„Milyen jól nézel ki ahhoz képest, hogy szültél!” – és hasonló faragtalan megjegyzések gyűjteménye

Ez persze azt is tükrözheti, mivel van elakadásom, feldolgoznivalóm, de előfordulhat, hogy a puszta rosszindulat, igazságtalanság bánt. Felsorolok néhány gyöngyszemet, sajnos azt hiszem, sok ismerős lesz számodra is.

Bemelegítésképpen kezdjünk azzal, hogy „Milyen jól nézel ki ahhoz képest, hogy szültél!”

1. Miért kell ezen megdöbbeni?
2. Mi az, hogy AHHOZ KÉPEST?

Erre szívem szerint azt válaszolnám, „milyen kedves tőled, ahhoz képest, hogy mennyire faragatlan vagy”. (Nem, nem szó szerint ezt válaszolnám, de ez mégiscsak egy kulturált portál, maradjunk a faragatlannál.)

Szóval nehéz ezt bóknak venni, és nem kihallani a kritikát, hogy „a korábbi formádat meg sem közelíted, de "jóvanazúgy", szültél, neked már mindegy”.

Szüljél te is, barátom, aztán visszatérünk rá, hogy a több tízkilós súlyingadozás, a hormonokról nem is beszélve, mit tesz a külsőddel. És igen, vannak olyan nők, akik 12 gyerek világrahozása után bombábbak, mint valaha. Szuper. Nem is fűzök hozzá többet. Mert nem is kell, ez fontos.

Egyáltalán nem kellene bántó megjegyzéseket tennünk egymás külsejére vagy bármijére. Jogunk sincs hozzá, és a fenti szóhasználattal élve ismét, faragatlanság is.

Már-már utópisztikus elképzelés, hogy ezt egyszer mindenki megérti, addig is hangsúlyozom párszor.

A személyes kedvencem egyébként, amikor más tudni véli, mi a jó a gyerekemnek és/vagy nekem.

„Kellene már neki a gyerektársaság.”

„Azért ilyen matrica, mert folyton vele vagy.”

„Ha nem járt bölcsődébe, ne csodálkozz, hogy nehéz neki az óvodában.”

„Te dolgozol is mellette? Nahát, hogy csinálod? Nekem erre nem lenne időm.”

„Még nem mentél vissza dolgozni? Nem őrültél meg? Nekem ilyenkorra már elegem volt az otthonülésből.”

„De jó neked, hogy van időd olvasni! Nekem annyi dolgom van, hogy évek óta könyvet se vettem a kezembe.” (Az mondjuk, meg is látszik.)

Nem folytatom, a lényeg, hogy aki akar, bármire tud mézesmázos csomagolásba burkolt megjegyzést tenni. És ez veri ki nálam a biztosítékot legjobban. Ha valakinek baja van, mondja meg őszintén, köntörfalazás nélkül. Ne tegyen úgy, mintha nekem akarna segíteni, miközben épp a frusztrációját vezeti le rajtam. Gyerektémában erre különösen érzékeny vagyok.

Teljesen mindegy, hogy anyatejjel vagy tápszerrel táplálod a gyermekedet, hordozod vagy babakocsiban tologatod, saját szobája van, vagy együtt alszotok, dolgozol mellette vagy főállású anya vagy, van rajtad sapka vagy nincs, ha valaki kötözködni szeretne, keres fogást.

Mindezen akár nevetni is lehet (és érdemes), a baj az, ha pont egy rossz pillanatodban kapod a kéretlen kritikát, megbánt és hosszasan marod magad miatta, holott senki nem lát bele az életetekbe, így megítélni sem tudja, nektek mi és hogyan jó, mi miért alakult úgy, ahogy. És visszatérve a kiindulási ponthoz: köze sincs hozzá. Csak ezt tartsd szem előtt!