„Cuppanós pizsit keresek!” – avagy babaruha csoportok a facebook-on

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel…”

Bátran állíthatom, hogy amikor életemben először, azaz Beni születése előtt pár hónappal, beléptem egy ilyen virtuális babaruha piacra, teljesen elvesztem. Nem értettem a szokásokat. Nem értettem, mit jelent, amikor valaki ezt írja: „nemsoká’ megjön a családi, akkor tudok utalni”. No, sebaj, gondoltam, hát csak el tudok itt igazodni. Elkezdtem nézegetni a szebbnél szebb rucik fotóit. És szépen fokozatosan lefagyott a reményteli mosoly, a hormonoktól kisimult arcomon.

Méretig stop! Stop2, stop3…

Mi van?! Hogy sorakozni kell egy használt rugdalózóért? Ez nem nekem való, hiszen én nem tudok várni, ha nekem valami megtetszik, akkor azt szépen adják csak ide, fizetek, készpassz. Sebaj, gondoltam, beállok: stop 178994. Aztán nagy meglepetésemre volt már pár olyan alkalom, hogy sokadik jelentkezőként mégis hozzám került a vágyott darab, szerencsémre (vagy szerencsétlenségemre).

Ahogy nézegettem a fotókat, kezdtem kitapasztalni, hogy melyek azok a termékek, amelyekért fél karjukat adnák az anyukák, sőt, össze is vesznek rajtuk. A csillag mintás cuccokra és bármire, amin az angol DUDE (=haver) felirat található, tucat számra érkeznek a foglalások. Ezt a mai napig nem értem, nekem nem jött át az életérzés.

A virtuális civakodás néhány textildarabon egyébként egészen mókás tud lenni. Személyes kedvencem, amikor arról folyik a vita, hogy pontosan mi is számít hivatalosan foglalásnak: valaki szerint csak a stop szó, ám akadnak olyan tagok is, akik már egy kérdést is így értelmeznek. Nem ritka, hogy egy-egy ilyen veszekedés egészen az „oltás, tápszer, homeopátia” bombarobbantó háromszögig fajul. Ilyenkor minden anyuka profi jogásszá változik, öröm olvasni a kommenteket!

Kicsit bolyhos, kicsit foltos, de a miénk

Az első hónapokban abszolút nem voltam képben a reális árakkal. Simán rám sóztak kis bolyhos, pecsétes pulcsikat ezrekért. „Hiszen ez egy *NagyMárkaNév*!” Nem baj, – gondoltam – kimosom. Ám ekkor még mit sem sejtettem a hozzátáplálásról, és ezzel együtt arról, hogy az őszibarackfolt soha az életben nem jön ki semmiből. Több ilyen élményem is volt és lássatok csodát: amikor az eladóknak megemlítettem, ők „jaj, hát észre se vettem”. Ó, mennyi figyelmetlen anyuka, nem baj, biztos a kimerültség teszi.

Lélegzetelállító árképzés, lelkes naivitás

Jellegzetes helyzet: anyuka kiteszi a fotót a „nagyonmárkáscsillagdude” rövid ujjú pólócskáról, mellé írja, hogy hibátlan. Ezért az eredeti 4990 Ft helyett ő 4500 Ft-ért árulja, nagylelkűen, hisz a kisfia csupán párszor viselte. Hé, ébresztő! Rendben van, hogy valaki nem akarja fillérekért árulni a szinte új ruhadarabokat, de ha csupán ilyen jelentéktelen mértékben csökkenti az eredeti árat, akkor inkább megveszem a boltban teljes áron és még 30 nap garanciát is kapok mellé! Ám a valóság azt mutatja, hogy sokan nem tudatosítják magukban ezt a szempontot.

Azért mégiscsak közösség ez a javából!

Szólnék néhány szót a baba-mama adásvételi csoportok előnyeiről is, hiszen van nekik nagyon sok. Tagadhatatlan, hogy többnyire összetartó közösségről beszélünk, ahol a tagok jellemzően igyekeznek támogatni egymást. A tolerancia mértéke is sokkal magasabb ezekben a csoportokban: az eladó és a vevő is sok esetben zokszó nélkül megérti az olyan helyzeteket, amikor például valakinek beteg a gyereke, vagy még nem érkezett meg a családi pótlék és az adásvétel ilyen okok miatt csúszik vagy akár marad el. Ezt sajnos sokan ki is használják, egyre több a csaló ezekben a csoportokban, tehát nem árt az elővigyázatosság.

Gyakori jelenség, hogy egy eladónak fix vásárlóköre alakul ki. A pedáns, korrekt eladót (és vevőt) ugyanis megjegyezzük, és szívesen üzletelünk vele újra. Ha egy megbízható és hozzám hasonló ízlésű anyukának épp az én fiamnál nem sokkal idősebb lurkója van, megkérem, hogy szóljon, amint ismét összegyűlik némi lepasszolni való ruhácska, amikre lecsaphatok. Ezzel pedig mindkét fél csak nyerhet! Ami pedig a bónusz, hogy az ilyen hosszú távú „üzleti” kapcsolatokból sokszor alakulhat ki akár barátság is.

Nem elhanyagolható pozitívum, hogy sokszor ezekben a közegekben kaptam hírt a népszerű márkák közelgő, ám nyilvánosan még nem is reklámozott árleszállításairól.

Szótár kezdőknek

Végezetül, összegyűjtöttem néhány, számomra megmosolyogtató kifejezést, amelyek valódi jelentését saját bőrömön tapasztalhattam meg – jó és rossz értelemben egyaránt:

• Mosási bolyhi: Jó esetben annyit jelent, hogy az adott ruhadarab nem teljesen élénk színű és sima felületű, mert már párszor kimosták, ám egyébként teljesen vállalható állapotú. Rossz esetben egy totál fakó, szétnyúlt, foltos, nyolcadkézből származó rongydarabot próbálnak ránk sózni, ami még portörlésre is alkalmatlan… Ezesetben én azt tanácsolom, hogy ha nem egy általad jól ismert eladóról van szó, csak személyes átvétellel vásárold meg az adott terméket!
   
• „Nagyon szerettük.”: Eleinte kifejezetten megörültem, amikor ezt olvastam. Ám amikor a kifejezést az „újszerű” szó követte, elgondolkodtam: vajon hogyan lehet valami újszerű, ha nagyon szerették, tehát vélhetően sokat és sokáig használták? Tehát légy résen itt is…
   
• „Nagyon vigyáztunk rá.”: Igen, anyuci, te biztosan. No de a fél éves gyerek is? Taníts, mester!
   
• Aktív kötő: Melegítőnadrágoknál szerepel általában és azt jelenti, hogy a derékmegkötő valóban összehúzható, nem csupán egy dísz (=passzív). Sok vásárlás kellett ahhoz, hogy megtanuljam: az aktív kötő megléte a melegítőnadrág legfőbb erénye!  Ha te is ilyenekre vadászol, mindenképp kérdezz rá az eladónál.
   

Cuppanós pizsi: A kedvencem… Amikor először olvastam, azt gondoltam, tuti elírás történt. Aztán amikor már többedszer találkoztam vele, elkezdtem gyanakodni.  Na de hogy is cuppanhat egy pizsama? A válasz nagyon egyszerű: olyan két részes pizsama, aminek a karjai és a lábai is követik a test vonalát, ellentétben a bővebb fazonokkal. Manapság nagyon divatos (ám én mégis inkább a rugdalózóban altatásra esküszöm).