2000.07.14 18:44
Szerző: Anonymous
Sziasztok,
egyszer talaltam az Interneten egy gyonyoru szoveget az anyasagrol, amin fel orat bogtem. Ezt szeretnem ide bemasolni, ha sikerul. (kicsit hosszu, de megeri elolvasni)
Anyasag
Ebednel ulunk, amikor a baratnom mellekesen megemliti, hogy a ferjevel gondolkozni kezdenek csaladalapitason.
- Egy felmerest keszitunk, - mondja felig viccelve. Mit gondolsz, kellene vallalnunk egy babat?
- Ez meg fogja valtoztatni az eleteteket, - mondom, igyekezven megorizni hangom semlegesseget.
- Tudom, - mondja. Nem lesz tobb hosszu alvas a hetvegeken, nem lesz tobb spontan vakaciozas
De en egyaltalan nem erre gondoltam.
Ranezek a baratnomre, kozben pedig probalom eldonteni, mit mondjak neki. El akarom neki mondani mindazt, amit nem tanitanak a gyermekszules-gyermekneveles tanfolyamokon. El akarom neki mondani, hogy a terhesseg es a szules fizikai sebei be fognak gyogyulni, de az anyava valas orokke sebezhetove teszi.
Gondolkozom, hogy figyelmeztessem ot, soha tobbe nem fogja ugy olvasni az ujsagot, hogy ne tenne fel a kerdest: Mi lenne, ha ez az EN gyermekem volna? Hogy minden egyes repulogep szerencsetlenseg, minden kigyulladt haz kiserteni fogja. Hogy amikor kepeket lat szerencsetlen, ehezo gyermekekrol, arra fog gondolni, hogy annal rosszabb nincsen, mint amikor valaki a sajat gyermeket latja meghalni.
Ranezek a gyonyoruen manikurozott kormeire es stilusos kosztumjere es gondolom, nem szamit milyen kifinomult is o, az anyava valas leviszit ot a kolyket vedo anyatigris egyszeru szintjere. Hogy a ketsegbeesett Anyu! kialtasra habozas nelkul el fogja dobni a kezeben tartott porkolttel teli talat vagy a legdragabb kristalypoharat. Ugy erzem, figyelmeztetnem kellene, hogy akarhany evet is fektetett bele a career-jebe, az anyasag szakmailag kisiklatja majd. Elrendelheti a gyermekvigyazot, de egy nap, amikor egy nagyon fontos uzleti talalkozora megy, az egyetlen dolog, amire gondolni fog az a kisbabajanak az edes illata lesz. Minden onuralmara szuksege lesz, nehogy hazaronhanjon csak megnezni, hogy kisbabaja jol van-e.
Azt akarom, hogy tudja, hogy a mindennapos dontesei nem lesznek tobbe rutinszeruek. Hogy az ot eves kisfianak az ohaja, miszerint o a ferfiak mosdojat akarja hasznalni a noi helyett a McDonalds-nal, nagy problema lesz. Ott, a zorgo talcak es kiabalo gyermekek kozepette, a fuggetlenseg es a nemiseg kerdese szembe fog szegulni a gondolattal, hogy egy gyermekmolesztalo bujkalhat a mosdoban. Akarmilyen donto lehet o az irodaban, mindig kerdojelre fogja magat vonni, mint anya.
Ranezven a csinos baratnomre, biztositani akarom ot, hogy vegul is el fogja hullatni a terhesseg kiloit, de maskepp fog gondolni magara ezutan. Hogy az elete, most olyan fontos, kevesbe fog neki szamitani, ha mar gyereke van. Pillanatnyi habozas nelkul feladna, csakhogy megmentse sajat szulottet, de ugyanakkor szamitani kezd a hosszu evekre nem azert, hogy vegrehajtsa almait, hanem, hogy gyermekeit lassa megvalositani a sajat almukat.
Akarom, hogy tudja, hogy a csaszar szules sebhelye vagy a fenyes terhessegi csikok a megbecsules erdemjegyeive valnak majd. Baratnom viszonya a ferjevel meg fog valtozni, de nem ugy, ahogy o gondolja. Szeretnem, hogy megertse, hogy mennyivel jobban lehet szeretni egy ferfit, aki hajlando bepuderezni a babat, vagy aki sosem habozik jatszani a gyermekevel. Tudnia kellene, hogy ujra bele fog szeretni olyan okok miatt, amiket most egy percig sem talalna romantikusnak.
Szeretnem, ha a baratnom erezni tudna a koteleket, amit erezni fog a tortenelem noivel kapcsolatban, akik megprobaltak haborukat, eloiteleteket, ittas vezeteseket megallitani. Remelem, meg fogja erteni, miert gondolkozok jozanul a legtobb dologrol, de ideiglenesen orultte valok, amikor egy lehetseges nuklearis haborut vitatunk, ami fenyegetest jelent a gyermekeim jovojere. Le akarom neki irni azt az oromot, amit erezni fog, latvan a gyermeket biciklizni tanulni. El akarom fogni szamara egy kisbaba szivbol jovo neveteset, aki eloszor erinti meg egy cica vagy kutya selymes szoret. Akarom, hogy megizlelje ezt az oromot, ami annyira valosagos, hogy szinte faj.
Baratnom furcsa tekintetere rajovok, hogy konnyek gyultek a szemembe. Nem fogod megbanni, - mondom neki vegul. Aztan keresztulnyulok az asztalon, megszoritom a kezet es magamban elmondok egy imat erte, magamert es az osszes egyszeru, halando asszonyert, akiket utjuk a termeszet legcsodalatosabb hivasaba, az anyasagba visz.
Remelem, nektek is tetszett,
Udv,Agi