“Én utálom a többi anyát” - nem muszáj anyaként magányosnak lenned!
Akármennyi idősek is legyenek a gyerekeid, csak nyerhetsz azzal, ha nyitsz a többi anya felé. Lehet, hogy a barátságotok csak a közös hintáztatásokról fog szólni, de az is elképzelhető, hogy életre szóló barátnőket találsz a sorstársak között.
Néhány évtizeddel ezelőttig, amíg természetes volt, hogy egy ember - főleg egy nő - élete csak egyféle mederben folyhat, nem volt jellemző az anyai magány: bármerre is nézett egy nő, nagy valószínűséggel olyanokba botlott, akiknek volt az övéhez hasonló korú gyereke. Ma azonban, amikor valaki húsz, valaki negyvenévesen lesz anya - már ha lesz egyáltalán -, egyáltalán nem magától értetődő, hogy a régi barátnőkkel meg tudja beszélni az őt aktuálisan foglalkoztató problémákat.
Pedig barátnőkre szükség van. A régi, több évtizedes kapcsolatok mellett olyanokra is, akik itt és most vannak hasonló helyzetben, mint te. Akiket nem untat, ha a gyerekeiddel kapcsolatos problémákról beszélsz, akik értik, milyen a kialvatlanság, milyen frusztráló a szobatisztaságra szoktatás, akik nem intézik el egy legyintéssel, hogy már megint a te gyereked volt az utolsó az óvodában, és akik egyetértenek veled abban, hogy időnként kibírhatatlanul sok leckét ad a tanító néni matekból.
Akikkel egy cipőben jársz, megértitek, és támogatjátok egymást.
“Én kerülök minden anyukát.” - miért is?
“Nekem nem hiányzik a többi anya társasága. Mind ostoba, szűk látókörű, egyetlen témája a gyerek. Én jól megvagyok egyedül, különben is, megvannak a magam barátai.” - fájdalmasan ismerős mondatok magányosan babakocsit tologató anyáktól, akiknek valójában úgy kéne egy jó szó, mint egy falat kenyér. Akik igazából nagyon szívesen megosztanák a tapasztalataikat valakivel, akivel egy hajóban eveznek, de nem tudják, hol és hogyan találkozhatnának ilyenekkel.
Pedig barátokra szükség van. Igazi lelki társakra éppúgy, mint olyanokra, akikkel nem beszélgetünk mély dolgokról, csak receptet cserélünk, megbeszéljük, mi akciós épp a helyi boltban, vagy hogy a másik gyereke is nyűgös-e aznap. Az ilyen felületes kapcsolatoknak minden ellenkező híresztelés ellenére van értelmük: erősítik a valahová tartozás érzését, egészségesebbé és boldogabbá tesznek.
Persze tudjuk, hogy felnőttként barátkozni nehéz. Mégis érdemes megpróbálni.
“A barátkozás olyan, mint a randi”
Sokan azért félnek a barátkozástól, mert már túl sokat csalódtak. Az teljesen igaz, hogy ahogy telik az élet, ez egyre nehezebb műfajjá válik. Mindenkinek kialakul a megszilárdult értékrendje, életfelfogása, szokásai, amit gyakran nagyon nehéz tolerálni.
A barátkozást ezért érdemes úgy felfogni, mint a randizást. El kell fogadni, hogy nem minden új ismeretség lesz sikertörténet. Bele fogsz futni olyanokba, akiktől a hideg ráz, olyanokba, akik kedvesek ugyan, de nem kerültök túl közel egymáshoz - de ezek nélkül a próbálkozások nélkül a későbbi legjobb barátaidat sem ismerheted meg.
Így találhatsz barátokat felnőttként:
1. Nézz fel a telefonodból! A telefon folyamatos nyomkodása akkor, amikor egyébként emberekkel vagyunk körülvéve, nem más, mint menekülés. Azt üzeni: Ne szólj hozzám! Ne is közelíts! Próbáld ki, hogy felemeled néha a fejedet a játszótéren, az óvodai farsangon, vagy az osztályteremben, miközben a szülői értekezlet kezdetére vártok. Biztosan lesz olyan, akivel összeakad a tekintetetek.
2. Vedd észre, ki van még egyedül! Ha a gyerekeddel egy új közösséghez csatlakoztok - legyen az akár egy egyszerű játszótér, egy baba-mama foglalkozás vagy egy edzés - szinte biztos, hogy az a kellemetlen benyomásod fog először támadni, hogy egy összeszokott társaságba csöppentél, ahol rád, mint újra, senki nem kíváncsi. Ez azonban csak a látszat. Vedd észre azt az anyukát, aki szintén egyedül ül a homokozó szélén vagy a lelátón - mert lesz ilyen, ez garantált. Talán nem nyitott az új ismeretségre, de az is könnyen előfordulhat, hogy néhány héten belül már egy kávézóban fogjátok együtt tölteni az edzés idejét.
3. Keress olyat, aki hasonló élethelyzetben van: Ha feküdtél már kórházban a gyerekeddel, tudod, hogy ott hirtelen mindenki sorstárs lesz: ilyenkor senki sem egyszerűen szülő, hanem egy beteg gyerek szülője, ami mellett minden különbség eltörpül. Persze kórházba alapvetően nem barátkozni járunk, de ha a gyermekednek valamilyen speciális kezelésre van szüksége, keresd nyugodtan a hasonló helyzetben lévő családok társaságát, hiszen lelki támogatást és praktikus tanácsokat is tudtok nyújtani egymásnak.
4. Fogadd el, hogy nem minden barátság lesz mély: Sokan azért félnek új emberek felé nyitni, mert azt hiszik, ha egy kapcsolatban nincsenek mély érzelmek, akkor annak értelme sincs. Ez nem igaz. Egyrészt minden mély barátság felületes kapcsolatnak indul, és évek alatt válik szorossá, másrészt pedig az sem egy utolsó dolog, ha van valaki a közelben, akivel rendszeresen tudsz két-három jó szót váltani. Néha ennyi elég is a boldogsághoz.
Dóri, 2021. október 20.
