Hahó,
Babicskó,
szerintem is legyél határozott, és előtte gondold ki pontosan, mit is akarsz. De azt gondolom, lemondani csak akkor érdemes, ha van valaki más egészen biztosan hozzáértő a környezetedben, akihez MINDENBEN tudsz fordulni, akármi problémád akad a gyerkőc körül. Nálam pl. úgy volt, hogy a védőnővel nem volt szerencsénk (nem akarom taglalni, nem fontos, túlvagyunk rajta, egyébként is szegény idős volt már, belefásult a munkájába, és amúgy is nyugdíjba ment azóta), viszont a szomszédasszonyom és barátném az előző évben diplomázott védőnőként, a gyerekkórházban dolgozott ápolónőként már egy ideje, azonkívül a másik körzet ifjabb ÉS tájékozottabb ÉS kedvesebb védőnője néha minden kötelezettség nélkül, hivatásszeretetből adott tanácsot, ha kértem, a kolléganője helyett, plusz itt a babaneten kértem és kaptam tanácsokat - na így már azt mondom, hogy le merném esetleg mondani a védőnői szolgáltatást, ha nagyon gondom lenne (ismét).
Viszont tényleg tudnod kell és el kell döntened, hogy mi a te dolgod, és mi a védőnőé. Nálam egyébként bejött, hogy ha olyat mondott, amit már tudtam, akkor simán mondtam, ugorjunk, ezt már tudom, és azonnal kérdeztem valami mást, ami egyébként érdekelt. És amikor ezen már túlvoltunk - nevezetesen, hogy már többször leállítottam, és már mindent megkérdeztem, amit akartam (aztán vagy tetszettek a válaszok, vagy nem, ez már más kérdés), akkor még megkérdeztem, hogy van-e valami nagyon fontos még, és ha nem, akkor szépen megköszöntem, hogy eljött.
Persze ezt az eljárást hónapok alatt fejlesztettem ki, eleinte én is tipródtam, hogyan irányítsam a dolgokat.
De ha már itt tartunk.
Kinga (vagy bárki más),
van olyan tapasztalatotok, hogy faluhelyen, beláthatóan kis településen milyen /mennyiben más a védőnő és "ügyfeleinek" kapcsolata, mint kicsit nagyobb városban? Én ez utóbbiban élek, és itt az esetek nagy többségében nem túl családias, inkább formális.
Üdv
Kriszi