Sziasztok!
Többszöri nekifutásra sikerült átfutnom a témát. Én is hozzá tudnék szólni, de szinte mindent elmondtatok már abból amit szerettem volna. Én is USA-ban szültem, és a történetem kísértetiesen hasonlít Andysj-éra. Azzal a különbséggel, hogy nekem a végén császár lett, amibõl 3 nap alatt sikerült úgy felépülnöm, hogy nyugodtan mentünk haza. Férjem szerint ez csakis a megfelelõ ellátásnak (éttermi szintû étkeztetés, nyugalom, odafigyelés, kedvesség) köszönhetõ. Azt is mindig emlegeti a férjem, hogy miután az orvossal közösen döntöttünk a császárról (nem sürgõsségi császár volt) úgy röppentek össze a dokik körülöttem mint a Vészhelyzetben szoktak. Persze nem tudom, ez lehet, hogy itthon is így van, de ebben az volt a különleges, hogy mindenki mosolyogva odajött és bemutatkozott, és megmondta Õ miért van ott. Jó érzés volt.
Mivel elsõ gyermekemet szültem, nem volt semmi komolyabb elvárásom a kórházzal szemben, nem tudtam mire számíthatok majd. Ami viszont figyelmet érdekel, hogy miután hazamentem a kórházból, SEMMIRE nem tudtam panaszkodni, SENKIRE nem mondhattam azt, hogy nem maximális látta el a munkáját.
Persze úgy könnyû, hogy csak 1 ágyas szobák vannak és 1
szülésznõ, ill. ápolónõ 2 szobát lát el.
Ja és nekem így utólag nem hiányzott a védõnõ, fõleg hogy annyi negatív tapasztalatról hallottam velük kapcsolatban is.
És most újra babát várok, akit nagy valószínûséggel itthon fogok megszülni, amitõl elõre borsózik a hátam, mert sajnos vagy szerencsére eddig csak álmaim kórházához volt szerencsém
((((
Félek túl hosszúra sikerül a mondandóm, de a biztosításhoz még hozzászólnék.
Biztos sokan nem foganak egyetérteni velem, de mindegy ez az én véleményem.
Én örülnék, ha itthon is olyan lenne a biztosítási rendszer mint az USA-ban. Miért? Mert ha kifizetem a pénzt, akkor megkapom a megfelelõ ellátást. Itthon? Megy a TB-be a TB járulék, ami ugye attól függõen változik, hogy kinek mennyi a bére, mégis mindenki egyforma ellátást kap. Lehet az én TB járulékom akérmennyi, akkor is befektetnek amellé aki talán nem is fizet semmit, vagy csak tizedét annak amit én. Sõt, ha Neki nagyobb szerencséje van kifog egy lelkiismeretesebb dokit én meg szívhatom a fogam, VAGY nyomhatom a pénzt a különszobáért, a kedvességért, az emberi bánásmódért.
Ha nincs pénzem a jó biztosításra? Akkor fizetek rosszabbat és beletörõdök a rosszabb ellátásba. Mint ahogy szerenék én csúcskategóriás automata sebváltós autóval járni, de nincs rá pénzem ezért örülök annak, ami van, amire telik.
Most befejezem, de ha eszembe jut valami még jövök.
simine