Kiemelt témák

Remuralom,
Lehet, hogy az meg a tesitanar feladata lenne, ha mar minden mas tanero dagadt, meg az anyukak is. Sot, lehet, hogy a tesitanar maga is dagadt.
A hererak egyebkent nem ritka sajnos.
Egyebkent ez itt a "Szules siman vagy csaszarral?" topik. Kivancsi lennek rad ki vagy, es hogy nezel ki! Nem dobnal meg egy keppel? Csak, hogy lassam, ki az aki igy "ledagadtoz" mindenkit, es masrol nem is tud beszelni!
Zsuzsi

Zsuzsi - megmondom én neked kép nélkül is -egy nagyon nagyon szerencsétlen formát képzelj el :0)

Zsuzsi!
Én nemharagszom, meg se sértődtem, csak úgy érzem, hogy egy kicsit félre vittem a témát, ezért mondtam, hogy részemről az üvöltéses téma lezárva.

Áfonya!
Én csak az első babónál "szenvedtem meg" a szülést. A többi mint a karikacsapás ment, és meg se éreztem, hogy mikor tágulok, csak közölték velem, hogy akkor most szülünk.
Az elsőnél úgy volt, hogy reggel háromnegyed 6-kor elkezdtem fájdolgálni. Én akkor már benn voltam 3 hete a Kórházban, és azt mondták, hogy ha nem indul be spontán a szülésem (ekkor már 7 nappal voltam a kiírt időpont után), akkor indítás lesz. Annyira megijedtem, hogy beszéltem a fiammal, ráhangoltam magam, és reggel fájásokra ébredtem. Délelőtt megvizsgáltak, és mondták, hogy akkor ezt az indítást megúsztam, mert elkezdtem tágulni, és ebből még akármi is lehet. Este az ügyeletes orvosnak kellett volna felrakni tágító zselét, hogy ha nem kezdek el tágulni jobban. Ez az ügyeletes orvos a már említett Kozma doktor volt a Schöpf-Méreiben. A Kizma doki közölte este, hogy akkor a zselét is megúsztam, bár csak 1 újjnyira voltam nyitva, de a rendszeres fájások elkezdődtek. Ez volt este 7 órakor. Éjjel 11 óra tájban már annyira rendszeres fájások voltak, hogy 2 percenként jöttek a fájások, és az istennek sem akartam tágulni, alig 2 ujjnyira voltam nyitva. A szülésznő vizsgálgatott, tágított, hát az borzalmas volt. Hajnali 5 óra tájban megsajnált, és aztmondta, hogy egy fájásnál megvizsgál, és akkor hirtelen mozduljak be, na ez volt a burokrepesztés. Innentől nagyon hamar felgyorsultak az események, azonnal riasztották a dokimat, 25 perc alatt benn volt, és reggel háromnegyed 6-kor, pontosan 24 órával az első jóslő fájástól megszületett a fiam. Gyönyörű, rózsaszínű kis fejecskéje volt, és bár hosszú út után volt, számomra a LEGGYÖNYÖRŰBB GYERMEK volt.

Zsuzsa

aki unja a dagadtak rémuralmát az... legyen szives nyisson magának egy DAGADTUTÁLÓ topicot és irjon oda és ha lehet akkor ne ide mert itt nem a dagattságról és a nemi szervek szétszaggatásáról van szó hanem a SZÜLÉSRŐL nemtudom miért kell egy kulturált normális társalgást valakinek mindig elrontani és pdanem illő témákat feszegetni komolyan mondom mintha nem is felnőtt emberek beszégetnének hanem ovodások...üdv.:-( :-( :-(

aki unja a dagadtak rémuralmát az... legyen szives nyisson magának egy DAGADTUTÁLÓ topicot és irjon oda és ha lehet akkor ne ide mert itt nem a dagattságról és a nemi szervek szétszaggatásáról van szó hanem a SZÜLÉSRŐL nemtudom miért kell egy kulturált normális társalgást valakinek mindig elrontani és pdanem illő témákat feszegetni komolyan mondom mintha nem is felnőtt emberek beszégetnének hanem ovodások...üdv.:-( :-( :-(

Zsuzsa: nem volt fájdalmasabb a kitolás..., alapvetően az oxitocinnak tudom be, azt amit éreztem, de asszem ezt nem ebben a topicban akarom kitárgyalni

cory

cory!
oké!
Egyébként az előbbi hozzászólásomban írtam, hogy indítani akartak a Pityuval. Hát én úgy megijedtem az oxitocintól, mert hallottam róla egy-két dolgot, hogy semmin sem csodálkozom, hogy aki azzal szül, annak nagyon-nagyon fájhat a szülése.

Zsuzsa,
ha jol olvastalak, akkor Neked ejjel 11-tol hajnali 5-ig 2 perces fajasaid voltak? Valahogy hihetetlen. Marmint hogy ezt ki lehet birni.
Azert lovagolok am ezen annyit, mert nekem 3 napon at szules elott mar olyan eros josloim voltak, hogy ihaj. Es egesz 6 percig besurusodtek, 1-2 oran keresztul, aztan vege. Es utolso nap vegre nem szuntek meg, hanem elment a magzatviz /még otthon/ es innentol kezdve 2 es fel ora mulva megvolt a lanyom. A dokim erre azt mondta, nehogy azt higgyem, hogy mar reggel ota vajudtam, mert olyan nincs. Es hogy csak az 5 perc suruseguek, legalabb 45mp-ig tarto fajasok az igaziak, addig csupan joslas.
Es most fogalmam sincs, hogy mikor kell a legkozelebbi szulesnel bemennem. Mertha tenyleg gyorsabb, mint az elso, akkor igencsak sietnem kell majd De ugyanakkor nem akarok 10-12 orat odabenn kinlodni, jo volt nekem itthon nyoszorognom

-Afonya

Áfonya!
Igen, jól értettél.
Fekve kellett vajúdnom, és most már tudom, hogy az óriási nagy hátrány, mert nehezebben tágultam. Ki lehetett bírni, bár szülés előtt azt mondtam, hogy sok szülésem lesz, miután megszületett az első fiam, azt mondtam, hogy soha többet. Ez 2 hónapig tartott, ez a gondolatom, majd azért erősebb volt a gyerek utáni vágyam, mint a rossz emlék.
A Beánál burokrepesztés után rögtön járkálhattam, kb fél órát tudtam csak menni, és tényleg nagyon gyors volt.

Áfonya!
Majdnem végig, de nálunk az volt a baj, hogy a vajúdás utolsó 1-2 órájában teljesen leálltak a fájások. Majd vártak-vártak, kaptam infúziót, s egyszercsak rohantak velünk a műtőbe.

Áfonya!

Nekem reggel hétkor zselével indították a szülést, délig gyenge fájásaim voltak csak. Aztán burkott repesztettek, és bekötötték az oxit. Kaptam EDA-t, kb. öt óráig hatott, aztán szinte folyamatos, összeérő fájásaim voltak, este tízig. Azután csökkent a baba pulzusszáma, és rohantunk a műtőbe. Szülés előtt nekem is voltak jóslófájásaim, de teljesen mások, mint az "igaziak". Ha teheted, tényleg ne menj túl korán be a kórházba, jobb otthon vajúdni.

Timi

Amikor olvastam a mai beírások egyik-másikát, úgy gondoltam írok megint. De aztán rájöttem, hogy felesleges leírnom, hogy mi dühített fel, mert csak még idegesebb lennék, és nem erről szól ez a topic...SEM!
(ugye, kedves mindenkit ledagadtozó?!?)

Ha ismét megjelennek az utóbbi névtelenhez hasonló hozzászólások, átrakom a topikot a csak regisztráltaknak közé, mielőtt úgy járna, mint az RR.
Gabi

Áfonya, nekem nem is voltak fél percesnél hosszabb fájásaim, csak a kitolás előtt, de akkor viszont szünet nélküliek voltak, úgyhogy nem tudom, végülis hány percig tartott egy.
Én szerencsére megúsztam a császárt, mert valahogy sikerült kitágítaniuk, ezzel-azzal , de végül vákuum lett. És sokáig ez is zavart. Mert én is úgy éreztem, hogy nem sikerült vmi. Pedig butaság, hiszen nem azért lett vákuum a vége, mert én vmit rosszul csináltam volna. Erőm már nem volt, egész napos vajúdás, oxitocin infúzió után, már azt sem tudtam hol vagyok, amikor hirtelen leszaladt a lányom szívhangja. Aztán jött a porszívó. Utána pedig a félsz, hogy vajon lett-e tőle vmi baja!
És Áfonya, nekem a második tényleg egész más volt, még fájásaim is voltak, és kb. negyedannyi idő alatt meglett a fiam! És rögtön 5 percesekkel kezdődött, de az 2 órán át tartott. Akkor értünk be, amikor már egy ideje 2-3 percesek voltak. És ha nem repesztenek burkot (ez a kölök is beijesztett a ctg-n), akkor még pár órát elvajúdgattam volna a kétpercesekkel, így két óra múlva megvolt a beérkezéshez képest. Nekem azonban snoopy az etalon. Amióta olvastam, nem hiszem el az orvosomnak, hogy nem megy az olyan gyorsan!
És még vmi. Az első szülésem után komolyan fontolgattam egy programozott császár lehetőségét. Megkérdeztem orvosokat is, hogy lehet-e pszichés alapon kérni a császárt. Kettőből kettő azt mondta, lehet, ha tényleg van oka. (Értem ezalatt, hogy nem csupán a gyermek szép fejformája az oka, vagy a hüvely rugalmasságának elvesztésétől fél vki.) Aztán megbeszéltem magammal, hogy nincs értelme feleslegesen kés alá feküdni. Olvastam a gyerek szemszögéről is, hogy neki is kell a vajúdás, és a születés élménye. Mert fontos, hogy megküzdjön érte, ne csak kiszedjék.
Az első szülésem mindennek nevezhető csak komplikációmentesnek nem. Vagyis inkább tobzódtam a komplikációkban, (szerencsére) anyai szövődményekben. Mondhatni tankönyvi eset voltam, és ezek után azt mondom, kellett egy nagyon pozitív szülésélmény! Mert rendbetette a lelkem. Ha azonban császárt kértem volna, akkor egész életemben ott lehetne a tüske, hogy gyengeségből, vagy félelemből nem vállalatam be a világ legcsodálatosabb fájdalmát mégegyszer.
Solya

Sziasztok!

Most decemberben én is császárral szültem, úgy hogy elötte 8 órát vajudtam, sőt már elkezdőttek a tolófájások is, de babóca nem akarta a dolgot én meg nem tágultam, ezért mindkettőnk védelmének érdekében lett inkább műtét. Hozzátéve, hogy inditott szülés volt burokrepesztéssel, pedig csak két nappal voltunk túl a terminuson, és fájásgyengeség miatt kaptam oxitocint. A fájások baromi gyorsan lettek a semmiből két percesek, majd félpercesek, de tágulás nem volt hozzá szinte semmi, 8 óra alatt két ujjnyira sikerült.
A végére annyira elfogyott az erőm, hogy bealudtam két fájás között, és már az is fájt ha hozzámértek, a vérnyomásom meg felment 210-re. A legrosszabb az volt, hogy az infuzió, a szivhangfigyelő és a vérnyomásmérő miatt nem kelhettem fel, nem járkálhattam, és így kiterítve a szülőágyon nem volt egy jó dolog.
Nagyon régóta vártam a kisfiamat és valahogy nem éreztem magam utána anyának. Tudom hülyén hangzik így, de nem volt meg az a katartikus élmény amiről mindenki áradozik, kicsit fura volt, hogy anya lettem és kész. Most vagyunk kéthónaposak, és még mindig nem 100% os az érzésem, tudom hogy ez elmúlik majd, de még hagynom kell neki időt, hogy belémivódjon az igazi érzés.

Ha még bevállalunk kistestvért manócskának, akkor az már nálunk tuti császár lesz, mert a dokim mondta, hogy többet nem enged vajudni, mert azt a méhem bánhatja. Akkor már tudom másként készülök rá és nem altatásban hanem EDAval fogom kérni. Mivel akkor eszméletemnél leszek és így én is rögtön láthatom a babát.
Igazán ezt az élményt sajnálom a legjobban, hogy nem láthattam rögtön babócát és azt, hogy a páromat nem láttam mikor először megfoghatta a kisfiát. Egy vigasztalt, hogy ha már manócska nem kerülhetett rögtön kontaktusba velem, legalább az édesapja karjába vehette és megdajkálhatta.

A császár miatt egyáltalán nem érzem magam kevesebbnek, csak valahogy az anyaságérzése később indult meg bennem, olyan mintha könyvet olvasva, véletlen túllapozol egy oldalt, és az azon szereplő információkat, csak kicsit később érted meg, a többi lap olvasásával.

Legyen csodálatos napotok

Ági

Hú, Solya, ezt a 9.05-ös hsz-t kb akár én is írhattam volna! Az első szülés után a dokim is azt mondta, hogy legközelebb csaszi lesz. Aztán amikor tényleg jött a kistesó, másik orvoshoz mentem, és elregéltem az egész történetet, ezzel az ígérettel együtt. Ő rendkívül toleráns és megnyugtató volt, de azt mondta, azért meg fogjuk próbálni a "rendes" szülést, de ha a legkisebb probléma lesz, akkor vág. És hála Istennek nem volt, sőt, nagyon könnyű és szép szülés sikeredett.
Áfonya, nekem azt mondták, hogy már a hetekkel korábbi jóslófájások is a szülés előkészítői, vagyis tágítanak, halad velük a szülés. A másodiknál az utolsó hónapokban rengeteget keményedett a hasam (pihenni kellett), és lassan, fokozatosan ki is nyílt a méhszáj. A szülés előtti napokon is voltak többé-kevésbé erős fájások, és valóban nehéz volt kitalálni, mikor is induljunk be a kórházba! Végül az orvosom azt mondta, akkor induljunk, ha a fájások helyzetváltoztatáskor (leülés, lefekvés) sem enyhülnek vagy szűnnek meg (lehet, hogy nem pontosan így mondta), nem is az a lényeg, hány percesek és milyen erősek. Gyenge, de folyamatos kb 4 perces fájásokkal mentünk be, és az autózás, majd a lépcsőzés hatására nagyon begyorsultak az események, épphogy a kitolásra értünk be, teljesen nyitott méhszájjal. (Pedig az elsőnél volt indítás, oxitocin - fájdalomcsillapítás nélkül -, minden, ami kell ) Csak azért írtam le, hogy azért ne is "lazáskodd" el a bemenést, a másodiknál bármi megtörténhet.
Visszatérve a császár-élményekre: szvsz ugyanolyan változatos lehet a felépülés nehézsége a császár után, mint a hüvelyi szülés után. Nem szabad általánosítani egyiknél sem, és egyik oldalnak sem, hiszen ez nem vezet sehová.
Klára

Ágiboszi!
Ne izgasd magad amiatt, hogy nem érzed még igazán anyának magad. legalábbis, ha jól értettem szavaidat. Ilyen érzés előjön a normál szülő nőknél is. Az első után azt modntam, hoy soha többet nem szülök. A 2. szülés után úgymond csalódott voltam, hogy nem kislány lett, ezért nem éltem át annyira, hogy jé már 2 gyerekes anya vagyok. Persze ne értsetek félre, örültem, hogy megszületett a most már nagyon nagy szájú Miki fiam, de én majdnem az utolsó percig kislányra voltam beállva, hogy kislányunk lesz. Olyannyira, hogy még fiú nevünk sem volt.
Aztán, a 3. szülés után érdekes rögtön elfogadtam a lányom, és rögtön totál természetes dolog volt, hogy eggyel több lett a család létszáma.

Zsuzsa

Klára,
én maradtam az orvosomnál. És nálunk én akartam a császárt. Benne nem tudom, hogy felmerült-e, de ha igen, akkor sem mondta.

Ági,
már miért kéne a másodikat is császárral szülnöd? Ezt így előre kijelentette az orvosod? Mert én hallaottammár olyat is, hogy 15 hónappal a császár után hüvelyi óton született meg a tesó és semmi probléma nem volt!
És nem mindenkinél jön elsőre az érzés, hogy anya lettem, hú de szuper! Eleinte éreztem, aztán az egész szitut útáltam, és végül csak hetek múlva sikerült teljesen feldolgozni az élményt: anya lettem.

Solya!

Az elhúzodó vajudás miatt, a méhemben lett két kb egy forintos nagyságú elhalt terület, mondta hogy még időben operáltak meg, met ha várnak még akkor lehet hogy babócával együtt a méhemet is kiveszik Amúgy sajnos szülésileg a doki szavaival élve pocsék a státuszom: magas vérnyomás, túlsuly (bár megjegyzem, hogy a terhességem alatt rekordot döntöttem: 23 kilót fogytam), és hát a korom se mai csirke, 37, és manó az első babám volt.

Doki a varratszedés után mondta, hogy ha vállalunk mégegy babót, akkor ott már programozott császár lesz. De majd meglátjuk mit hoz a sors.
Mostmár azért vanúgy hogy tök jó érzés fog el manó láttán, de hát tudom, hogy az idő majd meghoz mindent
Ági

Ági,
segíts, ezt az első mondatot nem tudom hova tenni. Azt is elmondta az orvos, hogy miért és hogyan történhet ilyen? Mert ilyet én még sosem hallottam! A többit azt már tudtam!

Solya, nálunk is én akartam, csak a 2. doki lebeszélt.
K.

Hű, tényleg. Azt hittem, azért mentél másik dokihoz. de így visszaolvasva tiszta ám!

Társalgó adminisztrátor!Köszi-köszi az intézkedést.üdv.vera

Solya!

Igazán fogalmam sincs mitől lett, de azt mondta a doki, hogy mivel oxitocint kaptam, és az baromira felerősitette a fájásokat, a gyorsan jött és baromi erős fájások miatt oxigén hiányos lett a szövet a méhben, vagyis nem úgy áramlott a vér ahogy kellett volna. Én kb. ezt szűrtem le a doki elmondásából. Az is hozzátartozik, hogy ő már reggel műtétet szeretett volna a fájásgyengeség és egyéb adottságok miatt, csak én ragaszkodtam a normál szüléshez, féltem hogy a hasi műtét után a sebferőzést kaphatok, a testi adottságaim miatt (kövér). Belement, aztán a végén mégis ő neki lett igaza, bár ez nem is igazság inkább féltés, ő szakmai szemmel már látta, hogy jobb lenne a műtét.
Amúgy a sebem amig kaptam az antibiotikumot a korházban szépen gyógyult, majd itthon egy hét után begyulladt és anyuval gyógynövényes dunszttal meg jegeléssel hoztuk helyre.
A műtét után a legrosszabb a köhögés volt, mivel altattak és a cső amit ledugtak irritációt hozott létre a gégében, ez mindenkinél így volt. Ha trüsszentettem vagy köhögnöm kellett már az érzés indulásakor fogtam a hasam hogy ne fájjon.

üdv

Ági

Ági!
A sebemmel én is ugyanígy jártam, de én annyira megijedtem, hogy rohantunk a kórházba vele. Attól féltem, hogy belül is szétnyílt az egész. Persze a dokim tök nyugi volt, ő már látott ilyet. Ilyen testi adottságokkal (kövér) vajon mindenkinek begyullad a sebe? Nekem nem szólt a dokim, hogy számítsak rá.
Zsófi

Zsófi!

Nekem a doki szólt előre, hogy ez sajnos rizikós tényező a testi adottságok miatt (kötényhas). Eleinte ezért is terveztük a hüvelyi szülést, de hát a természet más útra terelte a dolgokat.
A szerencsém nekem az volt, hogy anyukám egészségügyben dolgozott, mint nővér, és pont sebészeten, igy tudott segiteni. Az utifű és a jegelés szépen megoldotta a dolgokat. 6 hetes kontrollnál a dokim mondta, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen szép lesz a sebem.
Ági

Elvesztettem ezt a topicot, bocsi a nemreagalasert. Koszi mindenkinek a valaszt

-Afonya

Sziasztok! Tegnap a SOTE.Baross utcai Klinikáján voltam látogatóban és igen rossz szájizzel jöttem el ..mert az egész szülészet arról beszélt hogy most készitették elő epidurálra császárra a TV2 egykori műsorvezetőjét a nevét azért nem irom ki mert kitudja milyen kellemetlenségem lehet belőle... mert már előre megvolt beszélve hogy császár lesz merthogy egy ilyen ismert személy nem szülhet természetes úton stb.stb...arra vagyok kiváncsi mi a véleményetek arról hogy , ugyan az orvosi kamara azt mondja hogy jelenleg kishazánkban nincs kérésre császár!!! de akkor hogyis van ez???csak bizonyos személyeknek van???egyet kérek nagyon hogy ne olyan legyen ez is mint Az Apák a szülőszobán vagy az RR

era,
ezt így kijelentették?!

"egy ilyen ismert személy nem szülhet természetes úton"

Van egy tippem ki az. ;)

én csak a magyarázatra lennék kíváncsi. A miértre.

SZIA SOLYA! ERRE ÉN IS KIVÁNCSI LENNÉK????TERMÉSZETESEN NEM KIJELENTETTÉK DE ETTŐL VOLT HANGOS AZ EGÉSZ FOLYOSÓ HOGY AZ XY CSÁSZÁRRAL SZÜL...DE HA FIGYELTED NAGYOK SOK ISMERT HÖLGY CSÁSZÁRRAL SZÜLI A BABÁJÁT...NEM IRIGYLEM TŐLÜK CSAK FURCSÁLLOMÜDV.VERA

Ugye más az elmélet, és más a gyekorlat. Ha a dokit megfelelően megtámogatják (ugye mindenki érti, mire gondolok), valszeg talál indokot a császárra... Meg nyilván egy ismert személy esetében egy esetleges műhibától is jobban félnek, ergo próbálnak megelőzni minden bajt (a császár lehetséges szövődmőnyeiről inkább nem beszélek).

Ez aztán nem semmi!
Valaki dobjon meg egy méllel,ha ráér,hogyki az,mert gőzöm sincs!

Hát megdöbbentem.Majdnem szóhoz sem jutok.Vagyis nem is jutok.

Anyapoc

Tényleg a sajnálat a legjobb kifejezés erre.
Pár év múlva már sehol nem lesznek ezek a mai úgymond sztárocskák, és ők maguk sem fogják érteni, hogy mire volt ez jó. Miért hagyták ki ezt a soha vissza nem hozható dolgot. Csak azért, mert napi szinten szerepel valaki, még miért ne lehetne vajjúdni? Egyszerűen érthetetlen.
Viszont azt is észrevettem, hogy ahogyan "divat" lett a szoptatás, úgy a szép szülésből is divatot csináltak. Sztem anyáink korában, ha valakinek nem sikerült szoptatni és tápszert adott a babájának, azt nem fogta fel lelki traumaként, mint ahogyan egy elhúzódó, komplikált, vagy akár császárral végződő szülés után sem volt annyi lelki probléma. Az is természetes volt, hogy nemhogy rögtön ciciretevés nem volt, de örült az, aki 24 óránál előbb megkapta a babáját. Szóval sztem ezt a sok hiányérzetet szoptatás, első találkozás, szülésélmény miatt mi magunk gerjesztjük azáltal, hogy a csapból is ez folyik. Régen az anya megszült így vagy úgy, megkapta a babát, amikor megkapta, etette amivel tudta és kész. Örült, hogy mindketten egészségesek.
Nem volt ez a sok hókusz-pókusz.
Ezzel együtt hasi műtétet választani a természetadta lehetőséggel szemben számomra nem elfogadható döntés. De legyen ez az ő baja.

Vera

köszi

Juli, minden szavaddal egyetértek, jól esik olvasni, ha van még valaki, aki normálisan látja ezeket a kérdéseket.

Sziasztok!

Én sem tudom, ki az illető, de mindegy, mert ha nevet irtok, akkor sem hiszem, hogy tudnám, ennyit a tvről.

Egyetértek Julival, hogy a szép szülésélmény hajtása a csaszik utáni depik melegágya. Első csaszim után semmi depim nem volt, most meg Ancsi után (na meg már csaszi előtt, ahogy fogyott az idő, és nem vártak tovább a normál beindulására) amikor kezembe került a mamacsomagból egy kismama, tele a szép szülésélményekkel, bizony kitört belőlem a depi. Most már inkább nem is olvasok szülésbeszámolókat, mert irigykedek folyamatosan, hogy nekem ilyen már sose lehet.
Elfogadom, hogy szopi ügyben hasonló lehet a helyzet.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy úgy volt jó, ahogy régen volt, megszült valahogy, etette valahogy és örült, hogy élnek/egészségesek. AZért szerintem valahol a kettő között lenne az optimális.
Jó, hogy lehet másképp is, jó lenne minél humánusabban szülni, jó lenne, ha miénl többen szoptatnának, tehát ezeket témában kell tartani. Nem tudom, mi lenne a megoldás, de szeritnem nem a hallgatás.

Ildi

Nem a hallgatás, de azért szoptatás ügyben például elég lenne a sima felvilágosítás, és nem kéne ítélkezést sugallni azok felé, akik nem szoptatnak valami miatt. Szerintem az LLL néha kicsit túllő a célon. Nálam egy idő után már majdnem átfordult az ellenkezőjébe az egész kampányuk. Naná, hogy akar az ember szoptatni, ha másért nem, azért, mert ingyen van. Szóval ennyire nem kell propagálni. A felvilágosítás és segítségnyújtás jól jön, meg kell, de a fölényeskedés és a nyomulás nem nagyon teszi szimpatikussá a kampányukat. Én például most azt gondolom, hogy ha valami gondom lesz a következő szoptatásnál, bárki anyukát előbb megkérdezek majd, hogy mit csináljak, mint a szoptatás arkangyalait, mert nem akarok depresszióba esni kudarc esetén, mint az első gyerekemnél. Sőt, nem szeretnék abban a tudatban vergődni napokig, hogy öt hónap szoptatás, az kudarc.

Szülés ügyben meg egy nőgyógyász mondta nagyon helyesen valahol: a szülés elsősorban a babáról szól, és neki is főleg a testi egészségéről.

Tudjátok, én mit nem értek még: hogy mennyit görcsölnek manapság a lehetséges lelki sérüléseken. Milyen lesz az a gyerek, akit minden lelki sérüléstől gondosan megkímélnek?
Sokszor úgy hozza az élet, hogy az egyik lelki sérülés egy másik elkerülésének az ára. Hosszú távon nem is lehet pontosan tudni, hogy mi miért van; hogy mi hová vezet; és ha valami "sérüléssel" járó dolog kimarad, csak mert kíméljük a gyereket, akkor ettől hosszú távon jobb lesz-e az élete. Na, igen, és nem csak az ő élete van, hanem a környezetéé is...

A szoptatásról hasonló véleményt írtam a 2004 első babáiban, hogy tudok szoptatni, de ha csak az LLL re gondolok, görcsbe rándul a gyomrom, teljesen egyet értek Adriennel- mint oly sok esetben- és rjulival is.
Én a szemem miatt császárral szültem 2*, és a 3.-at is így fogom, de nem irigylem egy cseppet sem a sima szüléseseket- így is fáj, úgy is fáj!! de a császárosok lesajnálását- jaj, nem baj, az a lényeg, hogy egészséges- gusztustalannak tartom. Tényleg sok nő kudarcként éli meg, pont az ilyen vélemények miatt. Ha nem lenne ennyire nyomatva a sima szüléses "anyaság csodálata,, a kihagyhatatlan élmény, stb" akkor nem lenne tényleg lelki bajaik a csaszisok többségének.
Egyébként a programcsaszi tényleg baromi kényelmes, 1 óra alatt megvan a gyerek, EDA után 6 órával föl lehet kelni, egy napig mondjuk szar, de ennyi..Ez éppen olyan mint a szilikonmell- az se természetes, mégeis létezik.
Meg manapság ürüljünk, hogy valaki szül!! Vészesen fogyunk

Bogi, ne hasonlítsd a császárt a szilikoncicihez! A szilikoncici választás, de a császár az egy sima egészségügyi dolog. Inkább olyan, mint a szemüveg. Azt meg annyian viselünk (vagy kéne hogy viseljünk).

Azt akartam ezzel a szemüveg példával mondani, hogy senki se szeret szemüveges lenni, de sokan nem is látnának szemü. nélkül. Akkor már inkább szemüveges legyen az ember.
És inkább szülj császárral, mint sehogy. Inkább élj a gyerekeiddel egy császár után boldogan, mint sehogyan. Ez morbid, de sok esetben ez a másik lehetőség.

Lányok!
Ugyan a csaszihoz semmi köze, de hadd védjem meg az LLL-t.
Ugyanis őkk nem kampányolnak. Sehogy. Van egy honlapjuk (www.lll.hu), amit nem kötelező olvasni. Vannak LLL-füzetek, amikhez egy átlag anyuka szerintem sose jut hozzá, mivel nincs a könyvesboltokban, nem osztogatják a védőnők, nem küldik kéretlenül, mint a Nestlé bölcsességeit. Vannak összejöveteleik, amikre nem kell elmenni, ha nem akarsz. (Mellesleg az ország területének kb. 90 %-ról úgyse tudsz.)
És van évi egy db. kampányoló megmozdulásuk, a "Séta a szoptatásért", aug. elején, a Szoptatásért magyar egyesülettel közösen. Amiről nem tudósít utóbb a hiradó, és előre is csak az intenzíven érdeklődő anyák tudnak róla.

Vannak viszont agresszív, tapintatlan emberek, akik szerint mindenkink mindent úgy kell csinálni, ahogy ők tették. Bármilyen téren. Akik jól megmondják neked, hogy mit, meg hogyan. Ezek egy része történetesen sokáig szoptató asszony. De ők nem az LLL!!!! Viszont valószínüleg még lenne mit dolgozniuk az énképükön.

És hogy ne csak OFF legyek:
Szerinetem még a kívánság-csaszi se gáz, ha megfelelő felvilágosítás előzi meg: hányszoros az anyai/magzati kockázat, milyen hatása van az esetleges további terhességek sorsára, stb. Illetve, ha egyértelmű, hogy a görcsös félelem motiválja a kivánságot, akkor akár pszichológus bevonása a kismama gondozásába.
Ugyanis ez az egész terhesség-szülés-csecsemőtáplálás az elfogadható kockázatról szól.
Csak ne csak elméletben legyen jogunk tudni, hogy mivel mit kockáztatunk.

Borcsa

Muszáj a szoptatáshoz hozzászólnom.

Azt mondják az okosak, hogy a szotatás ilyen-olyan öngeneráló, minél többet, annál több tejed lesz, és aki akar az igenis tud, és hogy csak akarat és hozzáállás kérdése.

HÁT KÉREM SZÉPEN, EZ EGY NAGY BAROMSÁG, ÉN VAGYOK AZ ÉLŐ KIVÉTEL!!!

A következő történt velünk: az első fiamat négy hónapig szoptattam, aztán szép fokozatosan, de viszonylag rövid idő alatt elfogyott a tejecske. A kórházban a falat kapartam amíg beindult a tejem, napokig sírtam mint a záporeső, a csecsemősszobában egy kisnővér ez egyik mellemet fejte, a másik a másikat, és meg középen bőgtem, és csak azért nem üvöltöttem a fájdalomtól, mert annál intelligensebb vagyok. Csupa nagybetűvel: ISZONYATOS VOLT!!! De tudomásul vettem, hogy ez ezzel jár, ez az ára a szoptatásnak. A kórházi nagyteljesítményű fejőgép vetett véget a szenvedésimnek, de mivel az egész osztályon volt két darab, nem volt egyszerű hozzájutni...
2 évvel később megszületett Zsombor, nála azért már okosabb voltam, fejőgéppel költöztem be a kórházba. Sokkal zökkenőmentesebb volt az egész. Gyönyörűen szopott, egy álom volt a gyerek. Két hónapos kora körül kezdődött, hogy jóllakott, elájult, de 2 óra múlva üvöltött az éhségtől. Újra jóllakott, újra elájult, újra 2 óra múlva üvöltött. Hozzá kell tennem, hogy CSAK szopott! Ez volt egy hétig. Egy hét változatlan üvöltés után, amikor már nyúlósat, nyálkásat kakilt, elmentünk tanácsadásra. A doktor néni ránézett a pelenkára, és közölte, hogy "EZ A GYEREK ÉHEZIK. EZ ÉHEZÉSES SZÉKLET!"
Na ez volt az a pont, amikor majdnem elájultam. Újabb egy hét múlva egy deka tejem nem volt, pedig a táp mellett azért szopiztunk tovább.

Ezzel az egész történettel valószínű hogy mi vagyunk a különleges eset, és nem a nagy átlag. Csak engem roppantul tud bosszantani, amikor csak az hangzik el, hogy aki akar az tud, és szinte azt állítják be hibásnak ,aki ilyen helyzetbe kerül. Igenis tudomásul kell venni, hogy ez alkati kérdés (is), és van aki csak rövid ideig képes rá, van aki egyáltalán nem.

Kérdezem: mi lett volna, ha nem vagyok olyan egészséges szemléletű, amilyen vagyok, és összeroppanok??? Szerintem nagyon veszélyes játékot játszanak azok az "okosak" (főként nem egyénekre, hanem szervezetekre gondolok), akik a szoptatási képességeket mindenkire egyformán érvényesnek mondják!

Bocsánat, ez kijött belőlem.

Cili, és akkor meg még azokról nem is beszéltünk, akiknek valami miatt esélyük sincs szoptatni a gyereküket (műtét, örökbefogadás, stb)... Akkor az ő gyereküknek semmi esélye arra, hogy egészséges lelkűvé váljon?
Szerintem pont ugyanolyan esélyük van nekik, mint a szopós gyerekeknek. Ha viszont ez a feltételezésem igaz, akkor nem árt oly sokat a gyerekének az, aki nem szenved a szoptatással, ha nem megy, hanem egy idő után az egyszerűbb és táplálóbb megoldásra vált.
Ha fentebbi feltételezésem nem volna igaz, akkor is megesik, hogy a szülőnek nincs más választása. Nekem talán lett volna, majd a következőnél jobban igyekszem. Vagy kevésbé, és pont attól fog jobban menni. Majd nagy ívben kikerülöm azokat, akik stresszelnek az "elvárásos" szövegükkel vagy sugalmazásukkal. Hátha úgy menni fog - tovább mint az elsőnél. De ha nem, az se baj. Most már tudom, mert azóta már sok példát láttam mindenre. Főleg arra, hogy ezek az összefüggések a testi-lelki egészség között nem olyan megkérdőjelezhetetlenek, mint amilyennek beállítják őket - néhány éve.

Azt nem értem, hogy nem veszik észre, hogy ez a sok (tényleg sok) megsértett, a kudarcban kikészült anya mennyire nem vág egybe az ő célkitűzéseikkel.

Cili! Szivemből beszéltél...a helyzet nálunk is hasonló volt...3.gyermekem van és most sorolom.Az elsőnél 4.hónapig ment a szopi de egyszercsak egyik napról a másikra kezdett nem lenni hozzáteszem hogy egészségügyben dolgozom és azért tisztában vagyok a dolgokkal...hidd el erőn felül próbáltam szoptatni mert vallottam a szoptatás fontosságát...de a szervezetem nem igy gondolta,plusz akko egy családi tragédia is történt a 19 éves unokahugom hirtelen meghalt...és gondolhatod hogy lelkileg ez nagyon megviselt és ez mint tudjuk kihatással van a tejtermelésre...ittam a szoptatós teákat állandóan szoptattam,fejtem...próbáltam pihenni de egész egyszerűen semmi sem használt...el kellett kezdenem a tápikat mert állandóan éhes volt a babám...ez a csemetém most 6,5éves ősszel iskolába megy 20kg és 130cm.magas és egészséges....a középső gyermekemnél is az elején minden rendben volt 3800gr-al született és 4.napmulva 4000gr-al vittem haza a kórházból és bőven volt tejem még el is tudtam tenni a fagyóba de sajnos itt is egyik napról a másikra el kezdett vészesen fogyni a tejecske ,a babám nagy erős fiu állandóan éhes volt állandóan mellen volt és hiába mondjaz LLL hogy az akarat és hogy állandóan fejjünk és szoptassunk egyszerűen nem ment pedig az egész család mellm állt Édesanyám főzött ránk hogy ne kelljen még ezzel is foglalkoznom és csak a babával tudjak foglalkozni és lám hiába volt minden nem ment tovább a szoptatás ma 3.éves a szentem és 17kg.100cm...a harmadik babánál minden ugyanigy megismétlődött csak nála már kaptunk egy másik anyukától tejet és 8.hónapos koráig kapta ...most volt 8.hónapos és 10kg....bocsi hogy ilyen bő lére eresztettem de ezel kellett mondanom mert ez nekem is egy valódi kudarc volt amiért nem ment a szopi pedig mindent meg tettem érte üdv.vera

Na, akkor folytatom az OFF-topikot :nálunk szoptatással nincs gond, DE: ugye az lll-es ajánlás szerint 6 hóig kjizárólagos anyatej ennek öszes előnyével. Nálunk ez úgy alakult, hogy DÓri(10 hós, még mindig sokszor szopik, de fél évig csak azt kapott) 3 hónapos kora óta 1 hétnél tovább még nem volt teljesen egészséges: nátha, köhögés, hörghurut, 1 kruppos móka -ennyit az immunrendszer részéről. Féléves korára már nemhogy nem hízott, de még fogyott is. Papírforma szerint nem lehett volna vashiányos, mégis bőven az volt, kapott vascseppeket is a vérkép alapján. És, amivel a gyerekorvos és a védőnő is ijesztgetett, az is valóra vált: hosszú hetekig nem fogadta el a hozzátápot, ami persze megint csak rontott a súlyán is, és a természetes vasforrásokat sem tudtam adni neki.
Úgyhogy a kizárólagos szoptatás előnyei nálunk több szempontból sem váltak be.
Én, mint örök szkeptikus ilyenkor arra gondolok, hogy akkor vajon a többi előny mennyire igazolt, vagy mennyire feltételezés, ill. a másik topikban vitatott lelki része mennyire jelenthet problémát a maratoni szoptatásnak.

Továbbra is OFF-topic
A mi esetünk sem volt egyszerű a szoptatással. Kisfiam 12 órásan intenzív osztályra került, 8 napig nem tudtam mellre tenni. Fejéssel tartottam fenn a tejtermelést, az intenzív 4. napjától fecskendőből kaphatott 3-4 ml (!) tejcsit 3 óránként, amúgy infúzióval táplálták. Amikor lekerült az intenzívről, akkor naponta 5* szophatott, és sikerült! Mindenki dícsért, hogy milyen ügyes vagyok, mert nehéz ám szopi nélkül megtartani a tejcsit. Büszke is voltam magamra! Aztán 4 hónapos korára fokozatosan elfogyott a tejcsi, pedig mindent megtettem továbbra is, de hiába. Akkor viszont akik addig dícsértek, bántani kezdtek... Mit ne mondjak, ha a férjem és a családom nem áll mellettem, talán én is kudarcként élem meg és nem tudtam volna elfogadni, hogy sajnos nem vagyunk egyformák. És ezek ellenére az én babám is egészséges 3 évessé nőtte ki magát, a tápszer és a hozzátáplálás ellenére is (vagy azzal együtt )

Sziasztok. A Császáros topikban már leirtam a történetemet, most láttam, hogy inkább ez a topik él, úgyhogy átmásolom ide, ha nem bánjátok. Előljáróban annyit, hogy nekem az a véleményem, hogyha valaki a fájdalomtól fél, akkor válassza a császárt, ha úgy gondolja jobbnak (pedig nem fájdalommentes egyáltalán). Azt itélem el egyedül, ha direkt a kiirás előtt 2-3 héttel csinálnak progis császárt azért, hogy anyuka elkerülje az utolsó hetekben még rászaladó súlyokat, pocaknagyobbodást. Sajnos nagyon sok "hiresség" ezért szül császárral és ezért jön a baba a kiirási idő előtt.
De itt van az én történetem:
Én is császárral szültem a kisfiamat két éve. (Szándékosan mondom a szültemet, bár nem érzem azt, hogy szültem volna, de igaznak tartom a szavak "mágiáját" - amilyen kifejezést használunk valamire, olyannak is fogadjuk el a fejünkben, az válik valósággá.) Nálam terhességi diabétesz lépett fel, igy a kiirás után 4 nappal inditottak. 17 órát vajúdtam, a végére el is értem a 4 ujjnyi méhszájat, amikor leesett a baba szivhangja, és már nem is jött vissza: műtő. Kiderült, hogy a nyakán volt a köldökzsinór, ami nem engedte megszületni. Akkor eléggé megkönnyebbültem, hogy más "dolgozik" helyettem, mert én már nagyon kimerült lettem a végére. Sajnos, azóta már más a helyzet, még mindig nem igazán tudtam elfogadni a tényeket, nekem is nagyon hiányzik a szülésélmény. Emlékszem, már a műtőben is csodálkoztam, hogy mihez gratulálnak ilyen nagyon: mert hősiesen fekszem a műtőasztalon? S nálam a császárnak csak az indoka a gyerek egészsége, nem a vigasza. Tudom, és elfogadom, hogy ennek igy kellett lennie, de ettől még nem érzem magam jobban. Sőt, rosszabbul érzem magam, hogy miért nem elég ez nekem, milyen ember, milyen anya vagyok én...
Most a második babánkat várjuk május végére. Nagyon szeretnék hüvelyi szülést, de elfogadom, hogy az esélyeink immáron eléggé lecsökkentek, nem is szeretnék mást, csak egy esélyt, de azt mindenképpen. Nagyon vigyázok, hogy ne jöjjön megint elő a diabétesz, hálistennek a harmadik terheléses cukorvizsgálat is negativ lett. Az, hogy úgy érzem, kezdem visszanyerni a testem feletti kontrolt, sokban segit. Ennek segitségével jöttem rá arra is, hogy nem csak a szülésélmény hiányzott, hanem az is, hogy teljesen kicsúszott a kezemből a testem feletti irányitás, valószinűleg ezért sem tudtam lefogyni, és emiatt is rázott meg annyira, hogy csak 8 hónapig tudtam szoptatni a kisfiamat, amikor elválasztotta magát - és már 4 és félhónaposan tápszerrel kellett pótolni.
Huhh. Kifejezetten jólesett ezeket most leirnom. Ebben az egész katyvaszban az idegesitett és idegesit a legjobban, hogy a saját kudarcélményem mellett állandóan azt is kell(ett) bizonygatnom mindenkinek, hogy nem megoldás az, hogy ellegyintjük a problémát az "örülj, hogy egészséges lett a gyerek", és "hidd el, nem olyan nagy élmény az a szülés", valamint "nagyon önzőek a mai nők, állandóan csak az én, én, én szerepel náluk, amikor a szülés csak a gyerekről szól, az anyjának meg az a dolga, hogy megszülje és kész" frázisokkal.
Köszi, hogy elolvastátok.

OFF Adrienn (csak látom, ide jársz mostanában); érdekel még a fekvőkenguru? Valaki hirdet egyet a keres-kínálban.
J.

Köszi, mindjárt megnézem.

Egy kis ideje nem szólt hozzá senki, úgyhogy megteszem. Én 20 hetes terhes vagyok, első baba lesz.
Kiskorom óta félelemmel gondoltam a szülésre (talán azért, mert én magam állítólag kín-keservesen születtem meg)úgyhogy még 1 évvel ezelőtt azon a véleményen voltam, hogy ha egyszer "idáig fajulnak a dolgok", császárral szülök, keresek olyan dokit, aki hajlandó erre minden különösebb ok nélkül. Már másként gondolkozom a dologról, de mivel extra alacsony a fájdalomküszöböm, nagyon félek a szüléstől, de a császártól idegenkedek - főleg elolvasva néhány kellemetlen élménybeszámolót az így szülőktől. Így az epidurális érzéstelenítésben van minden reményem. Egyébként az EDA ugyanezt jelenti?