Szia Lilla
Én csak a saját tapasztalataimat írtam le ami nálunk bevált, de hát a gyerekek különbözõek. Még a testvérek is. Pl. a nõvérem lányának már egész pici korától elég volt, ha elmagyarázták neki a dolgokat és megértette. A két évvel fiatalabb öccsénél ez a módszer nem vált be, neki magyarázhatott az ember, csak a kemény rászólás, kézrecsapás stb. úgy ahogy használt. Szóval nincs recept.
Ennyi pénzért nagyon szép lehet a füri szobátok
Nálunk egyébként a vegyszerek,tisztítószerek stb...a WC és a fürdõszobában polcon vannak fent magasan az ajtó magasságában. Nálatok ez nem lenne jó? Az nem kerülne sokba, és csak egy kis székre kell felállni, hogy elérd.
Ádámnak kedvence játéka volt, hogy megfogja az állólámpát és elkezdi rángatni. Eleinte mindig rászóltunk és közben a komoly arccal nem hangosan csak határozottan rászóltunk. Eleinte bevált mert elengedte. Volt hogy el tudtam terelni a figyelmét. De volt hogy nem, s akkor többetszeri rászólás után felkaptam a gyereket, és megmondtam neki, ha nem ért a szóból megy az ágyába, mert nem lámpázhat.
Természetesen hiszti következett, ha 10 perc után is bömbölt, akkor kivettem és megint elmagyaráztam, hogy nem lámpázhat.
Egy-két ilyen eset után rájött, hogy ha csinálja mehet az ágyába
Az természetes, hogy ha ennyire kiborul ahogy írtad, akkor nem kell hagyni. Meg kell vigasztalni a kicsit, azonban és ez tudom nagyon nehéz, de vigyázni kell nehogy a visszájára süljön el a dolog, mert nagyon hamar rájönnek ezek a kis emberkék, hogy egy kitartó bömböléssel mennyi mindent el lehet érni anyunál
Most olvastam és teljesen egyetértek vele, hogy mindig határozottan, de nyugodt halk hangon szóljunk rá a csemeténkre, ne kiabáljunk mert akkor õ is azt tanulja meg, hogy ha problémája van akkor azt üvöltve kell megoldani
A barátnõmnek az vált be házimunkára, hogy hagyta hisztizni a konyhába a lányát. Kapaszkodott a lábába a gyerek s õ nem is figyelt oda rá, végezte a dolgát, mosogatott stb. Jó erõs idegrendszer kell hozzá, de azt mesélte, hogy pár alkalom után a lányka rájött nem ér el a hisztijével semmit és abbahagyta.
A szomszédunknak viszont nagyon elkényeztetõdött a fia. Az a gyerek azt csinált amit akart, mert a mamája sosem volt erélyes vele, nála a nyugodt megmagyarázás nem vált be, a gyerek meg nem hallgatott rá
Egyszer együtt sétáltunk és a fia szaladt az úttest felé a kis biciglijével az annyja meg hiába kiabált, a gyerek rá sem hederített!
Úgy kellett elkapni, akkor jól leszidták,de nem túl határozottan, a gyerek meg elindult a másik irányba vidáman, egyáltalán nem izgatta mit mond az anyukája, mert tudta ugy is az van amit õ akar
Szóval ez elõttem egy nagyon jó példa arra, milyen nem akarom hogy legyen a fiam. Muszály szabályokat és határokat felállítani, hogy hallgasson rám, tudja ha rászólok akkor ha törik ha szakad meg kell állnia ! S ha ez nem megy úgy, hogy elmagyarázom neki, akkor szankcionálni kell, hogy abból rájöjjön, ha ezt vagy ezt csinálom, akkor ez meg ez fog történni, amit én nem szeretek, úgyhogy nem csinálom.
Talán tudtam pár ötletet adni, de lehet hogy lánykádnál egy századik fog beválni. Az a lényeg, hogy valamilyen módszerrel megtanítsd neki, hogy amit nem lehet, azt nem lehet, de ti szülõk mindig ott vagytok, ha bánat éri, megvéditek, megvígasztaljátok és nagyon szeretitek
Ádimami