#baba#anya

Terhesnapló 8. - Hugit akarunk!

Az elmúlt hét ismét a fájdalomról szólt, csak most nem fizikai, hanem lelki értelemben. Drága nagybátyám hagyott itt bennünket rövid betegség után. Szerencsére el tudtam búcsúzni tőle, és még el tudtam mondani, hogy babát várok. 

Mert ő nagyon szeretett engem, a gyerekeimet, meg úgy egyáltalán, mindenkit. Biztosan ezt az új kis csöppséget is szerette volna, de ő már fentről vigyáz ránk. S nagyfiam szavaival élve: „pár év és elfelejtjük, ne sírj Anya”. Az emléke halványul, de el sosem felejtjük!

De ha már ígértem, akkor ejtek pár szót arról, hogy az én okos nagyfiam a maga 6,5 évével a legváratlanabb pillanatokban, a legváratlanabb dolgokkal tud előrukkolni. Miután én hiszek Istenben (sors, végzet,  univerzum - kinek hogy tetszik), nem igazán tudok elmenni azon jelek mellett, amiket küldözget nekem, főleg a gyerekeim által. Hiszen ők még annyira kicsik, hogy maguktól egészen biztosan nem találnának ki ilyen dolgokat. Továbbra sem beszélünk előttük a kistesóról, tehát rejtély, hogy születik meg ilyen a kis agyukban.

Talán a legelső az volt, mikor karácsony előtt lerajzolták, hogy mit szeretnének a Jézuskától. Nagyfiam lerajzolt egy autópályát, azt kérte magának, és egy babaházat a huginak. Mondom neki, dehát neked nincs is húgod, csak annyit válaszolt, hogy majd lesz. És miért vagy ebben ilyen biztos, kérdem én. Hát, mondta nekem az Isten, hogyha jól viselkedem a nyáron, akkor kapok egy hugit. (Szeptember 5-ére várom a kicsit.) Rendben, ha mondta, akkor biztos úgy is van!

Másodszülött kisfiam aki még csak 4,5 éves, egy ebédnél teljesen váratlanul bejelentette a mamának, hogy képzeld mami, az anyának a hasában egy kislány baba van... Hát ehhez sem tudtam hozzáfűzni semmit.

Autózunk reggel a suliba, oviba, nagyfiam számolgatja, hogy ők ülnek majd hátul, a két nagy, Andriska, Ádi középső sorban az ablak mellett, a hugi meg köztük.

Ma sétálni voltunk mindannyian, nagyfiam számol: 5 fiú meg 2 lány az 7. Anya, pont be fogunk férni a kocsiba mindannyian!

Ilyen, és ehhez hasonló dumákkal találom szembe magam nap mint nap. Magyarázat? Szerintem nem szükséges. Erre még jönnek olyan apróságok, mint pl.: az ovi előtt találtam egy fél pár rózsaszín szandált.....Vettem egy teljesen random könyvet, aminek tetszett a címe, na mit gondoltok hány testvére volt a főszereplő csajnak? Na, mennyi? 4.

Kép forrása: Pinterest

Régebben kaptam egy képet, egy ismerősömtől, amin 4 cuki farmeros kissrác egy cuki kislánnyal van lefotózva,hogy erről én jutottam eszébe. Ez olyan régen volt, hogy akkor még éppen csak, hogy 3 fiam volt, nem is gondoltam volna, h én valaha az 5.babámat fogom várni. És nem olyan régen beugrott ez a kép, vagy lehet, hogy mindig is ott motoszkált bennem!?

Írt egy barátnőm, hogy velem álmodott, babát vártam és kislány volt. Még aznap egy másik barátnőm is írt, hogy ő is velem álmodott, hogy azt írtam neki, hogy terhes vagyok. Ekkor még nem tudtam, hogy valóban az vagyok.

Végezetül pedig nagyon elhamarkodtam a kijelentésemet, megjött kutyára a dér... Nagyon remélem, hogy megúszom ezt a hányós korszakot, és ez a mai csak kivétel volt, mert ez az egy amit nem szeretek a terhességben.

Sajnos az első orvosi vizsgálatom is csúszik egy hetet, az orvosom váratlanul elutazott, én meg hűséges típus vagyok, máshoz nem megyek. Így 22-e helyett 29-én tudok csak menni, nagyjából a 8. héten. Hjaj, de soká lesz az még...

Addig is szép hetet nektek!

Zsuzska, 2015. január 15.

 
 
 
Címkék:  

első trimeszter

Babanet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 

2015 01 15. 11:25
Drága Zsuzska!
Naplód kezdeti szomorúságáért őszinte részvétem..., azt követő Gyermekeid édes 'fricskái' bearanyozzák és elragadóvá varázsolják írásodat!!!
Nagyon köszönjük!!!!
Pusssz, Panni
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?