Terhesnapló 6. - Lassan félidő!
Már csak alig több mint egy hét van hátra karácsonyig! A héten nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és feldíszítettem a házat. Persze nem estem túlzásokba, csak pár dekorációról van szó. A környékünkön egy-két ház nagyon ki van csinosítva, pont mint a filmekben!
Az itteni szokások szerint sok helyen már most a nappalikban díszeleg a feldíszített műfenyő. Félre ne értsetek, nem vagyok kukkoló, de néhány ház ablakán elférne egy függöny. A párom is szeretné mihamarabb feldíszíteni a fát, de én ragaszkodom a szokásainkhoz.
Édesanyámmal már készülünk a karácsonyi menüvel. Idén én csinálom a töltött pulykát, ő pedig a töltött káposztát, és nálunk tartjuk az ebédet, vacsorát – majd a munakhelyi beosztásom eldönti, hogy mikor eszünk. Az ajándékokat is beszereztem már. Szerencsére el tudtam szabadulni itthonról egyedül, hogy elintézzem a vásárlást.
Összefutottam anyuékkal a bevásárló központban és beültünk egy kávéra. A mézeskalács ízű tejeskávé teljesen felélénkített, anyukám pedig a fekete erdő forró csoki mellett voksolt. A dobozok még csomagolásra várnak, pedig minden nap elhatározom, hogy este bebugyolálom őket. Persze éjfélkor általában arra kelek Molly szobájában, hogy jobb lesz, ha inkább elteszem magam holnapra.
Kezdek egyre jobban fáradni, és az alvás is egyre kényelmetlenebb. Pedig hol van még a vége?! Molly felébredt múlt hajnalban, és miután visszadugtam őt az ágyába, megkért, hogy maradjak még ott vele egy kicsit. Nos, ebből az lett, hogy majdnem két és fél órát aludtam az ágya melletti szőnyegen. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy milyen állapotban keltem fel.
A héten kaptam levelet a kórházból. Január 6-án megyek ultrahangra, 8-án pedig a császáros konzultációra. Egy barátnőm tanácsolta, hogy addig írjam le egy papírra azokat a kérdéseket, amikre szeretnék választ kapni. Most már egyre pozitívabban és határozottabban állok a dologhoz, és kezd kialakulni egy kép a fejemben, hogy ezúttal másképp fog világra jönni a gyermekem.
Arra is nagyon kíváncsi vagyok, vajon fiú lesz-e vagy kislány. Nekem van egy megérzésem, de úgy döntöttem, hogy Veletek majd a születéskor osztom meg, hogy milyen nemű emberkével bővült a családunk. Lassan a félidő felé közelítek, ma a 17. hét ötödik napjánál tartok.
A hét elején nyílt egy magyar élelmiszerbolt a közeli városkában. Végtelenül örülök ennek, hiszen ez Skócia első magyar üzlete. Persze a nyitást követő napon mi is elmentünk. Provance-i krémes melegszendvicsre vágytam már hetek óta, és szerencsére árultak is melegszendvics-krémet hozzá. A kötelező túrórudi mellett még vettem egy pár apróságot, de majd az ünnepek előtt ellátogatok oda megint. Úgy éreztem a boltban magam, mint egy kisgyerek, aki a születésnapi-karácsonyi ajándékait készül kibontani.
Sajnos rossz hírt kaptam otthonról. Édesapám feleségének az apukája elhunyt. Már régóta szenvedett Alzheimer kórtól – nem csak ő, hanem az egész család. Az elmúlt fél év alatt szegény nagyon leépült, fizikailag is. Három napja beszéltem apukámmal, és mesélte, hogy az öregnek áttétes gyomorrákja van, amiről senkinek sem volt tudomása.
Tegnap kaptam az üzenetet, hogy örökre eltávozott tőlünk a papa. Nehezen szedtem össze magam egy ilyen hír után, pedig nem volt közvetlen családtagom. Szeretnék most otthon lenni velük, támogatni őket, de sajnos erre nincs módom, és nem is tudom, hogy egyáltalán mikor megyek haza legközelebb.
Léna
Léna, 2013. december 13.
Babanet hozzászólások(33 hozzászólás)
Az ebben leírtak után végleg befejezem a napló olvasását. Sosem fogom felfogni h hogyan döntheti el vki előre a császár tényét..különösebb ok nélkül.Az h az előző szülésed traumatikus volt, az nem ok.a múltkor írtad h "problémás" a terhességed, pl véreztél komolyabban nemrég és még csak be sem mentél a kórházba, nem is különösöebben foglalkoztál vele, tehát akkor nem volt probléma annyira..(Hurrá Darwin????? )Aztán h választható "opcióként" gondolsz a szülések módjaira.
A császármetszés az egy sebészi beavatkozás életmentés vagy egészségmegőrzés céljából.
Dia kérlek h a következő terhesnapló szereplője legyen egy sokgyermekes anyuka és mondjuk legyen ez a blog címe: "természetes szülés sokadjára, hajrá".
Még mielőtt minden elsőszülő-terhes kismama elhiszi h az egyetlen elfogadható módja egy baba világra hozására a császármetszés.
A statisztikák szerint már 10 szülésből 4 ilyen. Nem hiszem h képtelenek volnánk természetes szülésre.
De hogy jót is írjak:) a Cikk abszolút pozitívuma a kávékról feltett kép, azok szuperek :)) és bármelyiket szívesen megkóstolnám!!
Erdekes dolog a csaszar. Nagy-Britannia-ban pl. mar nem kell orvosi indok sem hozza. Csak egy kis kenyelemszeretet, jokora adag felelem, meg agymosottsag. Ismertem egy not, aki azert valasztotta, mert a huvelyi szules idejet ugye nem lehet megtervezni, igy elfoglalt anyuka nem tudta beilleszteni egyeb teendoi koze. Hat megjarta az illeto, mert
epp akkor, amikor ora kerult volna a sor, rengeteg surgossegi beavatkozast kellett elvegezni, igy a vegen 2 napot csuszott a mutetje (azaz 2 napig etlen-szomjan, infuzion tartottak). Csunya dolog, tudom, de neha nehez az embernek megtartoztatnia magat egy kis karoromtol....
Anélkül, h bárkit bármilyen módon sértenék, csak annyit szerettem volna, ha szem előtt tartjuk azt, h éppen az ilyen gondolkodás miatt jutunk el oda kb. 15-20 év múlva, h népszerűsíteni kell a természetesen szülést. Ami szörnyű sztem.
De ha csak én érzem ezt ,akkor elnézést kérek, Dia törölje legyen kedves a trollhozzászólásom és hagyja bent csak azokat, amik a cikk írójához szólnak.
Legyél kicsit nyitottabb. Sosem tudhatod, hogy valaki, aki kéri a császármetszést, miért gondolkodik így. Nem láthatsz az életébe, a traumáiba, frusztrációba -mert az urban legendsekkel ellentétben nem igazán szokott az indokok között szerepelni az, hogy félti az alakját.
És igen, a saját élete, saját döntése, ő fogja viselni a következményeit, tehát ebbe másnak beleszólási joga nincs.
Örök téma, persze: minek annak gyerek, aki még megszülni se képes, nem akarja szoptatni, fél évesen bölcsibe adja, üveges bébiételt ad neki, nem szül testvért... -a megfelelő rész aláhúzandó. Az ilyen gondolkodásmód pedig felülbírálandó.
Miért nem tudod megérteni, hogy nem mindenki vágyik természetközeli szent hüvelyi szülésre?
Második szülésemnél eszem ágában sem volt megpróbálni a VABAC-ot, én kértem a császárt. Boldog vagyok vele. Miért fáj az neked?
Egy lenyeges szempont valahogy kimaradt: nekem, mint adofizetonek, miert is kellene buta, onzo es agymosott anyukak szuksegtelen csaszarjat finansziroznom? NB-ban egy csaszar kb. £3500, egy otthonszules £500, egy sima korhazi szules pedig ugy £800. A MO-i arakat nem tudom, gondolom, az aranyok ott is hasonloak lehetnek.
Hogy az emlitett anyuka is fizethet adot? Igen am, csakhogy az jo, ha az alapellatast fedezi, nem meg hogy mast!
Zsuzska, tegyuk fel, h sulyproblemaval kuzdom, nem tetszik az orrom formaja stb. es ez nekem komoly lelki kinokat okoz, kisebbrendusegi erzest, negativan befolyasolja az eletminosegemet stb. Ugye te meg lenovo boldogan allnatok a plasztikai mutetem koltsegeit, ha ez az, amit szeretnek - hiszen a sajat eletem, dontesem, en fogom viselni a kovetkezmenyeket - es hat kinek mi koze hozza?
A korhazban ahol dolgozom, letszamleepitest tartanak, mivel eladosodtak, aminek egyenes kovetkezmenye, h mi, akik maradtunk, majd meg szakadunk, h 3 ember munkajat elvegezzuk. Nana, h ennek az ellatas szinvonala latja a karat, a mi idegeinkrol mar nem is beszelve. De az emlitett nok mutetjere persze jut penz - kell, h jusson, hisz torvenyadta joguk van hozza. Most akkor ehhez sincs kozom, ugye?
A csaszar nagyon jo es szukseges dolog, amennyiben eletet ment es/vagy tartos egeszsegkarosodast eloz meg. Pont.
Minden mas esetben onzes es tudatlansag, ami az illetot az agyatlan, felpumpalt mellu, 'too posh to push' fajtaju celebanyukakkal helyezi egy szintre.
Neked, ha kórházi dolgozó vagy, talán szabad különbséget tenned a császáros és a természetesen szültek között? Nem hiszem. ha kevesebb császármetszés van, több lesz a fizetésed? ez nagyon vicces lenne.
Nem értem, miért lett össznemzeti sport a másik életébe való kéretlen beleugatás.
@zsuzska27:
Sajnalom. Marmint azt, hogy a jelek szerint egy szot sem ertettel abbol, amit irtam.
nem tudok olyasmit értelmezni, ami szerint a császárt kérő nőket agyatlannak, felpumpált mellűnek, butának, tudatlannak, önzőnek kell bélyegezni. nem tudok erre a szintre kerülni, na.
En itt a vitat lezarnam, nem tudok ugy beszelgetni, ha a masik fel alapveto szovegertesi problemakkal kuszkodik. Tovabbi szep napot.
Azt is ellenzem h nyúlszáj miatt abortuszra ítéljenek egy magzatot, vagy mert egyetlen ujja hiányzik. (és sok van ilyen, ezt évekkel ezelőtt nyiltakozta Czeizel Endre)
Aki pedig úgy döntött h nyilvános blogot ír, azt biztosan számol azzal h lesznek aiknek eltér a véleménye.
"Nem értem, miért lett össznemzeti sport a másik életébe való kéretlen beleugatás"
Aki cikkeket ír egy ilyen oldalon, az nem hiszem h ilyen stílust megengedhet magának..
Ugatni a kutya szokott, ezt kikérem magamnak.
miért vetted magadra, ha nem érezted úgy, hogy rád joggal vonatkozna, hm? és lehetne esetleg, hogy belegondolsz az értelmébe?
Kelica utolsó bekezdése pedig... ááá, őt minősíti.
Miért nem mentek a Mamamira? Az a ti igazi közegetek XD
Az én esetemre visszatérve, meg volt az okom rá. Pont.
Kelica: "A csaszar nagyon jo es szukseges dolog, amennyiben eletet ment es/vagy tartos egeszsegkarosodast eloz meg. Pont"
Szerintem a szülés utáni fizikoterápia a farokcsont sérülés miatt tartós egészségkárosodásnak nevezhető, így ha ezt szeretné elkerülni, akkor még a te nézeted szerint is jogosnak kéne ítélni a császár-választást.
A finanszírozásos példához meg csak annyit: aki minimálbérre van bejelentve nem jogosult a császárra, de aki mondjuk bruttó 800.000-re az akár kérheti is, mert belefér??
És igen, az oep finanszírozza a hasi plasztikai műtétet 3 gyerek után, ha van róla orvosi papír, hogy milyen lelki traumát okoz a nőnek.
az én tapasztalatom az, hogy nem gondolják ezt, sőt! képesek olyan szinten belelovalni magukat a természetes szülés körül kialakult hisztériába, hogy az indokolt és szükséges császármetszés után évekig nem épülnek fel lelkileg, nulla szaktudással megkérdőjelezik az orvos döntését, nem egy helyen olvastam, hogy nem tudja ellátni a gyerekét, mert nem érzi magát anyának!!!
inkább arról kéne beszélni, hogy a császármetszés igenis a szülés egy módja, és ha arra kerül a sor, akkor ez ne okozzon felesleges traumát az anyáknak, mert ettől még nagyon jó anyák lesznek. sőt, a szülés az egy életen át tartó anyasághoz képest elenyészően rövid idő, mégis ezen rugózunk a legtöbbet. meg a szoptatáson.
Szerencsére nem mindenki egyforma, bárcsak ne érezném a császár szükségletét.
Azt viszont kiemelném, hogy nem felelőtlenségből nem rohantam azonnal kórházba, hanem azért, mert TUDOM, hogy nem csináltak volna semmit. Plusz nincs ki vigyázzon a gyermekemre akkor, amikor nekem épp kedvem tartja. Vészhelyzet nem volt, görcsös fájdalmaim nem voltak, és sajnos megtapasztaltam már a vetélést is, hogy tudjam mivel állok szemben a helyzet súlyosságát tekintve.
Ha leülök egy naplót olvasni, nem a hibát keresem benne. Attól magam is szánalmasnak érezném. Kíváncsi vagyok, aztán megszeretem az írót, drukkolok neki, vele izgulok. Empatikus vagyok (ismerjük ezt a szót?). Örülök, hogy olyan élethelyzeteket is átélhetek, amibe én még nem kerültem, mert így többféle ember gondját-baját értem meg. Problémás terhességek után lassú, de viszonylag probléma-mentes szüléseim voltak, fel se merül bennem, hogy pár hónap múlva Hármaska máshogy szülessen. Szerencsémre. Nekem jó, hogy emlékeztetnek rá: igen, ez szerencse, legyek hálás érte. Jó, hogy átérzem, más kismamák micsoda félelmeket élnek át, jó, hogy látom az érem másik oldalát is, jó, hogy szembesülök vele én is. S ha láttatok már császáros kismamát gyermekágyon, tisztában vagytok vele, hogy nem az a könnyebb út. SŐT!!!
Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogy képes valaki felhozni az efféle műtét költségét??? Szüljünk ezen szerint itthon, mert az az olcsó? Eszembe nem jutna rendes adófizetőként (igen, én is az vagyok) felülbírálni bárkinek is a döntését, legyen szó akármiről.
Sziasztok!
Visszaolvastam az első hozzászólásom és állítom h nem támadtam benne, nem szóltam le senkit. Az elfogadás és a megértés nem ugyanaz.Elfogadom, de nem igazán értem.
Az empátia nagyon jó dolog, de úgy tapasztaltam h kétféle van,ha csak elvárjuk, vagy ha gyakoroljuk is.
Mondhatom h empatikus vagyok, de végül egy adott élethelyzetett csakis akkor értek meg igazán, ha vmikor majd átélem azt. Törekszem erre, de nem mindig sikerül és el is ismerem ezt. De akik itt nekem esnek, miért nem emptaikusak az én álláspontommal?? Miért nem lehet elfogadni h vki vmivel nem ért tökéletesen egyet(bár bizonyos helyzetekben mégis )?
Azzal pl tökéletesen egyet értek h a műtét utáni felépülés nehézkesebb, nem a könnyebb út és ez IS az egyik oka amiért nem helyeslem( fontos nem ellenezem ,de nem HELYESLEM) az előre eldöntött műtéteket.(és mondom ezt úgy h a terheskönyvembe jóelőre beírták a második szülésnél h elektív császármetszés)
Vki fentebb írta h aki nem vajúdott 40 órán át és végül nem fogóval szült az nem tudja mi a az a testi -lelki szenvedés. Ebben biztos vagyok h ez fájdalmas és borzasztó,nem is vonom kétségbe, de az is biztos h vannak a fájdalomnak más dimenziói is.Van egy barátnőm akinek vak a 4 éves kisfia születésétől fogva.De nem vajúdott 40 órán át, azonban biztosan tudna mesélni a lelki fájdalmakról.
Szia, nem, természetesen nem tartom természetesnek ha a szülés után fizikoterápiára van szükséged, egyáltalán az sem normális ha eltörik a farokcsont, egy normális lefolyású szülésnél biztos semmi ilyesmi nincs(remélem legalábbis)
Őszintén mondom h nem tudom h milyen 40 órán át fajdalmakkal küszködni és végül úgy szülni, mert én nem úgy szültem. Lehet h hasonló volt, de ezt csak azt tudná megmondani aki vákuummal is és fogóval is szült.
Nekem a vákuum miatt lett olyan gátsérülésem h a házaséletem egy év alatt épült ebből fel, de az élményt akkor sem cserélném el semmire.
Én csak azt tudom h milyen vajúdni értelmetlenül, mikor a fájdalmat úgy éled meg h tudod, utána nem a megkönnyebbülés és az öröm vár, hanem új fájdalmak, más rettegés.Én csak azt tudom h milyen ha az orvosok az utolsó pillanatig visszatartják a szülést,mert nagyon koraszülött lenne a baba..és amikor kimondják h már nincs tovább, meg fog születni de harántfekvéses és most már az életmentés a cél.
Azt tudom még h milyen rettegni az életéért és amikor elmegy milyen elbúcsúzni az első várva várt babától.Tudom h milyen hazamenni üres karral, kifosztott testtel és lélekkel az üres gyerekszobába.
Átélhettem h milyen egy következő terhesség úgy h a második trimeszterben végig vérzek és az orvos sem bíztat, csak annyival h reménykedjünk h nem lesz baj, de a könyörgő tekintetemre se mondja h :minden rendben lesz.
És végül tudom még h milyen az ha az álmaim valóra válnak és a kisfiam hozzásegít 19 hónappal a császármetszésem után egy gyönyörű születéshez, amikor megérezhetem ahogy világra jön. Ő is kora, ő is pici,alig 2 kilo, de már MINDEN RENDBEN LESZ.És ez a lényeg.
Látjátok én ilyen vagyok, ilyen szerencsés ...(?)
Megértetek -e valaha? Nem baj ha nem, inkább bár soha egyetlen anya se élné át és bár soha senki se értené az álláspontom.
Tisztelettel kívánok neked problémamentes terhességet,szülést és természetesen egészséges kisbabát.
Nem szeretném, hogy bárki is önzőnek tartson a döntésem miatt. Nem holmi bugyuta ok miatt döntöttem a császár mellett, hanem azért, hogy mindezt az aggódást, félelmet magam mögött hagyjam végre. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg is egészségesnek kell lennie egy anyukának, kismamának a gyermekei érdekében. Hogy 100%-ban az övék legyek! A farokcsontos fizioterápia szükségtelen volt, nem így kellett volna végződnie, és a szülésznőm tanácsára a végére fogok járni az esetnek, hogy miért hagyták, hogy így történjen. Másfél évig ülni sem tudtam normálisan, fájdalmaim voltak, nem is kicsit. Ha mind ezek nem elég okok a döntésem mellett, akkor én kérek elnézést.
Természetesen mindenkinek meg lehet a saját véleménye, és kíváncsi vagyok, hogy ki hogy lát, él meg dolgokat.
S hozzátenném, hogy az én anyám engem császárral szült. Vagy ahogy egésy elmúlt 27 évemben hallhattam rajta kívül mindenkitől: császárral vettek ki belőle, téged meg se tudott szülni és te egy lúzer vagy, mert meg sem tudsz születni. Pedig anyámnak életmentő műtéte volt a császár.
Én meg emiatt természetes úton akarnék szülni. Hogy az én gyerekem ne kelljen ezt halgassa. Lehet én vagyok béna, stresszelt, depresziós. De senkinek nem kívánom, hogy azt hallgassa, hogy Ő A HIBÁS, AMIÉRT MEG SE TUDOTT SZÜLETNI.