Szia Kriszti!
Igen, sajnos nagyon elkerültem, bár mindig visszahúz a szívem és ha megkérdezik, még mindig ózdinak mondom magam. Valószínűleg ez már így is marad. Soha egyetlen helyen sem éreztem annyira jól magam, mint ott. Ha lett volna normális munka, még ma is ott élnék! Sajnos a szüleim meghaltak, a bátyámék Pest mellett élnek, a nővérem maradt ott, hozzá mindig szívesen megyek "haza" és mindig nagyon várom, hogy mehessek!
Már feladtátok a baba-témát? Csak azért, mert tudok egy nagyon-nagyon jó dokit Pesten.
Mi 1 év múlva szeretnénk Gergőnek egy kistestvért. Talán jót tenne neki, mert most rettenetesen akaratos
Üdv.: Ági