Sziasztok!
A lányom nekem az első babám, és már a szülés előtt azt hallgattam az anyámtól, hogy készüljek fel rá, hogy biztos nem lesz elég a tejem, mert ő se tudott minket túl sokáig szoptatni...
Hát, én inkább az elenkezőjére készültem. Elolvastam mindent, amit a szoptatásról találtam, és a lányom 7 hónapos koráig csak anyatejet kapott. AZ első pár hétben éjszaka egy alkalommal hozzá kellett ugyan nyúlnom a cumisüveghez, mert olyankor nem volt elég a tejem, így azt csináltam, hogy reggel és este, lefekvés előtt fejtem egy jót, azt bevágtam a hűtőbe, az éjjel 1-es szopinál meg mellre tettem a gyereket, és amíg ő evett, addig a papája biztos-ami-biztos alapon, megmelegítette a lefejt tejet. Kb. 1-2 hétig volt rá szükség, aztán nem, szépen beindult a tejem.
Persze én is megkaptam a környezetemtől, hogy milyen hülye vagyok, hogy nem adok teát a gyereknek, biztos azért sír, mert szomjas, vagy nem elég neki a tej, de nem hagytam magam. Az ösztöneim is azt súgták, az a helyes, amit én csinálok. Így még az augusztusi nagy melegben is, ha szomjas volt, mellre tettem, és milyen érdekes, volt annyi esze, hogy csak a vizes első tejet szívta ki.
Aztán hat hónapos kora tájékán egyszer anyáméknál hagytam, aki persze rögtön elkezdte almával tömni, hogy annyira éhes volt, csak úgy nyújtogatta érte a kezét, az eszébe se jutott, hogy csak meg alarja nézni vagy játéknak véli... Utána meg már egyenesen képviselőfánkkal akarta megetetni...
A nagymamámtól meg mindig azt hallgatom, hogy annyira tudományosan nevelem a gyereket, hogy biztos el fogom rontani. Hát, szerintem az anyatejes táplálás minden, csak nem tudományos... Inkább természetes.
Bori még most sem nagyon érdeklődik a szilárd táplálékok iránt, így nem is erőltettem, megkínálom, de csak annyit eszik belőle, amennyi jól esik neki, amúgy továbbra is csak szopizik, kb. napi 5-6 alkalommal. És jókedvű, okos baba, eddig csak egyetlen egyszer volt beteg, szemben más ismerős babákkal, akik tápszert, stb. kapnak. Igaz, nem hízik olyan jól, sőt most fogyott is egy kicsit, bár közben kibújt egy foga...
A kültéri szoptatásról: én augusztus 20-án a Normafánál a tömegben szoptattam meg, és senkinek sem tűnt fel, de voltunk már hasonló helyzetben az Auchan WC-ben (itt állva tudtam csak szoptatni, mert egy szék se volt), az Ikeában (de itt megoldott a dolog), a Duna Plazában, a Metro parkolójában, a Gundelben... És csak szóljon valaki rám, vagy nézzen csúnyán!!! Ő is bekap egy-egy hotdogot az utcán...
A szoptat-nem szoptat dologról csak annyit, hogy ha valaki el se határozza, nem lehet mit tenni... De ha mégis, akkor is rengeteg buktatója tud lenni a dolognak, mert a környezet felfogása még mindig nagyon durva. Az én védőnénim pl. azt mondta egy ikerbabás barátnőmnek, akik ráadásul koraszülöttek is voltak, hogy 1 éves koruknál tovább semmiféleképpen ne szoptassa őket, mert szexuálisan aberáltak lesznek. Na, ennyit a szakszerű felvilágosításról... Szóval, kedves anyukák, csak az ösztönökre tessék hallgatni, és ha a fene fenét eszik is, tartsatok ki az elhatározás mellett, a baba jövője függ tőle sok tekintetben. Nem csak a kapcsolatotokra, az egészségére van ez kihatással, hanem még az IQ-jára is. Állítólag...
Nekem nagyon bejött a szoptatás, ennél kényelmesebb, jobb és egyszerűbb megoldást a Bori egészséges táplálására nem tudok. És imádok szoptatni, olyan jó kis játékaink vannak már közben. És olyan jó azt a kis pici testét magamhoz ölelni! Ja, és soha senki ennyire gyengéden és ilyen sok szeretettel még nem simogatta meg a mellemet, mint a lányom...
))
Puszi nektek:
Dia