Juca,
Te aztán jól kiemeltél egy egy mondatot összefüggéseibõl, aztán úgy félremagyaráztad, hogy öröm nézni
!
1.zene. Fentebb készségtárgyakról volt szó, hogy az iskola mennyivel többet adhat ezügyben, mint a különóra, én erre reagáltam. Senki nem várta, hogy az iskolában ugyanannyit tanítsanak zeneelméletet, mint zeneiskolában. Valami alapmûveltségfélét azért belecspegtethetnének a gyerekfejekbe. Például van egy ISKOLA (kerületi!), ahol a technika-rajz-ének tárgyakat összevonták. Ott pl úgy tanítanak: hallgassuk meg Tavaszt Vivalditól, milyen szavak, hangulatok jutnak eszedbe a zenérõl. Melyek a tavasz színei? Rajzold le a tavaszt (nagy papírra, sok festékkel, elég igazából a színeit, hangulatát visszaadni, lényegtelen, hogyan másol köcsögöt). Lehet, hogy így nem fognak eligazodni a módosító jelek világában, de nem is az a cél. Viszont a zenét érteni fogja. ha évenként csak 4 mûvet vesznek így végig, az 8 év alatt 32? Hány ember mondhatja el magáról, hgoy 32 komolyzenei mûvet értve ismer?
2.Sport: Tudod, ez az a kör, hogy ha valamit nagyon akarok, annak utána megyek. Falvakban pl nagyon sok helyen fillérekért tanítanak lovagolni, talán sokszor még ingyen is fogadnak, csak vidd már ki szegény pacit! Városban sem csak Béres Alexandra fitness van ám....itt is lehet lelni jó lehetõségeket, csak azokat nincs reklámja, nincs flancos klimatizált terme, meg luxusbüféje.
3.Zsenikék: még csak tovább se kell menni. Elõ lehet vezetni egy-két érdekességet a témával kapcsolatban. Matekóra végén nálunk mindig volt "ajándék": valami matematika-történeti érdekesség, amit mindenki nagyon várt, annyira, hgoy a gyengébbek képesek voltak jobban belehúzni ezért otthon. Ja, és mindenkinek, mindig más házi feladatai voltak, képességeihez mérten. Ja, ehhez némi mûveltség, és plussz idõ is kellett, mindamellett, hogy a matektanáromnak volt négy gyereke. Mindig lehet plusszban mondani valamit, ami nem tananyag, de tán érdekesebbé teszi azt.
4.Magántanár: na látod, ezt jól értetted, errõl van szó, ha valaki meg tudja fizetni (vagy bármi más módon megoldja), akkor miért zavar az Téged? Ám tegye. ha bárkinek többre van lehetõsége, mint nekem (nemcsak anyagilag), akkor nem gyártok ideológiákat, hogy az miért nem jó, mert lehet, hogy neki abban a helyzetben ez az egyedül üdvözítõ megoldás. Bárkinek joga másképp dönteni, mint nekem. NEKEM, és a körülöttem lévõ emberek nagytöbbségének igen negatív véleménye van az oktatásról, pedig ezek az emberek nagyrészt egy-két diplomát begyûjtöttek, tehát nem lehet azt mondani, hogy azért útálták az iskolát, mert kudarcokkal voltak tele. Természetesen ettõl még bárkinek lehet más véleménye. A múltkor hallottam valakitõl, hogy ugyanmár, minek tanulni, azt úgysem lehet megenni. Sajnos, azt kell hogy mondjam, igaza van. Ettõl viszont én még azt szeretném, hogy a lányomból ne tananyagot betûrõl-betûre visszaböfögõgépet gyártsanak, mert szerintem ennél többre lesz képes....
Zsunya
Én suliban azt tanultam, hogy ha elkurjantottam magam, akkor követtek, ha bármit kitaláltam, akkor mögém álltak, mert jobb buli volt az én hülyeségeimet követni, mint a tanárokéit. Ezzel szemben pont edzésen, és zeneiskolában, és különórán hajtottak meg úgy, hogy néha pofára estem, egyedül/kisebbségben maradtam. Amikor én tanítottam, vagy egyéb módon kerestem a pénzt, akkor megtanultam, hogyha más fizet, más diktál. Az iskola mindig megmondja, hogy mit tegyél, pontos útmutatást ad, így terelgeti barikáit. A legjobb, ha lehetõleg a neved sem tudják, és eltûnsz a tömegben. Miért jó az, ha sokat van összezárva valakikkel a gyerek? Elõször is: nagyon ritka a csoportmunka, ezen kívül a szünetekben van együtt az osztály, ami nem túl sok... Ezenkívül elég korán felvesznek a gyerekek valamiféle szerepet, azután - tisztelet a kivételnek - évekig e mögé bújnak.... Másrészt egy iskolában sokkal jobban elsikkad a gyerek hülyesége/zsenisége, akár matek, akár zongora.
Nézd meg miket termelnek az iskolák, csupa boldogtalan, sikertelen ember tele komplexussal és megalkuvással, ahol mindenki a mellét veri, hogy õ szegény mennyi mindent kibírt. Midenki okol valakit, öregebbek a régi rendszert, fiatalabbak a pénzhiányt, és verik a mellüket, hogy mire jutottak, pedig még ott volt az a galád férj/feleség is aki megcsalta, elhagyta õket stb., stb., stb.... Itt divat szenvedni. Sírdogálni mindenki tud, de ha tenni is kellene valamit, háááát.....
Amikor pénzre volt szükségem, és takarítottam, éjszakai munkát vállaltam, egyetemre jártam, évekig nem aludtam 2-3 óránál többet egyfolytában, 4 hónap volt míg visszaálltam. Máig úgy emlékszem erre az idõszakra, hogy jó buli volt. Az emberek nagyrésze meg bõg és sajnálja magát, pedig Süsü is megmondta: tudod királyfi, megy az csak csinálni kell! Mert az iskola arra tanít, hogy seggeld be a könyvet, nyalj a tanárnak, és akkor minden OK. Aztán jön a nagybetûs élet, ahol meg kellene élni, de alantas munkát nem akar csinálni, eladható tudása nincs, tanulni lusta, lehetõleg napi hat órát akar dolgozni, és mindezt mondjuk nettó 200000-ért.
Klasszul megnyugtatjuk magunkkat azzal, hogy nincs érzékünk matekhoz, nyelvhez, majd büszkén hangoztatjuk. Pedig csak valahol kimaradt valami a tanulási folyamamtban, és ezt senki nem vette észre! Különbenis, ha ezeket a nincsérzékemamatekhoz embereket megkérdezed, hogy mennyi feladatot csináltak meg, akkor kiderül, hogy egész életükben addig jutottak el, hogy sajnálják magukat, de soha nem próbáltak mondjuk napi 100 feladattal példamegoldási-rutint szerezni. Puff neki. Ezt nevezem életre nevelésnek.
Mennyivel jobb lenne egy olyan rendszer, ahol nem lehet elbújni a tömegben, puskák, hazugságok mögé, ahol nem veszik be a szárnyaszegett kismadár nagyjelenetet, hanem mindenért el kell vinni a balhét, minden tettedért vállalni kell a felelõsséget.
Madárka, egy kegyetlen anya