Kiemelt témák

Ildi, Zsóka!

Istenuccse, a lemoshatatlan filcet beszerzem, és bizony ilyen esetekben használni is fogom. Nálunk itt nincs messze a közterületfelügyelet, mégsem szoktak az ominózus szakaszon elõfordulni. Vajon miért nem??
Talp, meg keréklenyomat sem rossz ötlen, mondjuk szintén lemoshatatlan festékkel?

Kata, hát azért az biztató hogy a tizenévesek között is vannak még normális, segítõkész emberkék!


Norcsi

Ez mondjuk csak nyáron megy, amikor forró, de szélvédõre zsírkrétával! Az lejön, csak hangyányit strapásan.
Borcsa boszi

Igazi boszis ötlet volt! És télen mi a teendõ?

Norcsi

Borcsa,
ez jó! A zsírkréta olcsóbb is, és van is itthon
Zsóka

Sziasztok!
Párom is szokott vastag (buszfirkálós) filccel népnevelni. Van hogy kis magyarázó ábrát rajzol, vagy irkál. Semmi csúnyát, csak az irja a szélvédõre, hogy EJNYE. Tükörirással, hogy okoska belül jól lássa. Mondam neki, hogy jól meg fogják verni. Erre vigyorgott, hogy õ jófej, nem a karoszériára ir. Onnan csak az újrafényezés tüntetné el. Az ablakról lejön higitóval.

Sziasztok!

Én attól vagyok rosszul, mikor a buszra föl-leszállásnál nem lépnek arrébb az ajtóból az emberek. Lehet, hogy túl agresszív vagyok, de ilyenkor úgy intézem, tuti csíkot hagyjak a kabátjukon. Téli, latyakos idõben fehér kabátra a legjobb A rosszul parkoló autókhoz azon gondolkoztunk, hogy a kulcsot a babakocsi széléhez erõsítem, és meghúzom az adott autót, de ezt még nem mertük megtenni

cory

Sziasztok Lányok!

Tudom, hogy nagyon bosszantó, hogy nem férni el a járdán a szabálytalanul parkoló autók miatt, de arra kérlek benneteket, ne firkáljátok ezért filctollal össze az autókat!!!
Egyrészt azért sem mert ugyan olyan bûncselekmény mint a falrafirkálás, másrészt meg higgyétek el nekik akik nem tudnak normálisan parkolni, ugyan olyan bosszantó mint neked, hogy nem férsz el.

A sógorom fénymásoló javítással foglalkozik, mindennapos bosszúsága szegénynek, hogy amikor megy ki javításra képtelen normális helyeken leparkolni. Azt meg azért senki nekivájna, hogy 10 kilós szerszámos táskával BKV-val közlekedjen plusz vigye a hona alatt a minimum ötven kilós fénymásolót. Így is elõfordult már, hogy megállt a ház elött felvitte a másolót, kb. 10 percig tartott az egész, és pont azt õ autótját vitte el a loposkocsi.

bigacsiga Kata

ui:
Nekem most a mindennapi legnagyobb bosszúságom, a reggelek amikor óvodába megyünk. Egyszerûen felfoghatatlan számomra, hogy emberek aki "szereti" a gyerekeket, és viszont "szeretik" a kutyájukat mi a jó istenért szaratják körbe az óvoda kerítését, ahol nap mint nap 200 gyerek megy óvódba és 400 gyerek megy iskolába. És ha még a fûben lenne, de nem a járda kellõs közepén, direkt hívogatóan, hogy ide lépjetek kicsi lábak. Mondjátok meg miért???

Már arra gondoltam beírok az önkormányzatnak, hogy ha a rosszlányoknak lehet övezete akkor a kutyák sétáltatását is tiltsák ki az óvoda és iskola környezetébõl, mert ez már komolyan mondom borzalmas, hogy a gyerekeke kezét markolva kerülgetjük a csapdákat.

Kata,
egy szórólap megoldás lehet. Be az ablaktörlõ alá. Kérdés, hányan olvasnák el...
A gond az, hogy akik így parkolnak, azok a KRESZ ellen is vétenek! És (nem mellékesen!!!) emberéleteket kockáztatnak. Ui. ha nekem a babakocsit (netán az abba kapaszkodó 3+ éves gyerekemet) nem a járdán, hanem a száguldozó autók között, az úttesten kell tolnom, akkor bizony nem érzem magam biztonságban...
Zsóka

Sziasztok!
Ugye akik filctollal akartok kocsikra írni, nincs autótok, vagy nem jártok naponta vele? Ennek a topicnak a címe azt sugallja, hogy az emberek mennyire nem viselkedenk intelligensen. Akinek nem vár, várt gyereket rokona, az sokszor nem is gondol rá, hogy milyen nehéz dolog, elfelejt segíteni. Aki nem jár naponta kocsival, az nem tudja, hogy milyen nehéz parkolni. Egyik sem menti fel az embert az alól, hogy megpróbáljon intelligensen viselkedni! Kulcs, filctoll gondoljátok, hogy intelligens megoldás? Ti sosem követtek el hibátÉs ha igen, mit szólnátok hasonló megtorlásra? (például emeletes házban lakó, akinek az alsó szonszédja a gyerekek zaja miatt megrongálná az ajtaját, vagy azért, mert éjszaka felsírt a baba) És tudjátok mennyibe kerül egy új ajtó, szélvédõ? Ti hogy várjátok el, hogy türelmesek legyenek veletek szemben, ha ti nem vagytok türelmesek más problémái iránt? Nem az autósok tehetnek arról, hogy nincs elég parkoló, és ami van, az nem felel meg annak. Inkább válaszatok olyan polgármestert, aki megoldja ezt a gondot is, nála jelentkezzetek.
Timi

SZiasztok!

Én is bosszankodom egy kicsit.Reggelente legtöbbször sétálunk a bölcsibe,de van amikor buszra szállunk. Eddig kb. 5 esetbõl 4x nem adták át a helyet. Egy adag iskolás (ált.+szakközepes) gyerek,akiket úgy látszik erre nevelnek, a másik része a középkorú nõ,aki olyan kényelmesen ül,miközben egyik kezembe a gyerek,a másikkal kapaszkodom és a busz kanyarodik és majd rámesnek,mert akkora a tömeg.
persze volt olyan nõ,aki a kettõs ülés szélén ült,az istennek nem ült volna beljebb, de azért félretolta a lábát,hátha én a gyerekkel bemászok,vagy beügyeskedem, netán bevarászolom. Mondtam neki,hogy köszönöm,ez igy egy kicsit nehéz-hátha kapcsol.Ült tovább és addig utazott mint mi.Mi pedig álltunk.
HOgy a férfiaknak nem jut eszükbe helyet átadni? Arra már csak legyintek,de hogy egy nõ???Aki maga is esetleg átélt már hasonlót,neki is vannak gyerekei esetleg már unókái?
És a legszebb az volt,mikor az idõs nénike bottal ült és õ akarta átadni a helyet.Körülötte csupa fiatal.Hát megköszöntem és mondtam,maradjon ülve,majd egyensúlyozok.Végigálltunk.Senkinek sem jutott eszébe átadni a helyet.Ilyenkor elszomorodok,hogy ez a jövõ nemzedéke???
Hát engem ilyenkor üt meg a guta és komolyan mondom,ha sofõr lennék,addig nem indulnék el a jármûvel,mig vki nem kegyeskedik a gyerekesnek átadni a helyet! (tudom ezt nem tehetik meg a menetidõ miatt sajna)
Ennyi, de jó volt egyet bosszankodni,de még jobb lenne, ha nem kellene negativ történeteket irni és az embereknek a vérében volna a segitõkészség,az udvariasság.
Hogy ne nézzék végig,mikor a postán anyuka (én akkor épp gyerek nélkül voltam és mögötte álltam a sorban) fél órát áll sorban,mert nem engedik elõre....
Giti

Kedves Timi!

Azért szerintem nem kell valami húdenagy beleérzõképesség megítélni, hogy kilenc hónapos terhesen k..nagy hassal, meg egy gyerekkel megpakolt babakocsival nehéz felszállni a buszra.. ehhez nem kell, hogy gyereke legyen valakinek, vagy a rokonának...
Én se voltam még sose nyolcvanéves, mégis természetesnek veszem, hogy átadom a helyem az idõseknek. Pedig jééé biztosan nem tudhatom milyen nehéz lehet..

Timi,
de van autónk. Bent parkolunk vele a Belvárosban, ahol nem épp a legideálisabbak a parkolásra a körülmények. És mégis... A férjem mindig, hangsúlyozom MINDIG úgy parkol a kocsival, hogy a járdán kb. 80-90 cm széles hely maradjon a gyalogosoknak.
Nem épp egy felemelõ érzés a szégfuldó autóktól 20 cm-re tolni a babakocsit, emrt egy figyelmetlen alak tojt a gyalogosokra, és úgy parkolt le, hogy ott még lapjával sem lehet elférni, nem még babakocsival.
Nem az autóasok tehetnek arról, hogy nincs parkoló. De a járdára igenis fel lehet úgy állni, hogy hagyj helyet a gyalogosnak. És pluszban még a Kreszt is betartod vele.
Zsóka

Öööö... szégfuldó = száguldó

Maximálisan egyetértek Zsókával. Nálunk ezen az ominózus szakaszon egy bankhoz várakoznak a lusta autósok, mindössze 50 méternyire van egy nagy parkoló tele parkolóhelyekkel, de nem, õk ehhez is lusták hogy néha néhány métert gyalog tegyenek meg. Ezeket egyáltalán nem kell sajnálni, fõleg a filctõl amit alkohollal nyom-mentesen el lehet távolítani! Az ilyenek autóját miért nem viszik el hogy a fene enné meg õket? Én meg kavarjak a babakocsival + két gyerekkel az autók között az úttesten (ja, itt csak ez az egy járda van, szemben nincs!!!) néhány ilyen semmirekellõ, felelõtlen alak miatt??? Azért erre csak kellene már találni valamilyen megoldást nem?
Nekünk is van kocsink, és az én férjem is mindig úgy parkol hogy el lehessen mellette férni!

Norcsi

Sziasztok!

(nekünk is van kocsink, de nem járunk vele a belvárosba, így errõl nem tudok írni) Amúgy a csúcs az, hogy mifelénk, ahol aztán külváros van, és nyugodtan lóghat a kocsi az úrta, mifelénk is volt egy ürge, aki állandóan úgy parkolt, hogy nem lehetett rendesen elférni mellette. POntosabban gyalog még el lehetett, de szorosan a kerítés mellett. Viszont ürgének volt egy kutyája, ami ugyan a gazdi szerint igen gyerekszeretõ dög volt, viszont én úgy tapasztaltam, hogy valahányszor ott mentün, ugrált a kerítésre, morgott stb. szóval rettegtem tõle, hogy ki ne jöjjön egyszer. Na ehhez a kerítéshez közel húzódni nem voltunk hajlandóak, így ki az úttestre. De ez mifelénk szokás, minden gyalogos az úttesten jár, van ahol a kutyák miatt, van ahol a saroktelki tulajdonos nemtörõdömsége miatt (sose takarítja el a havat, és mifelénk ez olyan, hogy leesik decemberben, és sokszor csak februárban olvad el, azaz az ilyen helyeken jeges trutyin csúszkálsz), vagy épp a sövénye lóg ki annyira, hogy nem férsz el a járdán.

Ami meg most eszembe jutott, bár eredetileg a mire neveled a gyerekedet topikba gondoltam leírni, de szóba jött. Az iskolás gyerekek. Elmesélnék egy sztorit.
21-es fekete busz. Moszkva téren (végáll) néha a sofõr a másodiknak induló buszt is nyitva hagyja. Így volt ez akkor is, felszállt rá egy osztály, kb 6.-7.-esek (mindenesetre az 5-eseket úgy emlegették mint kis pisiseket, de sokkal nagyobbnak nem néztek ki) Mikor mi felszálltunk, a gyerekeken kívül összesen 2 felnõtt (nõ) volt a buszon, akik ültek egy dupla ülésen. El is gondolkodtam, most õk vajon a pedagógusok, vagy függetlenek a gyerekektõl. Mindenesetre semmi kommunikációt nem tartottak a gyerekekkel. A gyerekek természetesen minden ülést elfoglaltak, illetve egy kivétellel. Mázlink volt, az egy dupla hely volt, a gyerek meg egyedül, és inkább átment a barátaihoz, így én meg a párom is még leültünk. Na aztán az utazás. A gyerekek folyamatosan ordítottak, át a busz közepérõl a végére egymásnak. Én a rémes középkorú nõ egyszer említettem is egyiknek, hogy talán nem kéne, na az akkor egy kicsit csöndben maradt. De a többiek ettõl még nem. Áhh ismeritek a dolgot, milyen egy ilyen társaság. Aztán eljött az x. megálló. Ekkor a sztori elején említett két nõ felállt, leszállunk gyerekek szöveggel, és leszálltak. Én meg kiakadtam. Ezek szerint õk voltak a társaság pedagógus kísérõi, akik inkább álcázták magukat, hogy senki ne is lássa, hogy õk együtt vannak a gyerekekkel, és egyetlen egyszer sem próbálták meg fegyelmezni õket. NOrmálisak ezek????? Értem én, tudom én, hogy egy csoport kamasszal nehéz bánni, de azért megpróbáln meg kéne, nem? Akkor minek megy erre a szakmára???? Ezek után meglepõ ha ezek a gyerekek felnõtt nélkül úgy viselkednek, ahogy???

Ildi

Helló!

Elõzõ hétvégén ismét volt szerencsém BKV-zni babakocsival. Színhely Villányi út, 61-es megállója. Szép napos idõ, jónéhány várakozó a villamosra. Természetesen legtöbben az aszfaltra festett babakocsi ábránál ácsorognak, hiszen ott tutira fog nyílni egy ajtó, és elsõként lehet felstartolni a villamosra. Persze most is megelõzött minket egy nénike, jó érzékkel elfoglalva a babakocsis beálló helyet, kinyújtott lábaival, lepakolt csomagjaival. Már meg sem lepõdök.
Viszont múlt héten egy ellenkezõ "elõjelû" élményem volt. Félig üres 40-en álltam, és egy bácsi nagyon agitált, hogy üljek le. A 4. megállónál már végképp nem hagyott békén, és szabályosan másokat feltartóztatva foglalt nekem egy helyet "ha már más nem vesz észre!" felkiáltással. A bõ pulcsiban úgy néztem ki, mintha kismama lennék. Tavaly ilyenkor, szülés elõtt 1-2 héttel, hol voltak az ilyen bácsik?!

Zsu

Sziasztok!

Tényleg nagyon idegesítö amikor nem lehet elférni a kocsiktol, de a filces-kulcsos megtorlást, szerintem ne alkalmazzátok. Más pénzével nem szabad játszani. Inkább jelentsétek fel, vagy egy cetlire irjátok rá, ogy ne parkoljon igy, mert veszélyes babakocsival a forgalomba közlekedni, hiába 4 kerekü. Figyeljetek arra, hogy ezeket a dolgokat a gyerek is látja, és ezt tanulja meg. Ezt fogja ö is alkalmazni, ha nem fog elférni az autó mellett, és ha rajta kapja egy kocsitulajdonos, ugy megveri. Akkor a gyerek se fog tudni mit csinálni, a soför pedig el fog menni, mire ti oda értek. Ha segitségre van szükségetek, kérjetek segitséget, mert ha másként nem megy, igy kell. Nem kell pipulni, mert valaki magátol nem segit. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, szoktam hallani, hát mutassunk példát a gyerekeknek, és ha szolunk akkor biztos akad valaki aki segit, vagy a helyet is átadja.

Tipp: Piros cetli "FIGYELMEZTETÉS! Ön szabálytalanul parkolt." szöveggel. Messzirõl remélhetõleg mikulás-csomagnak nézi.
Borcsa

Pozitív példa: tegnap életemben elõször utaztam BKV-n babakocsival, és a buszon mind a fel-, mind pedig a leszállásnál nagyon kedvesen segítettek az emberek! (Értsd: fel-, majd lerángattak bennünket , de akkor is jól esett.)

Laura

Szia Laura!
Ha van még pozitiv tapasztalatod ide is irhatod:
[url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/284/7272.html?1035532552" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/284/7272.html?1035532552[/url]
Ellensúlyozandó a sok rosszat itt vannak a ajók is.

Én sokat utazom BKV-val, és nagyon sokszor segitenek. Ahol nem, az a Nagyvárad téri metró megálló. Pedig ott nincs mozgólépcsõ, ezért igencsak rászorul az ember lánya a segitségre.

Sziasztok!
Laura!
Sajnos nekem nincs ilyen jó tapasztalatom.
Mi sokat utazunk BKV-val és atz vettem észre , hogy az emberek figyelemmel követnek és nézik hogyan szenvedek és ha nagyon nem megy akkor odajönnek és felcibálnak.
NMost is jöttem a két csemetével a dokitól és megakadtunk a nagy hóban a kocsival.hárman-négyen álltak velünk szemben és várták , hogy mikor szenvedem már át magunkat azon a keskeny eltakarított kis úton , hogy már õk is át tudjanak menni.Segíteni azt neeem.
Hát ennyi.
Kanga

Sziasztok!

A Giller Akupunktúra szalonba járok fogyókúrás fülszurkálásra. (Bp. I.ker. Iskola u. 37.-39. fszt.1. - ide NE menjetek!) Amikor elõször érdeklõdtünk, és bejelentkeztünk, megkérdeztük mehetünk-e 16-17 hónapos kicsikkel. Azt mondták, hogy persze, hogyne, nyugodtan. Az elsõ alkalommal nagyon kedvesek, és bababarátok voltak, igazán le a kalappal. Persze, hogy megvettük a (húzós árú) bérletet. Ma, a 4. alkalommal, amikor ott jártunk, közölte a Doktonõ, hogy a gyerekeink zavarják a várakoznó, relaxálni vágyó hölgyeket. Ultimátumszerûen meghatározott két idõpontot (egyet délelõtt, és egyet délután), amikor mehetünk. Mondanom sem kell, az idõpontok a gyerekek napirendjéhez képest a lehetõ legrosszabbkor vannak. Most dobjam el a még 7 alkalomra szóló bérletet, vagy borítsam fel a gyermekem napirendjét, és ezzel tegyem tönkre a napját még 7 alkalommal?!


BMárti

Kedves BMárti!
Nyugodtan tedd tönkre a napját.Ne viccelj...Annyi pénzért?


nuci

BMárti !

Írnál, hogy milyen az akkupunktúra ? Mennyi ideig van a fülbe a tû ? S egy-egy fültûcsere mennyibe kerül, ill. a bérlet mennyibe kerül ? Én is ki szeretném próbálni.
Régen jártam én már, de nem a fûlbe helyezték akkor a tûket, hanem az egész testemen, több helyre is, s ott kellett feküdni kb. fél órát, mozdulatlanul.
Nem mondom hatásos volt, mert végülis két hét alatt lement 15 kg .

Nagyon örülnék, ha írnál róla. Köszönöm elõre is !

Szia

Szilvy

BMárti: én ennyi pénzért igenis akkor mennék, amikor nekem jó, õk meg tûrjenek!

Sziasztok!

Nuci, Cory! Én is gondoltam erre a megoldásra, de borzasztóan zavar, hogyha kinéznek. Még nem tudom, hogy lesz, holnap megpróbálok délután menni, és úgy elindulni, hogy útközben aludjon Lacika. Ha ez mûködne, akkor meg tudnám oldani, hogy olyankor menjek, amikor a dr.nõ mondta. Azt a 7 alkalmat már majdcsak összehozom valahogy, az meg tuti, hogy következõ kúrára nem fogok náluk benevezni.

Szilvy! Hát, ez itt eléggé OFF, de végül is szívesen leírom, ha érdekel. Szóval kétnaponta, hétfõn, szerdán és pénteken megyünk. Ha kimarad egy nap, mert nem ér rá az ember, nem dõl össze a világ, csak akkor nehezebb betartani a diétát. Amikor megyünk, a dr.nõ mindkét fülünkbe 5-6 tût szúr. Az 5 az alap, azt hiszem, a 6. vízhajtó pont, ha szükséges, de ebben nem vagyok biztos. Szóval bedöfködi a tûket, és mehetsz vissza a váróba velük. 30 percig kell benn lenniük, utána az aszisztensnõ a váróban kikapkodja õket, és mehetsz haza. Nem marad tû benned állandóra. Van olyan jellegû testkezelés is, amirõl írtál. Az itt 10 perc, a problémás területekre célzott kezelés, valami elektromos (?) stimuláló tappancsok, és plussz tûk, ha jól tudom. De olyanon még nem voltam, mert oda már tényleg nem lehet bevinni kicsi gyereket. Ez nem része, csak kiegészítése lehet a fül-akupunktúrás kezelésnek. A fül-akupunktúrára a 11 alkalomra szóló bérlet (itt) 22.000 Ft. A testkezelés alkalmanként 500 Ft. Alapból 5-10 kg. fogyást ígérnek egy kúra (11 kezelés) alatt, de ez persze sok mindentõl, egyéni adottságoktól és a diéta betartásától is függ. Én eddig két szúrás között (2 nap alatt) egy-egy kilót mindig leadtam.
A diéta rohadt kemény, 600 kcal/nap, így nem nehéz hatékonynak lenni. Adnak hozzá kalória-táblázatot, jó hosszú tiltólistával. Nem ehetsz se rizst, se krumplit, semmilyen péksüteményt, tésztát, vagy ilyesmit. Szinte csak sovány húsok, és zöldségek. De tilos pl. a kukorica vagy a banán és a szõlõ is. Tilos a mûzli, de még a Nestlé Fitnes is. Ja, és mindenféle sajt is. Meg persze az édességek, cukor, alkohol, de ezek természetesek. Ennyi jutott eszembe hirtelen, de ha van még kérdésed, szivesen válaszolok!


BMárti

Sziasztok,
tegnap délelõtt megint jól felhúztam magam. Felszáltlam a tömött villamosra, hátamon a háétihordozó (benne a házizsák), karomon a gyerek, mellettem a másik gyerek. Persze senki nem adta át a helyét. Egy középjkorú ffi az újságját olvasta nagy bõszen, egy fiatal lány szépen a szemembe nézett, állta a tekintetemet, majd szép nyugisan nézelõdött kifelé az ablakon. Két közpékorú hölgy felháborodva kért helyet "a két gyxerekkel utazó anyukának". Erre azért általában megmoccan a lelkiismeret, és átadja vki a helyét. De most nem... Végül jkét megállóval késõbb többen leszálltak, akkor le tudtam ülni. Leszállt a fiatal lány is, az egyik középkorú nõ még utánaszólt, hogy "szégyeldd magad".
Megjegyzem, oké, lehet, hogy vkinek gerincsérve van, vagy rossz napja, netán meghalt vkije, és wezért nem adja át/tudja átadni a helyét, de hogy az egész tönmött villamoson ez legyen a helzyet, az már túlzás...

Zsóka

mellégépelésért bocs, fél kézzel gépelek

Sziasztok!

Mi Újpesten lakunk, ha anyósékhoz megyünk - ők Erzsébeten - mindig jön velem/elém vki a metróhoz, mert a Határ úti megállónál nincs mozgólépcső. Metróból lépcső+aluljáróból lépcső. Lehet, hogy gyáva vagyok, de ezt nem kockáztatom meg egy 20 hónapos gyerekkel(+ plussz a kocsi súlyával) és egy 26 hetes pocaklakóval. Mindegy valahogy felérünk. 123-as busz. Ahogy elindul - tényleg megy mint a meszes - az út elején egy bukkanón akkorát "üt", hogy azt hiszem leszakad a hasam. Megjegyzem várandósságaim előtt észre sem vettem. Múltkor felszállunk, direkt hátra a kettes üléshez, ahova még a kocsi is befér, és leülök az ablakhoz, nénike lehuppan mellém, mikor tényleg! tök üres a busz hátsó része, és látta is a mamka, hogy férjuram és utódom is elindul felém, hogy mellém üljenek. OK. A következő megállónál leszállt.

Még egy aranyos sztori. Néha besegíttem a szülői vállalkozásba - munkának álcázott gyerkőcmentes szórakozás. Kb. 3 hete egy céghez szállítottunk 200kg árut. Az irodista leányzó, pedig voltak ott ffiak, és mellesleg velünk is volt egy hímnemű, közölte velem! hogy mittudoménhova hátra húzzam a 200 kg árut. Mikor közöltem vele, hogy én nem, szinte megsértődött. Felhívtam a figyelmét, hogy a pocakomban van valaki, erre ő elnézést kért, és közölte, hogy észre sem vette! Pedig már akkor is "erősen" látszott. Na mindegy!

Felébredt a pici szerelmem.

Mindenkinek minden jót

Üdv.
Kriszta

Kriszta, nem kell az ilyesmin meglepődni! Főleg a második gyereknél! Én a nyolcadik hónapot nyomom a második babával, van már egy öt éves gyerkőc. Azt gondoltam öt év elég sok idő ahhoz, hogy az emberek változzanak jó irányba is. Tévedtem! Ehhez 150 év is kevés lesz a mi szép Mo.-unk lakosai számára. És a fő baj nem itt keresendő. Az csak egy dolog, hogy a kismamákat holmi űrlénynek vagy mifenének nézik, (az ember ilyenkor egyébként is érzékenyebben reagál) de a mindennapi életben is az abszolút figyelmetlenség vagy érdektelenség a jellemző! Szomorú ez de benne van a vérünkben, hogy az marad talpon, aki átgázol a többieken, az élet minden területén. És sajnos a szükséges inteligenciának is híján vagyunk. Van még mit bepótólni! Szia eper

Nekem amikor terhes voltal nagyon vegyes tapasztalataim voltak, hol segítettek hol nem, volt hogy a nyugati pu-nal a biztonsági őr előre vitt hogy ne kelljen a nagy melegben sorban állnom. Igaz akkor már a 7-8 hónap körül jártam és elég nagy volt a pocim.

viszont mióta a lányommal jövünk megyünk mindig átadja valaki a helyét.

mert a gyerekre valahogy mindenki felfigyel, meg ugye jobb esetben még kiabál is. mármint a gyerek.

a terhes nőt viszont tényleg nehezebben lehet észrevenni. én magam sem feltétlen figyelem az emberek hasát, amikor bambulok a villamoson.

talán ez is az oka a figyelmetlenségnek.

Na igen. Emlékszem amikor ált. iskolás voltam, egyszer egy olyan helyzetgyakorlatot próbáltunk, hogy sorban állunk, és a sor végén áll egy kismama v. egy anyuka gyerkőccel. Először úgy csináltuk ahogy rosszabb esetben láttuk, másodszor pedig úgy ahogy helyes (lenne), azaz a kismamit v. gyerkőcös anyut előre engedtük. Ez már akkor is mély nyomot hagyott bennem. Azóta is - ha tehetem - átadom a helyem a rászorulóknak. Amikor a fiammal a kiírt időpont előtt 10 nappal átvillamosoztuk a fél várost egy 80 körüli apóka akarta átadni a helyét (szegényt alig tudtam visszautasítani, még én éreztem kényelmetlenül magam) . Viszont, amikor a gyerkőc 2 hetes lehetett, orvoshoz kellett mennem, és egy anyuka a kislányát felállította, hogy adja át a helyét .Én megköszöntem, és közöltem, hogy ööö...izé, már túl vagyok rajta. (Érdekes, ezen akkor nem röhögtem).

Abban biztos vagyok, hogy az én gyereke(i)m figyelni fognak a rászorulókra - nemcsak a várandós, gyerkőcös nőcikre - , mert, ha ez nekem természetes nekik is az lesz. Remélem, azaz ajánlom nekik .

Eper, a pocaklakóhoz gratula:! Mikorra várod?
Minden jót az egész családnak

Szimo, nekem is voltak jó tapasztalataim, de azok "jól esnek", és jobban feltűnik a neg. tap. Ha a kishapival megyünk, tényleg jobb a helyzet.
Mekkora a lányod?
Nektek is minden jót

Üdv.
Kriszta

Sziasztok, friss tapasztalatom: Széna térnél szállnánk fel, babakocsi valahogy beakad, sehogy se bírom kiakasztani, baráznőm lentről próbálja, beszorultunk. Nézek fel a vilire, hátha van ott valaki, aki képes egy jó nagyot rántani a kocsi, (4 hónapos csak benne a gyerek, könnyű, tisztelt utasok); több 30-40 körüli nő is teljesen üres halszemekkel nézi a jelenetet, a szemük se rebben, néznek, de egyáltalán meg se moccannak. Végre valahogy kirángatjuk a kocsit, felszállunk, bele ebbe a rettenetesen közönyös közegbe. Továbbra is néznek, szó, mosoly, emberi pillantás nélkül. No comment.

Másik: babaúszáson kisfiam majd kitekeredik, úgy bámul egy fiatal anyukát, aki a kisfiát öltözteti, látom a fiamon, hogy nagyon-nagyon szeretne egy mosolyta kapni a nőtől. Az sokszor ránéz, szóval annyira nincs lefoglalva, de aztán mindíg el is néz, egyetlen halvány barátságos arckifejezsé nélkül. Ez vagy 10 percig így ment! Végre összepakoltam mindent, és egy szó nélkül eljöttünk: mit mondjak, nem volt jó kedvem.

Nem mondtam, barátnőm terhes, 5. hónap.

sziasztok!

Még csak az ötödik hónapban vagyok, igyekszem azonban mindig üres helyet találni, mert nem tudok állni, egyszerűen rosszul leszek, ha 5 percnél tovább kell (anyám is állandóan elájult velünk).
Jó tapasztalataim sajnos nekem sincsenek. Tudom, hogy a pocakom nem olyan nagy, és hogy sok pasinak ezerszer nagyobb, mégsem hisztiznek, de nem a nagy pocak miatt vagyok gyengébb, hanem mert babát várok.
A múltkor a 2-es villamossal mentem, nem tudtam leülni, semmi gond, bíztam abban, hogy nem lesz baj. A csarnok előtt látom, hogy egy nő nagyon le akar szállni, mert az előtte levő megállónál, már felállt. (megjegyzem nem értem, hogy miért gondolja ilyenkor bárki, hogy egy tömött villamoson, ahol örülsz, hogy egy kézzel tudsz kapaszkodni, hirtelen elengeded a kapaszkodód, hogy aki majd le fog szállni, az odasétálhassan a lépcsőhöz? főleg, hogy nem akkor indul el, amikor áll a villamos, hanem amikor elindul)

Nos nem ez a lényeg, hanem az, hogy látom, hogy a szatyrait a karhajlatába akasztja, ettől azonnal felvett egy könyöklős, törtetős pózt. Megkértem kedvesen, hogy vigyázzon a pocakomra, lehetőleg majd ne könyököljön bele, rámnézett durcásan, majd ahogy közeledtünk a megálló felé, könyökeivel utat vágott magának a tömegben, naná, hogy az elsőt én kaptam, egyenesen a pocakomba!
Hirtelen egy olyan mély, belső fájdalom fogott el az embertelnsége láttán, hogy alig bírtam ki bőgés nélkül. Valahogy érezhettem rajta, hogy emberileg 0, mert a kezemet a pocakomra tettem, s így valamelyest sikerült megóvni a babát.

Viszont nem értem, hogy egy ember hogy lehet ennyire érzelemmentes. Mi történik, ha csak eggyel később tud leszállni? Vár egy következő villamost. És velünk, ha jobban sikerül a könyöklés?

Ez van, azóta jobban vigyázok. Ha utazni kell a babával, tuti, hogy a hordozókendőt fogom választani, abban észreveszik a Picurit

Egyébként Miskolcon jártam egyetemre, ott a kismama és a gyerekes szülő szent, sokkal inkább, mint az ősz haj. Ha az idősebbeknek nem is mindig adják át a helyet, de aki babával van, még ha kigyúrt apuka is, azonnal ugrik mindenki, hogy ő kényelmesen ülhessen.

Papzsó: nagyon szomórú amit írtál.
Én többek között ezért nem szeretem pestet. A fiammal még odajártam terhesgondozásra.
Sajna nekem is vannak hasonló élményeim. Én azóta a vonatra se nagyon tudtam felszállni a kisfiammal, nem segített senki se fel, se le. Pedig már esernyőkocsival mentünk,-ami nem egy nagy súlyú valami- a fiam még járni nem tudott.
Most a 7-ik hónapban már meg sem próbálok vonatozni.
Nem akarlak kiábrándítani, de nem vennék rá mérget, hogy a hordozóban lévő baba meghatja azokat akik képesek egy kismamát hasba vágni.

Bellana

Sziasztok!

Nekem is vegyes tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. Nekem már az 5. hónaptól kezdve nagy a hasam, tehát észre lehetett venni. Volt aki átadta a helyet, de volt pl. olyan pasi - az 1-es villamosra szálltam fel -, aki végignézett rajtam, majd bőszen tovább olvasta az újságját. Egy nő pedig aki az ajtó mellett ücsörgött, s aki mellett álltam, tüntetőleg elfordította a fejét.

VISZONT: 2x-er is előfordult, hogy kisebbséghez tartozók adták át a helyet. Egyszer egy igazi, hosszú hajú, hosszú szoknyás cigány asszony, másik alkalommal pedig egy szinté cigány fiatal srác. Úgy, hogy amint megláttak, pattantak föl.

Amúgy lehet, hogy csak én vagyok érzékeny - 34. hét - de néha az az érzésem, úgy néznek meg az emberek, mintha leprás lennék.

Subesz

Sziasztok!
Van egy négy éves kisfiam és négy hónapos terhes vagyok.

Elképesztőnek tartom a sok szívtelen embert,aki inkább elfordul,hogy ne kelljen a helyet átadni,vagy segíteni.

Nekem sem túl jók a tapasztalataim.

DE!!!!!!!!!!!!

Ne hagyjátok magatokat!Igenis kérjetek helyet és segítséget,ha máshogy nem megy,akkor (pl.buszon) a vezetőtől.
Senki nem fog törődni azzal,ha a pocaklakónak vagy a kicsi gyermeketeknek baja esik,ezért kérjétek ki magatoknak!Tudom,egy kismama érzékenyebb és ezeknek a dolgoknak maguktól értetődőknek kellene lenniük...De sajnos nem azok!!
Jó darabig csak magamban dohogtam és végigálltam x megállót,stb.,de nem kell ezt eltűrni!

Mindenkinek sok örömet,kevés negatív élményt kívánok!

Kata

Kedves kismamák!
Helyet kérni nem szégyen. Többször láttam már metrón, hogy az elbambult utasok, akik nem érzékelik a külvilágot, és nem adják át a helyüket a kismamáknak, miután a kismama kér helyet 4-5 ember azonnal felpattan, és mindenki rosszul érzi magát, hogy ilyen figyelmetlen volt.
Nekem még nincs gyermekem, de ha egyértelmű, hogy babát vár valaki, vagy ott a kenguruban a gyerkőc, azonnal átadom a helyem. És ez fontos, hogy egyértelműnek kell lennie!!! Ha valaki takargatja a pociját, urambocsá' szégyelli, ne várja, hogy tömegek adják át a helyet neki. A másik észrevételem: számtalanszor megesett velem, hogy átadtam a helyem, és a kismama, vagy kisgyerekes anyuka NEM FOGADTA EL: Ennél kellemetlenebb érzést, hogy fellálván odamegyek, invitálom a helyre és nem fogadja el, nem is tudok kismamákkal kapcsolatban. Nagyon rossz érzés ezt átélni, hogy a figyelmességre így reagál valaki. Ráadásul a helyemet meg addig el is foglalhatja más. Én ettől nem csüggedek, de valakivel elég kétszer-háromszor ezt megcsinálni, és legközelebb már nem fogja átadni a helyet a rendszeresnek vélt visszautasítások kapcsán.
Mindenkinek jó poci-mutatást, bátor, ugyanakkor kedves, szelíd hely-kérést, és türelmet kívánok! :-))))))
Sziasztok: Szöszke

Sziasztok!

Ha szeretnétek a fenti jelenségeken változtatni és az egész ország mentalitásán, akkor kérlek Benneteket, nézzetek el ide: http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/281/92097.html?1087291647 Puszi,

Virág

Sziasztok! Helyet kérni szerintem sem szégyen, de az ember nem feltétlenül atért takargatja, mert szégyenli, hanem nem mindenkin látszik olyan nagyon4 Mellesleg én is azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége nem rossz indulatú, csak figyelmetlen, vagy elbambul, de ha segítséget kérsz terhesen vagy babakocsival, engem még senki nem utasított vissza! Claire

Mostmár ide:
http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/284/103992.html?1093682533

Virág

Sziasztok!
Én nem szoktam buszozni mióta megvannak a manók, de elmesélem a sztorimat, mert sz.tem tanulságos. Szóval terhes voltam az ikrekkel és, nekem ha egy kicsit gyengül az imm. rendszerem rögtön begyullad a fülem.Akkor pont mind a kettő egyszerre. Képzeljetek el egy 90 kg-os feltűnően nagy hasú nőt, akinek mind a két fülén kötés van(és persze tök süket), mint a téli nyuszis fülvédők csak olyan sztk-s.Úgy gondolom elég feltűnő jelenség voltam. Minden nap jártam kezelésre busszal, veszélyeztetett terhességre való tekintettel a párom mindíg elkísért.Ha ő nem lett volna akkor mindíg állva kellett volna utaznom mert senki nem adta át a helyét magától. Volt olyan hogy leszálláskor egy kb 50 es nő mellettem fürgén elslisszolva akart leszállni csak közben a hasamat hozzápréselte a korláthoz.
Azt hittem ott halok meg az ijedtségtől. NA azért megkapta a magáét de az hogy egy nő, nő létére ennyire szemét legyen az számomra hihetetlen.
Ja azt elfelejtettem, hogy nem volt ill. alig volt hangom.
A másik tanulságos utazásom szintén erre az időszakra tehető. Sikerült kifognom egy alsós osztályt. Az hogy a gyerekeknek nek jutott eszébe az udvariasság az szomorú, de hogy a kísérőtanár sem figyelmeztette őket az egyszerűen szégyen.
Na befejezem mert megint elkap az ideg ha beleélem magam.

Sziasztok!

Én meg sem próbálok a városban babakocsival közlekedni - kendőzünk. És valószínűleg elég ijesztő lehetek elöl gyerek-hátul hátizsák összeállításban, mert majdnem mindig átadják a helyet, még úgy is, hogy odahívnak. Csak az szokott problémát jelenteni, hogy a hátizsákot nem teszem le a földre, és ha nem dupla ülésre ülök (villamoson nincs is ilyen), akkor - a hátizsákkal a hátamom - az ülés szélén van csak a fenekem.

Egyébként gimnazista koromban, amikor fuvolaórára mentem, és a fuvolámat egy tarisznyában tartva fogtam magamhoz, egy hölgy felpattant, hogy átadja a helyet

GyeZsu

Sziasztok. Én Budapesten utazgattam végig a 9 hónapot, és ez idő alatt kétszer, ha átadta valaki a helyét. Pedig jól látható pocakom volt. Vagy közönyösen átnéztek rajtam, vagy felvettek egyfajta "neheztelek rád" nézést, miközben elfordultak. Szégyelltem is magam nagyon: kellemetlenséget okozok ezeknek a derék embereknek!
Egy kivétel volt: a Retek utcai postán a biztonsági őr előre vitt a sorban, és hangosan meg is jegyezte: ugye nem baj, legalább ennyivel segítsük, aki ebben a gazdasági helyzetben gyereket vállal. Jól esett, hogy legalább észrevett valaki.
Amikor a kolléganőmnek panaszkodtam (akivel egyébként jóban vagyunk) azt mondta: Jobb, ha tudod, hogy én se állnék fel. Nekem se adta át senki a helyét amikor terhes voltam, hát én se fogok felállni!
Szomorú, hogy láthatólag a többség így gondolkodik.
Én azért ezek után is átadom a helyemet, ha rászorulót látok. Mert így neveletek. És mert így érzem helyesnek.