Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Az elsõ terhességemnél nekem is alacsony volt az AFP-m, napokig sírtam, amíg eljutottam a genetikushoz, aki azt mondta, hogy csak elszámolták! Persze az orvosom lelkiismeretesen nézegette a babát UH-gal, õ is megnyugtatott - és tényleg nem volt semmi baj.
A második terhességemnél már nem is csináltattam AFP vizsgálatot, csak egy ún. "nagy ultrahangot", így megspóroltam az idegeskedést, ami - mint tudjuk - nem tesz jót egy kismamának! Szerencsére a második baba is egészséges és gyönyörû!
(a 2. terhesség idején külföldön éltünk, ott nem kötelezõ az AFP, míg Mo-on azt hiszem igen)

Sok sikert és minél kevesebb felesleges izgulát mindenkinek,

Debóra
debóra
 
 


Sziasztok!

Olyan jó olvasni némelyik hozzászólást, az ember tényleg ha nem is megnyugszik, de legalább bizakodik tõlük. Eddig is olvastalak benneteket, de inkább a sajáz kórházam topicjába írtam. De most, hogy nagyon is vonatkozik rám a cím, írok.
1. AFP: 0.6 Mom, B-hCG: 1,7MOM
2. AFP: 0,4 MOM B-hCG: 2 MOM
Az ezeket követõ UH-on mindent rendben találtak, kivéve, hogy a main nem volt a gyomorban folyadék. Arra azt mondta a dokim, hogy valószínûleg keveset itam elõtte. Létezik?

Holnap megyek az I. Klinikára genetikai UH-ra. Nagyon félek, mit találnak remélem semmit.
Már leírni is megnyugtató volt.
Sziasztok, Rita 20+1
ritasol
 


Sziasztok. Laci vagyok. Nekünk ez az elsõ terhességünk 8 év után. Lombik program Kaáli intézet. P4 citológiai eredmény egy hagyományos mûtét, méhszáj le, új méhszáj építése 1 hó táppénz 1 hét kórház eredmény P4 cit. Ezt követõen Gyõri magánrendelés lézeres mûtét 5 perc, /én is bent voltam/. 1 hét után javulás, cit rendben.----4 elkezdett beültetés, 3. sikerült, egy baba maradt meg. Szerdán 17. hetes lesz./tudom, hogy fiú/-az orvos még nem tudja.
Múlt héten hétfõn AFP vizsgálat/ szerdán lett 16 hetes/, hétvégén távirat( ideg!!!!)- azonnal új vizsgálatra.
Eredmény AFP 13. MOM 0,37. olvastam a hozzászólásokat áprilisig visszamenõleg, és most kissé megnyugodtam. A "profik" is tévedhetnek. Sziasztok, remélem a mai vizsgálat eredménye már kedvezõbb lett.
Egy aggódó apuka.
erika10
 
 

 
 

Nkeünk is alacsony volt, a doki rögtön Down kórt emlegetett. Orvost váltottunk. A kislányom nyolc hónapos, makkegészséges.
Ugyanez a doki elõtte azt mondta, hogy élettel összeegyeztethetetlen baja van, el kell vetetni. 10 /10 es Apgarral született, megállítanak az utcán olyan aranyos és kutyabaja.
Anyatigris
Névtelen
 


Sziasztok!

Mivel kulonbozo problemakat vetettetek mar fel ebben a topicban, hadd mondjam el en is az enyemet, hatha valakinek van ebben is tapasztalata, bar meroben mas, mint az eddigiek. 21 hetes terhes vagyok, 34 eves es a masodik babam lesz. Az AFP-m tokeletes lett, jobb mar nem is lehetne, de sajnos a magzat agyi erfalanak egyik szarvaban talaltak egy 3 mm-es cystat. Elkuldtek a SOTE 1-re, ahol (1 heten beluli vizsgalatnal) megerositettek a cysta tenyet es a koromra valo tekintettel amniot javasoltak. Mivel 4-5 %-os kockazatot emlegettek, belementem. Tul vagyok rajta (en is vegigbogtem az elotte levo napot). Borzaszto kivarni ezt a 4 hetet, amig megjon az eredmeny! Raadasul addigra 25 hetes leszek! Nem tudom, hogy fogom kibirni, ha nem egeszseges! Nagyon szeretnem ezt a babat! Ha barkinek van tapasztalata cysta ugyben, kerlek irjatok. Udv, Bea
Bea
 


Sziasztok!

Ugyan senki sem valaszolt a fenti problemamra, hadd mondjam megis el, mert nagyon boldog vagyok: egeszseges kisfiut varok es a cysta teljesen felszivodott! Mindenkinek kellemes estet kivanok! Bea
Bea
 


Kedves Bea!
Válaszolni ugyan nem válaszoltam, mivel nem tudtam (szerencsére) ehhez a témához hozzászólni, de azért drukkoltam Nektek. Most pedig veletek örülök! Kép

A továbbiakra gondtalan és szép terhességet kívánok!
Dorka
dorka
 
 


Kedves Dorka!

Koszonom szepen kedves szavaidat, remelem mar semmi sem akadalyozhatja meg, hogy megszulessen ez a hatalmas baba. 25 hetesen mar 1010 gr volt es a testreszei is joval hosszabbak, mint kortarsaie. Sokkal nagyobb, mint Dorcsi (elso gyermekem) volt. Elore is hoztak a szulest 2 hettel. Most mar nagyon felszabadult vagyok es probalom behozni az elmaradt kellemes perceket amelyeket az elmult 1 honapban nem mertem a babammal egyutt lelkiekben eltolteni. Udv, Bea
Bea
 


Sziasztok!Én tegnap találtam rá erre a topicra,nagyon jó,ki is nyomtattam,mert persze én is AFP gonddal küzdök.Az elsõ 0,6 MOM,a második 0,7 MOM, és emellett kicsit több a magzatvíz.Teljesen el vagyok keseredve!Napok óta csak bõgök,nem tudok aludni,és teljesen tanácstalan vagyok a továbbiakat illetõen!Nem tudom,mi lehet a helyes döntés.A dokim azt mondta,ha ennyi lenne az AFP és nem lenne több a magzatvíz,nem is foglalkozna vele,és ha ennyi a magzatvíz,de norm az AFP akkor se.Remélem,nem volt túl kavarc,amit írtam.Ezen kívül annak se örült,hogy a lepény hátul és mélyen tapadt,és a baba feje is közel van a méhszájhoz.Ez gond?
Névtelen
 


Kedves Névtelen!
Hidd el, át tudjuk érezni az aggodalmadat, de látod, idáig mennyien írtak álpozitív eredményekrõl, úgyhogy remélhetõleg nálatok is csak errõl van szó.
Az egyéb kérdéseidre inkább meghagynám, hogy orvos válaszoljon (Gyuri biztosan erre fog járni, és elõbb vagy utóbb válaszolni is fog), én csak annyit tudok, hogy a több magzatvíz is eléggé relatív fogalom.
Valamint a méhszájhoz közel tapadó lepény nem szerencsés, de a terhesség elõrehaladtával könnyen lehet, hogy feljebb fog kerülni (sok ilyet hallottam), de ha nem, akkor sincs katasztrófa. Ha nem vérezgetsz, akkor valószínûleg csak közel van, de nem éri el a méhszájat. Mellesleg az unokatestvéreimnek (kettõnek is, pedig állítólag ez egy ritka dolog) a méhszájhoz tapadt a lepény. Császárral kellett megszülniük a babát, de egyéb gondot végül nem okozott (náluk volt vérezgetés a terhesség alatt). Szép és egészséges babáik születtek hatalmas súllyal Kép
És még ezernyi esetrõl hallottam, amikor a relatív sok vagy kevés magzatvíz miatt végigaggódták, ultrahangozták a terhességüket, de végül semmi baj nem volt.
Szóval fel a fejjel, veled vagyunk!
Ha nagy az aggodalmad, akkor szerintem csináltasd meg az amniocentézist, ha felajánlják. Már tudom, nekünk így jobb volt, most is izgulunk, hogy egészségesen szülessen meg a babánk, de sokkal kevésbé, mintha nem végezték volna el ezt a kellemetlen, de azért igen hasznos vizsgálatot.
Ha döntöttél, írd meg! Meg persze az eredményt is, és próbálj meg minél optimistábban gondolkodni a baba miatt is!
Üdvözlettel: Dorka
dorka
 
 


Kedves Dorka!
Nem is tudod mennyire örülök,hogy válaszoltál.Egyébként a magzatvízre két egymástól független UH-s doktor azt mondta,mint tudod, egyszer "az átlagosnál több",másnap már közepes volt.Most melyik az igaz?Tudod,mi érdekel?Ez a vérvételes dolog amit Londonba kell kiküldeni.Mivel ilyen közek van a baba a méhszájhoz,nem merem megszúratni.Írjon,aki tud errõl!!!!HELP!!!
Névtelen
 


Névtelen!
Dorka igérte, és erre jártam ...
A magzatvíz mennyisége naponta is változhat, ha az eltérések csak igen kisfokúak, az ált. nem jelent semmit, különösen, ha az egyébként kötelezõ és szükséges vizsgálatokat (cukor, RH) elvégezték és rendben vannak.
Alacsony AFP-rõl és a "Londonba küldésrõl" olvasd el amit dr.Hajdu Krisztina (nagy profi) errõl ebben a topicban írt (feljebb)
Dr.Csákány
 


Kedves Névtelen!

Elore bocsatom, hogy nem vagyok hozzaerto, csak a tapasztalataimat tudom leirni. Bo 1 honapja - amnio-ra valo varakozas kozben - tobb kismamaval is beszelgettem. Ott mindenkinek volt valami problemaja, cysta a baba fejeben, alacsony vagy eppen magas AFP eredmeny, mindketto vagy egyszeruen csak "oreg" stb, stb. Hihetetlen, hogy mennyi kismamanal megcsinaltak az amniot! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon gyakoriak az ilyen problemak. Megis, a babak nagy szazaleka egeszseges. Amikor az eredmenyert mentem, megannyi idegesen belepo kismama boldog sugarzassal az arcan jott ki az ajton. Senkit sem lattam rancokkal az arcan vagy akar sirassal kuszkodve kijonni onnan. Probalj meg megnyugodni, amennyire csak a korulmenyekhez kepest birsz! Ez fontos a baba szempontjabol. Az orvosod egyebkent mit ajanlott? Csak annyit irtal, hogy nem tetzsik neki az egyuttes eredmeny. Egyebkent ha ugy dontesz, hogy megcsinaltatod az amniocentesist, 1-2 napig szigoru fekves-pihenes es utana meg legalabb 2 hetig kimeletes eletmod szukseges. Amiatt ne aggodj, hogy megszurjak a babat, mert az amniot UH vizsgalat mellett vegzik! Nekem azt mondtak, hogy 0,5% a veteles eselye, ami valljuk be igen csekely, ennel meg annak is nagyobb eselye van, hogy autobalesetem lesz. Mindenesetre en teljesen megnyugodtam es nem banom, hogy megcsinaltattam a vizsgalatot, csak azt az 1 honapot nehez kivarni, amig az eredmenyt megtudod. Kitartas, irj, hogy mit dontesz es mi lett az eredmeny! A verveteles Down szuresrol van egy topic itt a babaneten, ha meg mindig torod a fejed rajta: erdemes elobb elolvasni! Udv, Szoritok neked: Bea
Bea
 


Sziasztok!Nincs semmi gond.A genetikus átnézte a leleteket és csak gyakori UH kontrollt javasolt.Tiszta happy vagyok,illetve vagyunk!!Élvezzük ezt a szép szeptemberi idõt,amíg lehet.Puszi mindenkinek!
Névtelen
 


Lányok!

A Londonba küldött vér szerintetek nem ugyanaz, mint a négyes teszt otthon? Legalábbis én ezt vettem ki a Hajdú doktornö által írottakból is. Javítson ki Csákány Dr. Úr, ha esetleg nem így van. Olvastam valamelyik topicban, hogy a Londonból visszatérö eredmény aljára is oda van írva, hogy nem ad biztos eredményt, csak egy valószínüség számításról van szó. Akkor meg szerintem ugyanaz.
Egyébként mostmár bevezetnek (vagy már be is vezettek) valami ultrascreen-nek nevezett vizsgálatot is, amely ha nem tévedek még korábban kezd kiszürni esetleges problémákat. Azt hiszem erröl is Csákány dr. tudna többet mondani. Egyébként névtelen gratulálok és kellemes babavárást kívánok neked.
Luca
Luca
 


Kedves Névtelen!

Veled örülök. Sajnos a mamákat a kelleténél többször aggasztják, mint kellene, persze nem mintha errõl az orvosok tehetnének, de hát mi sem. További kellemes, problémamentes terhességet kivánok! Üdv, Bea
Bea
 


Kedves Mindenki!
Kellemes kötelességemnek teszek eleget, mivel én nyitottam ezt az aggodalmaskodó topicot:

2002.09.01-jén, 15.50-kor megszületett Szeredás Bálint Kende! Kép
Súlya: 3995 g
Hossza: 58 cm
Fejkörfogata: 35 cm
Apgar: 9/10
Gyönyörû pillanatok (szinte tényleg pillanatok, mindössze 3 és fél óra) voltak, mikor megszületett!

Innét is köszönöm mindenkinek a korábbi drukkolást, aggódást!

Bõvebben a Szabolcs utcás HIETE topicban, ha lesz egy szusszanásnyi idõm!

Kép Dorka Kép
dorka
 
 


Dorka!
Pont ma éjjel jártatok az eszemben , hogy mi lehet veletek. És elhatároztam , hogy reggel írok Nektek! És erre itt fogad a jó hír!
GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!
És jó egészséget kívánok!
A bátyus mit szólt a jövevényhez?

Kanga
Kanga-Zsebibabák
 


Sziasztok!
Amint látom, utoljára egy hónappal ezelõtt járt itt valaki, de remélem ez nem jelent semmit a jövõre nézve. Hát most én is rossz AFP-eredménytõl szenvedek, a 18. hétben vagyok, nem részletezem, mert amint olvastalak Benneteket, itt sajnos sokan tudják, mit jelent ez. Nagy dilemmám az, hogy nem tudtam elmenni az eredményért, így pontos értékeket nem tudok, ami miatt nem tudom felmérni a helyzet súlyosságát. Az orvos annyit mondott telefonon, hogy "nagyon valószínû", hogy Down-kóros babát várunk + "ilyen szélsõséges értéket mostanában nem látott", de telefonon nem adhatja meg az értéket + "1:157-hez az esélye annak, hogy valóban beteg a gyerek". (???) Én ebbõl persze csak annyit fogtam fel elsõ pillanatban, hogy kész tények elõtt állunk és teljesen biztosan beteg a babánk. Szóval azóta sírás, nemalvás (még csak 1 éjszaka). Korábbi elhatározásunkat megcáfolva úgy döntöttünk a férjemmel, hogy a vetélési kockázatot vállalva mégis megcsináltatjuk a chorion-biopsziát, mert ennél a feszültségnél minden jobb.
Nagyon örülnék, ha valaki hozzá(nk) tudna szólni, bár az eddigiek elolvasása is jó kapaszkodót jelentett. Köszi V.
Névtelen
 


Szia V.!

Személyes tapasztalatom ugyan nincs, de mikor mi AFPre mentünk, elõre szólt az orvosom, hogy bármi is az eredmény, ne ijedjünk meg, mert ez egy nagyon pontatlan vizsgálat, ha rajta múlna, meg is szüntetné. A Down-kór meglétének valószínûségét sokkal jobban mutatja a nucha-szûrés, amit a 12. hét környékén csinálnak. Genetikai UHra nem küld a dokid? Mert tudtommal ilyen esetben az az elsõ, és a leginformatívabb vizsgálat, csak ezután kell mérlegelni egy kockázatosabb bevatkozást. Szóval sok mindent kell vizsgálni, pl. mikor vették le a vért, belõtték-e az elején UHval a terhesség PONTOS korát, milyen lett az NT eredményed, hány éves vagy, mi a genetikai UH eredménye. És ezt nem lehet telefonon mérlegelni. Ne haragudj, nem ismerem a dokidat, nem is akarok ítélkezni a szakmai kompetenciája felett, de egy ilyen hírt telefonban ÍGY közölni, háát...Nem vall túl nagy empatikus készségre. Tudom, könnyû mondani, de próbálj megnyugodni, és átgondolni, hogyan tovább. Remélem teljesen egészséges a babátok, és egy hónap múlva már csak egy rossz álomnak fog tûnni ez az egész.
Puszi
Zulu

Kép

Kép

Kép
zulu
 
 


Ja, az Indexen is van egy AFPs topic, érdemes azt is elolvasni...
Z

Kép

Kép

Kép
zulu
 
 


Kedves zulu!
Nagyon köszi a biztatást, megnézem az indexes AFP-t is.
Veronika
Névtelen
 


Kedves Zulu és mindenki más!
Már csak azért is leírom az azóta eltelt eseményeket, hogy aki egyszer netán hozzám hasonló módon szalmaszálat keresgél egy rossz AFP-eredmény miatti elkeseredésében, az tényleg sürgõsen nyugtassa meg magát!
Az egész genetikai vizsgálat, ami a mi esetünkben biopsziát + UH-t jelentett, utólag viszonylag rutinszerûnek tûnik, bár akkor és ott (+az eredményvárás 2 hetében) nem így éreztem. Csak alátámasztani tudok minden AFP-szûrés-ellenes véleményt. Azóta több helyen olvastam, hogy csak nyitott gerinc esetében nyújt támpontot, vagyis magas AFP-érték esetén. De: ebben az esetben is csak szûrõvizsgálatról van szó, nem pedig diagnózisról!
A mi esetünkben a kromoszóma-vizsgálat alapján megállapították, hogy "a magzat kariotípusa normál nõi."
Ma, 21+1 hetesen, mindenkinek kívánunk boldog és nyugodt áldott állapotot!
Veronika + Flóra
Névtelen
 


Sziasztok!
Új hozzászóló vagyok. Nagyon hasznos hogy van ez a topik.
A 14.héten járok,és jelenleg Belgiumban élek.(32 éves vagyok, az elsõ babát várom)
Itt nem szokás AFP vizsgálatot csinálni.Ezért nem is csinálnak.
A baráti körömben tavaly született egy Dawn kóros baba.A Mama 23 éves,és minden értéke tökéletes volt: AFP,stb.
Mikor megszült nem derült ki semmi, csak 1 héttel késõbb vette észre egy nõvér a babán,hogy valami nem stimmel.(MÁV Kórház)Hát valóban nem stimmelt....
Azóta az eset óta én elhatároztam,hogy biztosra megyek, ha babát fogok várni.(Mivel látom, hogy hogyan megy tönkre egy kapcsolat a beteg gyerek miatt és hogy hogyan változik meg az ember élete egy ilyen baj miatt)
Most hogy végre 10 hónap próbálkozás után terhes lettem,közeleg a 16.hét.Az orvosomnak elmeséltem ezt és amniocentézist beszéltünk meg. Dec.4-én megyek,és tapasztalatokat szeretnék gyûjteni olyanoktól akik már átestek ezen a vizsgálaton.Azt már tudom az orvostól,hogy ultrahang mellett szúrnak,és a baba biztonségban van, hogy nem fog fájni...mondja ezt Õ,-de nem Õt szokták szurkálni. Honnan tudja mit éreznek a mamák,akik tudvalevõleg nagyobb fájdalomküszöbbel birnak mint a férfiak.(Bocs fiúk)Szóval ha valaki leirná ,hogy mire vállalkoztam,nagyon megköszönném.
Mariann
Névtelen
 


Lányok, én azt nem értem, hogy mi van, ha az amnio nem kedvezõ eredményt hoz. Akkor ugyebár 16-18 hetes terhes az ember lánya, tehát...
Névtelen
 


Névtelen!

Minek kell a hangulatot kelteni? Mindenkinek a saját döntése, hogy mit szeretne ill. mit tud kezdeni egy ilyen helyzetben és belefér-e az életébe! Arról nem is beszélve, hogy nagyon sokszor "rossz" eredményt kapunk a kezünkbe az AFP szûrés után! Máshol már leírtam, nekem két gyönyörû, egészséges gyermekem van. Az egyikkel 0.8, a másikkal 0.7 volt a MOM eredmény. Nagyon sok tényezõ befolyásolja, hogy tényleg okot ad-e aggodalomra egy alacsony érték!

Solya
solya
 
 


Sziasztok!

Szerintem amniot csináltatni csak annak "éri meg", aki rossz eredmény esetén vállalná a nehéz döntést. Ha úgyse, akkor minek az 1 % kockázat, ami jár az amnioval. Ha viszont valaki retteg tõle, hogy mi van, ha beteg a baba, és meggyõzõdése, hogy beteg babát nem vállalna, akkor az igenis menjen amniora. És persze a jó amnio lelet sem jelenti azt, hogy más betegsége nem lesz a babánknak... Roppant nehéz lehet abban a helyzetben. Egyébként ha jól tudom, a 20. hétig csinálnak abortuszt sérült babával. De lehet, hogy több... a 24 rémlik még, de az már durva, mert 26-ra meg már esetleg életben tarthatóak a koraszülöttek....

Ildi

Ildi
pildi
 
 


Igen, pont ezért kérdeztem, hogy átgondolja-e az, aki amniot csináltat, hogy "rossz" válasz esetén mit tesz majd, mert azért az az 1 % sok itt, ebben az esetben. És nem hangulatkeltés akart lenni, bocsánat, ha úgy érezted. De struccpolitika elsiklani ezen kérdés felett. Az AFP-vel kapcsolatban pedig teljesen igazad van, enm is erre vonatkozott a kérdés.
Névtelen
 


Nagy felelõsség és nehéz döntés egy abortusz. Ráadásul, ha jól tudom, ilyen idõs babát már nem lehet elvetetni, megindítják a szülést. Nem gondolom, hogy stuccpolitika lenne, mivel azt hiszem, hogy az esetek többségében az amniocentézis is negatív eredménnyel jár és éppen elég utána végiggondoltatni a kismamával, hogy mit is tehet. Ha már korábban feleslegesen riogatunk 18-20. héten lévõ lányokat, csak megijednek! Az elsõ terhességem alatt, az AFP-re várva, nekem is meséltek sok szörnyû sztorit. Az orvosom azt tanácsolta, ne hallgassam meg más terhestörténeteit! Igaza volt. Ezt ajánlom minden kismamának, akit tiszta jóindulatból riogatnak. Közhelyek, de nincs két egyforma terhesség és szülés.
Azt hiszem, ha valaki retteg attól, hogy beteg babát szül, fokozottabban kell körüljárnia a témát. Nem a 18. héten kétségbeesni, hogy mi is lesz most. Létezik elõzetes genetikai vizsgálat, vannak genetikai tanácsadások, ahol mindent türelmesen elmagyaráznak a babát vállaló párnak. A kockázatot és a lehetõségeket is. Ha valaki döntött az amniocentézis mellett, szerintem az esetek többségében tudja, hogy mit vállal. (A maradék sajnos a nõgyógyászok érdektelensége miatt marad "tudatlan".)
névtelen! nem támadni akartalak, bocs, csak furcsa íze volt a ...-nak. Lehet, hogy csak a személyes érintettség miatt.

Solya
solya
 
 


Solya, én abban vitatkoznék Veled, hogy "elég utána végiggondoltatni a kismamával, hogy mit is tehet". Ha tényleg egy százalék az esély az amnio után az abortuszra, akkor inkább elõtte kéne végiggondolni, nem? Mert mint írtad, az esetek nagy többségében nincs baj szerencsére, ha mindenképp megtartaná a babát, vagy pl ha beteg a baba, akkor is megtartaná, akkor minek kockáztatni? 100-ból egy vetélés, az sok, fõleg azért, mert ugye amniora gyakorta a 30 feletti nõket küldik, akiknél már egy abortusz sokkal "rosszabb", gondolom, érzed, hogy gondolom. Ráadásul nekik már idejük is kevesebb van újabb babára. Végülis csak azt akartam kihozni, hogy az AFP megbízhatatlansága miatt egy egyébként normális terhesség miatt bevállalnii egy amniot felesleges kockázatnak tûnik. Bízzunk a természetben, igenis optimistának kell lenni, egészséges babánk lesz, stb.
Nem tudom igazán jül megfogalmazni, remélem, érzed, mit akarok itt gagyogniKép
Névtelen
 


Lányok, lányok!
Ugye nem fogtok itt veszekedni? Ez a topic egyáltalán nem azért nyílt, hogy egymást támadjuk, hiszen aki ide ír vagy ezt olvassa, bizony van rá oka.
Solya, gondolom, te sem véletlenül olvasod ezeket az írásokat. Te is aggódtál. Úgy gondolom, hogy nagyon is jól meggondolja az ember (a többség), hogy mivel jár a terhesség, hogyan lehet a kockázatokat csökkenteni. De hiába a genetikai tanácsadás, mert annak a nevében is benne van, hogy tanács(adás), vagyis nem tudják garantálni, hogy egészséges babája születik bárkinek.
Nyilván Névtelen sem most döbbent rá, hogy esetleg születhet neki is beteg gyereke, csak most van itt a vizsgálat ideje, most akar errõl többet megtudni.
Én csak azt sajnálom, hogy az orvosod, Névtelen, nem ajánlotta a korionbiopsziát, ami már a 10. hét körül meg lehet csináltatni. Mindegy, most már marad az amnio. Úgy gondolom, hogy ha Te végigaggódnád a terhességedet egy ilyen félelem miatt, ami a barátnõdékkel is megesett, akkor lehet, hogy jobb, ha megcsináltatod a vizsgálatot. Persze ez sem zár ki minden betegséget, de mondjuk a down-szindrómát igen. Figyelem! Itt is van hibaszázalék!!! Az amniocentézis sem 100 százalék, de közel van hozzá. 99 egész valamennyi, az én orvosom annak idején megkérdezte e genetikust errõl, és ezután ajánlotta a vizsgálatot.

Mire vállalkoztál? 1% vetélési kockázatra, ami sok is meg nem is. Azt mondják, hogy ha profi, erre szakosodott orvos csinálja, te pedig betartod az orvosi utasításokat, akkor nem igen lesz baj.
Maga a mintavétel õrült rossz látvány (nem kell odanézni!), még rosszabbul hangzik, viszont egyáltalán nem fáj. Annyit éreztem, hogy egy tûvel picit megszúrtak, de nem volt rosszabb, mint egy sima vérvétel. Az egész szerintem nem volt több tíz-tizenkét percnél attól számítva, hogy felfeküdtem az asztalra és leszálltam. A legtöbb idõt a fertõtlenítés vett el, meg a lemosás. Szóval emiatt kár aggódni.
Utána rossz, mert 2-3 hét, mire kitenyésztik a mintát, magyarul akármilyen bennfentes ismeretsége is van az embernek a kórházban, akkor sincs hamarabb eredmény.
Viszont ha ne adj Isten rossz az eredmény, akkor még mindig ott lóg a levegõben a Te döntésed. Mégis a Te gyereked fejlõdik ott a pocakodban, mégha beteg is. Nekem ez volt a legnagyobb dilemmám, hogy ha rossz az eredmény, akkor mi lesz. Ennyi idõs babát már csak megszüleszteni lehet, ami egy iszonyú dolog. Mind a mamának, mind a babának. Ha esetleg te biztos vagy benne, hogy elvetetnéd, ha beteg, akkor csináltasd meg a vizsgálatot, és ne nézz utána, hogy hány féle módon lehet megszüleszteni egy élõ magzatot.
Bocsánat, ha túl nyers voltam, de én utánajártam. Nem kívánom senkinek!!!!

Végül arra biztatnálak, hogy hidd el magadnak, hogy képes vagy egészséges babát szülni, hiszen szerencsére a terhességek hatalmas többsége komplikációmentes!!!!
Kívánom, hogy könnyen hozz döntés, és arra kérlek, írd meg feltétlenül, hogy hogyan döntöttél (és persze az eredményt is, magát az amniot is - márha elmész). Szerintem igen is szükség van egy ilyen topicra, ahol minnél több történet van a rossz AFP értékekrõl és az utána történtekrõl, annál inkább átfogó képet kap az (és segítséget a döntéséhez), aki hasonló helyzetbe kerül. Ez nem a rémisztgetés, hanem a támasz oldala, topicja!
Minden jót kívánok Neked Névtelen! Várom válaszod Kép
Dorka
dorka
 
 


Sziasztok! Remélem, tudtok valamit szólni a gondomhoz. Nov. 27-én töltöm be a 15. hetet, és másnapra hívott be a doki AFP-re. Szóljak neki, hogy még nem aktuális? Vagy teljesen mindegy, hogy mi lesz az eredmény, úgyis eltörtik hamarosan ezt a vizsgáltot, mert annyira nem lehet rá alapozni? Mit gondoltok?
Köszi
Zita
Névtelen
 


Írtam sokat, elszálltKép
Dorka, én csak ma szóltam hozzá a témához, nem Veronika vagyok. Egyáltalán nem veszekedésnek szántam részemrõl, kár, hogy a hangsúly nem megy átKép Végülis Te nagyjából azt mondod, amit én akartam: egyrészt, hogy mi van, ha nem jó eredmény jön ki, másrészt hogy bízzunk magunkban, a természetben, vagy akár Istenben, kinek mi ad erõt, hitet. Te is írod, hogy az amnio sem ad biztos eredményt, tehát még ott is ott a dilemma, mi van ha.. és mivel az AFP tényleg ennyire nem ad pontos eredményeket, sok országban nem is csinálják pont ezért. És lehet, hogy az eredményrevárás alatt eltelõ 1-2 hét idegeskedés többet árt a babaánk, mint maga a mûvelet.
Korionbiopsziáról: ált. rossz AFP miatt küldenek amniora nõket, ezért ez sokaknál kiesik.
Nem a testi fájdalom, a tûszúrás miatt ágálok az amnio ellen, mert az a legkvesebb, amit a babánkért elviselne szerintem bárki, hanem az amnio kockázatáról. És tegyük a szívünkre a kezünket: aki aggódik egy rossz AFP miatt, és utána amniot csináltat, az egy jó amnio eredmény után sem fog megnyugodni teljesen valószínûleg.
Névtelen
 


Szia Dorka!

KÖSZI!
Hasonló a véleményem mint Neked,és még egyenlõre tapogatózom,egy olyan témában amin még az ismeretségi körömben nem esett át senki.Sajnálom hogy egyesek azt tudták leszûrni a történetbõl,hogy ez riogatás.Nem annak szántam ,és nekem a legszarabb(bocs) mert én vagyok pad helyzetben.Szerintem tök normális dolog egy olyan lehetséges dologgal foglalkozni ami beüthet.Nagyon sok más aggodalmam is van, de mivel ez van most a legközelebb és a 16.hét után már fújhatom ,hát persze hogy érdeklõdöm és gyûjtöm a tapasztalatokat.Igen lányok nem csak pozitív dolgok vannak,hanem sajna negatív is.Lehet hogy van köztetek olyan aki csak a jót hallja meg,de szerintem ez butaság.(strucc politika)
Pont azért irtam ide ,mert az AFP még mindig nem mindenki számára egyértelmû,hogy mire is jó...Hát pont nem a Dawn szindróma felismerésére,pont azért irtam le ezt a nem túl kellemes megtörtént esete,mert ez a szegény lány is abban a hitben volt ha jó az AFP-je akkor minden ok.Na és persze az orvosa sem tájékoztatta kellõen.Az AFP jó a nyitott gerinc felismerésére de ennyi.Hát ennyit a tévhiedelmekrõl.
(és csak megjegyzem mégegyszer,hogy ennek a szegény lánynak minden értéke jó volt!Nem volt alacsony az AFP-je)

Én még mindig csak annyit szeretnék megtudni hogy hogyan is zajlik egy ilyen amniócentézis?És a kockázat az lehet 1% a vetélésre,de akkor mi van ha az pont én vagyok.Sokra megyek a másik 99-el....
Szóval köszönöm Neked amit leirtál mert már ennyivel is közelebb vagyok a válaszhoz ,hogy megcsináltassam e ,vagy ne.Továbbra is gyüjtöm a tapasztalatokat,és ha van köztük rossz is azt is a mérlegre teszem.
A végleges döntésemet mindenkép megirom Neked,addig is
olvasok.
Névtelen,aki Mariann
Névtelen
 


Hááát Lányok!

Azzal kezdeném, hogy szerintem jól félreértettük egymást és mindannyian ugyanarról beszélünk! Vagyis nem vitatkozunk. Legalábbis nekem nem állt szándékomban!

Mariann!
Lenne egy kérdésem. Te voltál az a névtelen is, aki a kérdésed után azt a két sort írta? Mert én arra reagáltam, azt hittem, valaki rossz szándékkal közelíti meg a témát! (Máshol volt rá példa, hogy nevet nem vállalva gonosz megjegyzéseket tettek!) Dehogy akartam én bárkinek rosszat! Nem csak a jót hallom meg! De ha mégis, akkor is lehetnek olyan dolgok az életemben, amik arra ösztönöznek, hogy ezt tegyem. És ha nem nyújtok teljes képet, az csupán azért van, mert a topik terjedelme nem engedi meg, másrészt pedig, mert szándékosan senkit sem ijesztgetek! És ezzel nem azt mondom, hogy te ijesztgetnél! Elõtted áll egy probléma, amirõl beszélned kellett, infokat gyûjteni. Senki nem ment neked emiatt! Teljesen természetes, hogy megijedtél! Nem irigylem tõled azt, amit átéltél. Rossz azzal a tudattal babát várni, hogy esetleg beteg lehet.

Sajnos magyarázkodom, pedig nem érzem hogy kellene.
Sajnálom, ha megbántottalak, nem állt szándékomban!
Belgiumban nem szûrnek vérvételbõl? Csak az amniocentézis a lehetséges megoldás?

Névtelen (15.29-kor)!
Igazad van, de ha figyelmesen végigolvasol, azt is írtam, hogy "Ha valaki döntött az amniocentézis mellett, szerintem az esetek többségében tudja, hogy mit vállal. (A maradék sajnos a nõgyógyászok érdektelensége miatt marad "tudatlan".)" - tehát ugyanazt mondjuk. Vagyis, ha valaki eldönti, hogy elmegy amniocentézisre, az esetek többségében tudja, hogy esélye van a vetélésre! Illetve, hogy nagyobb az esélye a vetélésre, mint a beteg babára. És pont 30 fölött nõ meg az esélye annak, hogy beteg baba foganjon meg. Ha viszont elültetik a bogarat a füledbe, nagyon nehéz nyugodt szívvel várni még 20 hetet és bízni a természetben! Én nem mertem volna bevállalni egy amniocentézist, pillanatnyi elmezavaromban megnyugodtam az orvos válaszától. Majd végig izgultam és gyûjtöttem az infokat, hogy az ismeretségi körömben kinek mennyi volt az értéke és volt-e belõle probléma. És attól rettegtem, hogy elveszítem a babát. (Végig pihennem kellett az állandó vérezgetések miatt. Szerencsére komolyabb bibi nem történt, de tiszta görcs voltam néha.) És összeomlottam volna, ha beteg baba születik! Pedig nem is volt olyan rossz az az eredmény! De ahogy Mariann is írta, bármikor történhetnek negatív dolgok is és elõfordulhat, hogy nem veszik észre, hogy beteg a gyerek. De azt hiszem érzem, mit akarsz "gagyogni"!

Dorka!
Igen, a genetikai tanácsadáson nem tudják garantálni az egészséges babát, (bár már nagyon közel járunk a "megrendelt gyerekhez"), mégis azt meg tudják vizsgálni, hogy mekkora esélye van a párnak egy esetleges genetikai rendellenességre! Vagyis kromószómavizsgálatot csinálhatnak. Ami tényleg nem garancia, de szerintem elég jól közelíti a valóságot.
Szerintem ezek a beszélgetések támogatják azoknak a döntéseit, akik csak olvasnak. Mint ahogy én is nagyon sokáig, majd' két évig csak olvastalak benneteket, és ez adott sokszor erõt, hogy továbbmenjek. Ha beleszólok, az pont azért van, mert nem szeretném, hogy nagyon "maga alá" kerüljön valaki.

És köszönöm neked, hogy leírtad azt, amit nekem nem sikerült, mert szerencsére nem adatott meg az élmény! Teljesen egyetértek és nem értem, hogy miért értettetek félre és reagáltatok "egyesekre" így.


Ennyi
Solya
solya
 
 


Solya!

Az 2 sor irója nem én voltam,én tegnap este irtam,meg ma délután reagáltam a Dorka soraira.

De én sem szeretnék vitát,a probléma amit felvetettem valóban belemászott a gondolataimba,még ha nem is túl vidám dolgot irtam le ,de sajna valós.És bárkinek bármikor lehet ilyen vagy hasonló helyzete.Ez sajna egy zsákutca,amibõl nehéz kimászni,és nehéz felelõsen dönteni.Ehez gyüjtögetem az infókat.
De sajna még senki nem irta le hogy hogyan is zajlik egy amniócentézis.Kiváncsi lennék a fizikai és a lelki részére is . Hát ennyi,és még mennyi sok nehéz kérdés vár ránk ezalatt a pár hónap alatt....

Névtelen aki Mariann
Névtelen
 


Kedves Mariann!!!
Néhány üzenettel feljebb leírtam, hogy hogyan is zajlik, de talán nem voltam elég részletes. Azt hittem, úgy nagyjából azért sejted. Akkor most leírom, azt ahogyan a Szabolcs utcában csinálják a vizsgálatot.
Reggelre behívtak egy ultrahangra, ahol még egyszer jól megszemlélték a babát, hátha többet látnak. Mivel semmi sem változott (a gyerek jól nézett ki Kép és semmi nem utalt elváltozásra csak az alacsony AFP-értékek) ismét megkérdezték, hogy akarjuk-e a vizsgálatot. Kaptunk egy órát, hogy átgondoljuk, és jelentkezzünk a délbeni vizsgálatra. Jót bõgtem, a férjem is szorongott, már nem is akartuk annyira, de az orvosom és mi magunk is meggyõztük magunkat, hogy ha már azért jöttünk be ezen a napon, hogy elvégeztessük a vizsgálatot, beültették a bogarat a fülünkbe, valamint van egy szép egészséges gyerekünk, akivel lehet, hogy nem tehetjük meg, hogy olyan helyzetbe hozzuk a családot, hogy egy beteg baba szülessen (erre még visszatérek, mint lelki oldal), úgy döntöttünk megcsináltatjuk.
Elõre megmondták, hogy azon a napon vigyek hálóinget, papucsot, köntöst. Délre hívtak vissza a kismûtõ melletti öltözõhöz. Már addigra öten-hatan vártak amniora. Egymást próbáltuk nyugtatgatni, bátorítani. Szerencsére volt, aki már egy korábbi terhességével is volt amnion, így õ elmesélte, hogy egyáltalán nem olyan vészes maga a vizsgálat. Érkezési sorrendet tartottak. Egy valaki bement a mûtõbe, addig a többiek kint lerágták a körmüket, majd kb. negyed óra múlva kijött az elsõ és mehetett a második. Kicsit durva így leírva, de ott inkább jó volt többen várni, mint mondjuk egyedül. Az rossz volt, hogy a férjeket még az emeletre sem engedték fel, mert nem volt hely, meg ott van a szülõszoba is, keskeny a folyosó. Így a pasasok szintén egymást nyugtatgatták, de az udvaron. Kép
Mikor rám került a sor, be kellett menni a mûtõbe. Az orvoso kívül még ketten voltak bent. Fel kellett feküdni az asztalra, és a hálóinget fel kellett húzni, hogy a hasam szabadon legyen. Fertõtlenítõvel lemostak jó alaposan, azután steril lepedõkkel leterítettek. Fertõtlenített zacskóba húzták az ultrahangos fejet és még a zsinórját is külön. Nagyon nagy hangsúlyt fektettek a sterilitásra, hiszen ezen múlik minden. A vetélések is az elfertõzõdõ magzatvízbõl alakulhatnak ki (úgy tudom).
Ezután ultrahanggal még egyszer alaposan megnézte a doktornõ a baba elhelyezkedését, kicsit megnyomkodta a hasamat, hogy menjen odébb Bálint. Én végig attól reszkettem, hogy nehogy õt megszúrják. Persze errõl szó sem volt, de az anyai szívem erõsen vert.
A doktornõ szólt, hogy most fog szúrni, nem fog nagyon fájni. Tényleg nem volt nagyon rossz, de azért nem néztem oda. Senki nem kíváncsi arra, hogy hogyan szúrják át a hasfalát egy iszonyú vékony, de mégiscsak tûvel. A gondolat, hogy a méhemet is átszúrják, egy kicsit... nem nagyon borzasztó volt.
Ezután nagyon lassan magzatvizet szívnak fel a fecskendõbe. Azért megy lassan, mert a tû olyan vékony, hogy minél kisebb lukon legyen támadási felület a baciknak.
Mikor leszívták a magzatvizet, akkor a doktornõ mondta, hogy szép tiszta. Ez persze jó jel, de nem jelent semmit.
Kihúzta a tût, ami megint nem volt jó érzés, de szintén nem fájt még annyira sem, mint a vérvétel.
Ezek után azt hiszem megint lemosták a hasam és már fel is kelhettem. Nem kellet egy percet sem feküdnöm (ezt furcsállottam, mert én mást olvastam). Mentem öltözni, majd le a kertbe a férjemhez.
A papám azért autóval hazavitt minket, hogy ne kelljen a buszon rázkódni. A vizsgálati lapon volt néhány instrukció: két hét kímélõ életmód. Én azért két napot majdnem végig feküdtem, aztán három hétig szinte semmi súlyt nem emeltem. Biztos ami biztos alapon.
Majdnem három hét telt el az eredmény megérkezéséig. Volt néhány végigbõgött éjszakám. Amikor postán megjött a levél a kórházból, annyira ideges lettem, hogy nem bírtam kinyitni a borítékot, aztán meg nem láttam, hogy mi van a papíron, mert olyan halvány volt. Végül a férjem olvasta el. Valami olyasmi volt a szöveg, hogy a magzat korához képest kromoszómaszámbeli eltérés nincs (lehet, hogy nagyon nem pontos). Meg az, hogy a magzat neme: fiú Kép
Leírhatatlanul boldogok voltunk. Pedig ez sem száz százalék, de azért reményteli. Még néhány hónapig foglalkoztatott, hogy mi van, ha mégis, de aztán elhalványodott az élmény, és az egészséges babánkra koncentráltunk. Még a születése pillanatában sem az járt a fejemben, hogy rögtön megkérdezzem, egészséges-e. Akkor már biztos voltam benne, hogy az.

A lelki része borzasztóbb!!! Az amnio elõtti dilemma, aztán a várakozás az eredményre, aztán a levél felbontása brrr. Senkinek, de senkinek nem kívánom!
Egyáltalán nem voltunk róla meggyõzõdve, hogy mit csinálnánk, ha az eredmény rossz lenne. Egyik pillanatban mindenképpen meg akartuk volna tartani, a másikban meg a nagyfiúnkra gondoltunk (akkor két éves volt), hogy neki az õ jövõjére nézve mit jelentene egy beteg testvér, akire minden energiánk rámenne. Felborul az addig õt körülvevõ harmónia, hirtelen sokadik probléma lesz az õ éppen legfontosabb problémája pl. megyünk-e játszótérre ma, hová irassuk óvodába stb.
Ma, amikor ezt írom, és közben itt szuszog mellettem a makk egészséges Bálint (lassan három hónapos), akkor iszonyú lelkiismeretfurdalást érzek, hogy õ volt az, akirõl így beszéltünk. Aki felett azért valamilyen szinten ott függött Damoklész kardja. Õszintén mondom, nagyon szégyelem magam!!!
Igazából van is miért és nincs is miért. Ebben senki de senki nem tud igazságot tenni.
Rossz lesz neki ezt majd elmesélni, ha nagy lesz, de meg fogom tenni, hiszen mindennél jobban szeretem õt és a nagyobbikat is.

Még ha mindent ezerszer körül is jársz, ahogy mi is tettük; ha ezer orvossal és specialistával beszélsz is, mindig oda fogsz kilyukadni, hogy nincs jó döntés. Vagy legalábbis tökéletes döntés nincs...

Most nagyon átéltem újra azokat a napokat, így nem nagyon tudok hogyan elköszönni..
Dorka
dorka
 
 


Dorka!

Nagyon köszönöm,hogy ennyire részletesen leirtad,és ezzel szinte újra átélted az eseményeket.Remélem,hogy most hogy már ott szuszog melletted a kisfiad,kisfiaid,kárpótol minden átélt kellemetlen pillanatért.(bár csak már ott tartanék én is)
Azt hiszem mivel Te hasonló dilemmával küszködtél tökéletesen megértetted az én problémámat.(pedig nekem még AFP értékem sincs,mert mint irtam itt nem csinálják,mert nem ad biztos eredményt,fõleg nem genetikai kérdésben)(itt viszont profi ultrahang gépek vannak,és most kapaszkodj!az ultrahang vizsgálatot sem nagyon propagálják,max.3 alkalom a 40 hét alatt.Míg otthon ahogy hallom,orba-szájba mindenkit,ahányszor csak akarja,és szinte már a csapból is a 4D-s, meg a nemtudom én milyen genetikai ultrh.vizsgálatot hirdetik.Mintegy megvásárolandó árúcikket,kontroll nélkül -pénz hajhászása és a kismamák aggodalmát kihasználva csinálják.)Ez kicsit hosszúra sikeredett,de én innen akkora külömbségeket tapasztalok,a két ország orvosainak a felfogásában,hogy nagyon nehéz egy lajikus számára eldönteni hogy melyik irány a helyes.
Ha nem untatlak még egy érdekes infó.Én alap esetben egy kicsit magasabb éhgyomri vércukor szinttel élek.A terhesség még csak rátesz egy lapáttal.Kb.4hete otthon voltam és felkerestem egy itteni barát testvérét,aki spéci diabetológus,kifejezetten terhesekkel foglalkozik.(Szent Imre Kórház)és elmentem hozzá tanácsot kérni,hogy hogyan is tovább.
Leültünk a folyosón és 2 mondat után -nem túlzok 2 mondat-azzal inditott hogy most akkor döntsem el ,hogy vállalom e a babát vagy elvetetem.Hát én azt hittem leesek a székrõl,mivel ez itt egy orvosban sem merült fel.Ilyet nekem itt senki nem mondott.Aztán mellesleg latinul elhadarta a lehetséges fejlõdési rendellenességeket.Majd magamra hagyott hogy gondolkozzak,és döntsek,mert kifuthatunk az idõbõl.Hát a gondolkodásból az lett hogy úgy sirtam a folyosó közepén mint a zápor esõ.Még a férjemet sem tudtam felhívni a sokktól.Aztán egy kis idõ múlva vért vettek,és ebben állati rendes volt,mert ez egy spéci vizsgálat 10 napot kellene rá várni nekem 1óra alatt készen lett,és addig beprotezsált egy ultrahangv.-ra.Ott láttam elõszõr az én kis Mütyürkémet,persze hogy elbõgtem magam,és a kétely hogy megtartsam e ,abban a pillanatban köddé vált.Majd vissza mentem ,nem túl jó eredményt hoztak ki,amire Õ azt mondta hogy ez alapján már be is fektetne és már adná is az insulint.Elmondta hogy hogyan is diétázzak ,mire vigyázzak és én Lógó orral,de valahogy még is szeretettel a szivemben a Mütyürke láttán ,eljöttem.
Mikor vissza jöttem 3 nap múlva Belgiumba felkerestem egy itteni "specialistát,elmeséltem mit mondtak otthon,mire Õ is elmondta az Õ tézisét,azóta is komolyan diétázva nagyon jó egyensúlyba tartva a cukromat,INSULIN NÉLKÜL!!!! Köszönöm szépen jól vagyunk,és növekszik bennem egy kisember,és valószinüleg kutyabaja!!!!
Hát legyen okos az ember,aki tele van félelmekkel meg aggódással,és döntse el kinek hisz.
Elnézésedet kérem hogy ilyen hosszan taglaltam ezt az én kis kalamajkámat,de nagy tanulság volt számomra hogy nem ISTEN egy orvos sem,és néha a belsõ hang okosabb mint egy név Dr.jelzõvel.
Hát ezért tapogatózom az amnióról,mert ahány ember annyiféle tapasztalat.
Mégegyszer nagyon köszönöm Neked hogy megosztottad velem,velünk az átélt aggodalmas napjaidat,és gondolom többen is "profitálunk belõle .
A döntésemet én is megosztom majd veled,veletek, de még ott nem tartok,van 1 hetem addig.
Köszönettel,
Mariann
Névtelen
 


Solya!

Az elöbb leirtam egy történetet a Dorkának,ha van türelmed olvasd el,hatalmas felfogásbeli különbségek vannak más és más országok között.Itt Belgiumban eljutottak már odáig hogy felesleges AFP-t csinálni és riogatni a kismamákat,olyan spéci ultrahang gépek vannak és még sem használják orba -szájba.
Csak érdekeségként itt a dokik magán rendelõjében nincs mindenkinek uh.gépe,itt azt csinálják,hogy össze állnak többen,és vesznek egy nagyon komoly spécigépet,és hozzá felvesznek egy olyan orvost aki ért is az ultrahanghoz,mert mint tudjuk ez egy külön tudomány.
Itt is van lehetõség az otthon azt hiszem "Angliai tesztnek keresztelt vérvizsgálatra,de erre is azt mondják,hogy nem tökéletes.
Itt azt mondják,hogy minden további nélkül megcsinálják az amniot ha a kismamában felmerûl,vagy elmúlt 35 éves,de nincs ilyen hiedelem mint otthon,hogy elvetélhet,mert annyira steril körülmények között végzik,jól felszerelt uh.gépek mellett.
De hát én is otthon nõttem fel és bennem is meg van az a félelem .(nehéz átállni erre a felfogásra ebbe születni kell.)
Mariann
Névtelen
 


Mariann, idehaza, Mo-n 3 kötelezõ UH van egy normál terhesség esetén: a 12, a 18 és a 32. héten, mindegyiknél megvan az indoklás, mikor mit néznek. A többi UH fizetõs magánrendelésen történnek. Mert a Kismamák aggódnak, szerintem túlzottan is manapság. És ez egy egész jó üzletté vált innentõl, 3D, 4D, ilyenek.
Vidékre (szerencsére) ez nem jellemzõ, ott nincsenek ilyenek, esetleg egy-egy doki vesz a magánrendelõjébe UH-t.
A.
Névtelen
 


Sziasztok!

Dorka, egy dolog maradt ki a beszámolódból. Így utána, ismerve minden lelki és fizikai oldalát a dolognak, ha visszaforgathatnád az idõ kerekét, vagy másképp fogalmazva újra azonos szituációban lennél (csak okosabban), ugyanígy döntenél?

Ildi

Ildi
pildi
 
 


Ez egy jó kérdés ILdi!!!


Mariann
Névtelen
 


Kedves Ildi!
Igen! Sõt, már azon is gonodolkodom, hogy ha vállalunk még egy babát, akkor coryonbiopsziát kérek (nem tudom, hogy kell írni, bocs). Azt jóval korábban el lehet végeztetni. De ez azért nem biztos. Attól függ, hogy akkor hány éves leszek.

De amit egészen bizonyosan másképp fogok csinálni, az az lesz (ezt amúgy minden kismamának javasolom), hogy a Schöpf-Méreiben vetetem le a vért az AFP-hez (ha még kötelezõ lesz), mert ott egy-két napon belül van eredmény. Nem kell heteket várni! Nem egy majdnem húsz hetes (!) magzatról kell dönteni.

Puszi, Dorka
dorka
 
 


Üdvözlet mindenkinek.
Ebben a topban uj vagyok, de a Babanetrõl már vannak bará taim, igy õk tudják, hogy nem más tapasztalatai alapján be szélek a dolog lényegérõl. Õszintén megmondva nem a keserû ség, vagy valami hasonló miatt olvasok mindent a témakör ben. Önzõ módon, annak érdekében, hogy negyedik gyermekemet aki hét hónapja született Down-szindrómával a lehetõ legjob ban tudjuk felnevelni. Természetesen a megszerzett adatokat tapasztalatokat bárkinek aki utánnunk kerül hasonló helyzet be átadjuk.
Most a hozzászólásra elsõsorban a Dr. Hajdú Krisztina rész letes leirásában található, nem szakmai, emberi gondolatok miatt került sor. Elismerve a többiek szavait olvasva, tudá sát engedje meg, hogy ellentmondjak önnek.
1. Szerintem igen is izguljon a család, a kismama és a kis papa is, rõlunk nem kellen elfeljetkezni. Az anya és a papa egy pár. Miért izgulunk, itt nem akarok a mások nevében be szélni, de én és a feleségem egy megismételhetelen egyede vagyok a természetnek, ebbõl adódóan a születendõ gyermekün ket sem lehet megismételni, higgye el én gyakorló apaként úgy gondolom ezt az érzést sok között senki nem fogja és nem tudja elvenni tõlünk. Ez nyílvánvalóan megváltozhatna, csökkenhetne, ha az országban sokkal jobb felvilágosító, felkészítõ munka folyna ebben a kérdésben is. Az pedig sze rintem hibás felfogás, hogy az aggódás kötelseség. fontos dolog azt elmondanom önnek és mindenkinek, hogy az eltelt hét hó nap alatt sokan azt mondták tudják milyen nehéz ne künk, ez azonban nem igaz. Mert amig meg nem tapasztalja a dolgokat addig az ember csak úgy érzi tudom milyen lehet, de most már tisztában vagyunk azzal, milyen a Down-s gyer mekek szülójének lenni, de még most sem tudom, milyen a vak, mozgássérült stb. szülöjének az élete, igy tehát kivül állóként, bár nyilvánvalóan nagy szakmai hozzáértéssel ta pasztalattal irhatott a beszélgetõknek. Ha nem igy lenne bocsásson meg nekem.
2. Sem a családban, sem a rokonságban nem volt Down szind rómás ember, igy a minden - szülész orvos által - tekintet ben negatív leletek, vizsgálatok után született meg a fiam. Ezért a kromoszóma vizsgálatra nem mentünk el, ha elmegyünk elvetetjük megtartjuk döntést hozhattunk volna, egyedül mi nem másé a felelõsség.
3.Egy orvosi lapban találtam: napjainkban a szülõnõk 92-93%-a 35 évesnél fiatalabb, és ez a nagy csoport szüli a Down-szindrómás magzatok 75%-át! A maradék 25%-ot viszont a 35 évesnél idõsebbek szülik, tehát ha ebben a csoportban ered ményes a méhen belüli szûrés és a diagnosztika, akkor a Down szindróma születési gyakoriságát 25%-al sökkenthetjük.
4. Azzal egyetértek, hogy önmagában az alacsony AFP nem ri zikó tényezõ. Az orvosi részéhez nem tudok mit hozzáten ni, csak annyit, hogy önök akik ezen a területen dolgoznak a nagy gátakat leküzdve változtathatnának a vizsgálati módsze reken, hiszen nyilvánvaló, hogy sokkal biztosabb,jobb fáj dalommentesebb stb. eljárást is ismernek a szakterületükön, de azok külföldiek.
5.Most következõ néhány gondolatom olyan terület amit én nem hoztam volna szóba, de ön irt róla, ez pedig a fárad ság, leterheltség területe. Én nehezen tudom elfogadni azt a mai állítólag XXi. századi világunkban, ha gyermekemet, feleségemet beteganyagnak, terhesanyagnak nézik, remélem gyermekeink ezen átlépnek majd és megváltozik szemléletük. Az meg egyenesen nem érdekel, hogy mennyire leterheltek, gondoljuk végig a mozdonyvezetõ, vagy a darukezeló is leter helt, de szerintem a takarítónõ sem mentes ezektõl a problé máktól, vagyis mindenki maga választja meg a munkahelyét, ami nem kevésbé fontos, ezek azonban nem indokok arra, hogy miért ilyen a rendszer, miért végez ennyi viszgálatot ilyen körülmények között esetenként hibázva, bármely orvos.
6. Én azt tudom ajánlani mindenkinek, aki veszélyeztetett körbe tartozik végeztessen el minden vizsgálatot amire lehe tõség van, mert a megszülés, megszakítás döntédse kettejü ké, de ekkor legalább minden adat biztonsággal rendelkezé sére áll.
Végül elnézést, hogy hosszú voltam, egy biztos csak a saját véleményemet szerettem volna elmondani, úgy hogy kedves dok tornõ önt sem és mást sem akartam megbántani, megsérteni.
Boldog vagyok, hogy a fiamat felnevelhetem.
bbendi
 
 


Sziasztok!

Elhatároztam,és elmegyek az amniócentézisre,ma 14.00 kor lesz.Ha meg volt leirom a tapasztalataimat.
Úgy érzem minden rendben lesz,de azért picit izgulok.

Névtelen aki Mariann
Névtelen
 


Kedves Mariann!
Gondolok Rád, Rátok! Minden rendben lesz!
Írj majd, de mindenek elõtt pihenj sokat. Ha tudsz, akkor feküdj néhány napot. Van segítséged? Ne emelj, ne siess, mindent csak lassan!
Sok puszi, Dorka
dorka
 
 


Mariann!

Szurkolok és csak akkor írj, ha már minden OK! Mi tudunk várni!

Sok sikert!
Solya
solya
 
 


Sziasztok!

Hát....itt vagyok!
Most már minden rendben.
A vizsgálatról: Nagyon steril körülmények között zajlott a beavatkozás,a férjem is velem volt,-ez nagyon jó volt lelkileg.
Elõször ultrahangon megnézték a babát, meg hogy elegendõ e a magzatvíz mennyisége.A 15.héten vagyok,elegendõ volt a magzatvíz.A babával is minden rendben volt.Aztán a doki beöltözött sterilbe",lefertõtlenitette a pocakomat,és minden kelléket" oda készített . Majd az ultrahang-gép vizsgáló részét is nagyon sterilen bebugyolálta,és újból megnézte a baba helyzetét. Persze igen elevenen ugrált,izgett,mozgott és elég nehéz volt kitalálni a szúrás legmegfelelõbb helyét. Majd amikor végre egy picit nyugton maradt a baba akkor egy határozott szúrással szúrt.(igazából nem fájt különösebben,mint egy nagyobb vérvétel annyit éreztem ,mert hát azért igen csak mélyre szúrnak)Aztán amit már jobban éreztem az a szívás volt,ez egy kicsit fura,kellemetlen érzés,de nem tartot sokáig.(amolyan kompressiót éreztem)Aztán amikor kihúzta a tût -amit én nem nagyon szerettem volna látni, már a nagysága miatt-azt éreztem talán a legkellemetlenebbnek. A magzatvíz tiszta volt,sárgás, olyan kissé pisi"színû.A fecskendõbõl ezt egy kis tartályba átnyomták,felcímkézték,és már küldték is a laborba.
Én meg még feküdtem a vizsgáló asztalon,és újból megnéztük a babát ultrahangon. Azt hiszem Õ ebbõl semmit sem érzett,úgyan úgy ficánkolt mint elötte ,és még a nemét is elárulta. Bár ezt én nem nagyon tudtam kivenni,de a doki szerint fiú. De ez szinte mindegy is.Még 2 percet kellett relaxálnom,és óvatosan lemászhattam az asztalról.Maga a vizsgálat ennyi volt. Haza jöttünk és egybõl lefeküdtem,3 órát igy pihentem majd kimentem pisilni (sokat),és én már befejeztem de valami még nagyon folyt...a hüvelybõl.Sárga volt mint a magzatvíz.Megijedtem mert nem csak szivárgott mint ahogyan azt olvastam különbözõ helyeken ,hanem szó szerint folyt.Semmi görcs,semmi vérzés csak folyt a magzatviz sokáig,és ha lefeküdtem kicsit csillapodott de ahogy megmozdultam elöntött.(igy tudom elképzelni azt ha elmegy a magzatviz)Hát ekkor nagyon megijedtem,mert sok volt.Egybõl felhivtam a dokit a mobilján és elremegtem neki mi történik-közben persze még mindig folyt-mire Õ közölte hogy kizárt hogy a hüvelybõl jönne.Mert hogy a méhszáj teljesen zárva volt.Az nem lehet.Feküdjek le,vegyem be az Utrogestánt,és reggel telefonáljak hogy mi van.Hát én ezen kiakadtam,hogy nem hiszi el hogy igen is onnan jön a folyadék.Nem törõdtem vele,és otthon (Magyarországon )felhivtunk egy ismerõs orvost aki megnyugtatott és azt mondta ,hogy lehet ilyenkor még utána folyadék szivárgás,és ha nincs semmi jele a vetélésnek(vérzés,görcs)a babának nem lehet semmi baja nyugodjak meg. Pihi!!!!Ilyenkor a szervezet után pótolja azt a kiszivott mennyiséget és lehet hogy többet termel mint amennyi kiszivtak.Ez távozik. Kis idõ múlva már egyre csökkent és majdnem el is apadt a szivárgás.Feküdtem és megnyugodtam,hogy ez még is csak természetes és igen is lehetséges.Késõ estére ez szinte teljesen abba maradt.Ma reggel meg megint volt egy kicsi felkelés után,de ez már szinte semmi sem volt.Ma is egész nap feküdtem,és minden rendben van.Nem görcsölök,nem vérzek,csak nyomom az ágyat.:-)))
Hát ez történt és remélem Ti is jól vagytok.?
Névtelen
 


Sziasztok!

Hát....itt vagyok!
Most már minden rendben.
A vizsgálatról: Nagyon steril körülmények között zajlott a beavatkozás,a férjem is velem volt,-ez nagyon jó volt lelkileg.
Elõször ultrahangon megnézték a babát, meg hogy elegendõ e a magzatvíz mennyisége.A 15.héten vagyok,elegendõ volt a magzatvíz.A babával is minden rendben volt.Aztán a doki beöltözött sterilbe",lefertõtlenitette a pocakomat,és minden kelléket" oda készített . Majd az ultrahang-gép vizsgáló részét is nagyon sterilen bebugyolálta,és újból megnézte a baba helyzetét. Persze igen elevenen ugrált,izgett,mozgott és elég nehéz volt kitalálni a szúrás legmegfelelõbb helyét. Majd amikor végre egy picit nyugton maradt a baba akkor egy határozott szúrással szúrt.(igazából nem fájt különösebben,mint egy nagyobb vérvétel annyit éreztem ,mert hát azért igen csak mélyre szúrnak)Aztán amit már jobban éreztem az a szívás volt,ez egy kicsit fura,kellemetlen érzés,de nem tartot sokáig.(amolyan kompressiót éreztem)Aztán amikor kihúzta a tût -amit én nem nagyon szerettem volna látni, már a nagysága miatt-azt éreztem talán a legkellemetlenebbnek. A magzatvíz tiszta volt,sárgás, olyan kissé pisi"színû.A fecskendõbõl ezt egy kis tartályba átnyomták,felcímkézték,és már küldték is a laborba.
Én meg még feküdtem a vizsgáló asztalon,és újból megnéztük a babát ultrahangon. Azt hiszem Õ ebbõl semmit sem érzett,úgyan úgy ficánkolt mint elötte ,és még a nemét is elárulta. Bár ezt én nem nagyon tudtam kivenni,de a doki szerint fiú. De ez szinte mindegy is.Még 2 percet kellett relaxálnom,és óvatosan lemászhattam az asztalról.Maga a vizsgálat ennyi volt. Haza jöttünk és egybõl lefeküdtem,3 órát igy pihentem majd kimentem pisilni (sokat),és én már befejeztem de valami még nagyon folyt...a hüvelybõl.Sárga volt mint a magzatvíz.Megijedtem mert nem csak szivárgott mint ahogyan azt olvastam különbözõ helyeken ,hanem szó szerint folyt.Semmi görcs,semmi vérzés csak folyt a magzatviz sokáig,és ha lefeküdtem kicsit csillapodott de ahogy megmozdultam elöntött.(igy tudom elképzelni azt ha elmegy a magzatviz)Hát ekkor nagyon megijedtem,mert sok volt.Egybõl felhivtam a dokit a mobilján és elremegtem neki mi történik-közben persze még mindig folyt-mire Õ közölte hogy kizárt hogy a hüvelybõl jönne.Mert hogy a méhszáj teljesen zárva volt.Az nem lehet.Feküdjek le,vegyem be az Utrogestánt,és reggel telefonáljak hogy mi van.Hát én ezen kiakadtam,hogy nem hiszi el hogy igen is onnan jön a folyadék.Nem törõdtem vele,és otthon (Magyarországon )felhivtunk egy ismerõs orvost aki megnyugtatott és azt mondta ,hogy lehet ilyenkor még utána folyadék szivárgás,és ha nincs semmi jele a vetélésnek(vérzés,görcs)a babának nem lehet semmi baja nyugodjak meg. Pihi!!!!Ilyenkor a szervezet után pótolja azt a kiszivott mennyiséget és lehet hogy többet termel mint amennyi kiszivtak.Ez távozik. Kis idõ múlva már egyre csökkent és majdnem el is apadt a szivárgás.Feküdtem és megnyugodtam,hogy ez még is csak természetes és igen is lehetséges.Késõ estére ez szinte teljesen abba maradt.Ma reggel meg megint volt egy kicsi felkelés után,de ez már szinte semmi sem volt.Ma is egész nap feküdtem,és minden rendben van.Nem görcsölök,nem vérzek,csak nyomom az ágyat.:-)))
Hát ez történt és remélem Ti is jól vagytok.?
Mariann
Névtelen
 


Lányok!Dorka,Solya!

Köszönöm Nektek a biztatást meg a megértõ szavakat,sokat segitett!!!

Puszi
Mariann
Névtelen
 

Vissza: Várandósság

Jegyzetfüzet: