Sziasztok! Már idejét sem tudom, mikor jártam erre, de most talán tudok nyugodtan írni.
Nusyka! De jó, hogy leszel megint! Apátok haza tudott jönni az ünnepekre? Hogy vagytok?
Kchrishke! Kitartás, tudom, hogy nagyon fárasztó a két kis beteg állandó visszaesése, de Lettinél legalább minél előbb kialakul a védettség ezek ellen a vírusok ellen. Lilivel nem tudok elmenni egy homeós dokihoz? Ahogy figyeltem, mindig az erős változékony idő környékén jön neki ez a görcsös fejfájás. Vagy scak én látom rosszul? Vagy esetleg ha úgyis foglalkoztál már kinezzel, nem lehet, hogy egy oldás jól jönne rá? Ha a változékony idő az oka, akkor az átvitt értelemben a körülötte lévő változékonyság miatt is lehet, esetleg valami olyan dolog viseli meg, ami ha sokat változik körülötte, akkor bizonytalanná teszi. Hm? Nincs esetleg otthon vagy a suliban sok hangulatváltozás, amit ő így élhet meg? Csak tipp, de hátha...
A pöttyökre nekem régebben azt mondta a dokink, hogy általában vírusfertőzés végén szoktak jöni, és fentről lefelé haladnak végig az egész testen, ha nem így van, és több napig is megmarad egy helyen, érdemes bőrgyógyászt megkeresni, de egyébként ne kenjem semmivel, magától elmúlik. Nekünk eddig csak ilyen pöttyök voltak, de olyankor tényleg mindenhol, és láthatóan vonultak lefelé.
A fogak nálunk is okoztak némi galibát, gyakorlatilag Csny majdnem összes örlőfogának kint van valamelyik csücske. De az egyik nagyon csúnyán begyulladt, és egy borsónyi vérömleny is lett rajta. Két hétig nézegettem, mert a doki azt mondta, hogy fel fog szívódni, de ha elvinném szájsebészetre, egyből vágnák. Úgyhogy vártam egy kicsit, mert úgy láttam, nem érzékenyebb neki, mint a többi, de marha ronda volt, mert a vér megalvadt benne, és ettől fekete lett.
Persze ketten sem bírtuk szétfeszíteni a száját, (mindeféle trükközés után próbálkoztunk már ezzel a drasztikus módszerrel), hogy bekenjük kamillával, így hagytam, hogy magától haladjon a dolog. Aztán két nap alatt egyszer csak eltűnt, de ezzel párhuzamosan lázas is lett. Szerintem egyszerűen már annyi méreganyag volt benne, hogy így tudta csak helyretenni magát, de a két nap elteltével a láza is elmúlt, és megjelent egyszerre a 4 kis csücsök azon a fogán... Azért az elmúlt egy hónap végig a hátsó fogak növesztésével telt, így gyakorlatilag összesen 100g-ot hízott egész hónapban (azt is lehet, hogy csak azért, mert mondjuk pisilés előtt mértem...), mert semmit sem volt hajlandó megenni, csak a gyümölcsöket, és a friss zsemlét, ráadásul nagyon elindult, olyan szaladgálósan, úgyhogy nem elég, hogy nem evett, de még le is szaladgálta a tartalékot. Na de sebaj, azért még mindig jóltápláltnak néz ki, csak most olyan kis nyurga lett hirtelen.
De legalább rossz kedve nem volt hozzá.
Zsuzsi! Nekünk nagyon bejött a tejberizs, ha azt kap vacsira, sokszor otthagyja az esti lefekvős tejét, mert elég neki az a mennyiség. Meg én tejbegrízt is szoktam csinálni neki, azt is imádja, és nem feltétlenül kell rá kakaót vagy édes valamit tenni, gyümölcsöt is keverhetsz bele. És a rizsbe is. Póbáld valahogy nap közben ilyenekkel pótolni, ha ennyire nem akar direktben tejet. De ezek szerint a Mildi bejön.
Tündi! Remélem, hogy apával mielőbb helyre áll a béke...
Csny meg azzal szórakozott, hogy a karácsonyfa díszek elé állt, az ujjával bökdöste őket, és hangosan kacagott, hogy milyen nagy lett az ujja a tükörképben, meg közelebb-távolabb ment, pofákat vágott bele, stb.
Red! Remélem, jól vagytok a pocakoddal! Nagyon sokat gondolok rád, pláne, mikor beteszem az ágyba esténként Csny-at.
Arra a régi privire asszem már nem fogok válaszolni, mert fogalmam sincs, hogy miket akartam írni, úgyhogy ne haragudj érte...
Panna nagyon kis életrevaló, szerintem neked is elég nagy lehet a kontraszt, nem? Mármint úgy értem, én ha Csny-lal megyek valahova, annyira meg tudok lepődni, hogy más gyerekek hasonló korban miket csinálnak, és az enyém miket. Nem úgy értem, hogy kis zseni, egyáltalán nem, inkább hogy valahogy más. Ő valahogy már most totál ésszel működik. Pl. képtelenség lefektetni, ha nem akar menni, de ha megkérdezem, hogy megyünk-e, és akar, akkor magától megy, leteszem, és két perc múlva alvás is van. Ha viszont nem, akkor tök mindegy, mit csinálok, csak azért sem alszik. Akkor időnként meg kell kérdezni, általában a harmadikra már beadja a derekát, vagy olyankor ha mégis elmegyünk, mesélek neki hosszabban, amitől valahogy lenyugszik, és vevő lesz rá, hogy aludjon. Anyukámmal állandó vitatéma ez, de múlt héten aztán pont végig nézte, nem hitt a szemének, de megértette. Azóta látom, hogy tök másképp áll hozzá, pl. ha játszanak, akkor is elmondja, hogy mi hogy működik, mert megértette, hogy neki ez kell, pl. megmutatta neki, hogy a házikónak a kulcsát ha elfordítod, hol fordul el a kallantyú, és ettől záródik be. Csny meg ámulattal nézte, és egyől partner volt. Mondta, hogy sosem gondolta volt, és hogy most már elfogadja, hogy miért ellenkeztem folyton a "de erőltetni kell, majd megszokja" szabályok ellen, ha előhozta. Ugyanez az ebéd utáni alvás. Nálunk ilyen nincs, mert ahogy eszik, egyből felpörög. Én sem láttam még ilyet, de tény, hogy így van, így aztán ebéd után még legalább egy óra kell, hogy le tudjam tenni aludni, szóval az már inkább délutáni alvás.
Ő még nem beszél, elég kevés szót mond, de mindent megértet valahogy, tényleg egyértelmű, mit akar. Viszont elképesztő, hogy mennyire elemi szinten mozog az érzelmek között. Egyből vágja, ha valakit bántott vagy valaki szomorú, örül, szeret, vitatkozik vagy veszekszik. Ha csak vitázunk, látszólag oda sem figyel. De ha érzi, hogy már több, és komolyabb, egyből beleszól, és ő is elkezd magyarzni, egyből odaáll valamelyikünk mellé, vagy közénk. iylenkor elmondom, hogy szeretjük egymást, csak nem értünk egyet, és meg is szoktuk ölelni egymást, hogy lássa, hogy nincs gond. Ha látja, hogy valaki szomorú, megy megvígasztalni, ha ő okozott szomorúságot, jön hozzám, hogy vígasztaljam meg, mert ő is egyből szomorú lesz, ahogy leesik neki, hogy bántotta a másikat. Ez nekem elképesztő, bár én is nagyon érzékeny vagyok mások hangulataira, úgyhogy volt kitől hoznia...
A másik, hogy ha igen/nemmel megválaszolandó kérdést teszek fel neki, akkor tök ügyesen és következetesen válaszol, és már rendesen lehet vele így kommunikálni, annak ellenére, hogy a szavakat még nagyon nem mondja. Persze vannak amiket már mondana, de inkább mindennek csak az első szótagját, meg csak pár mássalhangzót, úgyhogy sokszor nem is hasonlít, mégis tudom, mi az amit akar, mert következetesen azt használja rá.
Én jól elvagyok a pocakommal, bár egy kicsit zavar, hogy nem tudok vele annyit foglalkozni, mint annak idején Csny-lal. De neki meg majd az lesz a természetes, hogy sürgés-forgás van körülötte. Viszont már iszonyú honvágyam van, pláne, hogy ennyit esett az eső. Otthon ilynekor kimentünk a teraszra a tető alá és máris levegőn voltunk, ázás nélkül, de itt olyan körülményes kimenni, hogy ilyenkor annyi volt a levegőzés, hogy felöltöztünk, levettem a fűtést, becsuktam az ajtókat, hogy csak egy helység hűljön ki, és beöltözve ültünk a franciaerkény ajtajában a negyediken és néztük a vonatokat... A harmadik ilyen nap után Csny már mindent csapkodott, ami a kezébe került, de én meg már nem bírom hosszabb távon cipelni pocakostól, és esőben még babakocsizni sem lehet, ő meg hiába van gumicsízmája, két ház után feladja a sétát... Úgyhogy alig vártam, hogy végre kisüssön a nap, ma egyből kiszabadulunk, ha felébredt az emberkém.
Na be is fejezem, mert mindjárt ébred, és még semmit sem csináltam, csak itt üldögéltem, de már annyira régen jöttem, hogy muszáj volt...