Kismamanaplóm, szülés előtti kiadás: konkrétan egy „haldokló” lamantin vagyok!

Pont tegnap láttam az Alice a Csodaországban című filmet, amiben a lány beleesik egy gödörbe, és aztán ez teljesen szürreális világban találja magát, izgalmas kalandokba keveredve. Azt hiszem, itt én vagyok most Alice, a nagy kaland a terhességem, és a Vörös Királynő most durvult be igazán a büntikkel. Összesen négy nap van még ezen kívül a császárig, de én olyan, de olyan rosszul vagyok, hogy szívesen találnék rá szavakat, de még az agyam legkisebb zugában sem találok.

A sok galamblelkű ábrándozó, vagy esetleg naivan gondolkodó kedvéért leírom a filmes változatot: a főhősnő gyönyörű kismama ruhában, az ablakon át merengve átszellemült arccal révedezik, mosolyogva képzeli el a pár nap múlva születő kisbabáját, és langyos teát iszogatva karácsonyi filmeket néz, picit felrakva a lábát, hogy a valójában nem is látható duzzanat rövid időn belül eltűnjön, így is kecses lábfejéről. A legnagyobb problémája, hogy délutánonként a szokásos parkban tett sétájához melyik cipőjét vegye fel, illik-e majd a ruhácskájához.

Mondom az enyémet: konkrétan egy haldokló lamantin vagyok. Itt nincs révedezés, meg cuki séta. Itt harc van az életért, minden percben. A két napja fájdogáló derekam állapota mára olyan szintre került, hogy hányingerem van a fájdalomtól, és ez kisugárzik a hasamba is; a lábaim térdtől lefelé, de leginkább a két lábfejem egy soha nem ismert nőé(?), közben néha elindul egy orvvérzés, és sem állva, sem ülve, sem fekve nem jó. Visszanézve vicces, hogy itt panaszkodtam, milyen nehéz felülni az ágyról, mert akkor legalább nem fájt.

Kismamanaplóm

 

37. hét: két hét múlva már kívülről tapogathatja a testem a kis testlakóm, aki most épp paralelepipedont formáz a belső szerveimből

Mindezekhez párosul egy igazán kedves pánikhangulat, a kórházi táskákat átpakoltam már párszor, nem nagyon köt le semmi, teljes az elmeháborodás, és ez így egyedül itthon igazán barátságos helyzet. Ezt a pár sort, már körülbelül az ötödik pozícióban próbálom bepötyögni, úgyhogy nem is fogom hosszúra nyújtani a heti beszámolómat, de talán nem rója fel nekem senki, tekintve, hogy nem tudom mennyi választ el a kórházba indulástól. Annyira jól esne most egy gin-tonic sok jéggel, mentával lime-mal…hová kell ezt beírnom a szülési tervben?

Azt hiszem, én most kicsit elbúcsúzom, de nyugi, csak egy gyereket készülök szülni, semmi extra, hipp-hopp vége. Igyekszem minél hamarabb jelentkezni, egy helyzetjelentést mindenképp adok, remélem teljes egészségben, épségben, életem eddigi legnagyobb projektjének eredményével.

Ui.: A hülye filmes hősnővel ellentétben nekem sokkal könnyebb cipőt választani… csak egy cipőm jön rám.