#baba#anya

A császármetszés

Ha szülésről beszélünk, általában mindenkinek az jut eszébe, amikor a baba természetes úton jön a világra. Viszonylag kevés azoknak a kismamáknak a száma, akik kifejezetten császármetszéssel képzelik el a szülésüket, a legtöbb várandós inkább szeretné elkerülni ezt a beavatkozást, ha lehetséges

A császármetszésről beszélni mégis érdemes, hiszen ma hazánkban lassan minden harmadik terhesség császármetszéssel végződik – és ez az arány egyre emelkedik -, és ha jó okkal történik, bizony életeket menthet.

Mikor javasolt a császármetszés?

Legtöbbször egy hosszú, fárasztó vajúdást fejeznek be fájásgyengeség miatt történő császármetszéssel, hiszen ha a vajúdás nagyon elhúzódik, az bizony nem feltétlen van jó hatással a babára. Ez nem azt jelenti, hogy ha letelik egy bizonyos idő, akkor irány a műtő, sokkal inkább azt, hogy ha a baba szívhangja a kelleténél jobban lelassul, ha oxigénhiány gyanúja – zöld magzatvíz - állhat fenn, akkor közbelépnek.

Akkor is császármetszés mellett dönt az orvos, ha a hirtelen lepényleválás veszélye – pl. a méhszájon fekvő lepény esetében -, vagy ha a mama csípőjének felépítése miatt relatív téraránytalanság áll fenn. Ha korábban is volt császármetszése a kismamának, az is ok lehet egy újabb melletti döntésre, de ma már a harántfekvéses babák nagy részét is ezen az úton segítik a világra az orvosok.

Sokszor fertőzés áll a császármetszés mögött: ha a kismamának streptococcus vagy herpeszvírus fertőzése van, amit nem sikerül a szülés várható időpontja előtt kikezelni, akkor programozott császár mellett fog dönteni az orvos a baba érdekében. Ezek a fertőzések ugyanis a szülés során a hüvelyben a babát is átfertőzhetik, és ami a mamánál alig jár valami tünettel, az a babánál komoly problémákat is okozhat.

Egyértelműen császármetszést alkalmaznak, ha HELPP szindróma, toxémia vagy preeklampszia lép fel a kismamánál, ilyenkor a baba és a mama élete a tét, nem várhatnak egy percet sem. Akkor is császármetszésre számíthat a kismama, ha az ultrahangos vizsgálatok azt mutatják, hogy a baba méhen belül sorvadásnak indult – ennek hátterében sok minden állhat, például a lepény idő előtti meszesedése.

Az anya bizonyos alapbetegségei esetén is inkább a császármetszés mellett dönthet az orvos – ilyen például, ha a mama szeme olyan állapotban van, hogy akár a retinája is leválhat a vajúdás alatti erőlködéstől.

Mire számíthatsz, ha császármetszéssel születik meg a babád?

Ha nem programozott a császármetszés, akkor természetesen át fogod élni a vajúdásnak legalább egy részét. Vajúdás előtt sok helyen még kötelezően leborotválják a mamát és beöntést is adnak – másutt viszont ezeket vissza is utasíthatod. Ha biztos, hogy császárral szülsz, ugyanúgy leborotválnak, mint hüvelyi szülésre készülve, majd katéter segítségével kiürítik a hólyagodat. Hogy az apuka bemehet-e veled a műtőbe vagy sem, sajnos kórháztól és helyzettől is függhet. Azért rákérdezni mindenesetre megéri.

A pocakodat fertőtlenítővel fogják lemosni – szép sárga lesz -, majd infúziót is bekötnek. A császármetszés történhet altatásban is – de akkor nem fogod látni rögtön a babát -, vagy epidurális érzéstelenítéssel. Utóbbi esetében végig magadnál leszel a műtét alatt – látni nem fogod, fájdalmat nem érzel majd, csak hogy rángatnak jobbra-balra.

Miután megtörtént az altatás vagy érzéstelenítés, vágást ejtenek a bikinivonalon, a has alsó részén. Ezen a helyen később a vágás szinte észrevehetetlen lesz. Miután elérik a hasizmokat, két dolog történhet műtéti technikától függően: vagy átvágják ezeket is, hogy elérjék a méh külső falát, vagy az izmokat csak széttolják, de nem vágják el – utóbbi esetben később is erős marad a hasizomzat, és gyorsabb a gyógyulás is.

Miután elérték a méhet, megnyitják a méhtestet, megrepesztik a magzatburkot és leszívják a magzatvizet – ha volt már a szádban fogászaton nyálszívó, akkor tudod, ez mennyire szörcsöghet. Ezután kézzel – vagy ritkább esetben fogóval – kiemelik a babát az anyaméhből. A baba orrát és száját megtisztítják a váladéktól, majd vagy elvágják a köldökzsinórt, vagy egy kicsit odaadják még előtte a mamának.

Ha elvágták a köldökzsinórt, az orvos eltávolítja a méhlepényt, ellenőrzi a műtéti területet és összevarrja a méhet, majd a hasat. Ha vége a műtétnek, a mama oxitocin injekciót kap, hogy mielőbb csillapodjon a vérzés és elkezdjen összehúzódni a méhe.

Sok helyen rutineljárás, hogy a császárral született babát szülés után inkubátorba teszik – még akkor is, ha egyébként minden rendben vele -, és sok baba csak 24 óra elteltével találkozik először a mamájával.

A császáros mamákat – ha már a fájdalomcsillapító kiürült, ami miatt fejfájásra is számíthatsz – általában lábra is állítják. Ez a vérrögképződés megelőzését és a belső szervek mielőbbi visszarendeződését is szolgálja. A császáros seb gyógyulási ideje 6 hét, de időnként még később is fájogathat. Császármetszés után a házasélet ugyanúgy ellenjavallt 6 hétig, mint hüvelyi szülés után. Mivel nagy hasi műtétről van szó, a császármetszésnek megvannak a maga hátrányai – például nagy eséllyel keletkeznek összenövések a mama pocakjában.

Császármetszés után hüvelyi szülés

Egyáltalán nem lehetetlen! Ha csak egy császármetszése volt a mamának, akkor jó eséllyel indul neki a következő baba esetében egy hüvelyi szülésnek (VBAC - vaginal birth after cesarean), ha több császármetszésen esett át, ez az esély sajnos csökken.

Igazából az fogja meghatározni, hogy van-e rá lehetőség, hogy az előző császármetszések után maradt hegek a méhen hogy viselkednek a terhesség során. Az orvos, ha a mama szeretne császármetszés után hüvelyi úton szülni, ultrahanggal ellenőrizni fogja folyamatosan a hegvastagságot, és ha úgy ítéli meg, hogy nem áll fenn a méhrepedés veszélye, jó eséllyel természetes úton is világra jöhet a baba. A heg elvékonyodása viszont akár az utolsó pillanatban is más döntésre késztetheti az orvost!

Császármetszés és szoptatás

Mivel a császármetszés külső beavatkozás a szervezet természetes folyamataiba, a hormonháztartás kissé lassabban reagálhat a történtekre. Ez azt jelenti, hogy előfordulhat, kicsit lassabban – nem 3-5 nap alatt - lövell be a tej, mint a hüvelyi úton szült mamák esetében. Kiegészítésre mégsem lesz feltétlenül szükség, hiszen a babák jó tartalékokkal érkeznek, és mivel születésük után 7-9 ml-es csak a gyomruk, pár korty tejjel is beérik egy-egy etetésnél – annyi tej pedig biztos lesz!

Az is előfordulhat, hogy eleinte kevesebbnek bizonyul a tejmennyiség, mint amennyire szükség lenne. Nincs semmi baj, szerencsére az anyatej mennyisége néhány apró trükk segítségével – pl. gyakoribb szoptatás, fejés stb. – jól felszaporítható.

Császármetszés és anyaság

Sokan azért tartanak a császármetszéstől, mert azt hallották, hogy a császármetszéssel szülő nők és babáik kevésbé kötődnek egymáshoz, kárt szenved a kettejük közötti kapcsolat. Szeretnénk megnyugtatni mindenkit: ha közvetlenül a császármetszés után a hormonok hiánya miatt ez nehezebben is menne, később ez is helyreáll, és a baba-mama kapcsolat éppen olyan szoros lesz, mint ha természetes úton született volna. Sok testkontaktussal – öleld magadhoz minél többet a babát, ha lehet bőrt a bőrhöz, hordozd, aludj vele és így tovább -, sok szoptatással ez a folyamat még gyorsabban állhat helyre.

Császármetszés és önbecsülés

Számtalan olyan császárral szült anyuka van, aki kudarcként éli meg, hogy császármetszésre került sor. Úgy érzi, ő nem is szült, sőt, még arra is képtelen volt, hogy „rendesen” megszülje a gyermekét. Sokszor a környezet reakciói csak még jobban elmélyítik ezeket a kétségeket, aggodalmakat.

Pedig a császármetszéssel ugyanúgy életet ad az anya, mint a hüvelyi szüléssel. Ha nem az ő kérésére történt a császármetszés, hanem orvosi döntés áll mögötte, akkor aztán tényleg felesleges a bűntudat! Anyaságunk minőségét, milyenségét ugyanúgy nem lehet a szülési mód alapján meghatározni, mint pusztán az alapján, hogy anyatejjel tápláljuk-e a babát vagy sem – ez is csak egy aprócska szelet az egésznek.

Ha az anya szereti és elfogadja a babáját, ha minden tőle telhetőt megtesz érte – és ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy tökéletes anya, csak hogy ami tőle telik -, akkor biztosan kijelenthető: a lehető legjobb anyja a gyermekének! A buta megjegyzésekre pedig lehet legyinteni is…

Szilágyi Diána, 2013. február 11.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(27 hozzászólás) 

2013 02 11. 13:28
Engem az érdekelne, hogy hol lehet Budapesten olyan kórház, ahol a császármetszés után RÖGTÖN megkapja a mama a babát. Mivel, ha a második is császár lesz nekem, akkor mindenképp egy ilyen helyen szeretnék szülni.
Köszi, aki tud válaszolni.
→ válasz erre
2013 02 11. 13:35
Még annyit fűznék a dologhoz, hogy engem maga a császár nem viselt meg. Hálát adok Istennek, hogy van császár, mert ha nincs, most lehet mi sem vagyunk.
Engem inkább az zavart, hogy nem kaptam meg a babát. Nagyon hiányzott az az érzés, hogy ott legyek anya, és nem két óra múlva, amikor már tisztára van fürdetve, és fel van öltöztetve. Hanem ott a kis csupasz valójában, ahogy bennem volt, úgy köszönthessen, mint a gyermekem. Szerintem sok anya nem gondolna "rosszként" a császármetszésre, ha ezt a dolgot másképp csinálnák.

Szerintem az anyává válás egy részét veszik el így. És ez sokkal komolyabb dolog, mint, hogy nyomok-e 10-et vagy "csak" felfekszem. Az utolsó mondathoz még annyit fűznék, mielőtt valaki nekem esne, hogy péntek hajnal 5-től kezdődtek a fájásaim 5 percenként, és szombat éjjel 11-kor császároztak meg.
→ válasz erre
2013 02 11. 13:42
Én tavaly szültem második babánkat a Honvédkórházban (volt MÁV) és kikerülve a műtőből a megfigyelés alatt is velünk lehetett. Utána egy kis időre elvitték, de ha nagyon ragaszkodtam volna hozzá már az első éjszakát is velem tölthette volna.
→ válasz erre
2013 02 11. 13:44
Bibécske, ezzel tökéletesen egyet értek, első babánkat, ugyan ott szültem császárral, de akkor nem kaptam meg rögtön, és rettentően hiányzott az érzés, hogy magamhoz szorítsam. S valójában akkor lettem jól, mikor ez - igaz csak másnap reggel - de megtörtént.


→ válasz erre
2013 02 14. 14:51
Nem gondolnám, hogy a császár feltétlenül akadálya az azonnali anya-gyermek kapcsolatnak és kötődésnek. Én az első pillanatban beleszerettem a fiamba, ahogy megláttam, és az utána következő napokban-hetekben is rengetegszer csak bőgtem, miközben néztem a fiamat, ahogy alszik vagy szopizik, imádtam őt és imádom mind a mai napig :) Viszont van olyan barátnőm, aki normál szüléssel szenvedte meg azt, hogy nem tudott mit kezdeni hirtelen a babával, nem érezte a kötődést, a szeretetet, csak később jött ez meg nála. Tehát szerintem nincs feltétlenül összefüggés. Bár nálunk lehet, azért is alakult ki azonnal a kötődés, mert nagyon megszenvedtem érte, sürgősségi császár volt, és bár azóta is lelkifurdalásom van, hogy csak így sikerült, és így jött össze a szülés, de ha nincs a császár, lehet, hogy egyikünk sem éli túl az egészet. Sajnos a lelkifurdalás része nagyon igaz a cikknek, én a szülés után több hónappal is elsírtam magam, ha láttam egy-egy olyan videót, ami normál szülésről szólt, akár szép, harmonikus, akár nehéz szülés volt az...
→ válasz erre
2013 02 14. 15:56
dia
@puppili: Van különbség, de nyilván nem annyira markáns, mint ahogy azt nagy általánosságban nyomatják.

A különbség mindkét oldalon - az anya és a baba oldaláról - is mérhető, és alapvetően abból fakad, hogy a hüvelyi szülés alatt a hormonrendszernek van ideje arra, hogy olyan hormonokkal árassza el az anya testét, amelyek segítik a kötődést - ugyanígy a baba testében is termelődni kezdenek ezek, plusz pl. a babák hüvelyi szülés során a hormonoknak köszönhetően könnyebben is akklimatizálódik a méhen kívüli környezethez.

A császárnál nincs ideje a hormonrendszernek reagálnia arra, hogy véget ér a terhesség és világra jön a baba. Nyilván ebből azt a következtetést nagy tévedés levonni, hogy na itt aztán egy életre el van cseszve a kötődés, mert ez nem igaz, de több ideig tarthat a kialakulása, mint egy hüvelyi szülésnél.

És nyilván vannak kivételek is: igen, hüvelyi szülésnél is előfordulhatnak hormon-alapú kötődési zavarok, pl. ha az anya a szülés során oxitocint kapott. Mert ez gátolja a saját szervezet oxitocintermelését, ami ugye, a kötődésért felelős hormon is.

De a kutatások mindig a nagy átlagról beszélnek. És nem hiszem, hogy később bármilyen nehéz indulást ne lehetne behozni egy kis türelemmel, odafigyeléssel. Nem hiszem, hogy hosszú távon gondot jelentene egy gyermekét örömmel váró anyukának a kötődés kialakítása, ha császárral is szült. Mert mint fent is említettem, szerintem nem ezen múlik a jó anyaság mibenléte...
→ válasz erre
2013 02 16. 18:26
Lányok, lehet készíteni a köveket, és dobáljatok is meg, de engem mindig elfog a pulykaméreg, ha elhangzik - akár kérdésként is - ez a "lelkiismeretfurdalásom van a császár miatt"-mondat. Miért nem szakadunk már le erről...? Miért kell bizonygatni? Miért kell ebből hype-ot csinálni? Miért nem lehet úgy gondolkodni, hogy "természetesen azt tettem (azt tette az orvosom), ami a babámnak (és horribile dictu nekem is) az adott helyzetben a legbölcsebb volt?"

Természetes úton születtem, anyámat hagyták a nyakamra tekeredett köldökzsinórral és 'útközben' elakadva, tizen-x órán át szenvedni, persze étlen-szomjan, ereje utolsó morzsáival küzdeni, aztán az orvos könyökkel nyomott ki belőle. Hát ő rohadtul nem úgy élhette meg ezt az egészet, hogy mekkora halleluja a hüvelyi szülés...
→ válasz erre
2013 02 17. 11:18
@manguszta: Én nem dobállak meg, egyetértek veled. Én abban látom a problémát, hogy mostanában a csapból is a "természetesség" folyik (szoptassál igény szerint, mindegy, hogy bírja a tested vagy sem, szenvedj a szüléssel, mindegy hány órája vagy már bent, stb.). Ha egy szülés előtt álló kismama felkészül mindkét eshetőségre, sokkal gördülékenyebben veszi azt is, ha császármetszésre kerül a sor. Én így teszek, 35 hetes vagyok, és készülök mindkét irányba, olvasok mindkét lehetőségről, így próbálok felkészülni, ne érjen majd váratlanul.
→ válasz erre
2013 02 17. 14:38
@manguszta: Kedves Manguszta és a többiek!
Én természetes úton szültem meg mindkét gyermekemet. A fiamat a szó szoros értelmében kitaposták belőlem, elakadt a szülőcsatornában, s császárra már nem volt lehetőség. A szülés után a szobatársaim segítettek az ebédes tálca ki és visszavitelével, mert nem bírtam el. Olyan gyenge voltam, hogy napok múlva is alig bírtam el a 3 kg-os babámat. Ja, és nem szoktam egy kis köhögéstől ágynak esni. A lábadozás nem 6 hét, hanem jóval hosszabb, minimum a duplája volt.
Ehhez képest a második gyermekem szinte kipottyant belőlem, s már a kórházból hazajövetelkor eltudtam látni Őt is a testvérét is, s még volt erőm Nőnek is lenni. Én azt mondom, ha újra csinálhatnám a dolgokat, akkor inkább egy császár, mint az összes belső szerv széttaposása, a gerinc ágyéki szakaszának lestrapálása.
→ válasz erre
2013 02 17. 15:32
Volt már egy hasi műtétem, hát tényleg nem egy sétagalopp, de ha a császár is ilyen, rögtön "jelentkezem" rá, akkor is, ha alsóneműt tényleg fel kell kötni... A varratszedésig rémborzalom van, de utána rohamosan felgyorsul a felépülés. Igen, másnap a levegővétel is fájt, ráadásul a szomszédos nővérszobából éjszaka ömlött be a cigibűz, az első felültetéskor megtanultam, hol lakik a Jóisten, pár napig a felkelés, csaphoz odavánszorgás is egy külön program volt (hogy ezalatt még szoptasson is az ember lánya, fürdessen, emelgessen, le a kalappal!!!) De 6 hét alatt csont nélkül úgy összeforrt minden, hogy szinte pont olyan volt, mint előtte (a frontoknál jelentkező fájdalmakat kivéve - de végül is, egy kartörés után is fájogat, ha jön a hideg/meleg...).
→ válasz erre
2013 02 18. 14:55
Elektív császárt nem javasolnék senkinek sem, nekem sürgősségi volt, utána egy hétig nyögvenyelősen fordultam egyik oldalról a másikra, hasam két évig érzéketlen volt, utána regenerálódott és nem látszik a heg. A babát nehezen tudtam felemelni, a tej viszont beindult rendesen. Részletesen az előzmények és a beavatkozás:
http://divany.hu/poronty/2009/03/29/centikre_a_celszalagtol_kitolas_helyett_csaszar/
→ válasz erre
2013 02 18. 15:00
@Bibécske: Kútvölgyi Maternity. apa is bent lehet a műtőben, de ennek ára van. (500e HUF, azt hiszem)
→ válasz erre
2013 02 18. 15:04
@krisszi: Ja, a legjobb a szobatársaim reakciója volt: "neked nem is fájt, hiszen te nem is szültél! Vérzel egyáltalán? tudsz majd szoptatni?" és sorolhatnám. A tizenpárórás vajúdást ilyenkor hajlamosak elfelejteni. 4020 gramm volt egyébként a Picike.:D
→ válasz erre
2013 02 18. 15:10
@krisszi: Köszi, mivel alapból nem császárnak indult, így nem gondoltam rá, hogy ilyen gondom lesz, de fél millát sem költenék erre, inkább a gyerekre költöm.
Ingyen is lehet ilyenbe részem, ha nem sürgősen kellett volna.
Kösz a tanácsot.

UI: szerencsére engem az ilyen okos hozzászólások elkerültek.
→ válasz erre
2013 02 18. 15:11
@krisszi: bocsi, nem hozzászólások, hanem megjegyzések. Mondjuk én válaszoltam volna nekik megfelelően
→ válasz erre
2013 02 18. 15:13
@puppili: Én is imádom a lányom, és mindent megteszek érte, mióta csak él. Mindenfajta segítség nélkül megállom a helyem. De nekem akkor is hiányzott az az érzés, tapintás, mozzanat.
Nem arról van szó, hogy utálom és nem érzem magam anyának.
→ válasz erre
2013 02 18. 15:22
@krisszi: Én sima kórházban szültem, egy szuper orvosom volt. Semmi ilyet nem tapasztaltam császár után. Első nap talpon voltam, egy szem fájdalomcsillapítót nem vettem be. Hegem olyan szép, hogy senki nem mondaná meg, hogy császárral szültem. Gerincérzéstelenítés beadás, helye nem fájt egy percig sem. A császár döntése és a császár elkezdése között kb 10 perc telt el. Közben jöttek a tolófájásaim. Gyereket vissza kellett húzni.
Szóval egy sima kórház is megállja a helyét. Csak 150.000Ft-ba került a szülés.
De a Szent Imre kórházban kb olyan ellátást kaptam, mint egy magánklinikán. Mindenhol lehetnek hibák.
→ válasz erre
2013 02 18. 16:29
dia
@Bibécske: Ó, te is a Szent Imrében szültél?:) Nem is tudtam.:)
→ válasz erre
2013 02 18. 16:54
Igen, nekem is rettenetesen hiányzott, hogy odaadják, csak hozzáérintették az arcomhoz és rohantak el vele, én meg bőgtem mint a záporeső... :( Férjemnek odaadták hál'Istennek, mert nem mindegy, az első óra, az "aranyóra" hogy telik. Meztelenül az ő meztelen mellkasára helyezték, ott volt egy óráig. Mert van ahol még erre sincs lehetőség. Lehetőség? Mi kell ehhez az emberi cselekedethez? Semmi, de akkor is sok helyen nem teszik meg. Tőlünk nyugatabbra már eljutottak odáig, hogy császárnál is rögtön odaadják az anyának, az anya mellére teszik. Mi kellene ehhez? Csak annyi, hogy az itthoni orvosok levetkőzzék végre a konzervativizmust, elmaradottságot, szemellenzős felfogást... Aki pedig azt mondja, hogy nem mindegy, császár-e vagy nem, sajnos nem, mert sok hátránya van a császárnak, mind testi, egészségügyi, mind lelki vonatkozásban, anyára és babára nézve egyaránt, csak keressetek rá a neten. Aki pedig természetes úton szült és így gondolja azt, hogy a császármetszés semmi, csak felfeküdtünk és kivették, az óriásit téved. Nincs ugyan sajnos összehasonlítási alapom, 1 gyerekünk van, nem is valószínű hogy lesz több, ha lenne, akkor is már csak császár lehet, de azt a kínt nem kívánom senkinek, amit a császár után lehet érezni. A szüléssel járó fájdalmak a szüléssel elmúlnak, pláne ha valaki olyan szerencsés, hogy nem volt gátmetszés, ez császár esetében 2, de inkább 3 hét folyamatos erős fájdalom, annyira, hogy éjszaka még azt is meggondolja az ember, érdemes-e átfordulnia a másik oldalára vagy nem ér annyi fájdalmat...
Nekem pedig igenis volt és van és lesz mindig is lelkifurdalásom emiatt, hogy császár lett, bár nem tehetek erről. Ez szerintem természetes érzés. Merthogy mindenhol a természetességet nyomatják? Persze, hiszen mindenben a természetes a legjobb a babának. A császár pedig minden, csak nem az. Én végig a 9 hónap alatt úgy terveztem, hogy természetes úton szülök, minden vágyam volt ezt megélni, olyannyira, hogy nem is féltem a szüléstől, vártam azt, sok emberrel ellentétben. Ennek ellenére örülök, hogy létezik a császár, mert lehet, már nem élnénk...
→ válasz erre
2013 02 19. 12:28
@puppili: Igen, én is örülök, hogy létezik császár. :) Nálunk is apuka kapta meg így. Nekem csak megmutatták, hátulról a fejét. Édesek, mi? :D
→ válasz erre
2013 02 19. 12:30
@dia: Te is? :)
→ válasz erre
2013 02 19. 13:04
@puppili: ez nagyon igaz, az én kisfiam sem élte volna túl a hüvelyi szülést, ahogy ereszkedett lefelé, a fejecskéje folyamatosan szorult hátra.:(

Mondjuk én elég sokáig magamat hibáztattam azért, hogy mindez így történt, nagyon kicsi korkülönbséggel születtek, költöztünk szülés előtt három héttel, hullafáradt voltam, minden erőm elfogyott a kitolásra.

A hüvelyi szülés utáni eufória egyébként nekem olyan volt, mintha drogosan megmásztam volna a Himaláját, ott, a szülőágyon már azt mondtam, hogy szülöm is a következőt. Gátsebem mintha nem is lett volna. A császár nekem borzasztóan fájdalmas volt, ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki pont a fordítottjáról számol be.

Szent Imre: érdekes, mennyire szélsőségesek a vélemények- vagy nagyon jókat hallottam róla vagy nagyon rosszakat. (26 éves ismerősöm ott halt meg, császár után fellépő szepszisben - ugyanakkor meg aki ott szült, nagyon elégedett a bababarát körülményekkel, viszonylag háborítatlan szüléssel.)

Engem altattak a császárhoz, tehát Apuka kapta meg a babát, állítólag mindketten végigbőgték a találkozót.
Az okos szobatársak utána hozzám jöttek szoptatási és pelenkázási leckéket venni, szóval engem nem érdekeltek a megjegyzések, csináltam a dolgom, próbáltam pihenni, szoptattam.

A kisfiam egyébként a mai napig utálja, ha szűk, zárt térben van, hisztérikus volt sokáig amikor a pullóvert vettük le róla, nem mászik bele pl azokba a játékalagutakba, amiket a nagytesőja imád. lehet, h semmi jelentősége, de érdekes.


→ válasz erre
2013 02 19. 14:48
dia
@Bibécske: aha.:) mondjuk akkor még nem így nézett ki, viszont a legjobb személyzet volt ott - szerintem az egész országban...
→ válasz erre
2013 02 19. 14:51
dia
@krisszi: nem, ennek van jelentősége, valószínűleg számára is traumatikus élmény volt a születése, a szorult helyzet - ami tegyük hozzá, már hogy lett volna a te hibád, hát mit tehettél te róla, hogy ő úgy akart kijönni, ahogy nem tudott? Vannak olyan csoportok, ahol az ilyen születés körüli traumákat segítenek oldani, esetleg érdemes valamelyikkel beszélni egyet...
→ válasz erre
2013 02 19. 15:33
@dia: hol találok ilyen csoportokat? kineziológusnál voltunk, más probléma miatt.
Köszi!
→ válasz erre
2013 02 19. 16:44
dia
@krisszi: Próbáld meg őket esetleg. Nem tudom, hogy gyerekekkel foglalkoznak-e, de talán tudnak adni ötletet: http://perinatus.hu/egyeni-terapia/
→ válasz erre
2013 02 24. 13:35
@krisszi:
Gyerekként én is gyűlöltem a garbót. Meg a szoros ruhákat, rémes volt, sokáig kellett hordani ezeket (nem voltunk gazdagok, jó darabig a kinőttet is hordani kellett, amíg nem lett feltűnően kicsi...). A Ligetben volt egy csúszdahal, a farkán kellett beleülni és a száján jött ki az ember, hát nem lehetett beleimádkozni se.
Az elakadt, szorongatott odabenti helyzet miatt lehetett így. Ha császárral születek, ez valszeg nem így alakult volna.
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?