#baba#anya

Cukormáz nélkül a terhességről

Romantikus filmeken szocializálódva a terhességet teljesen másnak képzeltem leányként, mint amilyennek aztán tényleg megéltem. A filmekben a nő gyertyafényes vacsora közben átadja a férfinak a kis csomagocskát, benne egy hófehér kiscipővel, a férfi arcán széles, boldog mosoly terül el, összeölelkeznek, jól meghatódnak, snitt. Két vágókép nagy pocakkal, idióta mosollyal, végül 3 perc vajúdás és szülés. Na, ebből semmi sem ilyen a valóságban.

Először is ott van a hányinger, vagy ahogy álságosan nevezik: reggeli rosszullét. Gratulálok annak, aki valóban csak reggel volt rosszul. Mert én bárhol, bármikor, bármennyire rosszul tudtam érezni magam. És az az ,,inger” is gyakran túllépte az ingerküszöböt. Úgy kb. 12 hétig mindig ki is tartott.

Terhes vagyok? Nem vagyok terhes?
Ha szeretnéd tudni, mik a terhesség korai tünetei, kattints erre a cikkünkre!

Aztán ott van még a folyamatos fáradtság. Alig ébredtél fel, már álmos vagy, közben olyan törődött, mintha egész éjjel követ hordtál volna Sziszifusz helyett. Az agyad helyén zöldborsópép van, semmit sem vagy képes két percnél tovább észben tartani, még a saját neveden is el kell gondolkodnod - pláne ha férjhez menés után megváltoztattad.

És pisilni kell, sokszor. Ezt bele kell kalkulálni a napi programba. Tilos olyan helyre menni, ahol nincs WC, egy hosszú buszút megtétele például teljesen kizárt. Moziban csakis a szélére szabad ülni, közvetlenül a vészkijárat mellé, és lehetőleg a Kisfilmek a nagyvilágból sorozat epizódjainál nem hosszabb művekre.

Az elefántokat hamarosan közeli rokonainknak fogjuk érezni, több okból is. Egyrészt az emlékezőtehetség miatt, másrészt a formálódó testalkatunk ad rá okot, harmadrészt pedig a vizesedő lábak. Na, az nagyon brutális tud lenni. Az egész lábunk egyetlen oszloppá válik, sehol egy térdhajlat, vagy kecses boka, ívelt sarok… nem, csak egy nagy, ormótlan tömb. Ez ellen lehet tenni, a csodaszer neve: dinnye. És el ne hidd, hogy aki vizesedik, annak tilos innia, épp ellenkezőleg!

Mivel nem venném a lelkemre, ha kis szösszenetem elolvasása után még tovább esnének hazánk népességmutatói, mert én elvettem a nők kedvét a terhességtől, ezért nem írok olyan gusztustalanságról, mint az aranyér, puffadás, széllel béleltség, székrekedés, folyás, gyomorégés, ami közül egyik-másik - vagy éppen majd’ mindegyik - gyakran sújtja a várandósokat.

Nem beszéltem még a hektikus étvágyról. Ami néha semmit sem enged enni, semmi sem ízlik, minden fúj; aztán minden átmenet nélkül vérfarkasként támad, elpusztítva mindent, ami a hűtőben, a kamrában és a dugihelyeken fellelhető. Akár édes, akár sós. Legjobb, ha ilyen is, meg olyan is - tudnék mesélni meghökkentő kombinációkról. Tudod, hogy nem kell kettő helyett enned, de mégis megteszed, a baba kívánja! felkiáltással. A kávéról sokak szerint illő ilyenkor teljesen lemondani, de feltehetőleg amúgy sem ízlene.

Az érzelmi libikóka rendkívül igénybe veszi a családot is, elsősorban a férjet persze. Mert a kismama még egy reklámot nézve is képes a könnyeit potyogtatni, hiszen milyen szép is az. Vagy megsértődik azon, amit a férje szerinte jelenleg épp gondol róla. Ebben ne keressünk se logikát, se következetességet, mert az nincs benne. De legalább mindent - mindent!!! - rá lehet fogni a terhességi hormonokra. Szóval, ha régóta készülsz megmondani a főnöködnek/anyádnak/anyósodnak a magadét, akkor nincs is ennél jobb alkalom.

Minden várandós nő visszaszámlál a következő ultrahang időpontjáig, de senki sem várja az aktuális laborvizsgálatokat. Pedig ez ugyanúgy benne van a rutinban. A végére egész közömbös arccal leszel képes végigülni a vérvételt, látva azt a 4-5 (7-8) kémcsőnyi vörös folyadékot, amit belőled sajtoltak ki. A vizsgálatok egyenes folyományaként rendszeres látogatója leszel a házi orvosi és a védőnői szakrendelésnek, és ezzel szoros összefüggésben folyamatosan ki vagy téve ezeknek a szakembereknek az inzultációjának.

Most majdnem kimondtam, hogy mit csinálnak állandóan a kismamákkal - a ,,hasogatnak” szóra rímel -, miszerint túl sokat/túl keveset híztál, túl alacsony/túl magas az ilyen-olyan értéked a vérképen, szedjél/ne szedjél terhesvitamint, mozogj többet/maradj ágyban… Jaj neked, ahányszor belépsz az ajtajukon.

Éva terhesnaplója!
Ha szeretnéd tudni, más hogyan éli meg a terhességet, kövesd figyelemmel a Babanet kismamája, Éva hétről-hétre jelentkező naplóját, aki immár a harmadik babáját várja!

Van remény: a rémségek nagy része az áldott állapot elején és végén taglózza le a kismamát. A terhességnek tulajdonképpen a 4. hónapban kéne kezdődnie, majd a 7. hónapnál véget érnie, és akkor a világon semmi panasza nem lenne a várandósok 95%-ának.

Boldog, eseménytelen babavárást kívánok minden nőtársamnak!

Zsuzska

Zsuzska, 2011. június 21.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(29 hozzászólás) 

2011 06 21. 13:13
:-) Nekem kifejezetten meg lett tiltva a dinnye....épp vizesedés miatt. Szóval úgy tűnik, ez is dokifüggő...
Jó cikk, sok mindenre kitér....és még így is a "problémamentes terhesség" nyavalyáiról szól...
→ válasz erre
2011 06 21. 14:20
én a filmek alapján azt hittem, a reggeli rosszullét olyan, hogy rádjön a hányás, kidobod a taccsot, aztán jobban leszel és aznapra ennyi. Ehhez képest 12 hétig éjjel-nappal émelyegtem, akár volt róka, akár nem... A munkahelyemen nem tudták, mi van, csak látták, hogy valami nem süti, mindenki engem vigasztalt, azt hitték, lelki válságom van, attól vagyok szürke :)
→ válasz erre
2011 06 21. 15:17
Én azt hittem, hogy a terhességekbe bele lehet jönni, hisz a szervezetemnek sem újdonság. Hát nem lehet...egyre rosszabb. Mintha minden baba kiszívott volna belőlem valamennyit, amit utána sosem tudok pótolni. Egyre nyűgösebb az eleje és a vége, egyre nagyobb a hasam. Vagy nem 2 évente kellett volna szülnöm? De hisz olyan jó, hogy nem lehet abbahagyni...:)
→ válasz erre
2011 06 21. 15:41
Nekem a 2. már nagyon jó volt az előzőhöz képest bár ott se sokat panaszkodhatok viszont a lábdagadás engem is zavart főleg mikor orvostol haza jövet leszakadt a lábamrol a papucs:S na az bosszantó volt
→ válasz erre
2011 06 21. 15:57
Azért érdemes volna beleolvasnotok egy-két lombikos topikba,mindjárt máshogy gondolnátok a terhességi rosszullétekre...van,aki a fél karját odaadná egy kis hányingerért...
→ válasz erre
2011 06 21. 16:39
mmszó
Itt nem erről van szó... és különben is itt bármelyikünk lehet lombikos.
A másodikkal mindent jobban szenvedtem (hányinger, gyomorégés és társai), viszont a görcsökkel meg már tudtam mit kezdeni, és nem aggódtam annyit, mint az elsőnél.
Szülésnél mindig azt hallottam, hogy "á... én fél óra alatt szültem..."" épp hogy beértem a szülésre... stb. "
Az első szülésem hosszú volt, a vajúdás is 22 órát, a szülés, kórházban töltött idő 5 óra.
A másodiknál 2 óra vajúdás, fél órás szülés, és.... épphogy beértünk. Szóval ha nem velem történt volna, én sem hinném.
Olyan is volt, aki a harmadikkal már be sem ért a kórházba. Még mielőtt a mentő jött volna, baba már megszületett.
→ válasz erre
2011 06 21. 16:43
@mmzsó igaz, akár sírhatnánk is, de jobb nevetni ;)
→ válasz erre
2011 06 21. 17:50
Nekem mindkét gyerkőccel diétáznom kellett,mert az első esetben 1, a második lányomnál 4 tizeddel a határértéket meghaladta a terheléses cukoreredményem...még mindig 4 tizeddel a tényleges határérték alatt voltam,mégis olyan kemény diétát kellett tartanom,mint azoknak,akik inzulinosak is mellette(szóval extra magas cukorérték,ami diétával nem kordában tartható).Az intim helyen lévő visszérről nem beszélve,ami nagyon fájdalmas,és én nem is tudtam róla,hogy ott is lehet,de mégis. :) Az egyik ultrahangon is jól megijesztettek,ami gyakran előfordul,és magyarázatot sem mindig fűznek hozzá,csak az "arcodba vágják",és a "majd beszélje meg az orvosával" c. mondattal kiszédül az ember lánya az ajtón.Összességében mégis végigcsinálnám még egyszer!!!:D
→ válasz erre
2011 06 21. 18:55
momentán én is odaadnám sok minenemet még egy terhességért az összes nyűgével s nyilaival együtt. de mi itt nem panaszkodunk, épp ellenkezőleg, jókat röhögünk a terhességgel járó kellemetlen tüneteken.
→ válasz erre
2011 06 21. 21:12
Bocsánat,lehet,hogy igazatok van,én vagyok most épp hormonkezelt csirke,biztos érzékenyre vettem...hogy értsétek,4.lombik eredményére várok...remélem,azért egyszer megadatik,hogy veletek együtt röhögök a terhességi nyomorokon:-)
→ válasz erre
2011 06 21. 22:40
mmzsó
Én drukkolok neked, hogy megismerd a várandósság "kellemetlenségeit". Megértem, hogy érzékeny vagy. Mindenkiből mást hoz ki ez a cikk.

Sok sikert kívánok babaügyben! :)
→ válasz erre
2011 06 21. 23:15
Zsuzska, ismét jót nevettem a cikkeden, köszönöm. Teljesen magamra ismertem benne:)) A 4-7 hónapig tartó terhességet támogatom, én ugyanis mindkét terhességem alatt csak ez alatt az idő alatt nem hánytam non-stop, és még a gyomorégés is elviselhető volt:) Azért még legalább egyszer szeretném ezeket a borzalmakat átélni:)
mmzsó, szorítok Neked, hogy Te is átélhesd a zsuzska által felsoroltakat:)
→ válasz erre
2011 06 22. 09:18
dia
mmzsó, én is drukkolok Neked és minden lombikos leendő mamának azért, hogy mielőbb átéljétek a babavárás fényesebb és árnyasabb oldalait is.

Nagyon remélem, hogy erősen kapaszkodnak odabent! És én személy szerint örülnék neki, ha jönnél sokszor kommentelni - is -, hátha tudunk bármiben segíteni...
→ válasz erre
2011 06 22. 15:54
mmzsó, én is drukkolok Neked, kívánom, hogy mostantól minden sikerüljön. megértem nagyon, hogy így reagáltál, én is túlvagyok már néhány hullámvölgyön. nagyon szorítok.
g
→ válasz erre
2011 06 22. 17:56
Amikor kislányommal voltam terhes, közölték, azért hányok, mert biztosan lány...Félidőig hánytam kb, kisfiamnak a statisztika alapján duplán lánynak kellett volna lennie, félidőn túlig hánytam :D De azért vágyom egy harmadikra....
→ válasz erre
2011 06 23. 09:20
Nagyon jó kis cikk, jókat nevettem rajta. Bár a 12. hétig tartó reggeli rosszullét nálam "kicsit" eltolódott. Jelenleg a 27. hétben járok, és hetente 2-3 reggelem indul taccs-dobálással... de már annak is örülök, hogy legalább nem minden nap!! :)
mmzsó, szurkolok neked és mindenkinek, aki kisbabára vágyik!
→ válasz erre
2011 06 23. 09:49
dia
htunde, jaj, ez elég szarul hangzik... Én borzasztóan rosszul viselem a hányást - konkrétan halálfélelmem van tőle -, úgyhogy most minden tiszteletem a tiéd - meg persze azoké, akik hozzád hasonlóan küzdenek ezzel.

szBsz, igen, a sok hányásnál általában lányra tippelnek, mert a lányoknál magasabb a gonadotróp hormon szintje, és állítólag ez okozza a hányást is... Ezek szerint az én lányomnak - aki egyébként pont ma szülinapos, ezt természetesen muszáj kikotyognom - valami hipermacsó fiúnak kellene lennie, mert egyszer sem hánytam vele, és émelygés is csak két esetben fordult elő. Állati nagy mázlim volt vele.
→ válasz erre
2011 06 23. 10:11
hát először is mmzsó én is drukkolok neked! Nem tudom ez a cikk most nem igazán jött be, általában mind jó és tudok is nevetni, de most megértem mmzsó miért értette félre, talán a szarkazmus hiányzik egy kicsit belőle, vagy legalábbis én nem igazán éreztem most ki belőle. Nekem szerencsém volt a kisfiammal a 36 hétig talán az elején néha volt egy kis hányinger de olyan kicsi hogy nem is igen lehet arra panaszkodni, viszont a 36 héttől olyan vizes lettem hogy szinte gurultam a 38 héten már fehérje és magas vérnyomás 170 ha jól emlékszem 100-as pulzussal szerencsére rá két napra megszültem a kisfiam, ha nem akkor szülesztés a toxikémia vagy mi miatt. De a többi cikked amit eddig olvastam szuper volt úgyhogy ne hagyd abba!
→ válasz erre
2011 06 23. 14:27
Nagyon jó cikk, talán a folyamatos hányás a legrosszabb, legalábbis én azt viseltem a legnehezebben. Valahogy ezek ellenére is a nők többségének, ez az időszak az élete egyik legszebb része.
→ válasz erre
2011 06 23. 16:01
Nekem azt hiszem szerencsém volt/van mindkét terhességemkor....Így utólag visszagondolva...
A lányommal nem voltam hányós, viszont az egész terhesség alatt olyan furán éreztem magam,nem volt minden esetben rossz. csak fura. Most viszont, az eleje nagyon rossz volt, de a 12. hét után mintha elvágták volna. Semmi bajom nincs.

→ válasz erre
2011 06 24. 19:58
jó a cikk.első terhesség alatt egyszer sem volt hányingerem,pedig kislányt vártam.másodiknál enyhe émelygés és már a csoki látványától is rosszul voltam.kisfiam lett.a harmadik terhesség alatt mindent bepótoltam,hányinger,hányás a 12-dik hétig,csoki utálat(ez mai napig megmaradt).vizesedni,csak a két fiúval vizesedtem.ha tudnám,hogy a negyedik lány lesz bevállalnám!:)Imádtam pocakos lenni!:)
→ válasz erre
2011 06 26. 13:25
Én bezzeg mindenkivel hánytam, jó sokat, akár fiú volt, akár lány. Én egy hete szültem a harmadikat, de már alig várom a negyediket :)
→ válasz erre
2011 06 27. 08:41
Ez az állapot áldott állapot, akkor is ha épp rosszul van valaki, ez az egész leírás nagyon drasztikus, minden szervezettől függ, ha ezt elolvassa egy babára készülő nő, inkább lemond róla. Pedig olyan állapot is van ahol a 9 hónap úgy eltelik, mint ha észre sem venné az ember, csak a mozgások és a pocak növekedése jelzi, hogy valami változás van. Úgy a vérvétel, mint az orvosok hozzáállása is változó, ha valami nem tetszik, akkor lehet máshoz menni és nem értem aki így kiakad bizonyos tüneteken miért vállal gyereket. Igen előfordul, hogy dagad a láb, hányinger stb. és akkor mi van? egy új életet hordozol a szíved alatt, amit a Jó Isten adott, hány olyan pár van a világon aki bármit odaadna azért, hogy gyereke lehessen, hány nő vállalna bármilyen ingert , csak hogy megtapasztalhassa az anyaság érzését és lám akinek megadatik az hisztizik. Mindenre van megoldás, csak utána kell egy kicsit járni, olvasni és az agyban dől el minden!!!
→ válasz erre
2011 06 27. 09:37
Ez az állapot áldott állapot, akkor is ha épp rosszul van valaki, ez az egész leírás nagyon drasztikus, minden szervezettől függ, ha ezt elolvassa egy babára készülő nő, inkább lemond róla. Pedig olyan állapot is van ahol a 9 hónap úgy eltelik, mint ha észre sem venné az ember, csak a mozgások és a pocak növekedése jelzi, hogy valami változás van. Úgy a vérvétel, mint az orvosok hozzáállása is változó, ha valami nem tetszik, akkor lehet máshoz menni és nem értem aki így kiakad bizonyos tüneteken miért vállal gyereket. Igen előfordul, hogy dagad a láb, hányinger stb. és akkor mi van? egy új életet hordozol a szíved alatt, amit a Jó Isten adott, hány olyan pár van a világon aki bármit odaadna azért, hogy gyereke lehessen, hány nő vállalna bármilyen ingert , csak hogy megtapasztalhassa az anyaság érzését és lám akinek megadatik az hisztizik. Mindenre van megoldás, csak utána kell egy kicsit járni, olvasni és az agyban dől el minden!!!
→ válasz erre
2011 06 27. 09:45
@milemy take it easy :) nem kell mindent vérkomolyan venni
→ válasz erre
2011 06 27. 10:31
kedves mmzsó!nem megsértődni kell,de szerintem neked MÉG nem ezt az oldalt kell látogatni,és kommentet írni hanem egy másikat,én most vagyok 23hetes hasonló helyzet mint tied,)5 évet vártunk rá,és borzalom amin keresztül mentünk)de soha nem írogattam olyan oldalon ahol már várandósok beszélgetnek,egyértelmú hogy fájdalmas neked.Sok sikert és szorítok neked hogy összejöjjön a pici.
→ válasz erre
2011 08 05. 14:58
 
Én most olvastam és teljesen 1 véleményen vagyok veled.Ha más is egy hét alatt 3-szor utazik 80 km-et különböző vizsgálatok miatt egyedül és ücsörög hosszú órákat akkor más véleményen lenne.
→ válasz erre
2011 08 31. 10:12
mmzsó remélem már sikerűlt a baba. Nekem terhességem volt amikor semi tünet magzatvíz el folyás 15 perccel később szűlés most meg állandó hányás roszul lét se séta se biciklizés még takaritani sem tudok mert ősze esem a gyerekeim meg a párom csinál mindent és ez nagyon szar. DE azért senki ne mondjon le a baba tervezésről nincs anál jobb mint egy tőrékeny kis lényt világra hozni és fel nevelni.

→ válasz erre
2011 09 29. 08:48
nagyon tetszik ez a cikk, és a hozzászólások! Én még nagyon a terhesség elején vagyok (9. hét), de nagyon jó az őszínte vallomásokat vicces stílusban olvasni. :) és egyáltalán nem ijeszt meg, és nem drasztikus!
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?