2003.10.02 22:06
Szerző: kíváncsi
Sziasztok!
Igaz, senki nem mondta, hogy nem ismeri, de azért leírom a vicc végét is: A tanár már nem tudja, hogy magyarázza el nekik, végül kifakad: értsék meg, emberek, a mínusz egy azt jelenti, hogy utaznak hatan a villamoson, heten leszállnak, akkor egynek vissza kell szállnia ahhoz, hogy üres legyen!
Moni, és Cory is,
azt hiszem, kiderült az eddigiekből, hogy én sem vagyok ellene a szöveges értékelésnek, sőt, üdvösnek találom. De nem látom be, miért ne lehetne a szöveges értékelés mellett - ami jól tájékoztatja a szülőt arról, hogy miben kell beerősíteni - a számszerű is!
Valahogy az egészet fából vaskarikának érzem, hiszen, mint ahogy Ildi is írta, a szövegesnél is valamihez mérik a teljesítményt, van egy norma, aminek meg kell felelni, ahhoz képest írják meg, hogy miben és hogyan gyengébb vagy erősebb a gyerek. Szóval még egszer: jó a szöveges értékelés, támaszt nyújt szülőnek-gyereknek egyaránt, de nem vagyok meggyőzve arról, hogy önmagában elegendő. Hogy miért van versenyeztetés? Először is, szerintem az osztályzás még nem versenyeztetés, csak értékelés. Másodszor pedig - ha már igaz, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk -az életben is folyton megmérettetik az ember, nem baj hát, ha erre felkészítjük a gyereket. Azt viszont elismerem, hogy vannak olyan gyerekek, akiket ez az iskolarendszer feszélyez, nem tudják kiadni azt, ami bennük van ilyen körülmények között. Nekik tehát támogatnék a hagyományostól eltérő sulikat. Ilyenek vannak most is, de még idejében észre kellene venni, kik ők, és még azelőtt váltaniuk kellene, mielőtt félresiklanának, és problémás kamaszként kerülnének ezekbe az intézményekbe, némileg megbélyegezetten.
Juca,
a matekkal nem az a baj, hogy elvont, hiszen ez sajátja, nem baja. Mondhatnánk akkor azt is, hogy a biológiával az a baj, hogy elvont. Hiszen mitől érdekes a fajok osztályba sorolása, és mi ez, ha nem elvont ismeret? Mennyivel könnyebb az idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus részeinek működését megérteni, mint a másodfokú egyenleteket? Vagy nem kevésbé elvont ismeret-e a hőtan fizikából? Hát a veselemzés? Akinek fekszik, jó, de sokan bizony úgy vannak vele, hogy a hátuk közepét inkább megnéznék, mint hogy elemezzenek egy Balassi verset.
Nekem inkább az a bajom az egésszel, és minden tantárggyal, hogy túl kevés a gyakorlati foglalkozás, szinte nincs is olyan óra, amikor az ismeretek közel kerülhetnének a gyerekekhez. Valaki írta, hogy minek kellenek az évszámok. Hát én igazán nehezen boldogultam velük, most mégis azt mondom, hogy kellenek. Nem lehet történelmi összefüggéseket úgy megérteni, hogy csak a századot tudom belőni.
Számomra az ideális oktatás olyan lenne, hogy nem lenne felbontva tantárgyakra, hanem inkább korszakokat tanulnának a gyerekek, az adott kor összes tudományos és művészeti ismeretével, földrajzilag pontosan elhelyezve, minden érdeket és érdekellentétet felcsillantva, megértetve. Hiába tudja egy gyerek, hogy Nagy Sándor birodalma mettől meddig terjedt térben és időben, ha nem tudja, mitől tudta a pasas ezt az óriási birodalmat létrehozni és fenntartani, ha nem tudja, milyen elméleti kutatások tették ezt lehetővé (hajók fegyverek, stb.), milyen vallási mozgalmak támogatták illetve hátráltatták őt, és így tovább.
Irodalom. Na, a kőszívű tényleg nem könnyű kiskorban, és egyre később lesz érthető a maiaknak, annyira másként nevelődnek. Hol vannak azok az elvek, az a hazafiság, az a meg nem hajlás ma, a mai tizenévesek nevelésében??? De ha nem "huhogunk", akkor lássuk be egyszerűen azt, hogy Jókai se tizenéveseknek írta annak idején a regényt, hanem felnőtteknek, illetve érett vagy érőben lévő embereknek. Nem gyerekkönyv. Azt hiszem, én Jókait nem is olvastatnék, csak középiskolásokkal.
Deriválás, integrál, valószínűségszámítás - talán legfeljebb ez utóbbiról ejtenék néhány szót a gyerekeknek, mert érdekes. (Nem mintha a többi nem lenne az, de tényleg felső szintű ismeretnek tartom.) A képleteket megtanítani középiskolásoknak általában nem érdemes szerintem, úgyse értik igazán az egészet, hát még hogy meg is jegyezzék a különbséget a variáció, a permutáció és a rák tudja még, mi között.
Zsuzsa,
őrület, hogy szakmai körökben elzárkóznak a maiak tanításától! Hát mitől élő az irodalomtanítás, és mi értelme van egyáltalán, ha nem éppen az, hogy a leendő felnőttek tudják értelmezni a mai irodalmat? Ez megint visszavezet engem arra, hogy korszakokat kellene tanítani, és mindent, az irodalmat is a maga helyén kellene értelmezni.
Hát ennyi, ez is sok egyszerre.
Kíváncsi