Szóval!
November 15.ére voltam kiírva, de az én lányom úgy gondolta még nem akar kijönni, így hát 16.-án kellett mennem NST-re UH-ra és vizsgálatra.
Az Nst nem mutatott csak nagyon enyhe méh tevékenységet az Uh-os közölte, hogy minden feltétel adott, hogy 1 hétig bennt maradjon(megjegyzem már így is roppant türelmetlen voltam, ezek után pedig ideges is lettem).
Nem repdestem a boldogságtól ,de hát átgondolva az egészet beletörődtem.
A szülésznő megvizsgált és közölte, hogy megrövidült a méhnyak és felpuhult, így hát lehetséges az egy hét tovább húzás.
Haza felé mindenkit felhívtunk és megnyugtattunk, hogy még egy hét.
Otthon nekiláttam vacsit csinálni a páromnak, mikoris éreztem, hogy valami folyik a lábam között.
A következő gondolatok cikáztak a fejemben :
-most pisiltem
-te jó ég már ennyire nemtudom visszatartani a pisit, mi lesz később?
-jesszum ez AAAZ
-vagy nem?
-de!
Ekkor kiáltottam egy nagyot a páromnak, amire az anyósom is feljött és kb 20mp- ig csodálkozva néztük, hogy folyik a magzatvizem.
Rettentő izgalomba jöttem felhívtam a szülésznőmet és mondta, hogy nem kell sietni lassan készülődjek ő is jönni fog.
Megfürödtem , felöltöztem, bepakoltam a hátramaradt cuccokat a bőröndbe és elindultunk.
A párom olyan izgalomba jött, hogy mindenkit felhívott és még a barátja is bejött a korházba, de persze hiába, mert fájásaim nem voltak.
Bekerültem a vajúdóba, ahol 4-en már kőkeményen vajúdtak
(sokan voltunk, hisz ekkor volt az a nagy járvány más kórházakba és ide hoztak egy csomó beteget).
De ez nem lényeg.
17-én este 11kor kezdődtek a fájásaim 20 percesek lettek.
A szülésznőm adott egy szülőszobát ahol egyedül voltam és őt is elküldtem, hisz már 3 napja nem aludt.
Vajúdtam gumilabdán tusalatt, de volt amikor négykézláb a földön és volt, hogy felfeküdtem az ágyra.
Fájás szünetben elszundítottam, majd mikor jött a fájás lihegtem, mint egy kutya.
Reggel fél 6-kor hívtam a szülésznőmet telefonon (ott volt a kórházban), hogy most már negyon erősek a fájások, jöjjön!
Megvizsgált és közölte, hogy bő 3ujjnyira nyitva vagyok hívhatom a Tamást!
Felhívtam a páromat, hogy lassan indulhat és az édesanyámat is!
Eközben megkérdezte a szülésznőm ,hogy kérek-e beöntést.
Kértem, majd utána letusoltam, fogat mostam.
Rámtették a ctg-t és kicsit gyengítették a fájásaimat, mert elfáradt a méhem és nem akartam tovább tágulni.
1 óra múlva viszont elkezdték adagolni az oxitocint.
Párom közben megérkezett ki mentem érte megpusziltam az anyukámat és bementünk.
Már nagyon erősek voltak a fájások én még hangot is adtam ki, közben a szülésznőm, megmutatta a páromnak, hogyan kell masszírozni a derekamat.
Én ültem a gumilabdán párom mögöttem, bőszen maszírozott.
Néha elküldtem melegebb éghajlatra, néha pedig követelte.
10-kor jöttek a tolófájások és én nyomtam állva négykézláb, oldalt fekve.
Majd félig felülve nyomtam tovább-közben szakadt rólam a víz és néha annyit mondtam, hogy ketté hasadok!
Ekkor a párom hangosan felkiáltott: Látom-látom.
Mikor kinnt volt a fejebúbja a szülésznő megfogta a kezem és én megsimogattam.Hát ez oltári jó érzés volt és nagy erőt adott!
aztán kijött a fejecskéje és visszakellett tartanom a nyomást, mert masszírozta a szülésznő a gátamat.
És pár mp múlva éreztem ,hogy kicsusszan.Nagy megkönnyebbülést éreztem és rátették a hasamra maszatosan, köldökzsinórosan.
Ekkor közöltem, hogy megint nyomnom kell és az utolsó nyomásra kint volt a placenta.
a placentát mi is megnézhettük utána apa elvágta a köldökzsinórt és remegve megfürdethette a lánykáját.(persze apának potyogtak a könnyei és még anyukámhoz is volt ideje kirohanni!
nagyon boldogok voltunk
és két óra együttlét után áttoltam Flórát a csecsemősökhöz én pedig apa segítségével berendezkedtem a gyerekágyason.
Azért vittem én Flórát, mert a pisilést nem akartam ágytálba intézni, így megpróbálkoztam a felállással és mivel sikerült így ezt is bevállaltam, de gondolom azért is engedte meg a szülésznőm, mert nem véreztem annyira!
Bocsi, hogy ilyen hosszú lett!
Jesszum ez AAZ