2001.06.07 15:26
Szerző: Anonymous
Kedves mindenki
Az én történetem nagyon hosszú, koraszülött lett a abbaám, 34 hétre 1640 g, méhen belüli sorvadás is volt a toxémi a igen súlyos vááltozatától, /HELLP szindróma/ 24 h belül mindketten meghaltunk volna, ha nem veszik ki Emmát.
Na a SOTE I en szültem most márciusban, mivel patologiás terhes voltam, nekem kellett lerohangálnom a csecsemősökhöz, hogy mit és hogyan csináljak...anyám a ki vagy 12 hónapos kounkig szoptatott / pedig én is 1,80 al születtem és ő tejcsárda volt/ végig velem volt és együtt próbáltunk kifejni a cicimből a 4-5 napon a kórház wcjében és amikor megjelent egy csepp már szinte hisztérikusan örültem , hogy lám nekem is lesz tejem, amiről egy pillanatig nem gondoltam egész terhességem alatt hogy nem lesz, még cumisüveget sem vettünk mi sem...
Szóval nagy nehezen a csecsemősöknél rámsózott vákumos szivóval sikerült vagy 20 milit kifejni elsőre és boldogan vittem a babámnak a NIC re, ahol is a kedves docensnő/akik szakmailag biztos profi, de emberileg a béka segge alatt/ közölte hogy nem adják oda Emmának és visszadta a kezembe hogy öntsem ki, mert még a magas vérnyomásra Dopegitet és Corimfart szedtem.. ahogy a csapba öntöttem , mintha megszakadt volna bennem valami, másnapra már tök puha lett a cicim/ami 80/D és méret szóval aazt hittem hogy mivel nagy a mellem, tej lesz dögivel.../ lementem!!! /véletlenül se jött volna az osztályra fel senki , hogy beavasson a aszoptatás-fejés témába!!!! de a sokat idézett B doktor is aki választott dokim volt, csak épp sielt a szülésemkor se szagolt felém ... ja késöbb a hathetesen elmondta, hogy az egész az ő hibája, mert ettől a betegségtől mivel a szervezetem küzdött az életben maradásért , felborult a folyadékháztartásom is amúgy sem lett volna tejem.../
szóval könyörögtem a NICen is , hoyg hadd tegyem mellre a picit, persze inkubátorba volt és gondolom a gyógyik miatt erről szó sem lehetett, de ezt sohan nem fogom megtudni, mi lett volna ha...mert mások meg ott is szoptathattak, mitől függ , megengedik-e vagy nem...
aztán hazamehettem, de addigra már úgy ki voltam bukva hogy saját anyám mondta , hoyg el kéne mennem pszichiáterhez , mert szerinte meg fogok bolondulni, az ok a napok ... soha senkinek sem kivánom, hoyg egész nap rohantam be a babához, hogy legalább lássam, ültem az inkubátoránál és mondtam suttogva, gyerünk cicik , legyen tejcsi, nagyon fontos az Emmának...és persze mindenki azzal jött a koraszülötteknek aztán tényleg a legfonbtosabb az anyatej, je e közben 5 féle fejőt kipróbáltam/szerencsére kölcsön kaptam ismerősöktől/és csak az elektromossal sikerült a legerősebb fokon napi 30-40!!!!milit kifejnem, amit aztán a agyógyik miatt öntöttem is ki, pőersze ördögi kör volt, mert amig idegeskedtem nem ment le a vérnyomásom, ethát addig szednem kelletta gyógyikat mert gutaütést is kaphattam volna, aztán szép lassan magamtól leálltam velük, ekkor már 2,5 hete volt a kicsim kórházba , átkerült a Péterffybe, ahol sokkal szopipártibbak voltak, nekem is mondták tegyem mellre stb, de sajnso, egészségügyi kaparásra visszavitt a mentő egyik este, mert bevéreztem , aztán ismét egy csomó gyógyi Klion stb, ami miatt nem lehetett szoptatni stb, szorgosan fejtem az LLLről annyit hogy azt tanácsolták fejjek 15 percenként, mert a gyerekem sem 3 óránként fog szopni!!!! én persze nem tartom magam tudatlan nőnek / mellesleg most csinálom a 3 diplomám/ és a szoptatásnak is aztán jól utána informálódtam, ja amikor még menni alig birtam, akkor taxival nem sajnálva a pénzt elmentem az Istvánba ahol megtanitottak kézzel fejni, de sajnos ez sem használt...
A kislányomnak miután ahzajött még 2 hónapig adtam ezt a tejmennyiséget, amit nem sikerült szaporítani sőt egyre csökkent...mellretevéssel próbálkoztam, de ő túl gyengén szivta, persze nem is jött belőle, csak bőgött, kifáradt rázta a fejét , rendesen be sen tudta kapni , csak a bimbót szegénykém...anya végig mellettem volt, btorított, de tudtam, ennek nem így kéne lennie, mert persze jöttek a csodasztorik, hogy 2 hó után indult be valakinek a tejtermelés, ahaaha ...
Nekem nem. Eközben mindvégig Beba Koraszülött tápszert adtam a kicsinek 3 óránként, éjjel kétszer felkelve, senkinek nem kivánom , a sterilizálást a stb stb...
És mindemelllett közel voltam ahhoz , hogy kiugrom a 8 ról, szabályosan behüjültem csak ismételgettem bőgve, hogy miért pont én, miért nem nekem sikerül,ahányszor ránéztem a gyönyörű kislányomra el kezdtem sírni, hopg szegény édes, nem kaphat anyatejet tőlem, nem érezheti a cicim adta melegséget, biztonságot....Akkora bűntudatom volt, amit a gyerekorvos, a védőnő csak erősített/ja Laktoherbből napi 5 litert ittam minimum, és persze az összes csodareceptet kipróbáltam , persze a stressz az végig ott volt.../szóval a mai napig nem értem igazából, hogy hol rontottam el, mi a franc történt velünk, miért pont velünk és ha nem lett volna ez a szemét kórság, akkor lenne e tejem?! a másodiknál, ha majd rászánom magam - a dokik szerint nagyon sok eséllyel ugyanez lesz - tudok e majd szoptatni???
Szóval még ma sem vagyok túl rajta és rosszul vagyok akkor is- de ma már legalább nem bőgöm el magam erre a kérdésre - amikor minden embernek az a 2 kérdése, ha meglát sétáltatni, hogy És van tejcsi?????
Ha majd pár év múlva Emma gyönyörű egészséges nagylány lesz, biztos pozitivabban fogom látni a dolgot és lehet hog yjót röhögök mit kellett ebből olyan nagy ügyet csinálni, de most még irtó szerencsétlennek érzem magamat/magunkat és iagzából nem tudom kit hibáztassak....ja és persze voltak barátnőim akik nekem is benyögték, hogy tulajdonképpen a múltban mi már meghaltunk volna...
kösz
csak ennyi
Soma