Sziasztok!
Nekem a legkirívóbb esetem a Bp-Torinoi buszjáraton volt, amin az emberek a bp-i felszállásnál köztudottan ölik egymást az ülõhelyekért, de annyira, hogy néha még a felszállással is gond volt, egymást taposták le az ajtóban a kedves útitársak.Gondoltam, megkérem a sofõröket, hogy hadd szálljak fel a tömeg elõtt, az egyébként zárva tartott elsõ ajtón, mivel 5 hónapos terhesen nem hiányzott, hogy esetleg valaki a pocakomba bokszoljon a nyomulásnál. Na ezt az egyik sofõr nagyon kedvesen meg is engedte, de sajnos mire elérhettem volna a felsõ szintre vezetõ lépcsõhöz, a másik sofõr már kinyitotta a középsõ ajtót is és elkezdett beáramlani a tömeg. Én meg sajnos szemközt talátam magam agy kb. 65 éves bácsival, aki annyira nyomakodott, hogy majd ledöntött engem a lábamról, miközben én ugye vele ellentétes irányba igyekeztem. Na nem nyújtom tovább a mondókámat: a pocakbabokszolás így is megvolt. Amikor megkértem, hogy légyszi ne a hasamat lökdösse, mi volt a válasz? Akkor ne tegye oda a hasát! Mire megkérdeztem volna, hogy akkor szerinte hol hordjam még 4 hónapig a gyerekemet, addigra a bácsika már elégedett arccal terpeszkedett az általa kiszemelt ülésen és biztos más világot rengetõ problémákon törte a fejét, mert még bocsánatot kérni is elfelejtett.
Ennyit az angyalarcú, nagypapás öreg bácsikról. Nem szabad nekik bedõlni.( Tisztelet a kivételnek!)
Az Anyukám meg anno velem volt terhes, amikor a hatos villamoson le akart ülni, hatalmas pocakkal, és az elõtte odahuppanó néni( vagy inkább idõs hölgy, mivel anyu szerint alég rendesen ki volt sminkelve, még ma is emlékszik az arcára), mikor Anyu közölte vele, hogy tulajdonképpen õ szeretett volna oda leülni, megkérdezte, hogy mire olyan büszke, a pocakjára? Szóval azóta sem sokat változott a világ
.
Puszi mindenkinek, Katica