Cukormáz nélkül a terhességről
Romantikus filmeken szocializálódva a terhességet teljesen másnak képzeltem leányként, mint amilyennek aztán tényleg megéltem. A filmekben a nő gyertyafényes vacsora közben átadja a férfinak a kis csomagocskát, benne egy hófehér kiscipővel, a férfi arcán széles, boldog mosoly terül el, összeölelkeznek, jól meghatódnak, snitt. Két vágókép nagy pocakkal, idióta mosollyal, végül 3 perc vajúdás és szülés. Na, ebből semmi sem ilyen a valóságban.
Először is ott van a hányinger, vagy ahogy álságosan nevezik: reggeli rosszullét. Gratulálok annak, aki valóban csak reggel volt rosszul. Mert én bárhol, bármikor, bármennyire rosszul tudtam érezni magam. És az az ,,inger” is gyakran túllépte az ingerküszöböt. Úgy kb. 12 hétig mindig ki is tartott.
|
Terhes vagyok? Nem vagyok terhes? Ha szeretnéd tudni, mik a terhesség korai tünetei, kattints erre a cikkünkre! |
Aztán ott van még a folyamatos fáradtság. Alig ébredtél fel, már álmos vagy, közben olyan törődött, mintha egész éjjel követ hordtál volna Sziszifusz helyett. Az agyad helyén zöldborsópép van, semmit sem vagy képes két percnél tovább észben tartani, még a saját neveden is el kell gondolkodnod - pláne ha férjhez menés után megváltoztattad.
És pisilni kell, sokszor. Ezt bele kell kalkulálni a napi programba. Tilos olyan helyre menni, ahol nincs WC, egy hosszú buszút megtétele például teljesen kizárt. Moziban csakis a szélére szabad ülni, közvetlenül a vészkijárat mellé, és lehetőleg a Kisfilmek a nagyvilágból sorozat epizódjainál nem hosszabb művekre.
Az elefántokat hamarosan közeli rokonainknak fogjuk érezni, több okból is. Egyrészt az emlékezőtehetség miatt, másrészt a formálódó testalkatunk ad rá okot, harmadrészt pedig a vizesedő lábak. Na, az nagyon brutális tud lenni. Az egész lábunk egyetlen oszloppá válik, sehol egy térdhajlat, vagy kecses boka, ívelt sarok… nem, csak egy nagy, ormótlan tömb. Ez ellen lehet tenni, a csodaszer neve: dinnye. És el ne hidd, hogy aki vizesedik, annak tilos innia, épp ellenkezőleg!
Mivel nem venném a lelkemre, ha kis szösszenetem elolvasása után még tovább esnének hazánk népességmutatói, mert én elvettem a nők kedvét a terhességtől, ezért nem írok olyan gusztustalanságról, mint az aranyér, puffadás, széllel béleltség, székrekedés, folyás, gyomorégés, ami közül egyik-másik - vagy éppen majd’ mindegyik - gyakran sújtja a várandósokat.
Nem beszéltem még a hektikus étvágyról. Ami néha semmit sem enged enni, semmi sem ízlik, minden fúj; aztán minden átmenet nélkül vérfarkasként támad, elpusztítva mindent, ami a hűtőben, a kamrában és a dugihelyeken fellelhető. Akár édes, akár sós. Legjobb, ha ilyen is, meg olyan is - tudnék mesélni meghökkentő kombinációkról. Tudod, hogy nem kell kettő helyett enned, de mégis megteszed, a baba kívánja! felkiáltással. A kávéról sokak szerint illő ilyenkor teljesen lemondani, de feltehetőleg amúgy sem ízlene.
Az érzelmi libikóka rendkívül igénybe veszi a családot is, elsősorban a férjet persze. Mert a kismama még egy reklámot nézve is képes a könnyeit potyogtatni, hiszen milyen szép is az. Vagy megsértődik azon, amit a férje szerinte jelenleg épp gondol róla. Ebben ne keressünk se logikát, se következetességet, mert az nincs benne. De legalább mindent - mindent!!! - rá lehet fogni a terhességi hormonokra. Szóval, ha régóta készülsz megmondani a főnöködnek/anyádnak/anyósodnak a magadét, akkor nincs is ennél jobb alkalom.
Minden várandós nő visszaszámlál a következő ultrahang időpontjáig, de senki sem várja az aktuális laborvizsgálatokat. Pedig ez ugyanúgy benne van a rutinban. A végére egész közömbös arccal leszel képes végigülni a vérvételt, látva azt a 4-5 (7-8) kémcsőnyi vörös folyadékot, amit belőled sajtoltak ki. A vizsgálatok egyenes folyományaként rendszeres látogatója leszel a házi orvosi és a védőnői szakrendelésnek, és ezzel szoros összefüggésben folyamatosan ki vagy téve ezeknek a szakembereknek az inzultációjának.
Most majdnem kimondtam, hogy mit csinálnak állandóan a kismamákkal - a ,,hasogatnak” szóra rímel -, miszerint túl sokat/túl keveset híztál, túl alacsony/túl magas az ilyen-olyan értéked a vérképen, szedjél/ne szedjél terhesvitamint, mozogj többet/maradj ágyban… Jaj neked, ahányszor belépsz az ajtajukon.
|
Éva terhesnaplója! Ha szeretnéd tudni, más hogyan éli meg a terhességet, kövesd figyelemmel a Babanet kismamája, Éva hétről-hétre jelentkező naplóját, aki immár a harmadik babáját várja! |
Van remény: a rémségek nagy része az áldott állapot elején és végén taglózza le a kismamát. A terhességnek tulajdonképpen a 4. hónapban kéne kezdődnie, majd a 7. hónapnál véget érnie, és akkor a világon semmi panasza nem lenne a várandósok 95%-ának.
Boldog, eseménytelen babavárást kívánok minden nőtársamnak!
Zsuzska
Zsuzska, 2011. június 21.
Babanet hozzászólások(29 hozzászólás)
Jó cikk, sok mindenre kitér....és még így is a "problémamentes terhesség" nyavalyáiról szól...
Itt nem erről van szó... és különben is itt bármelyikünk lehet lombikos.
A másodikkal mindent jobban szenvedtem (hányinger, gyomorégés és társai), viszont a görcsökkel meg már tudtam mit kezdeni, és nem aggódtam annyit, mint az elsőnél.
Szülésnél mindig azt hallottam, hogy "á... én fél óra alatt szültem..."" épp hogy beértem a szülésre... stb. "
Az első szülésem hosszú volt, a vajúdás is 22 órát, a szülés, kórházban töltött idő 5 óra.
A másodiknál 2 óra vajúdás, fél órás szülés, és.... épphogy beértünk. Szóval ha nem velem történt volna, én sem hinném.
Olyan is volt, aki a harmadikkal már be sem ért a kórházba. Még mielőtt a mentő jött volna, baba már megszületett.
Én drukkolok neked, hogy megismerd a várandósság "kellemetlenségeit". Megértem, hogy érzékeny vagy. Mindenkiből mást hoz ki ez a cikk.
Sok sikert kívánok babaügyben! :)
mmzsó, szorítok Neked, hogy Te is átélhesd a zsuzska által felsoroltakat:)
Nagyon remélem, hogy erősen kapaszkodnak odabent! És én személy szerint örülnék neki, ha jönnél sokszor kommentelni - is -, hátha tudunk bármiben segíteni...
g
mmzsó, szurkolok neked és mindenkinek, aki kisbabára vágyik!
szBsz, igen, a sok hányásnál általában lányra tippelnek, mert a lányoknál magasabb a gonadotróp hormon szintje, és állítólag ez okozza a hányást is... Ezek szerint az én lányomnak - aki egyébként pont ma szülinapos, ezt természetesen muszáj kikotyognom - valami hipermacsó fiúnak kellene lennie, mert egyszer sem hánytam vele, és émelygés is csak két esetben fordult elő. Állati nagy mázlim volt vele.
A lányommal nem voltam hányós, viszont az egész terhesség alatt olyan furán éreztem magam,nem volt minden esetben rossz. csak fura. Most viszont, az eleje nagyon rossz volt, de a 12. hét után mintha elvágták volna. Semmi bajom nincs.