Sziasztok!
Hát nagyokat nevettem, komolyan mondom, hogy a három mondatomból, amit a kölykömről irtam, egyesek már komoly képpel kijelentik, hogy hiperaktiv a gyerek
Ezt azért nem hiszem, mert órákig el bir játszani egyedül (ha jobb napja van), a lényeg, hogy én a szőnyegen üljek és ne csináljak semmit. Mert a könyv ugye érdekes, azt széttépné, az újság is, és ha varrna az anya, hát az a fényes tü ott jön-megy...
Hát igen, lehet, hogy az etetés nem olyan jó bizonyos szempontokból, de mindig sokat evett, és szerintem nincs türelme az alap etetéseknél kivárni, hogy teljesen jóllakjon. Ezért gyümölcsözünk időnként.
Szerintem ez a befejezném/kiszállok szöveg, amit itt sokan idéztek már tőlem
, orvos szerint ilyet nem irnak az anyák, hát én nem hiszem, hogy időnként nem irnak ilyet (ha saját magukkal is őszinték). Anyukám saját bevallása szerint volt, hogy megszökött otthonról, de felnevelt mind a hármunkat szeretetben és vállalt volna még gyereket, ha lehetett volna neki. Én komolyan nem gondolom, hogy egyedül itthon hagynám a kisfiam, ha kiakaszt, csak eltörik a mécses időnként... Azért felelőtlen anya nem vagyok (szerintem), ha tökéletes nem is
Tán átmegyek a depis oldalra, ott még nem jártam, csak félek, hogy lehúz a mocsár...
A két gyerekről meg azt gondolom (most), hogy időnként vigyázok a bátyám 2éves fiára is, és azért szimultán figyelni a srácokra... nem semmi. Ezért csodálom nagyonnagyon Kiváncsit, az öt tündéri fiával. Meg talán túl sok az alvásigényem, legalábbis több, mint Zalánfiamnak, úgyhogy mikor ő napközben alszik, én is megpróbálok (amikor nem netezek
), és este 10-11 körül is eldölök. Na emellé még egy máshogy felhuzott gyerek... De mondom, most gondolom igy, aztán meglátjuk. Én abban bizom (mondom Neked is, Kesergő), hogy az idő nekünk dolgozik. Szerintem egyre könnyebb lesz, már most könnyebb nekem, hogy kijön a konyhába és nem kell cipelnem. Meg tudja, mi a zsebkendő meg a hajcsat (stb.), és megkeresi és odahozza, ha kérem. (opsz, ma jó napom van, hogy ilyen pozitivakat irok?
) Asszem jót tett, hogy kiirtam magamból a bánatot.
Csak hát akaratos a legény, és ha azt mondom, nem lehet, nem a tiéd, egyből üvölt. Mindig megigérem neki, hogyha nagyobb lesz és már megérti, akkor jól elfenekelem
(Most majd megkapom az agressziv szülő jelzöt, hivhatjátok a gyámhatóságot
)
Na eldugulok, puszi mindenkinek, köszönöm, hogy ennyien irtatok, segitett (és megnevettetett).
Mmandula