Az óvoda hatása a gyerekre
Nagy dolog óvodásnak lenni, egészen más minőségű életet jelent a mindennapokban. Arra gondoltam, hogy vegyük át pontokba szedve, milyen változásokat okoz a gyerekben és a viselkedésében az, ha óvodába kerül. Legyenek azok a hatások akár pozitívak, vagy negatívak… Íme, pár példa a teljesség igénye nélkül.
Kiskakasból kisbagoly - nálunk az egyik legszembetűnőbb változás az volt, hogy a gyerek hirtelen elfelejtett korán kelni. Sőt, úgy kellett reggelente fél órát ébresztgetni, hogy igyekezzen már egy kicsit, mert mindjárt elkésünk. Az egyértelmű volt, hogy nem azért lett álmos kisbagoly, mert nem akar menni – imádta az óvodát -, valószínűleg egyszerűen jobban lefáradt, mint előtte. Más kérdés, hogy ez a jelenség leginkább hétközben volt megfigyelhető nála, hétvégén továbbra is kiskakasként kukorékolt már reggel hatkor. Ugyanakkor arra is számíthatsz, hogy az esti lefekvésnél kevesebb lesz a vita, mert sokkal, de sokkal fáradtabb lesz a gyerek.
Türelem és osztozkodás - Az óvodában nem a mi gyerekünk áll a középpontban, hiszen ott van még mellette egy pár másik csemete. Lehet, hogy nem minden kérésére, igényére reagálnak azonnal, nem úgy, mint otthon, sőt, talán még a hisztijébe is hiába kezd bele, mert nem lesz hozzá közönség. Az biztos, hogy az óvodai csoportban gyorsabban alakul ki a gyerekek osztozkodásra és kivárásra való képessége, vagyis türelmesebbek és belátóbbak lesznek a közösség hatására. Persze, ehhez szükséges nem egy, nem két konfliktus, amikor ugyanarra a játékra ketten csapnának le, aztán vagy vita lesz belőle, vagy az egyik kicsi képes lemondani adott pillanatban róla...
Még hogy nem eszik!– Otthon csak turkálja a gyerek az ételt? Minden elé tett tányér láttán az az első szava, hogy fúj? Komolyan aggódsz azon, hogy mit fognak vele csinálni az oviban, ha étkezésre kerül a sor? Elárulom: nem lesz szükség semmi faxnira! A gyerekek az óvodában tényleg esznek! Lehet, hogy nem mindent és nem nyalják ki a tányért is, de éhen nem fog maradni. Ez a kortárs-csoport hatása. De azért ne bízd el magad: otthon továbbra is maradni fog a válogatás és a nyafogás. Kitartás, kinövi!
Gomba? Utálom!– Ugyanakkor arra is számíthatsz, hogy lesznek olyan ételek, alapanyagok, amiket bármennyire is megevett előtte a gyerek szívesen, hirtelen a háta közepére kívánja, nem és nem hajlandó nemhogy megenni, de megkóstolni sem. Ez is a kortárs-csoport hatása: amit a többiek nem szeretnek, azt ő sem fogja szívesen megenni. Mi pontosan így jártunk a fent emlegetett gombával, majd a májjal és a kelbimbóval, kelkáposztával.
Önállóság mindenáron– Ez az egyik legjobb hozadéka az óvodának! Egyébként is egyre inkább törekednek a gyerekek az önállóságra, de míg otthon nem, az óvodában rá is kényszerülnek arra, hogy maguk öltözzenek fel, kössék be a cipőjüket, töröljék ki a feneküket. Ha pedig képesek ezeket a helyzeteket megoldani, az büszkeséggel tölti el őket, így nem csoda, ha otthon is egyre inkább törekednek önállóan elvégezni a feladataikat! Vegyük ezt észre, és hagyjuk, hadd gyakoroljanak! Nem attól fog leszakadni rólunk a gyerek, ha saját maga köti meg a masnit a cipőfűzőjén. Sőt, adjunk neki egyéb feladatokat is: terítsen meg, vigye ki a szemetet, igazítsa meg az ágyát, tegye el a szennyes ruháit, pakoljon be a szekrényébe. Így kezdődik az is, hogy besegítsen a háztartásba.
Társas lény– Számíts rá, hogy olyan szövevényes társas kapcsolati rendszerről fog mesélni neked nap mint nap a csemete, amilyet a legvadabb mexikói sorozat forgatókönyv írói sem mertek volna papírra vetni. Hetente változhatnak a legjobb barátok/barátnők, ahogy kb. hasonló rendszerességgel cserélődnek majd le az első szerelmek is. Hallgasd mindig végig a gyereket, ha panaszt mond, ha jó dolgot mesél, reagálj a történtekre, így van rá esélyed, hogy kamaszkorában is beavat majd az érzelmi életébe. Vedd komolyan a szerelmeit, még akkor is, ha kissé csapodárnak tűnik a poronty: a kérészéletűnek tűnő szerelmeik komoly intenzitásúak.
Újabb példaképek– Szeretnénk mindig ugyanolyan fontos szerepet betölteni gyerekeink életében, mint a legeslegelején. Rossz hír, hogy ez nem fog teljesülni, jó hír, hogy ez a normális. Az óvodában már igen erősen érzékelhető, hogy az imádat tárgyaivá váló óvónénik szava legalább annyira szent és sérthetetlen, mint előtte a miénk volt, a miénk viszont megkérdőjelezhetővé válik – egyre gyakrabban. Az óvoda vége felé pedig az is feltűnhet, hogy már nem is az óvónénik állnak a fókuszpontban teljes fölénnyel, hanem bizony odakerülnek a csoporttársak is.
Óvodás gyerekek szülei, ti milyen változásokat tapasztaltatok még a gyereken az óvoda hatására?
Szilágyi Diána, 2012. augusztus 28.
