Pele!
Jó, hogy ezt írod a könyvvel-véleményemmel kapcsolatban. Ezt is, mint más könyvet nem szabad szó szerint értelmezni, vagy kiragadni belőle dolgokat. Egyébként pocsék szerintem a stílusa, ez a "mertmegérdemlem", TVshop stílus is félreértésekhez vezet. Ráadásul (szerintem) a sírások között is van különbség, más az, amikor a gyereknek esze ágában sincs aludni, persze, hiszen mennyivel jobb lenne játszani a kockákkal, és az is más sírás, amikor a szülők a hátteret nem megteremtve hagyják sírni a dedet, aki nem az alvás miatt sír, hanem mert fél a sötétben, vagy éhes. Nálunk az előbbi sírás volt, nem tagadom, mint ahogy akkor is sír az összes gyerekem, ha a bevásárlóközpontban nem tesszük be a huszadik kisautót, vagy csokit. Ha ilyenkor viszont megértette, hogy nincs játék a kockákkal, éppúgy, ahogy autót sem veszünk mindig, akkor többet nem is próbálkozott. És szerintem ez nem pszichés visszahúzódás volt.
A másik, amit nem értettem, az az, amikor az ismerősöm a rossz alvásra panaszkodva kipróbálta a könyvnek CSAK a hagyjuk sírni részét, persze nem jött be (mitől is jött volna be), majd amikor a gyerek éjszaka felébredt, akkor megkapta a Mikulás reggelre kikészített ajándékát. A gyermek rögtön játszani kezdett, persze esze ágában sem volt többet aludni. Na, én ilyen esetekben nem szeretem, ha azt mondják a könyvre, hogy "nekem nem jött be". Nem minden esetben a könyv "módszere" nem jó, hanem a szülő saját balgaságainak köszönheti, hogy ő is, és a gyermek is kialvatlan...
Félelem--valami olyasmit hallottam, hogy eljön egy kor, amikor a gyermek félelmet érezhet, ha a sötétben van, vagy bizonyos árnyakat rossz dolgoknak néz. Fiamnál volt egy ilyen időszak, amikor azt mondta, hogy ő fél, és emiatt nem akart aludni. Félt a párnától-kivittük, félt a széktől-kivittük, félt a függönytől-kivittük, majd közölte a majdnem üres szobában, hogy fél a karnistól. Azt is kivittük, és eztán jót kacagott, majd elaludt. Nyilván ez nem volt valós félelem
. Viszont nem sokra rá néha rosszakat álmodott, leginkább akkor ha este sokat evett, vagy nehéz napunk volt. Na, engem ez az időszak érdekelne. Mikor kezd egy gyermek rosszakat álmodni? Van egyáltalán ilyen?
Zsuzsa!
Lánykám, ha bekakilt, akkor nem akar kijönni az ágyból, hosszasan kell őt győzögetni, gondolom, ő is azt gondolja, hogy az az övé, és nem adja
.Fiamnál ez úgy változott meg, hogy nagyon sokat dícsértük az eredményt, azóta nagyon büszkén mondogatja, hogy "kakiltam sok szépet", sőt külön öröm neki, ha este kukoricát is eszik...
Persze, ő már nagyobb, de biztos nálatok is csak idő kérdése. Kitartás
Csi