Kiemelt témák

bocsi, kicsit hosszúra sikeredett

Sziasztok!

Ugyan nem terhes sztori, de azért ideírom.

Ma Borival meglátogattuk a nagymamámat Gyálon, 94-es busz, Pestimrén. Felszállunk, gyerek a kezemben. Busz betöltve, minden ülésen ül valaki. Persze, senki fel nem állna, hogy a helyet átadják, ahogy azt már szerintem mindenki megszokta. No, nekem meg eszembe jutott, amit kamaszkoromban tettem, ha ülni akartam: fogtam a gyereket, és lecsüccsentem vele a lépcsõre. Ha jött egy megálló, akkor is csak ültem. Az emberek csak néztek, de persze, csak megbotránkozva, egy sem adta át továbbra sem a helyet. De legalább nem estem el a gyerekkel a kezemben, amikor fékezett a busz. És jókat vigyorogtam magamban a sok, sok bumburnyákon.

Puszka:

Dia

Sziasztok!
Igaz nem az elmúlt napokban történt, de azért megosztom veletek (mai napig bosszant).
Tehát a postán állok szépen a sorban, a baba (10hónapos) a kocsiban mellettem. (szinte mindig jó kedvû és nyugodt, de nem most).
Elég sokan voltak, több ablaknál is hosszú sorok. Az idõ haladtával már csak egy hölgy volt elõttünk, erre a másik sorból elénk tolakszik egy nõ (kb. 30-35 éves lehetet).Természetesen szóvá tettem finoman, hogy ugyan ne haragudjon, de mi is sorban állunk. Közölte, hogy mit képzelek, már a másik ablaknál is várakozott... Ránk került a sor és õ lazán be akarta nyújtani a csekket, itt már bedühödtem. A többit képzeljétek hozzá.
Sem pocakkal, sem babával soha nem volt és nem is lesz célom, hogy "kiváltságokat" élvezzek, de az igen is felháborító, hogy egy üvöltõ babával nem engednek elõre és még elénk is tolakszik valaki. A közlekedésrõl nem is beszélve (sajnos én is tudnék hasonlókat mesélni, mint amiket olvastam fentebb).

Sziasztok, Phaedra

Ilyen sztorim nekem is van....
az OTP-nel alltunk sorban A kezemben tartottam az akkor mar harom eves fiamat, mert ha letettem volna, akkor szaladgalhattam volna utana, es fuccs a sorban "megszerzett" helyemnek. Mar egy jo haromnegyedoraja allok ott egy a szituaciotol meglehetosen nyugos gyerekkel a kezemben, amikor egy otven koruli no hirtelen elem pattan, bajos mosollyal kozli, hogy o csak egy kerdest tenne fel a tisztviselonek. Gondoltam, meg akarja kerdezni, hogy melyik ablak illetekes az o ugyeben. Mivel a tureshatarom vege fele jartam, de meg az udvariassag nyomokban megmaradt, megengedtem neki. Az egy kerdese egy masfel meteres szamla volt, amivel kapcsolatban kifogasa volt... Hogy miert ennyi a kamat, o otthon sokkal tobbet szamolt ki, es keri azonnal a fiokvezetot. Amikor szolni probaltam, hogy ez nem egeszen egy ropke kis kerdes, es mar itt allok egy ficankolo gyerekkel a kezemben majd egy oraja, kaptam en olyan letolast, hogy nem tettem zsebre. Nem tudom: nektek meg gyermektelen korotokban eszetekbe jutott, hogy befurajkodjatok egy kisgyerekes anyuka ele? vagy en latszottam a sorban a legnagyobb baleknak?
Mindenesetre a tisztviselo nagyon kedves volt. Kozolte a holgggyel, hogy elobb varja meg a sor veget, akkor foglalkozik az o ugyevel is. A no meg egy darabig durrogott, nem engedett oda az ablakohoz, meg oldalba is lokott, hogy menjek onnan, de valoszinuleg eszrevette, hogy ha nem all a sor veger, akkor itt lincseles lesz, mert a mogottem allok mar anyaztak.
napsugaras szep napot mindenkinek!
Eva

Postás sztorim nekem is van bõven. 9 hónaposan álltam a km-es sorba és mikor én követekeztem volna bezárta az ablakot és szólt, hogy mennyek a másik ablakhoz. Ismét sorba álltam de volt egy kedves nyugdíjas bácsi aki maga elé engedett mondván õ nyugdíjas ráér egész nap. Miközben vártam láttam, hogy egy férfit szó nélkül kiszólgál a másik nõ. Azt hittem, hogy szétrobbanok. Én úgy vettem észre, hogy a nõk sokkal rosszabbak a férfiaknál ebben a tekintetben. Lehet, hogy annakidején Õk is ezt tapasztalták és úgy vannak vele nekik se volt jó másnak se legyen könnyebb. Nagyon sok nõbõl ki is nézem ezt a hozzáállást.
Mióta a babámmal járkálok szóvá teszem ha valami nem tetszik.
A múltkor a buszon egy apuka az üres babakocsit (a gyerek anyukánál volt) akarta elhelyezni. Szóltam, hogy cseréljünk helyet úgy könnyebb lesz neki. (Én egyedül voltam.) Õ morcosan válaszolt, hogy az egész hely kell neki. Egy köszi nem hangzott el a szájából.

Üdv, K

Ilyen betolakodos idos nenis sztorim nekem is van Karacsony elott allok sorba (nem volt hosszu es gyerek sem volt velem) belep elem egy neni hogy csak kerdezne valamit. 20 percig valogatott kepeslapot! En meg a fillerre kiszamolt penzzel a kezemben (gyorsan szerettem volna vegezni) majd felrobbantam...

Sziasztok!
Nekem a legkirívóbb esetem a Bp-Torinoi buszjáraton volt, amin az emberek a bp-i felszállásnál köztudottan ölik egymást az ülõhelyekért, de annyira, hogy néha még a felszállással is gond volt, egymást taposták le az ajtóban a kedves útitársak.Gondoltam, megkérem a sofõröket, hogy hadd szálljak fel a tömeg elõtt, az egyébként zárva tartott elsõ ajtón, mivel 5 hónapos terhesen nem hiányzott, hogy esetleg valaki a pocakomba bokszoljon a nyomulásnál. Na ezt az egyik sofõr nagyon kedvesen meg is engedte, de sajnos mire elérhettem volna a felsõ szintre vezetõ lépcsõhöz, a másik sofõr már kinyitotta a középsõ ajtót is és elkezdett beáramlani a tömeg. Én meg sajnos szemközt talátam magam agy kb. 65 éves bácsival, aki annyira nyomakodott, hogy majd ledöntött engem a lábamról, miközben én ugye vele ellentétes irányba igyekeztem. Na nem nyújtom tovább a mondókámat: a pocakbabokszolás így is megvolt. Amikor megkértem, hogy légyszi ne a hasamat lökdösse, mi volt a válasz? Akkor ne tegye oda a hasát! Mire megkérdeztem volna, hogy akkor szerinte hol hordjam még 4 hónapig a gyerekemet, addigra a bácsika már elégedett arccal terpeszkedett az általa kiszemelt ülésen és biztos más világot rengetõ problémákon törte a fejét, mert még bocsánatot kérni is elfelejtett.
Ennyit az angyalarcú, nagypapás öreg bácsikról. Nem szabad nekik bedõlni.( Tisztelet a kivételnek!)
Az Anyukám meg anno velem volt terhes, amikor a hatos villamoson le akart ülni, hatalmas pocakkal, és az elõtte odahuppanó néni( vagy inkább idõs hölgy, mivel anyu szerint alég rendesen ki volt sminkelve, még ma is emlékszik az arcára), mikor Anyu közölte vele, hogy tulajdonképpen õ szeretett volna oda leülni, megkérdezte, hogy mire olyan büszke, a pocakjára? Szóval azóta sem sokat változott a világ .
Puszi mindenkinek, Katica

Az ilyen idõs kisminkelt néniket és kalapos bácsikat a férjemmel egymás közt csak "szárnyas helyvadász"-nak hívjuk. Teljesen reménytelen esetek.
Sylvike

A nagymamám is ilyen, és valóban reménytelen. Mikor vele kell utazzak az a legkinosabb. Folyton nekem is vadászik helyet. Én meg nem ülök le amúgy sem, ha nem vagyok nagyon fáradt. Nem érti meg, hogy más sokkal rosszabbul is lehet mint õ, aki fut mint a nyúl, annak ellenére, hogy 75 éves.

Sziasztok! Engem az bánt a legjobban, hogy amikor közeledem a megállóhoz akkor az emberek zöme (féri,nõ, fiatal, öreg tejesen mindegy) úgy néz rám, mintha leprás lennék. Elhúzódnak a közelembõl, még véletlenül se érjek hozzájuk, ne álljak melléjük. Én minden nap metróval és hévvel járok dolgozni és mindig állnom kell.(6 hónapos terhes vagyok, elég nagy pocakkal). És akkor sem az állás zavar legjobban, hanem az emberek nézése. A nõk arcára van írva, hogy ha olyan nagy energiám volt ahhoz, hogy "megcsináljuk" a babát, akkor egy kis ácsingózás a tömegben sem viselhet meg. A férfiak arcán szinte mind ilyen kéjes vigyort látni (vajon a férjével hogyan "csinálja" otthon ekkora hassal..stb.). Boccs a sok szövegért, meg a furcsa tapasztalatokért, de nagyon ki kivánkozott belõlem.

A minap -nem reszletezem hogyan, miert- de egy asszonysag le akarta csapni a kezemrol a nekem visszajaro penzt, ez adott helyzetben azt jelentette volna, hogy a kisfiammal en varom a " fonokot" es nem o...
En automatikusan igy szltam: Ha hozzanyul, a kezerecsapok.
Nem nyult. Kerteves kisfiam azota is ezen kacag.

Vera, bocs, lehet, hogy én vagyok a nehéz felfogású, de ebbõl egy szót sem értek...
AA

Vera! Nekem sem áll össze a kép.

En sem De nem mertem szolni hatha csak en nem

Lányok
Bocsánat, de ez egy kicsit nekem is magas volt, viszont örülök, hogy Ti is így reagáltatok Egész feldobódtam
Vera
Megtennéd, hogy kissé körbeírod a szitut?

Puszi: Doris

Somácska,
hidd el, ha meglesz a baba, akkor is szépen elspriccel a közeledbõl mindenki, ha a babakocsival le- vagy felszállni akarsz. Nehogy már segíteniük kelljen esetleg a babakocsival való fel-leszállásban! Sajna. nap mint nap tapasztalom. Majdnem minden nap villamosozunk, vagy metróztunk. Hát egy kezemen meg tudom számolni, hogy villamosra való le v felszállásnál, aluljárólba való lépcsõzésnél HAVONTA hány ember segít. Nem tévedés, HAVONTA ÖTNÉL KEVESEBB. ez azélrt elszomorító..... vagy inkább dühítõ...
Zsóka

Errõl csak annyit, hogy néha jobban jársz, ha nem segítenek, mert nekem volt olyan, hogy a jóindulatú (férfi) segítõ kiborította a gyerekemet a sportkocsiból, olyan hévvel emelte meg!...

Sziasztok Lányok!
Most álljon itt egy +++++ példa

Törökbálintra járok haza 172-es busszal. 28+ hétben járok. Felszállok, persze mindenki ül, csak én állok és az elöttem felszálló középkorú nö (aki tülekedik) leül az utolsó üres helyre pont elöttem.

Gondolom magamban nem gond, állni még tudok, de azért odaállok a nö mellé, hogy egy kicsit érezze már rosszul magát és persze körülötte csak fiatal 25-35 éves pasik ülnek, akik mereven kifelé néznek az ablakon, amint meglátnak

Kiérünk a M1-M7-es bekötö szakaszára, erre a soför lehúzódik a leállósávba és mérgesen bekiabál, hogy álljon már fel valaki. Persze senki meg sem mozdul. Akkor befékez a vezetö a leállósávban és rászól az egyik pasira, hogy álljon fel, mire a fiatalember beszól neki hogy "jóvanna". A vezetö erre valami problémád van? Mert akkor most itt leszállsz!

Szóval így ültem le és közben nekem égett a pofámról a bör, pedig tudom azoknak kellett volna égnie akik nem álltak fel.

Mikor leszálltam megköszöntem a soförnek nagyon szimpi volt.

Üdv,
Moni

És valószínûleg ezek az emberek rettenetesen fel vannak háborodva, ha valamelyik családtagjuknak ugyanilyen helyzetben nem adja át senki a helyet. Csak nem veszik észre magukat.
Múlt héten vettünk új babakocsit, könnyebbet, mint az elõzõ, úgyhogy kipróbáltuk rögtön a buszozást (kisfiammal). 7-es busz. Az egy dolog, hogy senki nem akart valamiért annál az ajtónál fellszállni, ahol mi, de még a babakocsinak fenntartott helyre is odacövekelte magát egy pasi. Egy fél megállót ácsorogtam a busz közepén, aztán mintha csak véletlen lenne rátoltam egy picit a kocsit a pasas lábára, hogy vegye már észre magát. akkor végra arrébb ment. mondjuk a sofõr is elég bunkó volt, mert még fel sem szálltunk, amikor már csöngetett, épp, hogy nem csukta rám az ajtót + úgy vezetett, mint egy ámokfutó.
Visszafelé inkább sétáltunk...
Üdv:
Sylvike

Sziasztok!

Vera!

Kifurdaja az oldalamat a kiváncsiság!!! Olvasom néha ezt a topikot, de amióta irtad azt sztorit azóta nap-mint-nap eljövök, de mindig csalódom Hogy volt azzal a nénivel akinek a kezére csaptál volna? Mondd el léci!

pusszancs
sasha

Na velünk meg olyan történt tegnap: Moszkva tér, BKV pénztárnál állunk sorban, 2 péztár kb 40 ember, 4 hónapos Peti rajtam a kendõben. két perce sem állunk ott amikor szólnak mindkét pénztártól, hogy menjünk soron kivül elõre. Az emberek mosolyogtak, nem reklamáltak, nekem meg olyan jól esett.

Zsunya

Én egy másik Vera vagyok, a történetet én se nagyon értettem, de arra tippelek, hogy az illetõ nénike el akarta csórni Vera1. visszajáró apróját.
(szintén) Vera

B.Vera!

Igen addig oké hogy a pénzt akrta lenyulni, de nekem ez a rész nem világos! Idézem:
"ez adott helyzetben azt jelentette volna, hogy a kisfiammal en varom a " fonokot" es nem o..."

cuppa
sasha

Helló Mindenki!

Ma megint érdekes esetnek voltam szemtanúja. (Szerencsére nem "áldozata". Gyógyszertár, hatalmas sor, a sorban egy fiatal nõ karonülõ kiskölyökkel. Kijött a másik gyógyszerésznõ, és mondja, hogy felezõdhet a sor, érkezési sorrendben lehet jönni ehhez az ablakhoz is, de legelõre a hölgy jöjjön a kicsivel! Már emlegetett "auchan-néni" típusú idõsebb hölgy megszólal: "MIndig csak a kisgyerekek, meg a kismamák! Az idõsek meg dobják fel a ..." Tessék mondani, miért utálják annyira az idõsek a fiatalokat, pláne a nõ a nõt, aki pedig vélhetõen maga is volt kismama annak idején? A másik a fiatal csaj eset, aki pedig vélhetõen lesz majd kismama valamikor. Az embernek az az érzése támad, hogy még ebben az esetben is a nõi rivalizálás jön elõ mindenkibõl tudat alatt. De miért van ez?

Zsu

Zsu!

Nem tudom miért van ez, de az "idõs hölgyek" nem csak a kismamákkal, és a kisgyermekesekkel ilyenek Van szörnyü tapasztalatom még 15 éves koromból is. Temészetesen idõs hölgy volt az eltipróm, lelökött a buszról. Olyat estem! Ez persze "csak egyszer" fordult elõ, de más is történt ami miatt nagyon ferde szemmel nézem az idõseket és nem érdekelnek, mert legtöbbjüket semmi más nem érdekli önmagukon kivül. Nagyon-nagyon ritka az a néni akinek átadom a helyem a jármüveken. Sajna ez van. De legalább az a tudat vigasztal, hogy van olyan város is Európában ahol emberibbek az emberek. Pl Firenze. Ott egy nõ sem áll a buszon, csak ha nõk, vagy idõsek ülnek Még nekem is átadták a helyet!!! Nem azért mert öreg, vagy várandós vagyok, hanem mert nõ! Ez azért pozitiv és iszonyuan meglepett! Pedig ez lenne a normális nem? Ja persze ott az idõsek sem helyvadász némberek...
(leht, hogy már irtam)
puzsa
sasha

Sziasztok!

Errõl régi kedves fenomenális ötletem jutott eszembe. Mikor márc 8án (nõnapon!) utazok a tömött buszon. És persze férfiak ülnek, minimum a helyek 75 %án. Mennyibe lenne ilyenkor a sofõrnek bemondani valami olyasmit, hogy Megkérjük kedves férfi utasainkat, nõnapi ajándékképpen adják át helyüket a hölgyeknek! Emancipálódtunk ez van, kellett ez nekünk?
Más. Amikor a metrón, ahol ugye egy sorban 6 ember van tervezve (és nyáron nem elhízott (na azért nem kell anorexiásnak lenni hozzá) nõkbõl 7 is elfér), férfiak szétvetett lábbal 2 helynyi helyen ülnek, 4-en, max 5-en. Õk dupla bérletet (jegyet) vesznek???

Ildi

Velem csupa jó történik, vagy csak ezt veszem észre? Szinte mindig átadják a helyet a Metron is buszon is.

Zsunya

Én azt tapasztaltam, hogy ha mosolyogva szállok fel a BKV-ra, úgy, hogy senkitõl nem várom (látszólag), hogy átadják a helyet, hamarosan lesz hely. Persze a szemem sarkából mindig figyelek. Ha mégsem kapok helyet, én is felszólítok valakit egy azonnali felállásra. Na nehogymáááne!

Virág

Zsunya!
Légyszi meséld el, hogy Te merre jársz !!!!!!!

Sziasztok!
Nem pont BKV-s közlekedés, de érdekes (inkább dühítõõõõ).
Helyszín: egy emeletes ház.
Minap mentünk vendégségbe. A házhoz érve Mamám elõre ment, hogy megtartsa a kaput, hogy a babakocsit kényelmesen be tudjam tólni. Egy nénike ezerrel bevágódott elém a kapun, belebotlott (szerintem rugott) a babakocsiba, s felkiált "nem tud vigyázni" (szó szerint nem idézem, mert ki lennék tiltva a babanetrõl). De még folytatódik. Mamám közben lehívta a liftet, nyitja az ajtót, hogy betoljam a bkocsit. Nénike beugrik a liftbe -> "nagyon sietek, várjanak" és már csapódott is be a lift ajtó.
Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.
Ennyi

Phaedra$
Moszkva tér - Tatabánya - Dunaharaszti tengely mentén.

Phaedra!

Az biztos, ha nálunk történt volna az eset (szintén emeletes ház) akkor tuti, hogy megkeresem az illetõt és jól leteremtem... Márha hozzám jönnének látogatóba és ilyet kellene átélniük. Kiakadtam.

sasha

Sziasztok!Jókat derültem a sztorikon, bár elég elkeserítõ az emberek hozzáállása a kismamákhoz és a kisgyermekes anyukákhoz.35 hetes kismama vagyok,nekem is van egy pár BKV-s élményem.
33 hetes tehesen hagytam abba a munkát, addig csúcsidõben jártam dolgozni villamossal és metróval.Még a metrón csak-csak tolerálták hatalmas pocakomat, de a villamoson szinte minden reggel végigálltam az utat. (14-es villamos, Káposztásról járok be, kb.15 perc menetidõ)
Egyik reggel szintén tömegnyomorban meghúztam magam az ajtónál.Mellettem az ülésen egy 25 év körüli fiatalember, vele szemben két kb.35 év körüli nõ.Már mentünk egy pár megállót, mire a másik ajtónál egy középkorú férfi elüvöltötte magát:Adják már át a helyet a kismamának,balf...ok!Én legszívesebben elsüllyedtem volna, persze a fiatalember rögtön felállt, de a sok bunkó helyett én éreztem magam kellemetlenül.
A másik sztori, szintén a villamoson, szintén állok, mellettem egy kb.16 éves fiú ül, vele szemben az ülésen egy középkorú házaspár, mint utóbb kiderült a szülei(nem tudom mit várunk a fiataloktól, amikor a szüleik is ilyen közömbösek).Mikor felszabadult egy hely, próbáltam leülni, egyszer csak jön egy 40-es nõ(tipikus elhízott, rövid hajú, szemüveges, faarccal) , simán félrelök és leül.Ilyenkor mindig elkap a harctéri, bár soha nem szólok, talán kellene, de végül is végig tudom állni az utat, csak elkeserítõ a hozzáállás.
Ezen kívül még rengeteg sztorim lenne, sokkal többször állok, mint ülök a jármûveken.
Nem tudom, hogy ez külföldön hogy megy, én eladóként dolgozom egy népmûvészeti üzletben, szinte csak külföldiekkel érintkezem egész nap, és sajnos velük is volt egy pár kellemetlen sztorim.Elõfordult,( 30 hetes terhesen), hogy átmentem árúért a raktárba a vevõnek, siettem ahogy tudtam, mikor visszaértem közölte:Nem tudott volna jobban sietni? Elõször azt hittem viccel, de nem.Még sorolhatnám a történeteket, egyszóval nekem a külföldiekkel kapcsolatban sincs jobb tapasztalatom.
Üdv mindenkinek és kitartás, talán egyszer még megéljük, hogy egy kicsit megváltozik a világ.

Kedves Vivien! Nem tudom, hogy aki veled ilyen illetlen volt, milyen nemzetisegü volt. En itt elek Ausztriaban es Hal` Isten ennyire nem rosszak a tapasztalataim, mert ha barhol felkell emelnem a babakocsit, akkor segitenek.(vonat) vagy a zebra elött sem kell orakig varakozni, ahol nincs lampa, mert megallnak a jarokelöknek ez nem csak kismamakra vonatkozik. A legjobb viszont, hogy eleve nagyon sok epület ugy van megepitve, hogy a mozgaskorlatozott es babakocsis egyedül is bejusson segitseg nelkül. Köszönöm,hogy hozzaszolhattam.

Sziasztok!

Szerintetek a templomok többségénél miért nem csinálnak rámpát, hogy a babakocsival vagy rokkantkocsival közlekedõk is könnyen be tudjanak menni?

Nálunk legalábbis a környéken sehol sincs. És az ovinál sem!

Vivienn, én azt hiszem hogy annak a vevõnek kicsit beolvastam volna.

A múltkor viszont POZITÍV élmény ért az ellenõrökkel kapcsolatban. Nem mondták be, hogy elõ kéne készíteni a jegyeket, és a mozgólépcsõ közepén láttam hogy fent ott áll a kordon. A gyerek rajtam lógott a babazsákban (gyengébbek kedvéért írom így, mert nem akarok vitát, ld. fent)és az ellenõrök integettek, hogy ne kotorásszak, menjek csak nyugodtan! Azért fejlõdnek!!!

Norcsi

Kedves Névtelen!
Szerintem általánosítani nem lehet, hogy pl. minden osztrák vagy minden olasz bunkó, de valahogy nekem úgy tünt, hogy a külföldiek itt Magyarországon teljesen másképp viselkednek, mint a saját hazájukban.Ezt már nem csak mint kismama tapasztaltam, és nem is ideillõ téma, csak ha már az osztrákok jóindulatáról és toleranciájáról írtál, gondoltam elmondom az élményeimet.Szóval én 3 évig nap mint nap csak külföldiekkel érintkeztem, volt szerencsém sok kedves és sok bunkó emberhez, de a legtöbbjükön nagyon érezni, hogy felsõbbrendûnek tartják megukat a magyaroknál.Volt egy olyan sztorim is (pont egy osztrákkal), hogy köszöntem neki illedelmesen a saját nyelvén, mikor ötödjére sem köszönt vissza, megkérdeztem, hogy vmi baj van, erre õ közölte, hogy nem méltatja annyira a magyarokat, hogy köszönjön.Na most erre mit mondjak? Szóval otthon egymással biztos kedvesek és toleránsak (legalább a saját oszágukban ember módjára viselkednek, ami a magyarokról nem mindig mondható el), de nekem nagyon sokszor szemet szúrt ez a lenézõ magatartás.
A másik probléma, hogy Budapesten segítség nélkül elég nehéz közlekedni, mert nagyon kevés helyen gondoltak a mozgássérültekre, vagy a babakocsisokra,nincsenek le-és feljárók a részükre pl. az aluljárókban.Ezen is látszik, hogy alap dolgokban el vagyunk maradva.
Mindenesetre hozzá lehet szokni ehhez a magyar viselkedéshez, most már nem háborít fel annyira az emberek bunkósága és közömbössége, csak mindig elkeserít, hogy a kisfiam egy ilyen társadalomban fog felnõni.

Norcsi,
Nem is veled voltak kedvesek az ellenõrök! (Nem megsértõdni! ). Sokakkal beszélgettem errõl (mamákkal), és arra jutottunk, van vmiféle íratlan szabály, mely szerint az ellenõrök nem kérnek kisgyerekes anyukától jegyet-bérletet (persze ha gyerekkel vasn ).
Nekem volt olyan élményem is, hogy vettem volna elõ, mire az ellenõr: anyuka, mit gondol, magától miért nem kérem? (és nem bunkón, hanem kedvesen). Szüóval oda jutottam, hogy nekem "élõ" bérletem van .
Az elmúlt 4,5 év alatt EGY alkalmommal kért tõlem bérletet-jegyet az ellenõr, ha gyerek is volt velem.
Egyébként komolyan elgondolkodtam azon, hogy egyszer odamegyek egy ellenõrhöz, és nekiszegezem a kérdést, hogy táényleg van-e ilyen íratlan szabály.
üdv
Zsóka

ui: azt észrevettétek, hogy a gyüógyszertáraknak maqjdnem mindig dupla ajtajuk van (mármint kettõ egymás után), amik lehetõleg kétszárnyúak, és ellenkezõ irányban vannak nyitva, hogy babakocsival csakazértse lehessen bemenni?

Sziasztok!
Az ellenõrök tényleg fejlõdnek...
Múltkor (gyereknélkül voltam),semmi papír nem volt nálam,csak a pénztárcámban az állatkerti éves bérletem. Mondtam neki, hogy csak ez van irat...mire õ: az Állatkertben dolgozik? Én:-Nem, csak a kisfiammal járunk. Erre õ:-Tessék csak menni.
Szóval elengedtek, büntetés nélkül.
(amúgy van bérletem, csak sokszor itthon felejtem)
Eszter

Sziasztok!

Zsóka, Geszter, akkor ezek után nem kell görcsölnöm ha gyerekkel vagyok és mondjuk elfelejtek lukasztani? Az tényleg klassz hogy ilyen fejlõdõképesek mostanában az ellenõrök!

Gyógyszertár-kérdéshez csatlakozom!

Norcsi

Norcsi,
eszembe juottál ma a villamoson, amikor reggel vittem a nagyot oviba - babakocsiban meg a kicsi. persze nem lyukasztottam, de volt nálam jegy. Elkérte, majd nagyon udvariasan mondta,hogy legközelebb lyukasszak.- Tényleg rendes volt.
Én meg veszek bérletet.
És berakok nektek ide egy képet, illik ide:

sziasztok
Zsóka

Hehh, régen raktam be képet
Bocs.
Talán most:

Ööööööö... Kicsit nagy lett... De talán nem baj...
Zsóka

Zsóka. Nekem tetszett!

Akkor most is mázlista voltál!

Norcsi

Aszem nyitok egy jó tapasztalatok topikot. Már azért is, hogy ne legyünk ilyen negativak.

Miért? Mostanában már egész sok pozitív hozzászólás is érkezett! Arra ott van a Bababarát ország topic, ott is több pozitív hozzászólás volt mostanában!

Norcsi

De azok ötletek, hogy hogyan lehetne jobb. Ez meg rossz tapasztalatokra van fentartva.

Hali,
Na, ma szidtam a népet. Reggel a tömött villamosra senki sem segített felszállni. Le sem. Alig tusdtam magam ki- és leverekedni. Utána szép hangosan felszóltam a villamosra, hogy köszönöm a segítséget minden kedves férfi utastársamnak. Nem tudom, volt-e morgás, mert nem hallottam.
Ha aluljárólépcsõn cepelem a kocsit, a tetején szépen megköszönöm a nemlétezõ segítséget.
Tudom, nem szép, de muszáj kiadnom magamból a mérget, mert ott helyben megpukkadnék.
Jó, lehet azt mondani, hogy akinek szüksége van segítségre, kérjen. De én úgy vagyok vele, hogy én magam szónélkül segítek vkinek, ha látom, hogy az rászorul. Hogy ezt a jónép miért nem tudja megtenni?
Ááááááááááááááhhhhhhhhhhhhh....
Zsóka

Zsóka.

Maximálisan egyetértek veled, én ugyanúgy szoktam megköszönni az ilyen nemlétezõ segítségeket, meg azt is mikor bevágtáznak elém nehogy én menjek elõre a babakocsival -az egyébként az összevissza parkoló autóktól olyan keskeny- járdán ahol emiatt tényleg csak éppen férek el. Van hogy a parkoló autóktól nem is fértem el a babakocsival, és én voltam kénytelen a babakocsival plusz a a két gyerekkel lemenni az autók közé az úttestre, na ilyenkor tényleg robbannék. Nem tudom mi a helyes, de már hallottam olyat hogy van aki ilyenkor átmászik az autón ami elfoglalja a járdát. Na ez babakocsival kicsit bajos lenne, nincs ilyen esetekre egy tuti megoldásotok?

Norcsi

Csak improvizálok. MOndjuk babakocsi-kerékmintát csinálni ominózus autóra? Hadd higgye, hogy tényleg átmentél rajta? Vagy ugyanez lábnyommal? Vagy ezek erre nem elég kifinomultak? (tudom, ettõl még nem jutsz át jobban)

Ildi

Norcsi,
nekem ilyenkor minden az jut eszembe, hogy vinnem kellene magammal lemoshatatlan filcet, jó vastag hegyût, és a szélvédõre ráírni, hogy legközelebb úgy parkolj, hogy a járdán még el lehessen férni. Nem kell sok hozzá, esküszöm, megteszem...
Egyébként engem már fényképeztek le közterület-ellenõrök így, hogy nem fértem át babakocsival, remélem, jól megbüntették a kocsi tulajdonosát. (egyszer egy barátunk parkolta le a kocsinkat, mert a férjem nem volt itthon - erre õ ugyanis mindig vigyáz, márminthogy elférjenek a fal meg a kocsi között a népek - és nem hagyott túl széles helyet. Na kaptunk is valami 4000 Ft büntetést...
Zsóka

Nekem az tetszett legjobban, amikor 9 hónapos terhesen egy másfél éves gyerekkel babakocsiban megkíséreltem fölszállni a buszra. Mondanom sem kell, elõször is gyorsan feltolakodott mindenki elõttem, nehogy várni kelljen már, amíg felküzdjük magunkat, majd szépen az óriási pocakommal egyedül felcipeltem a 11 kilós gyerekkel megpakolt amúgy sem könnyû babakocsit a 3-4 szûk lépcsõn. Ezekután végigálltam a félórás utat, majd a mutatványt lefelé is megismételtük..
Szerencsére nem mindig fog ki az ember ilyen kultúrált embereket, legtöbbször azért vannak segítõkész emberek is. Azon lepõdtem meg legjobban, amikor egy tizenéves srác otthagyta a haverjait, hogy nekem segítsen felvonszolni a babakocsimat a buszra. Pedig ez biztosan nem "menõ".

Kata