Kedves Alma!
A kapcsolatanalízis valóban a problémákkal küszködõ kismamák kezelése kapcsán fejlõdött ki, azonban azóta már szélesebb körben is alkalmazzák egyértelmûen és bizonyítottan pozitív hatása miatt. Az, hogy innen indult ki, még nem jelenti azt, hogy csak ezen a területen (vagyis lelkileg sérült kismamák kezelésében) lehet hasznos.
A kapcsolatanalízis nem alapfeltétele a természetes szülésnek, mint ahogy a kapcsolatanalízisen részt nem vett kismamák babái sem feltétlenül fejletlenebbek. Ezt nem gyõzöm hangoztatni.
A kapcsolatanalízis nem az egyetlen "üdvözítõ" megoldás, mint ahogy a jóga sem az. Mindkettõrõl (mint ahogy sok más módszerrõl is) el lehet mondani, hogy ha jól használják, akkor pozitív eredményeket lehet elérni segítségükkel, de mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik utat választja. Sok választási lehetõség van, a kapcsolatanalízis egy a sok közül, aki kedvet érez hozzá, kipróbálhatja, de ha nem, attól még semmivel sem lesz rosszabb vagy kevesebb, mint a kapcsolatanalízisben résztvett kismamák.
Üdv: Krisztina
Új privát üzeneted érkezett!
2001.02.27 15:24
Szia Kriszta!
Tenyleg elhangzottak az altalad irtak, csak hat ellenkezot is olvastunk itt.
A neten fellelheto publikaciokbol az derul ki, hogy eddig csak olyan kismamak segitsegevel tortentek a kiserletek, akiknek olyan elmenyuk volt, amit nem tudtak onalloan feldolgozni. En csak a neten megjeleno irsokra tudok tamaszkodni.
De most nem ezrt irok, hanem az elozo leveled miat.. Ott olvastam a hintaszekezest, amit nagyon jo dolagnak tartok.
Ez inditott el bennem azt a gondolatot, hogy milyen jo lenne, ha az altalad javasolt konyvbol tobb reszletet is megismerhetnenk.
Majd az, hogy milyen jo lenne, ha honaprol, honapra itt a babaneten mindig egy-egy konyvbol erdekes reszleteket olvashatnank.
Tehat peldaul Te ebbol a konyvbol negyheten keresztul reszleteket kozolnel a babanet egy kulon neki letrehozott topicjaban.
Ez azert is lenne jo, mert itt olyan temaju konyvek jelennenek meg, amik a babanet latogatoit erdekli, es ez egy jo ajanlo lenne a konyv melyebb megismeresere, illetve azert is jo lenne, mert sokan vagyunk, akik nem tudjak ezeket beszerezni, legalabb ezeket a reszleteket olvashatnank.
Tehat azt szeretnem kerdezni, hogy jo otletnek tartjatok-e, lenne ra igeny?
Alma.
Tenyleg elhangzottak az altalad irtak, csak hat ellenkezot is olvastunk itt.
A neten fellelheto publikaciokbol az derul ki, hogy eddig csak olyan kismamak segitsegevel tortentek a kiserletek, akiknek olyan elmenyuk volt, amit nem tudtak onalloan feldolgozni. En csak a neten megjeleno irsokra tudok tamaszkodni.
De most nem ezrt irok, hanem az elozo leveled miat.. Ott olvastam a hintaszekezest, amit nagyon jo dolagnak tartok.
Ez inditott el bennem azt a gondolatot, hogy milyen jo lenne, ha az altalad javasolt konyvbol tobb reszletet is megismerhetnenk.
Majd az, hogy milyen jo lenne, ha honaprol, honapra itt a babaneten mindig egy-egy konyvbol erdekes reszleteket olvashatnank.
Tehat peldaul Te ebbol a konyvbol negyheten keresztul reszleteket kozolnel a babanet egy kulon neki letrehozott topicjaban.
Ez azert is lenne jo, mert itt olyan temaju konyvek jelennenek meg, amik a babanet latogatoit erdekli, es ez egy jo ajanlo lenne a konyv melyebb megismeresere, illetve azert is jo lenne, mert sokan vagyunk, akik nem tudjak ezeket beszerezni, legalabb ezeket a reszleteket olvashatnank.
Tehat azt szeretnem kerdezni, hogy jo otletnek tartjatok-e, lenne ra igeny?
Alma.
2001.02.27 19:20
Alma, engem is erdekelnének a könyvek, bár nem tudom, hogy vitelezheto ki (szkenneléssel)? De ha lehet, én is szívesen olvasnám oket.
Az ultrahangról: azt nem tudom, árt-e, de anyukám szerint, aki ugyancsak ultrahangols orvos, csak nem nogyógyász, a babák kifejezetten rühellik az UH-t, ezért van, hogy egy nagy hányaduk megmerevedik az UH alkalmával, míg mások pont ellenkezo módon reagálnak: vad mozgásba kezdenek - de mindketto oka ugyanaz.
A korábbi vitáról csak annyit, hogy úgy látom, kezd jobban alakulni: mert anélkül elvetni valamit, hogy tudnánk vagy olvastunk volna róla, szerintem nem helyes. Különben én legalábbis nem Almának, sem Bigacsigának szántam akkori szavaimat.
Cili2
Az ultrahangról: azt nem tudom, árt-e, de anyukám szerint, aki ugyancsak ultrahangols orvos, csak nem nogyógyász, a babák kifejezetten rühellik az UH-t, ezért van, hogy egy nagy hányaduk megmerevedik az UH alkalmával, míg mások pont ellenkezo módon reagálnak: vad mozgásba kezdenek - de mindketto oka ugyanaz.
A korábbi vitáról csak annyit, hogy úgy látom, kezd jobban alakulni: mert anélkül elvetni valamit, hogy tudnánk vagy olvastunk volna róla, szerintem nem helyes. Különben én legalábbis nem Almának, sem Bigacsigának szántam akkori szavaimat.
Cili2
2001.02.27 22:19
Sziasztok!
Én nem jártam kapcsolat analízisre, de nagyon jó dolognak tartom. Három fiam van, és már az első babát is éreztem a pocakomban, éreztem, hogy milyen, hogyan érzi magát. Érdekes módon tudtam, hogy milyen lesz az egyénisége. Mégis a második babánál még jobb volt a kapcsolatunk, és a harmadiknál ismét még közelebb tudtunk kerülni. Az ösztöneim vezettek rá, de minden babánál egyre harmonikusabb volt a kapcsolat, és most is érzem, hogy egy következő gyermeknél még könnyebben megtaláljuk egymást. Mégis, bár még csak pár év múlva esedékes, szeretnék kapcsolat analízisre járni a következő pocaklakóval. Csak most érzékelem, hogy mennyire nehéz volt visszatalálni az ösztöneimhez. Az, hogy merjek az ösztöneimre hallgatni, és ne a bevett társadalmi elvárások, neveltetésből adódó viselkedésformák irányítsanak. Sokszor akár nem tudatosan is. Hiszen már az első babánál is az ösztöneimre hallgattam, és akkor még lázadónak tűntem az igény szerinti szoptatással, és azzal, hogy szülés után magam mellett szerettem volna a babát. Viszont, az éjszakai ébredéseknél részben az ösztöneim vezettek, részben a belém nevelt elméletek, okoskodások hatottak rám, és nem tuddatosan. A kettő ellentéte sok energiám elvitte. A második babánál már jobb volt a helyzet, és a harmadiknál sikerült az ösztöneimmel összhangba kerülni. Így ha éjjel akár öt-hatszor is ébred, én mégis kipihent, és kiegyensúlyozott vagyok. Igen, létezik ilyen :-)). De jobb lett volna hamarabb rájönni. Nehéz ezt így érzékeltetni, de teljesen jól megértjük egymást. Még szinte sohasem sírt, születésétől kezdve hanggal, testtel, mozdulatokkal kommunikál. És ő is ért engem. És mivel könnyedén megy minden, a testvérekkel sincs gond. Én indián módszernek neveztem el, mivel egy a yequana indiánokról szóló könyv döbbentett rá sok mindenre, az anyasággal kapcsolatosan.
Szerintem a mai anyáknak nem könnyű megtalálni a harmóniát a babával, mivel az egészen kisgyermekkori emlékek, tapasztalatok befolyásolják az, anyaságot. Erre jó példa a híres Harlow kísérlet, ahol az anya nélküli kismajmok felnőttként nem lettek jó anyák. A mai anyák pedig amikor kicsik voltak, nem volt igény szerinti szoptatás, nem vették fel a babákat babusgatni, és a sírni kell hagyni elmélet hódított. De szerencsére az embereknél ez nem kizárólagosan meghatározó, lehet rajta változtatni. Csak nem mindig könnyű. Ezért tartom nagy segítségnek a kapcsolat analízist. Persze lehet a nélkül is.
Én nem jártam kapcsolat analízisre, de nagyon jó dolognak tartom. Három fiam van, és már az első babát is éreztem a pocakomban, éreztem, hogy milyen, hogyan érzi magát. Érdekes módon tudtam, hogy milyen lesz az egyénisége. Mégis a második babánál még jobb volt a kapcsolatunk, és a harmadiknál ismét még közelebb tudtunk kerülni. Az ösztöneim vezettek rá, de minden babánál egyre harmonikusabb volt a kapcsolat, és most is érzem, hogy egy következő gyermeknél még könnyebben megtaláljuk egymást. Mégis, bár még csak pár év múlva esedékes, szeretnék kapcsolat analízisre járni a következő pocaklakóval. Csak most érzékelem, hogy mennyire nehéz volt visszatalálni az ösztöneimhez. Az, hogy merjek az ösztöneimre hallgatni, és ne a bevett társadalmi elvárások, neveltetésből adódó viselkedésformák irányítsanak. Sokszor akár nem tudatosan is. Hiszen már az első babánál is az ösztöneimre hallgattam, és akkor még lázadónak tűntem az igény szerinti szoptatással, és azzal, hogy szülés után magam mellett szerettem volna a babát. Viszont, az éjszakai ébredéseknél részben az ösztöneim vezettek, részben a belém nevelt elméletek, okoskodások hatottak rám, és nem tuddatosan. A kettő ellentéte sok energiám elvitte. A második babánál már jobb volt a helyzet, és a harmadiknál sikerült az ösztöneimmel összhangba kerülni. Így ha éjjel akár öt-hatszor is ébred, én mégis kipihent, és kiegyensúlyozott vagyok. Igen, létezik ilyen :-)). De jobb lett volna hamarabb rájönni. Nehéz ezt így érzékeltetni, de teljesen jól megértjük egymást. Még szinte sohasem sírt, születésétől kezdve hanggal, testtel, mozdulatokkal kommunikál. És ő is ért engem. És mivel könnyedén megy minden, a testvérekkel sincs gond. Én indián módszernek neveztem el, mivel egy a yequana indiánokról szóló könyv döbbentett rá sok mindenre, az anyasággal kapcsolatosan.
Szerintem a mai anyáknak nem könnyű megtalálni a harmóniát a babával, mivel az egészen kisgyermekkori emlékek, tapasztalatok befolyásolják az, anyaságot. Erre jó példa a híres Harlow kísérlet, ahol az anya nélküli kismajmok felnőttként nem lettek jó anyák. A mai anyák pedig amikor kicsik voltak, nem volt igény szerinti szoptatás, nem vették fel a babákat babusgatni, és a sírni kell hagyni elmélet hódított. De szerencsére az embereknél ez nem kizárólagosan meghatározó, lehet rajta változtatni. Csak nem mindig könnyű. Ezért tartom nagy segítségnek a kapcsolat analízist. Persze lehet a nélkül is.
2001.02.28 11:54
Kedves Alma!
Az ötleted szerintem is jó, de nem tudom, nem sért-e szerzõi vagy publikációs jogokat. Talán a legjobb az lenne, ha megkérdeznénk a szerkesztõ Gabit, hogy hogyan lehetne kivitelezni. Az is jó megoldás lenne, ha õ fel tudná rakni mondjuk a publikációk rovatba részletekben... Mi a véleményed?
Kedves Lányok!
Arra gondoltam, leírom ide nektek a saját tapasztalataimat és kétségeimet a kapcsolatanalízissel kapcsolatban. Amikor elõször mentem a foglalkozásra, már kezdtem elbizonytalanodni, valóban szükségem van-e az analízisre, mert ugye már van egy kisfiam, akivel kezdettõl nagyon jó a kapcsolatom, és ezzel a második babámmal meg ösztönösen megtaláltam a kapcsolatot már a fogantatása után pár nappal (errõl írtam is az Ami a szülés elõtt van c. témában). Ezenkívül a környezetem, barátok, sõt, a férjem is szükségtelennek tartotta a kapcsolatanalízist. Én is sokat töprengtem, milyen pluszt fog majd adni ez a foglalkozás, de úgy gondoltam, mindenképp ki szeretném próbálni, elsõsorban egy traumamentes szülés érdekében.
Az elsõ órán máris tapasztaltam a különbséget aközött, amikor én magam foglalkoztam a babával, illetve amikor kapcsolatanalízis keretében történt mindez. Amikor otthon magam próbáltam kapcsolatba lépni a babámmal, akkor csak érzelmeket tudtunk cserélni egymással. Vagyis szeretetet sugároztam felé, és éreztem, hogy õ is visszasugározza ezt énfelém. Ez nagyszerû érzés volt, fõleg, mert TUDTAM, éreztem, hogy a kapcsolat valóban kétirányú, vagyis érzékeltem a babám reakcióit. Volt olyan is, amikor hiába sugároztam a szeretetet felé, neki nem volt kedve válaszolni, így meg tudtam különböztetni azokat az alkalmakat, amikor tényleg reagált a babám azoktól, amikor csak én szerettem volna, ha reagál.
A kapcsolatanalízisen is így kezdtem a kapcsolatfelvételt a babámmal, hogy szeretetet sugároztam felé, és azonnal válaszolt is. Ami megdöbbentett, az az volt, hogy ezúttal gondolatokat is sugárzott felém. Zavarbaejtõ gondolatokat. Megkérdezte például, hogy az apja szereti-e. (Érdekes módon elõzõ este a férjem tett egy olyan kijelentést egy hisztis kifakadásom után, hogy ez a baba miatt van, miatta vagyok ilyen ingerlékeny.) Aztán megkérdezte, egyek vagyunk-e. Hazudni már ilyenkor se szabad a babának, így aztán azt feleltem, nem, de nagyon szeretem, és mindaddig vele maradok, amíg csak akarja, amíg szüksége van rám.
A babának legkésõbb a születésekor meg kell emésztenie, hogy nem azonos az édesanyjával, különben pszichés problémák merülnek fel benne a késõbbiek során. Ha a baba már magzat korában meg tudja emészteni és le tudja küzdeni azt a traumát, amit ez a tény benne óhatatlanul kelt, akkor a szülés megpróbáltatása kevésbé fogja megviselni (nem a születésekor kell még ezzel is megbirkóznia).
Most biztos felmerül bennetek a kérdés, vajon hogyan zajlott ez a kommunikáció a babám és köztem, és honnan tudom, hogy nemcsak saját magammal beszélgettem.
Nehéz ezt szavakkal megfogalmazni, mert a kommunikáció gondolati úton történt. Ha van gondolatátvitel, az ilyen lehet. Én gondolatokat fogtam fel a babám felõl, és saját magam fogalmaztam meg. Sokszor beletelik kis idõ, amíg meg tudom fogalmazni magamban a babám gondolatait. Néha elõször csak érzetek formájában kapom meg, pl. szorongás, felrémlõ képek és reakciók a babámtól, aztán lassan körvonalazódik a valódi mondanivaló, és érzem, amikor helyesen fogtam fel a baba mondanivalóját - mintha pozitív visszajelzést kapnék tõle, hogy igen, ezt akartam mondani, kérdezni.
Hogy nem magammal beszélgetek, arra bizonyíték számomra a babám viselkedése, pl. ezután a trauma után, amit a "nem vagyunk egyek" felfedezése okozott (akkor én még nem éreztem, hogy ez trauma neki), a következõ héten végig nyomott volt a hangulatom, kellemetlenül éreztem magam, szorongásos álmaim voltak, amelyeket semmilyen külsõ hatásra nem tudtam ráfogni.
A következõ foglalkozáson még mindig nem sejtettem, hogy a babám szorongása vetült át belém. Az viszont azonnal feltûnt a kapcsolatfelvételnél, hogy a babám szokatlanul heves ragaszkodással fordult felém. Mintha csimpaszkodott volna a nyakamba, olyan érzelmi vihart zúdítva rám, hogy sírni kezdtem. Ekkor jöttem rá, hogy még nem dolgozta fel, hogy nem vagyunk egyek. Ezen a foglalkozáson végig vígasztaltam õt, és próbáltam erõsíteni az önbizalmát, azt sugalltam felé, hogy õ külön egyéniségként is értékes, pótolhatatlan, szeretetre méltó lény, akit én feltétel nélkül szeretek. Olyan furcsa módon közvetítettem neki ezeket a gondolatokat, mintha én egy tükör lennék, amelyen keresztül õ, a babám láthatja magát, és éreztem, hogy tetszik neki, amit lát, kezdi õ is elfogadni magát. Már nem "csimpaszkodott" annyira, éreztem, hogy gondolkodik, emészti a hallottakat. Sajnos az a foglalkozás nagyon hamar elrepült, és a búcsúzáskor még rémületet éreztem átsuhanni a babám gondolatain, nem szívesen eresztett el.
Utána még pár napig kellemetlen volt a hangulatom, de próbáltam sokat foglalkozni a babával, szeretgettem, játszottam vele, és az egyik reggel arra ébredtem, hogy újra visszaköltözött a derû a pocakomba, és így belém is. A szorongásos álmaim is megszûntek.
A következõ foglalkozás igazolta a megérzésem. Amikor felvettem a kapcsolatot a babámmal, mintha egy lelkileg sokkal érettebb baba lett volna, és már nem ragaszkodott annyira. Ennek nagyon örültem. Látszott rajta, hogy még élvezi is önálló egyéniségét. Elõjött viszont egy újabb kérdéssel, ami ismét zavarba ejtett, mert azt próbáltam magamban is az agyam leghátsó zugába számûzni. Elõször azt a gondolatot közvetítette felém a baba, hogy szeretne olyan okos, ügyes, szép nagyfiú lenni, mint Olivér fiam. Miután megvizsgáltam ezt a gondolatot, és próbáltam rájönni, mi állhat mögötte, megdöbbentem. A babám érzékelte a bennem a nagyfiamról élõ idealizált gyerekképet, és úgy érezte, azt várom el tõle, hogy õ is ilyen legyen, és ha mélyen magamba nézek, igaza is volt (gondolatban korábban már felmerült bennem, hogy mi lesz, ha a második gyermekem nem lesz olyan "tökéletes", mint az elsõ, fogom-e tudni õt ugyanúgy szeretni stb.). Ezen a foglalkozáson megpróbáltam elõször magamban tisztázni õszintén, hogy a babámat feltétel nélkül elfogadom úgy, ahogy van, és nem fogom összehasonlítgatni Olivérrel. Persze ezt mindigis így gondoltam, de más tudatosan így gondolni, és megint más ténylegesen, õszintén, teljes szívbõl el is fogadni és megvalósítani ezt a dolgot. Tehát elõször magamban tisztáztam, mert a baba megérzi, ha nem õszinte gondolatot sugárzunk feléje, hanem "csak mondjuk", amit helyesnek tartunk.
Ezen az órán végül sikerült tudatnom a babámmal, hogy úgy szeretem õt, ahogy van, feltétel nélkül, tiszta szívvel. Ez alkalommal mosolyogva búcsúztunk el egymástól az óra végén.
Azért írtam le ezeket a saját tapasztalatokat, hogy láthassátok, egy nagyon várt, tervezett babának is lehetnek oldásra váró feszültségei, traumái, amirõl az anyuka nem is gondolná, hogy léteznek. És tudunk segíteni a babának ezek feldolgozásában. Én õszintén hiszek benne, hogy ezek a kapcsolatteremtõ órák nem hiábavalóak, és segíteni fogják a babámat abban, hogy traumamentes, kiegyensúlyozott, boldog gyermek lehessen.
Üdv: Krisztina
Az ötleted szerintem is jó, de nem tudom, nem sért-e szerzõi vagy publikációs jogokat. Talán a legjobb az lenne, ha megkérdeznénk a szerkesztõ Gabit, hogy hogyan lehetne kivitelezni. Az is jó megoldás lenne, ha õ fel tudná rakni mondjuk a publikációk rovatba részletekben... Mi a véleményed?
Kedves Lányok!
Arra gondoltam, leírom ide nektek a saját tapasztalataimat és kétségeimet a kapcsolatanalízissel kapcsolatban. Amikor elõször mentem a foglalkozásra, már kezdtem elbizonytalanodni, valóban szükségem van-e az analízisre, mert ugye már van egy kisfiam, akivel kezdettõl nagyon jó a kapcsolatom, és ezzel a második babámmal meg ösztönösen megtaláltam a kapcsolatot már a fogantatása után pár nappal (errõl írtam is az Ami a szülés elõtt van c. témában). Ezenkívül a környezetem, barátok, sõt, a férjem is szükségtelennek tartotta a kapcsolatanalízist. Én is sokat töprengtem, milyen pluszt fog majd adni ez a foglalkozás, de úgy gondoltam, mindenképp ki szeretném próbálni, elsõsorban egy traumamentes szülés érdekében.
Az elsõ órán máris tapasztaltam a különbséget aközött, amikor én magam foglalkoztam a babával, illetve amikor kapcsolatanalízis keretében történt mindez. Amikor otthon magam próbáltam kapcsolatba lépni a babámmal, akkor csak érzelmeket tudtunk cserélni egymással. Vagyis szeretetet sugároztam felé, és éreztem, hogy õ is visszasugározza ezt énfelém. Ez nagyszerû érzés volt, fõleg, mert TUDTAM, éreztem, hogy a kapcsolat valóban kétirányú, vagyis érzékeltem a babám reakcióit. Volt olyan is, amikor hiába sugároztam a szeretetet felé, neki nem volt kedve válaszolni, így meg tudtam különböztetni azokat az alkalmakat, amikor tényleg reagált a babám azoktól, amikor csak én szerettem volna, ha reagál.
A kapcsolatanalízisen is így kezdtem a kapcsolatfelvételt a babámmal, hogy szeretetet sugároztam felé, és azonnal válaszolt is. Ami megdöbbentett, az az volt, hogy ezúttal gondolatokat is sugárzott felém. Zavarbaejtõ gondolatokat. Megkérdezte például, hogy az apja szereti-e. (Érdekes módon elõzõ este a férjem tett egy olyan kijelentést egy hisztis kifakadásom után, hogy ez a baba miatt van, miatta vagyok ilyen ingerlékeny.) Aztán megkérdezte, egyek vagyunk-e. Hazudni már ilyenkor se szabad a babának, így aztán azt feleltem, nem, de nagyon szeretem, és mindaddig vele maradok, amíg csak akarja, amíg szüksége van rám.
A babának legkésõbb a születésekor meg kell emésztenie, hogy nem azonos az édesanyjával, különben pszichés problémák merülnek fel benne a késõbbiek során. Ha a baba már magzat korában meg tudja emészteni és le tudja küzdeni azt a traumát, amit ez a tény benne óhatatlanul kelt, akkor a szülés megpróbáltatása kevésbé fogja megviselni (nem a születésekor kell még ezzel is megbirkóznia).
Most biztos felmerül bennetek a kérdés, vajon hogyan zajlott ez a kommunikáció a babám és köztem, és honnan tudom, hogy nemcsak saját magammal beszélgettem.
Nehéz ezt szavakkal megfogalmazni, mert a kommunikáció gondolati úton történt. Ha van gondolatátvitel, az ilyen lehet. Én gondolatokat fogtam fel a babám felõl, és saját magam fogalmaztam meg. Sokszor beletelik kis idõ, amíg meg tudom fogalmazni magamban a babám gondolatait. Néha elõször csak érzetek formájában kapom meg, pl. szorongás, felrémlõ képek és reakciók a babámtól, aztán lassan körvonalazódik a valódi mondanivaló, és érzem, amikor helyesen fogtam fel a baba mondanivalóját - mintha pozitív visszajelzést kapnék tõle, hogy igen, ezt akartam mondani, kérdezni.
Hogy nem magammal beszélgetek, arra bizonyíték számomra a babám viselkedése, pl. ezután a trauma után, amit a "nem vagyunk egyek" felfedezése okozott (akkor én még nem éreztem, hogy ez trauma neki), a következõ héten végig nyomott volt a hangulatom, kellemetlenül éreztem magam, szorongásos álmaim voltak, amelyeket semmilyen külsõ hatásra nem tudtam ráfogni.
A következõ foglalkozáson még mindig nem sejtettem, hogy a babám szorongása vetült át belém. Az viszont azonnal feltûnt a kapcsolatfelvételnél, hogy a babám szokatlanul heves ragaszkodással fordult felém. Mintha csimpaszkodott volna a nyakamba, olyan érzelmi vihart zúdítva rám, hogy sírni kezdtem. Ekkor jöttem rá, hogy még nem dolgozta fel, hogy nem vagyunk egyek. Ezen a foglalkozáson végig vígasztaltam õt, és próbáltam erõsíteni az önbizalmát, azt sugalltam felé, hogy õ külön egyéniségként is értékes, pótolhatatlan, szeretetre méltó lény, akit én feltétel nélkül szeretek. Olyan furcsa módon közvetítettem neki ezeket a gondolatokat, mintha én egy tükör lennék, amelyen keresztül õ, a babám láthatja magát, és éreztem, hogy tetszik neki, amit lát, kezdi õ is elfogadni magát. Már nem "csimpaszkodott" annyira, éreztem, hogy gondolkodik, emészti a hallottakat. Sajnos az a foglalkozás nagyon hamar elrepült, és a búcsúzáskor még rémületet éreztem átsuhanni a babám gondolatain, nem szívesen eresztett el.
Utána még pár napig kellemetlen volt a hangulatom, de próbáltam sokat foglalkozni a babával, szeretgettem, játszottam vele, és az egyik reggel arra ébredtem, hogy újra visszaköltözött a derû a pocakomba, és így belém is. A szorongásos álmaim is megszûntek.
A következõ foglalkozás igazolta a megérzésem. Amikor felvettem a kapcsolatot a babámmal, mintha egy lelkileg sokkal érettebb baba lett volna, és már nem ragaszkodott annyira. Ennek nagyon örültem. Látszott rajta, hogy még élvezi is önálló egyéniségét. Elõjött viszont egy újabb kérdéssel, ami ismét zavarba ejtett, mert azt próbáltam magamban is az agyam leghátsó zugába számûzni. Elõször azt a gondolatot közvetítette felém a baba, hogy szeretne olyan okos, ügyes, szép nagyfiú lenni, mint Olivér fiam. Miután megvizsgáltam ezt a gondolatot, és próbáltam rájönni, mi állhat mögötte, megdöbbentem. A babám érzékelte a bennem a nagyfiamról élõ idealizált gyerekképet, és úgy érezte, azt várom el tõle, hogy õ is ilyen legyen, és ha mélyen magamba nézek, igaza is volt (gondolatban korábban már felmerült bennem, hogy mi lesz, ha a második gyermekem nem lesz olyan "tökéletes", mint az elsõ, fogom-e tudni õt ugyanúgy szeretni stb.). Ezen a foglalkozáson megpróbáltam elõször magamban tisztázni õszintén, hogy a babámat feltétel nélkül elfogadom úgy, ahogy van, és nem fogom összehasonlítgatni Olivérrel. Persze ezt mindigis így gondoltam, de más tudatosan így gondolni, és megint más ténylegesen, õszintén, teljes szívbõl el is fogadni és megvalósítani ezt a dolgot. Tehát elõször magamban tisztáztam, mert a baba megérzi, ha nem õszinte gondolatot sugárzunk feléje, hanem "csak mondjuk", amit helyesnek tartunk.
Ezen az órán végül sikerült tudatnom a babámmal, hogy úgy szeretem õt, ahogy van, feltétel nélkül, tiszta szívvel. Ez alkalommal mosolyogva búcsúztunk el egymástól az óra végén.
Azért írtam le ezeket a saját tapasztalatokat, hogy láthassátok, egy nagyon várt, tervezett babának is lehetnek oldásra váró feszültségei, traumái, amirõl az anyuka nem is gondolná, hogy léteznek. És tudunk segíteni a babának ezek feldolgozásában. Én õszintén hiszek benne, hogy ezek a kapcsolatteremtõ órák nem hiábavalóak, és segíteni fogják a babámat abban, hogy traumamentes, kiegyensúlyozott, boldog gyermek lehessen.
Üdv: Krisztina
2001.03.01 10:43
Kedves Saci!
26 hetes terhesen voltam elõször analízisen, vagyis eddig három alkalommal voltam, mert heti egyszer járok. Kb. 3 és fél hónapot fogok így járni összesen. Vannak esti idõpontok is, pl. van, aki este 8-ra jár.
Kedves Lara!
Örülök, hogy érdekesnek találtad, szívesen osztom meg veletek a tapasztalataimat.
Üdv: Krisztina
26 hetes terhesen voltam elõször analízisen, vagyis eddig három alkalommal voltam, mert heti egyszer járok. Kb. 3 és fél hónapot fogok így járni összesen. Vannak esti idõpontok is, pl. van, aki este 8-ra jár.
Kedves Lara!
Örülök, hogy érdekesnek találtad, szívesen osztom meg veletek a tapasztalataimat.
Üdv: Krisztina
2001.03.01 11:41
Sziasztok!
Nagyon orulok Krosztina, hogy vegre olvashattam az orakrol! Nagyon irigyellek, es nagyon szivesen elmennek en is, ha lenne ra lehetosegem, annak ellenere, hogy sokallom az arat. Nagyon szuper jo dolog lehet!
Kata! Nagyon sokszor irtam mar mailt, de te nem valaszoltal. Mi az oka? Nem merek mar irni, mert nem szeretnem, ha zaklatasnak venned. Varom leveled!
Moni
Nagyon orulok Krosztina, hogy vegre olvashattam az orakrol! Nagyon irigyellek, es nagyon szivesen elmennek en is, ha lenne ra lehetosegem, annak ellenere, hogy sokallom az arat. Nagyon szuper jo dolog lehet!
Kata! Nagyon sokszor irtam mar mailt, de te nem valaszoltal. Mi az oka? Nem merek mar irni, mert nem szeretnem, ha zaklatasnak venned. Varom leveled!
Moni
2001.03.06 18:45
Sziasztok!
A mai élményemet mindenképpen szeretném megosztani veletek, szerintem nagyon tanulságos! Most járunk a 26. héten, lassan két hónapj járunk analízisbe, nagyon szépen alakul a kommunikáció köztem és Bogyóka között, vannak kellemes és nehéz részei is, de nagyon hasznosnak érzem a Raffai doktornál töltött órákat.
Szóval, ma is éppen valami nyugömrol beszéltünk Bogyókával és Raffai doktor egy nagyon jókor jött mondattal új irányt adott a baba és a köztem áramló érzéseknek, szószerint azt mondta: "Mondja meg neki, hogy nem kell a maga összes nehéz érzését neki is átélnie." ezt megmondtam neki, mire o teljesen elképedt: hogyhogy nem, hát o mi mást érezhetne, mint én. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy o nem én vagyok (ismeros, Krisztina?), o két emberbol lett, belolem és az Apukájából, és lehet, hogy most csak engem érzékel intenzíven, de fontos lenne, hogy felfedezze magában mindazt, ami az Apukájából van benne. Kérte, hogy meséljek neki Apáról, néhány kedves vonását elmeséltem és úgy lett vége az órának, hogy Bogyóka próbálta ezeket befogadni. Nagyon nagy élmény volt így ott hagyni ot,látni, ahogy gondolkodik és biztos vagyok benne, hogy megtalálja a helyes választ a benne felmerülo kérdésekre és nagyon várom, hogy jövo kedden újra beszélhessünk errol.
Kata
A mai élményemet mindenképpen szeretném megosztani veletek, szerintem nagyon tanulságos! Most járunk a 26. héten, lassan két hónapj járunk analízisbe, nagyon szépen alakul a kommunikáció köztem és Bogyóka között, vannak kellemes és nehéz részei is, de nagyon hasznosnak érzem a Raffai doktornál töltött órákat.
Szóval, ma is éppen valami nyugömrol beszéltünk Bogyókával és Raffai doktor egy nagyon jókor jött mondattal új irányt adott a baba és a köztem áramló érzéseknek, szószerint azt mondta: "Mondja meg neki, hogy nem kell a maga összes nehéz érzését neki is átélnie." ezt megmondtam neki, mire o teljesen elképedt: hogyhogy nem, hát o mi mást érezhetne, mint én. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy o nem én vagyok (ismeros, Krisztina?), o két emberbol lett, belolem és az Apukájából, és lehet, hogy most csak engem érzékel intenzíven, de fontos lenne, hogy felfedezze magában mindazt, ami az Apukájából van benne. Kérte, hogy meséljek neki Apáról, néhány kedves vonását elmeséltem és úgy lett vége az órának, hogy Bogyóka próbálta ezeket befogadni. Nagyon nagy élmény volt így ott hagyni ot,látni, ahogy gondolkodik és biztos vagyok benne, hogy megtalálja a helyes választ a benne felmerülo kérdésekre és nagyon várom, hogy jövo kedden újra beszélhessünk errol.
Kata
2001.03.07 09:42
Lányok!
Ezek a dolgok amiket leírtok csodálatosak!! Nagyon sajnálom, hogy én kimaradtam belole. Fantasztikus élmény lehet, bár gondolom, kell, hogy az ember higyen benne, fogékony legyen rá. Azért elgondolkoztatott a dolog, hogy vajon mennyire fog még az ember beavatkozni a természet rendjébe. Még anyukáink idejében sem nagyon ismerték pl. az UH, a koraszülöttek ellátásáról nem is beszélve. Mennyi életet mentettek meg ezek a módszerek! És most itt van ez az analízis dolog, amely ugyan lelki, de mégis hihetetlen, hogy kapcsolatot lehet létesíteni egy 26. hetes magzattal. Vajon meddig fog még ez fejlodni, mi vár ránk a jövoben?! Mindenesetre én is kipróbálnám, ártani szerintem semmiképpen nem árthat! Talán a második babánál már teljesen elterjedt módszer lesz.
Sziasztok Évi
Ezek a dolgok amiket leírtok csodálatosak!! Nagyon sajnálom, hogy én kimaradtam belole. Fantasztikus élmény lehet, bár gondolom, kell, hogy az ember higyen benne, fogékony legyen rá. Azért elgondolkoztatott a dolog, hogy vajon mennyire fog még az ember beavatkozni a természet rendjébe. Még anyukáink idejében sem nagyon ismerték pl. az UH, a koraszülöttek ellátásáról nem is beszélve. Mennyi életet mentettek meg ezek a módszerek! És most itt van ez az analízis dolog, amely ugyan lelki, de mégis hihetetlen, hogy kapcsolatot lehet létesíteni egy 26. hetes magzattal. Vajon meddig fog még ez fejlodni, mi vár ránk a jövoben?! Mindenesetre én is kipróbálnám, ártani szerintem semmiképpen nem árthat! Talán a második babánál már teljesen elterjedt módszer lesz.
Sziasztok Évi
2001.03.07 10:13
Sziasztok!
Amin én mindig kicsit kiakadok, az az, amit az óra végérõl írtok. Hogy így meg úgy hagytam ott, búcsúztam el tõle. Ez egy olyan része az egésznek, amit még mindig nem értek. MÉrt hagynátok õt ott? A kapcsolat -már több óra után akár- Raffai nélkül nem mûködne? Krisztina arról beszélt, hogy neki ez elõtte is volt, csak változott, mélyült, komplexebb lett. De ha Raffainak van valami technikája, azt nem lehet megtanulni? Tudom, nem szeretitek az Agykontrollos hasonlítgatásokat, de egy olyan módszerrel önállóan, külsõ segítség nélkül is boldogul egy idõ után az ember. Szóval én azon akadok mindig ki, hogy ez mért egy otthagyás, elköszönés, mért kell, hogy vége legyen attól, hogy Raffaitól elmentek?
Ildi
Amin én mindig kicsit kiakadok, az az, amit az óra végérõl írtok. Hogy így meg úgy hagytam ott, búcsúztam el tõle. Ez egy olyan része az egésznek, amit még mindig nem értek. MÉrt hagynátok õt ott? A kapcsolat -már több óra után akár- Raffai nélkül nem mûködne? Krisztina arról beszélt, hogy neki ez elõtte is volt, csak változott, mélyült, komplexebb lett. De ha Raffainak van valami technikája, azt nem lehet megtanulni? Tudom, nem szeretitek az Agykontrollos hasonlítgatásokat, de egy olyan módszerrel önállóan, külsõ segítség nélkül is boldogul egy idõ után az ember. Szóval én azon akadok mindig ki, hogy ez mért egy otthagyás, elköszönés, mért kell, hogy vége legyen attól, hogy Raffaitól elmentek?
Ildi
2001.03.07 11:13
Kedves Ildi és Kriszta!
Korábban már leírtam a választ a most felvetett kérdésetekre, de most megpróbálom újra megmagyarázni.
Az elköszönés természetes, hogy megtörténik, miért, Ildi, te például nem köszönsz el a gyermekeidtõl, ha elmégy valahová nélkülük, annak ellenére, hogy nem hagyod igaziból magukra õket, tudják, hogy visszajössz? A kapcsolatanalízises kapcsolatfelvétel olyan intenzív és olyan sok energiát igényel, hogy képtelenség lenne megszakítás nélkül, folyamatosan csinálni, így aztán szükségszerû az elköszönés is az óra végén. Nem értem, ez miért tûnik oly negatívnak a számotokra.
Hogy miért csak az analitikus jelenlétében sikerül ilyen mély és kommunikatív kapcsolatot felvenni a babánkkal, arra egyszerû a válasz: ugyanis az analitikus nemcsak passzívan üldögél az órák alatt, és bezsebeli a pénzt a semmiért, hanem intenzíven részt vesz a foglalkozásban, koncentrál, segít, ha kell irányít, támogatja a kommunikációt, átsegít a problémás pontokon, olyan "erõteret" teremt, amelyben mélyebb kommunikáció jöhet létre az anya és magzata között. Mindezt természetesen megfelelõ képzettséggel a háta mögött teszi. Ilyen erõvel megkérdõjelezhetnétek a pszichológus munkáját is, mondván, miért nem tanulhatja meg a kedves páciens egyedül a technikát, amit a pszichológusa alkalmaz. Ugye, most már érzitek a különbséget az agykontroll és a kapcsolatanalízis között?
De ha úgy is lenne, ahogy írjátok, hogy elsajátítható a technika (ami egyébként elképzelhetõ, de a fent leírtak miatt mégsem lehet teljesen olyan mint a képzett szakember irányításával végzett kapcsolatanalízis), akkor például miért nem kritizáljátok hasonlóképp az aerobic edzõket, akik drága pénzért csupán annyit nyújtanak, hogy velük együtt tornázhatsz, ha perkálsz nekik. Nem lenne egyszerûbb otthon egyedül csinálni a gyakorlatokat? Akkor miért jár ennyi ember aerobicra? És miért nem tesz rájuk rosszmájú megjegyzést senki? És mi a helyzet a nyelviskolákkal? Miért nem tanul mindenki könyvbõl meg kazettáról nyelveket? És még sorolhatnám. Mindenki a számára leghatékonyabb még elfogadható megoldást választja, és amíg egy szolgáltatásra van kereslet (amit nem gyõzök eléggé hangoztatni), addig annak megvan a létjogosultsága is, amit lehet ugyan kritizálni, csak éppen teljesen értelmetlen.
Üdv: Krisztina
Üdv: Krisztina
Korábban már leírtam a választ a most felvetett kérdésetekre, de most megpróbálom újra megmagyarázni.
Az elköszönés természetes, hogy megtörténik, miért, Ildi, te például nem köszönsz el a gyermekeidtõl, ha elmégy valahová nélkülük, annak ellenére, hogy nem hagyod igaziból magukra õket, tudják, hogy visszajössz? A kapcsolatanalízises kapcsolatfelvétel olyan intenzív és olyan sok energiát igényel, hogy képtelenség lenne megszakítás nélkül, folyamatosan csinálni, így aztán szükségszerû az elköszönés is az óra végén. Nem értem, ez miért tûnik oly negatívnak a számotokra.
Hogy miért csak az analitikus jelenlétében sikerül ilyen mély és kommunikatív kapcsolatot felvenni a babánkkal, arra egyszerû a válasz: ugyanis az analitikus nemcsak passzívan üldögél az órák alatt, és bezsebeli a pénzt a semmiért, hanem intenzíven részt vesz a foglalkozásban, koncentrál, segít, ha kell irányít, támogatja a kommunikációt, átsegít a problémás pontokon, olyan "erõteret" teremt, amelyben mélyebb kommunikáció jöhet létre az anya és magzata között. Mindezt természetesen megfelelõ képzettséggel a háta mögött teszi. Ilyen erõvel megkérdõjelezhetnétek a pszichológus munkáját is, mondván, miért nem tanulhatja meg a kedves páciens egyedül a technikát, amit a pszichológusa alkalmaz. Ugye, most már érzitek a különbséget az agykontroll és a kapcsolatanalízis között?
De ha úgy is lenne, ahogy írjátok, hogy elsajátítható a technika (ami egyébként elképzelhetõ, de a fent leírtak miatt mégsem lehet teljesen olyan mint a képzett szakember irányításával végzett kapcsolatanalízis), akkor például miért nem kritizáljátok hasonlóképp az aerobic edzõket, akik drága pénzért csupán annyit nyújtanak, hogy velük együtt tornázhatsz, ha perkálsz nekik. Nem lenne egyszerûbb otthon egyedül csinálni a gyakorlatokat? Akkor miért jár ennyi ember aerobicra? És miért nem tesz rájuk rosszmájú megjegyzést senki? És mi a helyzet a nyelviskolákkal? Miért nem tanul mindenki könyvbõl meg kazettáról nyelveket? És még sorolhatnám. Mindenki a számára leghatékonyabb még elfogadható megoldást választja, és amíg egy szolgáltatásra van kereslet (amit nem gyõzök eléggé hangoztatni), addig annak megvan a létjogosultsága is, amit lehet ugyan kritizálni, csak éppen teljesen értelmetlen.
Üdv: Krisztina
Üdv: Krisztina
2001.03.07 12:35
Krisztina!
Ne fogj fel ennyire tragikusan minden kérdést! Az, hogy valamit nem értek, és ezért kérdezek, azt nem kéne mindjárt támadásnak érezni!
Én olyasmira gondoltam, mint magyarázat (magamtól), hogy ez olyasmi, mint a hipnózis, ami ugyebár nem megy egyedül, kell hozzá egy hipnotizõr. És végül is valami hasonló a válasz, hogy segít megteremteni a megfelelõ légkört.
(u.i.(ez már off-topic):ami a nyelviskolát meg az aerobikot illeti: hát nem is költök egyikre sem... ami nem jelenti azt, hogy nem tanulok(tam) nyelveket, sem azt, hogy nem mozgok, legfeljebb mindkettõvel úgy vagyok, hogy nem reális az ár meg az eredmény. Ja, pontosítok, a fiam esetében momentán költök nyelviskolára, és éppen kezdem megbánni)
u.i.2:én valahol éppen azt keresem a dologban, hogy elvileg tök szép, és tök jó, és ha lenne még egy gyerekem, esetleg lenne kedvem kipróbálni, de biztos vagyok benne, hogy sem én, sem a párom nem vállalnánk az anyagiakat. Ezért természetesen keresem az utat, módot, a tudást, hogy mi kellhet egy ilyenhez.
ILdi
Ne fogj fel ennyire tragikusan minden kérdést! Az, hogy valamit nem értek, és ezért kérdezek, azt nem kéne mindjárt támadásnak érezni!
Én olyasmira gondoltam, mint magyarázat (magamtól), hogy ez olyasmi, mint a hipnózis, ami ugyebár nem megy egyedül, kell hozzá egy hipnotizõr. És végül is valami hasonló a válasz, hogy segít megteremteni a megfelelõ légkört.
(u.i.(ez már off-topic):ami a nyelviskolát meg az aerobikot illeti: hát nem is költök egyikre sem... ami nem jelenti azt, hogy nem tanulok(tam) nyelveket, sem azt, hogy nem mozgok, legfeljebb mindkettõvel úgy vagyok, hogy nem reális az ár meg az eredmény. Ja, pontosítok, a fiam esetében momentán költök nyelviskolára, és éppen kezdem megbánni)
u.i.2:én valahol éppen azt keresem a dologban, hogy elvileg tök szép, és tök jó, és ha lenne még egy gyerekem, esetleg lenne kedvem kipróbálni, de biztos vagyok benne, hogy sem én, sem a párom nem vállalnánk az anyagiakat. Ezért természetesen keresem az utat, módot, a tudást, hogy mi kellhet egy ilyenhez.
ILdi
2001.03.07 12:52
Szia Krisztina! Tudod, hogy viccnek szántam, hogy csak azért kell elköszönni...
Egyébként hosszú távon szerintem igenis az a cél, hogy az ember maga megtanulja felvenni a kapcsolatot saját magával, belsöbb érzéseivel.
Remélem, ti sem hagyjátok abba szülés után sem a kapcsolatfelvételt se magatokkal, se a babával.
Mert ez viszont, a figyelem, a megértés (saját magunké és a gyerekeinké, akiket az életben még jó darabig támogatunk) tényleg egy fontos dolog. Nemcsak a terhesség alatt!!! Akinek megy magától, annak jó, akinek nem annyira megy, annak érdemes megpróbálni megtanulni.
Szia, és ne vedd a szívedre hogy itt vitatkozgatunk!!!!!
Kriszta
Egyébként hosszú távon szerintem igenis az a cél, hogy az ember maga megtanulja felvenni a kapcsolatot saját magával, belsöbb érzéseivel.
Remélem, ti sem hagyjátok abba szülés után sem a kapcsolatfelvételt se magatokkal, se a babával.
Mert ez viszont, a figyelem, a megértés (saját magunké és a gyerekeinké, akiket az életben még jó darabig támogatunk) tényleg egy fontos dolog. Nemcsak a terhesség alatt!!! Akinek megy magától, annak jó, akinek nem annyira megy, annak érdemes megpróbálni megtanulni.
Szia, és ne vedd a szívedre hogy itt vitatkozgatunk!!!!!
Kriszta
2001.03.07 22:48
Szia Kata, Krisztina!
Nagyon örülök, köszönöm, hogy megosztjátok tapasztalataitokat velünk, engem nagyon érdekel ez az egész, mindig elolvason ezt a rovatot. Dr. Raffai írt egy cikksorozatot a Baba-magazin 1998 végi, 1999-es számaiban, ott is közöl konkrét példákat, és leírja, hogy a világ mely részein milyen vizsgálatokat végeztek a kutatók.
Ezzel kapcsolatban engem nagyon érdekelne valami, amire az eddigi cikkekböl nam kaptam választ: vajon a születés fáj a babának? És ha a szülés során a mama fájdalomcsillapítót kér és kap, az milyen hatással van a baba lelki életére? Szóba került már ilyesmi egy ilyen analízis alkalmával? Érdekelne, hogy dr. Raffai mit gondol erröl. Ha nem túl nagy kérés, megkérdeznétek öt alkalomadtán?
Köszi, Trixy
Nagyon örülök, köszönöm, hogy megosztjátok tapasztalataitokat velünk, engem nagyon érdekel ez az egész, mindig elolvason ezt a rovatot. Dr. Raffai írt egy cikksorozatot a Baba-magazin 1998 végi, 1999-es számaiban, ott is közöl konkrét példákat, és leírja, hogy a világ mely részein milyen vizsgálatokat végeztek a kutatók.
Ezzel kapcsolatban engem nagyon érdekelne valami, amire az eddigi cikkekböl nam kaptam választ: vajon a születés fáj a babának? És ha a szülés során a mama fájdalomcsillapítót kér és kap, az milyen hatással van a baba lelki életére? Szóba került már ilyesmi egy ilyen analízis alkalmával? Érdekelne, hogy dr. Raffai mit gondol erröl. Ha nem túl nagy kérés, megkérdeznétek öt alkalomadtán?
Köszi, Trixy
2001.03.08 19:27
Szia, Trixy, én szívesen megkérdezem jövo héten kedden, akkor megyek hozzá legközelebb. Egyébként ha jól tudom, a Freud-féle alap-pszichoanalízis egyik fontos eleme, hogy a születést traumának fogja fel, ez derül ki a páciensei legkorábbi élményeinek feldolgozásából, és ennek a traumának egyik elme az anyától való elszakadás, a másik pedig a fizikai "küzdelem", már ha ekként éli meg a születést az ember. (Egyébként amirol én itt nagyban titokzatoskodom a saját élményeimmel kapcsoltaban az én születésélményemmel kapcsoltaos traumámból ered...)Szóval számomra az analízis legfontosabb célja az, hogy a babát felkészítsem a születésre és ezzel megkönnyítsem neki fizikailag is ezt a kemény munkát. Raffai könyvében és publikációiban is írja, hogy az analízises babáknál nem nagyon fordul elo köldökzsinórba gabalyodás, beszorulás és egyéb nehézség a születés során. És ez pontosan attól van, hogy elore "megtanítjuk" nekik, hogy mit és hogyan csináljanak. Azért majd kedden rákérdezek, jó?
A fájdalomcsillapítóról csak sejtéseim vannak, úgyhogy azt is megkérdezem.
Kata
A fájdalomcsillapítóról csak sejtéseim vannak, úgyhogy azt is megkérdezem.
Kata
2001.03.11 15:07
OK Kata, akkor irok eddigi elmenyeimröl, bar eddig nem tettem, mert egy kicsit elment a kedvem a topictol.
Tehat en meg csak 3 alkalommal voltam babaanalizisen, mindezt 4 het alatt, tehat nem tul sürün, es a picurkam meg csak 17. hetes.
A mi eddigi kapcsolatunk nem szavakban megfogalmazodo kommunikacio volt, hanem en elöttem jelentek meg kepek, kepzetek. Mindig mondom is R.-nek, hogy lehet, hogy csak azert, mert különbözö könyvekben lathattam ilyesmi kepeket? Ö szerinte viszont az ilyen racionalis ellenörzö gondolatokat mindig ki kell zarni, es ami kep jön, az a baba es az en közremüködesünk eredmenye, vagyis csak azt lathatom, amit a baba is lattatni akar. Az elsö alkalommal a mehem egy elkülönült kis gömbkent jelent meg, amely leginkabb homalyos volt, nehol pedig atsejlett rajta nemi testszerü dolog, bar ezt nem lattam pontosan. Mindenestre ezt simogattam, közben es elötte pedig fizikai bizsergest erztem ugyanott. R. szerint ezt azert lathattam igy, mert a baba mar hagyta magat elkülönült lenykent lattatni, vagyis mar feldolgozta azt, hogy mi ket külön leny vagyunk.
Masodik alkalkommal megint bejött ez a gömb, homalyos volt, aztan kezdtem egy bizonyos reszen belatni a belsejebe. Es lattam egy kis edes bebi pofit, meg orrocskat, de olyan közelröl, hogy semmi mast nem is lattam. Aztan boldogan ram mosolygott. A tovabbi test reszeit nem igen lattam, bar kesöbb az arcat szinte teljesen. A vege fele meg röviden lattam az egesz testet egy picit, a labai fel voltak "hajtva" es mintha a nemet is lattam volna. De ebben nem vagyok biztos. Ezt amugy meg nem tudom mas forrasbol (UH-rol). Aztan egyszer csak mintha elaludt volna, en meg bekesen vele voltam. A 3. alklalommal egy kis idö utan megint ugyanitt folytatodott a dolog, lattam a gömböt, ami egy foltban nem volt csak homalyos, es ott belattam az arcocskajara. Lattam, ogy figyel. En persze gondolatban beszelek hozza, de meg sosem ereztem az ö gondolatai megfogalmazodasat. Kesöbb a gömb egy masik resze valt atlatszova, ott pedig lattam a labacskait. Mindeközben fizikailag is ereztem olyan kis tapogato mozgasokat, amilyeneket maskor is szoktam. A testet egeszben viszont nem lattam. Megölelgettem, aztan kesöbb egyszer az egesz testet egyben lattam mar. Ez alkalommal eddig meg nem mosolygott, de aztan hirtelen elvigyorodott, es a ket kezet 2x kinyujtotta elöre es kitarta a tenyereit. Eközben minden olyan napsütötte szint öltött. Aztan megöleltem, megfogtam a kis kezeit. Kesöbb elkomorodott, es szinte teljesen elhomalyosodott a gömb. R. szerint azert, mert tudja, hogy csak 2 het mulva jövök ujra. Hat en nem tudom. Mindenesetre mondtam neki, hogy ö mindig velem van es talan közben is tudunk kapcsolatot teremteni.
Szoval ezeket lattam eddig, de racionalis agyammal sosem vagyok teljesen biztos, hogy ez valoban igy törtent, vagy pedig a sok olvasott könyv, latott kep hatasa alapjan latom mindezt. Kerdezetem R.-t, hogy en miert nem tudok vele tenylegesen kommunikalni, mint masok, nem csak latni öt. R. szerint talan, mert ritkan jarok, es lehet, hogy fogok tudni, lehet, hogy sosem...
En az egeszet kiserletkent kezdtem el, nyitott vagyok barmilyen tapasztalatra, meglatjuk, mi lesz, bar az igaz, hogy az egyes foglalkozasokon mindig egy kicsit tovabb jutunk.
Hat ennyi.
Cili2
Tehat en meg csak 3 alkalommal voltam babaanalizisen, mindezt 4 het alatt, tehat nem tul sürün, es a picurkam meg csak 17. hetes.
A mi eddigi kapcsolatunk nem szavakban megfogalmazodo kommunikacio volt, hanem en elöttem jelentek meg kepek, kepzetek. Mindig mondom is R.-nek, hogy lehet, hogy csak azert, mert különbözö könyvekben lathattam ilyesmi kepeket? Ö szerinte viszont az ilyen racionalis ellenörzö gondolatokat mindig ki kell zarni, es ami kep jön, az a baba es az en közremüködesünk eredmenye, vagyis csak azt lathatom, amit a baba is lattatni akar. Az elsö alkalommal a mehem egy elkülönült kis gömbkent jelent meg, amely leginkabb homalyos volt, nehol pedig atsejlett rajta nemi testszerü dolog, bar ezt nem lattam pontosan. Mindenestre ezt simogattam, közben es elötte pedig fizikai bizsergest erztem ugyanott. R. szerint ezt azert lathattam igy, mert a baba mar hagyta magat elkülönült lenykent lattatni, vagyis mar feldolgozta azt, hogy mi ket külön leny vagyunk.
Masodik alkalkommal megint bejött ez a gömb, homalyos volt, aztan kezdtem egy bizonyos reszen belatni a belsejebe. Es lattam egy kis edes bebi pofit, meg orrocskat, de olyan közelröl, hogy semmi mast nem is lattam. Aztan boldogan ram mosolygott. A tovabbi test reszeit nem igen lattam, bar kesöbb az arcat szinte teljesen. A vege fele meg röviden lattam az egesz testet egy picit, a labai fel voltak "hajtva" es mintha a nemet is lattam volna. De ebben nem vagyok biztos. Ezt amugy meg nem tudom mas forrasbol (UH-rol). Aztan egyszer csak mintha elaludt volna, en meg bekesen vele voltam. A 3. alklalommal egy kis idö utan megint ugyanitt folytatodott a dolog, lattam a gömböt, ami egy foltban nem volt csak homalyos, es ott belattam az arcocskajara. Lattam, ogy figyel. En persze gondolatban beszelek hozza, de meg sosem ereztem az ö gondolatai megfogalmazodasat. Kesöbb a gömb egy masik resze valt atlatszova, ott pedig lattam a labacskait. Mindeközben fizikailag is ereztem olyan kis tapogato mozgasokat, amilyeneket maskor is szoktam. A testet egeszben viszont nem lattam. Megölelgettem, aztan kesöbb egyszer az egesz testet egyben lattam mar. Ez alkalommal eddig meg nem mosolygott, de aztan hirtelen elvigyorodott, es a ket kezet 2x kinyujtotta elöre es kitarta a tenyereit. Eközben minden olyan napsütötte szint öltött. Aztan megöleltem, megfogtam a kis kezeit. Kesöbb elkomorodott, es szinte teljesen elhomalyosodott a gömb. R. szerint azert, mert tudja, hogy csak 2 het mulva jövök ujra. Hat en nem tudom. Mindenesetre mondtam neki, hogy ö mindig velem van es talan közben is tudunk kapcsolatot teremteni.
Szoval ezeket lattam eddig, de racionalis agyammal sosem vagyok teljesen biztos, hogy ez valoban igy törtent, vagy pedig a sok olvasott könyv, latott kep hatasa alapjan latom mindezt. Kerdezetem R.-t, hogy en miert nem tudok vele tenylegesen kommunikalni, mint masok, nem csak latni öt. R. szerint talan, mert ritkan jarok, es lehet, hogy fogok tudni, lehet, hogy sosem...
En az egeszet kiserletkent kezdtem el, nyitott vagyok barmilyen tapasztalatra, meglatjuk, mi lesz, bar az igaz, hogy az egyes foglalkozasokon mindig egy kicsit tovabb jutunk.
Hat ennyi.
Cili2
2001.03.11 20:53
sziasztok!
Névtelenul irok, mert ennyi elozmény után nem akarom, hogy engem is letorkoljatok.
Tul vagyok egy vetélésen , és azon ritka nok kozé tartozom, akik nem akarnak gyereket. Sosem értettem, miért hiányzik belolem az anyaság utáni vágy, ezért résztvettem tobb regresszios ulésen, ahol sikerult kideriteni, hogy elozo életeimben tortént traumák okozzák az elutasitást. Az ulések nagyon hasonlitottak arra, amiket R.-nál tapasztaltak a lányok, csak én magamat láttam, nem a gyermekemet. A pocaklakoknak is megvan a lelkuk, fuggetlenul attol, hisz-e valaki a lélekvándorlásban, vagy sem.
Miota tudom, hogy a lélekkel felveheto a kapcsolat, kértem az analitikust, hogy beszéhessek a magzattal, aki elhagyott. A baba azt mondta, hogy ha felkészulok a fogadására, és akarni fogom ot, akkor nem hagy el. Azota igyekszem nagyon +-an gondolni rá, illetve a terhességre és fél év alatt eljutottam oda, hogy szeretnék megprobálkozni a terhességgel.
Nem tartozik ugyan szorosan ide, amit leirtam, de hagyjátok meg minden embernek a lehetoséget ahhoz, hogy megismerkedjen a leendo babájával, és vele egyut saját magával is, hiszen ha nem lenne ez a lehetoség, talán én sem adhatnék életet egy uj jovevénynek.
A vetélésemnek semmi szervi oka nem volt, azok kozé tartozott, amire azt mondják az orvrsok, hogy elofordul mindenkivel az ilyen.
Koszonom, hogy meghallgattatok. J
Névtelenul irok, mert ennyi elozmény után nem akarom, hogy engem is letorkoljatok.
Tul vagyok egy vetélésen , és azon ritka nok kozé tartozom, akik nem akarnak gyereket. Sosem értettem, miért hiányzik belolem az anyaság utáni vágy, ezért résztvettem tobb regresszios ulésen, ahol sikerult kideriteni, hogy elozo életeimben tortént traumák okozzák az elutasitást. Az ulések nagyon hasonlitottak arra, amiket R.-nál tapasztaltak a lányok, csak én magamat láttam, nem a gyermekemet. A pocaklakoknak is megvan a lelkuk, fuggetlenul attol, hisz-e valaki a lélekvándorlásban, vagy sem.
Miota tudom, hogy a lélekkel felveheto a kapcsolat, kértem az analitikust, hogy beszéhessek a magzattal, aki elhagyott. A baba azt mondta, hogy ha felkészulok a fogadására, és akarni fogom ot, akkor nem hagy el. Azota igyekszem nagyon +-an gondolni rá, illetve a terhességre és fél év alatt eljutottam oda, hogy szeretnék megprobálkozni a terhességgel.
Nem tartozik ugyan szorosan ide, amit leirtam, de hagyjátok meg minden embernek a lehetoséget ahhoz, hogy megismerkedjen a leendo babájával, és vele egyut saját magával is, hiszen ha nem lenne ez a lehetoség, talán én sem adhatnék életet egy uj jovevénynek.
A vetélésemnek semmi szervi oka nem volt, azok kozé tartozott, amire azt mondják az orvrsok, hogy elofordul mindenkivel az ilyen.
Koszonom, hogy meghallgattatok. J
2001.03.12 00:01
Sziasztok Lányok,
Ma végre sikerült végigolvasnom a topicot, eközben eszembe jutott valami.
Én most homeopátiás tanfolyamra járok ( ezzel kapcsolatban írtam is máshova ). Ez egy teljesen laikusoknak indított tanfolyam. Az egésznek nem is lenne köze ehhez a témához, ha pénteken nem vettem volna egy könyvet, aminek a címe " Az anya lelkiállapotának rezdülései a születendő gyermekére ", irta Dr. Farokh J. Master. Nagyvonalakban olvastam csak bele, hisz most éppen nem aktuális a téma nálam. Már az elején van egy érdekes gondolat. Azt irja, hogy az ember már születése elött átél bizonyos érzelmeket anyján keresztül, melyek hatással lesznek születése utáni életére. Mivel a homeopátia felfogása szerint a betegségeket bizonyos etiológiai tényezök váltják ki ( pl. hüvös idő, nedvesség, különféle lelkiállapotok átélése és ennek pozitiv vagy negatív hatásai stb. ) ez hatással lehet a születendő gyermekre is. Mivel az anya lelkiállapotait a gyermek teljes testével és tudatával felfogja ( ebben nem volt vita, úgye ? ) ez hajamossá teheti őt különféle betegséggekkel való hajlamra is. Ezért az író szerint a terhesség alatti pozitiv terápia jó hatást fejt ki a magzat fejlődésére. Természetesen ő a homeopátiás terápiára gondolt, de szerintem valahol a kettő összefügg. ( Mivel mindkét módszer a lelki válságok átsegítésén fáradozik, jól értem ? ) Írta a szerző is, hogy a születés trauma a babának, erre is javasol egy szert, amivel ez könnyebben " levezethetö ". Illetve azt irja, hogy a tervezett terhességek elötti fél évben el lehet(ne) kezdeni egy alkati terápiát ( lelki szférában és homeopátiás gyógyszerekkel ), ami sokat segithet.
Ezután a könyben vagy inkább füzetben - mert az egész 50 oldal - különböző lelki alkatokat ir le, amikre különféle szerek javaltak. Ez egy kicsit száraz és úgy érzem többet mond egy orvosnak, mint egy laikusnak bár érdekes.
Kaptunk egy listát is, amin homeopátiával foglalkozó orvosok vannak, közöttük egy nőgyógyász is van. Ha valakit érdekel leírhatom a nevét és telefonszámát.
Ne haragudjatok, hogy ide irtam ezt, de végigolvasván a topicot, úgy érzem idekívánkozott ez is.
Persze én nem vagyok orvos és még nem próbáltam se az analízist, se a homeopátiás kezelést, de a következő terhességem alkalmával biztosan alkalmazni fogom, mert úgy gondolom ezzel csak jót tehetek a babámnak és magamnak is.
Persze pénzbe kerül, de mindenért fizetni kell, nem ? Ha nekem "ez" kell akkor "ezt" veszem meg, hisz szükségem van rá.
Nem vagyunk tele pénzzel mi sem, de majd valamin megspórolom. Pl. nem veszek új babaholmikat, hisz a használt is megteszi, ha a gyermekem testi, lelki fejlődése jobb lesz ettől. Azt hiszem ezzel jelentős költségeket tudnék megtakarítani, amit esetleg phszihoanalízisre költhetnék.
Én úgy gondolom pont ettől lennék jobb anya vagy a gyermekem ettől lenne " okosabb ", ami nem cél, de ha már vele jár és előnye származik ebből, akkor az csak jó.
Ráadásul ha " okosabb ", akkor könnyebben tanul stb. és esetleg olyan szakmája lesz, amivel több pénzt kereshet és máris megtérült az évekkel ezelötti befektetés. ( Ne haragudjatok, nem akarok elvont lenni, csak megpróbálom a dolgokat végiggondolni a saját szemszögemből ).
Szerintem mindenki ezt szeretné és nincs is ebben semmi szégyelnivaló. Hisz mi másért csinálnánk, ha nem a gyermekünk boldogsága érdekében!
Mert én azt szeretném a legjobban, hogy a felnött gyermekemet boldognak és kiegyensúlyozottnak lássam, aki az életben megállja a helyét minden téren. Nem kell, hogy ügyvéd legyen, elég ha asztalos lesz, de azt olyan örömmel és boldogsággal csinálja, hogy a keze alól kikerült dolgok többet érnek majd.
És senki sem kevesebb vagy rosszabb anya vagy " butább " a gyermeke ha nem járt analízisre stb., mert a saját gyermekének mindenképp ő a LEGJOBB MAMÁJA.
Bóbita
Ma végre sikerült végigolvasnom a topicot, eközben eszembe jutott valami.
Én most homeopátiás tanfolyamra járok ( ezzel kapcsolatban írtam is máshova ). Ez egy teljesen laikusoknak indított tanfolyam. Az egésznek nem is lenne köze ehhez a témához, ha pénteken nem vettem volna egy könyvet, aminek a címe " Az anya lelkiállapotának rezdülései a születendő gyermekére ", irta Dr. Farokh J. Master. Nagyvonalakban olvastam csak bele, hisz most éppen nem aktuális a téma nálam. Már az elején van egy érdekes gondolat. Azt irja, hogy az ember már születése elött átél bizonyos érzelmeket anyján keresztül, melyek hatással lesznek születése utáni életére. Mivel a homeopátia felfogása szerint a betegségeket bizonyos etiológiai tényezök váltják ki ( pl. hüvös idő, nedvesség, különféle lelkiállapotok átélése és ennek pozitiv vagy negatív hatásai stb. ) ez hatással lehet a születendő gyermekre is. Mivel az anya lelkiállapotait a gyermek teljes testével és tudatával felfogja ( ebben nem volt vita, úgye ? ) ez hajamossá teheti őt különféle betegséggekkel való hajlamra is. Ezért az író szerint a terhesség alatti pozitiv terápia jó hatást fejt ki a magzat fejlődésére. Természetesen ő a homeopátiás terápiára gondolt, de szerintem valahol a kettő összefügg. ( Mivel mindkét módszer a lelki válságok átsegítésén fáradozik, jól értem ? ) Írta a szerző is, hogy a születés trauma a babának, erre is javasol egy szert, amivel ez könnyebben " levezethetö ". Illetve azt irja, hogy a tervezett terhességek elötti fél évben el lehet(ne) kezdeni egy alkati terápiát ( lelki szférában és homeopátiás gyógyszerekkel ), ami sokat segithet.
Ezután a könyben vagy inkább füzetben - mert az egész 50 oldal - különböző lelki alkatokat ir le, amikre különféle szerek javaltak. Ez egy kicsit száraz és úgy érzem többet mond egy orvosnak, mint egy laikusnak bár érdekes.
Kaptunk egy listát is, amin homeopátiával foglalkozó orvosok vannak, közöttük egy nőgyógyász is van. Ha valakit érdekel leírhatom a nevét és telefonszámát.
Ne haragudjatok, hogy ide irtam ezt, de végigolvasván a topicot, úgy érzem idekívánkozott ez is.
Persze én nem vagyok orvos és még nem próbáltam se az analízist, se a homeopátiás kezelést, de a következő terhességem alkalmával biztosan alkalmazni fogom, mert úgy gondolom ezzel csak jót tehetek a babámnak és magamnak is.
Persze pénzbe kerül, de mindenért fizetni kell, nem ? Ha nekem "ez" kell akkor "ezt" veszem meg, hisz szükségem van rá.
Nem vagyunk tele pénzzel mi sem, de majd valamin megspórolom. Pl. nem veszek új babaholmikat, hisz a használt is megteszi, ha a gyermekem testi, lelki fejlődése jobb lesz ettől. Azt hiszem ezzel jelentős költségeket tudnék megtakarítani, amit esetleg phszihoanalízisre költhetnék.
Én úgy gondolom pont ettől lennék jobb anya vagy a gyermekem ettől lenne " okosabb ", ami nem cél, de ha már vele jár és előnye származik ebből, akkor az csak jó.
Ráadásul ha " okosabb ", akkor könnyebben tanul stb. és esetleg olyan szakmája lesz, amivel több pénzt kereshet és máris megtérült az évekkel ezelötti befektetés. ( Ne haragudjatok, nem akarok elvont lenni, csak megpróbálom a dolgokat végiggondolni a saját szemszögemből ).
Szerintem mindenki ezt szeretné és nincs is ebben semmi szégyelnivaló. Hisz mi másért csinálnánk, ha nem a gyermekünk boldogsága érdekében!
Mert én azt szeretném a legjobban, hogy a felnött gyermekemet boldognak és kiegyensúlyozottnak lássam, aki az életben megállja a helyét minden téren. Nem kell, hogy ügyvéd legyen, elég ha asztalos lesz, de azt olyan örömmel és boldogsággal csinálja, hogy a keze alól kikerült dolgok többet érnek majd.
És senki sem kevesebb vagy rosszabb anya vagy " butább " a gyermeke ha nem járt analízisre stb., mert a saját gyermekének mindenképp ő a LEGJOBB MAMÁJA.
Bóbita
2001.03.13 09:11
Sziasztok!
Tudom, hogy csak kötözködök, de ha elolvassa az ember csak úgy ezt a mondatot, akkor felmerül benne a kötözködés:
"A születés után már nem lehet valamilyen kapcsolatot felvenni a babával?"
De most úgy õszintén. Hát ha már kibújt az a baba, felejtsük el, nincs semminõ kapcsolati lehetõség??
Én állítom, hogy igenis volt-van kapcsolatom a megszületett gyerekeimmel!
Ildi
Tudom, hogy csak kötözködök, de ha elolvassa az ember csak úgy ezt a mondatot, akkor felmerül benne a kötözködés:
"A születés után már nem lehet valamilyen kapcsolatot felvenni a babával?"
De most úgy õszintén. Hát ha már kibújt az a baba, felejtsük el, nincs semminõ kapcsolati lehetõség??
Én állítom, hogy igenis volt-van kapcsolatom a megszületett gyerekeimmel!
Ildi
2001.03.13 18:02
Kedves Ildikó,
Szerintem Te tényleg csak kötözködni akarsz! Ezt a mondatot nem csak úgy olvassuk, hisz a kapcsolatanalizisröl beszélgetünk ebben a topicban nem ?!
Nem tudom miböl gondolod, hogy csak Neked van kapcsolatod a megszületett gyermekeiddel ! Ha leegyszerüsitjük a tényeket ( és úgy gondolom ez a topic nem arról szól, hiszen a cime phszihoananalizis vagy valami ilyesmi, bocsáss meg, hogy nem tudom a pontos cimét ), akkor igenis mindenkinek van kapcsolatata megszületett gyermekeivel, hisz minden nap vele van, dédelgeti, játszik vele, vigasztalja ha sir, stb, nem részletezem tovább hisz a gyakorló anyukák szerintem tudják miröl beszélek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy néhanapján akarva-akaratlanul megbántjuk a gyermekeinket szóval, gondolattal, tettekkel akár. Ettöl még szeretjük öket, de nekünk is lehet rossz napunk. Arra lettem volna kiváncsi - most pontositok -, hogy ezeket a tetteinket, szavainkat megbánjuk, de a kicsi, még beszélni nem tudó gyermekeinkkel ezt megbeszélni nem tudjuk. Szeretetemet ugyan ki tudom mutatni ( és biztos vagyok abban, hogy ezt a babám érzi ), de lehet, hogy a kicsikben ez mélyebb nyomokat hagy. Olyasvalamire gondoltam, amit Krisztina ir le a magzatával kapcsolatban.
Az általad kötözködésre buzditó kérdést - amely szerintem ha kicsit tovább olvasod a mondandómat bövebben magyaráz - lelki kontaktusra vonatkozik.
Remélem vannak olyanok, akik ezen a kérdésen elkezdenek gondolkodni és nem kizárólag a kötözködést keresik mások kérdéseiben, mégha néha, némelyek számára nem minden lehet egyértelmü.
Ráadásul ha nem mernénk feltenni egymásnak a minket foglalkoztató kérdéseket, gondolatokat, abból kifolyólag, hogy esetleg valaki félreértheti és kigúnyolja ( ugye rosszul értelmezem ? , szeretném, ha meg tudnám erröl magam gyözni ! ) akkor nem sok értelme lenne a babanetnek. Hisz valakinek lehet egyértelmü az, ami másnak nem !
Egyébként kiváncsi lennék mások is érthetelennek találták a megfogalmazott kérdésem ?
Ha igen bocsánatot kérek mindenkitöl, eme kérdés miatt és bocsássatok meg azért is, hogy ezt fel mertem Nektek tenni !
Kedves Névtelen,
Szerinted mosolyognivaló dolog a phszihoanalizis ? Ugyanis itt erről beszélgetünk. Esetleg ha szövegkörnyezettöl függetlenül olvasnám ezt a kérdést én is mosolyognék rajta. Gondolod, hogy azok az anyák, akik ezen részt vesznek is jót nevettek ? Bár a kérdés nem együntetüen erre vonatkozik ( mármint a magzatra, hogy most pontos legyek és ne értsetek félre semmit ) valahol összefügg szerintem.
Bocsánat a litániáért, de borzasztóan dühös vagyok.
Bóbita
UI: Esetleg én értettem volna valamit félre, vagy a kötözködés nem erre vonatkozik Ildikó ? Ez esetben mindenkitől bocs !
Szerintem Te tényleg csak kötözködni akarsz! Ezt a mondatot nem csak úgy olvassuk, hisz a kapcsolatanalizisröl beszélgetünk ebben a topicban nem ?!
Nem tudom miböl gondolod, hogy csak Neked van kapcsolatod a megszületett gyermekeiddel ! Ha leegyszerüsitjük a tényeket ( és úgy gondolom ez a topic nem arról szól, hiszen a cime phszihoananalizis vagy valami ilyesmi, bocsáss meg, hogy nem tudom a pontos cimét ), akkor igenis mindenkinek van kapcsolatata megszületett gyermekeivel, hisz minden nap vele van, dédelgeti, játszik vele, vigasztalja ha sir, stb, nem részletezem tovább hisz a gyakorló anyukák szerintem tudják miröl beszélek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy néhanapján akarva-akaratlanul megbántjuk a gyermekeinket szóval, gondolattal, tettekkel akár. Ettöl még szeretjük öket, de nekünk is lehet rossz napunk. Arra lettem volna kiváncsi - most pontositok -, hogy ezeket a tetteinket, szavainkat megbánjuk, de a kicsi, még beszélni nem tudó gyermekeinkkel ezt megbeszélni nem tudjuk. Szeretetemet ugyan ki tudom mutatni ( és biztos vagyok abban, hogy ezt a babám érzi ), de lehet, hogy a kicsikben ez mélyebb nyomokat hagy. Olyasvalamire gondoltam, amit Krisztina ir le a magzatával kapcsolatban.
Az általad kötözködésre buzditó kérdést - amely szerintem ha kicsit tovább olvasod a mondandómat bövebben magyaráz - lelki kontaktusra vonatkozik.
Remélem vannak olyanok, akik ezen a kérdésen elkezdenek gondolkodni és nem kizárólag a kötözködést keresik mások kérdéseiben, mégha néha, némelyek számára nem minden lehet egyértelmü.
Ráadásul ha nem mernénk feltenni egymásnak a minket foglalkoztató kérdéseket, gondolatokat, abból kifolyólag, hogy esetleg valaki félreértheti és kigúnyolja ( ugye rosszul értelmezem ? , szeretném, ha meg tudnám erröl magam gyözni ! ) akkor nem sok értelme lenne a babanetnek. Hisz valakinek lehet egyértelmü az, ami másnak nem !
Egyébként kiváncsi lennék mások is érthetelennek találták a megfogalmazott kérdésem ?
Ha igen bocsánatot kérek mindenkitöl, eme kérdés miatt és bocsássatok meg azért is, hogy ezt fel mertem Nektek tenni !
Kedves Névtelen,
Szerinted mosolyognivaló dolog a phszihoanalizis ? Ugyanis itt erről beszélgetünk. Esetleg ha szövegkörnyezettöl függetlenül olvasnám ezt a kérdést én is mosolyognék rajta. Gondolod, hogy azok az anyák, akik ezen részt vesznek is jót nevettek ? Bár a kérdés nem együntetüen erre vonatkozik ( mármint a magzatra, hogy most pontos legyek és ne értsetek félre semmit ) valahol összefügg szerintem.
Bocsánat a litániáért, de borzasztóan dühös vagyok.
Bóbita
UI: Esetleg én értettem volna valamit félre, vagy a kötözködés nem erre vonatkozik Ildikó ? Ez esetben mindenkitől bocs !
2001.03.14 07:45
Tudjatok azert nem szolok bele most mar az egeszbe, mert az erzelmek miatt egyszeruen nem "lattok" (itt most a levelek tartalmara gondolok es nem a pszichoanalizisre)! Persze ezt a mondatomat is felre fogjatok ertelmezni, de mindegy. Nagyon sajnalom, hogy az egyszeru kerdesek, megjegyzesek ennyire felkavarnak Titeket!
Alma.
Alma.
2001.03.14 09:28
Sziasztok!
Bocs Bóbita, gondolhattam, hogy megbántódsz rajta, de olyan volt mint egy feldobott labda.
Egyébként meg kívülállóként ha végignézem az eddigi tapasztalatokat, akkor én azt válaszolnám a kérdésedre: a pszichoanalízises kontaktus Raffai nélkül nem mûködik ugyanúgy (hisz tudjuk, kell õ a kapcsolathoz), tehát ilyen kapcsolat esélye csak akkor van, ha szépen fogod a babádat, elmész Raffaihoz, leperkálod neki a pénzt. De ha hû akarok lenni a dolog eredeti szövegéhez, akkor ez így sem fog menni, mert (belémkötõk: olvastam az itt elérhetõ cikkeket!) a kapcsolathoz négy dolog kell: 1, mama 2, baba, 3, mama méhe 4,a kapcsolatvezetõ pszichiáter
Azaz a 3. pontot elég nehéz lehet megszületés után is bevonni.
Szóval szerintem Raffai módszere errõl már nem szól, legalábbis a definíciói szerint. Viszont teljesen jogos a kérdésed, mert ha "megszûnik" az ilyenfajta kapcsolat, és a hagyományos (mindenki által alkalmazott, ismert és ingyenes) kapcsolat nem tudja a korábbi mélységet "hozni", akkor a születés valamiféle visszalépés a kapcsolatotokban. Nem fogja a baba "elszakítva" érezni magát ettõl? (vagy kiderül, hogy ehhez nem is kell a Raffai...)
Ja, még egy: van még egy topic, a megszületett babák mamái részére, Csicsó által indítva. Szerintem kérdezd meg õt is errõl, biztos többet tud.
Még egy: már talán felvetettük, de végül nem veséztük ki a kérdést, most Cili írása után vetõdött bennem fel újra. Egy, ez még nem szorosan az: a baba, aki látni véltél Cili, kinézetében milyen volt? Úgy értem embrió-szerû, adott korú magzat-szerû, avagy teljesen egy kisbabára emlékeztetõ?
A másik: ha ez a kapcsolat olyan korán, vagy még elõbb kiépíthetõ, létezhet, akkor nem kéne nektek, az ebben hívõknek, abszolút fellépni az abortusz ellen? Mert eszerint, ezeket a kapcsolatra képes lényeket ölik meg sokszor!
Ildi
Bocs Bóbita, gondolhattam, hogy megbántódsz rajta, de olyan volt mint egy feldobott labda.
Egyébként meg kívülállóként ha végignézem az eddigi tapasztalatokat, akkor én azt válaszolnám a kérdésedre: a pszichoanalízises kontaktus Raffai nélkül nem mûködik ugyanúgy (hisz tudjuk, kell õ a kapcsolathoz), tehát ilyen kapcsolat esélye csak akkor van, ha szépen fogod a babádat, elmész Raffaihoz, leperkálod neki a pénzt. De ha hû akarok lenni a dolog eredeti szövegéhez, akkor ez így sem fog menni, mert (belémkötõk: olvastam az itt elérhetõ cikkeket!) a kapcsolathoz négy dolog kell: 1, mama 2, baba, 3, mama méhe 4,a kapcsolatvezetõ pszichiáter
Azaz a 3. pontot elég nehéz lehet megszületés után is bevonni.
Szóval szerintem Raffai módszere errõl már nem szól, legalábbis a definíciói szerint. Viszont teljesen jogos a kérdésed, mert ha "megszûnik" az ilyenfajta kapcsolat, és a hagyományos (mindenki által alkalmazott, ismert és ingyenes) kapcsolat nem tudja a korábbi mélységet "hozni", akkor a születés valamiféle visszalépés a kapcsolatotokban. Nem fogja a baba "elszakítva" érezni magát ettõl? (vagy kiderül, hogy ehhez nem is kell a Raffai...)
Ja, még egy: van még egy topic, a megszületett babák mamái részére, Csicsó által indítva. Szerintem kérdezd meg õt is errõl, biztos többet tud.
Még egy: már talán felvetettük, de végül nem veséztük ki a kérdést, most Cili írása után vetõdött bennem fel újra. Egy, ez még nem szorosan az: a baba, aki látni véltél Cili, kinézetében milyen volt? Úgy értem embrió-szerû, adott korú magzat-szerû, avagy teljesen egy kisbabára emlékeztetõ?
A másik: ha ez a kapcsolat olyan korán, vagy még elõbb kiépíthetõ, létezhet, akkor nem kéne nektek, az ebben hívõknek, abszolút fellépni az abortusz ellen? Mert eszerint, ezeket a kapcsolatra képes lényeket ölik meg sokszor!
Ildi
2001.03.14 11:27
Kedves Bóbita!
Ne vedd a szívedre a szúrkálódásokat, tudnod kell, hogy ez az emberi természetbõl fakadó önigazolási vágy megnyilvánulása csupán, és nem rád, ránk irányul, csak önmagukat próbálják védeni ezzel az érintettek. A kérdésed értem, persze, elég nehéz félreérteni. Az elsõkézbõl származó válasz pedig az, hogy igen, a "lelkek beszélgetése" tovább folytatható szülés, születés után is, ha a méhben kialakul ez a fajta kommunikáció, akkor ez továbbvihetõ, mellesleg pedig nem a kapcsolatanalízissel szembeni ellentmondással, hanem éppen a kapcsolatanalízis természetébõl fakadóan, de azt hiszem ezt neked nem kell magyaráznom.
Kedves Ildi!
Ne keverjük a szezont a fazonnal! Amit az említett cikkekben olvastál, vagyis hogy mi kell a kapcsolatanalízishez, az az anya-MAGZAT (és nem anya-csecsemõ) kapcsolatnalaízishez szükséges. Amirõl írsz az a kapcsolatanalízis kitekert formában történõ ráhúzása az anya-csecsemõ kapcsolatra az anya-magzat kapcsolatanalízis nevetségessé tételének céljából. Én úgy gondolom, hogy a fejtegetésedben rejlõ logikai bukfencek (különös tekintettel a téves kiindulópontra, amelyre érvelésed alapoztad) nyilvánvalóak mindazok számára, akik hajlandóak észrevenni azokat.
Az abortuszról ha jól emlékszem már létezik egy téma, ahol már kiveséztük az abortusz kérdéskörét; én úgy gondolom, hogy a felvetésed inkább oda tartozik. Amúgy pedig a téma véleményem szerint összetettebb annál, mintsemhogy egyenes és egyetemleges összefüggést lehetne felállítani közöttük a mélyebb vonatkozások feltárása nélkül.
Üdv: Krisztina
Ne vedd a szívedre a szúrkálódásokat, tudnod kell, hogy ez az emberi természetbõl fakadó önigazolási vágy megnyilvánulása csupán, és nem rád, ránk irányul, csak önmagukat próbálják védeni ezzel az érintettek. A kérdésed értem, persze, elég nehéz félreérteni. Az elsõkézbõl származó válasz pedig az, hogy igen, a "lelkek beszélgetése" tovább folytatható szülés, születés után is, ha a méhben kialakul ez a fajta kommunikáció, akkor ez továbbvihetõ, mellesleg pedig nem a kapcsolatanalízissel szembeni ellentmondással, hanem éppen a kapcsolatanalízis természetébõl fakadóan, de azt hiszem ezt neked nem kell magyaráznom.
Kedves Ildi!
Ne keverjük a szezont a fazonnal! Amit az említett cikkekben olvastál, vagyis hogy mi kell a kapcsolatanalízishez, az az anya-MAGZAT (és nem anya-csecsemõ) kapcsolatnalaízishez szükséges. Amirõl írsz az a kapcsolatanalízis kitekert formában történõ ráhúzása az anya-csecsemõ kapcsolatra az anya-magzat kapcsolatanalízis nevetségessé tételének céljából. Én úgy gondolom, hogy a fejtegetésedben rejlõ logikai bukfencek (különös tekintettel a téves kiindulópontra, amelyre érvelésed alapoztad) nyilvánvalóak mindazok számára, akik hajlandóak észrevenni azokat.
Az abortuszról ha jól emlékszem már létezik egy téma, ahol már kiveséztük az abortusz kérdéskörét; én úgy gondolom, hogy a felvetésed inkább oda tartozik. Amúgy pedig a téma véleményem szerint összetettebb annál, mintsemhogy egyenes és egyetemleges összefüggést lehetne felállítani közöttük a mélyebb vonatkozások feltárása nélkül.
Üdv: Krisztina
2001.03.14 12:19
Ildi!
Nincs ertelme, hogy kerdezgess, ugy is csak szep mondatokba bujtatott sertesek a valaszok!
nyugodj bele, hogy ezt csak OK!!! erthetik meg!!!
Ja , es annak is orulnek, ha netan valamit rosszul ertelmez valaki, ne csak lehulyezze a masikat finoman, hanem azert kifejtse egy kicsit pontosabban az allaspontjat. Mondjuk ,Kriszta elmeselhetned, hogy mily modon letezik szuletes utan az un. anya-magzat kapcsolatanalizis folytatasa, a lelkek beszelgetese. Tovabbra is kulso segitseg kell hozza? Valaki, aki letrehozza a kapcsolatot, aki ugy mukodik kozre, mint Raffai doktor? Hol olvashatunk rola?
Alma.
UI: bocs, de nem tudok nema maradni, bar azt igertem!
Nincs ertelme, hogy kerdezgess, ugy is csak szep mondatokba bujtatott sertesek a valaszok!
nyugodj bele, hogy ezt csak OK!!! erthetik meg!!!
Ja , es annak is orulnek, ha netan valamit rosszul ertelmez valaki, ne csak lehulyezze a masikat finoman, hanem azert kifejtse egy kicsit pontosabban az allaspontjat. Mondjuk ,Kriszta elmeselhetned, hogy mily modon letezik szuletes utan az un. anya-magzat kapcsolatanalizis folytatasa, a lelkek beszelgetese. Tovabbra is kulso segitseg kell hozza? Valaki, aki letrehozza a kapcsolatot, aki ugy mukodik kozre, mint Raffai doktor? Hol olvashatunk rola?
Alma.
UI: bocs, de nem tudok nema maradni, bar azt igertem!
2001.03.14 12:28
Reszlet Dr Hidas Gyorgygyel valo interjubol:
"- Valószínűleg ezután is csak keveseknek adatik meg, hogy pszichoanalízisre járjanak. Mit tehet az egészséges és boldog utódok érdekében a leendő anya?
- A megelőzéshez tartozik, hogy lehetőleg tervezett babák szülessenek. A kívánt gyermekek eleve előnyöket élveznek a véletlenszerűen fogantakkal szemben. Kísérletek igazolják, hogy átlagban tíz százalékkal magasabb az intelligenciaszintjük, kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak. A várandósság alatti hosszantartó stressz, kapcsolati válságok, az anya szorongása, depressziója csökkentik a megszülető babák fejlődési esélyeit. Harmonikus, támogató környezetre volna szüksége minden kismamának, elsősorban a férj, a szülők, másodsorban a munkatársak részéről. Sokat segít, ha a leendő apa a várandósság ideje alatt több időt tölt együtt a feleségével, folyamatosan érezteti, hogy szeretni és segíteni fogja a gyarapodó családot. A kismama pedig önállóan is megpróbálhatja ellazítani magát, bármilyen, számára kellemes zene mellett összpontosíthat a testéből érkező jelzésekre. Próbáljon meg ráhangolódni a baba érzéseire, visszatükrözni a mozgásait. Ha sikerül megtalálniuk a belső utakat, a kilenc hónap elteltével úgy fogják érezni, ők már jól ismerik egymást. A születéskor egyikük sem a fájdalmas elszakadást fogja megélni, hanem a kapcsolat természetes folytatását egy más dimenzióban. Az egymás igényeire hangolódó, egymást segítő, szoros kapcsolat magától értetődő folytatása lesz a csecsemőkor."
"- Valószínűleg ezután is csak keveseknek adatik meg, hogy pszichoanalízisre járjanak. Mit tehet az egészséges és boldog utódok érdekében a leendő anya?
- A megelőzéshez tartozik, hogy lehetőleg tervezett babák szülessenek. A kívánt gyermekek eleve előnyöket élveznek a véletlenszerűen fogantakkal szemben. Kísérletek igazolják, hogy átlagban tíz százalékkal magasabb az intelligenciaszintjük, kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak. A várandósság alatti hosszantartó stressz, kapcsolati válságok, az anya szorongása, depressziója csökkentik a megszülető babák fejlődési esélyeit. Harmonikus, támogató környezetre volna szüksége minden kismamának, elsősorban a férj, a szülők, másodsorban a munkatársak részéről. Sokat segít, ha a leendő apa a várandósság ideje alatt több időt tölt együtt a feleségével, folyamatosan érezteti, hogy szeretni és segíteni fogja a gyarapodó családot. A kismama pedig önállóan is megpróbálhatja ellazítani magát, bármilyen, számára kellemes zene mellett összpontosíthat a testéből érkező jelzésekre. Próbáljon meg ráhangolódni a baba érzéseire, visszatükrözni a mozgásait. Ha sikerül megtalálniuk a belső utakat, a kilenc hónap elteltével úgy fogják érezni, ők már jól ismerik egymást. A születéskor egyikük sem a fájdalmas elszakadást fogja megélni, hanem a kapcsolat természetes folytatását egy más dimenzióban. Az egymás igényeire hangolódó, egymást segítő, szoros kapcsolat magától értetődő folytatása lesz a csecsemőkor."
2001.03.14 13:31
Sziasztok!
Alma megelõzött, Krisztina válasza után nekem is nyitva maradt a kérdés, hogy:
kell-e a megszületett babával való ilyenfajta kapcsolathoz Raffai?
Nagyon örülnék, ha kapnék rá választ, mert számomra továbbra is kérdés, hogy meddig kell Raffai egy ilyen kapcsolathoz. Nem hiszem, hogy ez most egy kiterert dolog, Krisztina gyõzködött engem róla, hogy kell az anya-magzat kapcsolathoz Raffai, õ mondja azt, hogy igen, ez a fajta kapcsolat folytatható, természetes a kérdés, hogy kell-e hozzá az adott szakember?
(egész más, most olvastam a Gordon könyvet, ami ugye nem ugyanez mint ez itt, elmondja, hogy rengeteg tanfolyama volt Amerikában, lassan itthon is van, de megírja könyvben és nem állítja, hogy õ nélküle nem lehet megtanulni a módszerét.)
Ja, még egy. Lehet, hogy Krisztina most mi teljesen félreértjük egymást, de szerintem az volt a kérdés eredetileg, hogy az anya-magzat kapcsolat folytatható-e az anya-csecsemõ kapcsolatban, ezért én nem értem, hogy amit teszek, az miért lenne " kapcsolatanalízis kitekert formában
történõ ráhúzása az anya-csecsemõ kapcsolatra az anya-magzat kapcsolatanalízis nevetségessé tételének céljából". Nem arról volt szó, hogy hogyan folytatódik ez??? Mert ha valami más anya-csecsemõ kapcsolatról beszélünk, akkor viszont vállalom továbbra is a legelsõ beszólásomat, miszerint van anya-csecsemõ kapcsolat, nem csak nekem (Bóbita, ezt sose mondtam, hogy CSAK nekem!), és akkor ne is keverjük ide az egész Raffai dolgot!
Még egy: most végül is Raffai nézte UH-n a babákat, igazolandó, hogy tényleg azt csinálják, amit az anya érezni vél? (ezt néhány hete kérdeztem, de úgy látszik, itt kétkedõknek kérdezni nem javasolt.)
u.i.:mért van mindig az az érzésem, hogy ha valaki nem osztja ugyanazt a nézetet, akkor azt meg kell próbálni kiüldözni? ez nem csak ebben a topicban, de sok helyütt itt a neten megvan, hogy ha nézetkülönbség van, akkor az egyik fele társaságot hülyének kell titulálni és meg kell próbálni kiüldözni a topicból. A másik ilyen érzetem, hogy amikor ilyen módon védenek valakik valamit, akkor ez azért alakul így, mert az a valami valóban nem egyértelmû, esetleg nem állja meg a helyét és ezért szorul az ilyen védelemre!
Ildi
Alma megelõzött, Krisztina válasza után nekem is nyitva maradt a kérdés, hogy:
kell-e a megszületett babával való ilyenfajta kapcsolathoz Raffai?
Nagyon örülnék, ha kapnék rá választ, mert számomra továbbra is kérdés, hogy meddig kell Raffai egy ilyen kapcsolathoz. Nem hiszem, hogy ez most egy kiterert dolog, Krisztina gyõzködött engem róla, hogy kell az anya-magzat kapcsolathoz Raffai, õ mondja azt, hogy igen, ez a fajta kapcsolat folytatható, természetes a kérdés, hogy kell-e hozzá az adott szakember?
(egész más, most olvastam a Gordon könyvet, ami ugye nem ugyanez mint ez itt, elmondja, hogy rengeteg tanfolyama volt Amerikában, lassan itthon is van, de megírja könyvben és nem állítja, hogy õ nélküle nem lehet megtanulni a módszerét.)
Ja, még egy. Lehet, hogy Krisztina most mi teljesen félreértjük egymást, de szerintem az volt a kérdés eredetileg, hogy az anya-magzat kapcsolat folytatható-e az anya-csecsemõ kapcsolatban, ezért én nem értem, hogy amit teszek, az miért lenne " kapcsolatanalízis kitekert formában
történõ ráhúzása az anya-csecsemõ kapcsolatra az anya-magzat kapcsolatanalízis nevetségessé tételének céljából". Nem arról volt szó, hogy hogyan folytatódik ez??? Mert ha valami más anya-csecsemõ kapcsolatról beszélünk, akkor viszont vállalom továbbra is a legelsõ beszólásomat, miszerint van anya-csecsemõ kapcsolat, nem csak nekem (Bóbita, ezt sose mondtam, hogy CSAK nekem!), és akkor ne is keverjük ide az egész Raffai dolgot!
Még egy: most végül is Raffai nézte UH-n a babákat, igazolandó, hogy tényleg azt csinálják, amit az anya érezni vél? (ezt néhány hete kérdeztem, de úgy látszik, itt kétkedõknek kérdezni nem javasolt.)
u.i.:mért van mindig az az érzésem, hogy ha valaki nem osztja ugyanazt a nézetet, akkor azt meg kell próbálni kiüldözni? ez nem csak ebben a topicban, de sok helyütt itt a neten megvan, hogy ha nézetkülönbség van, akkor az egyik fele társaságot hülyének kell titulálni és meg kell próbálni kiüldözni a topicból. A másik ilyen érzetem, hogy amikor ilyen módon védenek valakik valamit, akkor ez azért alakul így, mert az a valami valóban nem egyértelmû, esetleg nem állja meg a helyét és ezért szorul az ilyen védelemre!
Ildi
2001.03.14 14:00
Kedves Ildi!
Válaszom: nem, a baba megszületése után nem kell a kommunikációhoz szakember.
Drága Ildi, ha kérdésed iróniamentesen tetted volna fel (Pl. kihagyod belõle, hogy "leperkálod neki a pénzt", vagy azt az igencsak ironikus hangvételû megjegyzést, hogy: "hisz tudjuk, kell õ a kapcsolathoz"), akkor én is hasonlóan szolíd stílusban válaszoltam volna. Hidd el, én sem véletlenül érzem magam "lehülyézve" a "hitetlenkedõk" által, hisz kérdéseitek zömét teletûzdelitek sértõ iróniával, cinizmussal, olyan stílusban, ami azt sugallja, hogy aki ilyen ökörségekben hisz, mint a kapcsolatanalízis, az komplett hülye, a semmiért dobja ki a pénzt. A kérdéseidet úgy teszed fel, hogy azok provokációk, és nem hiszem el, hogy te ezt nem érzékeled, sõt képes vagy ártatlan meglepõdöttséggel ingatni a fejed, hogy ilyet feltételez bárki is rólad. De a szavak magukért beszélnek, és amíg nem vagy képes diplomatikus stílusban megfogalmazni a kérdésed, addig ne várj kedves és segítõkész választ. Nem arról van szó, hogy nem válaszolnánk szívesen a kérdéseidre, vagy el akarunk üldözni bárkit is a témából, hisz nem egy fanatikus szektáról van szó, azonban igen jó lenne, ha legalább a kérdések feltevésének erejéig félreraknátok ellenérzéseiteket, és megpróbálnátok tárgyilagosak maradni.
Üdv: Krisztina
Válaszom: nem, a baba megszületése után nem kell a kommunikációhoz szakember.
Drága Ildi, ha kérdésed iróniamentesen tetted volna fel (Pl. kihagyod belõle, hogy "leperkálod neki a pénzt", vagy azt az igencsak ironikus hangvételû megjegyzést, hogy: "hisz tudjuk, kell õ a kapcsolathoz"), akkor én is hasonlóan szolíd stílusban válaszoltam volna. Hidd el, én sem véletlenül érzem magam "lehülyézve" a "hitetlenkedõk" által, hisz kérdéseitek zömét teletûzdelitek sértõ iróniával, cinizmussal, olyan stílusban, ami azt sugallja, hogy aki ilyen ökörségekben hisz, mint a kapcsolatanalízis, az komplett hülye, a semmiért dobja ki a pénzt. A kérdéseidet úgy teszed fel, hogy azok provokációk, és nem hiszem el, hogy te ezt nem érzékeled, sõt képes vagy ártatlan meglepõdöttséggel ingatni a fejed, hogy ilyet feltételez bárki is rólad. De a szavak magukért beszélnek, és amíg nem vagy képes diplomatikus stílusban megfogalmazni a kérdésed, addig ne várj kedves és segítõkész választ. Nem arról van szó, hogy nem válaszolnánk szívesen a kérdéseidre, vagy el akarunk üldözni bárkit is a témából, hisz nem egy fanatikus szektáról van szó, azonban igen jó lenne, ha legalább a kérdések feltevésének erejéig félreraknátok ellenérzéseiteket, és megpróbálnátok tárgyilagosak maradni.
Üdv: Krisztina
2001.03.14 14:06
UI: Azt hiszem én a pozitív hozzáállásomat már megpróbáltam kifejezni azáltal, hogy megosztottam veletek az általatok sokat vitatott kapcsolatanalízisben átélt élményeimet, amelyeket elárulom, nem sok emberrel osztottam eddig meg. Ígérem, ha tárgyilagosak maradtok, én is igyekszem ehhez mérten pozitívan válaszolni, egyben kérem bocsássatok meg, hogy nem voltam elég erõs ahhoz, hogy a provokáló kérdésekre is õszinte lelkesedéssel tudjak válaszolni.
Üdv: Krisztina
Üdv: Krisztina
2001.03.14 17:37
Sziasztok!
Akkor most megpróbálok feltenni két kérdést dimplomatikusan.
1. Raffai UH-val ellenõrizte azt, hogy a babák tényleg úgy viselkednek, ahogy azt az anya érzi?
2. Mi változik meg a kapcsolat szempontjából azzal, hogy a baba már nem magzat, hanem csecsemõ, pontosabban azzal, hogy már a méhen kívül van, megszületett?
(u.i.:ez most így jó?)
Ildi
Akkor most megpróbálok feltenni két kérdést dimplomatikusan.
1. Raffai UH-val ellenõrizte azt, hogy a babák tényleg úgy viselkednek, ahogy azt az anya érzi?
2. Mi változik meg a kapcsolat szempontjából azzal, hogy a baba már nem magzat, hanem csecsemõ, pontosabban azzal, hogy már a méhen kívül van, megszületett?
(u.i.:ez most így jó?)
Ildi
2001.03.14 22:53
Sziasztok, nehéz higgadtnak maradni a fentiek elolvasása után, még mindig nem értem, hogy miért jó a kételkedoknek ez az egész vita, nekem semmire sem jó, úgy érzem, hogy belekavarodtam egy olyan helyzetbe, amire semmi szükségem és egyáltalán nem is érdekel. Legalábbis itt, ebben a topicban nem. Miért nem lehet nyitni erre egy külön vitatopicot????? Olyan jó lenne itt arról beszélgetni, hogy ki mit élt át, anélkül, hogy attól kéne félni, hogy egyesek a saját frusztrációiktól vezérelve véleményezik azt, amiben hiszek, amit fontosnak tartok és ami hatalmas élményt jelent. Komolyan mondom, azt olvasom ki a soraitok mögül, hogy az bántja a csorötöket, hogy Raffai doktor mennyi pénzt keres ezen az egészen... Olyan, mintha ezt sajnálnátok tole, meg magatokat próbálnátok igazolni olyan kérdésekben, amelyeknek semmi köze ehhez az egész analízishez.
Ildikó, köszi a kérédseidet, ezekre könnyebb válaszolni, mint a "cikizosekre"... Szóval Raffai nem ellenorzi uh-val ezt az egészet, mert ezek a dolgok nem láthatók. Arról van szó, hogy a méhen keresztül áramlanak érzések a baba és az anya között, az analízis során ezeket transzformálja az agy képekké. Hangsúlyozom tehát: ezek érzések és nem "viselkedés". Az én kis Bogyókám (bocsánat, mától már tudom, hogy Kingus) most pl. azon elmélkedik, hogy ki is o valójában. A tegnapi órán a Papájáról meséltem neki hosszasan és azt próbáltam neki elmagyarázni, hogy o és én leginkább abban különbözünk, hogy o belolem és a Papájából lett. Szóval ezeket a kérdéseket nehéz lenne uh-val megvizsgálni...
A második kérédsedre már válaszoltak a lányok: attól más az a kapcsolat, hogy a baba születése után nem a méhed lesz a közvetíto közted és a gyermeked között, hanem a kettotök közötti közvetlen kommunikáció.
Egyébként tegnap beszéltünk Kingával a mai uh-ról is. Kértem, hogy mutassa meg magát, mert nagyon szeretnénk már ot a teljes valójában elképzelni és tudni, hoogy milyen néven szólíthatjuk. Miután az utóbbi két analízisen mindig kislánynak láttam ot, egyáltalán nem lepett meg, amikor a "Kinga vagy Kornél vagy?" kérdés feltételekor a Kinga név "hallatán" egy hatalmasat rúgott a pocimba...
És ma kiderült, hogy Kinga. :-)
Valaki kérdezte, hogy milyennek látjuk a babákat. Én egy csecsemot látok, aki pont akkora a "lelki szemeim" elott, mint Kinga most. Látom, ahogy a méhemben elhelyezkedik, látom, ahogy ott bent él. Ez a kép most is elottem van.
Raffai doki szerepével kapcsolatban: nekem azért fontos az o jelenléte, mert számomra o biztosítja azt a nyugalmat, hogy el tudjak jutni arra a tudati szintre, amikor a külvilág kizárásával, a testem teljes ellazításával csak a méhem rezdüléseire figyelek és azokon keresztül a kislányomra. Azt hiszem, annak, aki ilyet még nem élt át nehéz elmagyarázni, hogy ez milyen is, de az biztos, hegy nem az, amit egy külso segíto jelenléte nélkül el lehetne érni. Ez egy megváltozott tudatállapot, amit nagyon jó átélni újra és újra. És ez nekem megér óránként 4000 Ft-ot. :-))
Kata
Ildikó, köszi a kérédseidet, ezekre könnyebb válaszolni, mint a "cikizosekre"... Szóval Raffai nem ellenorzi uh-val ezt az egészet, mert ezek a dolgok nem láthatók. Arról van szó, hogy a méhen keresztül áramlanak érzések a baba és az anya között, az analízis során ezeket transzformálja az agy képekké. Hangsúlyozom tehát: ezek érzések és nem "viselkedés". Az én kis Bogyókám (bocsánat, mától már tudom, hogy Kingus) most pl. azon elmélkedik, hogy ki is o valójában. A tegnapi órán a Papájáról meséltem neki hosszasan és azt próbáltam neki elmagyarázni, hogy o és én leginkább abban különbözünk, hogy o belolem és a Papájából lett. Szóval ezeket a kérdéseket nehéz lenne uh-val megvizsgálni...
A második kérédsedre már válaszoltak a lányok: attól más az a kapcsolat, hogy a baba születése után nem a méhed lesz a közvetíto közted és a gyermeked között, hanem a kettotök közötti közvetlen kommunikáció.
Egyébként tegnap beszéltünk Kingával a mai uh-ról is. Kértem, hogy mutassa meg magát, mert nagyon szeretnénk már ot a teljes valójában elképzelni és tudni, hoogy milyen néven szólíthatjuk. Miután az utóbbi két analízisen mindig kislánynak láttam ot, egyáltalán nem lepett meg, amikor a "Kinga vagy Kornél vagy?" kérdés feltételekor a Kinga név "hallatán" egy hatalmasat rúgott a pocimba...
És ma kiderült, hogy Kinga. :-)
Valaki kérdezte, hogy milyennek látjuk a babákat. Én egy csecsemot látok, aki pont akkora a "lelki szemeim" elott, mint Kinga most. Látom, ahogy a méhemben elhelyezkedik, látom, ahogy ott bent él. Ez a kép most is elottem van.
Raffai doki szerepével kapcsolatban: nekem azért fontos az o jelenléte, mert számomra o biztosítja azt a nyugalmat, hogy el tudjak jutni arra a tudati szintre, amikor a külvilág kizárásával, a testem teljes ellazításával csak a méhem rezdüléseire figyelek és azokon keresztül a kislányomra. Azt hiszem, annak, aki ilyet még nem élt át nehéz elmagyarázni, hogy ez milyen is, de az biztos, hegy nem az, amit egy külso segíto jelenléte nélkül el lehetne érni. Ez egy megváltozott tudatállapot, amit nagyon jó átélni újra és újra. És ez nekem megér óránként 4000 Ft-ot. :-))
Kata
2001.03.14 23:11
Kedves Alma,
Szerintem teljesen érthető ha valakit felkavarnak ilyen egyszerü kérdések. Igy egymás között ebben a topicban szerintem ugyais nem azt kellene bizonygatni, hogy a kapcsolataanalizis fölösleges. És ha valaki egy kicsit nem tud a mindennapi és látható világtól gondolatban elszakadni, akkor nehéz lehet neki érteni, hogy vannak emberek akiket az felkavar.
Mert ők hisznek abban amit csinálnak !
Szerintem teljesen érthető ha valakit felkavarnak ilyen egyszerü kérdések. Igy egymás között ebben a topicban szerintem ugyais nem azt kellene bizonygatni, hogy a kapcsolataanalizis fölösleges. És ha valaki egy kicsit nem tud a mindennapi és látható világtól gondolatban elszakadni, akkor nehéz lehet neki érteni, hogy vannak emberek akiket az felkavar.
Mert ők hisznek abban amit csinálnak !
2001.03.14 23:34
Kedves Ildi,
Csak azt mondhatom, mint Almának. Ehhez el kell tudni szakadni a mindennapi látható világtól.
Tudom, nem ide tartozik, de te irtad: "...mert az a valami valóban nem egyértelmû, esetleg nem állja meg a helyét és ezért szorul az ilyen védelemre!"
Szerinted pl. az orvosok "müködése" egyértelmü ? A mai napig nem tudják egyes gyógyszerekröl például, hogy milyen módon hat a paciensre. Mégis betegség ideje alatt gondolkodás nélkük beveszik, használják öket. És meggyógyulnak !
Attól, még valami megállhatja a helyét és müködik, hogy egyértelmüen nincs tényekkel, bizonyitékokkal alátámasztva.
Van amit nem is kell alátámasztani, mert csak érzed, hogy igaz.
Egyébként pedig nem gondolom, hogy bárkit is meg kellene gyözni a kapcsolatanalizis szépségéröl, mert aki vevö rá és teheti ugyis alkalmazni fogja. Aki pedig nem, miért kellene meggyözni? Maradj csak hitetlen, attól még te a mi Ildink vagy.
Bóbita
Csak azt mondhatom, mint Almának. Ehhez el kell tudni szakadni a mindennapi látható világtól.
Tudom, nem ide tartozik, de te irtad: "...mert az a valami valóban nem egyértelmû, esetleg nem állja meg a helyét és ezért szorul az ilyen védelemre!"
Szerinted pl. az orvosok "müködése" egyértelmü ? A mai napig nem tudják egyes gyógyszerekröl például, hogy milyen módon hat a paciensre. Mégis betegség ideje alatt gondolkodás nélkük beveszik, használják öket. És meggyógyulnak !
Attól, még valami megállhatja a helyét és müködik, hogy egyértelmüen nincs tényekkel, bizonyitékokkal alátámasztva.
Van amit nem is kell alátámasztani, mert csak érzed, hogy igaz.
Egyébként pedig nem gondolom, hogy bárkit is meg kellene gyözni a kapcsolatanalizis szépségéröl, mert aki vevö rá és teheti ugyis alkalmazni fogja. Aki pedig nem, miért kellene meggyözni? Maradj csak hitetlen, attól még te a mi Ildink vagy.
Bóbita
2001.03.15 00:31
Nagyon óvatosan szeretnék valamit kérdezni, mert nem szeretném, ha köteledésnek hatna.
Kata, ezt írod:
Az én kis Bogyókám (bocsánat, mától már tudom, hogy Kingus) most pl. azon elmélkedik, hogy ki is o valójában.
Az én ismereteim szerint egy-másfél éves kora között fejlodik ki az önazonosság érzése, ekkor jön rá egy baba, hogy önálló személyiség. Biztos, hogy vannak egyéni eltérések, mint bármi másban, pl. beszéd és mozgásfejlodésben, stb.
Hogyan lehetséges mégis az, hogy egy magzat képes azon gondolkozni, ki is o valójában?
Mennyire reális ez?
Üdv. Yoo
Kata, ezt írod:
Az én kis Bogyókám (bocsánat, mától már tudom, hogy Kingus) most pl. azon elmélkedik, hogy ki is o valójában.
Az én ismereteim szerint egy-másfél éves kora között fejlodik ki az önazonosság érzése, ekkor jön rá egy baba, hogy önálló személyiség. Biztos, hogy vannak egyéni eltérések, mint bármi másban, pl. beszéd és mozgásfejlodésben, stb.
Hogyan lehetséges mégis az, hogy egy magzat képes azon gondolkozni, ki is o valójában?
Mennyire reális ez?
Üdv. Yoo
2001.03.15 07:47
Tudjatok, csak az a gond, hogy nem akarjatok alhinni, hogy mi nem Titeket szeretnenk lebeszelni az egeszrol! Es a penz sem bantja a csoromet! Ratok tartozik, mire adjatok ki.
Csak hat szerintetek hogy tegyunk fel olyan kerdeseket, amik szerintunk ellentmondasos a babaanalizissel ( ami lehet, hogy a megfelelo ismeret hianyaban van, - viszont ezert nem kell lehulyezni a masikat, majd megvalaszolatlanul hagyni a kerdest.)? Szerintem Ildi se bantott soha meg senkit oly mertekben, hogy ilyen "visszacsapasok" legyenek a valaszok!
Szamomra sok ellentmondasos dolog van ebben az egeszben, szeretnem, szerettem volna feltenni ezeket a kerdeseket, de mar nem merem, illetve feleslegesnek tartom! Talan megint valakit megbantok. Pedig nagyon nehez ezeket a kerdeseket megfogalmazni ugy, hogy valaki ne valami sertest olvasson ki a szavak kozott.
Alma
Csak hat szerintetek hogy tegyunk fel olyan kerdeseket, amik szerintunk ellentmondasos a babaanalizissel ( ami lehet, hogy a megfelelo ismeret hianyaban van, - viszont ezert nem kell lehulyezni a masikat, majd megvalaszolatlanul hagyni a kerdest.)? Szerintem Ildi se bantott soha meg senkit oly mertekben, hogy ilyen "visszacsapasok" legyenek a valaszok!
Szamomra sok ellentmondasos dolog van ebben az egeszben, szeretnem, szerettem volna feltenni ezeket a kerdeseket, de mar nem merem, illetve feleslegesnek tartom! Talan megint valakit megbantok. Pedig nagyon nehez ezeket a kerdeseket megfogalmazni ugy, hogy valaki ne valami sertest olvasson ki a szavak kozott.
Alma
2001.03.15 20:07
Sziasztok!
Yoo, teljesen értheto, hogy nehéz megérteni azt, amit írtam, ezért is írtam eleinte olyan félve az analízisen történtekrol. Amit felvetsz, jogos kérdés, de azt hiszem, ha hiszel abban, ami az anlízisen történik és átélsz egy ilyen élményt, teljesen világosá válik az a különbség, ami akközött van, amit egy magzat érez és amit egy másfél éves kisgyerek. Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy ez két tudományos felfogás közötti különbség: a modern pszichológia és a "tradícionális" emberfelfogás eltérése. Raffai a könyve elején sok, a modern pszichológia eszközeivel végzett kísérletet ír le annak igazolására, hogy az a kép, ami általában az emberekben él a magzatról és az újszülöttrol mennyire nem reális. Ide tartozik pl. az emberi tudat kialakulásának kérdése is. Szerinte (és én a magam számára igazoltnak látom ezt az állítást) az anyaméhben megfogant magzat nagyon hamar képes érezni és gondolkodni, reagálni a külvilág történéseire és az érzésein keresztül kommunikálni.
Kata
Yoo, teljesen értheto, hogy nehéz megérteni azt, amit írtam, ezért is írtam eleinte olyan félve az analízisen történtekrol. Amit felvetsz, jogos kérdés, de azt hiszem, ha hiszel abban, ami az anlízisen történik és átélsz egy ilyen élményt, teljesen világosá válik az a különbség, ami akközött van, amit egy magzat érez és amit egy másfél éves kisgyerek. Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy ez két tudományos felfogás közötti különbség: a modern pszichológia és a "tradícionális" emberfelfogás eltérése. Raffai a könyve elején sok, a modern pszichológia eszközeivel végzett kísérletet ír le annak igazolására, hogy az a kép, ami általában az emberekben él a magzatról és az újszülöttrol mennyire nem reális. Ide tartozik pl. az emberi tudat kialakulásának kérdése is. Szerinte (és én a magam számára igazoltnak látom ezt az állítást) az anyaméhben megfogant magzat nagyon hamar képes érezni és gondolkodni, reagálni a külvilág történéseire és az érzésein keresztül kommunikálni.
Kata
2001.03.15 22:19
Kedves Kata,
köszönöm a válaszod, de körülbelül olyan volt, mintha én ezt mondtam volna:
Teljesen értheto, hogy a pszichoanalízisen részt vett kismamák egy igencsak módosult tudatállapotban olyasmikrol fantáziálnak, aminek semmi köze a valósághoz.
A megfogant magzat kb. a nyolcadik héttol (feltételezések szerint!!) érez, érzékel. Akár gondolkozhat is, mert ekkor már kialakulóban van az agy. De az, hogy összetett gondolatokat fogalmazzon meg, vonatkoztasson, viszonyítson számomra teljességgel felfoghatatlan. Akár azt is mondhatnám, hogy hihetetlen.
Ha a pszichoanalízisból indulok ki, akkor minden magzatnak tudnia kell ugyanezt, legfeljebb azok az anyák, akik nem vesznek részt a p.-en, nem élik át vele. Ha viszont így van, a születés után ezeket a képességeket elfelejtik, lenullázódik minden?? Ugyanis ha egy magzat arra képes, hogy teszem azt arról elmélkedjen honnan jön, kitol származik és önálló egyéniség-e, akkor hogyan lehetséges az, hogy egy egyéves gyerek még arra sem képes, hogy összetett mondatokat, amik hozzá szólnak _megértsen_, értelmezzen?
Az összefüggések keresése, gondolatok összekapcsolása, tárgyszeru gondolkozás jóval késobb alakul ki, az agy fejlodésével párhuzamosan. Ez pedig eddig legalábbis tényként volt kezelve.
Ha eddig azt olvastam volna itt, hogy a p. arra jó, _érzelmi_ kapcsolatokat mélyítsen el szülo és magzat között, és csakis arra, nem lennék ilyen kétkedo. Így azonban akárhogy próbálom pozitívan megközelíteni a témát, érzek valamiféle humbugjelleget, nem akarok bántó lenni, de hülyítésjelleget is, mégpedig sajnálatos módon az anyák felé.
Leszögezem, nem támadó jelleggel írom, amit írok. Nekem ez olyan, mintha holnaptól párezer ember azt kezdené el vallani, hogy a föld lapos. Több évtized tudományos tételeit kérdojelezi meg a p., hosszas kutatásokat vág sutba.
És még nem volt világszenzáció, nem voltak világrengeto viták errol. Szépen, csöndben vallja pár orvos a nézeteit.
Üdv. Yoo
köszönöm a válaszod, de körülbelül olyan volt, mintha én ezt mondtam volna:
Teljesen értheto, hogy a pszichoanalízisen részt vett kismamák egy igencsak módosult tudatállapotban olyasmikrol fantáziálnak, aminek semmi köze a valósághoz.
A megfogant magzat kb. a nyolcadik héttol (feltételezések szerint!!) érez, érzékel. Akár gondolkozhat is, mert ekkor már kialakulóban van az agy. De az, hogy összetett gondolatokat fogalmazzon meg, vonatkoztasson, viszonyítson számomra teljességgel felfoghatatlan. Akár azt is mondhatnám, hogy hihetetlen.
Ha a pszichoanalízisból indulok ki, akkor minden magzatnak tudnia kell ugyanezt, legfeljebb azok az anyák, akik nem vesznek részt a p.-en, nem élik át vele. Ha viszont így van, a születés után ezeket a képességeket elfelejtik, lenullázódik minden?? Ugyanis ha egy magzat arra képes, hogy teszem azt arról elmélkedjen honnan jön, kitol származik és önálló egyéniség-e, akkor hogyan lehetséges az, hogy egy egyéves gyerek még arra sem képes, hogy összetett mondatokat, amik hozzá szólnak _megértsen_, értelmezzen?
Az összefüggések keresése, gondolatok összekapcsolása, tárgyszeru gondolkozás jóval késobb alakul ki, az agy fejlodésével párhuzamosan. Ez pedig eddig legalábbis tényként volt kezelve.
Ha eddig azt olvastam volna itt, hogy a p. arra jó, _érzelmi_ kapcsolatokat mélyítsen el szülo és magzat között, és csakis arra, nem lennék ilyen kétkedo. Így azonban akárhogy próbálom pozitívan megközelíteni a témát, érzek valamiféle humbugjelleget, nem akarok bántó lenni, de hülyítésjelleget is, mégpedig sajnálatos módon az anyák felé.
Leszögezem, nem támadó jelleggel írom, amit írok. Nekem ez olyan, mintha holnaptól párezer ember azt kezdené el vallani, hogy a föld lapos. Több évtized tudományos tételeit kérdojelezi meg a p., hosszas kutatásokat vág sutba.
És még nem volt világszenzáció, nem voltak világrengeto viták errol. Szépen, csöndben vallja pár orvos a nézeteit.
Üdv. Yoo
2001.03.16 16:22
Kedves Mindenki!
Már régóta nem írok a topicba, mint sokaknak, nekem is elment a kedvem...
Valaki azonban megemlített, mint a téma kezdojét, erre szívesen válaszolok, de nem "versenyzoként".
3 hónapig jártam analízisre.Az egy csoda, de ezt már kifejtettem.
Születés után, az elso hat hónapban nem is volt semmi problémánk, probléma alatt olyasmit értek, ami egy csecsemovel merülhet fel "normálisan" a mindennapokban. Lilus nem sírt, nem fájt semmije...
Hihetetlenül angyali kislány volt. Olyan, aminek az analízis során láttam.
Félév elteltével azonban az esti lefekvéskor, szoptatás után felébredt és sírdogált rendszeresen.
Annak idején ezért is nyitottam a topicot, hogy találkozhassam hasonló problémával küszködő mamákkal, akiknél ott van a háttérben az analízis.
Végül beszéltem Raffai doktorúrral is, o azt tanácsolta, beszéljem meg Lilivel.
Annak idején, mikor nálunk járt - születés után minden babát meglátogat - elhangzott ugyan, hogy a kommunikáció, ami a terhesség során kialakult közöttünk, folytatható, csak mostmár "hangosan", de ezt akkor nem vettem komolyan.
Elmagyarázta, hogy Lilus ebben a korban azt hiszi, hogy amit képzel rólam, az meg is történik. Hogy például, ha kimegyek a szobából, akkor már nem is létezem. És ettol fél esténként.
Még aznap elmeséltem Lilusnak szoptatás közben, hogy én mindig vagyok, akkor is , ha nem lát, stb.
Meg még két napig.
HArmadik naptól újra békésen aludt el.
A történet azoknak szól, akik analízisre járnak, hogy tudják, milyen jó is lesz szülés után is.
Azoknak is, akik most szülnek és hiányzik nekik az analízis.
És persze a kérdést feltevoknek is, akiket mint kívülállókat érdeket a téma.
(Elnézést a sok "O" betűért, az odavaló betűből mindig krix-krax lesz.)
Csicsó
Már régóta nem írok a topicba, mint sokaknak, nekem is elment a kedvem...
Valaki azonban megemlített, mint a téma kezdojét, erre szívesen válaszolok, de nem "versenyzoként".
3 hónapig jártam analízisre.Az egy csoda, de ezt már kifejtettem.
Születés után, az elso hat hónapban nem is volt semmi problémánk, probléma alatt olyasmit értek, ami egy csecsemovel merülhet fel "normálisan" a mindennapokban. Lilus nem sírt, nem fájt semmije...
Hihetetlenül angyali kislány volt. Olyan, aminek az analízis során láttam.
Félév elteltével azonban az esti lefekvéskor, szoptatás után felébredt és sírdogált rendszeresen.
Annak idején ezért is nyitottam a topicot, hogy találkozhassam hasonló problémával küszködő mamákkal, akiknél ott van a háttérben az analízis.
Végül beszéltem Raffai doktorúrral is, o azt tanácsolta, beszéljem meg Lilivel.
Annak idején, mikor nálunk járt - születés után minden babát meglátogat - elhangzott ugyan, hogy a kommunikáció, ami a terhesség során kialakult közöttünk, folytatható, csak mostmár "hangosan", de ezt akkor nem vettem komolyan.
Elmagyarázta, hogy Lilus ebben a korban azt hiszi, hogy amit képzel rólam, az meg is történik. Hogy például, ha kimegyek a szobából, akkor már nem is létezem. És ettol fél esténként.
Még aznap elmeséltem Lilusnak szoptatás közben, hogy én mindig vagyok, akkor is , ha nem lát, stb.
Meg még két napig.
HArmadik naptól újra békésen aludt el.
A történet azoknak szól, akik analízisre járnak, hogy tudják, milyen jó is lesz szülés után is.
Azoknak is, akik most szülnek és hiányzik nekik az analízis.
És persze a kérdést feltevoknek is, akiket mint kívülállókat érdeket a téma.
(Elnézést a sok "O" betűért, az odavaló betűből mindig krix-krax lesz.)
Csicsó
2001.03.16 23:29
Yoo, Csicso!
Nem tudom, mikor fejlodik ki a baba ontudata. Nekunk a legifjabb most fel eves, es pontosan ismeri a csalad tagjait, tudja, hogy vegso vigasz a mama, hang utan "radaroz utana, pontosan figyeli a batyjait, mindegyikhez maskepp viszonyul, engem is maskepp fogad, ha napok ota alig alttam, vagy ha tobbet vagyunk egyutt. Szerintem eleg pontos kepe van arrol, hogy o valaki,k es kulonbozik a csalad tobbi tagjatol. Kerdesekre, hogy pl nagymama merre van, (ha a szobaban van) egyertelmuen odafordul, mar egy honapja. Tehat valamit tud. Lehet, hogy mas az ontudata, mint 1,5 evesen, amikor errol mar lassan beszelni kezd, de a metakommunikacioval nagyon tud kulonbseget tenni az ot korulvevo emberek kozott.
Csicso!
Az a fura, hogy ezek a picik nem tok hulyek. Irod, hogy magyaraztal neki, amitol elfogadta a hianyodat (masik szobaba ha atmesz). En a fel eves Zsofinak neha elmeselem, hogy milyen jo, hogy szuletett, es milyen nagyon vartuk, es milyen jo dolga van itt nalunk, stb. Ezt mindig nagyon figyelmesen hallgatja. Nem tudom mennyire, de mintha jobban megnyugodna tole, mintha masrol beszelek neki.
Udv: zsolt
Nem tudom, mikor fejlodik ki a baba ontudata. Nekunk a legifjabb most fel eves, es pontosan ismeri a csalad tagjait, tudja, hogy vegso vigasz a mama, hang utan "radaroz utana, pontosan figyeli a batyjait, mindegyikhez maskepp viszonyul, engem is maskepp fogad, ha napok ota alig alttam, vagy ha tobbet vagyunk egyutt. Szerintem eleg pontos kepe van arrol, hogy o valaki,k es kulonbozik a csalad tobbi tagjatol. Kerdesekre, hogy pl nagymama merre van, (ha a szobaban van) egyertelmuen odafordul, mar egy honapja. Tehat valamit tud. Lehet, hogy mas az ontudata, mint 1,5 evesen, amikor errol mar lassan beszelni kezd, de a metakommunikacioval nagyon tud kulonbseget tenni az ot korulvevo emberek kozott.
Csicso!
Az a fura, hogy ezek a picik nem tok hulyek. Irod, hogy magyaraztal neki, amitol elfogadta a hianyodat (masik szobaba ha atmesz). En a fel eves Zsofinak neha elmeselem, hogy milyen jo, hogy szuletett, es milyen nagyon vartuk, es milyen jo dolga van itt nalunk, stb. Ezt mindig nagyon figyelmesen hallgatja. Nem tudom mennyire, de mintha jobban megnyugodna tole, mintha masrol beszelek neki.
Udv: zsolt
