Szia Noémi!
A hétvége megint sikeresen zsúfolt volt, a névnapi party igen jól sikeredett, bár kissebb csúszás azért akadt. 3-kor jöttek a vendégek, mi viszont fél 3-ra értünk haza, és még szendvicseket kellett csinálnom. Szerencsére a sütemények már készen voltak és vettünk egy tortát is. Ja és persze anyukám felhívott, hogy berendelték délutánra dolgozni és sajna nem tud jönni de a többiek itt lesznek. A gond ott kezdődött, hogy ahogy hazajöttünk Jázminon kitört az anyaláz és csak a kezemben volt el egyébként üvöltött, nos így viszont elég nehéz szendvicseket gyártani. Megjöttek az öcsémék és ők segítettek megcsinálni a kajcsit. Mire mindenki megérkezett készen is lettünk. És azért a végére Jázmin is megnyugodott és kezdett hanyagolni, mert a kishugom jó társaságnak bizonyult nála. Később pedig megérkeztek a barátaink is és a barátnőmék kislányával már nagyon jól érezte magát, nem is aludt délután semmit, de délelőtt sem vitte tulzásba az alvást. Fél nyolckor megfürdettük mindkét leányzót aztán bevacsizott és el is aludt, majd egy fél óra múlva felkelt és kb. 10 fele el is aludt. Kifáradt rendesen. Nem csak ő én is tiszta hulla voltam estére. Mi fél 1-kor feküdtünk le.
Vasárnap meg segíteni voltunk anyosoméknál, lehet, hogy ez ilyen alvós nap volt, mert Jázmin délelőtt 2 és fél órát aludt, aztán fél 3-kor amikor jöttünk haza bealudt az autóba, majd este fél 7-kor megint aludt egyet fél 9-ig, aztán pancsi, vacsi és megint alvás. Lehet a szombati napot pihente ő is.
Képzeljétek kibujt a 3. fogacskánk is.
Jázmin legujabb próbálkozása, hogy feláll a lábamba kapaszkodva gondol egyet és elengedi, próbál kapaszkodás nélkül állni, aztán totyyy segre.
Hát a tegnapi idő az nem semmi volt, nálunk egész nap szakadt az eső, így Jázminnal szobafogságra voltunk ítélve, de majd ma, most olyan szépen süt a nap, bár hideg van. A tvben már mondják a tavaszt, csak azt sajnálom, hogy Jázminnak meg sem tudtuk mutatni mi az a hó, és szánkóra sem kellett áldozni egy fillért sem, remélem majd jövőre, vagyis az idén karácsonykor már mehetünk együtt szánkózni. Sétáltunk is egy jót, annyira szép idő van, bár azért a szél az fújt, de amikor olyan helyen mentünk ahol sütött a nap, melegített rendesen, végre van ereje is.
Igen, végre sikerült betennem a vonalzót, köszönöm a segítséget. És annak is örültem, hogy tudtam rakni mellé egy képet is.
Meg van már az új autó? Ha igen, hogy tetszik? Bár hülye kérdés, gondolom nagyon tetszik.
Málna is szépen összeszedte magát méretileg, érdekes, hogy milyen picike lehetett, bár nekem a kisfiam után már nem furcsa, de olyan ügyes, hogy így növekszik, Jázmin is hihetetlen, hogy mennyire nől, meg sem lehet mondani róla, hogy koraszülött volt. És annyi mindent csinál már, nagyon kell rá figyelnem, mert hihetetlen, hogy egyik pillanatban még mellettem van, aztán meg már sehol, kereshetem mert pillanatok alatt eltűnik.
Hogy viseltétek végül is az oltást, lett még más baja is, vagy sikeresen átvészelte?
Ma elmaradt az úszásunk így majd csütörtökön lesz bepótolva, pedig már nagyon vártam.
Üdv: Andrea és Jázmin