Kiemelt témák

Valitta a férjednek szerintem tudnia kéne róla, ha másnak nem is. Anyukád sem tud róla? Ő talán tudna neked valamennyit segíteni, főleg ha tudsz valakivel beszélni erről. Biztos nagyon nehéz elmondani a férjednek is tudom, ismerős, de ha tényleg szeret, akkor melletted áll.

Nekem 4 éve jött ki a pánikbetegség, nagyon nehéz volt, de elmondtam a férjemnek. Igaz, hogy nem értette, de mellettem állt, és áll a mai napig. Ő is nagyon gyógyszer ellenes, de megértette, hogy cipralexre szükségem volt. Én magamtól kezdtem keresni alternatívát, mivel babát szerettünk volna. Nálam a bach cseppek váltak be. Majd később pedig gyógymasszőrhöz kezdtem járni, ott kapok fejmasszázst, ami iszonyat jó hatással van rám, és a pánikom teljesen eltünt. Nem mondom, hogy meggyógyultam, csak tünet mentes vagyok. Viszont nem rettegek, hogy mikor fog újra előjönni, és egy éve nincs szükségem gyógyszerre.

De jó neked, hogy nincs gyógyszerre szükséged!!!!

Próbáltam már mindent, orbáncfű teától kezdve szinte az összes depresszióra való homeopátiás bogyóig mindent, de semmi se vált be, csak az a fránya Cipralex.

Ha férjemnek elmondom, ő biztos továbbmondja szüleinek, főleg ha neadjisten a gyerek egyet tüsszent, már megis van a bűnbak....

Anyukámnak szintén nem tudom elmondani, zárt osztályra kerülne, ha megtudná, hogy én is ugyanabban a cipőben járok, mint ő anno.

Mindegy, talán az alternatívák között az lesz a legjobb, ha legalább a 12.hétig nemszedem, amíg a főbb szervei ki nem fejlődnek, aztán napi szokásos fél, az utolsó 3 hétben pedig ismét semmi....

Na, a Bach cseppeket kipróbálom, és a fejmasszázst is, utánozlak Hátha....

Valitta a bach cseppeket csak úgy kezd el, hogy elmész egy kineziológushoz, vagy egy bach terapeutához. Ő majd összeállítja neked a megfelelő keveréket. Férjedet nem értem, mért kellene neki elmondania a szüleinek. Ti már egy külön család vagytok, ezek a dologok csak rátok tartozik.

El kell mondani mindent, tudod ők tapasztaltak, hátha tudnak mondani valami ötletet, tanácsot! Pfffffff!!!!

sziasztok!
Végigolvastam a topicot, nagyon sok segítséget kaptam. Látom, hogy itt befejeződött a társalgás, szerettem volna a zártba is belépni, de nem kapok visszaigazolást. Nem vagyok nagy fórumozó, lehet hogy valamit rosszul csinálok?!
Ha valaki leírja, hogy hogyan tudok belépni, megköszönöm.

Szia!

Én is jelentkeztem a zártba, válaszként megkaptam, hogy a csapat úgy döntött ,hogy nem vesznek be.

Én már ezen nem rágódom, nem tudom mi alapján döntenek.

Frici még nem volt időm visszajelezni a jelentkezésedet. Viszont csapat úgy döntött, hogy visszautasítunk, mivel azt írtad, hogy most még csak olvasgatni szeretnéd a zártat. Itt úgy érzem, hogy ha segítség kell meg lehet kapni. Sőt ha kell még segít bármelyikünk akik ideírtak. Azért hoztuk létre a zárt topikot, mert azt már személyesebbre vettük. Nagyon szívesen felvesszük általában az újakat, de kapnak egy egyhetes határidőt, ha csak olvasgatni akarnak, akkor ki vannak pakolva. Olyan magán dolgokat osztunk meg egymással, amit nem akarunk a nagy közönség elé vinni.

Valitta úgy gondolom, ezt már neked is megírtam egyszer. Te fel lettél véve a zártba, viszont nem írtál oda. Azt nem írhatod, hogy nem érted miért nem lettél felvéve, mert ez nem igaz. Elég rendesen kaptam tőled, pedig úgy érzem, hogy normális voltam, és utána mégis próbáltam segíteni neked. "Csak" olvasgatni itt a nyílt, mások is lettek felvéve a zártba és aktív csapat tagok. 
Sajnálom, hogy te is pánikbeteg vagy, de csak azért nem szólni a családnak, főleg a férjednek róla, mert különben hülyének néznek, szerintem elég nagy baj. Ha tényleg igazán szeret meg kell értenie, hogy sajnos ez egy betegség és te is benne vagy, és 100%-ig melletted kellene állnia. Míg titkolod elötte is, addig továbbra sem tudsz helyre jönni, mert ez is generálja nálad a pánikot, a lebugás lehetőségével.

Ok, ezt megértem. Viszont most már vannak kérdéseim a tegnapi orvosi látogatásom után, de itt nem szeretném feltenni.Rátok bízom...

Szia Csepp!

Ne haragudj, ha megbántottalak, nem volt szándékos , teljes mértékben én vagyok a hibás, hogy a csoportba felvett 1 hét alatt nem volt lehetőségem írni, és így  jogosan kitettetek a csoportból.

Igen, igazad van abból a szempontból is, hogy nem normális dolog, hogy nem mondom el a családtagjaimnak a problémámat, képzeld megtört a jég.... elmondtam először férjemnek, majd szüleimnek, és teljesen megértően fogadták Azóta érdekes, de gyógyszer nélkül is (lekopogom) jól vagyok.... boldog vagyok.....

De jó, hogy van ez a topic!!!!!

Szép napot!
V.

Valitta! Nagyon jó döntést hoztál Látod, hogy mennyire elfogadják a betegséged a családtagjaid, így Neked is sokkal könnyebb és gyógyszer nélkül is jól vagy! Gratulálok!

Frici! Nem tudom, mit válaszolnak a többiek, de ha gondolod írj privátot nekem és ha tudok szivesen segítek! Csepp csak jót akar, a zártba tényleg nagyon személyes dolgok vannak napirenden, oda az való aki, nem csak olvasgatni akar.

@bells: "Valitta! Nagyon jó döntést hoztál Látod, hogy mennyire elfogadják a betegséged a családtagjaid, így Neked is sokkal könnyebb és gyógyszer nélkül is jól vagy! Gratulálok!Frici! Nem tudom, mit válaszolnak a többiek, de ha gondolod írj privátot nekem és ha tudok szivesen segítek! Csepp csak jót akar, a zártba tényleg nagyon személyes dolgok vannak napirenden, oda az való aki, nem csak olvasgatni akar."

Ok, szerintem ma írni fogok. De hogy tudok privát üzenetet írni?

@frici34:

Fent kék hátterű fektett téglalapban vannak kis téglalapok, mindjárt az első a "privát üzenetek", arra rákattintasz, és már tudsz is írni privátban.

@valitta:

szia, köszönöm. Már írtam is neki.

sziasztok!
Tudtok ajánlani valakit Budapesten, akitől az autogén tréning megtanulható? Köszönöm szépen!

Valitta ezek jó hírek. Így neked is sokkal jobb, legalább ezen már nem szorongsz, hogy mi lesz, ha kiderül. Ezzel nagyon nagy lépést tettél meg.

Sziasztok!! Még új vagyok,már egy ideje olvasgatlak titeket,szerintem nagyon aranyos a csapat !32 évesen én is eljutottam odáig,hogy merek gyermekvállalásra gondolni a problémám mellett/agorafóbia/, de mindenféleképpen gyógyszer/cymbalta/ mellett. Az orvosom szerint szedhetem terhesség alatt,még a forgalmazót is megkérdezte.Már harmadik hónapja próbálkozunk a párommal,remélem most összejön!Már azon gondolkozom,hogy lehet-e majd szoptatni gyógyszer mellett,szerintetek lehet?

Sziasztok!

Üdv itt Valitta, Frici, Ancsa.

Valitta, elolvastam az eddigi írásaidat és nagyon örülök, hogy sikerült a család előtt felvállalni a betegséget, egyetértek Cseppel és Bellssel, tényleg nagyon fontos támogató erő, ha a család tud segíteni a betegség leküzdésében. Mindannyian nézünk szemben nehézséggel a család elfogadását illetően, eleinte nekem is nehezen fogadta el a férjem. De már belátta, hogy szükségem van pszichiáterre és gyógyszeres kezelésre is, de attól még nem vagyok zizzent sőt teljes életet tudok élni. Egyébként én is hasonló gyógyszert szedek mint te, citalopramot, és jelenleg 19 hetes terhes. Most én is csak fél szemet szedek. Írtad, hogy most nem szeded a cipralex-et. Bírod még? Mi újság gyógyszer szedés fronton? Hány hetes terhes vagy?

Frici, Te szedsz gyógyszert? Ha igen, milyet? Babát tervezel vagy már esetleg úton is van?

Ancsa, drukkolok, hogy sikerüljön mielőbb a bébi projekt. A gyógyszerek miatt ne aggódj, ez is épp úgy "csak" egy gyógyszer, mint egy vérnyomáscsökkentő vagy bármi más... Nem jó dolog, de ettől még lehet gyereket vállalni. Ha kell hát kell. Látod, nem egyedül küzdessz a dologgal. És mindannyiunkban megvannak a kételyek, de szerencsére sok pozitív példa van. A pszichiáterem szerint gyógyszere válogatja, hogy melyikkel lehet és melyikkel nem szoptatni. De igazából erről is kb minden doki máshogy vélekedik... A pszichodokim szerint pl lehet szoptatni, azzal amit én szedek, de azért én még filózom, hogy hogy legyen majd a dolog, ha oodakerül a sor. De már javasolt néhány praktikát is, pl, hogy fejjem majd le a tejből az első pár mililitert, mert abban van erősebb koncentrátumban jelen a gyógyszer. Illetve hogy majd úgy időzítsem a gyógyszerbevételt, hogy minél távolabb essen a következő szoptatás időpontjától, ezzel is lehet csökkenteni a tejben lévő gyógyszermennyiséget... Szóval, szerintem sem lehetetlen a szoptatás, na de a puding próbája majd az evés lesz.

Szép estét!
Bálni

Szia Balni,
Sajnos nekem most derült ki, hogy a gyógyszert nem tudom végleg elhagyni. Eddig rá lehetett fogni a magánéleti válságra, 3 évig szedtem napi1 sertralint. Mivel új, boldog kapcsolatomban elkezdtünk dolgozni a babán, elhagytam a gyógyszert. És visszajött, bár nem olyan erősen mint korábban. Jelenleg 1/2 tablettàt szedek, de tegnap mondta a dokim, hogy felmegyünk a napi 1re 1-2 hónapig. Engem nagyon megvisel ez az egész, jelenleg a babaprojektet is leállítottam. Szeretnék már jobban lenni, de ugye ez most türelemjáték. Az én dokim abszolút a gyógyszer melletti terhességen van, ha hatni kezd a gyógyszer, visszamegyünk a napi 1/2 szemre. Csak én már azon parázok, hogy mi van ha nem tudok visszamenni? Ami pedig már hülyeség, mert kb.5-6 hónapig annyit szedtem és semmi bajom sem volt. Nyugtatóként Hova és Valerianat szedek, de félek, hogy ha növelem az adagot, felerősödnek a tünetek. Generalizált szorongásom van.

Frici, ne aggódj, vissza fogsz menni napi fél szemre, nem lesz gond vele. Próbálj ezen ne aggódni. Mi visel meg konkrétan? A betegség-tudat vagy hogy gyógyszert kell szedni? Vagy mi bánt pontosan? Ha ezek, akkor ezen sem szabad parázni!!! Ez egy anyagcsere betegség, nem tehetsz róla. Én anno még Czeizelnél is voltam ezek miatt a hülye gondolatok miatt, hogy hogy s mint lesz babaprojekt alatt, és ő is megnyugtatott. Ez egy népbetegség, főként a nőknél. Ez van, genetikailag is nagyobb az esély a nőknél a depire. Ha meg gyógyszer is kell hozzá, hát kell. Fogadd el magad így!!! Nem vagy kevesebb ettől másnál!!!
És egyébként azt még hozzáteszem, hogy ha már ott lesz a baba a pocidban, ő egy csomó plusz pozitív energiát fog adni (na persze egy-két rossz gondolat így is jön, de sokkal kevesebb). Szóval csak pozitívan! Látod, itt a fórumon legalább 10-en vagyunk hasonló gondokkal, és hányan nem fórumoznak...

szia Balni, tegnap sokkal jobban voltam, így a Dokimmal abban állapodtunk meg, hogy még várunk az emeléssel. 3 évvel ezelőtt, amikor visszaestem sokkal súlyosabb állapotba kerültem, ott nem volt időnk várni, 2 hét után emeltünk. És akkor napi 3x1 (0,25) xanaxot is kellett szednem. Ez mindenképpen biztató, mert most gyógynövényes tablettákkal elvagyok.  Hogy min aggódok? Hogy kell Nekem a gyógyszer és mi van ha a terhesség alatt rosszabbodik az állapotom, és még több gyógyszert fogok kapni. Azon is aggódom, hogy a gyerekem ezt örökli és mentális problémái lesznek (hiperaktív, autista, szorongó) Félek ezt a felelősséget felvállalni és közben az idő halad, 33 éves vagyok. A Férjem engem mindenben támogat, most is csak annyit kér, hogy hagyjam a gyógyszert dolgozni, addig ne agyaljak semmin. Ő bízik a Dokimban, hogy nem árt a gyógyszer a babának, támogatja hogy szedjem, nincs félelme emiatt.
Tényleg pozitívan befolyásolja a megfogant baba az állapotunkat? Erőt és hitet ad? Igen, jó lenne több mindenkivel erről beszélgetni, csak hát ez nem az a téma, amit előkapunk az ismeretségi körünkben.

Frici, ezek a gondolatok nekem is ismerősek. Bennem is folyton felmerül, hogy és mi van, ha a gyerekem is örökli... De gondolj bele, a mi szüleink nem szedtek gyógyszert (valszeg) és mi mégis küzdünk ezzel a problémával. Vagy pl nekem vannak testvéreim, hál istennek ők sem ilyen depisek mint én... Szóval egyáltalán nem biztos, hogy a bébid örökli a betegséget, mint ahogy persze kizárni sem lehet. De nem depis nőknek is születhetnek felnőttként depissé váló gyermekei. Ez van... Ne aggódj, hiszen mi is tudjuk kezelni a problémákat... Én pl, ha szedem a gyógyszert, teljes életet tudok élni, sőt vannak olyan periódusok, amikor gyógyszer nélkül is jó. Szóval ne lásd ennyire feketén a dolgokat. Ha a férjed támogat, baj nem lehet. Gondolj arra, hogy együtt mindent megoldotok... És a bébi is, félig az ő génjeit örökli. Szóval annyi minden van. Ne agyalj tényleg ennyit, felesleges.

Nem tudom, hogy csak a baba miatt vagy egyébként is jobban lennék, de most tényleg úgy érzem, hogy könnyebben kezelem a stresszt és sokkal jobban fel vagyok dobódva, mint máskor. Lekopogom, de most kiegyensúlyozottnak érzem magam... De azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy voltak hullámvölgyek, főként az 1. trimeszterben... De az csak rövid ideig tartott.

És még egy jó tanács. Ismerősöknek megosztani ezt a dolgot nem jó ötlet. Én anno megtettem, de tanulópénz volt. Sajnos, aki nincs ebben a helyzetben, az nem érti meg, sőt akár el is ítélhet. Szerencsére elítélést nem kaptam, de értetlenséget igen... Ami tovább is súlyosbíthatja az állapotod (legalábbis nálam így történt). Szóval még a legjobb barátnővel való megbeszélést is csak óvatosan...

Nagyon aggodalmas gondolataim vannak, amit magamnak köszönhetek, mert olyan fórumokat is olvasgatok, amik betegségekről, betegen született gyerekekről szólnak. Egész este ezen szorongtam, hogy szabad e gyereket vállalnom, hiszen csak ebben tudok gondolkozni, eszembe sem jut az a verzió, hogy minden rendben lesz. Tudom, hogx a gyógyszer még dolgozik, ráadásul meg is kell jönnie, ez is bezavarhat. Lehet, hogy mégis felmegyek a napi 1 szemre, nem akarok állandó félelemben élni. Ma megpróbálok nem netezni, csak ezt a fórumot nézem majd, hátha válaszolsz. Köszi

Sziasztok!

 

25 éves vagyok, jelenleg még nincs terítéken a baba-téma, csak eléggé előre tervezős vagyok, és mivel én is szedek gyogyót pánikra (olvexya 150mg),  félek, hogy mi van, ha pár év múlva már babáznék.

Ugyanezek a félelmeim meg vannak, mint amiket feljebb olvasok: mi van ha örökli, egészséges lesz-e gyogyó mellett, stb.stb.

Barátnővel kapcsolatban én is éreztem értetlenkedést, családban viszont nő ágon nálunk ez a pánik/szorongás/depi igen csak megfigyelhető, szóval otthon mindenki tudja, hogy szedem a gyogyót, bár nagyi eléggé ellene van...

Mikor kialakult, gimis voltam és nagyon rossz korszak volt, valamint tavaly nyáron, miután 9 hónapig nem szedtem...Folyton szorongtam, alig ettem, szédültem (talán ez volt a legrosszabb), heves szívdobogás, szóval a legtöbb tünet, ami ezzel jár meg volt. 

 Most már úgy döntöttem, hogy elég volt a rágódásból, hogy jó-e a gyogyó.  Ha jelenleg ezzel tudok teljes életet élni, akkor reggel beveszem és kész. Persze legbelül bennem van, hogy le akarom tenni, de félek tőle, az utóbbi rossz tapasztalat miatt.  

Még csak fél éve vagyunk együtt a párommal, neki a legelején megmondtam, hogy mi van, sosem szoktam zsákba macskát árulni.   Igazából nem tudom, hogy tisztában van-e pontosan a tünetekkel...Egyébként attól félek, hogy ha leraknám és rosszul lennék, akkor egy teljesen más ember lennék. Mármint alapból, amíg ez az egész nem jött ki olyan voltam, mint most gyogyóval. Viszont tavaly nyáron rettenetes volt...Tényleg, mintha nem is én lettem volna. 

Szóval rákersetem, hogy dilibogyó ( bocsánat, senkit nem szeretnék megsérteni, csak én így hívom kissé viccesen  ) + babavárás. Mit ne mondjak, ahogy rátaláltam erre a fórumra nagyon megkönnyebbültem, hogy semmi nincs veszve, még nekem is lehet babám!

szia Ag89!

Igen, ez a topik nagyon sok erőt ad Nekem is, máshol viszont lehet kapni negatív hozzászólásokat. Nagyon érdekes, hogy amikor jól vagyunk, igaziból nem is tűnik olyan nagy problémának, könnyebben elfogadjuk a genetikus, pszichiáter véleményét, aki azt mondja, hogy a kezeletlen szorongások többet ártanak, mint maga a gyógyszer. Jelenleg én most újból a gyógyszer szedése mellett vagyok, visszaestem sajnos. Már 3 hete vagyok benne, még mindig a napi 1/2 szem sertralinnal, azt modja a dokim, hogy lehet, hogy nem is megyünk feljebb. Szerettem volna enélkül teherbe esni, de úgy tűnik örököltem Anyukámtól, ő is folyamatosan gyógyszert szed, de jól van! Most ezt kell elfogadnom, hogy Nekem erre szükségem van. Semmi bajom az életben, szerető család, egészség, jó munka és tessék. A legrosszabb, hogy sokat agyalok és azzal indítom be a szorongást. Már bennem az is megfordult, hogy nem válllalok gyereket, de tudom, hogy ezt most a negatív periódus mondatja velem. Jobban félek attól, ha nem szedem és terhesség alatt megint ilyen állapotba kerülök.

Lányok,
Teljesen megértelek Titeket, ugyanezek a gondolatok nap mint nap felmerülnek bennem is és a fórum többi tagjában is. Mindannyian szeretnénk bogyó nélkül végigcsinálni a terhességet, van akinek sikerül, van akinek nem. Nem kell elkeseredni. 
Én ebben a témában már több pszichiáter, genetikus véleményét is kikértem (köztük Czeizelét is). Megnyugtatott. Nem mondom, hogy nem növeli a kockázatot bizonyos rendellenességekre, de minimáisan... Szóval remélhetőleg nem lesz semmi baj... Eddig is születtek antidepis babák és ezután is fognak... És lesznek rendellenességek, egészséges nőknél is. Szóval, sajnos nemcsak ettől függ. 
Úgyhogy én azt mondom, próbáljunk nem izgulni. És nem olvasgatni túl sokat 

Nálam is anyai ágról jön ez a dolog, anyum is szedi régóta és tökéletesen kiegyensúlyozott mellette. És én is... Szóval mi van, ha örökli a gyerekünk?? Ő is jól lesz, ahogy mi is... De nem fogja örökölni!! Az én családomban 3 gyerekből egyedül én örököltem ezt a dolgot. De én is jól vagyok... Jobban mint sok környezetemben élő ember, akik elvileg nem is depressziósak Szóval lányok, meg kell próbálni gyógyszermentesen belevágni egy terhességbe, persze, természetesen, de ha nem megy, akkor nem megy. Nem kell magunkat ostorozni... A lényeg, hogy a lehető legminimálisabb, DE hatékony adag gyógyszert szedni... Ez egy pszichiátertől hallott vélemény (aki egyébként nagyon járatos a legfrissebb vizsgálati eredményekkel terhesség vs depresszió (és társai betegségek) témában, és kertelés nélkül mindent elmondott és még így is meg tudott nyugtatni...) Szóval én csak bízni tudok benne, hogy nem lesz semmi baja a babámnak

Jaa, és anyum nem szedett gyógyszert egyik terhessége alatt sem, nála utána jöttek ezek a panaszok, én mégis örököltem... Szóval nem feltétlenül a gyógyszerszedéstől függ...

Balnika,
Te hogy kezdted a terhességet, gyógyszerrel? Ha feljönnek a negatív gondolatok, szorongás, hogyan kezeled?
Én félek attól, hogy szedem a gyógyszert és amellett is szorongani fogok várandósan. Akkor mi van, mi a teendő. Én nagyon rettegek a betegségektől, ez a legerősebb kiváltó oka a szorongásoknak.

Balnika,
Te hogy kezdted a terhességet, gyógyszerrel? Ha feljönnek a negatív gondolatok, szorongás, hogyan kezeled?
Én félek attól, hogy szedem a gyógyszert és amellett is szorongani fogok várandósan. Akkor mi van, mi a teendő. Én nagyon rettegek a betegségektől, ez a legerősebb kiváltó oka a szorongásoknak.

Szia Balni! Köszönöm, hogy szorítasz, és a tanácsot a szoptatással kapcsolatban,bár még van idő addig,én is érdeklődöm még több fronton,és majd mérlegelünk a párommal,és várom majd a te tapsztalataidat is,neked már nincs olyan sok hátra/de jó neked/!    Frici34,teljesen egyetértek Balnikával,ennyire ne félj a gyógyszerszedésdől én is belevágok gyógyszerrel,mert én nem szeretném ha már a pocakomban átélné a pánikrohamaimat,mert azt ő is érzi ha rosszul vagy, és azt is ha jól vagy!Gondolom a nőgyógyász is fokozottaban figyel rád ha gyógyszert szedszd,de erről Balnika szerintem többet tud mondani.És hogy örökli-e a betegségünket azt senki nem tudja megmondani,bár a hajlam bennelessz.De gondolj bele,ha most így tudják kezelni 10-20 év múlva még fejlettebb lesz az orvostudomány!      Ag89,az Olvexyia jó gyógyszer,én is azt szedtem sokáig,és lehetsz melette terhes,bár a 150mg-ot kicsit lejjebb kell majd vinni terhesség alatt,de elhagyni nem kell!

A terhességemet gyógyszer nélkül kezdtem, fél évig nem szedtem a terhesség előtt, de nagyon szorongtam, illetve nekem gyógyszer nélkül erős alvászavaraim vannak és napokig nem aludtam semmit miután kiderült a terhesség.  Ezért a pszichomókusommal és a nőgyógyászommal egyeztetve a 7. héten elkezdtem a gyógyszert. Fél szem jelenleg elég, jól vagyok mellette. Én is féltem, hogy fogok szorongani a fél szem mellett (korábban mindig egész szemet szedtem és csak attól jöttem helyre), de most valszeg a terhességgel együtt járó általános jókedv mellett (leszámítva az első trimesztert) elég a fél szem is. De úgy vagyok vele, hogy ha rosszabbodna az állapotom, akkor emelek. Most egyelőre nincs szorongás, remélem így is marad.
A végén szeretném majd csökkenteni/elhagyni a gyógyszert, de félek amúgy nagyon, hogy fog-e sikerülni, na de majd meglátjuk... Ha nem megy, nem fogom erőltetni...
Szóval nekem ezek a tapasztalataim...

Balni, ezek szerint sikerült úgy teherbe esned, hogy voltak szorongàsaid? És mennyire voltál rosszul, amikor újrakezdted a gyógyszer szedését? Mennyi idő után kezdett hatni?csak mert én most vagyok kb.a 20.napon és hát hullámzó, jelenleg nagyon rossz. Minden nap találok vmit, amin érdemes szorongani és be is indul. Jelenleg 1/2 szem tablettán vagyok, még várjuk a hatást. A Dokim szerint, ha nem lenne hatása, nem lenne 1 napom sem jó közben. Ma kell megjönnie, napok óta érzem, higy görcsölgetek.
Ancsa, köszi a bíztató szavakat. Már ott tartok, hogy álljon helyre a rend, legyek jól és soha nem hagyom el a gyógyszert, csak tudjam venni az akadályokat. Most már a gyerek kérdés is távolodik, ilyen állapotban nem merek még erre sem gondolni, smi persze megint csak bánt, szorongást okoz, hiszen már 33 éves vagyok....

Szia Frici, igen voltak szorongások amikor teherbeestem, de nem olyan túl erősek. Viszont alvászavaraim annál erősebbek... Nekem ez volt a legnagyobb problémám, hogy képes voltam napokig nem aludni és persze fáradtan generálódtak a hülye gondolatok is. Miután elkezdtem szedni a gyógyszert pár hét alatt jobban lettem. De ez abszolút egyénfüggő, hogy kinek mennyi idő kell...
Ne aggódj, hamarosan jobban leszel és pozitívabban fogod látni a gyermekvállalás kérdését is. Csak nyugi!!!

Sziasztok!

Örülök,hogy ez a nyílt topik is feléledt:)

Balni ,köszönöm a kérdésedet, hol jobban, hol rosszabbul telnek napjaim. Most 12 hetes vagyok, amint megtudtam, hogy terhes vagyok (5 hetesen) azóta nem szedem azt a fránya Cipralexet ( fránya? dehogy fránya, attól vagyok jól )

Végig akarom csinálni gyógyszer nélkül a terhességet, kiváncsi vagyok ,hogy sikerül-e. Én is már mindent olvastam, valaki ellenzi, valaki azt ellenzi, ha nem szedem ,mert így többet ártok a babának, hát nemtudom. Amit több helyen olvastam,hogy 12 hétig, amíg fejlődnek a kicsi lényeges szervei, legalább addig ne. Én szerencsére ezen az időn lassan túl vagyok.

A tüneteim - ha rosszul vagyok - pl. lefekszek délután pihenni, olyan fejgörcsöm van (ami mérhetetlen idegességgel párosul ), hogy azt hiszem, majd megőrülök. Fejembe érzem a szívem dobogását.

Szörnyű érzés, de nektek nem kell bemutatni ezt a betegséget. Igaz ,mindenkinek másként nyilvánul meg, mindegyik borzasztó.

Írtad,hogy Czeizelnél is voltál, aki megnyugtatott. Engem nagyon érdekelne az, nemtudom,hogy konkértan megkérdezted-e, hogy az általad szedett gyógyszer ártalmas-e a babára. Mert van Czeizelnek egy nyilatkozata,miszerint 41 gyógyszer ártalamas a babára, a többi NEM. Vajon van a 41 gyógyi között antidepresszáns ?

Sziasztok!

 

Épp menzesz előtt vagyok és 1 nap szokott lenni a hónapban, mikor gyogyó mellett is elég borús vagyok. Ugye biztos a fránya hormonok.  

Aznap úgy volt, h páromnál alszom, de azon gondolkodtam, hogy inkább lemondom, h nehogy átragasszam rá is a rossz kedvet, de aztán úgy döntöttem, hogy ha majd együtt eélünk, akkor is lesznek ezek a napok. Így átmentem hozzá. Mondtam neki a bennem lévő összes kétséget. Nem igazán volt tiszutában ezzel a betegséggel, csak tudta, hogy van és szedem rá a gyogyót. Na most kifejtettem neki.  Még azt is elmeséltem, hogy beregisztráltam ide. Bár ugye mondtam, h még odébb van a baba-téma aktualitása, de szerencsére nagyon megértő volt. Most kezdek vállalkozásba (kozmetikus vagyok) és ugye minden kezdet nehéz, perpill csak a kiadások vannak és ez is lehangolt. Úgy eleve a jövő kérdése. Aztán ő is elmesélte, hogy neki is voltak ugyanilyen kétségei, hogy félt belekezdeni az egyetemben, mert otthon azt kapta, hogy nem hisznek benne (nálam is hasonló a helyzet, bár támogatnak, csak nem hiszik, hogy ez menni is fog, ami engem nem visz előrébb, mert nem az a típus vagyok, hogy csakazértis majd én megmutatom), aztán majd nyáron fog végezni és a legjobb tanulók közt van. Szóval nagyon jó volt, hogy én így belekezdtem a félelmeim ecsetelésébe, a gyogyó melletti babavárásba, mert ő ehhez nem tud érdemben hozzászólni, de mellettem áll. 

 

A Czeizel-es dolog engem is érdekelne, ha valaki tudja azt a 41 gyogyó listáját.

 

Balnika, hogy vagy? Babával minden rendben? Most hányadik hétben vagy?

Frici34, nekem kellett 4-6 hét, mire hatott a gyogyó és ugye fokozatosan kellett visszaállni rá, kisebb milikkel kezdtem. Egyik nagynénim sok évig szedett ilyen gyógyszereket, aztán kb. fél évvel mielőtt véletlen teherbe esett (nem tervezték) letette.  Ő mesélte nekem, hogy mikor a babáját várta biztosan a hormonváltozások következtében, de nála az volt, hogy nagyon nyugodt volt végig, de annyira, hogy legszívesebben végig aludta volna a 9 hónapot.  Pedig ő is nagyon benne volt ebben a pánikos dologban. Szóval majd én is ebben reménykedem.

Másik nagynénim épp a 7-8. hétben jár. Ő is elég szorongós, viszont ő sosem szedett ilyen gyogyót, hanem ha épp nagyon nehéz napja volt bevett xanaxot 0.25-öt. Azt most ugye abszolút nem vesz be. Ő viszont perpill hullámzik, a frontok megviselik, akkor szédeleg meg szorong. Van már neki egy 8 éves fiacskája, szóval ez a 2. baba lenne. Tegnap is én kísértem el a nőgyógyászhoz és szerintem tényleg kezdem érezni már a biológiai órám.

Szóval ők gyogyó nélkül csinálták végig a babavárást és sikerült. Viszont vannak barátnőjük, aki csak gyogyóval tudta és semmi gond nem volt. Most 2 gyerkőce van (kb 8 és 4 évesek) és teljesen egészségesek, semmi gond nincs. Ő azt hiszem Prozac-ot szed/szedett, de ebben nagyon nem vagyok biztos. Majd nagynénimet megkérdezem és akkor pontosítok.

Van itt esetleg valaki olyan, akinek már nagyobbacska a gyerek és a terhesség alatt szedett gyógyszert? 

 

Sziasztok!

 

Épp menzesz előtt vagyok és 1 nap szokott lenni a hónapban, mikor gyogyó mellett is elég borús vagyok. Ugye biztos a fránya hormonok.  

Aznap úgy volt, h páromnál alszom, de azon gondolkodtam, hogy inkább lemondom, h nehogy átragasszam rá is a rossz kedvet, de aztán úgy döntöttem, hogy ha majd együtt eélünk, akkor is lesznek ezek a napok. Így átmentem hozzá. Mondtam neki a bennem lévő összes kétséget. Nem igazán volt tiszutában ezzel a betegséggel, csak tudta, hogy van és szedem rá a gyogyót. Na most kifejtettem neki.  Még azt is elmeséltem, hogy beregisztráltam ide. Bár ugye mondtam, h még odébb van a baba-téma aktualitása, de szerencsére nagyon megértő volt. Most kezdek vállalkozásba (kozmetikus vagyok) és ugye minden kezdet nehéz, perpill csak a kiadások vannak és ez is lehangolt. Úgy eleve a jövő kérdése. Aztán ő is elmesélte, hogy neki is voltak ugyanilyen kétségei, hogy félt belekezdeni az egyetemben, mert otthon azt kapta, hogy nem hisznek benne (nálam is hasonló a helyzet, bár támogatnak, csak nem hiszik, hogy ez menni is fog, ami engem nem visz előrébb, mert nem az a típus vagyok, hogy csakazértis majd én megmutatom), aztán majd nyáron fog végezni és a legjobb tanulók közt van. Szóval nagyon jó volt, hogy én így belekezdtem a félelmeim ecsetelésébe, a gyogyó melletti babavárásba, mert ő ehhez nem tud érdemben hozzászólni, de mellettem áll. 

 

A Czeizel-es dolog engem is érdekelne, ha valaki tudja azt a 41 gyogyó listáját.

 

Balnika, hogy vagy? Babával minden rendben? Most hányadik hétben vagy?

Frici34, nekem kellett 4-6 hét, mire hatott a gyogyó és ugye fokozatosan kellett visszaállni rá, kisebb milikkel kezdtem. Egyik nagynénim sok évig szedett ilyen gyógyszereket, aztán kb. fél évvel mielőtt véletlen teherbe esett (nem tervezték) letette.  Ő mesélte nekem, hogy mikor a babáját várta biztosan a hormonváltozások következtében, de nála az volt, hogy nagyon nyugodt volt végig, de annyira, hogy legszívesebben végig aludta volna a 9 hónapot.  Pedig ő is nagyon benne volt ebben a pánikos dologban. Szóval majd én is ebben reménykedem.

Másik nagynénim épp a 7-8. hétben jár. Ő is elég szorongós, viszont ő sosem szedett ilyen gyogyót, hanem ha épp nagyon nehéz napja volt bevett xanaxot 0.25-öt. Azt most ugye abszolút nem vesz be. Ő viszont perpill hullámzik, a frontok megviselik, akkor szédeleg meg szorong. Van már neki egy 8 éves fiacskája, szóval ez a 2. baba lenne. Tegnap is én kísértem el a nőgyógyászhoz és szerintem tényleg kezdem érezni már a biológiai órám.

Szóval ők gyogyó nélkül csinálták végig a babavárást és sikerült. Viszont vannak barátnőjük, aki csak gyogyóval tudta és semmi gond nem volt. Most 2 gyerkőce van (kb 8 és 4 évesek) és teljesen egészségesek, semmi gond nincs. Ő azt hiszem Prozac-ot szed/szedett, de ebben nagyon nem vagyok biztos. Majd nagynénimet megkérdezem és akkor pontosítok.

Van itt esetleg valaki olyan, akinek már nagyobbacska a gyerek és a terhesség alatt szedett gyógyszert? 

 

szia,
Igen én is ebben bízom, hogy még idő kell a gyógyszernek és nem maradok meg ebben az állapotban, mert ezt már nem bírom sokáig. 3 évig szedtem most utoljára, és soha semmi tünetem nem volt. Most egyetlen vágyam, hogy ezt az állapotot elérjem és csak utána kezdek minden máson agyalni. Ma reggeltől felemeltem a napi 1/2 tablettát 1 tablettára, 22. napon vagyok, remélem, hogy most már 1-2 hét és jön a tényleg érezhető/élvezhető javulás.

Tudom, most nehéz elhinni, de jönni fog!!!! Helyreáll a kémia és minden rendben lesz! 

Sziasztok!

Most talaltam a topikra es nagyon orvendek, hogy vagytok! En 31.ik eves vagyok es 5 eve hazas. Vegre szeretnenk gyereket. Mar tobbszor is akartuk, csak visszaestem a depressziomba, amellyel mar 18 eves koromtol kuzdok. Voltak jo es gyogyszermentes idoszakaim is, de olyan is volt, hogy nem hatott a mar regebb hasznalt gyogyszerem amikor ujra visszaestem es masra kellett cserelje a dokim.
Az oka nem kerult elo, pedig jartam tobb ideig is pszichoterapiara is. Vegul mindig a gyogyszer huzott ki.
Most Cipralexet (escitalopram) szedek 15mg-ot, amit egy honapja csokkentetunk le a 20mg-rol.A dokimmal megegyeztuk, hogy igy gyogyszerrel probalunk babat vallalni. Azt ajanlotta meg juniusban, hogy szedjek nagyobb adag folsavat, hogy ha megfogan a gyerkoc, akkor az elso honapokban segitsen kivedeni a fejlodesi rendellenessegek kialakulasat. Szoval mar harom honapja szedek 1600mg folsavat es remenykedek, hogy osszejon a baba es minden rendben fog menni.
Azt szeretnem tudni, hogy van-e valaki, aki vegig szedte a Cipralexet 10mg-al es minden rendben volt? Koszi elore is, ha irtok!

szia Bogarka,

Én sertralint szedek, sajnos vissza kellett állnom a gyógyszerre, amit babatervezés miatt hagytam el. Most már én is csak gyógyszerrel indulok neki, nem merem kockáztatni, hogy ne egyek, aludjak, szorongjak, amikor teherbe estem. Még várom, hogy javuljon az állapotom, még az alvásom nem rendeződött, és a délelőttök rosszak, de egyértelműen javulok.
Többen vannak itt, akik gyógyszerrel kezdték a terhességet, vagy azalatt kezdték újból. Olvass vissza, sok megnyugtató dolgot írtak. A nőgyógyászod is tudja a gyógyszerszedést?

@frici34:
Jövő héten megyek nőgyógyászhoz és kérem ki a véleményet, vagyis inkább tájékoztatom, hogy gyógyszerrel is bevállalom, ha összejön a gyerek.Remélem nem fogja nagyon ellenezni.

@bogarka20:

Kiváncsi vagyok, hogy mit mond a Te dokid. Az enyém azt mondta, hogy nagy kaland, ha így van, ha rendszeresen járok a pszichiáterhez és ő engedi, egész nyugodtan.

@frici34:

Szia!Ma volta nogyogyasznal es azt mondta, hogy nagy batorsag kell, de nem beszelt le a gyerekvallalasrol, hanem azt mondta, hogy osszedolgoznak majd a pszichiateremmel.Amugy POS gyanu is felmerult, emiatt hormonvizsgalatokat csinaltatott, ami ket het mulva lesz kesz. Remelem jonak jon ki, mert ha nem, akkor ideiglenes meddoseg is fennalhat hormonalisan. Mindezt okozhatjak a hosszas antidepi gyogyszerszedesek is, mert azok is hatnak pl a prolaktin szintre is. Ha magas a prolaktin, akkor nehez teherbe esni, vagy esetleg nem is jon ossze.
Na de remelem minden rendben lesz, a dokim azt mondta mindent megtesz, hogy lehessen babank.

jo ejt,

Bogarka

@bogarka20:

Biztos minden rendben lesz, ha nem, akkor meg lesz segítség. Ez jó, hogy nem beszélt le. Egyébként gyógyszerrel teljesen jól vagy?

@frici34:

Szia. Igen gyogyszerrel teljesen jol vagyok, mivel a Cipralexet mar 2013 februartol szedem.A 20mg-ot egy honapja csokkentettem le 15-re es hal' Istennak jol vagyok.Nov 20-an kell visszamenjek a dokinomhoz, s ha minden oke es birom meg mindig , akkor lemegyunk 10 mg-ra es azzal mar vegigvinnem a terhesseget, vagy legalabb a 7-8ik honap vegeig. Persze ehhez ossze kell jojjon a baba eloszor:)).

Te hogy vagy?Mit is szedsz es mennyit meg miota?

szep napot

@frici34:

Jaj bocsi, most neztem meg, hogy Sertralint szedsz.
Regebb  en is szedtem azt is, de mikor abbahagytam egy ido utan visszaestem es akkor mar nem hatott nalam, ezert a kovetkezo gyogyszer Venlafaxin volt. A kovetkezo depis idoszakban ez sem hatott mar es a vegen a nagy dozistol be is allergiasodtam(nagyon viszketo kiutes) es utana csereltuk le Cipralex+Seroquel kombinaciora. Ez viszont mar jo volt. A Seroquelt egy jo ev utan el is hagytam, kb iden augusztustol nem szedem mar csak a Cipralexet es jol vagyok meg mindig. Sajnos a sulyom azt nagy maradt. Az utobbi kombinaciotol kb 30 kg-ot hiztam 1.5ev alatt:(. Ez van.
De a parom igy is szeret!

Sziasztok!

Szed vagy szedett valaki a várandóssága alatt Cymbaltát?

Egy éve szedem ezt a gyógyszert depresszióra. Most kb. 4 hetes terhes vagyok. A pszichiáteremmel még nem sikerült beszélnem, a nőgyógyásznál meg elfelejtettem megememlíteni, hogy ezt a gyógyszert szedem. Patikust kérdeztem, hogy jelent-e kockázatot a magzatra nézve. Utána nézett a szakirodalomban és azt monda, hogy azt írták, előfordulhat újszülöttkori magas vérnyomás. Más kockázatát nem említették.
Érdekelne, hogy ha van közteteke olyan aki szedi/szedte neki mit mondtak.

Szia Noszirom1!
Én is Cymbaltát szedek,a pszichiáter szerint lehet,múlt héten voltam nőgyógyásznál 8.hétben vagyok,őt is kérdeztem,azt mondta ha lehet szedni semmi jelentősége nincs,nála nagyon sok kismama szed ilyen gyógyszereket.Hány mg-ot szedsz?

Sziasztok!Roviden magamrol:24eves vagyok a parommal 3 eve leszunk egyutt decemberben,egyutt lakunk majdnem a kapcs.elejetol,ugy 1 masfel evig szornyu volt a kapcs.,de kivartam hatha javul,csak sajnos abba az egy evbe depresszios lettem mellette es panikos,allandoan szorongtam,ennek a kovetkezmenye,h panik beteg lettem,2015.februarba lesz 2 eve,hogy napi fel citapramot szedek,se xanax semmi csak reggel egy fel cita.Lenyeg az,hogy azota 360fokos fordulatot vett az eletunk,mara menyasszony lettem,es ott hagyta a munkajat is miattam ami miatt allandoan szorongtam.Roviden es tomoren:a heten tudtam meg hetfon,hogy terhes vagyok:)))-nagyon szerettuk volna mar,majusba abba is hagytam az antibebit,viszont kicsit ockodom,h a babanak arthat a citapram:-(.Ha esetleg mas is jar ill.jart ilyen cipoben szivesen meghallgatnam!

Sziasztok! 33 éves vagyok, van már egy 7 éves kisfiam. Folyamatosan próbálkoztunk a kistesóval, de nem jött össze. Párom 12 évvel idősebb nálam, szóval már nem nagyon lehet évekkel húzni a dolgot, nem ötven évesen szeretne mégegy gyereket azt mondta, és megértem. Én családi előzmények miatt mindig is szorongó voltam, 8 évesen már pánikrohamaim voltak, amikor meghalt édesanyám. Aztán voltak jobb és rosszabb időszakok, alapvetően vidám társasági lény voltam. Másfél éve beütött a nagygerenda, lett egy durva pánikrohamom egyik éjjél, megbolondulás, hasmenés, hányás, különböző kényszergondolatokkal. Onnantól megindultam a lejtőn. Végül bevállaltam a gyógyszert 2x75 mg olvexya, 1-1-2 rivotril, amit leredukáltam később este egy 0,5 mg-osra. Jobban lettem tőle, de mivel én is olvastam ezt az egész gyógyszerellenes kálváriát,,letettem őket, csak az esti 0,5 ös rivotrilt nem tudtam. Mondanom sem kell újra egész nap szorongok, félek, alig merek elmenni valahova, rémálmaim vannak, reggelente őrült szívdobogásra ébredek. Már a megőrülés határát súrolom. Szégyen nem szégyen, vissza szeretném állítani a gyógyszereket. De közben benne vagyunk a babaprojektben is, mert a férjem nem nagyon akar várni. Elkezdtük a hormonkúrát, hogy jobb legyen a peteérésem. Tudom elég hosszú voltam, a kérdésem az lenne, hogy szerintetek nem gond, hogy most kezdek el gyógyszert szedni? Vagy várjak a harmadik hónapig? De mi a biztosíték, hogy egyből összejön. Nincs már erőm hónapokat végigcsinálni gyógyszer nélkül. Vagy mondjak le a másik gyerekről? Annyira szeretnénk mind a ketten, nem elég ez a rohadt betegség, még ettől is fosszam meg magam? Mostmár soha nem élhetek normális, kiegyensúlyozott életet? Nekünk nem jár az anyaság, a boldogság? Hosszú hónapok óta végre találtam egy topicot, ahol normális emberek vannak. Köszönöm! Reményt adtatok!

Ja, és azt szerettem volna megkérdezni, hogy volt e olyan anyuka, aki végig szedett nyugtatót is az antidepi mellé, mert én az esti rivotrilt nem hiszem, hogy el tudnám hagyni. Iszonyatos rémálmaim vannak. Köszönöm.