Picuralmos, dehogy csoda, én inkább úgy fogom fel, hogy még dolgom van!!!
Igaz, a törések miatt tervezett császárom volt és lesz is, mivel nem ékelődhet be a buksija. Emiatt a tej később indul meg.
Csepp, hú, komoly dolgok történtek Veled, de ezt végül is megtudtad, hogy miért? Engem 4x szúrtak gerincbe, mire sikerült eltalálni, pedig nagyon ügyesen macskásítottam a hátam. Hívni kellett egy másik altatóorvost, Ő egyből tudta, hogy hová kell szúrni. Utána kicsit volt hányingerem, de azt is orvosolta gyorsan. Óráknak tűnt, mire kihalászták a gyerkőcöt, meg mire összevartak... Na nekem azután volt rossz, mikor kiment az értéstelenítő. Mikor levittek a császáros szobába a műtét után, nem kértem fájdalomcsillapítót, nem éreztem, hogy kéne. Na aztán pár perc után elkezdődött a műsor. Először kaptam egy algópirin-demalgon mix-et, nem hatott. Kb, egy óra múlva kaptam egy másik félét. Azt sem hatott. Már csendben szenvedtem, mikor a szobában az egyik anyuka szólt a nővérnek, hogy adjanak valamit, mert ugyan tényleg hallkan, suttogva szenvedtem - nem tartom normálisnak, aki hangosan, kiabálva kínlódik, attól nem, hogy jobb nem lesz, de még a szobatársakat is idegesíti - nem hatott ez előző 2 fájdalomcsillapító. Ekkor kaptam egy - én általam lórúgásnak nevezett gyógyszert - olyan fájdalomcsillapítót, hogy tényleg kifeküdtem és kialudtam a 24 órát. A gyerkőcöt csak 3x hozták ki miután megszületett, mert utána átvitték a koraszülött osztályra. Nyelt vizet és 4x hányt emiatt. Nekem még nem volt tejem, csak az 5. napra lett. Úgyhogy eleinte fecskendőből etették, 2ml-t kapott. Aztán egyre többet. Addig míg nem volt tejem, azért odaadták és én etethettem meg. Az is nagyon jó volt. Aztán mikor beindult a tej, onnét már nem volt megállás. Evett, hízott. Csak besárgult, ezért 13 napot voltunk bent. Fura is volt, mikor hazamentünk,hogy mit is kell csinálni, mert addig én semmit nem csináltam vele, csak etettem. De mikor kivettem a pólyából és megetettem és minden jött magától.