A császármetszés
Ha szülésről beszélünk, általában mindenkinek az jut eszébe, amikor a baba természetes úton jön a világra. Viszonylag kevés azoknak a kismamáknak a száma, akik kifejezetten császármetszéssel képzelik el a szülésüket, a legtöbb várandós inkább szeretné elkerülni ezt a beavatkozást, ha lehetséges
A császármetszésről beszélni mégis érdemes, hiszen ma hazánkban lassan minden harmadik terhesség császármetszéssel végződik – és ez az arány egyre emelkedik -, és ha jó okkal történik, bizony életeket menthet.
Mikor javasolt a császármetszés?
Legtöbbször egy hosszú, fárasztó vajúdást fejeznek be fájásgyengeség miatt történő császármetszéssel, hiszen ha a vajúdás nagyon elhúzódik, az bizony nem feltétlen van jó hatással a babára. Ez nem azt jelenti, hogy ha letelik egy bizonyos idő, akkor irány a műtő, sokkal inkább azt, hogy ha a baba szívhangja a kelleténél jobban lelassul, ha oxigénhiány gyanúja – zöld magzatvíz - állhat fenn, akkor közbelépnek.
Akkor is császármetszés mellett dönt az orvos, ha a hirtelen lepényleválás veszélye – pl. a méhszájon fekvő lepény esetében -, vagy ha a mama csípőjének felépítése miatt relatív téraránytalanság áll fenn. Ha korábban is volt császármetszése a kismamának, az is ok lehet egy újabb melletti döntésre, de ma már a harántfekvéses babák nagy részét is ezen az úton segítik a világra az orvosok.
Sokszor fertőzés áll a császármetszés mögött: ha a kismamának streptococcus vagy herpeszvírus fertőzése van, amit nem sikerül a szülés várható időpontja előtt kikezelni, akkor programozott császár mellett fog dönteni az orvos a baba érdekében. Ezek a fertőzések ugyanis a szülés során a hüvelyben a babát is átfertőzhetik, és ami a mamánál alig jár valami tünettel, az a babánál komoly problémákat is okozhat.
Egyértelműen császármetszést alkalmaznak, ha HELPP szindróma, toxémia vagy preeklampszia lép fel a kismamánál, ilyenkor a baba és a mama élete a tét, nem várhatnak egy percet sem. Akkor is császármetszésre számíthat a kismama, ha az ultrahangos vizsgálatok azt mutatják, hogy a baba méhen belül sorvadásnak indult – ennek hátterében sok minden állhat, például a lepény idő előtti meszesedése.
Az anya bizonyos alapbetegségei esetén is inkább a császármetszés mellett dönthet az orvos – ilyen például, ha a mama szeme olyan állapotban van, hogy akár a retinája is leválhat a vajúdás alatti erőlködéstől.
Mire számíthatsz, ha császármetszéssel születik meg a babád?
Ha nem programozott a császármetszés, akkor természetesen át fogod élni a vajúdásnak legalább egy részét. Vajúdás előtt sok helyen még kötelezően leborotválják a mamát és beöntést is adnak – másutt viszont ezeket vissza is utasíthatod. Ha biztos, hogy császárral szülsz, ugyanúgy leborotválnak, mint hüvelyi szülésre készülve, majd katéter segítségével kiürítik a hólyagodat. Hogy az apuka bemehet-e veled a műtőbe vagy sem, sajnos kórháztól és helyzettől is függhet. Azért rákérdezni mindenesetre megéri.
A pocakodat fertőtlenítővel fogják lemosni – szép sárga lesz -, majd infúziót is bekötnek. A császármetszés történhet altatásban is – de akkor nem fogod látni rögtön a babát -, vagy epidurális érzéstelenítéssel. Utóbbi esetében végig magadnál leszel a műtét alatt – látni nem fogod, fájdalmat nem érzel majd, csak hogy rángatnak jobbra-balra.
Miután megtörtént az altatás vagy érzéstelenítés, vágást ejtenek a bikinivonalon, a has alsó részén. Ezen a helyen később a vágás szinte észrevehetetlen lesz. Miután elérik a hasizmokat, két dolog történhet műtéti technikától függően: vagy átvágják ezeket is, hogy elérjék a méh külső falát, vagy az izmokat csak széttolják, de nem vágják el – utóbbi esetben később is erős marad a hasizomzat, és gyorsabb a gyógyulás is.
Miután elérték a méhet, megnyitják a méhtestet, megrepesztik a magzatburkot és leszívják a magzatvizet – ha volt már a szádban fogászaton nyálszívó, akkor tudod, ez mennyire szörcsöghet. Ezután kézzel – vagy ritkább esetben fogóval – kiemelik a babát az anyaméhből. A baba orrát és száját megtisztítják a váladéktól, majd vagy elvágják a köldökzsinórt, vagy egy kicsit odaadják még előtte a mamának.
Ha elvágták a köldökzsinórt, az orvos eltávolítja a méhlepényt, ellenőrzi a műtéti területet és összevarrja a méhet, majd a hasat. Ha vége a műtétnek, a mama oxitocin injekciót kap, hogy mielőbb csillapodjon a vérzés és elkezdjen összehúzódni a méhe.
Sok helyen rutineljárás, hogy a császárral született babát szülés után inkubátorba teszik – még akkor is, ha egyébként minden rendben vele -, és sok baba csak 24 óra elteltével találkozik először a mamájával.
A császáros mamákat – ha már a fájdalomcsillapító kiürült, ami miatt fejfájásra is számíthatsz – általában lábra is állítják. Ez a vérrögképződés megelőzését és a belső szervek mielőbbi visszarendeződését is szolgálja. A császáros seb gyógyulási ideje 6 hét, de időnként még később is fájogathat. Császármetszés után a házasélet ugyanúgy ellenjavallt 6 hétig, mint hüvelyi szülés után. Mivel nagy hasi műtétről van szó, a császármetszésnek megvannak a maga hátrányai – például nagy eséllyel keletkeznek összenövések a mama pocakjában.
Császármetszés után hüvelyi szülés
Egyáltalán nem lehetetlen! Ha csak egy császármetszése volt a mamának, akkor jó eséllyel indul neki a következő baba esetében egy hüvelyi szülésnek (VBAC - vaginal birth after cesarean), ha több császármetszésen esett át, ez az esély sajnos csökken.
Igazából az fogja meghatározni, hogy van-e rá lehetőség, hogy az előző császármetszések után maradt hegek a méhen hogy viselkednek a terhesség során. Az orvos, ha a mama szeretne császármetszés után hüvelyi úton szülni, ultrahanggal ellenőrizni fogja folyamatosan a hegvastagságot, és ha úgy ítéli meg, hogy nem áll fenn a méhrepedés veszélye, jó eséllyel természetes úton is világra jöhet a baba. A heg elvékonyodása viszont akár az utolsó pillanatban is más döntésre késztetheti az orvost!
Császármetszés és szoptatás
Mivel a császármetszés külső beavatkozás a szervezet természetes folyamataiba, a hormonháztartás kissé lassabban reagálhat a történtekre. Ez azt jelenti, hogy előfordulhat, kicsit lassabban – nem 3-5 nap alatt - lövell be a tej, mint a hüvelyi úton szült mamák esetében. Kiegészítésre mégsem lesz feltétlenül szükség, hiszen a babák jó tartalékokkal érkeznek, és mivel születésük után 7-9 ml-es csak a gyomruk, pár korty tejjel is beérik egy-egy etetésnél – annyi tej pedig biztos lesz!
Az is előfordulhat, hogy eleinte kevesebbnek bizonyul a tejmennyiség, mint amennyire szükség lenne. Nincs semmi baj, szerencsére az anyatej mennyisége néhány apró trükk segítségével – pl. gyakoribb szoptatás, fejés stb. – jól felszaporítható.
Császármetszés és anyaság
Sokan azért tartanak a császármetszéstől, mert azt hallották, hogy a császármetszéssel szülő nők és babáik kevésbé kötődnek egymáshoz, kárt szenved a kettejük közötti kapcsolat. Szeretnénk megnyugtatni mindenkit: ha közvetlenül a császármetszés után a hormonok hiánya miatt ez nehezebben is menne, később ez is helyreáll, és a baba-mama kapcsolat éppen olyan szoros lesz, mint ha természetes úton született volna. Sok testkontaktussal – öleld magadhoz minél többet a babát, ha lehet bőrt a bőrhöz, hordozd, aludj vele és így tovább -, sok szoptatással ez a folyamat még gyorsabban állhat helyre.
Császármetszés és önbecsülés
Számtalan olyan császárral szült anyuka van, aki kudarcként éli meg, hogy császármetszésre került sor. Úgy érzi, ő nem is szült, sőt, még arra is képtelen volt, hogy „rendesen” megszülje a gyermekét. Sokszor a környezet reakciói csak még jobban elmélyítik ezeket a kétségeket, aggodalmakat.
Pedig a császármetszéssel ugyanúgy életet ad az anya, mint a hüvelyi szüléssel. Ha nem az ő kérésére történt a császármetszés, hanem orvosi döntés áll mögötte, akkor aztán tényleg felesleges a bűntudat! Anyaságunk minőségét, milyenségét ugyanúgy nem lehet a szülési mód alapján meghatározni, mint pusztán az alapján, hogy anyatejjel tápláljuk-e a babát vagy sem – ez is csak egy aprócska szelet az egésznek.
Ha az anya szereti és elfogadja a babáját, ha minden tőle telhetőt megtesz érte – és ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy tökéletes anya, csak hogy ami tőle telik -, akkor biztosan kijelenthető: a lehető legjobb anyja a gyermekének! A buta megjegyzésekre pedig lehet legyinteni is…
Szilágyi Diána, 2013. február 11.
Babanet hozzászólások(27 hozzászólás)
Köszi, aki tud válaszolni.
Engem inkább az zavart, hogy nem kaptam meg a babát. Nagyon hiányzott az az érzés, hogy ott legyek anya, és nem két óra múlva, amikor már tisztára van fürdetve, és fel van öltöztetve. Hanem ott a kis csupasz valójában, ahogy bennem volt, úgy köszönthessen, mint a gyermekem. Szerintem sok anya nem gondolna "rosszként" a császármetszésre, ha ezt a dolgot másképp csinálnák.
Szerintem az anyává válás egy részét veszik el így. És ez sokkal komolyabb dolog, mint, hogy nyomok-e 10-et vagy "csak" felfekszem. Az utolsó mondathoz még annyit fűznék, mielőtt valaki nekem esne, hogy péntek hajnal 5-től kezdődtek a fájásaim 5 percenként, és szombat éjjel 11-kor császároztak meg.
A különbség mindkét oldalon - az anya és a baba oldaláról - is mérhető, és alapvetően abból fakad, hogy a hüvelyi szülés alatt a hormonrendszernek van ideje arra, hogy olyan hormonokkal árassza el az anya testét, amelyek segítik a kötődést - ugyanígy a baba testében is termelődni kezdenek ezek, plusz pl. a babák hüvelyi szülés során a hormonoknak köszönhetően könnyebben is akklimatizálódik a méhen kívüli környezethez.
A császárnál nincs ideje a hormonrendszernek reagálnia arra, hogy véget ér a terhesség és világra jön a baba. Nyilván ebből azt a következtetést nagy tévedés levonni, hogy na itt aztán egy életre el van cseszve a kötődés, mert ez nem igaz, de több ideig tarthat a kialakulása, mint egy hüvelyi szülésnél.
És nyilván vannak kivételek is: igen, hüvelyi szülésnél is előfordulhatnak hormon-alapú kötődési zavarok, pl. ha az anya a szülés során oxitocint kapott. Mert ez gátolja a saját szervezet oxitocintermelését, ami ugye, a kötődésért felelős hormon is.
De a kutatások mindig a nagy átlagról beszélnek. És nem hiszem, hogy később bármilyen nehéz indulást ne lehetne behozni egy kis türelemmel, odafigyeléssel. Nem hiszem, hogy hosszú távon gondot jelentene egy gyermekét örömmel váró anyukának a kötődés kialakítása, ha császárral is szült. Mert mint fent is említettem, szerintem nem ezen múlik a jó anyaság mibenléte...
Természetes úton születtem, anyámat hagyták a nyakamra tekeredett köldökzsinórral és 'útközben' elakadva, tizen-x órán át szenvedni, persze étlen-szomjan, ereje utolsó morzsáival küzdeni, aztán az orvos könyökkel nyomott ki belőle. Hát ő rohadtul nem úgy élhette meg ezt az egészet, hogy mekkora halleluja a hüvelyi szülés...
Én természetes úton szültem meg mindkét gyermekemet. A fiamat a szó szoros értelmében kitaposták belőlem, elakadt a szülőcsatornában, s császárra már nem volt lehetőség. A szülés után a szobatársaim segítettek az ebédes tálca ki és visszavitelével, mert nem bírtam el. Olyan gyenge voltam, hogy napok múlva is alig bírtam el a 3 kg-os babámat. Ja, és nem szoktam egy kis köhögéstől ágynak esni. A lábadozás nem 6 hét, hanem jóval hosszabb, minimum a duplája volt.
Ehhez képest a második gyermekem szinte kipottyant belőlem, s már a kórházból hazajövetelkor eltudtam látni Őt is a testvérét is, s még volt erőm Nőnek is lenni. Én azt mondom, ha újra csinálhatnám a dolgokat, akkor inkább egy császár, mint az összes belső szerv széttaposása, a gerinc ágyéki szakaszának lestrapálása.
http://divany.hu/poronty/2009/03/29/centikre_a_celszalagtol_kitolas_helyett_csaszar/
Ingyen is lehet ilyenbe részem, ha nem sürgősen kellett volna.
Kösz a tanácsot.
UI: szerencsére engem az ilyen okos hozzászólások elkerültek.
Nem arról van szó, hogy utálom és nem érzem magam anyának.
Szóval egy sima kórház is megállja a helyét. Csak 150.000Ft-ba került a szülés.
De a Szent Imre kórházban kb olyan ellátást kaptam, mint egy magánklinikán. Mindenhol lehetnek hibák.
Nekem pedig igenis volt és van és lesz mindig is lelkifurdalásom emiatt, hogy császár lett, bár nem tehetek erről. Ez szerintem természetes érzés. Merthogy mindenhol a természetességet nyomatják? Persze, hiszen mindenben a természetes a legjobb a babának. A császár pedig minden, csak nem az. Én végig a 9 hónap alatt úgy terveztem, hogy természetes úton szülök, minden vágyam volt ezt megélni, olyannyira, hogy nem is féltem a szüléstől, vártam azt, sok emberrel ellentétben. Ennek ellenére örülök, hogy létezik a császár, mert lehet, már nem élnénk...
Mondjuk én elég sokáig magamat hibáztattam azért, hogy mindez így történt, nagyon kicsi korkülönbséggel születtek, költöztünk szülés előtt három héttel, hullafáradt voltam, minden erőm elfogyott a kitolásra.
A hüvelyi szülés utáni eufória egyébként nekem olyan volt, mintha drogosan megmásztam volna a Himaláját, ott, a szülőágyon már azt mondtam, hogy szülöm is a következőt. Gátsebem mintha nem is lett volna. A császár nekem borzasztóan fájdalmas volt, ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki pont a fordítottjáról számol be.
Szent Imre: érdekes, mennyire szélsőségesek a vélemények- vagy nagyon jókat hallottam róla vagy nagyon rosszakat. (26 éves ismerősöm ott halt meg, császár után fellépő szepszisben - ugyanakkor meg aki ott szült, nagyon elégedett a bababarát körülményekkel, viszonylag háborítatlan szüléssel.)
Engem altattak a császárhoz, tehát Apuka kapta meg a babát, állítólag mindketten végigbőgték a találkozót.
Az okos szobatársak utána hozzám jöttek szoptatási és pelenkázási leckéket venni, szóval engem nem érdekeltek a megjegyzések, csináltam a dolgom, próbáltam pihenni, szoptattam.
A kisfiam egyébként a mai napig utálja, ha szűk, zárt térben van, hisztérikus volt sokáig amikor a pullóvert vettük le róla, nem mászik bele pl azokba a játékalagutakba, amiket a nagytesőja imád. lehet, h semmi jelentősége, de érdekes.
Köszi!
Gyerekként én is gyűlöltem a garbót. Meg a szoros ruhákat, rémes volt, sokáig kellett hordani ezeket (nem voltunk gazdagok, jó darabig a kinőttet is hordani kellett, amíg nem lett feltűnően kicsi...). A Ligetben volt egy csúszdahal, a farkán kellett beleülni és a száján jött ki az ember, hát nem lehetett beleimádkozni se.
Az elakadt, szorongatott odabenti helyzet miatt lehetett így. Ha császárral születek, ez valszeg nem így alakult volna.