Kiemelt témák

Köszönöm a válaszokat!
Azért is kérdeztem, mert hasonlóan érzek, mint Fringilla (az elsőt kórházban szültem) de még mindig sok tekintetben nem érzem magam igazán felnőtt asszonynak. Persze sokat jelentett anno különköltözni a szülőktől, önállóan háztartást vezetni és a szülés is nagyon meghatározó volt. Mégis van egyfajta hiányérzetem. Lehet, hogy ha itthon sikerül világrahozni a lányomat, az sokat lendít majd ezen.

Rita!
Nagyon érdekes, hogy ott a szülőszobán is micsoda változások mennek végbe. érdekes lehet megfigyelni. tudnál ezekről bővebben írni?

Sajnos, én még mindig nem érzem magam igazán felnőtt, érett asszonynak. Gondolom a problémáim egy része is ebből ered. Illetve, ez nem egészen pontos. Néha erős asszony vagyok, általában meg egy kis hülye. Ezért esett nagyon rosszul, amikor a legutóbbi szülésem előtt, legalább ketten mondták, hogy úgy nézek ki, mint egy kis tizenkét éves (nem írtam el:12). /Az előző szülésnél még húszévesnek néztek, pedig az se tegnap volt/.
A szülés adhat erőt. A háborítatlan szülés még inkább, de ha gondjaid vannak magaddal, ezek nem oldódnak meg automatikusan attól, ha otthon szülsz. Most nem tudok többet írni.

Az elsőmet kórházban szültem. Gyerek voltam, tettem amit a legtöbben. Nem volt jó. És senkitől sem kaptam infót. Minden után egyedül kellett futkosni. Azóta már két babát szültem otthon. Ezek voltak a felnőtt pillanatok. No meg elviselni, kezelni, választ adni a kételkedőknek. És végigcsinálni a harmadikat bába nélkül, bátran.

Viszont vannak dolgok, amikben még nem mertem a saját fejem után menni. Ezekben még mindig gyerek vagyok. No, majd szép lassan. Mire nyolcvanas nagyanyó leszek, beérek, mint egy szép gyümölcs (vagy inkább mazsola,.hi-hi!).

Anna!
Nagyon durva az a 12év...miért mondták? Külső alapján?
Hát, én valahogy úgy gondoltam, hogy akinek 8 gyermeke van, az már emiatt felnőtt asszony. Biztos azért gondoltam így, mert még csak 1 van. (Másfél )

Zsu!
Azért olyan hihetetlen, hogy itt vagyunk "hivatalosan" felnőttnek tekintve, magunkat pedig nem érezzük annak.
Tényleg igaz a mondás: Jó pap is holtig tanul.
A szülések után könnyebb válaszolni a kétkedőknek?

Vica!

Számomra nincs különbség, mivel előtte azt kérdezték zömmel, hogy:

- Nem félsz?
- Nem.

utána meg azt, hogy:

- Nem féltél?
- Nem.

Sajnos a tényszerű, és/vagy a személyes érzésekre, érzelmekre kiterjedő válasz az esetek nagy többségében annyira egyedi jelentésrendszerben fogalmazódik meg, hogy parttalan vitát, jobb esetben értetlenséget szül. (Lásd, e topic tavaly őszi-téli oldalai.)

Nagyon régen nem írtam ebben a témában, talán már 10 éve is van ...
Most az adja az aktualitást, hogy egy reménytkeltő folyamat indult meg a Minisztériumban, talán megszűnik az illegalitásal együttjáró félsz-nem félsz kérdéscsoport, és az egész szakmailag is és más vonatkozásokban is egy normális útvonalra kerül.
Kérek mindenkit, akinek ötlete van, ami előre viheti a dolgot írjon, ide is lehet, és priviben is.

Zsu!
Végig olvastam a topikot, és sajnos láttam a (néha) meddő vitát. Talán ezért gondoltam, hogy élőben még rosszabb lehet, mert ott nem tudod egyszerűen tovább görgetni a nem tetsző hsz-t.
Mindenesetre nem ez lesz az első eset. hogy hülyének néznek, úgyhogy nem lepődök majd meg.

Gyuri!
Milyen reménykeltő folyamatról van szó? Lehet tudni bővebben is?
Akkor lehet hogy eszembe jutna néhány ötlet.

Bár ha végiggondolom, akik soha-de soha nem szülnének otthon azok a "legalizálás" után is meg fogják kérdezni, hogy féltünk-e..

Szia Gyuri!

Ez most komoly?

Én csak annyit nem értek: miért fontos valakinek a véleménye, hogy féltetek-e. megkérdezik és kész. Egyébként a legalizálás fontos dolog, csak az a baj, hogy sok országban, pl. Németországban, ahol nem elvetemült, aki nem kórházban szül, no, szóval ott is vannak olyanok, akik a kifejezett ellene szólás mellett is otthon szülnek. Pl. ikerszülés, előzetes 1-2 császármetszés stb.
Ilyen nálunk is lesz. Nem tudom, hogy hogyan lesznek ezek a kérdések megoldva ezek után. Mármint a legalizálás után.

ERŐSEN SARKÍTVA, (csak hogy kijöjjön a lényeg) kétféle hozzáállással találkoztam az otthonszülés kapcsán:

a. Aki azt kérdezte, hogy féltem-e?
b. Aki azt kérdezte, hogy milyen volt?

a,) ezzel a döntésem helyességét kérdőjelezi meg.

B.) a döntésemet nem bírálja, pusztán a kimenetre kérdez rá.

Nyilvánvalóan ezek nem tudatos kérdések, belülről fakadnak. Ezért aztán különösebben nem számítanak onnantól kezdve, amikor az ember már nem azonosítja önmagát a tetteivel.

Azonkívül hozzátenném, hogy a fenti kérdések valójában a felelősség helyét érintik.

A) azt hiszi, hogy "rosszalkodásból" szülök otthon,
B) pedig tudja, hogy nem.

S a szabályozással kapcsolatban kételyeim támadnak,

- vajon kellően megengedő lesz-e ahhoz hogy döntéstámogató rendszert hívjon életre,

- vagy az eddig szokásos szabályalkotási módszerek mintájára inkább felelősségátvételi attitűdöt kap és egyszerűen átveszi a döntéshozás jogát.

Az első törvénytervezetet olvasva nem voltam túl optimista....

Csak emlékeztetni akarlak a holland formára: ott, ha a bába azt mondja, hogy nem szülhet a kismama otthon, akkor ő felveszi a kórházzal a kapcsolatot és ott fog szülni.
Németországban ugyanez a rendszer. Csak az alacsony rizikójú várandósok szülhetnek kórházon kívül.
Félek, hogy nálunk a demokráciát is máshogy élik meg, mint nyugaton. értem ezalatt, hogy a törvényelőkészítő csapat, amelynek én is egy tagja vagyok amúgy, szóval elképzelhető, hogy hozunk egy tervezetet, aztán ezek után is az szül otthon, illetve kórházon kívül, aki akar.
Szeretettel

Igen, komoly. A minisztérium szervezi, A Kollégium továbbra sem támogatja az otthonszülést, de megértette (tük), hogy van ilyen igény és egy demokratikus országban erre legális és biztonságos lehetőséget kell teremteni.
A biztonság az ami a legfontosabb.
Zsu.
Igen, szerintem is jogos a kérdés, hogy féltél-e. És ez nem kérdőjelezi meg a döntésed helyességét, hanem egyrészt izgatott érdeklődés, hiszen nem ismert dologról van szó, sőt olyasmiről, ami itthon érzelemgazdag vita tárgya (holott szerintem egyszerű szakmai kérdés pl. mint ahogy Hollandiában is az) és ismeretlen, az ismeretlentől pedig félünk (ember).
Más, de ugyanerről.
Azt gondolom, hogy a kórházi szüléstől is lehet félni és nagyon sokan félnek is. Mindezek oka az, hogy, részeként a rendkívül alacsony szintű egészségügyi kultúránknak, nincs megfelelő tájékoztatás, ami van pedig célirányos, elfogult és még rá is játszik erre a félelelemre, mert a "tájékoztatóknak" épp ez az érdeke.
Majd valahová felteszem a Kollégium legutóbbi állásfoglalását is. Ide azért nem mert túl hosszú.
gyuri

Most látom, hogy Rita is "vonalban van" pár perccel előzött meg, egyetértek vele.
gyuri

Rita!
Nem csak arra a kérdésre gondoltam, hogy féltek/féltem-e, hanem azt ezt követőkre. Mert úgysem állnak meg egy kérdésnél. Én még előtte vagyok és nagyon zavar, hogy egyesek azonnal ítélnek. És ezzel van a bajom, nem a kérdésekkel. természetesen nem befolyásol mások véleménye, csak zavar, mikor ők viszont befolyásolni szeretnének (pl. rémtörténetekkel)

Renitensek szerintem mindig lesznek. (Nyugaton is vannak)
Azok ellen semmilyen törvény nem hat. Nagyon hülye hasonlat, de: büntetik a lopást, mégis van, aki lop.

Kik vannak benne a törvény-előkészítésben?

Gyuri!
Mennyiben lesz köze az előző törv.javaslathoz az újnak?
Megvannak már az körvonalak?

Egy zavaró tényező rögtön volna: a 35 év. Amúgy nálam minden megfelel az "előírtnak", de ha elérem azt a kort (még messze van), akkor CSAK ezért kórházba kell mennem?

Vica,
nem tudom, melyik törvényjavaslatot ismered. Tavaly Tarjánban tartottak egy munkaértekezletet, annak anyagát néhányan "átrendeztük, átfésültük" és úgy tudom, hogy ez a kiindulási anyag. Nem hinném, hogy sokban eltérnénk ettől.
Ha jól emlékszem - nekem nincsen olyan pontos memóriám, mint Gyurinak - hogy a 35 éves kor elérte relatív ellenjavallatot jelent, tehát egyéni elbírálás tárgya lehet.
Értem, hogy az otthonszülés gyakorlatilag a nem otthonszülőknél egy egzotikum, ami ugyanúgy kíváncsivá teszi őket, mint a kereskedelmi tévé dzsungeles sorozata.
Amúgy azt gondolom, hogy a felnövekvő generációt kellene úgy nevelni, hogy tisztában legyen a testével, a teste történéseivel, folyamataival. És a szülést ugyanolyan normális folyamatnak tekintse, mint a szívdobogást vagy a napi székletürítést.
Bocs a hasonlatért, de értitek, mire gondolok.
Bár nem tudom, hogy a kisebbik lányom, aki 15 éves, mit gondol a szülésről, de a nagyobbiknál már tudom, hogy hol és miként szeretne szülni, ha eljön rá az idő. Ez megnyugtató, én már elültettem a magot...
Szeretettel

Én mindig féltem. Kórházi szülésnél is és nem kórházi szülésnél is, és most is félek. A szüléstől, a fájdalomtól. Miközben boldogan számolgatom a napokat, hogy úgy látszik sikerült kilenceskét is útnak indítani. Elmúltam 35 éves, sokadszor szülök. Elmondták, hogy lehet, hogy nem húzódik össze majd az én "öreg Méhem". Szerintem sokkal erősebb, mint 24 éves koromban, amikor az elsőt szültem. Csak azt akartam mondani, hogy nekem egyenlőre megfelel az a törvényi rendezetlenség, és miközben készítem a lelkemet, hogy keressek egy orvost a kórházban, ahol születtem és ahova a tizenhét hónapos kori két hét egyedül egy szobában karantén óta nem tettem be a lábamat, titokban reménykedem, hogy mégis sikerül majd végre itthon szülnöm, a saját otthonunkban, és hogy végre lesz egy igazán szép szülésem, ami a szeretetről és az örömről szól és nem a korábban átélt sérelmekről.

Amúgy azt gondolom, hogy a felnövekvő generációt kellene úgy nevelni, hogy tisztában legyen a testével, a teste történéseivel, folyamataival. És a szülést ugyanolyan normális folyamatnak tekintse, mint a szívdobogást vagy a napi székletürítést.

Teljesen egyetértek! Szerintem a kórházi szülésnél is ebből adódik a félelmek nagy része. Az anatómiai-, és lelki felvilágosítást ugyanolyan fontosnak tartom (kötelezővé tenném), mint a szűrővizsgálatokat. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szülés élménye később, mint az hogy volt-e az ember toxoplazma-szűrésen.
Amúgy sokakkal ellentétben azzal is egyetértek, hogy az is járjon terhesgondozásra normálisan, aki otthon kíván szülni.

Törvény: lehet választani is, hogy melyikre gondolok? Na jó, viccet félretéve, a tavaly év végi minisztériumi javaslatra gondoltam.
Még erről, de más:
Ha azt továbbra is fenntartják, hogy legalább 10 éves gyakorlattal rendelkező szülész-nőgyógyász, illetve szülésznő vezethet otthonszülést, akkor megint zsákutcába jutottunk, mert valószínűleg egyik sem vállal ilyesmit.

Anna,
a nagy számok törvénye szerint mégis a sokadik babák születése után gyakoribb az atoniás szövődmény, ami azt jelenti, hogy a méh nehezebben húzódik össze a baba és a lepény kibújása után, nagy vérzéseket csinálva.
És ez ebben az esetben nem felfogás vagy a testi történésekben biztonság kérdése.
Szeretettel

Rita megírta a sokadszor szülő - atoniás vérzés - választ, én itt csak a 35-re felelek, mert igaz, hogy ez csak relatív ellen javallat, azaz CSAK ezért nem kell kórházban szülni.
A szülészeti statisztikák (ez igazolja a sokadszor szül - gyakoribb atoniát is) azt mutatják, hogy 35 felett meredeken nő a szövődmények száma és súlyossága. Mivel ezek a szövődmények a szülések számával is összefüggenek, a leggyakoribb az elsőnél, tehát az első 35 felett "nem való otthonra", de azért még választható. Sikeres első után már jóval kisebb a kockázata a második és legkisebb a harmadik szülésnek (a mesebeli harmadik), ezért itt már jóval megengedőbbek lehetünk.
Ha a dolog teljesen legális lesz, és ez a lényeg, akkor megfelelő tájékoztatás után (!!!!) bármit bevállalhat az asszony (orvos-bába nem!) otthon is, de ha szövődmény lép fel a felelősség is az övé, sőt ez esetben az Eü.törvény alapján akár büntetőjogilag is!
Felnőtt emberek vagyunk.
gyuri

Jaj, ne gondoljátok, hogy Gyurival egymásnak adjuk a labdát, csak mindig eszembe jut valami, amit fontosnak érzek veletek közölni. A tájékoztatás kérdése. Ezt a beszélgetést már többször lefolytattuk a Geréb Ágnessel. Nem mindegy, hogy milyen szövegkörnyezetben és milyen hangsúllyal hangzanak el dolgok. Olyan érzésem van, hogy az esetleges szövődmények kérdése teljesen hangsúlytalan sokszor és gyakori lehet, hogy a család úgy gondolkozik/érez ezek felől, mint annyi mindenki: ez azért velünk nem eshet meg. És lelkileg távoltartják maguktól a lehetőséget, a gondolatot. És amikor megesik pont velük, akkor nem csak azért "sértődöttek", mert kórházba kell menni, és ott be kell sorakozni a kórházi protokollokba, hanem az is munkál a mélyben, hogy miért pont vele, miért pont most...stb.

És azért a jogszabályi előkészítésben kíváncsi vagyok azért a felelősségvállalás kérdésére is, mármint az anyáéra. Illetve hogy ennek tudnak-e érvényt szerezni. Fognak-e majd perbe anyát azért, mert a kórházban megállapított veszélyeztetett várandóssága ellenére is hazamegy a kórházból, saját felelősséggel, aztán saját felelősségére a babáját elveszti, pedig a kórházban esetleg nagyobb lett volna a lehetősége a babájának az életben maradásra. Hát ez ugyanolyan dolog lesz, mint az állatvédelmi törvény? Hogy elvben lehetséges, de gyakorlatban még senkit sem ítéltek el.

Pedig egymásnak adjuk....
Hátha még azt is tudnátok, egymástól 500 m re lakunk (légvonalban)
A jogszabályi előkészítésről pedig annyit, hogy a tervekben az Eü.Törvény módosítása is szerepel. Akkor pedig semmi se lesz belőle. Ki fogja előterjeszteni, és megszvazni ebben a légkörben?

gyuri

http://www.babanet.hu/publ/otthonszulesrol.htm

Itt olvasható a Kollégium álláspontja, ami a legutóbbi miniszteriális folyamathoz, az ott feltett kérdésekhez illeszkedik.
gyuri

Vica!

Teljesen jogosan érzed magad kellemetlenül ezektől a kérdésektől. Egyébként is nálunk nemzeti sport a kismamákat ijesztgetni......

Nos éppen, mikor a harmadikat készültem otthon szülni halt meg sajnos egy háromgyermekes édesanya az esztergomi kórházban. Tőlem ekkor kérdezte meg a védőnő, hogy nem félek-e otthon szülni. Szinte adta magát a válasz, hogy ha már félni akarok akkor a kórháztól éppígy félhetnék. Hiszen minden magát e témában szakértőnek képzelő embertől az utolsó érv az volt, hogy és mi van, ha elvérzek 5 perc alatt. Nos ez úgy tűnik nem csak otthon lehet halálos.....

Gyuri, Rita!

Jó Nektek, hogy ennyire hisztek abban, hogy majd egy "SZABÁLYOZÁS" fog segíteni valamin, ami AZÉRT lehetett azzá, ami, mert nem rakták rá a profitéhes mancsukat azon szervezetek, melyek maguk tették a jelenlegi egészségügyet, benne pedig a születés körülményeit olyanná, hogy egyesek menekülni óhajtanak tőle.

Nem tartom jónak, hogy egy az otthon szülni kívánók szűk kisebbségére koncentrálódik a változtatni akarás. Egyrészt, mert a nők túlnyomó többsége kórházban szül. Ezen szülések pozitív értelmű felszabályozása markánsat dobna a szülések - és benne az ÖSSZES anya és baba - helyzetén, azonkívül egy aprócska mellékhatásként a mi pici kisebbségünknek sem volna olyan vérre menő dolog kórházban szülni, vagy oda bemenni ha vmi nehézség vagy baljóslatú dolog felmerül.

De hát ugye a gyógyszerellátottság és a túlműszerezettség rendkívül fontos, mert az extraprofitot termel, azonban a kórházi dolgozók (orvostól a takarítóig) és a páciensek elégedettsége, az ugye már nem. És milyen "elegáns", hogy a jogos elégedetlenségüket egymáson verik le....

Szóval ebben a számomra rendkívül bizarr helyzetben csak egy újabb érthetetlen próbálkozásnak tűnik mindez.

Ha mocskos az eü. lepedője, akkor attól, hogy rávarrnak mégegy csíkot, attól én nem akarok majd belefeküdni. Na, ha szabályoznák a mosoda-részleg működését... akkor bizonyára nem volna gondom ezzel.

Jó Nektek, hogy ennyire hisztek abban, hogy majd egy "SZABÁLYOZÁS" fog segíteni valamin, ami AZÉRT lehetett azzá, ami, mert nem rakták rá a profitéhes mancsukat azon szervezetek, melyek maguk tették a jelenlegi egészségügyet, benne pedig a születés körülményeit olyanná, hogy egyesek menekülni óhajtanak tőle.

Nem tudom, hogy jól látod-e a dolgot. Illetve azt gondolom, hogy némileg sztereotípiák. Szerintem nem azért akartok belőle menekülni, mert profitéhes ésígytovább, ésígytovább. Azért akarsz másképp szülni, mert ez a belső igényed. Nem látok semmilyen nagyobb szervezetet, semmiféle rafinántos összeesküvés-elméletben nem hiszek ezzel kapcsolatban. És 1976 szeptemberében léptem be az akkori OTKI-ba, tehát azóta látom, ha nem is mindig nyitott szemmel a dolgokat.

Nem tartom jónak, hogy egy az otthon szülni kívánók szűk kisebbségére koncentrálódik a változtatni akarás. Egyrészt, mert a nők túlnyomó többsége kórházban szül. Ezen szülések pozitív értelmű felszabályozása markánsat dobna a szülések - és benne az ÖSSZES anya és baba - helyzetén, azonkívül egy aprócska mellékhatásként a mi pici kisebbségünknek sem volna olyan vérre menő dolog kórházban szülni, vagy oda bemenni ha vmi nehézség vagy baljóslatú dolog felmerül.

A Ti pici kisebbségeteknek a helyzetét a Geréb Ágnes nagyon sokban rontotta, amikor a szakmával nagyon rosszul kommunikálta a dolgokat, amikor ezt a fajta "gerillaharcot" elkezdte, akkor sok vesztesége támadt az otthonszülésen gondolkodóknak. Sokan végülis azért szültek kórházban, mert illegális volt, nem szabályozott volt. És miután az anyák kisebb része végez szülészeti stúdiumokat, mármint az ismeretterjesztés-informálódás szintjén, a szabályozás segít a döntésben.

megfordult az idézet, nem vagyok valami nagy levelezős

Egy szó, mint száz: nem értem az igen erős ellenvetésedet, ellenérzésedet.
Azt hiszem, ez egy magyar specialitás, bizonyos érzelmi szálak mentén érvelünk és vitatkozunk.
Németországban pl. nem másként gondolkodó és deviáns, aki kórházon kívül szül /waldorfba járatja a gyerekét, textilpelenkát használ, kendőben hordja, szappanpehellyel mos ...stb.stb/, hanem eza világ színességének egyik tanúsága. Nem kell az érveket pro és kontra hangoztatni, nem kérdeznek rá, hogy fél-e vagy nem.
A szabályozásra szükség van, remélem, hamar meg is lesz és amennyit tudok, ehhez a munkához hozzáadom a szaktudásomat, emberségemet és az előítélet-mentességemet.
Szeretettel

Több dolog jutott eszembe még.

1. Az otthonszülők nagy része nem azért szül otthon, mert zavarja a zöld kórházi csempe és jobban szereti a saját szobáját, vagy mert foggal-körömmel ragaszkodik, hogy x.y kísérje a szülését. Szerintem a kórházzal járó beidegződéseket (nevezhetjük rutinnak is), az ottani rendszert szeretné elkerülni. És ha kijön egy olyan stáb az otthonomba, mint a kórházban dolgozók, akkor totál mindegy, hol vagyok, nem? Ne haragudjatok, nem tudom jobban megfogalmazni az utolsó mondatot. Nincs semmi bajom a kórházi dolgozókkal. Nagyon sokra becsülöm a munkájukat, amit azért a kis semmi fizetésért csinálnak nap mint nap. Csak nekem nem ez jelenti a biztonságot. (Ezért tartom elvetélt ötletnek az "otthonos kórházak"-at. Mintha a színes falon vagy a függönyöm múlna a dolog...)

2.Lesz olyan aki Geréb Ágnesen és csapatán valamint Nandun kívül aki a szabályozás után vállal majd szülés-kísérést?

3. Minden előítélet nélkül, teljesen őszintén kérdezem, hogy a szabályozásban "tettlegesen" résztvevők között hányan láttak élőben otthonszülést?

Gyuri!
Te hajlandó volnál (természetesen magán emberként, nulla felelősséggel) részt venni egy otthonszülésen?

Az összeesküvés és hasonló - extraprofit elméleteket és sem hiszem, és úgy gondolom, hogy hiba azt gondolni, hogy az egészségügy kőkemény üzleti alapra helyezése ártalmas. Szerintem alapvető lenne, megszünne az eszméletlen pazarlás, ami a az egyik, talán legfontosabb oka a jelenlegi helyzetnek.
vica!
Sajnos Te is benne vagy abban csapdában, hogy azt hiszed, hogy az otthoni szülés - szakmailag - bármennyire is különbözne egy szövődménymenetes kórházi szüléstől. Ez a világon mindenhol, ahol nincs az itthoni cirkusz-körítés, egyértelmű, annyira, hogy ugyanazok a bábák vezetnek szülést otthon, mint a kórházban is (Vagy csinálhatják, ha akarják így is úgy is)
Hogy lesz-e más is majd, az majd kiderül. A pudding próbája, hogy megeszik. Nanduval az a probléma, hogy neki semmilyen hazai képzettsége sincs, tehát Ő sehogy sem dolgozhat(na). Mondom ezt annak ellenére, hogy meghívtam előadónak a szülésznőképzőbe, ahol én tanítottam a bábatojásoknak szülészetet. Nagyon érdekes órák voltak.
Ha olvastad a Kollégium állásfoglalását, (itt a Babaneten) abban benne van a válaszom. Nem. Az elméleti megfontolásokon túl azért sem, mert az én szakmám a szülészeten belül a terhespathologia (cukorbetegség, magas vérnyomás, koraszülés stb), ami nem mehet otthon amúgy sem. Meg lusta is vagyok, ma már.
BUÉK mindenkinek és várok továbbra is gondolatokat.
gyuri

az otthoni szülés - szakmailag - bármennyire is különbözne egy szövődménymenetes kórházi szüléstől. Ez a világon mindenhol, ahol nincs az itthoni cirkusz-körítés, egyértelmű
gyuri

Szerintem ez abszolút kórházfüggő. Kint nem tudom, de itthon biztosan az.
A fiam születése tankönyvi első-szülés volt. De komolyan. Semmi baj, semmi elhúzódás, minden méret és időtartam teljesen átlagos volt. Durva beavatkozás nyilván emiatt nem is történt. Ez biztosan megfelelne rengeteg más Anyukának, akinek rosszul alakult. De nekem nem felel meg még egyszer. Mert nem akarok beöntést, gátmetszést, folyamatos monitorozást, meghatározott vajúdási-, kitolási pózt, szülőágyat, hogy elvigyék lemosni és megmérni a babát, és még annyira se akarom elengedni magam mellől, míg átvisznek a csecsemős osztályra. Olyan kórházat, ahol mindezt ténylegesen garantálják (és nem csak szóban, előtte, mert azon már túl vagyok...) nem találok. Ezért Bp.-re kellene utaznom, amit 2. szülésnél nem vállalnék. Csak azért nem akarok orvost fogadni, hogy ne nyúljon hozzám.

Az én legutóbbi, választott bábaként kísért szüléseim egyikénél, mert nem is tudom kiválasztani, melyik legyen, szóval nem volt beöntés - egyébként ez már lerágott csont, mert még a legkonzervatívabb helyeken sem kardinális kérdés és nem is kötelező - borotválás sem, monitorra tettük, néha, a vajúdása egyik részében tusolt, a másikban labdázott és a férjéval ölelkezett, a babát nem vitték el, jó 25 percig pulzált a zsinór, nem vágtuk el, azonnal szoptatott, gátvédelem volt, négykézláb.
Nem kellene általánosítani, mert jónéhány helyet tudok, ahol hasonló személeltű szülésznők dolgoznak, hasonló lelkiségű szüléseket kísérnak.
Nem kellene általánosítani, a kórházi rendszerre minden rosszat rálőcsölni. meg kell találni a neked való helyet és személyeket. Az a kaland, amikor jelentkezik a kismama az ilyen igényeivel azzal, hogy az orvosa megígérte neki a gátvédelmes szülést, a tusolóban vajúdást, stb. stb. és én tudom, hogy az orvosa ultrakonzervatív, bizonytalan ember és végig monitoron lesz, lesz nyomatás, háton fekve stb. És ezt nem mondhatom el a kismamának. Tehát nem adhatok neki olyan kísérést, amilyen az ő igényeinek volna jó.
A másik oldal meg az, hogy hallottam olyan otthonszülős történetet is, nem is egyet, hogy a kismama szinte végig egyedül vajúdott, szinte a kitolásra esett be valaki az otthonszüléshez, mert éppen elfoglaltak voltak, szülésnél voltak... Ilyenkor a szaksegítség hol van? Ezernyi kérdést fel lehetne vetni és lelkialkatunknak, verbális képességeinknek megfelelően adni-venni a szót.
Legelőször a szakmai részeket kellen egyenesbe hozni és utána lehet ezeket is kisimítani.
Németországban egyébként a független bábák úgy dolgoznak, hogy a szüléseik egy részét a kórházzal szerződésben, a kórházi protokollok szerint kísérik, a másik részét meg születésházban vagy otthon, az anya igényének megfelelően. És a bábaképzős stúdiumban a hallgatóknak ki kell menniük bábaházba is gyakorlatra. És aki elvégezte, annak a szövetségi állam jogszabályainak megfelelően bizonyos időt el kell töltenie klinikán és/vagy bábaházi szakmai gyakorlatot szerezve. Nincs külön képzés, mert a kórgházban is ugyanolyan mechanizmus szerint bújik ki a baba, mint otthon. A várható szövődmények lehetősége és tárháza is hasonló, a megoldások lehetőség viszont különböző hely különbözősége okán.
Az, hogy kiből tud otthonszülős bába lenni, azt gondolom, lelkialkat kérdése. Felelősségvállalás és egyáltalán nem sokadrangú kérdésként szakmai tudás és gyakorlat.
Nem kellene az otthonszülés kérdését túldimenzionálni.
Ha indul otthonszülős tanfolyam, én el fogom végezni, mert tanulhatok belőle és nem tudhatni, mit hoz a sors nekem. A nagylányom otthon akar szülni, velem, ha majd itt lesz az ideje.
És hát az én korosztályomat mésjképp szocializálta az akkor kórház, ezeket is le kell tudni vetni, revideálni a személeletünket.
Hát jó hosszú lett, mindenkinek búék!

Rita!

Azt írtam, hogy én nem találok ilyen kórházat, nem azt hogy nincs. És azért írtam azt is, hogy Bp.-re kellene utaznom érte. Szolnok-,Bács- és Békés megyében nem erről híresek a kórházak. Ezeknél messzebb nem tudok menni. Tehát nekem ez jutott, nem pedig általánosítottam.
Nagyon szép a német rendszer is, de itt is, mint annyi másban, csak vágyakozhatunk utána, mert pont olyan soha nem lesz. Egy kis "magyar virtus" úgyis vegyül bele, akármilyen jó lesz a szabályozás.
Egyébként nagyon tetszik, hogy nyitott vagy a másra is.
A nagylányod jól döntött.

Bravó Rita, én sem írthattam volna mást. (Bár a 25 perces kzs dolog egyszerűen hiba, bizonyos veszélye is van, előnye meg semmi. Ha akarod megmagyarázom, de előtte gondold át mitől pulzál a zsinór és merre folyik a vér a szülés előtt és után, valamint, hogy mit jelent a kisvérköri és nagyvérköri perctérfogat.)

Bár nálunk van szülés, amit orvos (lényegében) nem is lát, mégis kórház, és a kinézet sem XXI. szd. De ez van, igyekszünk, már van 3 egyéni, szeparált szülőszoba egyikben kád is. És a szülőágyaink közül kettő már alkalmas bármely testhelyzetre is. (egy szülágy 2.5millio forint)

Az hogy a doktor mit ígér az tesztelhető nem? Mások is szültek már nála, van internet (Babanet pl), kismamaklub, meg lehet látogatni a kórházat.
Vica!
Nem tetszik a dícséreted. Hasonló ahhoz, hogy "és nem félsz, nem féltél?" Honnan tudod, hogy Rita nagylánya jól döntött? Hátha nem lesz síma a terhessége? Tipikusan a saját gondolataidat erőszakolod (igaz nem komoly erőszak, csak gondolatilag) másra. Alapvetően az a véleményem ugyanis, hogy csak a körülmények ismeretében szabad bárkit befolyásolni, és a befolyásolás, a dicséret is az, veszélyes. Gondold végig. az hogy döntése neked szimpatikus nem jelenti egyértelműen azt is hogy jó.
és
Én családtagot nem gyógyítok, gyermekeim és unokáim is kollégákra voltak bízva és a szülőszobába is csak a szülés után léptem be. Az ember nem tud objektív maradni a szeretteivel szemben és ez veszélyes.

Gyuri!
Ezek szerint mindig két értelműen írok. Majd odafigyelek legközelebb.
Azért írtam, hogy Rita lánya jól döntött, mert vele akar szülni.
Ez nagy büszkeség lehet és valószínűleg nagy felelősség is.
Egyáltalán nem az otthonszülést "erőszakolom" ezzel. Túl vagyok már azon a sztereotípián, hogy csak az a jó, aki otthon szül, és az nem jó aki kórházban. Mindig is azt a mára közhellyé vált mondatot szajkóztam, hogy "Szüljön mindenki ott, ahol biztonságban érzi magát". Te ezzel valószínűleg nem értesz egyet és úgy változtatnád, hogy "ott ahol biztonságos". Nem is akarlak meggyőzni, gondolat-(és néha szólás-)szabadság van.

Ne akarjuk félreérteni egymást, anélkül is elég könnyű.
És nem írtál kétértelműen, csak én magyaráztam bele (amit esetleg Te nem érzetél így), hogy ez az otthonszülés, na jó nem erőszakolása, csak aktív helyeslése. És aktív helyeslése a "mamánál szülésnek", amit én nem helyeslek.
És én is azt szajkózom, (nem ez nem igaz: javaslom, a szavaknak értékük van!) hogy mindenki ott szüljön, ahol biztonságban érzi magát, de előzőleg kapjon korrekt (nem részrehajló) tájékoztatást megbízható szakembertől.
És akkor nem is kellett meggyőzni engem, talán, semmiről.
Kérlek olvasd el a Kollégium állásfoglalásának legalább első fejezetét.
http://www.babanet.hu/publ/otthonszulesrol.htm
üdv
gyuri

A 25 perces köldökzsinór-elvágás a család kérése volt, általában hamarabb abbamarad a pulzálás. Egyébként a nyereség-veszteség kérdésében igénylek egy kis továbbképzést.

A lányom döntése az övé. Én annyiban tudom támogatni - és ezzel befejezve a lányom dolgait - hogy mindent elmondok neki, én csak anyaként leszek jelen azzal, hogy bármikor változtathatunk. Ha bábaként hívna, akkor sem lennék egyedül épp a személyes kötődés és érzelmi vonal miatt. Én nem gondolom, hogy teljesen besokkolnék, de ez fikció. A lányom sem várandós.
Vica: abban tényleg igazad van, hogy Budapesten van választási lehetőség, más régiókban igen kevés vagy egyáltalán nincs. De ugyanakkor volt nekünk Győrből, Siófokról kismamánk, akik megoldották, hogy így olyannál szüljenek, akinél biztosnágban tudják magukat.
Gyuri: nem minden orvosról van a kismamáknak infójuk. Ezt csak egy hosszabb levélben tudnám kifejteni, amiben benne van, hogy akitől az infót szerzi, nem szakember, az ő szülése kapcsán teljesen "megvezetett" lehet, hiszen az ő története, az ő személyes érzelmei és nem tudna általánosítani. Én pedig, aki már a sokadik szülés csinálom végig vele tudom, hogy biztos ez lesz, meg az lesz. És kicsi az esélye, hogy ki tudnám ezeket védeni.
Mindenkinek olyan új évet kívánok, amilyet szeretne: Rita

Gyuri!
Már akkor elolvastam, mikor először belinkelted. Még emésztem.
Teljes mértékben támogatom a korrekt, pártatlan tájékoztatást. Szerintem azon bukik/bukhat el a dolog, hogy kit tekintünk megbízató szakembernek. Ez eléggé szubjektív lehet. Mindkét részről.
Egyébként mikorra lehet valami az új törvényből?

Rita!
Ha nagyon-nagyon akarnám, és lenne olyan orvos akiről tudnék teljes körű infót szerezni (de épp Te is írtad, hogy ez nagyon nehéz), meg tudnám oldani a 2 éves fiam elhelyezését, és 150 km-t (ami több mint Siófok, vagy Győr Bp-től) tudnék akár vajúdva autózni, akkor lehetne Pesten szülnöm. De nem akarom. Sokkal egyszerűbb itthon szülnöm. Legalább is eddig így látom.
Fórumokon tényleg a lehető legellentmondóbb infókat lehet kapni az orvosokról. Olyan úgysincs, aki mindenkinek 100%-osan megfelelt, és nem is biztos, hogy mindenki őszinte. Te is írtad, hogy
nem mondhatod meg a kismamának, hogy valójában mi fog történni. Tehát, amíg nem szültem nála, nem tudhatok semmit biztosra. Lehet, hogy még azután sem.

Szerintem pont ezek miatt nincs (valós) orvos (bába stb) választás. Minden ilyesmi lutri, mert a "beteg" nincs valós információk birtokában, tehát nem választhat, mert nincs minek alapján. Akkor meg minek?
És ugyanez igaz az otthonszülésre is. Külön gond az eleve elfogultság, kinek AKAROK hinni.
Mindezek mögött tudalanság, manipuláció áll, amiben mindannyian vastagon benne vagyunk. mert nem tévedjünk, mindkét oldal a saját igazát próbálja bizonygatni (nem csak otthonszülésről van szó, mindenről!) és nincs (vagy ritka mint a fehér holló) a tárgyilagos tájékoztatás, és az estek döntő részében a páciens nem is érti meg, vagy nem akarja megérteni. Valamint nagyon kevés ember (orvos, bába, stb.) van aki tud is jól kommunikálni. Én pl. azt hiszem tudok, de már értek komoly kudarcok ezen a téren is. Tanulni lehet belőle, de ez sem biztosíték a jövőre.
Az lenne a jó, ha nyugodtan lehetne bízni abban, akit a sors kijelöl, de mi ebben nem bízunk, ellentétben a világ boldogabb részével. Persze tudom ott is van "maszek" világ, de jóval kisebb mértékben mint itthon és talán valamivel megalapozottabban, mert van valós kontrol is, ami itthon szintén hiányzik, hiszen mint olvashattuk még az sem mondja meg az igazat, aki tudja. Miért Rita? TE miért nem mondhatod meg? Mitől félsz? Az állásodat félted? ...
üdv
dr. Csákány

Jaj, hát ez sokkal összetettebb kérdés, mint gondolnám. Tény az, hogy valóban én húznám a rövidebbet, mert a kismama általában hinni akar/szeret az orvosának és ez így van rendjén. Nem lenne jó dolog, ha azt mondanám, hogy az eddig kialakított kapcsolatuk nem jó, vagy nem a valós dolgot dédelgették. Volt már persze olyan, hogy a kismamának elmondtam, hogy mire számíthat a szülése alatt. Erre két okom volt: az egyik, ha úgy láttam, hogy a kismama akarata végülis a maga módján átvihető - mert olyan a kapcsolata az orvosával, a másik pedig olyankor, amikor úgy gondoltam, hogy jobb, ha felkészül rá. Tehát volt, hogy megmondtam, hogy amint az orvosa bejön, rögtön fel kell telepednie az ágyra a földön vajúdás helyett. Hogy esélye nincsen a szülőszékes szülésre, hiába is szeretne. És így tudott rá készülni.
Persze az állásomat is féltem, de nem a kirúgatás miatt, hanem a bizalomvesztés fájna, ha azok a kismamák, aki velem szeretnének szülni, nem tudnának.
Tehát valóban nincsen reális tájékoztatás, de ezt már a Geréb Ágnesnek elmondtam, talán emlékszel Almádira. Amit közölni-elfogadtatni szeretnének, azt szépen kiszínezik, a másikról pedig, mármint az esetleges szövődményekről, veszteségről, problémákról pedig mint minimális, és pont velük nem előfordulható szövődményről beszélnek.
A kórházi csapatot természetesen védi a kórházi miliő, a protokollok és az átbeszéletlenség. Ennek több példáját ismertem meg: pl. a rábeszélés: szakmai tapsztalat azt mutatja...és így fogadtat el a kismamával valamit, vagy pedig a várandósság során nem beszélik át pontosan azzal, hogy majd a szülésnél. És akkor a szülésnél már benne van a kismama bizonyos kórházi lendületben és a saját vajúdásában.
Szóval így állunk. Azt hiszem, hogy választani csak mi, szülésznők tudunk igazán! Kivel is szültem én a kölykeimet? Gyuri?
Rengeteg szeretet: Rita

Neked könnyű volt, mert ismertél, és értesz hozzá. Ilyen azonban másnak nincs. És még így sem biztos, hogy jól döntöttél, és mondjuk Turi Zsuzsi nem lett volna jobb. (persze tudom, hogy a legjobbat választottad)
Viszont a tájékoztatás soha sem lehet ELVILEG SEM (!!!) pártatlan, és mivel a "beteg" nem ért hozzá minden esetben félre van vezetve. Van egy magyar mondás:

Minden cigány a maga lovát dícséri.

Ez így igaz. Erre két megoldás van:
1. Vagy megtanulom a szkmát
2. Vagy behúnyt szemmel választok. Ez utóbbi történik, Téged kivéve, mindíg, csak a "beteg" azt hiszi, hogy nem így volt.
Persze van harmadik, ilyen vica és tothzsu is, aki abszolut az ösztöneik után mentek, és ehhez kértek és kaptak megerősítést. És most úgy tűnik (nekik), hogy igazuk lett. Szerencsére.
Átalakultunk Rita-Gyuri topikká.
gyuri

Ösztönök után menni? Szerencsésnek lenni?
Nagyjából ezek voltunk mi.

Két orvostól vettem búcsút, mire kikötöttem annál, aki most a harmadik szülésünket fogja kísérni. Semmit nem tudtam a választásról, hogy hogyan megy, hol tájékozódhatnék. Csak éreztem a gondozásokon, hogy valami nem jó, egészen pontosan féltem. A párom bíztatott, hogy keressünk tovább, így nem lehet szülni. Akkor már megfogalmazódott bennem néhány kérdés is. Aztán szerencsénk lett, találtam egy embert, aki segített megtanulni bízni magamban, evidenciaként kezelt néhány dolgot amiről más hallani sem akart, vagy elkente (Pl. gátvédelem), beszélgettünk. És akkor még mindig ott volt a kérdés, hogy akkor kit válasszak szülésznőnek. Ajánlására megkerestem Rákóczi Ágit. Nehéz volt ismeretlenül felhívni, vagy nem is nehéz, inkább különös. De szerelem lett az is első látásra. Hozzájött még bónuszba egy kolléganője, aki szintén kísérte a szülésünket.

Én így alul/kívülnézetből azt látom, hogy ha már úgy alakult, hogy itt van ez a kis "maszek" világ (egy formálisan is szabályozott korrekt rendszer helyett), akkor éljünk ezzel, keressünk. És hagyatkozzunk az ösztöneinkre igen erősen, pont azért mert nem sok eszközünk van.

memme!
Igen, pontosan leírtad, a gyakorlatból, amit én is gondolok. Valójában nincs más "eszköz", mint az ösztönök.
Azaz az egész pusztán szerencse kérdése.
És ez nagy baj.
Bár én most igazán az otthonszülés kérdéskörben szeretnék tájékozottabb lenni, igaz ennek része a "választás" is. Azt hiszem pont olyanok választják az otthonszülést, akik nem jutnak el "Rákóczi Ágihoz" vagy "Ritához".
De ez nem jó, így a dolog teljesen irreális. És teljesen magyar.
Ugyanis a holland stb. otthonszülések hátterében, a választásban, nem ez az irracionalitás működik. Ott ez a reális lehetőségek része.
gyuri

Nyilván, ennek nem így kéne működnie. Így csak egyéni megoldások születnek, informális módon. Így történhet, hogy sokak szemében az otthonszülés is egy "egyéni megoldás", nem pedig egy alapvető igényeket kielégítő, minőségileg biztosított rendszer része.
Nem vagyok derűlátó.

Memme, gratulálok az újabb kistesóhoz! )

Kedves Doktor, kedves Rita, Ti is tudjátok, hogy sem "Rita", sem "Rákóczi Ági" nem garancia, hogyha bemegy az ember egy kórházba, minden "bábásan" zajlik majd. Ami az osztályon történik, az az ügyeletes/osztályos felelőssége, végső soron a kórházé. Ha az ügyeletes meg akar vizsgálni, megvizsgál, felvételkor mindenképpen kell CTG, ha a felelős doki úgy dönt, hogy a kitoláshoz mars fel a szülőágyra és vezényel, akkor az van.

Örülök az új állásfoglalásnak, sok szimpatikus dolog van benne (én is úgy teszek, mint a szülésfelkészítök résztvevői, azt emelem ki, ami egybevág a nézeteimmel ) pl. hogy a kórházon kívüli kísérők vegyenek részt az ellátásban a beszállítás után is, vagy hogy nem kívánnak beleszólni abba, hogyan dolgoznak a bábák a "terepen". Bár ezt kicsit álságosnak is érzem egyben, hisz sok olyan bába-szokás lehet, amire azt mondják a kórházi szakemberek, hogy"szakmai hiba" (lsd fentebb a pulzáló ksz elnyiszálásának szükségességét), és "a szakmai rész márpedig mindenütt ugyanaz".

Nem Jad,

Abban a felállásban, amiben mi voltunk/leszünk elkerülhető, hogy az ügyeletes megvizsgáljon, ha mondom, hogy én inkább megvárnám a szülésznőmet és az orvosomat. A ctg nem zavar, addig is megbeszélünk néhány dolgot. Szüléskor én dönthetek arról, hogy felmegyek-e kitoláskor az ágyra, vagy sem. Nincs vezénylés. (Én egyébként akárhol szültem volna, le kellett volna hozzá feküdnöm, mert már nem bírtam magam tartani.)
Ha ez nem így volna, nem mennék oda szülni, azokkal az emberekkel.

Igen, ez egy szűk mezsgye, de mi így tudtuk megoldani, és örülünk, hogy így meg tudtuk oldani. Nem tudom megvárni, amíg a holland, német stb. szintre jut az ellátás.

Igen, jad ez a vezénylés azért van, mert hagyod. Tudom nem könnyű nemet mondani, de lehet. Persze nem akkor kell kezdeni, amikor már "vezényelnek", hanem az első pillanattól kezdődően forszirozni kellene az együttműködést. Azt is tudom, hogy még nincs sok ilyen hely, sőt ahol van ott is van különbség a kollégák között is. Nálunk is ez a helyzet.
De egy valami meg kell érteni. És ez a lényeg. A felelősség.
Ezt mindenkinek viselni kell, de nem mindeki gondolja egyformán. Van aki (orvos bába!) akkor érzi magát biztonságban, ha merev szabályokhoz ragaszkodik, van aki tudja mit engedhet meg és mit nem. A háttérben szakmai hiányosságok, alá-fölé rendeltségi félelmek, túlbiztosítás (jogi következmények) esetleg kényelemszeretet, nem törödömség húzódik meg.
Mint az élet más területein is.
És látod nem vagyunk egyformák. Ami egyiket zavarja (CTG) az a másikat nem, harmadik pedig épp követeli (van ilyen!).
és még nagyon sok attitüd van ami befolyásolja a viselkedésünket, meggyőződéseinket. A világ szines.
Más
azt írod:
Az otthonszülés is egy "egyéni megoldás", nem pedig egy alapvető igényeket kielégítő, minőségileg biztosított rendszer része.
Szerintem is meg kell teremteni a minőségileg biztosított rendszert, de erről pont az lesz a vita, amiről fentebb írtam: kinek mi a szakmai előírás ...
És hogy alapvető igény lenne, arról azt gondolom, hogy ami néhány száz ember igénye az nem alapvető (ahol legális, ott a szülők 1-2%-a igényli!), tehát bár oda kell rá figyelni, ha lehet (lehet) de túlzásokba nem kell esni. Ha az alapvetőt, mint az emberi jogok részét érted, akkor igaz, de alapvető emberi jogok is korlátozhatók, és ez épp ilyen eset, mert több jog ütközik, leginkább az egészséges élethez való joggal - a kóros vagy veszélyeztett terhességekkel kapcsolatban - ami a magzat joga.
gyuri

Igen, az alapvető-n az értettem, hogy az otthonszülés is egy választható, szabályozott és elfogadott megoldás/lehetőség legyen (tudom, az elfogadás nem törvényi szabályozás kérdése, erről már beszéltünk itt eleget).
A jogok ütközése problémakört én nem igazán gondoltam még végig, ahhoz egy kicsit le kell ülnöm.

Gyuri!
Teljesen átérzem a ti szemszögetekből is azt a dolgot, amit legrövidebben szülési tervként szoktak emlegetni. Ti sem vagytok gondolatolvasók, hogy tujátok, mi felel(ne) meg az egyes "betegeknek". Ez a mi felelősségünk, kiállni az igényeinkért, néha a jogainkért is. Csakhogy a kórházban erre nem sok esély van, ahogy azt Jad is írta. Van néhány hely ahol nem, de a többségben biztosan így van. A szülési tervvel kapcsolatban rengetegszer hallottam, hogy amint belépett a kismama elkezdte lobogtatni, hogy senki ne mondhassa, hogy ő nem szólt, hogy mit szeretne, mégis rossz szemmel néztek rá, hogy "nézd már a nagyigényűt, majd még én hajlongjak a kitolásnál, ha ő négykézláb szeretne szülni". Hiába van orvosod, szülésznőd, ha bedarál a rendszer.
Ezzel már megint ott vagyunk, amit a múltkor írtam: nincs fogadott szülészorvosom (egy magán nőgyógyászhoz járok, aki nem dolgozik kórházban) de mégis fogadnom kellene egyet, hogy az legyen amit én akarok: ott se legyen, vagy azért legyen ott, hogy távoltartsa a többit.

Ha a magzat jogát minden tekintetben figyelembe vennék a törvényhozók, akkor például inkább a dohányzó terhes nőket büntetnék, mint az otthonszülőket.

... meg az alkoholistákat, a kövéreket, és azokat akik 30 felett akarnak szülni (!!!), mert ez mind emelkedett kockázati tényező. Messzire vezetne, szerintem ne menjünk bele (bár ha akarod...)

Én is kaptam már "lobogtatott" tervet, és én sem örültem neki. Több okból.
Ez a "terv" -dolog irreális, ha részletes, felesleges, ha elvi. Érthető: nem lehet minenre kiterjedő tervet készíteni (tájékoztatni sem lehet mindenre kiterjedően), az elvi "terv" pedig mindenkinél (csaknem) azonos.
És még egy: jobb lenne Velem megbeszéni mit akarsz, mint egy papírt az orrom alá dugni - ugyanis az sem az egyenlőségen alapuló tevékenység.

Az "orvosválasztásról" már megírtam a véleményem, az ha olyan gondoz, aki nem vezet szülést, lehet jó a gondozás, de a szülésre mit sem ér. Inkább ismerkedj meg a kórházzal, ahol majd szülsz, remélem van erre mód. Nálunk pl. minden héten van erre lehetőség, a "tanfolyamainkon" pszihologustól csecsemősnővérig mindenki elérhető, kérdezhető és a hardver (szülőszoba, osztály, csecsemő) megnézhető.

De ez sem garancia arra, hogy úgy lesz ...
tudom.

"Fogadni" orvost (bábát) számomra gyűlöletes szó, meg(fel)fogadni a szolgát szokás. Remélem nem így gondolod, csak a szokásos kifejezést használtad, de számomra a szó a gondolatok kifejezése és nagyon vigyázok arra, hogy pontosan fejezzem ki a gondolataimat, nem mindíg sikerül. És sajnos az az érzésem, hogy sokan pontosan használják ezt a kifejezést is: akit megfizetek az a szolgám.
gyuri