Sziasztok!
Kata!
Az az igazság, hogy megvan a neve a lánykának, de még titkolom!
Úgy vagyok vele, hogy épp elég azt is tudni mindenkinek, hogy kislány, így is nagy szenzációt keltettünk a családban, anyósomék el sem hiszik igazán( apósomék 5-en voltak testvérek, mind fiúk, végül 6-ra örökbefogadtak egy kislányt
). Érdekes még nálunk, hogy mindenki tudja a baba nemét a férjemet és a gyerekeket leszámítva! A férjem ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy a szülőszobán tudja meg, ki lakott a pocakban, ezt tiszteletben tartjuk, a gyerekek meg elszólnák magukat, ezért Ők sem tudják! A tágabb csaád pedig szorgalmasan titkolja a dolgot!
És igen! Csináljunk táblát! A szeptemberi topicban is van és nagyon jól követhető, ki hol tart!
Dalma!
Hát, hogy nehéz-e? Bizonyos szempontból biztos (főleg, ha az állandóan halmokban álló vaslnivalót nézem
), de nagyon jó! A kezdetektől 4 gyerkőcre vágytunk, de a 3. még panellakásba született (46nm), 2 hónapos volt Berci, amikor végre költözhettünk!
Itt viszont végre nagy családi házban lakunk, elég nagy a kert is, úgyhogy sokkal egyszerűbb így az élet, mint amikor minden nap mehettünk a rémesebbnél rémesebb, piszkosabbnál piszkosabb játszóterekre (sajnos Szigetszentmiklóson mind ilyen). Nem ecsetelem, miket találtunk pl. a homokozókban...és hogy a hinták még májusban sincsenek felrakva!
Szóval itt már biztonságban érzem a gyerekeimet, felszabadultak és van elég terük a mozgáshoz.
Mindenki mondja, hogy nagyon fáradt lehetek a nap végére, de van egy titka annak, hogy mégsem érzem zombinak magam: a fiúk a kezdetektől jól alszanak! 8 hónaposan mindegyikük végigaludta az éjszakát, előtte is csak szopni keltek fel. Délután a tavalyi nyár végéig egyszerre aludtak mind3an, azóta Csabi már nem igényli, de csöndben játszik, míg a többiek alszanak, szóval azért nem kell egész nap a nyomukban lennem.
A másik, ami még sokat könnyít az életünkön az, hogy mindkét nagyszülői páros a városban lakik és szívesen foglalkoznak a kicsikkel, nagy a szerelem köztük és akármi van, mindig tudunk kire számítani, van kit riasztani.
Hú, most már elhallgatok, szóljatok rám, időnként szómenésben szenvedek!
Márti