Áfonya, nekem nem is voltak fél percesnél hosszabb fájásaim, csak a kitolás előtt, de akkor viszont szünet nélküliek voltak, úgyhogy nem tudom, végülis hány percig tartott egy.
Én szerencsére megúsztam a császárt, mert valahogy sikerült kitágítaniuk, ezzel-azzal
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/sad.gif)
, de végül vákuum lett. És sokáig ez is zavart. Mert én is úgy éreztem, hogy nem sikerült vmi. Pedig butaság, hiszen nem azért lett vákuum a vége, mert én vmit rosszul csináltam volna. Erőm már nem volt, egész napos vajúdás, oxitocin infúzió után, már azt sem tudtam hol vagyok, amikor hirtelen leszaladt a lányom szívhangja. Aztán jött a porszívó. Utána pedig a félsz, hogy vajon lett-e tőle vmi baja!
És Áfonya, nekem a második tényleg egész más volt, még fájásaim is voltak
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/proud.gif)
, és kb. negyedannyi idő alatt meglett a fiam! És rögtön 5 percesekkel kezdődött, de az 2 órán át tartott. Akkor értünk be, amikor már egy ideje 2-3 percesek voltak. És ha nem repesztenek burkot (ez a kölök is beijesztett a ctg-n
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/happy.gif)
), akkor még pár órát elvajúdgattam volna a kétpercesekkel, így két óra múlva megvolt a beérkezéshez képest. Nekem azonban snoopy az etalon. Amióta olvastam, nem hiszem el az orvosomnak, hogy nem megy az olyan gyorsan!
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/proud.gif)
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/proud.gif)
És még vmi. Az első szülésem után komolyan fontolgattam egy programozott császár lehetőségét. Megkérdeztem orvosokat is, hogy lehet-e pszichés alapon kérni a császárt. Kettőből kettő azt mondta, lehet, ha tényleg van oka. (Értem ezalatt, hogy nem csupán a gyermek szép fejformája az oka, vagy a hüvely rugalmasságának elvesztésétől fél vki.) Aztán megbeszéltem magammal, hogy nincs értelme feleslegesen kés alá feküdni. Olvastam a gyerek szemszögéről is, hogy neki is kell a vajúdás, és a születés élménye. Mert fontos, hogy megküzdjön érte, ne csak kiszedjék.
Az első szülésem mindennek nevezhető csak komplikációmentesnek nem. Vagyis inkább tobzódtam a komplikációkban, (szerencsére) anyai szövődményekben. Mondhatni tankönyvi eset voltam, és ezek után azt mondom, kellett egy nagyon pozitív szülésélmény! Mert rendbetette a lelkem. Ha azonban császárt kértem volna, akkor egész életemben ott lehetne a tüske, hogy gyengeségből, vagy félelemből nem vállalatam be a világ legcsodálatosabb fájdalmát mégegyszer.
Solya