Új privát üzeneted érkezett!
2004.10.23 11:01
Nagyon megértelek. Én gyakorlatilag végigféltem a terhességeimet az első kivételével. Akkor még gyanútlan voltam és azt gondoltam, majd csak valahogy túlleszek rajta, mint mindenki más is. És hát így is volt, de azért elég cudar dolog szülni. Mármint nekem. De aztán hallottam mások történeteit, és azokból kiderült, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie. Bízom benne, hogy neked könnyű szülésed lesz és a következő terhességet már nem fogod végigizgulni. (mint én...)
A másik pedig, hogy mindenkinek van gyenge pontja meg ami jobban megy. Én pl. nagyon lassan vajúdok, de aztán a kitolás már egész jó és utána hamar fitt leszek. Van, aki viszont egy pillanat alatt kitágul, hamar meg is szüli a babát, de aztán hetekig használhatatlan. Próbálj meg arra koncentrálni, hogy nem lehet végig rossz!
Azzal kapcsolatban meg, hogy mi vár rád, a legjobb megoldást választottad, hogy kikérdezed az itteni anyukákat - aztán úgysem leszel okosabb, mert neked majd tök másként lesz! De addig is beszélgetsz...
A másik pedig, hogy mindenkinek van gyenge pontja meg ami jobban megy. Én pl. nagyon lassan vajúdok, de aztán a kitolás már egész jó és utána hamar fitt leszek. Van, aki viszont egy pillanat alatt kitágul, hamar meg is szüli a babát, de aztán hetekig használhatatlan. Próbálj meg arra koncentrálni, hogy nem lehet végig rossz!
Azzal kapcsolatban meg, hogy mi vár rád, a legjobb megoldást választottad, hogy kikérdezed az itteni anyukákat - aztán úgysem leszel okosabb, mert neked majd tök másként lesz!
De addig is beszélgetsz...
2004.10.23 14:32
Bumbuli,
amellett, hogy teljesen egyetértek Kíváncsival, az jutott még eszembe, hogy egy dúla jelenléte nagyban szokta csökkenteni a feszültségeket, a fájdalmat, a vajúdás és kitolás idejét és a komplikációkat is. Ha gondolod, hogy meg tudnád osztani a vajúdás-szülés alatti intim órákat egy asszonytársi segítővel (vagyis dúlával), aki nem helyettesíti sem az orvost, sem a szülésznőt, végképp pedig az apát, ha bent akar lenni, viszont mivel már szült, ráadásul erre képezték, segít felkészülni a szülésre, ott otthonosa(bba)n mozog a kórházi személyzet között és köztetek vagy közted, gyógyszermentesen segít a fájdalom csökkentésében, meg tudja mutatni, hogyan kell mellre tenni a babát és segít az esetleges szoptatási nehézségekben, és ha szükség van rá, a szülés után az otthonodban is felkeres és segít, ha kell (na ez elég hosszú lett ), akkor érdemes hamarosan elkezdeni keresni egy olyat, akivel szimpatikusak vagytok egymásnak.
Virág
amellett, hogy teljesen egyetértek Kíváncsival, az jutott még eszembe, hogy egy dúla jelenléte nagyban szokta csökkenteni a feszültségeket, a fájdalmat, a vajúdás és kitolás idejét és a komplikációkat is. Ha gondolod, hogy meg tudnád osztani a vajúdás-szülés alatti intim órákat egy asszonytársi segítővel (vagyis dúlával
), aki nem helyettesíti sem az orvost, sem a szülésznőt, végképp pedig az apát, ha bent akar lenni, viszont mivel már szült, ráadásul erre képezték, segít felkészülni a szülésre, ott otthonosa(bba)n mozog a kórházi személyzet között és köztetek vagy közted, gyógyszermentesen segít a fájdalom csökkentésében, meg tudja mutatni, hogyan kell mellre tenni a babát és segít az esetleges szoptatási nehézségekben, és ha szükség van rá, a szülés után az otthonodban is felkeres és segít, ha kell (na ez elég hosszú lett ), akkor érdemes hamarosan elkezdeni keresni egy olyat, akivel szimpatikusak vagytok egymásnak. Virág
2004.10.23 15:38
Sziasztok! Én konkrétan a szülési fájdalomtól féltem,de manapség ez már nem is törvényszerű ill. azoktól a rendelleneségektől amik nem szűrhetők ki az ultrahanggal és az AFP-vel... Mióta tudom,hogy létezik a "sétáló" EDA ami elviselhetővé teszi az egészet azóta megszállt a nyugalom,ennek ellenére nem gondolom azt,hogy megúsztam a fájdalmat,főként,hogy a két újjnyi tágulásig is el kell jutni. Azt gondolom,hogy lelki felkészültséget is igényel az,hogy végig tudjuk csinálni az egészet. Aztán meg minden jön magától. Kell hozzá egy jól felszerelt kórház és szakember gárda,amitől én már biztonságba érzem magam így előre is! Ilona (23+6)
2004.10.23 17:08
Szerintem beszélgess el a kórház anesztesével,aki elmond neked mindent ezzel kapcsolatban és ha kérdésed van tedd fel neki! Ne vesd el teljesen ezt a lehetőséget,nem fogod megbánni még akkor sem, ha úgy indulsz neki,hogy nem élsz ezzel a lehetőséggel...nem tudhatod. Nagyon sok előnye van,hátrányról még nem hallottam azoktól akik EDÁztak,sőt!Megbánták,hogy nem rögtön az elején kérték. Persze lehet,hogy te már beszéltél anesztesselés azért félsz!?Akkor avass be engem is,kérlek!
és azért félsz!?Akkor avass be engem is,kérlek!2004.10.23 17:45
Nem beszéltem,de az az igazság,hogy én eleve félek a tűktől.Hál Isten már a vérvételbe belejöttem.Amúgy láttam már,hogy mekkora tűt szúrnak be és nem lehet egy élmény.Meg én már hallottam ,hogy nem jó helyre adták,meg sokat adtak és a babát lélegeztetőre kellett tenni.Szóval ezek miatt félek tőle.Az én gerincembe ne szúrjanak akkora tűket...
2004.10.25 06:31
Helló!
Bambuli!
Én is féltem a szüléstől még 2 éve. Aztán okosabb lettem Nekem elég gyorsan haladt aztán leállt aztán gyorsították. De nem ez a lényeg. Mire oda érsz, hogy a baba már jöhetne, a derekad leszakad, a gyomorsav kínoz, ha kell, ha nem, aludni sehogy, pisilni óránként jársz és már alig várod, hogy vége legyen ennek az egész terhes terhességnek addigra a félelmeid nagy része átváltozik türelmetlenséggé Pláne, ha ki se akar jönni Nálam így volt. A szülés után persze 2 hónapig hallani se akartam arról, hogy én mégegyszer ezt az egészet végigcsináljam... a kistesó most december végén érkezik
A 2 évvel ezelőtti szülésre már alig emlékszem, és most nem is izgulok, mert tudom, felesleges. A derékfájás már most kínoz, a gyomorsavam néha a torkomban, pisilni 1 éjjel 3x járok, aludni sehogy se jó már... és lesz ez még jobb is És még hátra van 9 hét!!!
Nyugi, nem kell előre izgulni, hiszen ha beindul a dolog és jönnek a fájások már úgyse fogsz félni, mert természetes lesz, hogy jönnek.
Egy tanács... illetve...
Erős fájásaim voltak, de a mellettünk lévő szülőszobából folyamatos kiabálás és nyögés hallatszott... én ott azt gonoltam rám is ez vár... órákon keresztül folyamatos erős hányásos fájások. Nem igaz!!! Mindenkinek másképp fáj és más erősségel és van akinek csak a vége rossz. Ezt se érdemes bebeszélni magadnak,hogy ha neki úgy fáj, akkor nekem is még majd hogy fog... Hát nem úgy.
Azt a lányt egyébként elvitték császározni...
Könnyü szülést!
sasha
Bambuli!
Én is féltem a szüléstől még 2 éve. Aztán okosabb lettem
Nekem elég gyorsan haladt aztán leállt aztán gyorsították. De nem ez a lényeg. Mire oda érsz, hogy a baba már jöhetne, a derekad leszakad, a gyomorsav kínoz, ha kell, ha nem, aludni sehogy, pisilni óránként jársz és már alig várod, hogy vége legyen ennek az egész terhes terhességnek addigra a félelmeid nagy része átváltozik türelmetlenséggé Pláne, ha ki se akar jönni Nálam így volt. A szülés után persze 2 hónapig hallani se akartam arról, hogy én mégegyszer ezt az egészet végigcsináljam... a kistesó most december végén érkezik A 2 évvel ezelőtti szülésre már alig emlékszem, és most nem is izgulok, mert tudom, felesleges. A derékfájás már most kínoz, a gyomorsavam néha a torkomban, pisilni 1 éjjel 3x járok, aludni sehogy se jó már... és lesz ez még jobb is És még hátra van 9 hét!!! Nyugi, nem kell előre izgulni, hiszen ha beindul a dolog és jönnek a fájások már úgyse fogsz félni, mert természetes lesz, hogy jönnek.
Egy tanács... illetve...
Erős fájásaim voltak, de a mellettünk lévő szülőszobából folyamatos kiabálás és nyögés hallatszott... én ott azt gonoltam rám is ez vár... órákon keresztül folyamatos erős hányásos fájások. Nem igaz!!! Mindenkinek másképp fáj és más erősségel és van akinek csak a vége rossz. Ezt se érdemes bebeszélni magadnak,hogy ha neki úgy fáj, akkor nekem is még majd hogy fog... Hát nem úgy.
Azt a lányt egyébként elvitték császározni...
Könnyü szülést!
sasha
2004.10.25 11:32
Nagyon szépen köszönöm amit írtál.Igazság szerint mindíg megnyugtatnak amiket írtok nekem.Nekem még 6 hét van és az nagyon is igaz,hogy hihetetlenül türelmetlen vagyok.Remélem nem fogom túlhordani,mert már én sem tudok semmit csinálni.Amúgy egy örökmozgó vagyok,de már fáj a derekam,a hátam,aludni én sem tudok,a pisilés nekem is folytonos és a baba olyan szinten rugdos éjjel-nappal,hogy már van,hogy kellemetlen.Remélem igazad lesz és ha nem is lesz meg hamar,de majd elfelejtem,ha már a kezemben tartom a pici fiamat.Neked is könnyű szülést.
Bumbuli
Bumbuli
2004.10.25 16:23
Kedves Mindenki!
Végre rátaláltam a topikomra (c:
Sajnos annyira félek a szüléstől, hogy nem mernék gyereket vállalni (szerencsére kb. 1 év múlva lesz aktuális a gyermek...). De már most sokat gondolok rá, főleg a miértekre. Nagy családban élek (sok tesóval), többen otthon is szültek, így kb. tudom miről van szó. Mégis félek. És egyúttal attól is, hogy ez majd árt a gyereknek...
Olvasgatlak addig titeket, hátha változik valami (c:
Szeréna
Végre rátaláltam a topikomra (c:
Sajnos annyira félek a szüléstől, hogy nem mernék gyereket vállalni (szerencsére kb. 1 év múlva lesz aktuális a gyermek...). De már most sokat gondolok rá, főleg a miértekre. Nagy családban élek (sok tesóval), többen otthon is szültek, így kb. tudom miről van szó. Mégis félek. És egyúttal attól is, hogy ez majd árt a gyereknek...
Olvasgatlak addig titeket, hátha változik valami (c:
Szeréna
2004.10.26 06:36
Sziasztok!
Még szombaton írtam választ, de nem sikerült elküldenem. Úgyhogy most.
Bumbuli,
korlátozott információim szerint dúlának lenni anyagilag nem egy nagy buli. Ami azt jelenti, hogy van, aki pl. csak a költségeit kéri megtéríteni. (Benzin, gyerekvigyázó) Én most megyek dúlaképzésre jövőhéten (elméleti részére, a gyakorlati leghamarabb november végére várható), így van elképzelésem, mennyit kérnék. Persze úgy, hogy ha számlát tudok adni. Ezt magánban szívesen megírom, mennyi.
Ilonana,
mindenféle fájdalomcsillapító, amit a vajúdás során a mama kap, a babába is átjut, és ez negatívan befolyásolhatja a baba szopáskészségét az első egy órában, ami jelentheti azt, hogy álmos lesz a szerektől, így nem szopik, hanem alszik, és azt is, hogy nem tudja rendesen koordinálni a különböző szopáshoz szükséges izmokat, mozdulatokat. Légzési nehézség is felléphet. És ez a rövidnek tűnő idő kulcsfontosságú.
Szeréna és Bumbuli!
Amikor kb. 36 hetes voltam, a szüléselőkészítőn vetítettek egy szülést. Jobbnak láttam nem elmenni. Rettegtem a fájdalomtól, ami rám vár. Szó szerint rosszul lettem a gondolattól is, hogy vajúdni fogok. Aztán elkezdődtek az összehúzódások. Akkor már nem féltem. Később rájöttem, hogy a félelem csak rontott a helyzeten. A félelem mindig energiát ad annak, ami még meg sem történt, és valószínűsíti, hogy bekövetkezik. (Ennek egy példája az önmagát beteljesítő jóslat.) Amit én javasolni tudok, mert nálam bejött, hogy nézzetek szembe a félelemmel. Ne csak hagyjátok, hogy megkörnyékezzen, hanem engedjétek, hogy át- és átjárjon. És valószínleg ettől eltűnik. A másik lehetőség: a félelmeteket okozHATja a saját születésetek körüli sok-sok hatás, és egy csomó egyéb dolog. Bumbuli, még neked sem késő elmenni kineziológushoz, oldhatja a sok félelmet, feszültséget. (Ismerek egyet, aki nekem rengeteget segített, szívből tudom ajánlani.) Szeréna, neked meg aztán tényleg van időd, bár jobb mihamarabb elkezdeni az oldásokat. Ja, a végére azt azért leírom, hogy összesen 3-szor szültem azóta, 4 totál más szülés, és a leggyönyörűbb a 3. volt, ez volt a leghosszabb, 19 óra, viszont agykontrollal készültem rá, és miután kibújt a babám, azt mondtam, hogy most azonnal újrakezdeném, olyan csodálatos élmény volt vajúdni. Így is lehet, ilyen is lehet.
Még egy infó: létezik olyan, hogy hipnobirthing (ide most kéne egy bekarikázott R betű, de nem találom), nem tudok róla még szinte semmit, holnap kezdődik a bábakonferencia, remélem, az egyik hb-es előadásra bejutok, és le tudom nektek írni, hogy megy. Addig a www.szuleteshete.hu -n tudtok erről olvasni, valamelyik bábakonferenciás résznél.
Virág
Még szombaton írtam választ, de nem sikerült elküldenem. Úgyhogy most.
Bumbuli,
korlátozott információim szerint dúlának lenni anyagilag nem egy nagy buli. Ami azt jelenti, hogy van, aki pl. csak a költségeit kéri megtéríteni. (Benzin, gyerekvigyázó) Én most megyek dúlaképzésre jövőhéten (elméleti részére, a gyakorlati leghamarabb november végére várható), így van elképzelésem, mennyit kérnék. Persze úgy, hogy ha számlát tudok adni. Ezt magánban szívesen megírom, mennyi.
Ilonana,
mindenféle fájdalomcsillapító, amit a vajúdás során a mama kap, a babába is átjut, és ez negatívan befolyásolhatja a baba szopáskészségét az első egy órában, ami jelentheti azt, hogy álmos lesz a szerektől, így nem szopik, hanem alszik, és azt is, hogy nem tudja rendesen koordinálni a különböző szopáshoz szükséges izmokat, mozdulatokat. Légzési nehézség is felléphet. És ez a rövidnek tűnő idő kulcsfontosságú.
Szeréna és Bumbuli!
Amikor kb. 36 hetes voltam, a szüléselőkészítőn vetítettek egy szülést. Jobbnak láttam nem elmenni. Rettegtem a fájdalomtól, ami rám vár. Szó szerint rosszul lettem a gondolattól is, hogy vajúdni fogok. Aztán elkezdődtek az összehúzódások. Akkor már nem féltem. Később rájöttem, hogy a félelem csak rontott a helyzeten. A félelem mindig energiát ad annak, ami még meg sem történt, és valószínűsíti, hogy bekövetkezik. (Ennek egy példája az önmagát beteljesítő jóslat.) Amit én javasolni tudok, mert nálam bejött, hogy nézzetek szembe a félelemmel. Ne csak hagyjátok, hogy megkörnyékezzen, hanem engedjétek, hogy át- és átjárjon. És valószínleg ettől eltűnik. A másik lehetőség: a félelmeteket okozHATja a saját születésetek körüli sok-sok hatás, és egy csomó egyéb dolog. Bumbuli, még neked sem késő elmenni kineziológushoz, oldhatja a sok félelmet, feszültséget. (Ismerek egyet, aki nekem rengeteget segített, szívből tudom ajánlani.) Szeréna, neked meg aztán tényleg van időd, bár jobb mihamarabb elkezdeni az oldásokat. Ja, a végére azt azért leírom, hogy összesen 3-szor szültem azóta, 4 totál más szülés, és a leggyönyörűbb a 3. volt, ez volt a leghosszabb, 19 óra, viszont agykontrollal készültem rá, és miután kibújt a babám, azt mondtam, hogy most azonnal újrakezdeném, olyan csodálatos élmény volt vajúdni. Így is lehet, ilyen is lehet.
Még egy infó: létezik olyan, hogy hipnobirthing (ide most kéne egy bekarikázott R betű, de nem találom), nem tudok róla még szinte semmit, holnap kezdődik a bábakonferencia, remélem, az egyik hb-es előadásra bejutok, és le tudom nektek írni, hogy megy. Addig a www.szuleteshete.hu -n tudtok erről olvasni, valamelyik bábakonferenciás résznél.
Virág
2004.10.26 08:02
Bumbuli: nem vagyok óvónő (c:
Remélem hogy jól fog skerülni a szülésed, már most nagyon drukkolok neked (c:
Virág! Azért próbálom időben kezdeni, hogy ne legyen hatással a babára. Ez a hipnobirthing ez érdekel, ha hallottál róla valami érdekeset, leírod? Jártam sokáig pszichológushoz, hipnoterápiára is - lehet hogy nekem ez a megoldásom?
A nővérem is dúla, kívánom, hogy neked is olyan sok örömed legyen benne, mint neki (c:
Elgondolkoztatott amit írtál, hogy esetleg a saját születésem körülményei miatt félek...
Meg kéne tán kérdezenem anyut (c:
Szép napot nektek!
Szer
Remélem hogy jól fog skerülni a szülésed, már most nagyon drukkolok neked (c:
Virág! Azért próbálom időben kezdeni, hogy ne legyen hatással a babára. Ez a hipnobirthing ez érdekel, ha hallottál róla valami érdekeset, leírod? Jártam sokáig pszichológushoz, hipnoterápiára is - lehet hogy nekem ez a megoldásom?
A nővérem is dúla, kívánom, hogy neked is olyan sok örömed legyen benne, mint neki (c:
Elgondolkoztatott amit írtál, hogy esetleg a saját születésem körülményei miatt félek...
Meg kéne tán kérdezenem anyut (c:
Szép napot nektek!
Szer
2004.10.26 09:45
Kedves Virág 78!
Nagyon szépen köszönöm,hogy írtál és azt is,hogy ennyi megnyugtatót.Igazából bármennyire is félek már jobban kezdd uráá lenni rajtam a türelmetlenség és az,hogy semmit sem bírok csinálni és jó lenne már túl lenni rajta.A félelmet felülüli az,hogy iszonyatosan várjuk már a babát.Ha rákkatttintasz a nevemre/lilán/ akkor ott le van írva az e-mail címem és oda szívesen várom azt amiről írtál.
Mégegyszer köszönöm.
Nagyon szépen köszönöm,hogy írtál és azt is,hogy ennyi megnyugtatót.Igazából bármennyire is félek már jobban kezdd uráá lenni rajtam a türelmetlenség és az,hogy semmit sem bírok csinálni és jó lenne már túl lenni rajta.A félelmet felülüli az,hogy iszonyatosan várjuk már a babát.Ha rákkatttintasz a nevemre/lilán/ akkor ott le van írva az e-mail címem és oda szívesen várom azt amiről írtál.
Mégegyszer köszönöm.
2004.10.26 09:51
Ja és persze Drága Szeréna!
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat.Már jó lenne ott tartani és pár nap múlva azt írni nektek,hogy milyen volt és milyen gyönyörű a babánk.De már csak 6 hét.Mi ez a 9 hónaphoz képest?Csak ne lenne ez a sok derékfájdalom a súllytól,meg az,hogy semmit nem tudok csinálni,megöl az unalom és nem is nagyon mehetek már sehova.Ha a nővéred dúla akkor ő biztosan sokat tud majd neked segíteni és sokmindent tudsz tőle kérdezni is.Ez nagy segítség lehet.Azt tényleg felesleges másoktól hallgatni,hogy nekik milyen volt,mert neked úgyse olyan lesz.Sokkal jobb lesz neked mint nekik.Én mostanában ezt hajtogatom magamban.Lehet,hogy hülyeség,de bevállt.Régen a vérvételtől is írtóztam,most meg olyan rutinból megyek,hogy nem ismerek magamra.
Puszika
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat.Már jó lenne ott tartani és pár nap múlva azt írni nektek,hogy milyen volt és milyen gyönyörű a babánk.De már csak 6 hét.Mi ez a 9 hónaphoz képest?Csak ne lenne ez a sok derékfájdalom a súllytól,meg az,hogy semmit nem tudok csinálni,megöl az unalom és nem is nagyon mehetek már sehova.Ha a nővéred dúla akkor ő biztosan sokat tud majd neked segíteni és sokmindent tudsz tőle kérdezni is.Ez nagy segítség lehet.Azt tényleg felesleges másoktól hallgatni,hogy nekik milyen volt,mert neked úgyse olyan lesz.Sokkal jobb lesz neked mint nekik.Én mostanában ezt hajtogatom magamban.Lehet,hogy hülyeség,de bevállt.Régen a vérvételtől is írtóztam,most meg olyan rutinból megyek,hogy nem ismerek magamra.
Puszika
2004.10.26 13:10
Eggen, vérvétel. Az a fajta vagyok, aki már az elején elájul, de előtte lehetőleg lecsap mindenkit a környéken, aki tűvel közeledik (c:
Biztos rossz lehet otthon egyedül egy, bár ha nem haragszol, én azért irigyellek (c: mit nem adnék hat hét szabiért!
Egyébként hány éves vagy?
szép délutánt! Szeréna (c:
Biztos rossz lehet otthon egyedül egy, bár ha nem haragszol, én azért irigyellek (c: mit nem adnék hat hét szabiért!
Egyébként hány éves vagy?
szép délutánt! Szeréna (c:
2004.10.26 15:32
igaz igaz, mi a vérvétel a szüléshez képest (c:
hűha (c: csatlakozom a (gondolom) népes tömeghez, aki azt mondja elég korán kezdesz szülni. Én most lettem 27. 20 évesen egyszer teherbe estem, sajnos a baba nem maradt meg velem, és bár senkinek nem kívánom ezt; most már kicsit úgy gondolom, hogy jobb volt így.
Azért félek egy kicsit a várandósságtól is, mert RH- a vérem, és ez összeférhetetlenséget okoz. Megyek meg is nézem hátha van ilyen topik (c:
hűha (c: csatlakozom a (gondolom) népes tömeghez, aki azt mondja elég korán kezdesz szülni. Én most lettem 27. 20 évesen egyszer teherbe estem, sajnos a baba nem maradt meg velem, és bár senkinek nem kívánom ezt; most már kicsit úgy gondolom, hogy jobb volt így.
Azért félek egy kicsit a várandósságtól is, mert RH- a vérem, és ez összeférhetetlenséget okoz. Megyek meg is nézem hátha van ilyen topik (c:
2004.10.26 19:04
Nekem is elment már babám sajnos és ezért is akartunk ennyire.Pár éve még úgy gondoltam,hogy én nemfogok szülni legalább 26 éves koromig,de valahogy most úgy gondolom jól tettem,hogy beválalltam ezt a picit,mert jobb a szervezetemnek fiatalon átesni ezeken és akarok még babát,úgyhogy az meg ráér 3-5 év múlva.Néha elfog a szorongás,mert amúgy elég járkálós típús vagyok és nehéz egy helyben maradni ennyi ideig,de megéri a lemondást.A terhességről annyit,hogy én is mint sokan mások azt hittem milyen jó lesz majd nagy pocakkal,meg pihenhetek,de ez nem így van.Nem akarlak elrémíteni ettől,de az első 3 hónap hányingerrel telt.Nem hánytam szerencsére,de egész nap émelyegte.Ez elmúlt,de utána jött a gyomorégés.Most meg a hát-derékfájás,plusz a baba már annyira nem fér el,hogy minden megmozdulását érzem,ami már éjjel-nappal van.Szóval nem egy leányálom.
A szüléssel kapcsolatban annyit még,hogy a párom most jött haza és mesélte,hogy a barátnőmmel talizott és terhes.Erről annyit,hogy most hat hónapos a babája és egy rémálom volt neki is a terhesség,plusz amikor szült kívűl-belül szakadt és varrták,ennek ellenére bevállalta ezt a babát is és 3 hónapos.Na hirtelen ennyi.Írj majd.Puszika!
A szüléssel kapcsolatban annyit még,hogy a párom most jött haza és mesélte,hogy a barátnőmmel talizott és terhes.Erről annyit,hogy most hat hónapos a babája és egy rémálom volt neki is a terhesség,plusz amikor szült kívűl-belül szakadt és varrták,ennek ellenére bevállalta ezt a babát is és 3 hónapos.Na hirtelen ennyi.Írj majd.Puszika!
2004.10.30 09:09
Szeréna,
itt: http://www.hypnohealing.org/fr/hypnonaissance.html lesz hamarosan fent a bábakonferencián elhangzott előadás magyar nyelven a hypnobirthingről. Addig is miniinfo: önhipnózist tanítanak meg, amit tudsz használni a vajúdás alatt, így csillapítva-nem érezve a fájdalmat, segíti a relaxálást, ami logikusan felgyorsítja a baba haladását, így rövidíti a vajúdás hosszát.
Bumbuli,
most, hogy vége a konferenciának, fellélegzek, és megírom. Mostmár egy csomó trükkel, információval gazdagabban.
Virág
itt: http://www.hypnohealing.org/fr/hypnonaissance.html lesz hamarosan fent a bábakonferencián elhangzott előadás magyar nyelven a hypnobirthingről. Addig is miniinfo: önhipnózist tanítanak meg, amit tudsz használni a vajúdás alatt, így csillapítva-nem érezve a fájdalmat, segíti a relaxálást, ami logikusan felgyorsítja a baba haladását, így rövidíti a vajúdás hosszát.
Bumbuli,
most, hogy vége a konferenciának, fellélegzek, és megírom.
Mostmár egy csomó trükkel, információval gazdagabban. Virág
2004.11.01 05:45
Most találtam:
http://szuleteshete.hu/cikk.php?id=58&cid=44621
A legtöbb nő erőteljes fájdalmat tapasztal meg vajúdása és szülése közben. Részben ez amiatt is lehet, hogy a szüléssel kapcsolatban sajnos az úgynevezett "negatív szuggesztió" árasztja el kultúránkat. A félelmünk tökéletesen természetes válasz mindarra, ami a médiából özönlik ránk. Ahogy a fenti mondat is sugallja, már maga a félelem is elviselhetetlen fájdalmat okozhat.
Sok olyan történetet hallottam, ahol a vajúdás azért állt le, mert történt valami a szülő nő közvetlen környezetében, amitől ő kényelmetlenül érezte magát, esetleg szorongott is.
"Félek, magamon kívül leszek, hogy majd nem tudom, mi történik, hogy nem én diktálok!" Gyakran hallom ezt kimondva vagy kimondatlan a hozzám járó anyukáktól. Érdemes átgondolni, hogy "nézünk ki" magunk előtt, mikor úgy érezzük, magunkon kívül vagyunk. Gyakran méltóságát vesztett, remegő, végtagjait uralni nem képes, sikoltozó, kiabáló nő képe az, ami ilyenkor beugrik. Vagy valami hasonló.
Persze itt elmondhatnánk: olyan talán sosincs, hogy mi uraljuk a helyzetet, az életünket... Igaz, olyan kultúrkörben, olyan világban élünk, ahol uralni valamit fontos dolog. Uraljuk az időt, életünket az órához igazítjuk. Uraljuk testi és lelki hangulatainkat, kényelemérzetünket, úgy hogy pl. az ebéd előtti, vagy a délutáni kávészünettel pont akkor törjön elő bennünk az igény rá, addig semmiképp sem. Mi nők itt a világnak ebben a szegletében hihetetlen mennyiségű időt és pénzt költünk külső megjelenésünk "uralására" illatok, formák, színek, tapintások elnyomására, átformálására stb. Paradox módon az uralom elvesztésétől való félelem a legáltalánosabb. Sok kismama attól szorong, hogy nem tudja majd a dolgokat folyni engedni, vagy gyerekét magától elengedni. A helyzet uralását megtartani, de egyben az, hogy tudják, engedni kell - kétfelé húzó erejű. A szülés mindent átható energiáját ugyan nem uralhatjuk, mert az nálunk erősebb, rajtunk túlmutató, de talán segít, ha átérezzük, hogy ha beleengedjük magunkat ebbe az energiába, akkor az önmagában is egyféle "kontroll" lehet.
A nők rendelkeznek még egy magukon belül mélyen fekvő forrással is. Valahogy "sejti szinten" öröklődik át ez a tudás és bizonyosság arról, hogyan kell gyereket szülni. Bármi olyan időtöltés, gyakorlás, ami segítséget nyújthat abban, hogy akár egy pillanat erejéig is, lehet csak egy érzetként, de tudatos, gondolkodó énünk mögé bepillanthassunk és engedjük, hogy ez a belső tudás felcsillanjon, csak erősítheti magunkba vetett ősbizalmunk. Szerintem erre a jóga, a meditáció, vagy a természetben való séta a legjobb mód.
Sajnos a most szülő generáció pont attól a nemzedéktől származik, amellyel elhitették, hogy orvos és kórház nélkül primitív és veszélyes szülni.
A megítéltetéstől való félelem: "Jaj, mit gondol a másik rólam?"
Minden szülés más, mert minden nő egyedi. Sajnos gyakran előfordul, hogy a nők megítélik egymást annak alapján, hogy milyen volt a szülésük, milyen választásokat, döntéseket hoztak, mi lett a szülés végső kimenetele. Mindennek tetejébe a szerepléstől, magától a szüléstől való félelem is erős lehet.
Ahogy mondják: úgy szülünk, ahogy élünk. Mennyire ítéljük meg magunkat kíméletlenül? Mennyire ragaszkodunk mereven előre elképzelt szülési élményekhez? Úgy érezzük, nekünk jól "kell" csinálnunk? Kiért?
"A félelem lételméleti diagnózisa nem segít. Hiába tudom, hogy nincs valós tárgya, mégis kínoz, mégis betegít. A tudás önmagában nem gyógyító erő. Félelmeinket nem az értelem szülte, látszólagos racionalitásuk a semmi áttetsző álruhája. A kilábolás sem az értelmi felismerés, belátás. A félelem által EGÉSZségem károsodott, kilábolni az EGÉSZ ember ügye. A félelem? Nemcsak a tárgya a hiány, a semmi, hanem a létezési "tere", a jövő is a semmi mezeje. Nincs. És mégis kínoz. Félni annyi, mint tönkretenni a VAN-t, azzal, ami NINCS. Döbbenetes, de lételméletileg belátható tény, hogy szenvedéseink, gyötrődéseink, félelmeink mélyén a SEMMIvel nézünk farkasszemet. A minket gyötrő rém, a sötétség fejedelme (a sötétség is hiány - a fény hiánya) a semmi ura - nincs. Ám hiába az elméleti belátás. A "semmi ágán" ülő szívünk "hangtalan vacog" (József Attila).
Kiút a félelemből egyedül a kiszolgáltatottság, a gyengeség ellen emelt védőfalak lerombolásával lehetséges. Amit képtelenek voltunk gyerekként vállalni - a kiszolgáltatottságot - és váltunk erős magányossá, azt most, felismerve a zárkózott magány tarthatatlanságát, vállalnunk kell.
Az erő nem vezetett sehová. Létünk titkára döbbenünk rá, amikor felismerjük, hogy nem az erő tesz védetté, hanem az erőtlenség, a kiszolgáltatott gyengeség, amely nem emel gátat, hanem engedi áradni önmagamat." Biegelbauer Pál
Szülés közben, amikor a legkiszolgáltatottabb, legesendőbb az ember, akkor jön az erő - de ez fentről jön, ez valami magasabb rendű.
"Van egy erő, ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."
Engedd meg magadnak, hogy félj, és akkor el is tudod majd engedni!
Párunkkal vagy barátunkkal bő tíz percben beszélgessünk a félelmeinkről. Aki hallgat, tényleg hallgasson: ne szóljon közbe, ne kérdezzen, ne kérjen pontosítást, csak hagyja, hogy a másik, aki beszél megtalálja a saját irányát. Ha a hallgatóban bármi felgyülemlik hallgatás közben, tartsa meg a "monológ" végéig -később persze minden előjöhet.
Azért fontos ez, mert ha elég időt kapunk arra, hogy közbeszólás, megszakítás nélkül mondhassuk el érzéseinket, gyakran magunktól jövünk rá a megoldásra. De ha megoldás nem is adódik rögtön az első beszélgetésnél, a mélyebben fekvő érzések akkor is lassan a felszín felé kezdhetnek áramlani a beszéd hatására. Lehetséges egyébként, hogy több ilyen beszélgetésre is szükség lesz majd az oldáshoz.
Ha megtaláltad a félelmet, öleld magadhoz
Amikor azt, amit eddig ellöktünk egyszer csak magunkhoz öleljük, szeretettel és kegyelemmel - az maga a gyógyulás.
Elfogadni a félelmet! Képzeljük azt, hogy félelmünk olyan, mint egy síró, megbántott kisgyerek. Öleljük át azzal a fajta szeretettel és gyengédséggel, ahogy a kistestvérünket ölelnénk, ha ő félne. Szenteljük neki teljes figyelmünket. Adjunk neki időt. Nem szükséges, hogy bármit is változtassunk rajta, csak tartsuk magunkban, elfogadással. Ez a magatartás nagyon más, mint amit először érezhettünk: amikor ellökni szerettük volna a félelmet, megszabadulni tőle, amikor jégcsappá válik belül még a gondolata is. Ily módon magunkban tartani a félelmet azt eredményezi, hogy a félelem mellett felismerjük a többi érzelmet, és ez a többféle egyidejű érzékelés háttérbe szorítja a nagy mumust, a félelmet, ami tulajdonképpen ott, abban a pillanatban nincs is jelen.
Félelmek áldott állapotban
A félelem életünk velejárója, de vajon tudatosan elkerülhető-e?
Bátorság szükséges-e ahhoz, hogy félelem nélkül merüljünk valami ismeretlen dologba. Mi a félelem? Leküzdhető-e? Le kell-e küzdeni? És ki is garantálja, hogy a félelem nem tartozik a szülési élmények közé? Mint a fájdalmat, a félelmet is úgy éljük meg, ahogy azt a hozzá fűződő személyes viszonyunk megengedi. Ha farkasszemet nézünk vele, esetleg egy erős szövetségest fedezhetünk fel benne, aki tükröt tart nekünk - magunkról, gyengéinkről, de ugyanúgy még meg nem ismert erőnkről, nyiladozó képességeinkről is!
Mivel minden ember egyedi, az univerzum megismételhetetlen kis csillaga, így minden szülés más. Úgy tartják: "úgy szülünk, ahogy élünk." Mennyire kell megfelelni az elvárásoknak? Mennyire vagyunk képesek önmagunk lenni? Honnan jönnek a félelmeink? Mitől félünk? Hogy tudjuk feloldani? Nagyon fontosnak érzem, hogy elfogadjuk, hogy vannak félelmeink - és nagyon fontosnak érzem, hogy ezekből még a szülés előtt minél több a felszínre bukkanhasson, és így a vajúdás óráiban már csak az ITT és MOST állapotában legyen az anya. Ebben szeretnék segíteni. Beszélgetésre hív Köveskuti Tünde természetgyógyász, jógaoktató, otthon szült édesanya.
http://szuleteshete.hu/cikk.php?id=58&cid=44621
A legtöbb nő erőteljes fájdalmat tapasztal meg vajúdása és szülése közben. Részben ez amiatt is lehet, hogy a szüléssel kapcsolatban sajnos az úgynevezett "negatív szuggesztió" árasztja el kultúránkat. A félelmünk tökéletesen természetes válasz mindarra, ami a médiából özönlik ránk. Ahogy a fenti mondat is sugallja, már maga a félelem is elviselhetetlen fájdalmat okozhat.
Sok olyan történetet hallottam, ahol a vajúdás azért állt le, mert történt valami a szülő nő közvetlen környezetében, amitől ő kényelmetlenül érezte magát, esetleg szorongott is.
"Félek, magamon kívül leszek, hogy majd nem tudom, mi történik, hogy nem én diktálok!" Gyakran hallom ezt kimondva vagy kimondatlan a hozzám járó anyukáktól. Érdemes átgondolni, hogy "nézünk ki" magunk előtt, mikor úgy érezzük, magunkon kívül vagyunk. Gyakran méltóságát vesztett, remegő, végtagjait uralni nem képes, sikoltozó, kiabáló nő képe az, ami ilyenkor beugrik. Vagy valami hasonló.
Persze itt elmondhatnánk: olyan talán sosincs, hogy mi uraljuk a helyzetet, az életünket... Igaz, olyan kultúrkörben, olyan világban élünk, ahol uralni valamit fontos dolog. Uraljuk az időt, életünket az órához igazítjuk. Uraljuk testi és lelki hangulatainkat, kényelemérzetünket, úgy hogy pl. az ebéd előtti, vagy a délutáni kávészünettel pont akkor törjön elő bennünk az igény rá, addig semmiképp sem. Mi nők itt a világnak ebben a szegletében hihetetlen mennyiségű időt és pénzt költünk külső megjelenésünk "uralására" illatok, formák, színek, tapintások elnyomására, átformálására stb. Paradox módon az uralom elvesztésétől való félelem a legáltalánosabb. Sok kismama attól szorong, hogy nem tudja majd a dolgokat folyni engedni, vagy gyerekét magától elengedni. A helyzet uralását megtartani, de egyben az, hogy tudják, engedni kell - kétfelé húzó erejű. A szülés mindent átható energiáját ugyan nem uralhatjuk, mert az nálunk erősebb, rajtunk túlmutató, de talán segít, ha átérezzük, hogy ha beleengedjük magunkat ebbe az energiába, akkor az önmagában is egyféle "kontroll" lehet.
A nők rendelkeznek még egy magukon belül mélyen fekvő forrással is. Valahogy "sejti szinten" öröklődik át ez a tudás és bizonyosság arról, hogyan kell gyereket szülni. Bármi olyan időtöltés, gyakorlás, ami segítséget nyújthat abban, hogy akár egy pillanat erejéig is, lehet csak egy érzetként, de tudatos, gondolkodó énünk mögé bepillanthassunk és engedjük, hogy ez a belső tudás felcsillanjon, csak erősítheti magunkba vetett ősbizalmunk. Szerintem erre a jóga, a meditáció, vagy a természetben való séta a legjobb mód.
Sajnos a most szülő generáció pont attól a nemzedéktől származik, amellyel elhitették, hogy orvos és kórház nélkül primitív és veszélyes szülni.
A megítéltetéstől való félelem: "Jaj, mit gondol a másik rólam?"
Minden szülés más, mert minden nő egyedi. Sajnos gyakran előfordul, hogy a nők megítélik egymást annak alapján, hogy milyen volt a szülésük, milyen választásokat, döntéseket hoztak, mi lett a szülés végső kimenetele. Mindennek tetejébe a szerepléstől, magától a szüléstől való félelem is erős lehet.
Ahogy mondják: úgy szülünk, ahogy élünk. Mennyire ítéljük meg magunkat kíméletlenül? Mennyire ragaszkodunk mereven előre elképzelt szülési élményekhez? Úgy érezzük, nekünk jól "kell" csinálnunk? Kiért?
"A félelem lételméleti diagnózisa nem segít. Hiába tudom, hogy nincs valós tárgya, mégis kínoz, mégis betegít. A tudás önmagában nem gyógyító erő. Félelmeinket nem az értelem szülte, látszólagos racionalitásuk a semmi áttetsző álruhája. A kilábolás sem az értelmi felismerés, belátás. A félelem által EGÉSZségem károsodott, kilábolni az EGÉSZ ember ügye. A félelem? Nemcsak a tárgya a hiány, a semmi, hanem a létezési "tere", a jövő is a semmi mezeje. Nincs. És mégis kínoz. Félni annyi, mint tönkretenni a VAN-t, azzal, ami NINCS. Döbbenetes, de lételméletileg belátható tény, hogy szenvedéseink, gyötrődéseink, félelmeink mélyén a SEMMIvel nézünk farkasszemet. A minket gyötrő rém, a sötétség fejedelme (a sötétség is hiány - a fény hiánya) a semmi ura - nincs. Ám hiába az elméleti belátás. A "semmi ágán" ülő szívünk "hangtalan vacog" (József Attila).
Kiút a félelemből egyedül a kiszolgáltatottság, a gyengeség ellen emelt védőfalak lerombolásával lehetséges. Amit képtelenek voltunk gyerekként vállalni - a kiszolgáltatottságot - és váltunk erős magányossá, azt most, felismerve a zárkózott magány tarthatatlanságát, vállalnunk kell.
Az erő nem vezetett sehová. Létünk titkára döbbenünk rá, amikor felismerjük, hogy nem az erő tesz védetté, hanem az erőtlenség, a kiszolgáltatott gyengeség, amely nem emel gátat, hanem engedi áradni önmagamat." Biegelbauer Pál
Szülés közben, amikor a legkiszolgáltatottabb, legesendőbb az ember, akkor jön az erő - de ez fentről jön, ez valami magasabb rendű.
"Van egy erő, ami szüléskor eljön a nőkhöz. Nem kérik, egyszerűen csak elárasztja őket. Összegyűlik, mint a felhő a szemhatáron, átsuhan az égen, és magával hoz egy gyermeket."
Engedd meg magadnak, hogy félj, és akkor el is tudod majd engedni!
Párunkkal vagy barátunkkal bő tíz percben beszélgessünk a félelmeinkről. Aki hallgat, tényleg hallgasson: ne szóljon közbe, ne kérdezzen, ne kérjen pontosítást, csak hagyja, hogy a másik, aki beszél megtalálja a saját irányát. Ha a hallgatóban bármi felgyülemlik hallgatás közben, tartsa meg a "monológ" végéig -később persze minden előjöhet.
Azért fontos ez, mert ha elég időt kapunk arra, hogy közbeszólás, megszakítás nélkül mondhassuk el érzéseinket, gyakran magunktól jövünk rá a megoldásra. De ha megoldás nem is adódik rögtön az első beszélgetésnél, a mélyebben fekvő érzések akkor is lassan a felszín felé kezdhetnek áramlani a beszéd hatására. Lehetséges egyébként, hogy több ilyen beszélgetésre is szükség lesz majd az oldáshoz.
Ha megtaláltad a félelmet, öleld magadhoz
Amikor azt, amit eddig ellöktünk egyszer csak magunkhoz öleljük, szeretettel és kegyelemmel - az maga a gyógyulás.
Elfogadni a félelmet! Képzeljük azt, hogy félelmünk olyan, mint egy síró, megbántott kisgyerek. Öleljük át azzal a fajta szeretettel és gyengédséggel, ahogy a kistestvérünket ölelnénk, ha ő félne. Szenteljük neki teljes figyelmünket. Adjunk neki időt. Nem szükséges, hogy bármit is változtassunk rajta, csak tartsuk magunkban, elfogadással. Ez a magatartás nagyon más, mint amit először érezhettünk: amikor ellökni szerettük volna a félelmet, megszabadulni tőle, amikor jégcsappá válik belül még a gondolata is. Ily módon magunkban tartani a félelmet azt eredményezi, hogy a félelem mellett felismerjük a többi érzelmet, és ez a többféle egyidejű érzékelés háttérbe szorítja a nagy mumust, a félelmet, ami tulajdonképpen ott, abban a pillanatban nincs is jelen.
Félelmek áldott állapotban
A félelem életünk velejárója, de vajon tudatosan elkerülhető-e?
Bátorság szükséges-e ahhoz, hogy félelem nélkül merüljünk valami ismeretlen dologba. Mi a félelem? Leküzdhető-e? Le kell-e küzdeni? És ki is garantálja, hogy a félelem nem tartozik a szülési élmények közé? Mint a fájdalmat, a félelmet is úgy éljük meg, ahogy azt a hozzá fűződő személyes viszonyunk megengedi. Ha farkasszemet nézünk vele, esetleg egy erős szövetségest fedezhetünk fel benne, aki tükröt tart nekünk - magunkról, gyengéinkről, de ugyanúgy még meg nem ismert erőnkről, nyiladozó képességeinkről is!
Mivel minden ember egyedi, az univerzum megismételhetetlen kis csillaga, így minden szülés más. Úgy tartják: "úgy szülünk, ahogy élünk." Mennyire kell megfelelni az elvárásoknak? Mennyire vagyunk képesek önmagunk lenni? Honnan jönnek a félelmeink? Mitől félünk? Hogy tudjuk feloldani? Nagyon fontosnak érzem, hogy elfogadjuk, hogy vannak félelmeink - és nagyon fontosnak érzem, hogy ezekből még a szülés előtt minél több a felszínre bukkanhasson, és így a vajúdás óráiban már csak az ITT és MOST állapotában legyen az anya. Ebben szeretnék segíteni. Beszélgetésre hív Köveskuti Tünde természetgyógyász, jógaoktató, otthon szült édesanya.
2004.11.01 22:42
Kedves Bumbuli!
Biztatni szeretnélek egy kicsit, nekem elég macerás terhességem volt, de azt mondtam, hogy ezek után csak azért is könnyen fogok szülni!
Fájdalomcsillapításra gondolni sem mertem azok után, hogy voltam egy szülésre felkészítő előadáson, amin részletesen, fotókkal együtt ismertették az EDA-t.
Viszont tényleg gyorsan szültem! : )
Na jó biztos kellett nagy adag mázli is ahhoz, hogy első szülésként 3,5! óra leforgása alatt világra jöjjön a lurkónk,( igaz a fájások között szünet nem volt) de azóta is az összes terhes barátnőmnek azt javaslom, hogy iszonyú fontos a helyes légzés, és az, hogy közben nem azt kell gondolni, hogy mennyire iszonyúan fáj, hanem hogy had fájjon még jobban mert akkor halad a dolog és közeledik a vége.
Egyszer tévesztettem el a levegővételt (tudod, tovább kifúj mint beszív, nem kapkodni) és ahogy kiestem a ritmusból jóval rosszabb volt az egész!
Próbálj csak erre koncentrálni és gyakorold jó sokszor, hogy rögzüljön a technika!
Ja, és még valami! valamikor a vajúdás vége felé a szülésznőm (azóta is hihetetlen ragaszkodást érzek iránta) egy melegvizes borogatást tett a hasamra, amire valamilyen illóolaj volt csöpögtetve. Nagyon jól esett és mintha a fájások fájdalma is bírhatóbb lett volna tőle!
Sok sikert kívánok!
Biztatni szeretnélek egy kicsit, nekem elég macerás terhességem volt, de azt mondtam, hogy ezek után csak azért is könnyen fogok szülni!
Fájdalomcsillapításra gondolni sem mertem azok után, hogy voltam egy szülésre felkészítő előadáson, amin részletesen, fotókkal együtt ismertették az EDA-t.
Viszont tényleg gyorsan szültem! : )
Na jó biztos kellett nagy adag mázli is ahhoz, hogy első szülésként 3,5! óra leforgása alatt világra jöjjön a lurkónk,( igaz a fájások között szünet nem volt) de azóta is az összes terhes barátnőmnek azt javaslom, hogy iszonyú fontos a helyes légzés, és az, hogy közben nem azt kell gondolni, hogy mennyire iszonyúan fáj, hanem hogy had fájjon még jobban mert akkor halad a dolog és közeledik a vége.
Egyszer tévesztettem el a levegővételt (tudod, tovább kifúj mint beszív, nem kapkodni) és ahogy kiestem a ritmusból jóval rosszabb volt az egész!
Próbálj csak erre koncentrálni és gyakorold jó sokszor, hogy rögzüljön a technika!
Ja, és még valami! valamikor a vajúdás vége felé a szülésznőm (azóta is hihetetlen ragaszkodást érzek iránta) egy melegvizes borogatást tett a hasamra, amire valamilyen illóolaj volt csöpögtetve. Nagyon jól esett és mintha a fájások fájdalma is bírhatóbb lett volna tőle!
Sok sikert kívánok!
2004.11.05 05:00
Önhipnózissal? Fájdalom nélkül?
A csecsemőt boldog anya tartja a mellén az első percekben
Dobosy Ildikó
2004. november 4.
Itt most csodálatos dolog történik. A szeretet hullámai áradnak körülötted. Használj ki minden levegővételt, tested a babáddal együtt dolgozik. Minden összehúzódással közelebb kerülsz a babádhoz. Ez a szeretet munkája. Mélyebbre lazulsz. Párod gyengéden bíztat, simogat.
Szülőanyák mosolyogva fekszenek az ágyban – valahol Montreálban –, valahonnan halk beszéd és zene hallatszik, majd félig csukott szemmel, elnyújtózva, nyugodt hangulatban fiatal orvosnő lágy mozdulatai által kísérve megjelenik a kisbaba feje. Szól a zene és a halk beszéd, jön a baba karja, törzse, lábacskája. Fehér kendővel megtörlik a babát, majd odanyújtják az édesanyának, aki a hasára fekteti, simogatja. Odahajtja a fejét az apa, együtt az új család.
Így képzeltük a szülést fiatal lány korunkban, amikor már nem hittünk a gólyamesékben, sok babát szerettünk volna, de még nem tudtunk arról, milyen az anyai fájdalom.
Fritsch Ilona eljött hozzánk Montreálból, hogy amit ott megtanult, továbbadja itt a magyar anyáknak. Ez az ő életének is igen fontos része. Édesanyjával jött a Margitszigeti Nagyszállóba, valamikor 1957-ben költöztek Amerikába. Édesanyja tökéletes magyarsággal válaszol a telefonhívásra: magyarnak nevelte lányát, maga teljesen magyar maradt, most magyar asszonyokhoz jöttek el megtanítani a fájdalom nélküli szülést.
„Szeretnék kiállni a háztetőkre, onnan kiáltani szerte: asszonyok, csak rajtatok múlik, hogy békében, nyugalomban hozzátok világra gyermeketeket. Az anyáknak kell akarni, vihetik magukkal a kórházba a szülésprogramot, vagy megvalósíthatják otthon is. Ne adjuk át önként az életünk feletti hatalmat a férfiaknak! Ne mondjunk le az első percek boldogságáról!”
„Képzeld el, hogy a terhességed végére értél. Kényelem, nyugalom, magabiztos elégedettség vesz körül. Itt most csodálatos dolog történik. A szeretet hullámai áradnak körülötted. Használj ki minden levegővételt, tested a babáddal együtt dolgozik. Minden összehúzódással közelebb kerülsz a babádhoz. Ez a szeretet munkája. Mélyebbre lazulsz. Párod gyengéden bíztat, simogat. Ápolóid félreállnak. Egyre jobban összpontosítasz. Boldogsághullám önt el, babád lélegzeted által jön a világra. Megjelenik a baba. Megkapod őt, melledre helyezed. Érzed a kis testet teljes nyugalomban. Létrejött egy csodálatos kapcsolat, a világon a legerősebb kötődés. Teljesült az elképzelésed.”
Ilonát sokan meghívták, orvosok, szervezők, reméljük, hogy a jövő évben már a Születés Hetén találkozunk vele, és iskolát alapít a szülő anyáknak Magyarországon. Megtanulunk boldogan szülni.
http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?cid=45060&id=92&PHPSESSID=44897ba56ceb0116a4 695366b6a39052
A csecsemőt boldog anya tartja a mellén az első percekben
Dobosy Ildikó
2004. november 4.
Itt most csodálatos dolog történik. A szeretet hullámai áradnak körülötted. Használj ki minden levegővételt, tested a babáddal együtt dolgozik. Minden összehúzódással közelebb kerülsz a babádhoz. Ez a szeretet munkája. Mélyebbre lazulsz. Párod gyengéden bíztat, simogat.
Szülőanyák mosolyogva fekszenek az ágyban – valahol Montreálban –, valahonnan halk beszéd és zene hallatszik, majd félig csukott szemmel, elnyújtózva, nyugodt hangulatban fiatal orvosnő lágy mozdulatai által kísérve megjelenik a kisbaba feje. Szól a zene és a halk beszéd, jön a baba karja, törzse, lábacskája. Fehér kendővel megtörlik a babát, majd odanyújtják az édesanyának, aki a hasára fekteti, simogatja. Odahajtja a fejét az apa, együtt az új család.
Így képzeltük a szülést fiatal lány korunkban, amikor már nem hittünk a gólyamesékben, sok babát szerettünk volna, de még nem tudtunk arról, milyen az anyai fájdalom.
Fritsch Ilona eljött hozzánk Montreálból, hogy amit ott megtanult, továbbadja itt a magyar anyáknak. Ez az ő életének is igen fontos része. Édesanyjával jött a Margitszigeti Nagyszállóba, valamikor 1957-ben költöztek Amerikába. Édesanyja tökéletes magyarsággal válaszol a telefonhívásra: magyarnak nevelte lányát, maga teljesen magyar maradt, most magyar asszonyokhoz jöttek el megtanítani a fájdalom nélküli szülést.
„Szeretnék kiállni a háztetőkre, onnan kiáltani szerte: asszonyok, csak rajtatok múlik, hogy békében, nyugalomban hozzátok világra gyermeketeket. Az anyáknak kell akarni, vihetik magukkal a kórházba a szülésprogramot, vagy megvalósíthatják otthon is. Ne adjuk át önként az életünk feletti hatalmat a férfiaknak! Ne mondjunk le az első percek boldogságáról!”
„Képzeld el, hogy a terhességed végére értél. Kényelem, nyugalom, magabiztos elégedettség vesz körül. Itt most csodálatos dolog történik. A szeretet hullámai áradnak körülötted. Használj ki minden levegővételt, tested a babáddal együtt dolgozik. Minden összehúzódással közelebb kerülsz a babádhoz. Ez a szeretet munkája. Mélyebbre lazulsz. Párod gyengéden bíztat, simogat. Ápolóid félreállnak. Egyre jobban összpontosítasz. Boldogsághullám önt el, babád lélegzeted által jön a világra. Megjelenik a baba. Megkapod őt, melledre helyezed. Érzed a kis testet teljes nyugalomban. Létrejött egy csodálatos kapcsolat, a világon a legerősebb kötődés. Teljesült az elképzelésed.”
Ilonát sokan meghívták, orvosok, szervezők, reméljük, hogy a jövő évben már a Születés Hetén találkozunk vele, és iskolát alapít a szülő anyáknak Magyarországon. Megtanulunk boldogan szülni.
http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?cid=45060&id=92&PHPSESSID=44897ba56ceb0116a4 695366b6a39052
2004.11.05 09:06
ez nagyon jól hangzik Virág (c: Remélem amikor én odakerülök, hogy szüljek, meg fogom tudni ezt valósítani...
Majd megkérdezem a sógoromat, aki otthon-szülésből írta a szakdolgozatát, és sokat dolgozott az Alternatal-ban, hogy van e olyan ember itthon, aki erre fel tud készíteni.
Azt már hallottam, hogy otthonszüléskor előfordul, hogy a gyerek nem sírva jön a világra, hanem mosolyogva (c: De az otthonszülés nekem még mindig kicsit "meredek"...
Sztem Bumbuli hamarosan túlesik, vagy már túl is esett ezen a dolgon (c:
Majd megkérdezem a sógoromat, aki otthon-szülésből írta a szakdolgozatát, és sokat dolgozott az Alternatal-ban, hogy van e olyan ember itthon, aki erre fel tud készíteni.
Azt már hallottam, hogy otthonszüléskor előfordul, hogy a gyerek nem sírva jön a világra, hanem mosolyogva (c: De az otthonszülés nekem még mindig kicsit "meredek"...
Sztem Bumbuli hamarosan túlesik, vagy már túl is esett ezen a dolgon (c:
2004.11.05 14:14
Igen, nagyon jól hangzik. Írtam Ilonának levelet, a válaszában elküldte az előadása anyagát, amit majd felrak valamikor a honlapjára. Megkérdezem, jóváhagyja-e, hogy feltegyem ide. Úgy gondolom, ha elég nagy az érdeklődés, talán eljönnének ide Ilonáék hypnobirthinget tanítani, de persze ezt nem állíthatom helyettük. (Futó gondolat: te még gyerektelen vagy, jobban mozoghatsz, és ha érdekel egyébként is az emberekkel, vajúdó nőkkel való foglalkozás - nem tudom, így van-e, csak ha igen - akkor megtanulhatnád tőlük ezt, válhatnál trénerré, és te oktathatnád idehaza.)
Én is láttam már filmen mosolygó újszülöttet!!! Gyönyörű...
Az otthonszülést én nem mertem megkockáztatni, hála a jó égnek a MÁVban, ahol szültem, teljesen háborítatlan, csodálatos szüléseim voltak, így én jobban éreztem magam ott, mint itthon érezhettem volna. Ha hívnak majd, biztos, hogy volnék dúla otthonszülésnél is, de legalábbis eleinte eléggé szoronganék, azt hiszem. Ez a hospitalizáció, na.
Bumbuli???
Virág
Írtam Ilonának levelet, a válaszában elküldte az előadása anyagát, amit majd felrak valamikor a honlapjára. Megkérdezem, jóváhagyja-e, hogy feltegyem ide. Úgy gondolom, ha elég nagy az érdeklődés, talán eljönnének ide Ilonáék hypnobirthinget tanítani, de persze ezt nem állíthatom helyettük. (Futó gondolat: te még gyerektelen vagy, jobban mozoghatsz, és ha érdekel egyébként is az emberekkel, vajúdó nőkkel való foglalkozás - nem tudom, így van-e, csak ha igen - akkor megtanulhatnád tőlük ezt, válhatnál trénerré, és te oktathatnád idehaza.) Én is láttam már filmen mosolygó újszülöttet!!!
Gyönyörű... Az otthonszülést én nem mertem megkockáztatni, hála a jó égnek a MÁVban, ahol szültem, teljesen háborítatlan, csodálatos szüléseim voltak, így én jobban éreztem magam ott, mint itthon érezhettem volna. Ha hívnak majd, biztos, hogy volnék dúla otthonszülésnél is, de legalábbis eleinte eléggé szoronganék, azt hiszem. Ez a hospitalizáció, na.
Bumbuli???
Virág
2004.11.05 15:49
Hát sziasztok!
Sajnos még egyben.Bocsi,hogy nem írtam,de nem nagyon fértem ide a géphez.Pont ma voltam dokinál és már befordult a kicsike.Azt ajánlották,hogy a hétvégén már pakoljam össze a táskánkat.Egyre jobban izgulok.De igazából már örülnék,ha most túllennék rajta.Hétfőn megint mehetek CTG-re.Remélem nem akarja decemberig húzni a kisfiam odabennt.Már sehogyse jó,levegőt se kapok,aludni se tudok,stb....Az igazság az,hogy a félelem már átalakult és már inkább fájjon,csak legyünk túl a dolgon.
Sajnos még egyben.Bocsi,hogy nem írtam,de nem nagyon fértem ide a géphez.Pont ma voltam dokinál és már befordult a kicsike.Azt ajánlották,hogy a hétvégén már pakoljam össze a táskánkat.Egyre jobban izgulok.De igazából már örülnék,ha most túllennék rajta.Hétfőn megint mehetek CTG-re.Remélem nem akarja decemberig húzni a kisfiam odabennt.Már sehogyse jó,levegőt se kapok,aludni se tudok,stb....Az igazság az,hogy a félelem már átalakult és már inkább fájjon,csak legyünk túl a dolgon.
2004.11.08 13:24
Szia Bumbuli (c: remélem, most már akkor hamarosan túl leszel rajta, kívánom, hogy legyen hozzá erőd, és jó legyen (c:
Virág!
jó ötlet amit mondasz, bár a szakmám teljesen máshova köt. Meg amennyit tudok a hipnózisról (anyám, sógorom, saját pszichomókusom révén)elég komoly felkészülést/tanulást igényel, amit én már nem merek vállalni. Meg lesznek itthon erre a megfelelő emberek, ebben biztos vagyok - és cask remélem, hogy hamarosan...
Üdvözlettel:
Szeréna (c:
Virág!
jó ötlet amit mondasz, bár a szakmám teljesen máshova köt. Meg amennyit tudok a hipnózisról (anyám, sógorom, saját pszichomókusom révén)elég komoly felkészülést/tanulást igényel, amit én már nem merek vállalni. Meg lesznek itthon erre a megfelelő emberek, ebben biztos vagyok - és cask remélem, hogy hamarosan...
Üdvözlettel:
Szeréna (c:
2004.11.08 15:39
Szeréna,
utólag vettem észre, hogy jövőre itthon is akarnak egy ilyen hipnósulit. Szóval akkor ez nálad is játszhat.
Bumbuli,
Én is kívánok.
Kívánom, hogy amikor eljön a baba számára is megfelelő idő, akkor át tudd adni magad a vajúdás földöntúli élményének, hogy átéld minden percét, minden fájdalmát és minden örömét, hogy könnyen és szeretettel tudd elengedni a magzatodat, hogy aztán a karjaidban tartva bezáruljon, és egyben újrainduljon a kör.
Virág
utólag vettem észre, hogy jövőre itthon is akarnak egy ilyen hipnósulit.
Szóval akkor ez nálad is játszhat. Bumbuli,
Én is kívánok.
Kívánom, hogy amikor eljön a baba számára is megfelelő idő, akkor át tudd adni magad a vajúdás földöntúli élményének, hogy átéld minden percét, minden fájdalmát és minden örömét, hogy könnyen és szeretettel tudd elengedni a magzatodat, hogy aztán a karjaidban tartva bezáruljon, és egyben újrainduljon a kör.
Virág
2004.11.10 11:19
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat.Tegnap voltam 4d-s ultrahangon.Mindenkinek ajánlom.Hihetetlen nagy élmény.Én elsírtam magam és amikor a kazettát látta az apuka ő is.Ráadásul képeket is kaptunk és nagyon szép a kisfiunk.Mert persze fiú...Annyira aranyos volt és grimaszolt is,meg bekapta a kezét és mosolygott,meg kinyitotta az egyik szemét egy kicsit.Igaz,hogy 9000 Ft volt és ezért csak 15 percet kaptunk de így utólag is azt mondom,hogy ez minden pénzt megér és 15 percnél tovább nem tudott volna mit felvenni a nő csak ugyanazt,meg persze azt,hogy mozog.De nagyon szép volt.Már alig várom.Az is furi,hogy a dokim szerint csak 36 hetes a tegnapi vizsgálati eredmények alapján meg már 38 hetes és telített a gyomra,meg meszesedik a méhlepény,ami azt jelenti,hogy nemsokára ki kéne jönnie.Leletet is adtak róla és azon az van,hogy 22.-éig meglesz.Furi nagyon már így készűlni rá.Amúgy 2800 gramm,de mivel nem hosszú baba és én is kicsi vagyok nagyon kis dagi és ez a legcukibb benne.
Hát ennyi egyenlőre.Sok puszi...
Hát ennyi egyenlőre.Sok puszi...
2004.11.10 12:00
Bumbuli,
ez csodás lehetett!!! Én sosem láttam a gyerkőceimet 4D-s UH-on.
A babák korbeli megítélése valami katasztrófa. Az én gyerekeimet mindig mindenki 2 héttel kisebbnek látta, de én pontosan tudom, mikor van ovulációm, mert érzem, és ugye azt is tudhatja az ember lánya, mikor volt eksön. Mindig akkor jöttek a babák, amikorra én mondtam. A súlyukat is egyébként elég pontatlanul szokták megadni.
És igen, olyan különleges, amikor még benne vannak a pociban elképzelni, milyen, mikor kijönnek. Mikor már a karunkban tarthatjuk azt a magzatmázillatú vörös, ráncos kis csomagot.
Virág
ez csodás lehetett!!!
Én sosem láttam a gyerkőceimet 4D-s UH-on. A babák korbeli megítélése valami katasztrófa.
Az én gyerekeimet mindig mindenki 2 héttel kisebbnek látta, de én pontosan tudom, mikor van ovulációm, mert érzem, és ugye azt is tudhatja az ember lánya, mikor volt eksön. Mindig akkor jöttek a babák, amikorra én mondtam. A súlyukat is egyébként elég pontatlanul szokták megadni. És igen, olyan különleges, amikor még benne vannak a pociban elképzelni, milyen, mikor kijönnek.
Mikor már a karunkban tarthatjuk azt a magzatmázillatú vörös, ráncos kis csomagot. Virág
2004.11.11 11:43
Ne is mondd.Már annyira be vagyok zsonggva,hogy csak na.Mindenkit faggatok,hogy milyen a szülési fájás,mert 2 napja fájdogál a hasam ott lennt és olyan érzés,mint amikor meg akar jönni,de nem fáj annyira és nem is tudom mérni a fájásokat,csak úgy fáj.Meg ilyenkor feszül is,úgyhogy szerintem már nem nagyon akar bennt maradni.Én nagyon örülnék neki,ha már ki akarna jönni.Annyira várom már...
2004.11.11 13:18
szia.
nagyon jo olvasgatni,amiket irsz.kozben nosztalgiazok.visszaemlekszem az elso terhessegemre.en is nagyon vartam,hogy vegre lathassam a babankat.a szules fajdalmas ez az igazsag,de jo erezni ezeket a fajdalmakat.es miutan megszuletik a baba,azonnal el is felejted oket.en most varom a harmadikat,de meg 2 honap visszavan.remelem,hamar a kezedben tarthatod a babad.csodalatos dolog anyanak lenni.sok sikert.
nagyon jo olvasgatni,amiket irsz.kozben nosztalgiazok.visszaemlekszem az elso terhessegemre.en is nagyon vartam,hogy vegre lathassam a babankat.a szules fajdalmas ez az igazsag,de jo erezni ezeket a fajdalmakat.es miutan megszuletik a baba,azonnal el is felejted oket.en most varom a harmadikat,de meg 2 honap visszavan.remelem,hamar a kezedben tarthatod a babad.csodalatos dolog anyanak lenni.sok sikert.
2004.11.12 06:25
Bumbuli,
megértem az aggodalmadat. Én 4-szer mentem be 5-7 perces összehúzódásokkal, mire végre meg is született a fiunk. A portán kiszóltak, hogy "Anyuka, jön holnap is?" Szóval elvileg mozgás, séta hatására az összehúzódások erősödni fognak, míg ha jóslófájásokról van szó (nincs olyan szó, hogy jóslóösszehúzódás, úgyhogy most megalkotom ), akkor enyhülni. A zavartalanság érdekében érdemes első babánál igencsak előrehaladott állapotban bemenni a kh-ba. Hogy minél kevesebb felesleges beavatkozás legyen, hogy a mama minél gyorsabban tágulhasson. És persze, hogy ne küldjenek haza.
Fájás: Igen sajnálatosnak tartom, hogy így terjedt el a köztudatban. Minden szülő nőnek jobb lenne, ha összehúzódásnak hívnánk. Mert nem fáj mindig, sőt azt, hogy ilyen általános az, hogy erős fájdalommal jár a vajúdás, nagyon valószínű, hogy az okozza, hogy ez terjedt el a köztudatban. Mint ahogy a távolkeleten mostanság azt tekintik evidenciának, hogy a nők nagy része császárral fog szülni. Ez a hiedelem (a helytelen kórházi gyakorlat mellett) nagyban növeli a császár esélyét.
Tudtátok, hogy a nők egy része orgazmikus élményként éli át a vajúdást és a szülést? Nem törvényszerű, hogy fáj. Lehet, hogy fájni fog, mindegy, úgysem tudtok lelkileg előre felkészülni rá.
Csak hagyjátok történni a dolgokat. Ha jön majd a kontrakció, menjetek vele. Nagyon fontos, hogy ha meg tudjátok tenni, ne ellenkezzetek, ne álljatok ellen a fájdalomnak, már ha jön. Akkor görcsösek lesznek a nő izmai, és a méh munkája ellen dolgoznak. Ha fáj, menjetek bele. Hadd járja át az egész valótokat ez az érzés. (Így sokkal könnyebb egyébként elviselni!!!)
Trükkök: Érdemes a karokat felemelni, mondjuk bordásfalba vagy kötélbe kapaszkodni, mert így automatikusan ellazulnak a gát környéki izmok.
Másik: nyitott száj, nyitott méhszáj. Bátran ki lehet adni hangokat. A kh-i gyakorlat ezt nem szereti, mert zavarja a személyzet nyugalmát, de hát az ilyen személyzet elmehet a búsba. Nem ők szülnek, hanem ti.
Még: Ina May Gaskin (www.szuleteshete.hu ezen belül a Bábakonferencia) megfigyelt egy jelenséget. Van olyan, hogy egy nő mondjuk már 4 ujjnyira tágult, de egy ismeretlen vagy félelmet ébresztő ember megjelenése után 2 ujjnyira zárult a méhszáj. Ő ezt záróizomtörvénynek nevezte el. (Gondoljunk bele, ez ugyanaz, mint a zabszem-effektus.) Tehát a nyugodt és folyamatos táguláshoz zavartalanság, háborítatlanság kell. Nagyon fontos, hogy ne vizsgálgassák a nőt, hány ujjnyira tágult. Olykor valóban fontos lehet, de ez általában a kórházi személyzet tehetetlenségérzését (Henci Goer) segíti, a vajúdónak és magzatának kifejezetten kellemetlen és káros. Emellett lehetőleg sötét és csönd legyen, nyugodt zene, ha a nő igényli. Gyertyák a legjobbak a világításhoz. És hogy a párjával és/vagy a dúlájával kettesben, hármasban maradhassanak. (a méhszájtágítást meg aztán mindenképpen el kell kerülni)
Érdemes még itt olvasgatni: www.nandu.hu , ha valakit érdekel, a különböző bábakonferenciák leírásaiban a képek és az élménybeszámoló mellet rendkívül hasznos információk találhatók a szülésekről, vajúdásról, sok tíz éve praktizáló, a szülést természetes jelenségnek, nem patológiás esetnek tekintő bábáktól, orvosoktól.
Virág
megértem az aggodalmadat. Én 4-szer mentem be 5-7 perces összehúzódásokkal, mire végre meg is született a fiunk.
A portán kiszóltak, hogy "Anyuka, jön holnap is?" Szóval elvileg mozgás, séta hatására az összehúzódások erősödni fognak, míg ha jóslófájásokról van szó (nincs olyan szó, hogy jóslóösszehúzódás, úgyhogy most megalkotom ), akkor enyhülni. A zavartalanság érdekében érdemes első babánál igencsak előrehaladott állapotban bemenni a kh-ba. Hogy minél kevesebb felesleges beavatkozás legyen, hogy a mama minél gyorsabban tágulhasson. És persze, hogy ne küldjenek haza. Fájás: Igen sajnálatosnak tartom, hogy így terjedt el a köztudatban. Minden szülő nőnek jobb lenne, ha összehúzódásnak hívnánk. Mert nem fáj mindig, sőt azt, hogy ilyen általános az, hogy erős fájdalommal jár a vajúdás, nagyon valószínű, hogy az okozza, hogy ez terjedt el a köztudatban. Mint ahogy a távolkeleten mostanság azt tekintik evidenciának, hogy a nők nagy része császárral fog szülni. Ez a hiedelem (a helytelen kórházi gyakorlat mellett) nagyban növeli a császár esélyét.
Tudtátok, hogy a nők egy része orgazmikus élményként éli át a vajúdást és a szülést? Nem törvényszerű, hogy fáj. Lehet, hogy fájni fog, mindegy, úgysem tudtok lelkileg előre felkészülni rá.
Csak hagyjátok történni a dolgokat. Ha jön majd a kontrakció, menjetek vele. Nagyon fontos, hogy ha meg tudjátok tenni, ne ellenkezzetek, ne álljatok ellen a fájdalomnak, már ha jön. Akkor görcsösek lesznek a nő izmai, és a méh munkája ellen dolgoznak. Ha fáj, menjetek bele. Hadd járja át az egész valótokat ez az érzés. (Így sokkal könnyebb egyébként elviselni!!!)
Trükkök: Érdemes a karokat felemelni, mondjuk bordásfalba vagy kötélbe kapaszkodni, mert így automatikusan ellazulnak a gát környéki izmok.
Másik: nyitott száj, nyitott méhszáj. Bátran ki lehet adni hangokat. A kh-i gyakorlat ezt nem szereti, mert zavarja a személyzet nyugalmát, de hát az ilyen személyzet elmehet a búsba. Nem ők szülnek, hanem ti.
Még: Ina May Gaskin (www.szuleteshete.hu ezen belül a Bábakonferencia) megfigyelt egy jelenséget. Van olyan, hogy egy nő mondjuk már 4 ujjnyira tágult, de egy ismeretlen vagy félelmet ébresztő ember megjelenése után 2 ujjnyira zárult a méhszáj. Ő ezt záróizomtörvénynek nevezte el. (Gondoljunk bele, ez ugyanaz, mint a zabszem-effektus.) Tehát a nyugodt és folyamatos táguláshoz zavartalanság, háborítatlanság kell. Nagyon fontos, hogy ne vizsgálgassák a nőt, hány ujjnyira tágult. Olykor valóban fontos lehet, de ez általában a kórházi személyzet tehetetlenségérzését (Henci Goer) segíti, a vajúdónak és magzatának kifejezetten kellemetlen és káros. Emellett lehetőleg sötét és csönd legyen, nyugodt zene, ha a nő igényli. Gyertyák a legjobbak a világításhoz. És hogy a párjával és/vagy a dúlájával kettesben, hármasban maradhassanak. (a méhszájtágítást meg aztán mindenképpen el kell kerülni)
Érdemes még itt olvasgatni: www.nandu.hu , ha valakit érdekel, a különböző bábakonferenciák leírásaiban a képek és az élménybeszámoló mellet rendkívül hasznos információk találhatók a szülésekről, vajúdásról, sok tíz éve praktizáló, a szülést természetes jelenségnek, nem patológiás esetnek tekintő bábáktól, orvosoktól.
Virág
2004.11.12 08:11
Még valamit találtam.
"Ilona Fritsch előadása arra épült, hogy hozzunk ki magunkból mindent, ami bennünk van, amit magunkból megismertünk. „Minden bennünk van, amire szükségünk van.” Ha pedig megbízunk segítőinkben is, akkor megtanulhatjuk, hogyan kell fájdalom nélkül szülni, miközben a szervezetünk kitermeli a szükséges szeretethormonokat. Háborítatlanul, tehát felesleges beavatkozás nélkül hozzuk világra gyermekünket. A hipnoszülés, a természetgyógyászat segíthet bennünket mindebben.
A folyamatnak hat szakasza van:
1. Előkészítés
2. Összpontosítás
3. Ellazulás (tanuld meg összehúzni, elengedni a szerveidet)
4. Irányadás
5. Elmélyítés
6. Megszüntetés
A tanulás folyamán végig ébren vagyunk. Nem kell megijedni, hogy olyan parancsot kapnánk, amit ébrenlétben elutasítunk. A hipnotizőr olyan szavakat használ, melyek ébren tartanak. Aki sokat használja az agyát, annak nagyobb a képzelőereje, jobban tud imagizálni, relaxálni. Alkalmas ez a módszer rossz szokások, depresszió, önbizalomhiány leküzdésére is.
A szülés maga lerövidül: 6-8 órás lesz, miközben az apa vagy a kísérő sajátos szerepet kap, megtanulja, milyen érintések szükségesek az anyának, hogy biztonságban érezze magát.
Minden szülőnek adunk egy könyvet a programról, tehát az előkészítés során megszűnik a félelem, a feszültség, és ezzel minimálisra csökkentjük a fájdalmat, hogy a szülők minél korábban kötődjenek a csecsemőhöz. Ez az azonnali kapcsolat a világon a legerősebb kötődés.
Az USA-ban Marie Morgen tanítja mindezt, Ilona bemutatta őt videofilmen, majd néhány kórházi esetet is vetített. A filmen az anyák mindvégig beszélgetnek kísérőikkel, vagy csendesen mosolyogva fekszenek. Olyan is volt, aki éppen vacsorázott az ágyban, szülés előtt néhány órával. Előzetesen vittek magukkal szülési tervet, azt megbeszélték orvosukkal. Az orvos beleegyezésével esetleg még szülés közben is szólt a magnóról a program. Láttuk a születést, nyugodt körülmények között, a babát azonnal az anya hasára fektették, elvágták a köldökzsinórt, és a baba szopni kezdett. Három-négy esetet nézhettünk végig, mindegyikben boldogan mosolygó, nyugodt anya fogadta a babát.
Az anyák ebben a században férfiak, tudós orvosok segítségét kérték a szüléshez. Az orvosok mindent megtettek, hogy a fájdalmakat könnyítsék, a folyamatot gyorsítsák. Ámde a nők ezzel kiadták kezükből legfontosabb feladatukat. Most tudós asszonyok veszik át a segítő szerepét, nem szemben állva, megtagadva az eredményeket, hanem felhasználva az eddigi tudást, asszonyi szívvel segítenek újra társaikon. Ebbe a munkába természetesen be kell kapcsolódni a társadalombiztosításnak is, nem lehet egymással rivalizálni, hanem közösen kell megoldani a felmerülő problémákat. "
"Ilona Fritsch előadása arra épült, hogy hozzunk ki magunkból mindent, ami bennünk van, amit magunkból megismertünk. „Minden bennünk van, amire szükségünk van.” Ha pedig megbízunk segítőinkben is, akkor megtanulhatjuk, hogyan kell fájdalom nélkül szülni, miközben a szervezetünk kitermeli a szükséges szeretethormonokat. Háborítatlanul, tehát felesleges beavatkozás nélkül hozzuk világra gyermekünket. A hipnoszülés, a természetgyógyászat segíthet bennünket mindebben.
A folyamatnak hat szakasza van:
1. Előkészítés
2. Összpontosítás
3. Ellazulás (tanuld meg összehúzni, elengedni a szerveidet)
4. Irányadás
5. Elmélyítés
6. Megszüntetés
A tanulás folyamán végig ébren vagyunk. Nem kell megijedni, hogy olyan parancsot kapnánk, amit ébrenlétben elutasítunk. A hipnotizőr olyan szavakat használ, melyek ébren tartanak. Aki sokat használja az agyát, annak nagyobb a képzelőereje, jobban tud imagizálni, relaxálni. Alkalmas ez a módszer rossz szokások, depresszió, önbizalomhiány leküzdésére is.
A szülés maga lerövidül: 6-8 órás lesz, miközben az apa vagy a kísérő sajátos szerepet kap, megtanulja, milyen érintések szükségesek az anyának, hogy biztonságban érezze magát.
Minden szülőnek adunk egy könyvet a programról, tehát az előkészítés során megszűnik a félelem, a feszültség, és ezzel minimálisra csökkentjük a fájdalmat, hogy a szülők minél korábban kötődjenek a csecsemőhöz. Ez az azonnali kapcsolat a világon a legerősebb kötődés.
Az USA-ban Marie Morgen tanítja mindezt, Ilona bemutatta őt videofilmen, majd néhány kórházi esetet is vetített. A filmen az anyák mindvégig beszélgetnek kísérőikkel, vagy csendesen mosolyogva fekszenek. Olyan is volt, aki éppen vacsorázott az ágyban, szülés előtt néhány órával. Előzetesen vittek magukkal szülési tervet, azt megbeszélték orvosukkal. Az orvos beleegyezésével esetleg még szülés közben is szólt a magnóról a program. Láttuk a születést, nyugodt körülmények között, a babát azonnal az anya hasára fektették, elvágták a köldökzsinórt, és a baba szopni kezdett. Három-négy esetet nézhettünk végig, mindegyikben boldogan mosolygó, nyugodt anya fogadta a babát.
Az anyák ebben a században férfiak, tudós orvosok segítségét kérték a szüléshez. Az orvosok mindent megtettek, hogy a fájdalmakat könnyítsék, a folyamatot gyorsítsák. Ámde a nők ezzel kiadták kezükből legfontosabb feladatukat. Most tudós asszonyok veszik át a segítő szerepét, nem szemben állva, megtagadva az eredményeket, hanem felhasználva az eddigi tudást, asszonyi szívvel segítenek újra társaikon. Ebbe a munkába természetesen be kell kapcsolódni a társadalombiztosításnak is, nem lehet egymással rivalizálni, hanem közösen kell megoldani a felmerülő problémákat. "
