Fejni vagy nem fejni? Ez itt a kérdés!

Mégpedig fontos és sokakat elbizonytalanító kérdés a szoptatás során. Mert vannak, akik szerint fejés nélkül élni sem lehet, kötelező és szükséges csatolmány a megfelelő anyatejtermeléshez, köztük is van, aki a kézi fejésre, és van, aki az elektromosra esküszik. Más pedig váltig állítja: fejésre az égvilágon semmi szükség alaphelyzetben. Hogy kinek van igaza? Helyzettől függ, és szándéktól. Meg persze anyától és babától is.

A szoptatás és a  tejelválasztás a pozitív-negatív visszacsatolás elve alapján működik. Ez azt jelenti, hogy ha sok inger – vagyis a baba szívása, cuclizása, komfort cumizása – éri a mellet, sok tejelválasztást segítő hormon – prolaktin - fog termelődni, vagyis nő a tej mennyisége, ha viszont kevés, akkor kevesebb lesz a hormon is, vagyis a tej mennyisége apadni kezd.

Ez utóbbi minden szoptató anya rémálma, és sokszor akkor is erre a jelenségre következtetnek, ha igazából nincs is gond – vagyis nem kevesebb a tej, mint amennyire szükség van. Már csak ezért is tartják sokan elengedhetetlenül fontosnak a fejést.

Tény, hogy a fejéssel lehet szaporítani a tejmennyiséget. Ha minden szoptatás után még a fejéssel is ingereljük a mellet, az úgy fogja érzékelni, mintha lenne még valaki, akinek tejre van szüksége és turbóra csavarja a szervezetet. Ez a helyzet remekül jön annak, akinek valóban kevés a teje, vagy aki szeretne leadni, esetleg eltenni a mélyhűtőbe pár raklapnyit.

De az is tény, hogy a baba gyakoribb mellre tételével ugyanúgy növelhető a tejmennyiség, mintha fejnénk.

Igaz, így nem fog annyi felesleg keletkezni – meg kicsit nehéz is lenne megoldani a begyűjtését -, hogy megtöltsük a mélyhűtőt.

Ellenben a fejés hátrányos lehet annak, aki csak úgy, megszokásból fejeget. Ugyanis a fejés túlkínálatot generál: a gyerek továbbra is csak a maga adagját fogja megenni a képződött anyatejből, a maradék odabent marad, amit aztán megint a fejéssel kell kivarázsolni. Csakhogy a fejés sosem lesz olyan hatékony, mint egy baba szája, vagyis fennáll a veszélye annak, hogy a túlkínálatként termelt anyatej egy része pangani kezd a mellben – ez pedig mellgyulladáshoz vezethet.

Paradoxnak tűnik, ugye? Hiszen mellgyulladáskor elsődleges feladat a betegséget okozó pangó tej kifejése. És ez így is van.

Ha már mellgyulladás alakult ki, valóban ki kell fejni a tejet – még ha ez az inkvizíció módszereit megszégyenítő fájdalommal is jár. Bár lehet, hogy a baba többszöri mellre tétele még jobb módszer.

Egyszóval: a fejés hasznos, ha bármilyen okból – gyógyszerszedés, távollét a gyerektől, munka, vagy csak tejből feltankolás miatt - tartalékolni vagy leadni akarsz, vagy ha mellgyulladásod van, esetleg ha átmenetileg nem tudsz szoptatni, mert például koraszülött a babád. Ha viszont arra törekszel, hogy beálljon a kereslet-kínálat, vagyis csak annyi, de annyi anyatej mindenképpen termelődjön, amennyit a baba meg is eszik, akkor nyugodtan hanyagolható.

Fejni többféle módszerrel lehet: kézzel, kézi mellszívóval vagy elektromos mellszívó géppel. Mindhárom esetben nagyon fontos, hogy a fejés ne tépje meg a mellet vagy a mellbimbót, mert így mikrosérülések keletkezhetnek mind a bimbón, mind esetleg a tejcsatornákban. A fejés mindig legyen kíméletes, ne a legnagyobb erővel történjen.

 

Az eredeti, bővebb cikkért kattints IDE.

Szilágyi Diána/Babanet, 2023. augusztus 02.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?