, mert férjemmel azt beszéltük meg, hogy azt nem vállaljuk a vetélési kockázat miatt. Erre azt mondták, csütörtökig döntsek, mert akkor csinálják, és ha meggondolom akkor csak menjek.
Meg is nyugodtam, majd miután itthon páran azt mondták, hogy megcsináltatnák, illetve a neten is olvasgattam utána eléggé elbizonytalanodtam. Szerdán már tiszta ideg voltam és úgy döntöttem, ezt 4 és fél hónapon keresztül nem bírom ki, így délután még elmentem az orvosomhoz, és õ egyértelmûen azt mondta, csináltassam meg.
Így csütörtök reggel mégis elmentem a kórházba (itt benn kellett maradni 1 napot, de úgy láttam máshol egybõl hazaengednek), és túlestem rajta. Szerencsére semmi komplikáció nem volt. Utána két és fél hét idegeskedés, meg szorongás, de mondom én nem is mertem belegondolni a rossz eredménybe. Szegények a genetikán már unhatták a férjemet, mert 3-szor is telefonált már, mivel a karácsony miatt a levél csak 1 hét múlva jött. Így szerencsére (igaz csak szóban) karácsonyi ajándékként kaptuk meg a jó hírt, hogy nem találtak a minta kromoszómájában számbeli eltérést.
Így utólag, nem bánom, hogy megcsináltattam, de elég nehéz döntés volt, nem irigylek senkit aki még elõtte áll. Én csak annyit tudok mondani, hogy így sokkal nyugodtabbak vagyunk, hogy tudjuk csak egy téves riasztás volt, és a kisfiúnk jól van.
Elnézést, hogy elsõre ennyit írtam, de talán valakinek segít a döntésében.
Mindenki boldog új évet kívánok!
Szandra
2003.01.02 21:46
Egy ismerõsünknek alacsony afp és nem tudom, milyen irányban, de eltérõ bhcg miatt javasoltak további vizsgálatot. Õ nem akarta megkockáztatni az amniot, így elmentek a Czeizel-hez, ott levettek vért, amit Angliába küldenek ki, és 1-2 nap alatt megjött a válasz, hogy minden ok. Ez 40.000 ft, de rizikómentes.
Ami még érdekes, hogy akiket én ismerek alacsony afp-vel, mindnek fia született. Bár ez nyilván nem tudományos megfigyelés, azért lehet valami összefüggés.
Ami még érdekes, hogy akiket én ismerek alacsony afp-vel, mindnek fia született. Bár ez nyilván nem tudományos megfigyelés, azért lehet valami összefüggés.
2003.01.03 18:43
Sziasztok! Jó volt olvasni soraitokat és a tapasztalataitokat, sokat segített! Magas lett az AFP értékem, de mivel már a 18 hét után kaptam meg az eredményt nem tudták megismételni. Elküldtek a genetikai tanácsadóba, ahol a Down kockázatot 1:87-hez adták meg (állítólag nem valami jó), ezért már javasolniuk kellett a méhlepénybõl történõ mintavételt. Sokat rágódtunk rajta, hiszen az ünnepek miatt 2 hetet várnom kellett, mert nem csinálták ezt a vizsgálatot a karácsony miatt, de viszont most vagyok 20 hetes terhes. Mire megjön az eredmény már a 23 héten fogok tartani!! Na de a dokim is azt javasolta, hogy inkább legyen meg ez a vizsgálat. Már voltam genetikai ultrahangon és jövõ hétre (01.08.) kaptam idõpontot a mintavételre a merei kórházba. Az eddigi ultrahangokon semmi rendellenes nem látszott és a 11. héten elvégzett tarkóredõ mérés is jó lett. Reménykedem nem lesz semmi probléma, de nagyon félek a vizsgálattól és az esetleges vetélési kockázattól. Belehalnék ha valami rossz derülne ki, úgy várjuk ezt a babát. Már van egy 3,5 éves kisfiam akivel semmi gond nem volt a terhességnél. Szorítsatok nekem, ugye nem lesz semmi baj? Üdvzlettel: Ander
2003.01.03 19:46
Sziasztok!
Ander
Én nagyon szorítok Neked! Próbálj nyugodt maradni, mert az idegesség sem használ, bár tudom, ezt könnyû mondani. Nem felejtelek el 8-án! Utána írd meg, mi volt! A helyedben én is megcsináltatnám.
Két dolgot nem értek: nem alacsony lett az AFP eredményed? Mert az utalhat Down-kórra. A másik pedig, hogy méhlepénybõl történõ mintavételt írtál. Nem magzatvíz vételre gondoltál?
Ügyes légy, és ne aggódj!
Lina
Ander
Én nagyon szorítok Neked! Próbálj nyugodt maradni, mert az idegesség sem használ, bár tudom, ezt könnyû mondani. Nem felejtelek el 8-án! Utána írd meg, mi volt! A helyedben én is megcsináltatnám.
Két dolgot nem értek: nem alacsony lett az AFP eredményed? Mert az utalhat Down-kórra. A másik pedig, hogy méhlepénybõl történõ mintavételt írtál. Nem magzatvíz vételre gondoltál?
Ügyes légy, és ne aggódj!
Lina
2003.01.03 20:43
Sziasztok
Ander, én sokmindent leirtam itt és máshol, fontosat kevésbé fontosat, de mindezt csak azért, hogy aki furcsa és nehéz helyzetben találja magát érezze azt nincs egyedül - így voltunk -, van hol utánnanéznie a dolgoknak,tájékozódni.
Mi akik DOWN-SZINDRÓMÁ-val élõ gyermeket nevelünk, szorítunk neked a jó eredményért, hétköznapi babáért.
Ander, én sokmindent leirtam itt és máshol, fontosat kevésbé fontosat, de mindezt csak azért, hogy aki furcsa és nehéz helyzetben találja magát érezze azt nincs egyedül - így voltunk -, van hol utánnanéznie a dolgoknak,tájékozódni.
Mi akik DOWN-SZINDRÓMÁ-val élõ gyermeket nevelünk, szorítunk neked a jó eredményért, hétköznapi babáért.
2003.01.03 22:31
Kedves Ander!
Veletek vagyunk! Reméljük, semmi baj nem lesz!
Zoli talán tapasztaltabb ebben a kérdésben, de szerintem még akkor is jobb, ha megcsinálják a vizsgálatot, ha ne adj Isten rossz eredmény derülne ki. Mert akkor még mindig dönthet az ember, de ha úgy dönt, hogy egy beteg babát is fel tud neveleni, szeretni tud, akkor pedig kell az a hátralévõ néhány hónap, hogy el tudja fogadni, neki egy kicsit más gyermeke fog születni. Õt is ugyanúgy lehet majd szeretni, de biztos, hogy minden sokkal, de sokkal nehezebb lesz. Hosszú idõbe telik szerintem, (Zoli javíts ki, ha nem így van) míg az ember elfogadja, hogy az õ gyereke nem olyan mint a "hétköznapi" gyerekek.
Én ezzel biztattam magunkat, míg az eredményre vártunk. Szerencsére nálunk nem lett végül semmi baj, de az eredményre várva az ember végigzongorázik minden lehetõséget vagy ezerszer.
Ha viszont az eredmény jó, akkor a terhesség hátralévõ részében nem ezen kell rágódni, hanem majdnem felhõtlenül lehet örülni. Azért írom, hogy majdnem, mert a vizsgálat eredményétõl függetlenül van azért kockázat, meg mindent ez a vizsgálat sem tud kiszûrni. Én a mai napig figyelem a gyerekemet, hogy vajon miért is lett akkor rossz az AFP-eredmény. Vajon nincs-e valamilyen rejtett betegsége. Valószínûleg nincs, de azért néhány hete túl merevnek találták a hátizmait. Azonnal rohantunk koponyaröntgenre, tornáztattuk ezerrel. Ez így utólag röhejes, de akkor azért egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mégis van valami baja. Szerencsére minden rendben.
Azt gondolom, az ember, attól kezdve, hogy a hasában (felesége hasában) megfogant az a kis lény, egészen másként kezd gondolkozni. Egy szavakkal le nem írható mély aggodalom veszi be magát a bensõnkbe, amitõl szerencsés esetben életünk végéig nem szabadulunk. Ezt az egészséges aggódást kívánom minden szülõnek, meg persze azt, hogy egészséges gyereke születhessen!
Kedves Márti!
Nagyon jó ötlet, hogy ideírtad a számot Remélem, sokan megfogadják, hogy közvetlenül oda menjenek vérvételre, mert így minden sokkal gyorsabb. Persze a Schöpfben nem biztos, hogy örülnek az én beírásomnak, de én mindenkit erre biztatnék. Akkor nem fordulhatna elõ az, ami Andérral és velem is történt, hogy a rossz eredmény késõn derült ki, már a 20. hét környékén végzik az amniot.
Kedves Szandra!
Örülök, hogy találtál segítséget a döntésedhez itt a neten. Örülök, hogy meg tudtam fogalmazni, hogy mi és még sok család min mennek keresztül emiatt az igen hasznos, de mégis rendkívül sok aggodalmat okozó vizsgálat (AFP) miatt. Remélem, hamarosan kitalálnak valami olyan vizsgálatot, ami megbizhatóbb.
Drukkolok Nektek is, hogy minden rendben legyen! Kérlek, írd meg az eredményt, ha megkaptad.
Kedves Rjuli!
Én is ismerem ezt a vizsgálatot, írtunk is már ebben a topicban róla nem is keveset, de azt tudni kell róla, hogy nem helyettesítheti az amniocentézist. Down-szindróma szûrésére nem alkalmas, ez a leletek alján állítólag kisbetûvel oda is van írva. Én ezt nem láttam, mert engem pont az az orvos beszélt le errõl a vizsgálatról, aki ezt végzi. Az tény viszont, hogy az itthon végzett AFP és Bhcg mellett még egy vagy két (változó, országtól függ, az angol azt hiszem két) értéket vizsgál. A négy vizsgált (bocs, de nem tudom mik ezek, minek nevezzem õket) értéket egybevetik, plusz hozzáveszik az egyéb kockázati tényezõket pl. anya életkora, családban elõforduló esetleges genetikai eltérésre visszavezethetõ esetek stb., és ezek után kiszámolnak egy kockázati számot, ami szintén közel nem 100 százalék. Az amnio sem az, de majdnem. Én úgy tudom, hogy több, mint 99 százalék, de nem száz! Tehát szerintem ez az angol vizsgálat jobb, mint az AFP, de semmi esetre sem jobb, mint az amniocentézis vagy a coryonbiopszia (biztosan rosszul írtam, elnézést). Azoknak való, akiknek van rá anyagi fedezetük és az AFP helyett vagy mellett végeztetik el. Elõnye, hogy nem csak a 16. héten lehet levenni, mint az AFP-t.
Kedves Áfonya!
Légyszíves ne maradj csak olvasó!
Ha van véleményed, miért ne írnád le?! Látod, Névtelennel (gizi) is elõbb-utóbb rájövünk, hogy a hülye számítógép miatt nem értjük meg egymást.
Kedves Névtelen!
Ilyenkor azért eléggé utálom ezt a 101 gombos masinát, hogy csak a puszta szavakat képes megjeleníteni ahelyett, hogy a hanglejtésünket, gesztusainkat is mellé tenné. Ezek a pici smile face jelek eligazodni ugyan segítenek, de pontosítani semmiképp. Én nem támadni akartalak, én éreztem támadásnak a véleményedet a gondatlan, lelkiismeretlen anyákról általában, de ezek szerint nem így gondoltad. Akkor most már kezdünk kikerülni a félreértésbõl származó félreértésbõl
És végül mindenki biztatására leírom, hogy amióta ezt a topicot indítottam (2002. április - a mi dilemmánk ideje), nagyon sokan jártak itt. Ezek közül sokan elvégeztették az amniot, de még SENKInek nem lett rossz az eredmény!!! Talán egyszer tarthatnánk egy AFP-amnio miatt aggódók találkozóját a megszületett babákkal együtt. Nem csak az egészséges babákra gondolok, hiszen azt hiszem, aki egyszer már átesett egy ilyen dilemmán, maga is elgondolkodott, mi lenne ha... Sokat tanulhatunk azoktól, akiknek nem "hétköznapi" babájuk született, de tudják õt szeretni, ugyanolyan fontos számukra, mint nekünk a hétköznapi gyerekünk. Én nagyon sok anyukával találkoztam már, akik tanácsot kértek, panaszkodtak. Úgy gondolom, többet tudok segíteni, ha többet láttam. (Pont ma hallottam a rádióban a dúlákról, és elgondolkoztam a dolgon. A nõgyógyász szakkollégum elnöke Dr. Papp Zoltán nyilatkozott szerintem bicskanyitogatóan. Én egyáltalán nem vagyok az otthonszülés híve, de a kórházban és a szülés elõtt és után rendkívül nagy szerepét vélem a dúláknak. A doktorúr úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség dúlákra, mert a szülés elõtt ott vannak a rendkívül jól mûködõ (?!) védõnõk, szülés közben a szülésznõ és a családtag, szülés után meg a rendkívül jól felkészült (?!) csecsemõsnõvérek. Azt nem tudom, hogy a plafon hogy nem szakadt le! Bocsánat az elkalandozásért, nem ide tartozik, de még most is felizgat ez a nyilatkozat.)
Szóval ez alatt a néhány hónap alatt, mialatt ez a topic mûködik, elég sok hasonló történettel találkoztam, úgy gondolom, hogy nem a játszótéri pletykákra és félretájékoztatásra van szüksége az amúgy is nagyon elbizonytalanított kismamáknak, hanem egy olyan helyre, olyan emberekre, akik jólinformáltak, ha dönteni nem is tudnak a kismamák helyett. Szóval örülök, hogy sokan írunk ide, hogy idõrõl idõre visszatérünk a jó és rossz tapasztalatainkkal, idõrõl idõre egy-egy orvost is sikerül idecsábítani a butaságainkkal, hogy helyre tegyék a fejünkben a dolgokat. Szóval köszönöm mindenkinek, hogy hasznossá teszi ezt a topicot!
Bocsánat a szentimentalizmusért, én már csak ilyen vagyok
Kedves Zoli!
Nagyon hálás vagyok Neked, hogy van erõd beszélni magatokról, segítesz másokon, és kénytelen vagy fültanúja lenni, hogy itt örömködünk, ha valakinek jó eredményei lettek. Ne érts félre (már megint ez a hülye billentyûzet!), szóval tudom, hogy az jó, ha másnak "hétköznapi" gyereke születik, de azért biztosan nehéz is lehet felhõtlenül örülni mások boldogságának, ha az ember átéli nap, mint nap, hogy az õ gyerekének bizony nehezebb. Nagyon sok erõt és még több szeretetet kívánok Nektek. Ha nem bánod, szívesen olvasnánk ebben a topicban (is), hogy nálatok kiderült-e már a pocakban, hogy Down-szindrómás lesz a babátok vagy csak késõbb. Írtad ugyan, hogy több topicban beszéltél már errõl, de én még nem olvastam, talán a többiek sem. Szívesen megismernénk Titeket. Amúgy is kezd itt egy kicsit családias hangulat kialakulni, valószínûleg az aggodalom, a közös gondok összehozzák az embereket. Talán mindenki írhatna magáról, a gyerekeirõl is. Ha rossz ötlet, vessétek el. Csak gondoltam ...
Na, most már abbahagyom, mert eluntátok valószínûleg a hülyeségeimet. Nem akartam okoskodni, bocs, ha úgy tûnne, mert most így visszaolvasva elbizonytalanodtam
Dorka
Veletek vagyunk! Reméljük, semmi baj nem lesz!
Zoli talán tapasztaltabb ebben a kérdésben, de szerintem még akkor is jobb, ha megcsinálják a vizsgálatot, ha ne adj Isten rossz eredmény derülne ki. Mert akkor még mindig dönthet az ember, de ha úgy dönt, hogy egy beteg babát is fel tud neveleni, szeretni tud, akkor pedig kell az a hátralévõ néhány hónap, hogy el tudja fogadni, neki egy kicsit más gyermeke fog születni. Õt is ugyanúgy lehet majd szeretni, de biztos, hogy minden sokkal, de sokkal nehezebb lesz. Hosszú idõbe telik szerintem, (Zoli javíts ki, ha nem így van) míg az ember elfogadja, hogy az õ gyereke nem olyan mint a "hétköznapi" gyerekek.
Én ezzel biztattam magunkat, míg az eredményre vártunk. Szerencsére nálunk nem lett végül semmi baj, de az eredményre várva az ember végigzongorázik minden lehetõséget vagy ezerszer.
Ha viszont az eredmény jó, akkor a terhesség hátralévõ részében nem ezen kell rágódni, hanem majdnem felhõtlenül lehet örülni. Azért írom, hogy majdnem, mert a vizsgálat eredményétõl függetlenül van azért kockázat, meg mindent ez a vizsgálat sem tud kiszûrni. Én a mai napig figyelem a gyerekemet, hogy vajon miért is lett akkor rossz az AFP-eredmény. Vajon nincs-e valamilyen rejtett betegsége. Valószínûleg nincs, de azért néhány hete túl merevnek találták a hátizmait. Azonnal rohantunk koponyaröntgenre, tornáztattuk ezerrel. Ez így utólag röhejes, de akkor azért egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mégis van valami baja. Szerencsére minden rendben.
Azt gondolom, az ember, attól kezdve, hogy a hasában (felesége hasában) megfogant az a kis lény, egészen másként kezd gondolkozni. Egy szavakkal le nem írható mély aggodalom veszi be magát a bensõnkbe, amitõl szerencsés esetben életünk végéig nem szabadulunk. Ezt az egészséges aggódást kívánom minden szülõnek, meg persze azt, hogy egészséges gyereke születhessen!
Kedves Márti!
Nagyon jó ötlet, hogy ideírtad a számot
Remélem, sokan megfogadják, hogy közvetlenül oda menjenek vérvételre, mert így minden sokkal gyorsabb. Persze a Schöpfben nem biztos, hogy örülnek az én beírásomnak, de én mindenkit erre biztatnék. Akkor nem fordulhatna elõ az, ami Andérral és velem is történt, hogy a rossz eredmény késõn derült ki, már a 20. hét környékén végzik az amniot. Kedves Szandra!
Örülök, hogy találtál segítséget a döntésedhez itt a neten. Örülök, hogy meg tudtam fogalmazni, hogy mi és még sok család min mennek keresztül emiatt az igen hasznos, de mégis rendkívül sok aggodalmat okozó vizsgálat (AFP) miatt. Remélem, hamarosan kitalálnak valami olyan vizsgálatot, ami megbizhatóbb.
Drukkolok Nektek is, hogy minden rendben legyen! Kérlek, írd meg az eredményt, ha megkaptad.
Kedves Rjuli!
Én is ismerem ezt a vizsgálatot, írtunk is már ebben a topicban róla nem is keveset, de azt tudni kell róla, hogy nem helyettesítheti az amniocentézist. Down-szindróma szûrésére nem alkalmas, ez a leletek alján állítólag kisbetûvel oda is van írva. Én ezt nem láttam, mert engem pont az az orvos beszélt le errõl a vizsgálatról, aki ezt végzi. Az tény viszont, hogy az itthon végzett AFP és Bhcg mellett még egy vagy két (változó, országtól függ, az angol azt hiszem két) értéket vizsgál. A négy vizsgált (bocs, de nem tudom mik ezek, minek nevezzem õket) értéket egybevetik, plusz hozzáveszik az egyéb kockázati tényezõket pl. anya életkora, családban elõforduló esetleges genetikai eltérésre visszavezethetõ esetek stb., és ezek után kiszámolnak egy kockázati számot, ami szintén közel nem 100 százalék. Az amnio sem az, de majdnem. Én úgy tudom, hogy több, mint 99 százalék, de nem száz! Tehát szerintem ez az angol vizsgálat jobb, mint az AFP, de semmi esetre sem jobb, mint az amniocentézis vagy a coryonbiopszia (biztosan rosszul írtam, elnézést). Azoknak való, akiknek van rá anyagi fedezetük és az AFP helyett vagy mellett végeztetik el. Elõnye, hogy nem csak a 16. héten lehet levenni, mint az AFP-t.
Kedves Áfonya!
Légyszíves ne maradj csak olvasó!
Ha van véleményed, miért ne írnád le?! Látod, Névtelennel (gizi) is elõbb-utóbb rájövünk, hogy a hülye számítógép miatt nem értjük meg egymást.
Kedves Névtelen!
Ilyenkor azért eléggé utálom ezt a 101 gombos masinát, hogy csak a puszta szavakat képes megjeleníteni ahelyett, hogy a hanglejtésünket, gesztusainkat is mellé tenné. Ezek a pici smile face jelek eligazodni ugyan segítenek, de pontosítani semmiképp. Én nem támadni akartalak, én éreztem támadásnak a véleményedet a gondatlan, lelkiismeretlen anyákról általában, de ezek szerint nem így gondoltad. Akkor most már kezdünk kikerülni a félreértésbõl származó félreértésbõl
És végül mindenki biztatására leírom, hogy amióta ezt a topicot indítottam (2002. április - a mi dilemmánk ideje), nagyon sokan jártak itt. Ezek közül sokan elvégeztették az amniot, de még SENKInek nem lett rossz az eredmény!!! Talán egyszer tarthatnánk egy AFP-amnio miatt aggódók találkozóját a megszületett babákkal együtt. Nem csak az egészséges babákra gondolok, hiszen azt hiszem, aki egyszer már átesett egy ilyen dilemmán, maga is elgondolkodott, mi lenne ha... Sokat tanulhatunk azoktól, akiknek nem "hétköznapi" babájuk született, de tudják õt szeretni, ugyanolyan fontos számukra, mint nekünk a hétköznapi gyerekünk. Én nagyon sok anyukával találkoztam már, akik tanácsot kértek, panaszkodtak. Úgy gondolom, többet tudok segíteni, ha többet láttam. (Pont ma hallottam a rádióban a dúlákról, és elgondolkoztam a dolgon. A nõgyógyász szakkollégum elnöke Dr. Papp Zoltán nyilatkozott szerintem bicskanyitogatóan. Én egyáltalán nem vagyok az otthonszülés híve, de a kórházban és a szülés elõtt és után rendkívül nagy szerepét vélem a dúláknak. A doktorúr úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség dúlákra, mert a szülés elõtt ott vannak a rendkívül jól mûködõ (?!) védõnõk, szülés közben a szülésznõ és a családtag, szülés után meg a rendkívül jól felkészült (?!) csecsemõsnõvérek. Azt nem tudom, hogy a plafon hogy nem szakadt le! Bocsánat az elkalandozásért, nem ide tartozik, de még most is felizgat ez a nyilatkozat.)
Szóval ez alatt a néhány hónap alatt, mialatt ez a topic mûködik, elég sok hasonló történettel találkoztam, úgy gondolom, hogy nem a játszótéri pletykákra és félretájékoztatásra van szüksége az amúgy is nagyon elbizonytalanított kismamáknak, hanem egy olyan helyre, olyan emberekre, akik jólinformáltak, ha dönteni nem is tudnak a kismamák helyett. Szóval örülök, hogy sokan írunk ide, hogy idõrõl idõre visszatérünk a jó és rossz tapasztalatainkkal, idõrõl idõre egy-egy orvost is sikerül idecsábítani a butaságainkkal, hogy helyre tegyék a fejünkben a dolgokat. Szóval köszönöm mindenkinek, hogy hasznossá teszi ezt a topicot!
Bocsánat a szentimentalizmusért, én már csak ilyen vagyok
Kedves Zoli!
Nagyon hálás vagyok Neked, hogy van erõd beszélni magatokról, segítesz másokon, és kénytelen vagy fültanúja lenni, hogy itt örömködünk, ha valakinek jó eredményei lettek. Ne érts félre (már megint ez a hülye billentyûzet!), szóval tudom, hogy az jó, ha másnak "hétköznapi" gyereke születik, de azért biztosan nehéz is lehet felhõtlenül örülni mások boldogságának, ha az ember átéli nap, mint nap, hogy az õ gyerekének bizony nehezebb. Nagyon sok erõt és még több szeretetet kívánok Nektek. Ha nem bánod, szívesen olvasnánk ebben a topicban (is), hogy nálatok kiderült-e már a pocakban, hogy Down-szindrómás lesz a babátok vagy csak késõbb. Írtad ugyan, hogy több topicban beszéltél már errõl, de én még nem olvastam, talán a többiek sem. Szívesen megismernénk Titeket. Amúgy is kezd itt egy kicsit családias hangulat kialakulni, valószínûleg az aggodalom, a közös gondok összehozzák az embereket. Talán mindenki írhatna magáról, a gyerekeirõl is. Ha rossz ötlet, vessétek el. Csak gondoltam ...
Na, most már abbahagyom, mert eluntátok valószínûleg a hülyeségeimet. Nem akartam okoskodni, bocs, ha úgy tûnne, mert most így visszaolvasva elbizonytalanodtam
Dorka
2003.01.03 23:58
Ander! Én is nagyon drukkolok neked!
Dorka! És mindenki! A központi AFP-labort azok is hívhatják infoért, akik nem ott vetették le a vért - én a MÁV-ba járok, ott vettek vért is tõlem (most dec. 28-án) és jan 2-án már készen volt és tudtálk az eredményt! A barátnõm 30-án volt vérvételen az Istvánban és az õ eredménye is megvolt mára! SZóval, lehet, hogy nem ez az egyetlen ilyen labor Bp-en, de biztos, hogy sok helyrõl viszik ide a vért! És én most örülök igazûán, hogy tudtam ezt a telefonszámot, mert kiderült, hogy az AFP-m jó, de béta-HCG-t elfelejtetek csinálni, holott a korom miatt hasznos lenne (35 leszek egy hónap múlva), így szerencsére még idejében derült ki ez a mulasztás és megígérték, hogy pótlólag megcsinálják, hétfõn hívhatom õket az eredményért! Nagyon sokat számít, hogy nem 2-3 hét múlva derült csak ki, mikor postai úton kézbesítik majd a leletet!
Márti
Dorka! És mindenki! A központi AFP-labort azok is hívhatják infoért, akik nem ott vetették le a vért - én a MÁV-ba járok, ott vettek vért is tõlem (most dec. 28-án) és jan 2-án már készen volt és tudtálk az eredményt! A barátnõm 30-án volt vérvételen az Istvánban és az õ eredménye is megvolt mára! SZóval, lehet, hogy nem ez az egyetlen ilyen labor Bp-en, de biztos, hogy sok helyrõl viszik ide a vért! És én most örülök igazûán, hogy tudtam ezt a telefonszámot, mert kiderült, hogy az AFP-m jó
, de béta-HCG-t elfelejtetek csinálni, holott a korom miatt hasznos lenne (35 leszek egy hónap múlva), így szerencsére még idejében derült ki ez a mulasztás és megígérték, hogy pótlólag megcsinálják, hétfõn hívhatom õket az eredményért! Nagyon sokat számít, hogy nem 2-3 hét múlva derült csak ki, mikor postai úton kézbesítik majd a leletet! Márti
2003.01.04 10:39
Sziasztok!
Boldog Újévet Kivánok Mindenkinek!
Mariann vagyok ,és bár már elég régen irtam azért olvasgattam az irásokat.
Talán még emlékeztek rám,én élek Belgiumban,és az én dilemmám is az volt mint Nektek,- Csináltassak amniót vagy ne.Bár itt AFP nincs,az aggodalmam még is óriási volt.Döntöttem és megcsináltattam.
Nos,sokat kellett várnom az eredményre ,amit dec.27.én kaptam meg telefonon a belga dokimtól:
MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN!!!! ÉS EGY EGÉSZSÉGES KISFIÚT KAPUNK AZ ÉLETTÕL!!!!!(Márton)
Bár karácsony után kaptam meg a hírt ,még is ez volt a legnagyobb ajándék!
Azért csak most irom le ezt Nektek mert eddig otthon voltam és nem voltam Net közelben.Ma reggel érkeztem vissza Belgiumba,és az elsõ utam a Neten hozzátok vezetett,hogy elmondhassam a jó hírt.
Dorka ! Még egyszer köszönöm neked a biztatást!
Mariann
Boldog Újévet Kivánok Mindenkinek!
Mariann vagyok ,és bár már elég régen irtam azért olvasgattam az irásokat.
Talán még emlékeztek rám,én élek Belgiumban,és az én dilemmám is az volt mint Nektek,- Csináltassak amniót vagy ne.Bár itt AFP nincs,az aggodalmam még is óriási volt.Döntöttem és megcsináltattam.
Nos,sokat kellett várnom az eredményre ,amit dec.27.én kaptam meg telefonon a belga dokimtól:
MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN!!!! ÉS EGY EGÉSZSÉGES KISFIÚT KAPUNK AZ ÉLETTÕL!!!!!(Márton)
Bár karácsony után kaptam meg a hírt ,még is ez volt a legnagyobb ajándék!
Azért csak most irom le ezt Nektek mert eddig otthon voltam és nem voltam Net közelben.Ma reggel érkeztem vissza Belgiumba,és az elsõ utam a Neten hozzátok vezetett,hogy elmondhassam a jó hírt.
Dorka ! Még egyszer köszönöm neked a biztatást!
Mariann
2003.01.04 12:50
Sziasztok!
Kedves Dorka!
Lehet, hogy nem lehetett kivenni teljesen az írásomból, de már megvan az eredmény, és szerencsére semmi gond nincs, és kisfiúnk lesz. Mi már karácsony elõtt megtudtuk, igaz még nem postán, csak telefonon, de azóta a levél is megérkezett. Nekem is karácsonyi ajándék volt, mint Mariannak.
Jó ötlet a találkozó, csak hát ugye arra még várni kell, mert pl. nekünk is csak májusban fog megszületni a babánk. De a bemutatkozás az nem hülyeség, sokkal könnyebb lenne úgy beszélgetni. Csak valakinek meg kéne kezdeni, és utána szerintem mindenkinek könnyebben menne.
Ha jól emlékszem Zoliéknál nem volt semmi gond az eredményekkel, de lehet, hogy rossz a memóriám.
Kedves Ander!
Én is szorítok neked. Ha elolvasod az elõzõ írásomat, hasonló gondjaim voltak nekem is, elõször én sem tudtam, hogy megcsináltassam-e az amniót. Nekem is az ultrahangon minden rendben volt, a nyaki redõ is. Igaz nem volt ennyi idõm a gondolkodásra, csak 1,5 napom, de nem bántam meg a döntést. Most már utólag örülök, hogy megcsináltattam, és sokkal nyugodtabb vagyok, bár a férjem szerint azért még így is elég sokat aggódok a kis Pocaklakóért, de szerintem ez természetes. Te Bp-en csináltatod? Nem fogod megbánni hidd el, és biztos nem lesz semmi baj, ne izgulj! (könnyû ezt mondani tudom, én is ezt hallgattam, amíg nem volt eredmény)
Szandra
Kedves Dorka!
Lehet, hogy nem lehetett kivenni teljesen az írásomból, de már megvan az eredmény, és szerencsére semmi gond nincs, és kisfiúnk lesz. Mi már karácsony elõtt megtudtuk, igaz még nem postán, csak telefonon, de azóta a levél is megérkezett. Nekem is karácsonyi ajándék volt, mint Mariannak.
Jó ötlet a találkozó, csak hát ugye arra még várni kell, mert pl. nekünk is csak májusban fog megszületni a babánk. De a bemutatkozás az nem hülyeség, sokkal könnyebb lenne úgy beszélgetni. Csak valakinek meg kéne kezdeni, és utána szerintem mindenkinek könnyebben menne.
Ha jól emlékszem Zoliéknál nem volt semmi gond az eredményekkel, de lehet, hogy rossz a memóriám.
Kedves Ander!
Én is szorítok neked. Ha elolvasod az elõzõ írásomat, hasonló gondjaim voltak nekem is, elõször én sem tudtam, hogy megcsináltassam-e az amniót. Nekem is az ultrahangon minden rendben volt, a nyaki redõ is. Igaz nem volt ennyi idõm a gondolkodásra, csak 1,5 napom, de nem bántam meg a döntést. Most már utólag örülök, hogy megcsináltattam, és sokkal nyugodtabb vagyok, bár a férjem szerint azért még így is elég sokat aggódok a kis Pocaklakóért, de szerintem ez természetes. Te Bp-en csináltatod? Nem fogod megbánni hidd el, és biztos nem lesz semmi baj, ne izgulj! (könnyû ezt mondani tudom, én is ezt hallgattam, amíg nem volt eredmény)
Szandra
