55 ok, szerintem nekem is van ennyi. Nem is tudom melyiket válasszam, ha valaki megkérdezi miért döntöttem az otthonoktatás mellett. És mostanában mindenki azt kérdezi, hogy hova megy Lili iskolába szeptemberben.
Engem mindig is vonzott az alternatív oktatás, és mivel nem áll módunkban magániskolába járatni Lilit, így lyukadtam ki az otthonoktatásnál. A városban egy szem Waldorf iskola van, ami drága és messze van. Aztán gondoltam, hogy miért költenénk (ha lenne
) annyi pénzt arra, hogy otthonos, családias környezetben legyen, amikor ezt én is tudom számára biztosítani.
A másik dolog, ami vonz, az az, hogy a gyerek-felnőtt arány sokkal jobb. Ez tanulás szempontjából is kedvező, de abból a szempontból is, hogy érett személyekkel van körülvéve, tőlük tanul, nem pedig magához hasonlóan éretlen gyerekektől. Tehát itt szocializációra, érzelmi fejlődésre gondolok. Aztán ott van a tinédzserkor, amikor annyira érzékenyek a gyerekek, próbálják megtalálni önmagukat, és ehelyett az iskolában arról szól a dolog, hogy mi divatos, mi nem ciki, hogyan illeszkedjünk be minél jobban. Legalábbis nem tudom Magyarországon mi a helyzet, itt úgy tűnik ez megy.
Szóval egyrészt fontos nekem a családi kötelék, másrészt igyekszem neki alkalmat adni arra, hogy ne legyen mindig szem előtt, lehessen gyerekek közt felnőtt felügyelet nélkül is. Ezt még most nem tartom lehetségesnek, tehát kimerül annyiban, hogy a parkban nem kötöm a lelkére, hogy maradjon a kerítésen belül. Mikor a kerítésen kívül ott vannak azok a szuper farönkök, felmászni, elbújni, játszani.
Meg néha kirándulunk más családokkal, akkor a gyerkőcök elmennek felfedezni, mi meg ücsörgünk és dumálunk