Papinapló 15. – Baba úr már három hónapos

Megkérdezte egy pajtilány, igaz-e, hogy amikor az embernek gyereke születik akkor egy kapcsoló átbillen az ember agyában, amitől új ember lesz. És amúgy mi változott az életünkben.

Mimó abszolút tervezett gyerek: megbeszéltük, hogy esküvő után, a nászúton gyereket csinálunk, aztán úgy is tettünk. Csak kicsit lepődtünk meg, hogy elsőre összejött a terv, de volt kilenc hónapunk felkészülni a szülőségre. Bár Mimót még nem ismeretük személyesen, már Viru hasával is úgy beszélgettünk, mintha régi pajtások lennénk. Ehhez kellett mondjuk, hogy már a fogantatás előtt megvoltak minden eshetőségre a nevek, sőt, a beceneve is, a 3D ultrahang pedig utólag visszanézve egész hasonló képet mutatott róla. 

Amikor Baba úr megszületett, a nyilván még azóta is előforduló csetlés-botlásokkal együtt szerintem elég hamar belejöttünk a babázásba. Persze, ehhez kellett az a 12 hét, aminek az elején sok volt a kétség és a tanácstalanság. Azzal pedig, hogy Virág van itthon egész nap, sokkal nagyobb súly nehezedik rá. Már csak azért is, mert lényegesen kevesebbet van emberek között, mint korábban. Hetekig aggódva néztem, ahogy kereste önmagát. Mostanra úgy látom szerencsére, hogy egészen rendbe jött lelkileg. Ehhez az is kellett, hogy beletanuljon az anyukaságba, de az is borzasztóan fontos, hogy a teste is látványosan elkezdett visszaalakulni a terhesség előtti állapotra.

Ezért a válasz, a saját személyes negyvenkettőm, hogy bár sok mindent másképpen csinálunk, mint korábban, „kapcsolóélmény” nem volt. Az életünk, úgy ahogy van, megváltozott, de most még úgy érzem, hogy mi magunk maradunk azok, akik voltunk. Majd évek múlva megmondom, hogy ez tényleg így van-e. 

Az elmúlt két hétben Mimó már úgy nyújtogatja a nyakát, mintha egy humánperiszkóp lenne. Javaslom is a hadseregnek, hogy fejlesszük ki a picike, egyszemélyes, Mimó-osztályú kémtengeralattjárót. Ha már drónt nem enged venni a feleségem, egy ilyen tuti tetszene neki is. A Balatonban kémlelnénk a halakat, mondjuk. Főleg, mert a hétvégén megyünk az első babaúsztatásra, ami igen komoly dolog. Az elmúlt hetekben annyira megszerette Mimó a fürdetést, hogy frankón vissza kell fogni, hogy ne repüljön ki a kiskádból a vad lábtempózástól. Kvadrokopter tengeralattjáró, na? Ugye.

Az alvási szokások is megváltoztak pár hét alatt. Amióta a nagymamája ötletét felhasználva az ágyunkon altatjuk Porontykát, este nyolckor kidől, és hajnali ötig, vagy még tovább alszik. Semmi éjszakai sivítozás, csak szuszmákolás és cuppogás. Ezek meg a legszebb hangok, amiket egy szülő hallgathat félálomban.

gumikrumpli , 2015. június 02.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?